8.9.1 – A tok, a kéreg és a velőállomány – Kapsel, Rinde und Mark
1. A nyirokcsomó tömött kötőszövetes tokkal körülvett másodlagos nyirokszerv, amelynek belseje kéregállományra, parakortikális területre és velőállományra tagolódik. – Der Lymphknoten ist ein von einer straffen Bindegewebskapsel umgebenes sekundäres lymphatisches Organ, dessen Inneres in Rinde, Parakortex und Mark gegliedert ist.
2. Kívülről a tok kollagénrostjai biztosítják a szerv mechanikai szilárdságát, miközben rugalmas rostok és helyenként kevés simaizomsejt egészítheti ki szerkezetét. – Außen verleihen die Kollagenfasern der Kapsel dem Organ mechanische Festigkeit, während elastische Fasern und stellenweise wenige glatte Muskelzellen ihren Aufbau ergänzen können.
3. A nyirokcsomó domború felszínén a tok többnyire egyenletes vastagságú, és szorosan kapcsolódik a szervet körülvevő laza kötőszövethez. – An der konvexen Oberfläche des Lymphknotens besitzt die Kapsel meist eine gleichmäßige Dicke und ist eng mit dem umgebenden lockeren Bindegewebe verbunden.
4. A homorú oldalon kialakuló nyirokcsomókapu olyan bemélyedés, ahol a tok befelé fordul, és kapcsolatot teremt a szerv belső kötőszövetes vázával. – Die an der konkaven Seite gelegene Lymphknotenpforte bildet eine Einziehung, an der sich die Kapsel nach innen wendet und mit dem inneren Bindegewebsgerüst verbindet.
5. Innen a tokból kötőszövetes sövények húzódnak a nyirokcsomó belsejébe, amelyek részlegesen tagolják az állományt, továbbá ereket és idegrostokat vezetnek. – Von hier ziehen bindegewebige Trabekel aus der Kapsel in das Innere des Lymphknotens, gliedern das Gewebe teilweise und führen Gefäße sowie Nervenfasern.
6. Bár ezek a sövények nem osztják teljesen elkülönült lebenyekre a szervet, térbeli támaszt nyújtanak a puha nyirokszövet számára. – Obwohl diese Trabekel das Organ nicht in vollständig getrennte Läppchen unterteilen, geben sie dem weichen lymphatischen Gewebe räumlichen Halt.
7. A tok és a sövények közötti teret finom retikuláris kötőszövet tölti ki, amely a nyirokcsomó sejtes állományának háromdimenziós alapvázát alkotja. – Den Raum zwischen Kapsel und Trabekeln füllt feines retikuläres Bindegewebe aus, das das dreidimensionale Grundgerüst des zellreichen Lymphknotengewebes bildet.
8. Ennek hálózatát retikulumsejtek és általuk termelt vékony retikuláris rostok hozzák létre, amelyek között immunsejtek nagy tömege helyezkedik el. – Dieses Netzwerk wird von Retikulumzellen und den von ihnen gebildeten dünnen retikulären Fasern aufgebaut, zwischen denen zahlreiche Immunzellen liegen.
9. A sejtek eloszlása azonban nem egyenletes, hanem olyan jellegzetes területeket alakít ki, amelyek eltérő limfocitacsoportoknak és immunológiai folyamatoknak adnak helyet. – Die Verteilung der Zellen ist jedoch nicht gleichmäßig, sondern bildet charakteristische Bereiche, die unterschiedlichen Lymphozytengruppen und immunologischen Vorgängen Raum geben.
10. Közvetlenül a tok alatt található a sötétebben festődő külső kéreg, amely a nyirokcsomó domború felszínét széles sávként követi. – Unmittelbar unter der Kapsel liegt die dunkler gefärbte äußere Rinde, die der konvexen Oberfläche des Lymphknotens als breites Band folgt.
11. A nyirokcsomókapu közelében ez a kéreg fokozatosan elvékonyodik, ezért nem alkot teljesen zárt, minden oldalon azonos vastagságú réteget. – In der Nähe der Lymphknotenpforte wird diese Rinde allmählich dünner und bildet daher keine vollständig geschlossene, überall gleich starke Schicht.
