4.2.1 – Kötőszövetes és porcos csontosodás – Desmale und chondrale Ossifikation
1. A csontszövet kialakulása két alapvető úton történhet, amelyek kiindulási szövetükben különböznek, végül azonban egyaránt rendezett lemezes csontot eredményeznek. – Die Bildung des Knochengewebes kann auf zwei grundlegenden Wegen erfolgen, die sich in ihrem Ausgangsgewebe unterscheiden, letztlich jedoch beide zu geordnetem Lamellenknochen führen.
2. Közvetlen csontképződéskor a magzati kötőszövet, vagyis a mezenchima sejtjei előzetes porcmodell kialakulása nélkül differenciálódnak csontképző sejtekké. – Bei der direkten Knochenbildung differenzieren sich die Zellen des embryonalen Bindegewebes, des Mesenchyms, ohne vorherige Ausbildung eines Knorpelmodells zu knochenbildenden Zellen.
3. Ezt a fejlődési módot kötőszövetes vagy desmális csontosodásnak (ossificatio desmalis) nevezzük. – Diese Entwicklungsweise wird als desmale Ossifikation (Ossificatio desmalis) bezeichnet.
4. Meghatározott területeken a mezenchimasejtek összesűrűsödnek, majd az így létrejövő csontosodási központokban oszteoblasztokká alakulnak. – In bestimmten Bereichen verdichten sich die Mesenchymzellen und wandeln sich anschließend in den entstandenen Ossifikationszentren zu Osteoblasten um.
5. Differenciálódásukat követően az oszteoblasztok kollagénrostokat és szerves alapállományt tartalmazó, még el nem meszesedett oszteoidot választanak ki. – Nach ihrer Differenzierung scheiden die Osteoblasten noch nicht mineralisiertes Osteoid aus, das Kollagenfasern und organische Grundsubstanz enthält.
6. Kalcium- és foszfátionok beépülésével az oszteoid fokozatosan mineralizálódik, miközben a sejtek egy része a saját maga által termelt állományba záródik. – Durch den Einbau von Calcium- und Phosphationen mineralisiert das Osteoid allmählich, während ein Teil der Zellen in die selbst gebildete Matrix eingeschlossen wird.
7. Az állományba került oszteoblasztok oszteocitákká érnek, nyúlványaik révén azonban továbbra is kapcsolatban maradnak egymással és a felszíni sejtekkel. – Die in die Matrix eingeschlossenen Osteoblasten reifen zu Osteozyten heran, bleiben jedoch über ihre Fortsätze miteinander und mit den oberflächlichen Zellen verbunden.
8. Kezdetben szabálytalan rostlefutású fonatos csont képződik, amely gyorsan létrehozható, mechanikai szerkezete azonban még nem igazodik pontosan a terheléshez. – Zunächst entsteht Geflechtknochen mit unregelmäßigem Faserverlauf, der rasch gebildet werden kann, dessen mechanische Struktur jedoch noch nicht genau an die Belastung angepasst ist.
9. Később az oszteoklasztok és az oszteoblasztok összehangolt működése a fonatos csontot rendezett szerkezetű lemezes csonttá építi át. – Später wird der Geflechtknochen durch das abgestimmte Zusammenwirken von Osteoklasten und Osteoblasten zu geordnet aufgebautem Lamellenknochen umgestaltet.
10. Ilyen közvetlen úton fejlődik többek között a koponyatető számos lapos csontja, az arckoponya egyes részei és részben a kulcscsont. – Auf diesem direkten Weg entwickeln sich unter anderem zahlreiche platte Knochen des Schädeldachs, einzelne Teile des Gesichtsschädels und teilweise das Schlüsselbein.
11. Több csontosodási központból kiindulva a növekvő csontgerendák fokozatosan közelednek egymáshoz, majd összekapcsolódva egységes csontlemezt alkotnak. – Von mehreren Ossifikationszentren ausgehend nähern sich die wachsenden Knochenbälkchen allmählich einander an und vereinigen sich schließlich zu einer einheitlichen Knochenplatte.
