4-3-2-egri

---

4.3.2 A túlsúlyban lévő török sereg fenyegeti a várat – Die türkische Übermacht droht die Burg zu erdrücken

---

1. Az ostrom negyedik hetében a regény hangneme megváltozik, mert a hősiesség lelkesültségét lassanként a kimerültség tárgyilagossága váltja fel. – In der vierten Woche der Belagerung wandelt sich der Ton des Romans, denn die Begeisterung des Heldentums weicht allmählich der Sachlichkeit der Erschöpfung.

2. Az ostromok igazi ellenfele sohasem a roham, hanem az idő, amely a védőt lassabban őrli fel, mint az ágyú, de biztosabban. – Der wahre Gegner der Belagerungen ist niemals der Sturm, sondern die Zeit, die den Verteidiger langsamer zermahlt als das Geschütz, doch sicherer.

3. Eger falai 1552 októberének elején már nem egységes építmények voltak, hanem törmelékhalmok, amelyeket éjszakánként újra és újra visszaraktak. – Die Mauern Egers waren Anfang Oktober 1552 keine geschlossenen Bauwerke mehr, sondern Schutthaufen, die man Nacht für Nacht immer wieder aufschichtete.

4. A vár ekkor már nem kőből állt, hanem földből, gerendából, trágyából és emberi kitartásból, és ez utóbbi bizonyult a legszilárdabbnak. – Die Burg bestand zu dieser Zeit nicht mehr aus Stein, sondern aus Erde, Balken, Mist und menschlicher Ausdauer, und das Letztere erwies sich als das Festeste.

5. A két oszmán fővezér, Kara Ahmed pasa és a budai Ali pasa, szeptember közepén egyesítette seregét a vár alatt. – Die beiden osmanischen Oberbefehlshaber, Kara Ahmed Pascha und Ali Pascha von Buda, vereinigten Mitte September ihre Heere unter der Burg.

6. A két hadtest egyesülése önmagában lélektani csapás volt, mert a védők a saját szemükkel láthatták, mekkora erő gyűlt össze ellenük. – Die Vereinigung der beiden Heereskörper war für sich genommen ein seelischer Schlag, denn die Verteidiger konnten mit eigenen Augen sehen, welche Macht sich gegen sie gesammelt hatte.

7. A regényben ez a pillanat a sáncokról nézve jelenik meg, és Gárdonyi nem a számokat írja le, hanem a védők arcát. – Im Roman erscheint dieser Augenblick von den Schanzen aus betrachtet, und Gárdonyi schildert nicht die Zahlen, sondern die Gesichter der Verteidiger.

8. A történeti források a támadók számát nyolcvanezer és kétszázezer közé teszik, és a bizonytalanság maga is a korszak sajátossága. – Die geschichtlichen Quellen setzen die Zahl der Angreifer zwischen achtzigtausend und zweihunderttausend an, und die Unsicherheit selbst ist ein Merkmal jener Zeit.

9. A tizenhatodik századi krónikás nem hazudott, amikor túlzott, mert a nagyságrend érzékeltetése fontosabb volt számára a pontosságnál. – Der Chronist des sechzehnten Jahrhunderts log nicht, wenn er übertrieb, denn ihm war die Veranschaulichung der Größenordnung wichtiger als die Genauigkeit.

10. A védők száma ezzel szemben pontosan ismert: valamivel kétezer alatt, közöttük mintegy háromszáz asszony és gyermek. – Die Zahl der Verteidiger ist demgegenüber genau bekannt: etwas unter zweitausend, darunter etwa dreihundert Frauen und Kinder.

11. Az arány tehát legalább egy a negyvenhez, és ilyen viszonyszám mellett a hadtudomány rendszerint nem javasol védekezést. – Das Verhältnis beträgt somit mindestens eins zu vierzig, und bei einer solchen Verhältniszahl rät die Kriegswissenschaft gewöhnlich von der Verteidigung ab.

12. Éppen ezért nem katonai, hanem erkölcsi esemény mindaz, ami Egerben október folyamán történt. – Eben darum ist alles, was sich in Eger im Laufe des Oktobers ereignete, kein militärisches, sondern ein sittliches Ereignis.

13. Az ágyúzás szeptember huszonkilencedikén érte el a tetőpontját, amikor az ostromlók egyszerre több oldalról törték a falakat. – Der Beschuss erreichte am neunundzwanzigsten September seinen Höhepunkt, als die Belagerer die Mauern zugleich von mehreren Seiten brachen.

14. A törökök nem egyetlen rést készítettek elő, hanem többet, mert a védő erő megosztása mindig olcsóbb, mint a legyőzése. – Die Türken bereiteten nicht eine einzige Bresche vor, sondern mehrere, denn die Teilung der verteidigenden Kraft ist stets billiger als deren Überwindung.

15. A Sándor-bástya, a Bolyki-torony és az Ókapu környéke vált a küzdelem három állandó gócpontjává. – Die Sándor-Bastei, der Bolyki-Turm und die Umgebung des Alten Tores wurden zu den drei beständigen Brennpunkten des Kampfes.

16. Aki ma végigjárja az egri vár romjait, ezeket a neveket kőtáblákon olvassa, és nehezen képzeli el mögéjük a hetekig tartó öldöklést. – Wer heute die Ruinen der Burg von Eger abschreitet, liest diese Namen auf Steintafeln und stellt sich das wochenlange Morden dahinter nur schwer vor.

17. Az aknaharc még az ágyúzásnál is félelmetesebb volt, mert a föld alatt közeledő ellenséget nem lehetett látni, csak hallani. – Der Minenkrieg war noch furchtbarer als der Beschuss, denn den unterirdisch herannahenden Feind konnte man nicht sehen, sondern nur hören.

18. A védők dobokat és vízzel telt edényeket helyeztek a földre, és a rezgésből következtettek arra, hol ás az ellenség. – Die Verteidiger stellten Trommeln und wassergefüllte Gefäße auf den Boden und schlossen aus den Erschütterungen darauf, wo der Feind grub.

19. Ez az eljárás minden korabeli európai várban ismert volt, és Bornemissza Gergely történeti alakja éppen az ilyen műszaki tudás mestere. – Dieses Verfahren war in jeder zeitgenössischen europäischen Burg bekannt, und die geschichtliche Gestalt Gergely Bornemisszas ist gerade ein Meister solchen technischen Wissens.

20. A regény hőse tehát nem képzeletbeli feltaláló, hanem egy valóban létezett hadmérnök, akinek találmányait a források is említik. – Der Held des Romans ist somit kein erdachter Erfinder, sondern ein wirklich vorhandener Kriegsingenieur, dessen Erfindungen auch die Quellen erwähnen.

21. Október negyedikén a vár belsejében felrobbant a lőporraktár, és a robbanás a védelem legsúlyosabb belső veszteségét okozta. – Am vierten Oktober flog im Innern der Burg das Pulvermagazin in die Luft, und die Explosion verursachte den schwersten inneren Verlust der Verteidigung.

22. Néhány száz mázsa lőpor és a hozzá tartozó malomépület semmisült meg, ráadásul a robbanás falszakaszokat is megrongált. – Einige hundert Zentner Pulver und das dazugehörige Mühlengebäude wurden vernichtet, überdies beschädigte die Explosion auch Mauerabschnitte.

23. Egy ostromlott vár számára a lőpor elvesztése súlyosabb, mint a katonák elvesztése, mert az embert lehet pótolni, a puskaport nem. – Für eine belagerte Burg wiegt der Verlust des Pulvers schwerer als der Verlust von Soldaten, denn Menschen lassen sich ersetzen, Schießpulver nicht.

24. Dobó István ezután a maradék készletet több helyre osztotta szét, és ez a döntés utólag a vár megmentőjének bizonyult. – István Dobó verteilte danach den verbliebenen Vorrat auf mehrere Orte, und diese Entscheidung erwies sich im Nachhinein als Rettung der Burg.

