9.1.3 – Literatur lang

1. A kortárs magyar irodalom nemcsak abban különbözik a korábbi korszakoktól, hogy mikor keletkezett, hanem abban is, hogy miről és hogyan beszél.

2. A rendszerváltás után az írók végre szabadon nyúlhattak olyan témákhoz, amelyek korábban tabunak vagy veszélyesnek számítottak.

3. Ugyanakkor a témák megújulása szorosan összekapcsolódott a nyelv és az elbeszélésmód átalakulásával, mert az új tartalom új formát kívánt.

4. Az egyik legfontosabb új téma a huszadik század nagy történelmi traumáinak őszinte feldolgozása lett.

5. A holokauszt, a második világháború, a diktatúra és 1956 emléke végre szabadon és mélyen megjeleníthetővé vált.

6. Kertész Imre Sorstalanság című regénye például a holokauszt tapasztalatát egy kamasz fiú szokatlan, hűvös nézőpontjából mutatja be.

7. Ez a mű nem hősi vagy megható történetet mesél, hanem éppen a szenvtelen elbeszéléssel teszi elviselhetetlenné és felfoghatatlanná a borzalmat.

8. A traumák feldolgozása a kortárs irodalomban gyakran nem közvetlen ábrázolással, hanem közvetett, töredékes formákkal történik.

9. Az írók felismerték, hogy a legszörnyűbb tapasztalatokat nem lehet egyszerű, folyamatos történetként elmesélni.

10. Ezért a szaggatottság, a hézag és a hallgatás maga is jelentéssé, a mondhatatlanság kifejezőjévé vált.

11. A másik nagy témakör a személyes emlékezet és a családtörténet felfedezése lett.

12. Sok kortárs mű egy-egy család sorsán keresztül mutatja be a huszadik század magyar történelmét.

13. Esterházy Péter Harmonia caelestis című regénye például a saját arisztokrata családja sorsát fonja össze az ország történelmével.

14. A családregény így nem a régi, lezárt formában tér vissza, hanem töredezett, ironikus és önmagát is megkérdőjelező alakban.

15. A személyes és a történelmi emlékezet összefonódása a kortárs irodalom egyik legjellemzőbb vonása.

16. Az emlékezés kérdése azért is központi, mert a diktatúra hosszú időn át meghamisította vagy elhallgatta a közös múltat.

17. Az irodalom feladata részben az lett, hogy visszaadja az embereknek a saját, hiteles emlékezetüket.

18. Egy másik jelentős új téma a test, a betegség és a szexualitás nyílt, korábban szemérmes ábrázolása.

19. Nádas Péter műveiben a test tapasztalata rendkívüli aprólékossággal és mélységgel jelenik meg.

20. A testi lét ábrázolása nem öncélú, hanem az emberi létezés egyik alapvető, addig elhanyagolt dimenzióját tárja fel.

21. A kortárs irodalom a magánélet, az intimitás és a mindennapok apró tapasztalatai felé is nagyobb figyelemmel fordult.

22. A nagy nemzeti sorskérdések mellett megjelentek a hétköznapi ember gondjai, örömei és kudarcai.

23. Ez a fordulat a hőstől a mindennapi ember felé az egész európai modernség egyik jellemző iránya.

24. A vidék, a szegénység és a társadalmi peremhelyzet ábrázolása is új, kendőzetlen formákat kapott.

25. Krasznahorkai László Sátántangó című regénye egy pusztuló, reménytelen falusi világ végső széthullását ábrázolja.

26. Ez a világ nem idilli, hanem sötét és kilátástalan, és a nyelv lassú, örvénylő mondatai is ezt a hangulatot közvetítik.

27. A kortárs irodalom új témái tehát elválaszthatatlanok az új nyelvi és formai megoldásoktól.

28. A legfontosabb nyelvi újítás az a felismerés, hogy a nyelv nem egyszerű eszköz, hanem maga is a mű tárgya és problémája.

29. A korábbi irodalom többnyire abból indult ki, hogy a nyelv átlátszó, és hűen közvetíti a valóságot az olvasó felé.

30. A kortárs írók ezzel szemben tudatában vannak annak, hogy a nyelv maga alakítja, sőt teremti azt, amit valóságnak nevezünk.

