12.11.4 – A gát és a medencefenék – Damm und Beckenboden
1. A gáttájék (regio perinealis) a medencekimenet alatt elhelyezkedő, rombusz alakú terület, amely a külső nemi szervek és a végbélnyílás környezetét foglalja magában. – Die Dammregion (Regio perinealis) ist ein rautenförmiges Gebiet unterhalb des Beckenausgangs, das die Umgebung der äußeren Geschlechtsorgane und des Afters umfasst.
2. Csontos és szalagos határait elöl a szeméremcsonti ív, oldalt az ülőgumók, hátul pedig a farkcsont és a keresztcsont-ülőgumói szalagok jelölik ki. – Seine knöchernen und bandhaften Grenzen bilden vorn der Schambogen, seitlich die Sitzbeinhöcker sowie hinten das Steißbein und die Kreuzbein-Sitzbeinhöcker-Bänder.
3. Az ülőgumókat összekötő képzeletbeli vonal a gáttájékot elülső húgy-nemi háromszögre és hátulsó végbéltáji háromszögre osztja. – Eine gedachte Verbindungslinie zwischen den Sitzbeinhöckern unterteilt die Dammregion in ein vorderes Urogenitaldreieck und ein hinteres Analdreieck.
4. A mindennapi szóhasználatban gátnak elsősorban a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti keskeny területet nevezik, anatómiailag azonban ennél jóval kiterjedtebb régióról van szó. – Im alltäglichen Sprachgebrauch bezeichnet der Damm vor allem das schmale Gebiet zwischen Scheideneingang und After, anatomisch handelt es sich jedoch um eine wesentlich ausgedehntere Region.
5. A medencefenék izmos és kötőszövetes rétegei alulról lezárják a kismedencét, miközben nyílásokat hagynak a húgycső, a hüvely és a végbél számára. – Die muskulären und bindegewebigen Schichten des Beckenbodens verschließen das kleine Becken nach unten, lassen jedoch Öffnungen für Harnröhre, Scheide und Rektum frei.
6. Nem merev lemezként működik, hanem rugalmas támasztórendszerként, amely a kismedencei szervek súlyához és a hasűri nyomás változásaihoz folyamatosan alkalmazkodik. – Er wirkt nicht als starre Platte, sondern als elastisches Stützsystem, das sich fortlaufend an das Gewicht der Beckenorgane und wechselnde intraabdominelle Druckverhältnisse anpasst.
7. A legmélyebb izmos réteget a medencei rekesz (diaphragma pelvis) alkotja, amelynek fő részei a végbélemelő izom és a farkcsonti izom. – Die tiefste Muskelschicht bildet das Diaphragma pelvis, dessen Hauptbestandteile der Afterheber und der Steißbeinmuskel sind.
8. A végbélemelő izom (musculus levator ani) a szeméremcsont belső felszínéről, a belső elfedőizom pólyájának inas ívéről és az ülőtövisről ered. – Der Afterheber (Musculus levator ani) entspringt an der Innenfläche des Schambeins, am Sehnenbogen der Faszie des inneren Hüftlochmuskels und am Sitzbeinstachel.
9. Lefelé és a középvonal felé tartó rostjai a gáttesthez, a kismedencei szervek falához, a végbél mögötti inas varrathoz és a farkcsonthoz kapcsolódnak. – Seine nach unten und zur Mittellinie ziehenden Fasern verbinden sich mit dem Dammkörper, den Wänden der Beckenorgane, der Sehnennaht hinter dem Rektum und dem Steißbein.
10. Lefutása és tapadása alapján a végbélemelő izmon belül szeméremcsont-végbéli, szeméremcsont-farkcsonti és csípőcsont-farkcsonti részt különítenek el. – Nach Verlauf und Ansatz werden innerhalb des Afterhebers ein Schambein-Rektum-, ein Schambein-Steißbein- und ein Darmbein-Steißbein-Anteil unterschieden.