25. A jó parancsnok ismertetőjele nem a hibátlanság, hanem az, hogy a bekövetkezett csapásból azonnal szabályt alkot. – Das Kennzeichen des guten Befehlshabers ist nicht die Fehlerlosigkeit, sondern dass er aus dem eingetretenen Unglück augenblicklich eine Regel bildet.

26. A robbanás után a törökök azt hitték, hogy a vár feladta magát, és a hirtelen csendet győzelemnek olvasták. – Nach der Explosion glaubten die Türken, die Burg habe sich aufgegeben, und sie lasen die plötzliche Stille als Sieg.

27. A csend a hadviselésben mindig kétértelmű jel, mert ugyanúgy jelentheti a halált, mint a felkészülést. – Die Stille ist in der Kriegführung stets ein zweideutiges Zeichen, denn sie kann ebenso den Tod bedeuten wie die Vorbereitung.

28. A regényben ezt a jelenetet Gárdonyi néhány mondattal intézi el, mert a nagy írók a legerősebb hatást takarékossággal érik el. – Im Roman erledigt Gárdonyi diese Szene mit wenigen Sätzen, denn die großen Dichter erzielen die stärkste Wirkung durch Sparsamkeit.

29. Október hatodikán megindult az első általános roham, és ezzel kezdetét vette a védelem legnehezebb tizenkét napja. – Am sechsten Oktober begann der erste allgemeine Sturm, und damit nahmen die schwersten zwölf Tage der Verteidigung ihren Anfang.

30. A roham nem egyetlen hullámban érkezett, hanem egymást váltó csapatokban, hogy a védőknek soha ne legyen idejük pihenni. – Der Sturm kam nicht in einer einzigen Welle, sondern in einander ablösenden Abteilungen, damit die Verteidiger niemals Zeit zum Ausruhen fänden.

31. Ez a taktika a kimerítés tudománya, és az oszmán hadvezetés éppen ebben volt fölényes az európai hadseregekkel szemben. – Diese Taktik ist die Wissenschaft der Erschöpfung, und eben darin war die osmanische Heeresführung den europäischen Heeren überlegen.

32. Kétezer ember nem tud váltásban harcolni, mert nincs, aki leváltsa, és így minden védő minden rohamban jelen van. – Zweitausend Menschen können nicht in Ablösung kämpfen, weil niemand da ist, der sie ablöste, und so ist jeder Verteidiger bei jedem Sturm zugegen.

33. A fáradtság ezen a ponton önálló szereplővé válik a regényben, és Gárdonyi külön figyelmet szentel neki. – Die Müdigkeit wird an dieser Stelle im Roman zu einer eigenständigen Gestalt, und Gárdonyi widmet ihr besondere Aufmerksamkeit.

34. Az alvás hiánya megváltoztatja az ember arányérzékét, és a huszadik napon már a legkisebb hír is végzetesnek tűnik. – Der Mangel an Schlaf verändert das Maßgefühl des Menschen, und am zwanzigsten Tage erscheint bereits die geringste Nachricht als verhängnisvoll.

35. Az ostromlók ezt pontosan tudták, és ezért nem csupán fegyverrel, hanem szavakkal is támadtak. – Die Belagerer wussten dies genau, und darum griffen sie nicht allein mit Waffen an, sondern auch mit Worten.

36. Nyilakra kötött levelek repültek be a várba, amelyek szabad elvonulást, kegyelmet és megbecsülést ígértek a megadóknak. – An Pfeile gebundene Briefe flogen in die Burg hinein, die den sich Ergebenden freien Abzug, Gnade und Ansehen versprachen.

37. A lélektani hadviselés nem huszadik századi találmány, hanem az ostromok ősrégi kísérője, amely olcsóbb minden ágyúgolyónál. – Die seelische Kriegführung ist keine Erfindung des zwanzigsten Jahrhunderts, sondern eine uralte Begleiterin der Belagerungen, die billiger ist als jede Kanonenkugel.

38. Dobó válasza a hagyomány szerint az volt, hogy a leveleket olvasatlanul elégettette a vár piacterén, mindenki szeme láttára. – Dobós Antwort bestand der Überlieferung nach darin, dass er die Briefe ungelesen auf dem Marktplatz der Burg verbrennen ließ, vor aller Augen.

39. A nyilvános elégetés nem indulatból fakadt, hanem szigorú megfontolásból, mert egy fel nem olvasott ígéret nem tud kísérteni. – Das öffentliche Verbrennen entsprang nicht dem Zorn, sondern strenger Überlegung, denn ein nicht verlesenes Versprechen vermag nicht zu versuchen.

40. Ezenkívül halálbüntetést helyezett kilátásba mindenkinek, aki a megadás szót akár csak kiejti a száján. – Überdies stellte er jedem die Todesstrafe in Aussicht, der das Wort der Übergabe auch nur ausspreche.

41. A mai olvasó ezt kegyetlennek érzi, holott ez a rendelkezés mentette meg a védők életét, nem pedig veszélyeztette. – Der heutige Leser empfindet dies als grausam, obwohl gerade diese Anordnung das Leben der Verteidiger rettete und nicht gefährdete.

42. Egy ostromlott közösségben a kétely nem magánvélemény, hanem ragály, amely óránként terjed, és amelyet nem lehet vitával gyógyítani. – In einer belagerten Gemeinschaft ist der Zweifel keine Privatmeinung, sondern eine Seuche, die sich stündlich ausbreitet und die man mit Erörterung nicht heilen kann.

43. A történeti Dobó valóban börtönbe vetett néhány embert, aki a szabad elvonulás mellett érvelt, és a források ezt tényként közlik. – Der geschichtliche Dobó warf tatsächlich einige Männer ins Gefängnis, die für den freien Abzug eintraten, und die Quellen teilen dies als Tatsache mit.

44. Gárdonyi ezt a mozzanatot enyhíti, mert regényében a védők egysége eszményi, és ez az egyetlen pont, ahol a mű szépít. – Gárdonyi mildert diesen Umstand, denn in seinem Roman ist die Einheit der Verteidiger vorbildlich, und dies ist der einzige Punkt, an dem das Werk beschönigt.

45. Az eszményítés nem hiba, hanem műfaji döntés, mert a regény célja nem a leleplezés, hanem a példaadás volt. – Die Idealisierung ist kein Fehler, sondern eine Gattungsentscheidung, denn das Ziel des Romans war nicht die Entlarvung, sondern das Vorbild.

46. A századforduló Magyarországának éppen ilyen példára volt szüksége, és ezt a szükségletet Gárdonyi világosan felismerte. – Das Ungarn der Jahrhundertwende bedurfte eben eines solchen Vorbildes, und Gárdonyi erkannte dieses Bedürfnis deutlich.

47. Az élelem és a víz kérdése ekkor még nem volt kritikus, mert a vár kútjai kitartottak, és a raktárak fel voltak töltve. – Die Frage der Nahrung und des Wassers war zu dieser Zeit noch nicht bedenklich, denn die Brunnen der Burg hielten stand und die Speicher waren gefüllt.

48. A lőszer azonban fogyott, és az utolsó napokban a védők már a törökök kilőtt golyóit gyűjtötték össze újrahasználatra. – Die Munition ging jedoch zur Neige, und in den letzten Tagen sammelten die Verteidiger bereits die abgeschossenen Kugeln der Türken zur Wiederverwendung ein.

49. Az ilyen részletek többet mondanak a helyzet reménytelenségéről, mint bármely veszteséglista, mert a hétköznapi tárgyakon mutatják meg a szűkösséget. – Solche Einzelheiten sagen über die Aussichtslosigkeit der Lage mehr aus als jede Verlustliste, denn sie zeigen den Mangel an alltäglichen Dingen.