12. A központok között visszamaradó kötőszövetes területek a koponyán varratokat és az újszülöttben átmenetileg kutacsokat képezhetnek. – Die zwischen den Zentren verbleibenden bindegewebigen Bereiche können am Schädel Nähte und beim Neugeborenen vorübergehend Fontanellen bilden.
13. Ezzel szemben a porcos vagy chondrális csontosodásnál először üvegporcból álló modell formálódik, amely már előre meghatározza a későbbi csont alakját. – Im Gegensatz dazu entsteht bei der chondralen Ossifikation zunächst ein Modell aus hyalinem Knorpel, das die spätere Gestalt des Knochens bereits vorgibt.
14. Mivel ebben az esetben a csont csak egy köztes porcos váz lebontása után jelenik meg, a folyamatot közvetett csontosodásnak is nevezik. – Da der Knochen hierbei erst nach dem Abbau eines vorübergehenden Knorpelgerüstes entsteht, wird der Vorgang auch als indirekte Ossifikation bezeichnet.
15. Porcos csontosodással alakul ki a csontváz nagy része, így a hosszú csontok, a csigolyák, a bordák és a koponyaalap számos csontja. – Durch chondrale Ossifikation entsteht der größte Teil des Skeletts, darunter die langen Knochen, die Wirbel, die Rippen und zahlreiche Knochen der Schädelbasis.
16. A folyamat két egymással szorosan összekapcsolódó részre, a porc felszínén zajló perichondrális és a belsejében végbemenő enchondrális csontosodásra tagolható. – Der Vorgang lässt sich in zwei eng miteinander verbundene Abschnitte gliedern: die an der Knorpeloberfläche ablaufende perichondrale und die im Inneren stattfindende enchondrale Ossifikation.
17. Hosszú csontokban a csontosodás rendszerint a diafízis középső területén kezdődik, ahol a porcmodellt körülvevő porchártya átalakul csonthártyává. – In langen Knochen beginnt die Ossifikation gewöhnlich im mittleren Bereich der Diaphyse, wo sich das den Knorpel umgebende Perichondrium zum Periost umwandelt.
18. Az itt megjelenő oszteoblasztok a porcmodell körül vékony csontmandzsettát építenek, amely a csont vastagsági növekedésének kezdetét jelenti. – Die dort auftretenden Osteoblasten bilden um das Knorpelmodell eine dünne Knochenmanschette, die den Beginn des Dickenwachstums des Knochens darstellt.
19. Ezt a kívülről befelé ható csontképző folyamatot perichondrális csontosodásnak (ossificatio perichondralis) nevezzük. – Dieser von außen nach innen wirkende Knochenbildungsprozess wird als perichondrale Ossifikation (Ossificatio perichondralis) bezeichnet.
20. A kialakuló csontmandzsetta miatt romlik a porc belső részeinek diffúziós tápanyagellátása, ezért az ott elhelyezkedő kondrociták megnagyobbodnak. – Durch die entstehende Knochenmanschette verschlechtert sich die Versorgung der inneren Knorpelabschnitte durch Diffusion, weshalb sich die dort liegenden Chondrozyten vergrößern.
21. A hipertrófiássá váló porcsejtek környezetében a sejtközötti állomány elmeszesedik, ami tovább nehezíti az oxigén és a tápanyagok diffúzióját. – In der Umgebung der hypertrophierenden Knorpelzellen verkalkt die Interzellularsubstanz, wodurch die Diffusion von Sauerstoff und Nährstoffen zusätzlich erschwert wird.
22. Ennek következtében a kondrociták elpusztulnak, miközben az elmeszesedett porcmátrixban egymással összekapcsolódó üregek maradnak vissza. – Infolgedessen sterben die Chondrozyten ab, während in der verkalkten Knorpelmatrix miteinander verbundene Hohlräume zurückbleiben.
23. A csonthártya felől benövő erek ezeket az üregeket érik el, és mezenchimasejteket, valamint a csont átépítésében részt vevő sejteket szállítanak magukkal. – Vom Periost einwachsende Gefäße erreichen diese Hohlräume und führen Mesenchymzellen sowie am Knochenumbau beteiligte Zellen mit sich.