11. A szeméremcsont-végbéli izom (musculus puborectalis) U alakú hurkot képez a végbél és a végbélnyílás közötti átmenet körül. – Der Schambein-Rektum-Muskel (Musculus puborectalis) bildet eine U-förmige Schlinge um den Übergang zwischen Rektum und Analkanal.
12. Nyugalmi összehúzódása fenntartja a végbél előrefelé nyíló szögletét, székeléskor viszont elernyedése teszi lehetővé a béltartalom akadálytalan továbbhaladását. – Seine tonische Kontraktion erhält den nach vorn offenen Rektumwinkel, während seine Entspannung bei der Defäkation den ungehinderten Weitertransport des Darminhalts ermöglicht.
13. A szeméremcsont-farkcsonti rész (musculus pubococcygeus) középső rostjai körülveszik és megtámasztják a húgycsövet, a hüvelyt, valamint a végbél alsó szakaszát. – Die mittleren Fasern des Schambein-Steißbein-Anteils (Musculus pubococcygeus) umgeben und stützen die Harnröhre, die Scheide sowie den unteren Abschnitt des Rektums.
14. Hátrébb a vékonyabb csípőcsont-farkcsonti izom (musculus iliococcygeus) széles lemezként húzódik az inas ívtől a farkcsont és a végbél mögötti varrat felé. – Weiter hinten zieht der dünnere Darmbein-Steißbein-Muskel (Musculus iliococcygeus) als breite Platte vom Sehnenbogen zum Steißbein und zur Naht hinter dem Rektum.
15. A medencei rekesz hátulsó részét a háromszögletű farkcsonti izom (musculus coccygeus) egészíti ki, amely az ülőtövis és az alsó keresztcsont között feszül. – Den hinteren Anteil des Diaphragma pelvis ergänzt der dreieckige Steißbeinmuskel (Musculus coccygeus), der zwischen Sitzbeinstachel und unterem Kreuzbein ausgespannt ist.
16. A végbélemelő izmok két oldala között maradó rés a levatornyílás, amelyen elöl a húgycső és a hüvely, hátrébb pedig a végbél halad keresztül. – Der zwischen den beiden Afterhebern verbleibende Spalt ist der Levatorschlitz, durch den vorn Harnröhre und Scheide sowie weiter hinten das Rektum hindurchtreten.
17. Bár ezek az átjárók nélkülözhetetlenek, egyúttal a medencefenék gyengébb pontjait alkotják, ezért környezetük izmos és kötőszövetes megerősítést igényel. – Obwohl diese Durchtrittsstellen unverzichtbar sind, bilden sie zugleich Schwachpunkte des Beckenbodens und benötigen daher eine muskuläre und bindegewebige Verstärkung.
18. A medencei rekeszt felső és alsó felszínén pólyák borítják, amelyek a kismedence kötőszövetes lemezeivel összefüggve rögzítik az izmokat és a szerveket. – Das Diaphragma pelvis wird an seiner oberen und unteren Fläche von Faszien bedeckt, die in Verbindung mit den Bindegewebsplatten des kleinen Beckens Muskeln und Organe befestigen.
19. Az elülső gáttájékon a szeméremcsont és az ülőcsont alsó ágai között erős kötőszövetes lemez, a gáti hártya (membrana perinei) feszül. – Im vorderen Dammgebiet ist zwischen den unteren Scham- und Sitzbeinästen eine kräftige Bindegewebsplatte, die Dammhaut (Membrana perinei), ausgespannt.
20. A gáti hártya és a hozzá kapcsolódó izmok együtt a hagyományosan húgy-nemi rekesznek (diaphragma urogenitale) nevezett elülső támasztórendszer lényeges részét képezik. – Die Dammhaut und die mit ihr verbundenen Muskeln bilden gemeinsam einen wesentlichen Teil des traditionell als Diaphragma urogenitale bezeichneten vorderen Stützsystems.
21. A gáti hártya feletti mély gáttérben helyezkedik el a külső húgycsőzáró izom összetett rendszere, valamint a mély haránt gátizom rostjainak egy része. – Im tiefen Dammraum oberhalb der Dammhaut liegen das komplexe System des äußeren Harnröhrenschließmuskels sowie ein Teil der Fasern des tiefen queren Dammmuskels.