50. A sebesültek száma október közepére elérte a védősereg egyharmadát, és a sebesült ember a falon még mindig helyet foglalt el. – Die Zahl der Verwundeten erreichte um die Mitte des Oktobers ein Drittel der Besatzung, und der Verwundete nahm auf der Mauer noch immer einen Platz ein.

51. Az ostromoknál nem a halottak jelentik a valódi veszteséget, hanem a sebesültek, akik ápolást igényelnek, de harcot nem vállalhatnak. – Bei Belagerungen bilden nicht die Toten den eigentlichen Verlust, sondern die Verwundeten, die Pflege verlangen, aber den Kampf nicht aufnehmen können.

52. A regény ezt a lassú fogyást a nevek fogyásával érzékelteti, mert egyre kevesebb szereplő szólal meg a párbeszédekben. – Der Roman macht dieses langsame Schwinden durch das Schwinden der Namen spürbar, denn immer weniger Gestalten kommen in den Gesprächen zu Wort.

53. Ez az írói fogás finomabb minden statisztikánál, hiszen az olvasó nem számol, csak hiányt érez. – Dieser dichterische Kunstgriff ist feiner als jede Statistik, denn der Leser rechnet nicht, sondern empfindet nur ein Fehlen.

54. Október tizenkettedikén és tizenharmadikán következett a két legnagyobb roham, amelyeket a hadtörténet döntő kísérletként tart számon. – Am zwölften und dreizehnten Oktober folgten die beiden größten Stürme, welche die Kriegsgeschichte als entscheidenden Versuch verzeichnet.

55. A támadók ekkor már réseken keresztül, nem pedig létrákon jutottak a falakhoz, és a küzdelem közelharccá alakult. – Die Angreifer gelangten nun durch Breschen und nicht mehr über Leitern an die Mauern, und der Kampf wandelte sich zum Nahkampf.

56. A közelharcban a létszámfölény jelentősége csökken, mert egy résen egyszerre csak néhány ember fér át. – Im Nahkampf verringert sich die Bedeutung der zahlenmäßigen Überlegenheit, denn durch eine Bresche gelangen zugleich nur wenige Menschen.

57. Ez a geometriai tény mentette meg Egert, és a hősiesség mögött mindig ott áll valamilyen ilyen józan összefüggés is. – Diese geometrische Tatsache rettete Eger, und hinter dem Heldentum steht immer auch ein solcher nüchterner Zusammenhang.

58. A regény ezt sohasem mondja ki, mert a mű a bátorságot ünnepli, nem a mérnöki számítást, jóllehet mindkettő szerepet játszott. – Der Roman spricht dies niemals aus, denn das Werk feiert den Mut und nicht die ingenieurhafte Berechnung, obwohl beides eine Rolle spielte.

59. Az asszonyok szerepe ezekben a napokban vált döntővé, és a történeti források is ekkor említik őket a leghangsúlyosabban. – Die Rolle der Frauen wurde in diesen Tagen entscheidend, und auch die geschichtlichen Quellen erwähnen sie in dieser Zeit am nachdrücklichsten.

60. Forró vizet, olvasztott szurkot és köveket zúdítottak a résekbe, és a sebesülteket a tűz alól hordták hátra. – Sie gossen siedendes Wasser, geschmolzenes Pech und Steine in die Breschen hinab und trugen die Verwundeten unter dem Feuer nach hinten.

61. A hagyomány szerint egy asszony a férje holtteste mellől vette fel a kardot, és tovább harcolt a résben. – Der Überlieferung nach nahm eine Frau vom Leichnam ihres Gatten das Schwert auf und kämpfte in der Bresche weiter.

62. Ez a jelenet a magyar képzőművészet és iskolai emlékezet egyik legismertebb képévé vált, jóllehet forrásértéke bizonytalan. – Diese Szene wurde zu einem der bekanntesten Bilder der ungarischen bildenden Kunst und des schulischen Gedächtnisses, obgleich ihr Quellenwert ungewiss ist.

63. A nemzeti emlékezet nem hazugságokból épül, hanem sűrítésekből, amelyek a sok névtelen tettet egyetlen felismerhető alakba vonják össze. – Das nationale Gedächtnis baut sich nicht aus Lügen auf, sondern aus Verdichtungen, welche die vielen namenlosen Taten in eine einzige erkennbare Gestalt zusammenziehen.

64. Éva jelenléte a falakon ebben az összefüggésben nyeri el a valódi értelmét, mert ő ennek a sűrítésnek a regénybeli neve. – Évas Anwesenheit auf den Mauern gewinnt in diesem Zusammenhang ihren wahren Sinn, denn sie ist der Name dieser Verdichtung im Roman.

65. Az író nem egy nőt ábrázol, hanem háromszázat egyetlen alakban, és ezért lehet az olvasó számára megrendítő. – Der Dichter stellt nicht eine Frau dar, sondern dreihundert in einer einzigen Gestalt, und darum vermag sie den Leser zu erschüttern.

66. A törökök október tizenharmadikán este vonultak vissza utoljára a résektől, és ez a visszavonulás már a kudarc beismerése volt. – Die Türken zogen sich am Abend des dreizehnten Oktober zum letzten Mal von den Breschen zurück, und dieser Rückzug war bereits das Eingeständnis des Misserfolges.

67. A hadsereg fegyelme ekkorra megromlott, és a janicsárok között nyíltan hangzottak el a hazatérést sürgető szavak. – Die Zucht des Heeres war zu dieser Zeit zerrüttet, und unter den Janitscharen fielen offen die Worte, die zur Heimkehr drängten.

68. Az oszmán hadjárati rend szerint az őszi esők beálltával a sereg köteles volt téli szállásra vonulni. – Nach der osmanischen Feldzugsordnung war das Heer verpflichtet, mit dem Einsetzen der Herbstregen in die Winterquartiere zu ziehen.

69. A naptár tehát éppúgy szövetségese volt a védőknek, mint a bátorságuk, és a történelemben ez a két tényező ritkán válik szét. – Der Kalender war somit ebenso ein Verbündeter der Verteidiger wie ihr Mut, und in der Geschichte lassen sich diese beiden Umstände selten trennen.

70. Aki azt állítja, hogy Egert kizárólag a hősiesség mentette meg, az elhallgatja az évszakot; aki csak az évszakot említi, az elhallgatja az embert. – Wer behauptet, Eger sei allein durch das Heldentum gerettet worden, verschweigt die Jahreszeit; wer nur die Jahreszeit nennt, verschweigt den Menschen.

71. Az igazság a kettő együttállásában rejlik, mert a kitartás csak akkor válik győzelemmé, ha elég sokáig tart. – Die Wahrheit liegt im Zusammentreffen von beidem, denn das Ausharren wird nur dann zum Siege, wenn es lange genug währt.

72. Október tizenhetedikén a török tábor bontani kezdte a sátrakat, és tizennyolcadikán már üres volt a völgy. – Am siebzehnten Oktober begann das türkische Lager die Zelte abzubrechen, und am achtzehnten war das Tal bereits leer.

73. A védők nem ujjongtak azonnal, mert napokig nem hitték el, hogy a hirtelen csend nem újabb csel. – Die Verteidiger jubelten nicht sogleich, denn tagelang glaubten sie nicht, dass die plötzliche Stille nicht eine neue List sei.

74. A hosszú veszély után a bizalom tér vissza a legkésőbb, és ezt a lélektani igazságot Gárdonyi pontosan ábrázolja. – Nach langer Gefahr kehrt das Vertrauen am spätesten zurück, und diese seelische Wahrheit stellt Gárdonyi genau dar.

75. A fejezet feszültsége azonban nem ezen a ponton oldódik fel, mert a regényben a szorongatottság még mélyebbre nyúlik. – Die Spannung des Kapitels löst sich indes nicht an dieser Stelle, denn im Roman reicht die Bedrängnis noch tiefer.