24. Az erekkel bejutó sejtek egy része oszteoblaszttá differenciálódik, míg más sejtek a meszes porcmaradványok lebontását végző kondroklasztokká alakulnak. – Ein Teil der mit den Gefäßen eindringenden Zellen differenziert sich zu Osteoblasten, während andere zu Chondroklasten werden, die verkalkte Knorpelreste abbauen.
25. A megmaradó meszes porcgerendák felszínére az oszteoblasztok oszteoidot raknak, amely mineralizációja után elsődleges csontgerendákat hoz létre. – Auf die Oberfläche der verbleibenden verkalkten Knorpelbälkchen lagern Osteoblasten Osteoid ab, das nach seiner Mineralisierung primäre Knochenbälkchen bildet.
26. Mivel ez a csontképződés a porc belsejében zajlik, enchondrális csontosodásnak (ossificatio enchondralis) nevezzük. – Da diese Knochenbildung im Inneren des Knorpels abläuft, wird sie als enchondrale Ossifikation (Ossificatio enchondralis) bezeichnet.
27. A porc tehát nem egyszerűen csonttá alakul, hanem fokozatosan lebomlik, és helyére újonnan képzett csontszövet kerül. – Der Knorpel verwandelt sich somit nicht einfach in Knochen, sondern wird schrittweise abgebaut und durch neu gebildetes Knochengewebe ersetzt.
28. A diafízisben létrejövő elsődleges csontosodási központból a folyamat a csont két vége felé terjed, miközben kialakul az elsődleges velőüreg. – Vom primären Ossifikationszentrum in der Diaphyse breitet sich der Vorgang zu beiden Knochenenden aus, während die primäre Markhöhle entsteht.
29. Születés előtt vagy után az epifízisekben másodlagos csontosodási központok jelennek meg, amelyekből a csontképződés a környezetük felé halad. – Vor oder nach der Geburt erscheinen in den Epiphysen sekundäre Ossifikationszentren, von denen aus die Knochenbildung in die Umgebung fortschreitet.
30. Az epifízisben rendszerint nem alakul ki nagy velőüreg, hanem a képződő csontgerendák között szivacsos csontállomány marad fenn. – In der Epiphyse entsteht gewöhnlich keine große Markhöhle; vielmehr bleibt zwischen den gebildeten Knochenbälkchen spongiöse Knochensubstanz erhalten.
31. A diafízis és az epifízis csontosodási területe között átmenetileg porcos lemez marad, amely a hosszú csont további hosszanti növekedését biztosítja. – Zwischen den Ossifikationsbereichen der Diaphyse und der Epiphyse bleibt vorübergehend eine Knorpelplatte bestehen, die das weitere Längenwachstum des langen Knochens ermöglicht.
32. Emellett az ízületi felszínen is megmarad egy vékony porcréteg, amely nem csontosodik el, hanem ízületi porcként csökkenti a súrlódást. – Darüber hinaus bleibt an der Gelenkfläche eine dünne Knorpelschicht erhalten, die nicht verknöchert, sondern als Gelenkknorpel die Reibung vermindert.
33. Mind a desmális, mind a chondrális út során először fonatos csont keletkezik, amelyet a későbbi átépülés alakít mechanikailag ellenálló lemezes csonttá. – Sowohl bei der desmalen als auch bei der chondralen Ossifikation entsteht zunächst Geflechtknochen, der durch späteren Umbau in mechanisch widerstandsfähigen Lamellenknochen überführt wird.
34. A két folyamat közötti különbséget ezért nem a végleges csontszövet szerkezete, hanem a csontképződést megelőző kiindulási szövet határozza meg. – Der Unterschied zwischen beiden Vorgängen wird daher nicht durch den Bau des endgültigen Knochengewebes, sondern durch das der Knochenbildung vorausgehende Ausgangsgewebe bestimmt.
35. Fejlődésük lezárulta után a csontok eredeti csontosodási módjuktól függetlenül állandó átépülésen mennek keresztül, amely szerkezetüket az aktuális mechanikai terheléshez igazítja. – Nach Abschluss ihrer Entwicklung unterliegen die Knochen unabhängig von ihrer ursprünglichen Ossifikationsweise einem fortwährenden Umbau, der ihre Struktur an die jeweilige mechanische Belastung anpasst.