31. Ezért a nyelvvel való tudatos játék, a szavak kettős értelme és az idézetek beépítése központi szerepet kap.

32. Az intertextualitás, vagyis a más szövegekre való utalás, a kortárs próza egyik legjellemzőbb eljárása.

33. Esterházy Péter például szívesen épített be műveibe más írók mondatait, néha jelöletlenül, hogy elmossa az eredetiség határait.

34. Ez a módszer azt a gondolatot fejezi ki, hogy minden szöveg korábbi szövegekből épül, és semmi sem teljesen új.

35. Az irónia szintén a kortárs nyelv egyik meghatározó eszköze, mert lehetővé teszi a távolságtartást és a többértelműséget.

36. Az ironikus beszédmódban a szerző egyszerre mond ki és von vissza valamit, ezért az olvasónak folyamatosan értelmeznie kell a jelentést.

37. Az irónia a diktatúra idején a rejtett ellenállás nyelve volt, a kortárs irodalomban pedig a bonyolult valóság kifejezőeszköze lett.

38. A kortárs próza gyakran lemond a mindentudó, biztos elbeszélőről, aki fentről látja és elrendezi a történetet.

39. Helyette bizonytalan, töredékes vagy több nézőpontból beszélő elbeszélők jelennek meg, akik maguk sem ismerik a teljes igazságot.

40. Ez az elbeszélői bizonytalanság azt tükrözi, hogy a modern ember világképe maga is töredezett és bizonytalan lett.

41. A hagyományos, lineáris cselekmény helyét gyakran a párhuzamos szálak, az ismétlések és az időbeli ugrások veszik át.

42. Nádas Péter Párhuzamos történetek című hatalmas regénye például sok külön szálat sző össze anélkül, hogy egyetlen zárt történetté rendezné őket.

43. Az ilyen szerkezet nagyobb figyelmet és aktívabb közreműködést kíván az olvasótól, mint a régi, folyamatos regény.

44. A kortárs mű nem kész jelentést nyújt át, hanem együttműködésre hívja az olvasót a jelentés megalkotásában.

45. A nyelv új szerepe azt is jelenti, hogy a mű gyakran önmagáról, saját megírásának folyamatáról is beszél.

46. Ezt a jelenséget önreflexiónak nevezzük, mert benne a szöveg tükröt tart önmaga elé.

47. Az önreflexív mű nem akarja elhitetni, hogy egy valódi világot mutat, hanem nyíltan vállalja, hogy megszerkesztett nyelvi alkotás.

48. Ez a szemlélet szorosan összefügg a posztmodern gondolkodással, amelyet a következő fejezetekben részletesen tárgyalunk.

49. Az új nyelv nemcsak a prózát, hanem a kortárs lírát is átalakította, bár más módon.

50. A kortárs költészet gyakran elutasítja a nagy, ünnepélyes hangot, és a köznapi beszéd egyszerűségét keresi.

51. Petri György lírája például szándékosan lemond a szépségről és a fennköltségről, hogy őszintén szólhasson a kiábrándultságról.

52. Ez a köznapi, néha nyersen ironikus hang új teret nyitott a magyar költészetben.

53. Más költők ezzel szemben éppen a formával, a rímmel és a hagyományos műfajokkal folytatott játékban találták meg új nyelvüket.

54. A kortárs líra így egyszerre mutat a nyelvi egyszerűség és a virtuóz formaművészet felé.

55. Az új témák közé tartozik a kisebbségi lét, a határon túli magyarság sorsa és az otthon elvesztésének tapasztalata is.

56. Dragomán György A fehér király című regénye például egy diktatúra világát mutatja be egy gyermek szemszögéből.

57. A gyermeki nézőpont különös erővel leplezi le a felnőttek világának kegyetlenségét és képmutatását.

58. A gyermeki vagy naiv elbeszélő a kortárs prózában gyakran visszatérő eszköz, mert friss, torzítatlan látásmódot tesz lehetővé.

59. A női tapasztalat és a nők társadalmi helyzete szintén új, hangsúlyos témaként jelent meg.

60. Egyre több női szerző lépett fel, akik saját szemszögükből írták újra a történelmet és a mindennapokat.

61. Ez a sokféle nézőpont gazdagította az irodalmat, mert olyan tapasztalatokat is kifejezésre juttatott, amelyek korábban a háttérben maradtak.

62. Az új nyelv jellemzője az is, hogy vegyíti a különböző nyelvi rétegeket, a köznyelvet, a szlenget és a régies fordulatokat.