76. Gárdonyi ugyanis nem az ostrom végét tekinti a mű tetőpontjának, hanem azt az órát, amikor a védők maguk sem hisznek már. – Gárdonyi betrachtet nämlich nicht das Ende der Belagerung als Höhepunkt des Werkes, sondern jene Stunde, in der die Verteidiger selbst nicht mehr glauben.

77. A regény legsötétebb lapjai nem a rohamokat írják le, hanem a rohamok közötti éjszakákat, amikor a fáradt ember gondolkodni kezd. – Die dunkelsten Seiten des Romans schildern nicht die Stürme, sondern die Nächte zwischen den Stürmen, in denen der müde Mensch zu denken beginnt.

78. A gondolkodás az ostrom legveszélyesebb tevékenysége, mert a józan ész minden érve a megadás mellett szól. – Das Denken ist die gefährlichste Tätigkeit der Belagerung, denn jeder Grund der gesunden Vernunft spricht für die Übergabe.

79. Dobó ezért nem érvekkel, hanem feladatokkal kormányzott, és minden emberének minden órában dolga volt. – Darum regierte Dobó nicht mit Gründen, sondern mit Aufgaben, und jeder seiner Leute hatte in jeder Stunde etwas zu tun.

80. A munka a kétségbeesés legrégibb ellenszere, és ezt minden jó parancsnok ösztönösen tudja, jóllehet ritkán fogalmazza meg. – Die Arbeit ist das älteste Gegenmittel gegen die Verzweiflung, und das weiß jeder gute Befehlshaber triebhaft, obgleich er es selten ausspricht.

81. A vár parancsnokának alakja a magyar irodalomban ezen a ponton nyeri el végleges formáját, és ez a forma máig érvényes. – Die Gestalt des Burgkommandanten gewinnt in der ungarischen Dichtung an dieser Stelle ihre endgültige Form, und diese Form gilt bis heute.

82. Dobó nem szónok, nem lángész és nem szent, hanem szervező ember, aki a lehetetlent apró, elvégezhető részekre bontja. – Dobó ist kein Redner, kein Genie und kein Heiliger, sondern ein ordnender Mensch, der das Unmögliche in kleine, ausführbare Teile zerlegt.

83. A magyar történelmi emlékezet éppen ezért szereti őt jobban a látványosabb hősöknél, mert benne a mindennapi kitartás ölt alakot. – Eben darum liebt ihn das ungarische Geschichtsgedächtnis mehr als die glänzenderen Helden, denn in ihm nimmt die alltägliche Ausdauer Gestalt an.

84. A segítség kérdése az egész ostrom alatt nyitva maradt, és Eger végül semmilyen külső felmentő sereget nem kapott. – Die Frage des Entsatzes blieb während der ganzen Belagerung offen, und Eger erhielt am Ende kein einziges befreiendes Heer von außen.

85. Ferdinánd király ígért csapatokat, a felvidéki urak is ígértek, de a segítség sohasem indult el időben. – König Ferdinand versprach Truppen, auch die oberungarischen Herren versprachen sie, doch die Hilfe brach niemals rechtzeitig auf.

86. A magyar végvárrendszer egész tragédiája ebben az egy mondatban benne foglaltatik, és ez a mondat évszázadokon át ismétlődik. – Die ganze Tragödie des ungarischen Grenzburgensystems ist in diesem einen Satze enthalten, und dieser Satz wiederholt sich über Jahrhunderte hinweg.

87. A várak nem azért estek el sorra, mert rosszul védték őket, hanem mert a hátország nem érkezett meg. – Die Burgen fielen nicht deshalb der Reihe nach, weil man sie schlecht verteidigte, sondern weil das Hinterland nicht eintraf.

88. Eger kivétel volt, és a kivétel emlékezetesebb minden szabálynál, mert megmutatja, hogy a szabály nem szükségszerű. – Eger war die Ausnahme, und die Ausnahme ist denkwürdiger als jede Regel, weil sie zeigt, dass die Regel nicht notwendig ist.

89. A regényben a felmentő sereg hiánya nem vádként jelenik meg, hanem tényként, és ez a tárgyilagosság emeli a művet a publicisztika fölé. – Im Roman erscheint das Fehlen des Entsatzheeres nicht als Anklage, sondern als Tatsache, und diese Sachlichkeit erhebt das Werk über die Tagesschriftstellerei.

90. Gárdonyi nem a bűnösöket keresi, hanem az ellenállókat mutatja meg, és ez az írói döntés a mű tartósságának egyik oka. – Gárdonyi sucht nicht die Schuldigen, sondern zeigt die Widerstehenden, und diese dichterische Entscheidung ist einer der Gründe für die Dauerhaftigkeit des Werkes.

91. A vádirat egy nemzedékig hat, a példakép azonban addig, amíg olvassák, és Egert száz éve olvassák. – Die Anklageschrift wirkt eine Generation lang, das Vorbild hingegen so lange, wie man es liest, und Eger liest man seit hundert Jahren.

92. A túlerő ábrázolása a regényben sohasem démonizáló, mert a török katona ugyanolyan fáradt, éhes és halandó, mint a magyar. – Die Darstellung der Übermacht ist im Roman niemals dämonisierend, denn der türkische Soldat ist ebenso müde, hungrig und sterblich wie der ungarische.

93. Ez a szemlélet 1899-ben szokatlan volt, és a mű éppen ettől nem avult el a huszadik század folyamán. – Diese Betrachtungsweise war 1899 ungewöhnlich, und eben dadurch veraltete das Werk im Laufe des zwanzigsten Jahrhunderts nicht.

94. Az ostrom mérlege végül úgy alakult, hogy a védőknek mintegy háromszáz halottja volt, a támadóknak több ezer. – Die Bilanz der Belagerung gestaltete sich am Ende so, dass die Verteidiger etwa dreihundert Tote hatten, die Angreifer mehrere Tausend.

95. A számok azonban ebben az esetben kevesebbet mondanak, mint az a tény, hogy a vár kapui nem nyíltak ki. – Die Zahlen sagen in diesem Falle jedoch weniger aus als die Tatsache, dass die Tore der Burg sich nicht öffneten.

96. Egy erősség értéke nem a benne elesettek számában mérhető, hanem abban, hogy meddig marad zárva. – Der Wert einer Festung bemisst sich nicht an der Zahl der in ihr Gefallenen, sondern daran, wie lange sie verschlossen bleibt.

97. A fejezet így két igazságot állít egymás mellé: a túlerő valóságos volt, és mégsem bizonyult elégségesnek. – Das Kapitel stellt somit zwei Wahrheiten nebeneinander: Die Übermacht war wirklich, und dennoch erwies sie sich nicht als hinreichend.

98. Ebben az ellentmondásban rejlik a regény egész reménytana, amely nem tagadja a számokat, csak nem ismeri el végérvényesnek. – In diesem Widerspruch liegt die ganze Hoffnungslehre des Romans, die die Zahlen nicht leugnet, sondern sie nur nicht als endgültig anerkennt.

99. Gárdonyi nem azt tanítja, hogy a gyengék mindig győznek, hanem azt, hogy a vereség sohasem bizonyos előre. – Gárdonyi lehrt nicht, dass die Schwachen immer siegen, sondern dass die Niederlage niemals im Voraus gewiss ist.

100. Ez a különbség választja el a hazafias illúziót a valódi irodalomtól, és Az egri csillagok a második oldalon áll. – Dieser Unterschied trennt die vaterländische Täuschung von der wahren Dichtung, und „Die Sterne von Eger” steht auf der zweiten Seite.

(aufklappen)magyar

1. Az ostrom negyedik hetében a regény hangneme megváltozik, mert a hősiesség lelkesültségét lassanként a kimerültség tárgyilagossága váltja fel.