22. Alatta, a felületes gáttérben találhatók a csikló és a hüvelyelőcsarnok merevedő szövetei, az ezeket körülvevő izmok, továbbá a nagy előcsarnoki mirigyek. – Unterhalb davon liegen im oberflächlichen Dammraum die Schwellkörper von Klitoris und Scheidenvorhof, die sie umgebenden Muskeln sowie die großen Vorhofdrüsen.
23. Az ülőcsont-barlangos test izom és a hagymás-barlangos test izom összehúzódása csökkenti a vénás elfolyást, szűkíti a hüvelybemenetet és hozzájárul a szexuális válaszhoz. – Die Kontraktion des Sitzbein-Schwellkörper- und des Bulbus-Schwellkörper-Muskels vermindert den venösen Abfluss, verengt den Scheideneingang und trägt zur sexuellen Reaktion bei.
24. A hüvely hátulsó fala és a végbélnyílás között található gáttest vagy gátközpont (centrum perinei) tömött, rostos-izmos csomópontot alkot. – Zwischen der hinteren Scheidenwand und dem After liegt der Dammkörper oder das Dammzentrum (Centrum perinei), das einen festen fibromuskulären Knoten bildet.
25. Ebbe sugároznak a felületes és mély haránt gátizmok, a hagymás-barlangos test izom, a külső végbélnyílás-záróizom, valamint a végbélemelő izom egyes rostjai. – In ihn strahlen die oberflächlichen und tiefen queren Dammmuskeln, der Bulbus-Schwellkörper-Muskel, der äußere Afterschließmuskel sowie einzelne Fasern des Afterhebers ein.
26. Központi elhelyezkedése miatt a gáttest egyszerre rögzíti a hüvely hátulsó falát, összekapcsolja a gáti izomrétegeket és stabilizálja a medencefenék nyílásait. – Aufgrund seiner zentralen Lage befestigt der Dammkörper zugleich die hintere Scheidenwand, verbindet die Muskelschichten des Dammes und stabilisiert die Öffnungen des Beckenbodens.
27. A hátulsó gáti háromszög közepén helyezkedik el a végbélnyílás, amelyet a medencefenék mély izmai és a gyűrű alakú külső végbélnyílás-záróizom vesz körül. – Im Zentrum des hinteren Dammdreiecks liegt der After, der von den tiefen Beckenbodenmuskeln und dem ringförmigen äußeren Afterschließmuskel umgeben wird.
28. A végbélcsatorna két oldalán elterülő ülőcsonti-végbélárkot (fossa ischioanalis) laza zsírszövet tölti ki, amely teret enged a végbélnyílás tágulásának. – Die beiderseits des Analkanals gelegene Sitzbein-Anal-Grube (Fossa ischioanalis) ist mit lockerem Fettgewebe gefüllt, das eine Erweiterung des Afters ermöglicht.
29. Oldalsó falában húzódik a szeméremcsatorna (canalis pudendalis), amely a belső szeméremereket és a szeméremideget vezeti a gáttájék különböző részeihez. – In ihrer Seitenwand verläuft der Schamkanal (Canalis pudendalis), der die inneren Schamgefäße und den Schamnerv zu den verschiedenen Abschnitten der Dammregion führt.
30. A medencefenék izmait a keresztcsonti fonat közvetlen ágai és a szeméremideg (nervus pudendus) ágai idegzik be, amely a gáttájék érző ellátásának nagy részét is biztosítja. – Die Beckenbodenmuskeln werden durch direkte Äste des Kreuzbeingeflechts und Äste des Schamnervs (Nervus pudendus) innerviert, der zugleich einen großen Teil der sensiblen Versorgung der Dammregion übernimmt.
31. Artériás vérellátásuk főként a belső szeméremartéria (arteria pudenda interna) gáti és alsó végbéli ágaiból származik, amelyeket hasonló lefutású vénák kísérnek. – Ihre arterielle Versorgung stammt vor allem aus den Damm- und unteren Rektumästen der inneren Schamarterie (Arteria pudenda interna), die von entsprechend verlaufenden Venen begleitet werden.