(aufklappen)magyar
1. A csontszövet kialakulása két alapvető úton történhet, amelyek kiindulási szövetükben különböznek, végül azonban egyaránt rendezett lemezes csontot eredményeznek.
2. Közvetlen csontképződéskor a magzati kötőszövet, vagyis a mezenchima sejtjei előzetes porcmodell kialakulása nélkül differenciálódnak csontképző sejtekké.
3. Ezt a fejlődési módot kötőszövetes vagy desmális csontosodásnak (ossificatio desmalis) nevezzük.
4. Meghatározott területeken a mezenchimasejtek összesűrűsödnek, majd az így létrejövő csontosodási központokban oszteoblasztokká alakulnak.
5. Differenciálódásukat követően az oszteoblasztok kollagénrostokat és szerves alapállományt tartalmazó, még el nem meszesedett oszteoidot választanak ki.
6. Kalcium- és foszfátionok beépülésével az oszteoid fokozatosan mineralizálódik, miközben a sejtek egy része a saját maga által termelt állományba záródik.
7. Az állományba került oszteoblasztok oszteocitákká érnek, nyúlványaik révén azonban továbbra is kapcsolatban maradnak egymással és a felszíni sejtekkel.
8. Kezdetben szabálytalan rostlefutású fonatos csont képződik, amely gyorsan létrehozható, mechanikai szerkezete azonban még nem igazodik pontosan a terheléshez.
9. Később az oszteoklasztok és az oszteoblasztok összehangolt működése a fonatos csontot rendezett szerkezetű lemezes csonttá építi át.
10. Ilyen közvetlen úton fejlődik többek között a koponyatető számos lapos csontja, az arckoponya egyes részei és részben a kulcscsont.
11. Több csontosodási központból kiindulva a növekvő csontgerendák fokozatosan közelednek egymáshoz, majd összekapcsolódva egységes csontlemezt alkotnak.
12. A központok között visszamaradó kötőszövetes területek a koponyán varratokat és az újszülöttben átmenetileg kutacsokat képezhetnek.
13. Ezzel szemben a porcos vagy chondrális csontosodásnál először üvegporcból álló modell formálódik, amely már előre meghatározza a későbbi csont alakját.
14. Mivel ebben az esetben a csont csak egy köztes porcos váz lebontása után jelenik meg, a folyamatot közvetett csontosodásnak is nevezik.
15. Porcos csontosodással alakul ki a csontváz nagy része, így a hosszú csontok, a csigolyák, a bordák és a koponyaalap számos csontja.
16. A folyamat két egymással szorosan összekapcsolódó részre, a porc felszínén zajló perichondrális és a belsejében végbemenő enchondrális csontosodásra tagolható.
17. Hosszú csontokban a csontosodás rendszerint a diafízis középső területén kezdődik, ahol a porcmodellt körülvevő porchártya átalakul csonthártyává.
18. Az itt megjelenő oszteoblasztok a porcmodell körül vékony csontmandzsettát építenek, amely a csont vastagsági növekedésének kezdetét jelenti.
19. Ezt a kívülről befelé ható csontképző folyamatot perichondrális csontosodásnak (ossificatio perichondralis) nevezzük.
20. A kialakuló csontmandzsetta miatt romlik a porc belső részeinek diffúziós tápanyagellátása, ezért az ott elhelyezkedő kondrociták megnagyobbodnak.
21. A hipertrófiássá váló porcsejtek környezetében a sejtközötti állomány elmeszesedik, ami tovább nehezíti az oxigén és a tápanyagok diffúzióját.
22. Ennek következtében a kondrociták elpusztulnak, miközben az elmeszesedett porcmátrixban egymással összekapcsolódó üregek maradnak vissza.
23. A csonthártya felől benövő erek ezeket az üregeket érik el, és mezenchimasejteket, valamint a csont átépítésében részt vevő sejteket szállítanak magukkal.
24. Az erekkel bejutó sejtek egy része oszteoblaszttá differenciálódik, míg más sejtek a meszes porcmaradványok lebontását végző kondroklasztokká alakulnak.
25. A megmaradó meszes porcgerendák felszínére az oszteoblasztok oszteoidot raknak, amely mineralizációja után elsődleges csontgerendákat hoz létre.