2. Az ostromok igazi ellenfele sohasem a roham, hanem az idő, amely a védőt lassabban őrli fel, mint az ágyú, de biztosabban.

3. Eger falai 1552 októberének elején már nem egységes építmények voltak, hanem törmelékhalmok, amelyeket éjszakánként újra és újra visszaraktak.

4. A vár ekkor már nem kőből állt, hanem földből, gerendából, trágyából és emberi kitartásból, és ez utóbbi bizonyult a legszilárdabbnak.

5. A két oszmán fővezér, Kara Ahmed pasa és a budai Ali pasa, szeptember közepén egyesítette seregét a vár alatt.

6. A két hadtest egyesülése önmagában lélektani csapás volt, mert a védők a saját szemükkel láthatták, mekkora erő gyűlt össze ellenük.

7. A regényben ez a pillanat a sáncokról nézve jelenik meg, és Gárdonyi nem a számokat írja le, hanem a védők arcát.

8. A történeti források a támadók számát nyolcvanezer és kétszázezer közé teszik, és a bizonytalanság maga is a korszak sajátossága.

9. A tizenhatodik századi krónikás nem hazudott, amikor túlzott, mert a nagyságrend érzékeltetése fontosabb volt számára a pontosságnál.

10. A védők száma ezzel szemben pontosan ismert: valamivel kétezer alatt, közöttük mintegy háromszáz asszony és gyermek.

11. Az arány tehát legalább egy a negyvenhez, és ilyen viszonyszám mellett a hadtudomány rendszerint nem javasol védekezést.

12. Éppen ezért nem katonai, hanem erkölcsi esemény mindaz, ami Egerben október folyamán történt.

13. Az ágyúzás szeptember huszonkilencedikén érte el a tetőpontját, amikor az ostromlók egyszerre több oldalról törték a falakat.

14. A törökök nem egyetlen rést készítettek elő, hanem többet, mert a védő erő megosztása mindig olcsóbb, mint a legyőzése.

15. A Sándor-bástya, a Bolyki-torony és az Ókapu környéke vált a küzdelem három állandó gócpontjává.

16. Aki ma végigjárja az egri vár romjait, ezeket a neveket kőtáblákon olvassa, és nehezen képzeli el mögéjük a hetekig tartó öldöklést.

17. Az aknaharc még az ágyúzásnál is félelmetesebb volt, mert a föld alatt közeledő ellenséget nem lehetett látni, csak hallani.

18. A védők dobokat és vízzel telt edényeket helyeztek a földre, és a rezgésből következtettek arra, hol ás az ellenség.

19. Ez az eljárás minden korabeli európai várban ismert volt, és Bornemissza Gergely történeti alakja éppen az ilyen műszaki tudás mestere.

20. A regény hőse tehát nem képzeletbeli feltaláló, hanem egy valóban létezett hadmérnök, akinek találmányait a források is említik.

21. Október negyedikén a vár belsejében felrobbant a lőporraktár, és a robbanás a védelem legsúlyosabb belső veszteségét okozta.

22. Néhány száz mázsa lőpor és a hozzá tartozó malomépület semmisült meg, ráadásul a robbanás falszakaszokat is megrongált.

23. Egy ostromlott vár számára a lőpor elvesztése súlyosabb, mint a katonák elvesztése, mert az embert lehet pótolni, a puskaport nem.

24. Dobó István ezután a maradék készletet több helyre osztotta szét, és ez a döntés utólag a vár megmentőjének bizonyult.

25. A jó parancsnok ismertetőjele nem a hibátlanság, hanem az, hogy a bekövetkezett csapásból azonnal szabályt alkot.

26. A robbanás után a törökök azt hitték, hogy a vár feladta magát, és a hirtelen csendet győzelemnek olvasták.

27. A csend a hadviselésben mindig kétértelmű jel, mert ugyanúgy jelentheti a halált, mint a felkészülést.

28. A regényben ezt a jelenetet Gárdonyi néhány mondattal intézi el, mert a nagy írók a legerősebb hatást takarékossággal érik el.

29. Október hatodikán megindult az első általános roham, és ezzel kezdetét vette a védelem legnehezebb tizenkét napja.

30. A roham nem egyetlen hullámban érkezett, hanem egymást váltó csapatokban, hogy a védőknek soha ne legyen idejük pihenni.

31. Ez a taktika a kimerítés tudománya, és az oszmán hadvezetés éppen ebben volt fölényes az európai hadseregekkel szemben.

32. Kétezer ember nem tud váltásban harcolni, mert nincs, aki leváltsa, és így minden védő minden rohamban jelen van.

33. A fáradtság ezen a ponton önálló szereplővé válik a regényben, és Gárdonyi külön figyelmet szentel neki.

34. Az alvás hiánya megváltoztatja az ember arányérzékét, és a huszadik napon már a legkisebb hír is végzetesnek tűnik.

35. Az ostromlók ezt pontosan tudták, és ezért nem csupán fegyverrel, hanem szavakkal is támadtak.

36. Nyilakra kötött levelek repültek be a várba, amelyek szabad elvonulást, kegyelmet és megbecsülést ígértek a megadóknak.

37. A lélektani hadviselés nem huszadik századi találmány, hanem az ostromok ősrégi kísérője, amely olcsóbb minden ágyúgolyónál.

38. Dobó válasza a hagyomány szerint az volt, hogy a leveleket olvasatlanul elégettette a vár piacterén, mindenki szeme láttára.

39. A nyilvános elégetés nem indulatból fakadt, hanem szigorú megfontolásból, mert egy fel nem olvasott ígéret nem tud kísérteni.

40. Ezenkívül halálbüntetést helyezett kilátásba mindenkinek, aki a megadás szót akár csak kiejti a száján.

41. A mai olvasó ezt kegyetlennek érzi, holott ez a rendelkezés mentette meg a védők életét, nem pedig veszélyeztette.

42. Egy ostromlott közösségben a kétely nem magánvélemény, hanem ragály, amely óránként terjed, és amelyet nem lehet vitával gyógyítani.

43. A történeti Dobó valóban börtönbe vetett néhány embert, aki a szabad elvonulás mellett érvelt, és a források ezt tényként közlik.

44. Gárdonyi ezt a mozzanatot enyhíti, mert regényében a védők egysége eszményi, és ez az egyetlen pont, ahol a mű szépít.

45. Az eszményítés nem hiba, hanem műfaji döntés, mert a regény célja nem a leleplezés, hanem a példaadás volt.

46. A századforduló Magyarországának éppen ilyen példára volt szüksége, és ezt a szükségletet Gárdonyi világosan felismerte.

47. Az élelem és a víz kérdése ekkor még nem volt kritikus, mert a vár kútjai kitartottak, és a raktárak fel voltak töltve.

48. A lőszer azonban fogyott, és az utolsó napokban a védők már a törökök kilőtt golyóit gyűjtötték össze újrahasználatra.

49. Az ilyen részletek többet mondanak a helyzet reménytelenségéről, mint bármely veszteséglista, mert a hétköznapi tárgyakon mutatják meg a szűkösséget.

50. A sebesültek száma október közepére elérte a védősereg egyharmadát, és a sebesült ember a falon még mindig helyet foglalt el.

51. Az ostromoknál nem a halottak jelentik a valódi veszteséget, hanem a sebesültek, akik ápolást igényelnek, de harcot nem vállalhatnak.

52. A regény ezt a lassú fogyást a nevek fogyásával érzékelteti, mert egyre kevesebb szereplő szólal meg a párbeszédekben.

53. Ez az írói fogás finomabb minden statisztikánál, hiszen az olvasó nem számol, csak hiányt érez.

54. Október tizenkettedikén és tizenharmadikán következett a két legnagyobb roham, amelyeket a hadtörténet döntő kísérletként tart számon.