63. Ez a keveredés megtöri a stílus egységét, de éppen ezáltal tükrözi hívebben a mai világ sokszínűségét.

64. A kortárs irodalom nem fél a populáris kultúra, a film, a zene és a reklám nyelvét is beépíteni műveibe.

65. Ezzel eltűnik a magas és az alacsony kultúra közötti szigorú határ, amely a korábbi korszakokat jellemezte.

66. Az új nyelv tehát nyitottabb, rugalmasabb és sokrétűbb, mint a hagyományos irodalmi nyelv.

67. A kortárs írók gyakran játszanak a műfajok keverésével is, például egyesítik a naplót, az esszét és a regényt.

68. Ez a műfaji nyitottság megnehezíti a művek besorolását, de egyben szabadságot és eredetiséget is ad nekik.

69. Az esszéregény, a dokumentumpróza és az önéletrajzi fikció mind a kortárs irodalom jellegzetes átmeneti formái.

70. Ezekben a formákban a valóság és a kitalálás határa szándékosan bizonytalanná válik.

71. Esterházy Péter Javított kiadás című műve például akkor született, amikor kiderült, hogy édesapja a titkosrendőrség besúgója volt.

72. Ez a megrázó felfedezés arra kényszerítette az írót, hogy újraértékelje mind a családtörténetét, mind saját korábbi könyvét.

73. A mű így egyszerre dokumentum, vallomás és irodalmi alkotás, amely a valóság és a szöveg viszonyát vizsgálja.

74. Az ilyen művek megmutatják, hogy a kortárs irodalom új témái és új nyelve mennyire szorosan összetartoznak.

75. A történelemmel való szembenézés a kortárs irodalomban ritkán egyszerű ítélkezés, inkább a bűn és a felelősség bonyolult vizsgálata.

76. Az írók tudják, hogy a múlt sohasem fekete-fehér, ezért a jó és a rossz kevésbé élesen válik szét műveikben.

77. Ez az árnyaltság a kortárs irodalom erkölcsi komolyságának, nem pedig közömbösségének a jele.

78. Az új nyelv gyakran lassú, elmélyült olvasást kíván, mert a jelentés a mondatok szövetében, nem a felszínen található.

79. Krasznahorkai László hosszú, örvénylő mondatai például az olvasót magával ragadó, szinte hipnotikus ritmust hoznak létre.

80. Ezek a mondatok nem egyszerű információt közvetítenek, hanem egy egész létállapotot, a világ örvénylő mozgását idézik fel.

81. A kortárs irodalom így nemcsak mást mond, mint a korábbi, hanem másképp is szólal meg, más ritmusban és más hangon.

82. Az új témák és az új nyelv együtt azt fejezik ki, hogy megváltozott az ember viszonya a valósághoz, a történelemhez és önmagához.

83. A biztos igazságok helyét a kérdések, a kételyek és a többféle nézőpont vették át.

84. Ez a bizonytalanság nem gyengeség, hanem a modern világ becsületes tükre, amelyben nincsenek egyszerű válaszok.

85. A kortárs magyar irodalom éppen ezért nem nyugtat meg, hanem gondolkodásra és önvizsgálatra késztet.

86. Az olvasótól nem passzív befogadást, hanem aktív, kérdező részvételt vár.

87. A nyelvvel való bánásmód a kortárs írónál gyakran erkölcsi kérdés is, mert a pontos szó a becsületes gondolkodás feltétele.

88. A diktatúra hazug, kiüresedett nyelve után az írók feladata lett a szavak eredeti súlyának és tisztaságának visszaadása.

89. Az új nyelv így nemcsak esztétikai, hanem etikai teljesítmény is, mert a hazugság ellen a pontosságot állítja.

90. Az új témák bátorsága és az új nyelv igényessége együtt teszi a kortárs magyar irodalmat európai rangúvá.

91. A magyar írók nem elszigetelten dolgoztak, hanem folyamatos párbeszédben a világirodalom nagy áramlataival.

92. Mégis megőrizték sajátos, csak rájuk jellemző hangjukat, amely a magyar nyelv és történelem mélyéből fakad.

93. Ez a kettősség, a nemzetközi nyitottság és a nemzeti mélység egyszerre van jelen a legjobb kortárs művekben.

94. Az új témák és az új nyelv megismerése segít abban, hogy a tanuló ne csak elolvassa, hanem meg is értse a kortárs műveket.