26. Mivel ez a csontképződés a porc belsejében zajlik, enchondrális csontosodásnak (ossificatio enchondralis) nevezzük.
27. A porc tehát nem egyszerűen csonttá alakul, hanem fokozatosan lebomlik, és helyére újonnan képzett csontszövet kerül.
28. A diafízisben létrejövő elsődleges csontosodási központból a folyamat a csont két vége felé terjed, miközben kialakul az elsődleges velőüreg.
29. Születés előtt vagy után az epifízisekben másodlagos csontosodási központok jelennek meg, amelyekből a csontképződés a környezetük felé halad.
30. Az epifízisben rendszerint nem alakul ki nagy velőüreg, hanem a képződő csontgerendák között szivacsos csontállomány marad fenn.
31. A diafízis és az epifízis csontosodási területe között átmenetileg porcos lemez marad, amely a hosszú csont további hosszanti növekedését biztosítja.
32. Emellett az ízületi felszínen is megmarad egy vékony porcréteg, amely nem csontosodik el, hanem ízületi porcként csökkenti a súrlódást.
33. Mind a desmális, mind a chondrális út során először fonatos csont keletkezik, amelyet a későbbi átépülés alakít mechanikailag ellenálló lemezes csonttá.
34. A két folyamat közötti különbséget ezért nem a végleges csontszövet szerkezete, hanem a csontképződést megelőző kiindulási szövet határozza meg.
35. Fejlődésük lezárulta után a csontok eredeti csontosodási módjuktól függetlenül állandó átépülésen mennek keresztül, amely szerkezetüket az aktuális mechanikai terheléshez igazítja.
(aufklappen)német
1. Die Bildung des Knochengewebes kann auf zwei grundlegenden Wegen erfolgen, die sich in ihrem Ausgangsgewebe unterscheiden, letztlich jedoch beide zu geordnetem Lamellenknochen führen.
2. Bei der direkten Knochenbildung differenzieren sich die Zellen des embryonalen Bindegewebes, des Mesenchyms, ohne vorherige Ausbildung eines Knorpelmodells zu knochenbildenden Zellen.
3. Diese Entwicklungsweise wird als desmale Ossifikation (Ossificatio desmalis) bezeichnet.
4. In bestimmten Bereichen verdichten sich die Mesenchymzellen und wandeln sich anschließend in den entstandenen Ossifikationszentren zu Osteoblasten um.
5. Nach ihrer Differenzierung scheiden die Osteoblasten noch nicht mineralisiertes Osteoid aus, das Kollagenfasern und organische Grundsubstanz enthält.
6. Durch den Einbau von Calcium- und Phosphationen mineralisiert das Osteoid allmählich, während ein Teil der Zellen in die selbst gebildete Matrix eingeschlossen wird.
7. Die in die Matrix eingeschlossenen Osteoblasten reifen zu Osteozyten heran, bleiben jedoch über ihre Fortsätze miteinander und mit den oberflächlichen Zellen verbunden.
8. Zunächst entsteht Geflechtknochen mit unregelmäßigem Faserverlauf, der rasch gebildet werden kann, dessen mechanische Struktur jedoch noch nicht genau an die Belastung angepasst ist.
9. Später wird der Geflechtknochen durch das abgestimmte Zusammenwirken von Osteoklasten und Osteoblasten zu geordnet aufgebautem Lamellenknochen umgestaltet.
10. Auf diesem direkten Weg entwickeln sich unter anderem zahlreiche platte Knochen des Schädeldachs, einzelne Teile des Gesichtsschädels und teilweise das Schlüsselbein.
11. Von mehreren Ossifikationszentren ausgehend nähern sich die wachsenden Knochenbälkchen allmählich einander an und vereinigen sich schließlich zu einer einheitlichen Knochenplatte.
12. Die zwischen den Zentren verbleibenden bindegewebigen Bereiche können am Schädel Nähte und beim Neugeborenen vorübergehend Fontanellen bilden.
13. Im Gegensatz dazu entsteht bei der chondralen Ossifikation zunächst ein Modell aus hyalinem Knorpel, das die spätere Gestalt des Knochens bereits vorgibt.