12. Legfeltűnőbb képletei a gömbölyded vagy tojásdad nyiroktüszők, amelyek elsősorban B-limfocitákat és hozzájuk kapcsolódó támasztó sejteket tartalmaznak. – Ihre auffälligsten Strukturen sind rundliche oder ovale Lymphfollikel, die vor allem B-Lymphozyten und die mit ihnen verbundenen Stützzellen enthalten.
13. Nyugalmi állapotban elsődleges nyiroktüszők figyelhetők meg, amelyekben a kisméretű, még nem aktivált B-limfociták viszonylag egyenletesen és tömören rendeződnek. – Im Ruhezustand sind primäre Lymphfollikel erkennbar, in denen kleine, noch nicht aktivierte B-Lymphozyten relativ gleichmäßig und dicht angeordnet sind.
14. Antigénnel való találkozást követően egyes tüszők másodlagos nyiroktüszővé alakulnak, miközben középső részükben világosabb csíraközpont jelenik meg. – Nach der Begegnung mit einem Antigen entwickeln sich manche Follikel zu sekundären Lymphfollikeln, wobei in ihrem Zentrum ein helleres Keimzentrum entsteht.
15. A csíraközpontban aktivált B-limfociták osztódnak, átalakulnak és kiválogatódnak, miközben makrofágok, valamint follikuláris dendritikus sejtek vesznek részt a reakció szervezésében. – Im Keimzentrum teilen und verändern sich aktivierte B-Lymphozyten und werden ausgewählt, während Makrophagen sowie follikuläre dendritische Zellen die Reaktion mitgestalten.
16. Mivel az itt található sejtek nagyobbak és lazábban rendeződnek, ez a terület szövettani metszetben világosabban festődik, mint a környező kéreg. – Da die dort befindlichen Zellen größer und lockerer angeordnet sind, erscheint dieser Bereich im histologischen Schnitt heller als die umgebende Rinde.
17. A csíraközpontot sötétebb köpenyzóna veszi körül, amelyben főként kisméretű, tömören elhelyezkedő B-limfociták sorakoznak. – Das Keimzentrum wird von einer dunkleren Mantelzone umgeben, in der vor allem kleine, dicht gelagerte B-Lymphozyten angeordnet sind.
18. Erőteljes immunválasz során a másodlagos tüszők száma és mérete megnövekedhet, ezért a kéreg vastagabbá válik, a nyirokcsomó pedig megduzzadhat. – Bei einer ausgeprägten Immunantwort können Zahl und Größe der sekundären Follikel zunehmen, wodurch die Rinde dicker wird und der Lymphknoten anschwellen kann.
19. A tüszőket tartalmazó külső kéreg alatt helyezkedik el a parakortikális terület, amely kevésbé élesen határolódik el környezetétől. – Unter der follikelhaltigen äußeren Rinde liegt der Parakortex, der weniger scharf von seiner Umgebung abgegrenzt ist.
20. Ezen a mélyebb kérgi részen nyiroktüszők rendszerint nem találhatók, sejtes állományát ugyanis elsősorban T-limfociták alkotják. – In diesem tieferen Rindenbereich fehlen gewöhnlich Lymphfollikel, da sein Zellbestand hauptsächlich aus T-Lymphozyten besteht.
21. Funkcionális szempontból tehát a külső kéreg B-sejtes, a parakortikális állomány pedig T-sejtes területként különíthető el. – Funktionell lässt sich somit die äußere Rinde als B-Zell-Bereich und der Parakortex als T-Zell-Bereich unterscheiden.
22. A parakortex retikuláris hálózatában antigént bemutató dendritikus sejtek is elhelyezkednek, amelyek kapcsolatba kerülhetnek a közöttük vándorló T-limfocitákkal. – Im retikulären Netzwerk des Parakortex liegen außerdem antigenpräsentierende dendritische Zellen, die mit den zwischen ihnen wandernden T-Lymphozyten in Kontakt treten können.
23. Különleges érrendszeri képletei a magas endotélű venulák, amelyek falát a szokásos lapos endothel helyett köbös vagy hengeres sejtek alkotják. – Besondere Gefäßstrukturen sind die hochendothelialen Venolen, deren Wand anstelle des üblichen flachen Endothels aus kubischen oder hochprismatischen Zellen besteht.
24. Ezeken az ereken keresztül számos limfocita közvetlenül a vérből léphet be a nyirokcsomó állományába, ami fenntartja az immunsejtek folyamatos körforgását. – Über diese Gefäße können zahlreiche Lymphozyten unmittelbar aus dem Blut in das Lymphknotengewebe eintreten, wodurch ihre fortlaufende Zirkulation aufrechterhalten wird.