95. Aki tudja, mit és hogyan keresnek ezek a művek, az nyitottabban és türelmesebben közeledik hozzájuk.

96. A kortárs irodalom nehézsége nem öncélú bonyolultság, hanem a világ valódi összetettségének hű kifejezése.

97. Ezért az olvasónak érdemes elfogadnia, hogy a megértés lassú, fokozatos és soha nem teljesen lezárt folyamat.

98. Az új témák és az új nyelv együtt alkotják azt az alapot, amelyre a kortárs magyar irodalom egész épülete támaszkodik.

99. A következő fejezetek ezt az alapot bontják ki, amikor a posztmodern prózát és a nagy kortárs életműveket vizsgálják.

100. Aki megérti, milyen új témák és milyen új nyelv jellemzi a kort, az már a kortárs magyar irodalom küszöbén áll.

1. Die zeitgenössische ungarische Literatur unterscheidet sich von den früheren Epochen nicht nur darin, wann sie entstand, sondern auch darin, wovon und wie sie spricht.

2. Nach dem Systemwechsel konnten die Schriftsteller endlich frei zu Themen greifen, die zuvor als Tabu oder als gefährlich galten.

3. Zugleich war die Erneuerung der Themen eng mit dem Wandel der Sprache und der Erzählweise verbunden, weil der neue Inhalt eine neue Form verlangte.

4. Eines der wichtigsten neuen Themen wurde die aufrichtige Verarbeitung der großen historischen Traumata des zwanzigsten Jahrhunderts.

5. Die Erinnerung an den Holocaust, den Zweiten Weltkrieg, die Diktatur und 1956 wurde endlich frei und tiefgehend darstellbar.

6. Imre Kertész’ Roman „Sorstalanság“ (Roman eines Schicksallosen) etwa zeigt die Erfahrung des Holocaust aus dem ungewöhnlichen, kühlen Blickwinkel eines halbwüchsigen Jungen.

7. Dieses Werk erzählt keine heroische oder rührende Geschichte, sondern macht das Grauen gerade durch die teilnahmslose Erzählweise unerträglich und unfassbar.

8. Die Verarbeitung der Traumata geschieht in der zeitgenössischen Literatur häufig nicht durch unmittelbare Darstellung, sondern durch mittelbare, fragmentarische Formen.

9. Die Schriftsteller erkannten, dass sich die schrecklichsten Erfahrungen nicht als einfache, durchgehende Geschichte erzählen lassen.

10. Deshalb wurden die Zerrissenheit, die Lücke und das Schweigen selbst zur Bedeutung, zum Ausdruck des Unsagbaren.

11. Ein weiterer großer Themenkreis wurde die Entdeckung der persönlichen Erinnerung und der Familiengeschichte.

12. Viele zeitgenössische Werke stellen die ungarische Geschichte des zwanzigsten Jahrhunderts anhand des Schicksals einer Familie dar.

13. Péter Esterházys Roman „Harmonia caelestis“ (Harmonia Caelestis) etwa verflicht das Schicksal seiner eigenen aristokratischen Familie mit der Geschichte des Landes.

14. Der Familienroman kehrt so nicht in der alten, geschlossenen Form zurück, sondern in einer zerbrochenen, ironischen und sich selbst infrage stellenden Gestalt.

15. Die Verflechtung von persönlicher und historischer Erinnerung ist einer der bezeichnendsten Züge der zeitgenössischen Literatur.

16. Die Frage der Erinnerung ist auch deshalb zentral, weil die Diktatur die gemeinsame Vergangenheit lange Zeit verfälscht oder verschwiegen hatte.

17. Eine Aufgabe der Literatur wurde teilweise, den Menschen ihre eigene, authentische Erinnerung zurückzugeben.

18. Ein weiteres bedeutendes neues Thema ist die offene, zuvor schamhafte Darstellung des Körpers, der Krankheit und der Sexualität.

19. In den Werken von Péter Nádas erscheint die Erfahrung des Körpers mit außergewöhnlicher Genauigkeit und Tiefe.

20. Die Darstellung des leiblichen Daseins ist nicht Selbstzweck, sondern erschließt eine grundlegende, bis dahin vernachlässigte Dimension des menschlichen Seins.