14. Da der Knochen hierbei erst nach dem Abbau eines vorübergehenden Knorpelgerüstes entsteht, wird der Vorgang auch als indirekte Ossifikation bezeichnet.
15. Durch chondrale Ossifikation entsteht der größte Teil des Skeletts, darunter die langen Knochen, die Wirbel, die Rippen und zahlreiche Knochen der Schädelbasis.
16. Der Vorgang lässt sich in zwei eng miteinander verbundene Abschnitte gliedern: die an der Knorpeloberfläche ablaufende perichondrale und die im Inneren stattfindende enchondrale Ossifikation.
17. In langen Knochen beginnt die Ossifikation gewöhnlich im mittleren Bereich der Diaphyse, wo sich das den Knorpel umgebende Perichondrium zum Periost umwandelt.
18. Die dort auftretenden Osteoblasten bilden um das Knorpelmodell eine dünne Knochenmanschette, die den Beginn des Dickenwachstums des Knochens darstellt.
19. Dieser von außen nach innen wirkende Knochenbildungsprozess wird als perichondrale Ossifikation (Ossificatio perichondralis) bezeichnet.
20. Durch die entstehende Knochenmanschette verschlechtert sich die Versorgung der inneren Knorpelabschnitte durch Diffusion, weshalb sich die dort liegenden Chondrozyten vergrößern.
21. In der Umgebung der hypertrophierenden Knorpelzellen verkalkt die Interzellularsubstanz, wodurch die Diffusion von Sauerstoff und Nährstoffen zusätzlich erschwert wird.
22. Infolgedessen sterben die Chondrozyten ab, während in der verkalkten Knorpelmatrix miteinander verbundene Hohlräume zurückbleiben.
23. Vom Periost einwachsende Gefäße erreichen diese Hohlräume und führen Mesenchymzellen sowie am Knochenumbau beteiligte Zellen mit sich.
24. Ein Teil der mit den Gefäßen eindringenden Zellen differenziert sich zu Osteoblasten, während andere zu Chondroklasten werden, die verkalkte Knorpelreste abbauen.
25. Auf die Oberfläche der verbleibenden verkalkten Knorpelbälkchen lagern Osteoblasten Osteoid ab, das nach seiner Mineralisierung primäre Knochenbälkchen bildet.
26. Da diese Knochenbildung im Inneren des Knorpels abläuft, wird sie als enchondrale Ossifikation (Ossificatio enchondralis) bezeichnet.
27. Der Knorpel verwandelt sich somit nicht einfach in Knochen, sondern wird schrittweise abgebaut und durch neu gebildetes Knochengewebe ersetzt.
28. Vom primären Ossifikationszentrum in der Diaphyse breitet sich der Vorgang zu beiden Knochenenden aus, während die primäre Markhöhle entsteht.
29. Vor oder nach der Geburt erscheinen in den Epiphysen sekundäre Ossifikationszentren, von denen aus die Knochenbildung in die Umgebung fortschreitet.
30. In der Epiphyse entsteht gewöhnlich keine große Markhöhle; vielmehr bleibt zwischen den gebildeten Knochenbälkchen spongiöse Knochensubstanz erhalten.
31. Zwischen den Ossifikationsbereichen der Diaphyse und der Epiphyse bleibt vorübergehend eine Knorpelplatte bestehen, die das weitere Längenwachstum des langen Knochens ermöglicht.
32. Darüber hinaus bleibt an der Gelenkfläche eine dünne Knorpelschicht erhalten, die nicht verknöchert, sondern als Gelenkknorpel die Reibung vermindert.
33. Sowohl bei der desmalen als auch bei der chondralen Ossifikation entsteht zunächst Geflechtknochen, der durch späteren Umbau in mechanisch widerstandsfähigen Lamellenknochen überführt wird.
34. Der Unterschied zwischen beiden Vorgängen wird daher nicht durch den Bau des endgültigen Knochengewebes, sondern durch das der Knochenbildung vorausgehende Ausgangsgewebe bestimmt.
35. Nach Abschluss ihrer Entwicklung unterliegen die Knochen unabhängig von ihrer ursprünglichen Ossifikationsweise einem fortwährenden Umbau, der ihre Struktur an die jeweilige mechanische Belastung anpasst.