25. A külső és a mély kéreg közötti határ nem mindig rajzolódik ki élesen, mivel a sejtes területek fokozatosan mennek át egymásba. – Die Grenze zwischen äußerer und tiefer Rinde ist nicht immer deutlich erkennbar, weil die zellreichen Bereiche allmählich ineinander übergehen.
26. Mélyebben a kéregállomány a világosabb velőállományba folytatódik, amely különösen a nyirokcsomó központi részében és a kapu közelében fejlett. – In der Tiefe setzt sich die Rinde in das hellere Mark fort, das besonders im Zentrum des Lymphknotens und nahe der Pforte ausgebildet ist.
27. A velőállomány nem összefüggő sejttömegből áll, hanem elágazó velőkötegekre és közöttük elhelyezkedő tágabb velőöblökre tagolódik. – Das Mark besteht nicht aus einer zusammenhängenden Zellmasse, sondern gliedert sich in verzweigte Markstränge und die dazwischenliegenden weiteren Marksinus.
28. A kéregből a mélybe nyúló velőkötegek szabálytalan hálózatot alkotnak, és folytonosan kapcsolódnak a parakortikális nyirokszövethez. – Die aus der Rinde in die Tiefe ziehenden Markstränge bilden ein unregelmäßiges Netzwerk und stehen kontinuierlich mit dem lymphatischen Gewebe des Parakortex in Verbindung.
29. Sejtjeik között B-limfociták, plazmasejtek, makrofágok és retikulumsejtek találhatók, amelyek aránya az aktuális immunológiai állapottól függően változhat. – Zu ihren Zellen gehören B-Lymphozyten, Plasmazellen, Makrophagen und Retikulumzellen, deren Verhältnis sich je nach aktueller immunologischer Situation verändern kann.
30. Különösen sok plazmasejt helyezkedik el a velőkötegekben, ahol az aktivált B-limfocitákból kialakult sejtek nagy mennyiségben termelhetnek ellenanyagokat. – Besonders zahlreiche Plasmazellen liegen in den Marksträngen, wo die aus aktivierten B-Lymphozyten hervorgegangenen Zellen große Mengen an Antikörpern bilden können.
31. A velőkötegek között húzódó velőöblök szabálytalan, egymással összekapcsolódó üregek, amelyeket nem teljesen zárt endothelréteg és retikuláris rostháló határol. – Die zwischen den Marksträngen verlaufenden Marksinus sind unregelmäßige, miteinander verbundene Räume, die von einer unvollständig geschlossenen Endothelschicht und einem Retikelfasernetz begrenzt werden.
32. Az öblök környezetében elhelyezkedő makrofágok hosszú nyúlványaikkal benyúlhatnak ezekbe a terekbe, így szoros kapcsolatban állnak az áthaladó anyagokkal. – Die in der Umgebung der Sinus liegenden Makrophagen können mit langen Fortsätzen in diese Räume hineinreichen und stehen dadurch in engem Kontakt mit den hindurchtretenden Stoffen.
33. A kapu felé haladva a velőállomány aránya növekszik, miközben a nyiroktüszőket tartalmazó külső kéreg fokozatosan háttérbe szorul. – Zur Pforte hin nimmt der Anteil des Marks zu, während die lymphfollikelhaltige äußere Rinde allmählich zurücktritt.
34. Ugyanezen a területen az artériák belépnek, majd a sövényeket követve elágaznak, a vénák pedig a szövet kapillárishálózatából összegyűjtött vért vezetik el. – In demselben Bereich treten die Arterien ein und verzweigen sich entlang der Trabekel, während die Venen das aus dem Kapillarnetz gesammelte Blut ableiten.
35. A tok, a sövények, a B- és T-sejtes kérgi területek, valamint a velőkötegek együtt olyan rendezett szervszerkezetet alkotnak, amely támogatja az immunsejtek találkozását és működését. – Kapsel, Trabekel, B- und T-Zell-Bereiche der Rinde sowie die Markstränge bilden gemeinsam eine geordnete Organstruktur, welche die Begegnung und Funktion der Immunzellen unterstützt.