55. A támadók ekkor már réseken keresztül, nem pedig létrákon jutottak a falakhoz, és a küzdelem közelharccá alakult.

56. A közelharcban a létszámfölény jelentősége csökken, mert egy résen egyszerre csak néhány ember fér át.

57. Ez a geometriai tény mentette meg Egert, és a hősiesség mögött mindig ott áll valamilyen ilyen józan összefüggés is.

58. A regény ezt sohasem mondja ki, mert a mű a bátorságot ünnepli, nem a mérnöki számítást, jóllehet mindkettő szerepet játszott.

59. Az asszonyok szerepe ezekben a napokban vált döntővé, és a történeti források is ekkor említik őket a leghangsúlyosabban.

60. Forró vizet, olvasztott szurkot és köveket zúdítottak a résekbe, és a sebesülteket a tűz alól hordták hátra.

61. A hagyomány szerint egy asszony a férje holtteste mellől vette fel a kardot, és tovább harcolt a résben.

62. Ez a jelenet a magyar képzőművészet és iskolai emlékezet egyik legismertebb képévé vált, jóllehet forrásértéke bizonytalan.

63. A nemzeti emlékezet nem hazugságokból épül, hanem sűrítésekből, amelyek a sok névtelen tettet egyetlen felismerhető alakba vonják össze.

64. Éva jelenléte a falakon ebben az összefüggésben nyeri el a valódi értelmét, mert ő ennek a sűrítésnek a regénybeli neve.

65. Az író nem egy nőt ábrázol, hanem háromszázat egyetlen alakban, és ezért lehet az olvasó számára megrendítő.

66. A törökök október tizenharmadikán este vonultak vissza utoljára a résektől, és ez a visszavonulás már a kudarc beismerése volt.

67. A hadsereg fegyelme ekkorra megromlott, és a janicsárok között nyíltan hangzottak el a hazatérést sürgető szavak.

68. Az oszmán hadjárati rend szerint az őszi esők beálltával a sereg köteles volt téli szállásra vonulni.

69. A naptár tehát éppúgy szövetségese volt a védőknek, mint a bátorságuk, és a történelemben ez a két tényező ritkán válik szét.

70. Aki azt állítja, hogy Egert kizárólag a hősiesség mentette meg, az elhallgatja az évszakot; aki csak az évszakot említi, az elhallgatja az embert.

71. Az igazság a kettő együttállásában rejlik, mert a kitartás csak akkor válik győzelemmé, ha elég sokáig tart.

72. Október tizenhetedikén a török tábor bontani kezdte a sátrakat, és tizennyolcadikán már üres volt a völgy.

73. A védők nem ujjongtak azonnal, mert napokig nem hitték el, hogy a hirtelen csend nem újabb csel.

74. A hosszú veszély után a bizalom tér vissza a legkésőbb, és ezt a lélektani igazságot Gárdonyi pontosan ábrázolja.

75. A fejezet feszültsége azonban nem ezen a ponton oldódik fel, mert a regényben a szorongatottság még mélyebbre nyúlik.

76. Gárdonyi ugyanis nem az ostrom végét tekinti a mű tetőpontjának, hanem azt az órát, amikor a védők maguk sem hisznek már.

77. A regény legsötétebb lapjai nem a rohamokat írják le, hanem a rohamok közötti éjszakákat, amikor a fáradt ember gondolkodni kezd.

78. A gondolkodás az ostrom legveszélyesebb tevékenysége, mert a józan ész minden érve a megadás mellett szól.

79. Dobó ezért nem érvekkel, hanem feladatokkal kormányzott, és minden emberének minden órában dolga volt.

80. A munka a kétségbeesés legrégibb ellenszere, és ezt minden jó parancsnok ösztönösen tudja, jóllehet ritkán fogalmazza meg.

81. A vár parancsnokának alakja a magyar irodalomban ezen a ponton nyeri el végleges formáját, és ez a forma máig érvényes.

82. Dobó nem szónok, nem lángész és nem szent, hanem szervező ember, aki a lehetetlent apró, elvégezhető részekre bontja.

83. A magyar történelmi emlékezet éppen ezért szereti őt jobban a látványosabb hősöknél, mert benne a mindennapi kitartás ölt alakot.

84. A segítség kérdése az egész ostrom alatt nyitva maradt, és Eger végül semmilyen külső felmentő sereget nem kapott.

85. Ferdinánd király ígért csapatokat, a felvidéki urak is ígértek, de a segítség sohasem indult el időben.

86. A magyar végvárrendszer egész tragédiája ebben az egy mondatban benne foglaltatik, és ez a mondat évszázadokon át ismétlődik.

87. A várak nem azért estek el sorra, mert rosszul védték őket, hanem mert a hátország nem érkezett meg.

88. Eger kivétel volt, és a kivétel emlékezetesebb minden szabálynál, mert megmutatja, hogy a szabály nem szükségszerű.

89. A regényben a felmentő sereg hiánya nem vádként jelenik meg, hanem tényként, és ez a tárgyilagosság emeli a művet a publicisztika fölé.

90. Gárdonyi nem a bűnösöket keresi, hanem az ellenállókat mutatja meg, és ez az írói döntés a mű tartósságának egyik oka.

91. A vádirat egy nemzedékig hat, a példakép azonban addig, amíg olvassák, és Egert száz éve olvassák.

92. A túlerő ábrázolása a regényben sohasem démonizáló, mert a török katona ugyanolyan fáradt, éhes és halandó, mint a magyar.

93. Ez a szemlélet 1899-ben szokatlan volt, és a mű éppen ettől nem avult el a huszadik század folyamán.

94. Az ostrom mérlege végül úgy alakult, hogy a védőknek mintegy háromszáz halottja volt, a támadóknak több ezer.

95. A számok azonban ebben az esetben kevesebbet mondanak, mint az a tény, hogy a vár kapui nem nyíltak ki.

96. Egy erősség értéke nem a benne elesettek számában mérhető, hanem abban, hogy meddig marad zárva.

97. A fejezet így két igazságot állít egymás mellé: a túlerő valóságos volt, és mégsem bizonyult elégségesnek.

98. Ebben az ellentmondásban rejlik a regény egész reménytana, amely nem tagadja a számokat, csak nem ismeri el végérvényesnek.

99. Gárdonyi nem azt tanítja, hogy a gyengék mindig győznek, hanem azt, hogy a vereség sohasem bizonyos előre.

100. Ez a különbség választja el a hazafias illúziót a valódi irodalomtól, és Az egri csillagok a második oldalon áll.

(aufklappen)német

1. In der vierten Woche der Belagerung wandelt sich der Ton des Romans, denn die Begeisterung des Heldentums weicht allmählich der Sachlichkeit der Erschöpfung.

2. Der wahre Gegner der Belagerungen ist niemals der Sturm, sondern die Zeit, die den Verteidiger langsamer zermahlt als das Geschütz, doch sicherer.

3. Die Mauern Egers waren Anfang Oktober 1552 keine geschlossenen Bauwerke mehr, sondern Schutthaufen, die man Nacht für Nacht immer wieder aufschichtete.

4. Die Burg bestand zu dieser Zeit nicht mehr aus Stein, sondern aus Erde, Balken, Mist und menschlicher Ausdauer, und das Letztere erwies sich als das Festeste.

5. Die beiden osmanischen Oberbefehlshaber, Kara Ahmed Pascha und Ali Pascha von Buda, vereinigten Mitte September ihre Heere unter der Burg.

6. Die Vereinigung der beiden Heereskörper war für sich genommen ein seelischer Schlag, denn die Verteidiger konnten mit eigenen Augen sehen, welche Macht sich gegen sie gesammelt hatte.

7. Im Roman erscheint dieser Augenblick von den Schanzen aus betrachtet, und Gárdonyi schildert nicht die Zahlen, sondern die Gesichter der Verteidiger.