32. A felületes gáttájék nyirka többnyire a felületes lágyéki nyirokcsomókba, a mélyebb medencefenéki rétegeké pedig elsősorban a belső csípőverőér menti csomókba jut. – Die Lymphe der oberflächlichen Dammregion gelangt überwiegend zu den oberflächlichen Leistenlymphknoten, diejenige tieferer Beckenbodenschichten vor allem zu den Lymphknoten entlang der inneren Beckenarterie.
33. Légzés, köhögés vagy hasprés közben a medencefenék a rekeszizommal és a hasfallal összehangoltan működik, hogy ellensúlyozza a hirtelen megnövekedő hasűri nyomást. – Bei Atmung, Husten oder Bauchpresse arbeitet der Beckenboden koordiniert mit Zwerchfell und Bauchwand zusammen, um einem plötzlich ansteigenden intraabdominellen Druck entgegenzuwirken.
34. Vizeléskor és székeléskor egyes izomrészei célzottan elernyednek, szülés alatt pedig az egész rendszer jelentősen kitágul és lefelé mozdul, hogy lehetővé tegye a magzat áthaladását. – Beim Wasserlassen und bei der Defäkation entspannen sich einzelne Muskelanteile gezielt; während der Geburt weitet sich das gesamte System erheblich und senkt sich ab, um den Durchtritt des Kindes zu ermöglichen.
35. A gáttest sérülése, az izmok túlnyúlása vagy a kötőszövet meggyengülése vizelet- és széklet-visszatartási zavarhoz, valamint a hüvely, a méh vagy más kismedencei szervek süllyedéséhez vezethet. – Eine Verletzung des Dammkörpers, eine Überdehnung der Muskulatur oder eine Schwächung des Bindegewebes kann zu Harn- und Stuhlinkontinenz sowie zur Senkung der Scheide, der Gebärmutter oder anderer Beckenorgane führen.
(aufklappen)magyar
1. A gáttájék (regio perinealis) a medencekimenet alatt elhelyezkedő, rombusz alakú terület, amely a külső nemi szervek és a végbélnyílás környezetét foglalja magában.
2. Csontos és szalagos határait elöl a szeméremcsonti ív, oldalt az ülőgumók, hátul pedig a farkcsont és a keresztcsont-ülőgumói szalagok jelölik ki.
3. Az ülőgumókat összekötő képzeletbeli vonal a gáttájékot elülső húgy-nemi háromszögre és hátulsó végbéltáji háromszögre osztja.
4. A mindennapi szóhasználatban gátnak elsősorban a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti keskeny területet nevezik, anatómiailag azonban ennél jóval kiterjedtebb régióról van szó.
5. A medencefenék izmos és kötőszövetes rétegei alulról lezárják a kismedencét, miközben nyílásokat hagynak a húgycső, a hüvely és a végbél számára.
6. Nem merev lemezként működik, hanem rugalmas támasztórendszerként, amely a kismedencei szervek súlyához és a hasűri nyomás változásaihoz folyamatosan alkalmazkodik.
7. A legmélyebb izmos réteget a medencei rekesz (diaphragma pelvis) alkotja, amelynek fő részei a végbélemelő izom és a farkcsonti izom.
8. A végbélemelő izom (musculus levator ani) a szeméremcsont belső felszínéről, a belső elfedőizom pólyájának inas ívéről és az ülőtövisről ered.
9. Lefelé és a középvonal felé tartó rostjai a gáttesthez, a kismedencei szervek falához, a végbél mögötti inas varrathoz és a farkcsonthoz kapcsolódnak.
10. Lefutása és tapadása alapján a végbélemelő izmon belül szeméremcsont-végbéli, szeméremcsont-farkcsonti és csípőcsont-farkcsonti részt különítenek el.
11. A szeméremcsont-végbéli izom (musculus puborectalis) U alakú hurkot képez a végbél és a végbélnyílás közötti átmenet körül.