(aufklappen)magyar
1. A nyirokcsomó tömött kötőszövetes tokkal körülvett másodlagos nyirokszerv, amelynek belseje kéregállományra, parakortikális területre és velőállományra tagolódik.
2. Kívülről a tok kollagénrostjai biztosítják a szerv mechanikai szilárdságát, miközben rugalmas rostok és helyenként kevés simaizomsejt egészítheti ki szerkezetét.
3. A nyirokcsomó domború felszínén a tok többnyire egyenletes vastagságú, és szorosan kapcsolódik a szervet körülvevő laza kötőszövethez.
4. A homorú oldalon kialakuló nyirokcsomókapu olyan bemélyedés, ahol a tok befelé fordul, és kapcsolatot teremt a szerv belső kötőszövetes vázával.
5. Innen a tokból kötőszövetes sövények húzódnak a nyirokcsomó belsejébe, amelyek részlegesen tagolják az állományt, továbbá ereket és idegrostokat vezetnek.
6. Bár ezek a sövények nem osztják teljesen elkülönült lebenyekre a szervet, térbeli támaszt nyújtanak a puha nyirokszövet számára.
7. A tok és a sövények közötti teret finom retikuláris kötőszövet tölti ki, amely a nyirokcsomó sejtes állományának háromdimenziós alapvázát alkotja.
8. Ennek hálózatát retikulumsejtek és általuk termelt vékony retikuláris rostok hozzák létre, amelyek között immunsejtek nagy tömege helyezkedik el.
9. A sejtek eloszlása azonban nem egyenletes, hanem olyan jellegzetes területeket alakít ki, amelyek eltérő limfocitacsoportoknak és immunológiai folyamatoknak adnak helyet.
10. Közvetlenül a tok alatt található a sötétebben festődő külső kéreg, amely a nyirokcsomó domború felszínét széles sávként követi.
11. A nyirokcsomókapu közelében ez a kéreg fokozatosan elvékonyodik, ezért nem alkot teljesen zárt, minden oldalon azonos vastagságú réteget.
12. Legfeltűnőbb képletei a gömbölyded vagy tojásdad nyiroktüszők, amelyek elsősorban B-limfocitákat és hozzájuk kapcsolódó támasztó sejteket tartalmaznak.
13. Nyugalmi állapotban elsődleges nyiroktüszők figyelhetők meg, amelyekben a kisméretű, még nem aktivált B-limfociták viszonylag egyenletesen és tömören rendeződnek.
14. Antigénnel való találkozást követően egyes tüszők másodlagos nyiroktüszővé alakulnak, miközben középső részükben világosabb csíraközpont jelenik meg.
15. A csíraközpontban aktivált B-limfociták osztódnak, átalakulnak és kiválogatódnak, miközben makrofágok, valamint follikuláris dendritikus sejtek vesznek részt a reakció szervezésében.
16. Mivel az itt található sejtek nagyobbak és lazábban rendeződnek, ez a terület szövettani metszetben világosabban festődik, mint a környező kéreg.
17. A csíraközpontot sötétebb köpenyzóna veszi körül, amelyben főként kisméretű, tömören elhelyezkedő B-limfociták sorakoznak.
18. Erőteljes immunválasz során a másodlagos tüszők száma és mérete megnövekedhet, ezért a kéreg vastagabbá válik, a nyirokcsomó pedig megduzzadhat.
19. A tüszőket tartalmazó külső kéreg alatt helyezkedik el a parakortikális terület, amely kevésbé élesen határolódik el környezetétől.
20. Ezen a mélyebb kérgi részen nyiroktüszők rendszerint nem találhatók, sejtes állományát ugyanis elsősorban T-limfociták alkotják.
21. Funkcionális szempontból tehát a külső kéreg B-sejtes, a parakortikális állomány pedig T-sejtes területként különíthető el.
22. A parakortex retikuláris hálózatában antigént bemutató dendritikus sejtek is elhelyezkednek, amelyek kapcsolatba kerülhetnek a közöttük vándorló T-limfocitákkal.
23. Különleges érrendszeri képletei a magas endotélű venulák, amelyek falát a szokásos lapos endothel helyett köbös vagy hengeres sejtek alkotják.
24. Ezeken az ereken keresztül számos limfocita közvetlenül a vérből léphet be a nyirokcsomó állományába, ami fenntartja az immunsejtek folyamatos körforgását.