21. Die zeitgenössische Literatur wandte sich auch mit größerer Aufmerksamkeit dem Privatleben, der Intimität und den kleinen Erfahrungen des Alltags zu.

22. Neben den großen nationalen Schicksalsfragen erschienen die Sorgen, Freuden und Misserfolge des alltäglichen Menschen.

23. Diese Wende vom Helden hin zum alltäglichen Menschen ist eine bezeichnende Richtung der gesamten europäischen Moderne.

24. Auch die Darstellung des ländlichen Raums, der Armut und der gesellschaftlichen Randlage erhielt neue, ungeschönte Formen.

25. László Krasznahorkais Roman „Sátántangó“ (Satanstango) schildert den endgültigen Zerfall einer verfallenden, hoffnungslosen dörflichen Welt.

26. Diese Welt ist nicht idyllisch, sondern dunkel und ausweglos, und auch die langsamen, wirbelnden Sätze der Sprache vermitteln diese Stimmung.

27. Die neuen Themen der zeitgenössischen Literatur sind folglich untrennbar von den neuen sprachlichen und formalen Lösungen.

28. Die wichtigste sprachliche Neuerung ist die Einsicht, dass die Sprache kein einfaches Werkzeug, sondern selbst Gegenstand und Problem des Werkes ist.

29. Die frühere Literatur ging meist davon aus, dass die Sprache durchsichtig sei und die Wirklichkeit dem Leser getreu vermittle.

30. Die zeitgenössischen Schriftsteller hingegen sind sich dessen bewusst, dass die Sprache das, was wir Wirklichkeit nennen, selbst formt, ja erschafft.

31. Deshalb erhalten das bewusste Spiel mit der Sprache, der Doppelsinn der Wörter und der Einbau von Zitaten eine zentrale Rolle.

32. Die Intertextualität, also der Verweis auf andere Texte, ist eines der bezeichnendsten Verfahren der zeitgenössischen Prosa.

33. Péter Esterházy etwa baute in seine Werke gern die Sätze anderer Schriftsteller ein, manchmal ohne Kennzeichnung, um die Grenzen der Originalität zu verwischen.

34. Diese Methode drückt den Gedanken aus, dass jeder Text aus früheren Texten besteht und nichts völlig neu ist.

35. Auch die Ironie ist eines der bestimmenden Mittel der zeitgenössischen Sprache, weil sie Distanznahme und Mehrdeutigkeit ermöglicht.

36. In der ironischen Sprechweise spricht der Autor etwas zugleich aus und nimmt es zurück, weshalb der Leser die Bedeutung fortwährend deuten muss.

37. Die Ironie war zur Zeit der Diktatur die Sprache des verborgenen Widerstands und wurde in der zeitgenössischen Literatur zum Ausdrucksmittel der komplizierten Wirklichkeit.

38. Die zeitgenössische Prosa verzichtet häufig auf den allwissenden, sicheren Erzähler, der die Geschichte von oben überblickt und ordnet.

39. Stattdessen erscheinen unsichere, fragmentarische oder aus mehreren Blickwinkeln sprechende Erzähler, die selbst nicht die ganze Wahrheit kennen.

40. Diese erzählerische Unsicherheit spiegelt wider, dass das Weltbild des modernen Menschen selbst zerbrochen und ungewiss geworden ist.

41. An die Stelle der herkömmlichen, linearen Handlung treten häufig parallele Stränge, Wiederholungen und zeitliche Sprünge.

42. Péter Nádas’ gewaltiger Roman „Párhuzamos történetek“ (Parallelgeschichten) etwa verwebt viele gesonderte Stränge, ohne sie zu einer einzigen geschlossenen Geschichte zu ordnen.

43. Ein solcher Aufbau verlangt vom Leser größere Aufmerksamkeit und eine aktivere Mitwirkung als der alte, durchgehende Roman.

44. Das zeitgenössische Werk reicht keine fertige Bedeutung dar, sondern lädt den Leser zur Mitarbeit an der Erschaffung der Bedeutung ein.

45. Die neue Rolle der Sprache bedeutet auch, dass das Werk häufig über sich selbst, über den Vorgang seines eigenen Geschriebenwerdens spricht.

46. Dieses Phänomen nennen wir Selbstreflexion, weil in ihm der Text sich selbst einen Spiegel vorhält.

47. Das selbstreflexive Werk will nicht vorgeben, eine wirkliche Welt zu zeigen, sondern bekennt sich offen dazu, ein konstruiertes sprachliches Gebilde zu sein.