12. Nyugalmi összehúzódása fenntartja a végbél előrefelé nyíló szögletét, székeléskor viszont elernyedése teszi lehetővé a béltartalom akadálytalan továbbhaladását.
13. A szeméremcsont-farkcsonti rész (musculus pubococcygeus) középső rostjai körülveszik és megtámasztják a húgycsövet, a hüvelyt, valamint a végbél alsó szakaszát.
14. Hátrébb a vékonyabb csípőcsont-farkcsonti izom (musculus iliococcygeus) széles lemezként húzódik az inas ívtől a farkcsont és a végbél mögötti varrat felé.
15. A medencei rekesz hátulsó részét a háromszögletű farkcsonti izom (musculus coccygeus) egészíti ki, amely az ülőtövis és az alsó keresztcsont között feszül.
16. A végbélemelő izmok két oldala között maradó rés a levatornyílás, amelyen elöl a húgycső és a hüvely, hátrébb pedig a végbél halad keresztül.
17. Bár ezek az átjárók nélkülözhetetlenek, egyúttal a medencefenék gyengébb pontjait alkotják, ezért környezetük izmos és kötőszövetes megerősítést igényel.
18. A medencei rekeszt felső és alsó felszínén pólyák borítják, amelyek a kismedence kötőszövetes lemezeivel összefüggve rögzítik az izmokat és a szerveket.
19. Az elülső gáttájékon a szeméremcsont és az ülőcsont alsó ágai között erős kötőszövetes lemez, a gáti hártya (membrana perinei) feszül.
20. A gáti hártya és a hozzá kapcsolódó izmok együtt a hagyományosan húgy-nemi rekesznek (diaphragma urogenitale) nevezett elülső támasztórendszer lényeges részét képezik.
21. A gáti hártya feletti mély gáttérben helyezkedik el a külső húgycsőzáró izom összetett rendszere, valamint a mély haránt gátizom rostjainak egy része.
22. Alatta, a felületes gáttérben találhatók a csikló és a hüvelyelőcsarnok merevedő szövetei, az ezeket körülvevő izmok, továbbá a nagy előcsarnoki mirigyek.
23. Az ülőcsont-barlangos test izom és a hagymás-barlangos test izom összehúzódása csökkenti a vénás elfolyást, szűkíti a hüvelybemenetet és hozzájárul a szexuális válaszhoz.
24. A hüvely hátulsó fala és a végbélnyílás között található gáttest vagy gátközpont (centrum perinei) tömött, rostos-izmos csomópontot alkot.
25. Ebbe sugároznak a felületes és mély haránt gátizmok, a hagymás-barlangos test izom, a külső végbélnyílás-záróizom, valamint a végbélemelő izom egyes rostjai.
26. Központi elhelyezkedése miatt a gáttest egyszerre rögzíti a hüvely hátulsó falát, összekapcsolja a gáti izomrétegeket és stabilizálja a medencefenék nyílásait.
27. A hátulsó gáti háromszög közepén helyezkedik el a végbélnyílás, amelyet a medencefenék mély izmai és a gyűrű alakú külső végbélnyílás-záróizom vesz körül.
28. A végbélcsatorna két oldalán elterülő ülőcsonti-végbélárkot (fossa ischioanalis) laza zsírszövet tölti ki, amely teret enged a végbélnyílás tágulásának.
29. Oldalsó falában húzódik a szeméremcsatorna (canalis pudendalis), amely a belső szeméremereket és a szeméremideget vezeti a gáttájék különböző részeihez.
30. A medencefenék izmait a keresztcsonti fonat közvetlen ágai és a szeméremideg (nervus pudendus) ágai idegzik be, amely a gáttájék érző ellátásának nagy részét is biztosítja.
31. Artériás vérellátásuk főként a belső szeméremartéria (arteria pudenda interna) gáti és alsó végbéli ágaiból származik, amelyeket hasonló lefutású vénák kísérnek.
32. A felületes gáttájék nyirka többnyire a felületes lágyéki nyirokcsomókba, a mélyebb medencefenéki rétegeké pedig elsősorban a belső csípőverőér menti csomókba jut.