25. A külső és a mély kéreg közötti határ nem mindig rajzolódik ki élesen, mivel a sejtes területek fokozatosan mennek át egymásba.
26. Mélyebben a kéregállomány a világosabb velőállományba folytatódik, amely különösen a nyirokcsomó központi részében és a kapu közelében fejlett.
27. A velőállomány nem összefüggő sejttömegből áll, hanem elágazó velőkötegekre és közöttük elhelyezkedő tágabb velőöblökre tagolódik.
28. A kéregből a mélybe nyúló velőkötegek szabálytalan hálózatot alkotnak, és folytonosan kapcsolódnak a parakortikális nyirokszövethez.
29. Sejtjeik között B-limfociták, plazmasejtek, makrofágok és retikulumsejtek találhatók, amelyek aránya az aktuális immunológiai állapottól függően változhat.
30. Különösen sok plazmasejt helyezkedik el a velőkötegekben, ahol az aktivált B-limfocitákból kialakult sejtek nagy mennyiségben termelhetnek ellenanyagokat.
31. A velőkötegek között húzódó velőöblök szabálytalan, egymással összekapcsolódó üregek, amelyeket nem teljesen zárt endothelréteg és retikuláris rostháló határol.
32. Az öblök környezetében elhelyezkedő makrofágok hosszú nyúlványaikkal benyúlhatnak ezekbe a terekbe, így szoros kapcsolatban állnak az áthaladó anyagokkal.
33. A kapu felé haladva a velőállomány aránya növekszik, miközben a nyiroktüszőket tartalmazó külső kéreg fokozatosan háttérbe szorul.
34. Ugyanezen a területen az artériák belépnek, majd a sövényeket követve elágaznak, a vénák pedig a szövet kapillárishálózatából összegyűjtött vért vezetik el.
35. A tok, a sövények, a B- és T-sejtes kérgi területek, valamint a velőkötegek együtt olyan rendezett szervszerkezetet alkotnak, amely támogatja az immunsejtek találkozását és működését.
(aufklappen)német
1. Der Lymphknoten ist ein von einer straffen Bindegewebskapsel umgebenes sekundäres lymphatisches Organ, dessen Inneres in Rinde, Parakortex und Mark gegliedert ist.
2. Außen verleihen die Kollagenfasern der Kapsel dem Organ mechanische Festigkeit, während elastische Fasern und stellenweise wenige glatte Muskelzellen ihren Aufbau ergänzen können.
3. An der konvexen Oberfläche des Lymphknotens besitzt die Kapsel meist eine gleichmäßige Dicke und ist eng mit dem umgebenden lockeren Bindegewebe verbunden.
4. Die an der konkaven Seite gelegene Lymphknotenpforte bildet eine Einziehung, an der sich die Kapsel nach innen wendet und mit dem inneren Bindegewebsgerüst verbindet.
5. Von hier ziehen bindegewebige Trabekel aus der Kapsel in das Innere des Lymphknotens, gliedern das Gewebe teilweise und führen Gefäße sowie Nervenfasern.
6. Obwohl diese Trabekel das Organ nicht in vollständig getrennte Läppchen unterteilen, geben sie dem weichen lymphatischen Gewebe räumlichen Halt.
7. Den Raum zwischen Kapsel und Trabekeln füllt feines retikuläres Bindegewebe aus, das das dreidimensionale Grundgerüst des zellreichen Lymphknotengewebes bildet.
8. Dieses Netzwerk wird von Retikulumzellen und den von ihnen gebildeten dünnen retikulären Fasern aufgebaut, zwischen denen zahlreiche Immunzellen liegen.
9. Die Verteilung der Zellen ist jedoch nicht gleichmäßig, sondern bildet charakteristische Bereiche, die unterschiedlichen Lymphozytengruppen und immunologischen Vorgängen Raum geben.
10. Unmittelbar unter der Kapsel liegt die dunkler gefärbte äußere Rinde, die der konvexen Oberfläche des Lymphknotens als breites Band folgt.
11. In der Nähe der Lymphknotenpforte wird diese Rinde allmählich dünner und bildet daher keine vollständig geschlossene, überall gleich starke Schicht.
12. Ihre auffälligsten Strukturen sind rundliche oder ovale Lymphfollikel, die vor allem B-Lymphozyten und die mit ihnen verbundenen Stützzellen enthalten.