8. Die geschichtlichen Quellen setzen die Zahl der Angreifer zwischen achtzigtausend und zweihunderttausend an, und die Unsicherheit selbst ist ein Merkmal jener Zeit.

9. Der Chronist des sechzehnten Jahrhunderts log nicht, wenn er übertrieb, denn ihm war die Veranschaulichung der Größenordnung wichtiger als die Genauigkeit.

10. Die Zahl der Verteidiger ist demgegenüber genau bekannt: etwas unter zweitausend, darunter etwa dreihundert Frauen und Kinder.

11. Das Verhältnis beträgt somit mindestens eins zu vierzig, und bei einer solchen Verhältniszahl rät die Kriegswissenschaft gewöhnlich von der Verteidigung ab.

12. Eben darum ist alles, was sich in Eger im Laufe des Oktobers ereignete, kein militärisches, sondern ein sittliches Ereignis.

13. Der Beschuss erreichte am neunundzwanzigsten September seinen Höhepunkt, als die Belagerer die Mauern zugleich von mehreren Seiten brachen.

14. Die Türken bereiteten nicht eine einzige Bresche vor, sondern mehrere, denn die Teilung der verteidigenden Kraft ist stets billiger als deren Überwindung.

15. Die Sándor-Bastei, der Bolyki-Turm und die Umgebung des Alten Tores wurden zu den drei beständigen Brennpunkten des Kampfes.

16. Wer heute die Ruinen der Burg von Eger abschreitet, liest diese Namen auf Steintafeln und stellt sich das wochenlange Morden dahinter nur schwer vor.

17. Der Minenkrieg war noch furchtbarer als der Beschuss, denn den unterirdisch herannahenden Feind konnte man nicht sehen, sondern nur hören.

18. Die Verteidiger stellten Trommeln und wassergefüllte Gefäße auf den Boden und schlossen aus den Erschütterungen darauf, wo der Feind grub.

19. Dieses Verfahren war in jeder zeitgenössischen europäischen Burg bekannt, und die geschichtliche Gestalt Gergely Bornemisszas ist gerade ein Meister solchen technischen Wissens.

20. Der Held des Romans ist somit kein erdachter Erfinder, sondern ein wirklich vorhandener Kriegsingenieur, dessen Erfindungen auch die Quellen erwähnen.

21. Am vierten Oktober flog im Innern der Burg das Pulvermagazin in die Luft, und die Explosion verursachte den schwersten inneren Verlust der Verteidigung.

22. Einige hundert Zentner Pulver und das dazugehörige Mühlengebäude wurden vernichtet, überdies beschädigte die Explosion auch Mauerabschnitte.

23. Für eine belagerte Burg wiegt der Verlust des Pulvers schwerer als der Verlust von Soldaten, denn Menschen lassen sich ersetzen, Schießpulver nicht.

24. István Dobó verteilte danach den verbliebenen Vorrat auf mehrere Orte, und diese Entscheidung erwies sich im Nachhinein als Rettung der Burg.

25. Das Kennzeichen des guten Befehlshabers ist nicht die Fehlerlosigkeit, sondern dass er aus dem eingetretenen Unglück augenblicklich eine Regel bildet.

26. Nach der Explosion glaubten die Türken, die Burg habe sich aufgegeben, und sie lasen die plötzliche Stille als Sieg.

27. Die Stille ist in der Kriegführung stets ein zweideutiges Zeichen, denn sie kann ebenso den Tod bedeuten wie die Vorbereitung.

28. Im Roman erledigt Gárdonyi diese Szene mit wenigen Sätzen, denn die großen Dichter erzielen die stärkste Wirkung durch Sparsamkeit.

29. Am sechsten Oktober begann der erste allgemeine Sturm, und damit nahmen die schwersten zwölf Tage der Verteidigung ihren Anfang.

30. Der Sturm kam nicht in einer einzigen Welle, sondern in einander ablösenden Abteilungen, damit die Verteidiger niemals Zeit zum Ausruhen fänden.

31. Diese Taktik ist die Wissenschaft der Erschöpfung, und eben darin war die osmanische Heeresführung den europäischen Heeren überlegen.

32. Zweitausend Menschen können nicht in Ablösung kämpfen, weil niemand da ist, der sie ablöste, und so ist jeder Verteidiger bei jedem Sturm zugegen.

33. Die Müdigkeit wird an dieser Stelle im Roman zu einer eigenständigen Gestalt, und Gárdonyi widmet ihr besondere Aufmerksamkeit.

34. Der Mangel an Schlaf verändert das Maßgefühl des Menschen, und am zwanzigsten Tage erscheint bereits die geringste Nachricht als verhängnisvoll.

35. Die Belagerer wussten dies genau, und darum griffen sie nicht allein mit Waffen an, sondern auch mit Worten.

36. An Pfeile gebundene Briefe flogen in die Burg hinein, die den sich Ergebenden freien Abzug, Gnade und Ansehen versprachen.

37. Die seelische Kriegführung ist keine Erfindung des zwanzigsten Jahrhunderts, sondern eine uralte Begleiterin der Belagerungen, die billiger ist als jede Kanonenkugel.

38. Dobós Antwort bestand der Überlieferung nach darin, dass er die Briefe ungelesen auf dem Marktplatz der Burg verbrennen ließ, vor aller Augen.

39. Das öffentliche Verbrennen entsprang nicht dem Zorn, sondern strenger Überlegung, denn ein nicht verlesenes Versprechen vermag nicht zu versuchen.

40. Überdies stellte er jedem die Todesstrafe in Aussicht, der das Wort der Übergabe auch nur ausspreche.

41. Der heutige Leser empfindet dies als grausam, obwohl gerade diese Anordnung das Leben der Verteidiger rettete und nicht gefährdete.

42. In einer belagerten Gemeinschaft ist der Zweifel keine Privatmeinung, sondern eine Seuche, die sich stündlich ausbreitet und die man mit Erörterung nicht heilen kann.

43. Der geschichtliche Dobó warf tatsächlich einige Männer ins Gefängnis, die für den freien Abzug eintraten, und die Quellen teilen dies als Tatsache mit.

44. Gárdonyi mildert diesen Umstand, denn in seinem Roman ist die Einheit der Verteidiger vorbildlich, und dies ist der einzige Punkt, an dem das Werk beschönigt.

45. Die Idealisierung ist kein Fehler, sondern eine Gattungsentscheidung, denn das Ziel des Romans war nicht die Entlarvung, sondern das Vorbild.

46. Das Ungarn der Jahrhundertwende bedurfte eben eines solchen Vorbildes, und Gárdonyi erkannte dieses Bedürfnis deutlich.

47. Die Frage der Nahrung und des Wassers war zu dieser Zeit noch nicht bedenklich, denn die Brunnen der Burg hielten stand und die Speicher waren gefüllt.

48. Die Munition ging jedoch zur Neige, und in den letzten Tagen sammelten die Verteidiger bereits die abgeschossenen Kugeln der Türken zur Wiederverwendung ein.

49. Solche Einzelheiten sagen über die Aussichtslosigkeit der Lage mehr aus als jede Verlustliste, denn sie zeigen den Mangel an alltäglichen Dingen.

50. Die Zahl der Verwundeten erreichte um die Mitte des Oktobers ein Drittel der Besatzung, und der Verwundete nahm auf der Mauer noch immer einen Platz ein.

51. Bei Belagerungen bilden nicht die Toten den eigentlichen Verlust, sondern die Verwundeten, die Pflege verlangen, aber den Kampf nicht aufnehmen können.

52. Der Roman macht dieses langsame Schwinden durch das Schwinden der Namen spürbar, denn immer weniger Gestalten kommen in den Gesprächen zu Wort.

53. Dieser dichterische Kunstgriff ist feiner als jede Statistik, denn der Leser rechnet nicht, sondern empfindet nur ein Fehlen.