33. Légzés, köhögés vagy hasprés közben a medencefenék a rekeszizommal és a hasfallal összehangoltan működik, hogy ellensúlyozza a hirtelen megnövekedő hasűri nyomást.
34. Vizeléskor és székeléskor egyes izomrészei célzottan elernyednek, szülés alatt pedig az egész rendszer jelentősen kitágul és lefelé mozdul, hogy lehetővé tegye a magzat áthaladását.
35. A gáttest sérülése, az izmok túlnyúlása vagy a kötőszövet meggyengülése vizelet- és széklet-visszatartási zavarhoz, valamint a hüvely, a méh vagy más kismedencei szervek süllyedéséhez vezethet.
(aufklappen)német
1. Die Dammregion (Regio perinealis) ist ein rautenförmiges Gebiet unterhalb des Beckenausgangs, das die Umgebung der äußeren Geschlechtsorgane und des Afters umfasst.
2. Seine knöchernen und bandhaften Grenzen bilden vorn der Schambogen, seitlich die Sitzbeinhöcker sowie hinten das Steißbein und die Kreuzbein-Sitzbeinhöcker-Bänder.
3. Eine gedachte Verbindungslinie zwischen den Sitzbeinhöckern unterteilt die Dammregion in ein vorderes Urogenitaldreieck und ein hinteres Analdreieck.
4. Im alltäglichen Sprachgebrauch bezeichnet der Damm vor allem das schmale Gebiet zwischen Scheideneingang und After, anatomisch handelt es sich jedoch um eine wesentlich ausgedehntere Region.
5. Die muskulären und bindegewebigen Schichten des Beckenbodens verschließen das kleine Becken nach unten, lassen jedoch Öffnungen für Harnröhre, Scheide und Rektum frei.
6. Er wirkt nicht als starre Platte, sondern als elastisches Stützsystem, das sich fortlaufend an das Gewicht der Beckenorgane und wechselnde intraabdominelle Druckverhältnisse anpasst.
7. Die tiefste Muskelschicht bildet das Diaphragma pelvis, dessen Hauptbestandteile der Afterheber und der Steißbeinmuskel sind.
8. Der Afterheber (Musculus levator ani) entspringt an der Innenfläche des Schambeins, am Sehnenbogen der Faszie des inneren Hüftlochmuskels und am Sitzbeinstachel.
9. Seine nach unten und zur Mittellinie ziehenden Fasern verbinden sich mit dem Dammkörper, den Wänden der Beckenorgane, der Sehnennaht hinter dem Rektum und dem Steißbein.
10. Nach Verlauf und Ansatz werden innerhalb des Afterhebers ein Schambein-Rektum-, ein Schambein-Steißbein- und ein Darmbein-Steißbein-Anteil unterschieden.
11. Der Schambein-Rektum-Muskel (Musculus puborectalis) bildet eine U-förmige Schlinge um den Übergang zwischen Rektum und Analkanal.
12. Seine tonische Kontraktion erhält den nach vorn offenen Rektumwinkel, während seine Entspannung bei der Defäkation den ungehinderten Weitertransport des Darminhalts ermöglicht.
13. Die mittleren Fasern des Schambein-Steißbein-Anteils (Musculus pubococcygeus) umgeben und stützen die Harnröhre, die Scheide sowie den unteren Abschnitt des Rektums.
14. Weiter hinten zieht der dünnere Darmbein-Steißbein-Muskel (Musculus iliococcygeus) als breite Platte vom Sehnenbogen zum Steißbein und zur Naht hinter dem Rektum.
15. Den hinteren Anteil des Diaphragma pelvis ergänzt der dreieckige Steißbeinmuskel (Musculus coccygeus), der zwischen Sitzbeinstachel und unterem Kreuzbein ausgespannt ist.
16. Der zwischen den beiden Afterhebern verbleibende Spalt ist der Levatorschlitz, durch den vorn Harnröhre und Scheide sowie weiter hinten das Rektum hindurchtreten.
17. Obwohl diese Durchtrittsstellen unverzichtbar sind, bilden sie zugleich Schwachpunkte des Beckenbodens und benötigen daher eine muskuläre und bindegewebige Verstärkung.