48. Diese Anschauung hängt eng mit dem postmodernen Denken zusammen, das wir in den folgenden Kapiteln ausführlich behandeln.

49. Die neue Sprache verwandelte nicht nur die Prosa, sondern auch die zeitgenössische Lyrik, wenngleich auf andere Weise.

50. Die zeitgenössische Dichtung lehnt häufig den großen, feierlichen Ton ab und sucht die Einfachheit der alltäglichen Rede.

51. Die Lyrik von György Petri etwa verzichtet absichtlich auf Schönheit und Erhabenheit, um aufrichtig von der Ernüchterung sprechen zu können.

52. Dieser alltägliche, bisweilen schroff ironische Ton eröffnete in der ungarischen Dichtung einen neuen Raum.

53. Andere Dichter hingegen fanden ihre neue Sprache gerade im Spiel mit der Form, dem Reim und den überlieferten Gattungen.

54. Die zeitgenössische Lyrik weist somit zugleich in Richtung sprachlicher Einfachheit und virtuoser Formkunst.

55. Zu den neuen Themen gehören auch das Minderheitendasein, das Schicksal des Ungartums jenseits der Grenzen und die Erfahrung des Heimatverlustes.

56. György Dragománs Roman „A fehér király“ (Der weiße König) etwa zeigt die Welt einer Diktatur aus der Sicht eines Kindes.

57. Der kindliche Blickwinkel entlarvt mit besonderer Kraft die Grausamkeit und Heuchelei der Erwachsenenwelt.

58. Der kindliche oder naive Erzähler ist in der zeitgenössischen Prosa ein häufig wiederkehrendes Mittel, weil er eine frische, unverstellte Sichtweise ermöglicht.

59. Auch die weibliche Erfahrung und die gesellschaftliche Stellung der Frauen erschienen als neues, betontes Thema.

60. Immer mehr Autorinnen traten auf, die die Geschichte und den Alltag aus ihrer eigenen Perspektive neu schrieben.

61. Diese Vielfalt der Blickwinkel bereicherte die Literatur, weil sie auch Erfahrungen zum Ausdruck brachte, die zuvor im Hintergrund geblieben waren.

62. Ein Kennzeichen der neuen Sprache ist auch, dass sie die verschiedenen Sprachschichten vermischt, die Umgangssprache, den Slang und altertümliche Wendungen.

63. Diese Vermischung durchbricht die Einheit des Stils, spiegelt aber gerade dadurch die Vielfalt der heutigen Welt getreuer wider.

64. Die zeitgenössische Literatur scheut sich nicht, auch die Sprache der populären Kultur, des Films, der Musik und der Werbung in ihre Werke einzubauen.

65. Damit verschwindet die strenge Grenze zwischen hoher und niederer Kultur, die die früheren Epochen kennzeichnete.

66. Die neue Sprache ist folglich offener, biegsamer und vielschichtiger als die herkömmliche literarische Sprache.

67. Die zeitgenössischen Schriftsteller spielen häufig auch mit der Vermischung der Gattungen, indem sie etwa das Tagebuch, den Essay und den Roman vereinen.

68. Diese gattungsmäßige Offenheit erschwert die Einordnung der Werke, verleiht ihnen aber zugleich Freiheit und Originalität.

69. Der Essayroman, die Dokumentarprosa und die autobiografische Fiktion sind allesamt bezeichnende Übergangsformen der zeitgenössischen Literatur.

70. In diesen Formen wird die Grenze zwischen Wirklichkeit und Erfindung absichtlich unscharf.

71. Péter Esterházys Werk „Javított kiadás“ (Verbesserte Ausgabe) entstand etwa, als sich herausstellte, dass sein Vater ein Spitzel der Geheimpolizei gewesen war.

72. Diese erschütternde Entdeckung zwang den Schriftsteller, sowohl seine Familiengeschichte als auch sein eigenes früheres Buch neu zu bewerten.

73. Das Werk ist so zugleich Dokument, Bekenntnis und literarische Schöpfung, die das Verhältnis von Wirklichkeit und Text untersucht.

74. Solche Werke zeigen, wie eng die neuen Themen und die neue Sprache der zeitgenössischen Literatur zusammengehören.

75. Die Auseinandersetzung mit der Geschichte ist in der zeitgenössischen Literatur selten ein einfaches Urteilen, eher eine komplizierte Untersuchung von Schuld und Verantwortung.