54. Am zwölften und dreizehnten Oktober folgten die beiden größten Stürme, welche die Kriegsgeschichte als entscheidenden Versuch verzeichnet.

55. Die Angreifer gelangten nun durch Breschen und nicht mehr über Leitern an die Mauern, und der Kampf wandelte sich zum Nahkampf.

56. Im Nahkampf verringert sich die Bedeutung der zahlenmäßigen Überlegenheit, denn durch eine Bresche gelangen zugleich nur wenige Menschen.

57. Diese geometrische Tatsache rettete Eger, und hinter dem Heldentum steht immer auch ein solcher nüchterner Zusammenhang.

58. Der Roman spricht dies niemals aus, denn das Werk feiert den Mut und nicht die ingenieurhafte Berechnung, obwohl beides eine Rolle spielte.

59. Die Rolle der Frauen wurde in diesen Tagen entscheidend, und auch die geschichtlichen Quellen erwähnen sie in dieser Zeit am nachdrücklichsten.

60. Sie gossen siedendes Wasser, geschmolzenes Pech und Steine in die Breschen hinab und trugen die Verwundeten unter dem Feuer nach hinten.

61. Der Überlieferung nach nahm eine Frau vom Leichnam ihres Gatten das Schwert auf und kämpfte in der Bresche weiter.

62. Diese Szene wurde zu einem der bekanntesten Bilder der ungarischen bildenden Kunst und des schulischen Gedächtnisses, obgleich ihr Quellenwert ungewiss ist.

63. Das nationale Gedächtnis baut sich nicht aus Lügen auf, sondern aus Verdichtungen, welche die vielen namenlosen Taten in eine einzige erkennbare Gestalt zusammenziehen.

64. Évas Anwesenheit auf den Mauern gewinnt in diesem Zusammenhang ihren wahren Sinn, denn sie ist der Name dieser Verdichtung im Roman.

65. Der Dichter stellt nicht eine Frau dar, sondern dreihundert in einer einzigen Gestalt, und darum vermag sie den Leser zu erschüttern.

66. Die Türken zogen sich am Abend des dreizehnten Oktober zum letzten Mal von den Breschen zurück, und dieser Rückzug war bereits das Eingeständnis des Misserfolges.

67. Die Zucht des Heeres war zu dieser Zeit zerrüttet, und unter den Janitscharen fielen offen die Worte, die zur Heimkehr drängten.

68. Nach der osmanischen Feldzugsordnung war das Heer verpflichtet, mit dem Einsetzen der Herbstregen in die Winterquartiere zu ziehen.

69. Der Kalender war somit ebenso ein Verbündeter der Verteidiger wie ihr Mut, und in der Geschichte lassen sich diese beiden Umstände selten trennen.

70. Wer behauptet, Eger sei allein durch das Heldentum gerettet worden, verschweigt die Jahreszeit; wer nur die Jahreszeit nennt, verschweigt den Menschen.

71. Die Wahrheit liegt im Zusammentreffen von beidem, denn das Ausharren wird nur dann zum Siege, wenn es lange genug währt.

72. Am siebzehnten Oktober begann das türkische Lager die Zelte abzubrechen, und am achtzehnten war das Tal bereits leer.

73. Die Verteidiger jubelten nicht sogleich, denn tagelang glaubten sie nicht, dass die plötzliche Stille nicht eine neue List sei.

74. Nach langer Gefahr kehrt das Vertrauen am spätesten zurück, und diese seelische Wahrheit stellt Gárdonyi genau dar.

75. Die Spannung des Kapitels löst sich indes nicht an dieser Stelle, denn im Roman reicht die Bedrängnis noch tiefer.

76. Gárdonyi betrachtet nämlich nicht das Ende der Belagerung als Höhepunkt des Werkes, sondern jene Stunde, in der die Verteidiger selbst nicht mehr glauben.

77. Die dunkelsten Seiten des Romans schildern nicht die Stürme, sondern die Nächte zwischen den Stürmen, in denen der müde Mensch zu denken beginnt.

78. Das Denken ist die gefährlichste Tätigkeit der Belagerung, denn jeder Grund der gesunden Vernunft spricht für die Übergabe.

79. Darum regierte Dobó nicht mit Gründen, sondern mit Aufgaben, und jeder seiner Leute hatte in jeder Stunde etwas zu tun.

80. Die Arbeit ist das älteste Gegenmittel gegen die Verzweiflung, und das weiß jeder gute Befehlshaber triebhaft, obgleich er es selten ausspricht.

81. Die Gestalt des Burgkommandanten gewinnt in der ungarischen Dichtung an dieser Stelle ihre endgültige Form, und diese Form gilt bis heute.

82. Dobó ist kein Redner, kein Genie und kein Heiliger, sondern ein ordnender Mensch, der das Unmögliche in kleine, ausführbare Teile zerlegt.

83. Eben darum liebt ihn das ungarische Geschichtsgedächtnis mehr als die glänzenderen Helden, denn in ihm nimmt die alltägliche Ausdauer Gestalt an.

84. Die Frage des Entsatzes blieb während der ganzen Belagerung offen, und Eger erhielt am Ende kein einziges befreiendes Heer von außen.

85. König Ferdinand versprach Truppen, auch die oberungarischen Herren versprachen sie, doch die Hilfe brach niemals rechtzeitig auf.

86. Die ganze Tragödie des ungarischen Grenzburgensystems ist in diesem einen Satze enthalten, und dieser Satz wiederholt sich über Jahrhunderte hinweg.

87. Die Burgen fielen nicht deshalb der Reihe nach, weil man sie schlecht verteidigte, sondern weil das Hinterland nicht eintraf.

88. Eger war die Ausnahme, und die Ausnahme ist denkwürdiger als jede Regel, weil sie zeigt, dass die Regel nicht notwendig ist.

89. Im Roman erscheint das Fehlen des Entsatzheeres nicht als Anklage, sondern als Tatsache, und diese Sachlichkeit erhebt das Werk über die Tagesschriftstellerei.

90. Gárdonyi sucht nicht die Schuldigen, sondern zeigt die Widerstehenden, und diese dichterische Entscheidung ist einer der Gründe für die Dauerhaftigkeit des Werkes.

91. Die Anklageschrift wirkt eine Generation lang, das Vorbild hingegen so lange, wie man es liest, und Eger liest man seit hundert Jahren.

92. Die Darstellung der Übermacht ist im Roman niemals dämonisierend, denn der türkische Soldat ist ebenso müde, hungrig und sterblich wie der ungarische.

93. Diese Betrachtungsweise war 1899 ungewöhnlich, und eben dadurch veraltete das Werk im Laufe des zwanzigsten Jahrhunderts nicht.

94. Die Bilanz der Belagerung gestaltete sich am Ende so, dass die Verteidiger etwa dreihundert Tote hatten, die Angreifer mehrere Tausend.

95. Die Zahlen sagen in diesem Falle jedoch weniger aus als die Tatsache, dass die Tore der Burg sich nicht öffneten.

96. Der Wert einer Festung bemisst sich nicht an der Zahl der in ihr Gefallenen, sondern daran, wie lange sie verschlossen bleibt.

97. Das Kapitel stellt somit zwei Wahrheiten nebeneinander: Die Übermacht war wirklich, und dennoch erwies sie sich nicht als hinreichend.

98. In diesem Widerspruch liegt die ganze Hoffnungslehre des Romans, die die Zahlen nicht leugnet, sondern sie nur nicht als endgültig anerkennt.

99. Gárdonyi lehrt nicht, dass die Schwachen immer siegen, sondern dass die Niederlage niemals im Voraus gewiss ist.

100. Dieser Unterschied trennt die vaterländische Täuschung von der wahren Dichtung, und „Die Sterne von Eger” steht auf der zweiten Seite.