18. Das Diaphragma pelvis wird an seiner oberen und unteren Fläche von Faszien bedeckt, die in Verbindung mit den Bindegewebsplatten des kleinen Beckens Muskeln und Organe befestigen.
19. Im vorderen Dammgebiet ist zwischen den unteren Scham- und Sitzbeinästen eine kräftige Bindegewebsplatte, die Dammhaut (Membrana perinei), ausgespannt.
20. Die Dammhaut und die mit ihr verbundenen Muskeln bilden gemeinsam einen wesentlichen Teil des traditionell als Diaphragma urogenitale bezeichneten vorderen Stützsystems.
21. Im tiefen Dammraum oberhalb der Dammhaut liegen das komplexe System des äußeren Harnröhrenschließmuskels sowie ein Teil der Fasern des tiefen queren Dammmuskels.
22. Unterhalb davon liegen im oberflächlichen Dammraum die Schwellkörper von Klitoris und Scheidenvorhof, die sie umgebenden Muskeln sowie die großen Vorhofdrüsen.
23. Die Kontraktion des Sitzbein-Schwellkörper- und des Bulbus-Schwellkörper-Muskels vermindert den venösen Abfluss, verengt den Scheideneingang und trägt zur sexuellen Reaktion bei.
24. Zwischen der hinteren Scheidenwand und dem After liegt der Dammkörper oder das Dammzentrum (Centrum perinei), das einen festen fibromuskulären Knoten bildet.
25. In ihn strahlen die oberflächlichen und tiefen queren Dammmuskeln, der Bulbus-Schwellkörper-Muskel, der äußere Afterschließmuskel sowie einzelne Fasern des Afterhebers ein.
26. Aufgrund seiner zentralen Lage befestigt der Dammkörper zugleich die hintere Scheidenwand, verbindet die Muskelschichten des Dammes und stabilisiert die Öffnungen des Beckenbodens.
27. Im Zentrum des hinteren Dammdreiecks liegt der After, der von den tiefen Beckenbodenmuskeln und dem ringförmigen äußeren Afterschließmuskel umgeben wird.
28. Die beiderseits des Analkanals gelegene Sitzbein-Anal-Grube (Fossa ischioanalis) ist mit lockerem Fettgewebe gefüllt, das eine Erweiterung des Afters ermöglicht.
29. In ihrer Seitenwand verläuft der Schamkanal (Canalis pudendalis), der die inneren Schamgefäße und den Schamnerv zu den verschiedenen Abschnitten der Dammregion führt.
30. Die Beckenbodenmuskeln werden durch direkte Äste des Kreuzbeingeflechts und Äste des Schamnervs (Nervus pudendus) innerviert, der zugleich einen großen Teil der sensiblen Versorgung der Dammregion übernimmt.
31. Ihre arterielle Versorgung stammt vor allem aus den Damm- und unteren Rektumästen der inneren Schamarterie (Arteria pudenda interna), die von entsprechend verlaufenden Venen begleitet werden.
32. Die Lymphe der oberflächlichen Dammregion gelangt überwiegend zu den oberflächlichen Leistenlymphknoten, diejenige tieferer Beckenbodenschichten vor allem zu den Lymphknoten entlang der inneren Beckenarterie.
33. Bei Atmung, Husten oder Bauchpresse arbeitet der Beckenboden koordiniert mit Zwerchfell und Bauchwand zusammen, um einem plötzlich ansteigenden intraabdominellen Druck entgegenzuwirken.
34. Beim Wasserlassen und bei der Defäkation entspannen sich einzelne Muskelanteile gezielt; während der Geburt weitet sich das gesamte System erheblich und senkt sich ab, um den Durchtritt des Kindes zu ermöglichen.
35. Eine Verletzung des Dammkörpers, eine Überdehnung der Muskulatur oder eine Schwächung des Bindegewebes kann zu Harn- und Stuhlinkontinenz sowie zur Senkung der Scheide, der Gebärmutter oder anderer Beckenorgane führen.