13. Im Ruhezustand sind primäre Lymphfollikel erkennbar, in denen kleine, noch nicht aktivierte B-Lymphozyten relativ gleichmäßig und dicht angeordnet sind.
14. Nach der Begegnung mit einem Antigen entwickeln sich manche Follikel zu sekundären Lymphfollikeln, wobei in ihrem Zentrum ein helleres Keimzentrum entsteht.
15. Im Keimzentrum teilen und verändern sich aktivierte B-Lymphozyten und werden ausgewählt, während Makrophagen sowie follikuläre dendritische Zellen die Reaktion mitgestalten.
16. Da die dort befindlichen Zellen größer und lockerer angeordnet sind, erscheint dieser Bereich im histologischen Schnitt heller als die umgebende Rinde.
17. Das Keimzentrum wird von einer dunkleren Mantelzone umgeben, in der vor allem kleine, dicht gelagerte B-Lymphozyten angeordnet sind.
18. Bei einer ausgeprägten Immunantwort können Zahl und Größe der sekundären Follikel zunehmen, wodurch die Rinde dicker wird und der Lymphknoten anschwellen kann.
19. Unter der follikelhaltigen äußeren Rinde liegt der Parakortex, der weniger scharf von seiner Umgebung abgegrenzt ist.
20. In diesem tieferen Rindenbereich fehlen gewöhnlich Lymphfollikel, da sein Zellbestand hauptsächlich aus T-Lymphozyten besteht.
21. Funktionell lässt sich somit die äußere Rinde als B-Zell-Bereich und der Parakortex als T-Zell-Bereich unterscheiden.
22. Im retikulären Netzwerk des Parakortex liegen außerdem antigenpräsentierende dendritische Zellen, die mit den zwischen ihnen wandernden T-Lymphozyten in Kontakt treten können.
23. Besondere Gefäßstrukturen sind die hochendothelialen Venolen, deren Wand anstelle des üblichen flachen Endothels aus kubischen oder hochprismatischen Zellen besteht.
24. Über diese Gefäße können zahlreiche Lymphozyten unmittelbar aus dem Blut in das Lymphknotengewebe eintreten, wodurch ihre fortlaufende Zirkulation aufrechterhalten wird.
25. Die Grenze zwischen äußerer und tiefer Rinde ist nicht immer deutlich erkennbar, weil die zellreichen Bereiche allmählich ineinander übergehen.
26. In der Tiefe setzt sich die Rinde in das hellere Mark fort, das besonders im Zentrum des Lymphknotens und nahe der Pforte ausgebildet ist.
27. Das Mark besteht nicht aus einer zusammenhängenden Zellmasse, sondern gliedert sich in verzweigte Markstränge und die dazwischenliegenden weiteren Marksinus.
28. Die aus der Rinde in die Tiefe ziehenden Markstränge bilden ein unregelmäßiges Netzwerk und stehen kontinuierlich mit dem lymphatischen Gewebe des Parakortex in Verbindung.
29. Zu ihren Zellen gehören B-Lymphozyten, Plasmazellen, Makrophagen und Retikulumzellen, deren Verhältnis sich je nach aktueller immunologischer Situation verändern kann.
30. Besonders zahlreiche Plasmazellen liegen in den Marksträngen, wo die aus aktivierten B-Lymphozyten hervorgegangenen Zellen große Mengen an Antikörpern bilden können.
31. Die zwischen den Marksträngen verlaufenden Marksinus sind unregelmäßige, miteinander verbundene Räume, die von einer unvollständig geschlossenen Endothelschicht und einem Retikelfasernetz begrenzt werden.
32. Die in der Umgebung der Sinus liegenden Makrophagen können mit langen Fortsätzen in diese Räume hineinreichen und stehen dadurch in engem Kontakt mit den hindurchtretenden Stoffen.
33. Zur Pforte hin nimmt der Anteil des Marks zu, während die lymphfollikelhaltige äußere Rinde allmählich zurücktritt.
34. In demselben Bereich treten die Arterien ein und verzweigen sich entlang der Trabekel, während die Venen das aus dem Kapillarnetz gesammelte Blut ableiten.
35. Kapsel, Trabekel, B- und T-Zell-Bereiche der Rinde sowie die Markstränge bilden gemeinsam eine geordnete Organstruktur, welche die Begegnung und Funktion der Immunzellen unterstützt.