76. Die Schriftsteller wissen, dass die Vergangenheit niemals schwarz-weiß ist, weshalb sich Gut und Böse in ihren Werken weniger scharf trennen.

77. Diese Nuanciertheit ist ein Zeichen des moralischen Ernstes der zeitgenössischen Literatur, nicht ihrer Gleichgültigkeit.

78. Die neue Sprache verlangt häufig ein langsames, vertieftes Lesen, weil die Bedeutung im Gewebe der Sätze und nicht an der Oberfläche liegt.

79. Die langen, wirbelnden Sätze von László Krasznahorkai etwa erzeugen einen mitreißenden, geradezu hypnotischen Rhythmus, der den Leser erfasst.

80. Diese Sätze vermitteln keine einfache Information, sondern rufen einen ganzen Daseinszustand, die wirbelnde Bewegung der Welt hervor.

81. Die zeitgenössische Literatur sagt somit nicht nur Anderes als die frühere, sondern spricht auch anders, in einem anderen Rhythmus und mit einer anderen Stimme.

82. Die neuen Themen und die neue Sprache drücken gemeinsam aus, dass sich das Verhältnis des Menschen zur Wirklichkeit, zur Geschichte und zu sich selbst verändert hat.

83. An die Stelle der sicheren Wahrheiten traten die Fragen, die Zweifel und die vielfältigen Blickwinkel.

84. Diese Ungewissheit ist keine Schwäche, sondern ein ehrlicher Spiegel der modernen Welt, in der es keine einfachen Antworten gibt.

85. Die zeitgenössische ungarische Literatur beruhigt gerade deshalb nicht, sondern regt zum Nachdenken und zur Selbstprüfung an.

86. Vom Leser erwartet sie keine passive Aufnahme, sondern eine aktive, fragende Teilnahme.

87. Der Umgang mit der Sprache ist beim zeitgenössischen Schriftsteller häufig auch eine moralische Frage, weil das genaue Wort die Voraussetzung des ehrlichen Denkens ist.

88. Nach der verlogenen, ausgehöhlten Sprache der Diktatur wurde es zur Aufgabe der Schriftsteller, den Wörtern ihr ursprüngliches Gewicht und ihre Reinheit zurückzugeben.

89. Die neue Sprache ist somit nicht nur eine ästhetische, sondern auch eine ethische Leistung, weil sie der Lüge die Genauigkeit entgegensetzt.

90. Der Mut der neuen Themen und der Anspruch der neuen Sprache machen die zeitgenössische ungarische Literatur gemeinsam zu einer Literatur von europäischem Rang.

91. Die ungarischen Schriftsteller arbeiteten nicht isoliert, sondern in ständigem Gespräch mit den großen Strömungen der Weltliteratur.

92. Dennoch bewahrten sie ihre eigentümliche, nur ihnen eigene Stimme, die aus der Tiefe der ungarischen Sprache und Geschichte hervorgeht.

93. Diese Doppelheit, die internationale Offenheit und die nationale Tiefe, ist in den besten zeitgenössischen Werken zugleich gegenwärtig.

94. Das Kennenlernen der neuen Themen und der neuen Sprache hilft dem Lernenden, die zeitgenössischen Werke nicht nur zu lesen, sondern auch zu verstehen.

95. Wer weiß, was und wie diese Werke suchen, nähert sich ihnen offener und geduldiger.

96. Die Schwierigkeit der zeitgenössischen Literatur ist keine selbstzweckhafte Kompliziertheit, sondern der getreue Ausdruck der wirklichen Vielschichtigkeit der Welt.

97. Deshalb sollte der Leser annehmen, dass das Verstehen ein langsamer, allmählicher und niemals völlig abgeschlossener Vorgang ist.

98. Die neuen Themen und die neue Sprache bilden gemeinsam jenes Fundament, auf das sich das ganze Gebäude der zeitgenössischen ungarischen Literatur stützt.

99. Die folgenden Kapitel entfalten dieses Fundament, wenn sie die postmoderne Prosa und die großen zeitgenössischen Lebenswerke untersuchen.

100. Wer versteht, welche neuen Themen und welche neue Sprache die Epoche kennzeichnen, steht bereits an der Schwelle der zeitgenössischen ungarischen Literatur.