1.7 – Literatur kurz

1. A középkori Magyarországon a krónikák és geszták őrizték meg a nemzeti múlt emlékét latin nyelven.

2. E művek a történetírás és az irodalom határán állnak, hiszen tényeket és mondákat egyaránt megörökítenek.

3. A geszta a hőstettek elbeszélése, a krónika pedig az események időrendi feljegyzése.

4. E két műfaj a középkori magyar történeti irodalom két fő ága.

5. A krónikaírás célja a nemzet eredetének és dicsőségének megörökítése volt.

6. E művek a magyarság önértelmezésének és történeti öntudatának legfontosabb korai forrásai.

7. A krónikák a szóbeli hagyomány számos elemét is megőrizték, így közvetve a régi énekeket is.

8. Éppen ezért a krónikák a nyelvemlékek és a mondák kutatásának is fontos segédeszközei.

9. A legrégibb magyar geszta szerzőjét Anonymus néven ismerjük, mert nevét nem árulta el.

10. Anonymus műve a Gesta Hungarorum, vagyis A magyarok cselekedetei címet viseli.

11. A szerző magát Béla király jegyzőjeként nevezi meg, ám azt nem tudjuk, melyik Béláról van szó.

12. A művet a kutatás többsége a tizenkettedik század végére vagy a tizenharmadik század elejére teszi.

13. Anonymus a honfoglalás történetét beszéli el, Álmos és Árpád vezérek tetteit középpontba állítva.

14. A geszta a magyar törzsek bejövetelét, a vezérek szövetségét és az ország megszerzését ábrázolja.

15. Anonymus híres motívuma a hét vezér és a vérszerződés, amely a törzsek összefogását pecsételi meg.

16. A vérszerződés jelenete a magyar történeti hagyomány egyik alapmítoszává vált.

17. Anonymus élénk, színes stílusban ír, és gyakran él a szónoki eszközökkel.

18. Műve nemcsak történeti forrás, hanem irodalmi értékű elbeszélés is.

19. Anonymus a helynevekből gyakran egész történeteket bontott ki, ezt nevezzük névmagyarázó mondáknak.

20. E módszer olykor téves, de mindig szellemes és fantáziadús.

21. Anonymus forrásként a szóbeli hagyományt és a korábbi, mára elveszett feljegyzéseket is felhasználta.

22. A jokulátorok, vagyis a vándor énekmondók dalaira azonban gyanakvással tekintett.

23. Anonymus a hiteles, írott hagyományt többre becsülte a szóbeli énekeknél.

24. E szemlélet a tudós történetíró öntudatáról tanúskodik.

25. Anonymus műve a magyar történeti irodalom egyik legfontosabb és legvitatottabb emléke.

26. A történészek máig vitatják adatainak megbízhatóságát, de irodalmi értékét senki sem kérdőjelezi meg.

27. Anonymus szobra ma is ott ül a budapesti Városligetben, a névtelen krónikás rejtélyes alakjaként.

28. A csuklyás, arctalan figura a magyar történeti emlékezet egyik jelképévé vált.

29. A második nagy krónikás Kézai Simon, aki a tizenharmadik század végén alkotott.

30. Kézai IV. László király udvari papja volt, és Gesta Hunnorum et Hungarorum című művét neki ajánlotta.

31. Kézai fő gondolata a hun–magyar rokonság, vagyis a magyarok és a hunok közös eredete.

32. E elmélet szerint a magyarok Attila hunjainak leszármazottai és örökösei.

33. Kézai a hun történetet részletesen elbeszéli, Attila alakját dicső hősként állítva be.

34. A hun–magyar rokonság gondolata Kézai nyomán évszázadokon át meghatározta a magyar öntudatot.

35. Kézai a csodaszarvas mondáját is beépítette művébe, összekötve a hun és a magyar eredetet.

36. Kézai másik fontos gondolata a hun eredetű nemesség és a köznép megkülönböztetése.

37. E elmélet a nemesi rend előjogait a hun származással igazolta.

38. Kézai műve így nemcsak történeti, hanem társadalmi és politikai jelentőségű is.

39. A hun–magyar rokonság elmélete a modern tudomány szerint nem bizonyítható.

40. E gondolat mégis rendkívül termékenynek bizonyult a magyar irodalom és öntudat számára.

41. Attila alakja a magyar költészet visszatérő, dicsőséges hősévé vált.

42. Arany János Buda halála című eposza is e hagyományból merített.

43. Kézai műve tehát a magyar irodalom egyik legtermékenyebb eszméjének forrása.

44. A harmadik nagy emlék a Képes krónika, amely a tizennegyedik században keletkezett.

45. A Képes krónika Nagy Lajos király korában, 1358 körül készült.

46. A mű a magyar történelmet a kezdetektől a tizennegyedik századig foglalja össze.

47. A krónika nevét a benne található gyönyörű, színes miniatúrákról kapta.

48. E képek a magyar középkori könyvfestészet legszebb emlékei közé tartoznak.

49. A miniatúrák a királyokat, a csatákat és a mondai jeleneteket elevenítik meg.

50. A Képes krónika így egyszerre irodalmi és képzőművészeti remekmű.

51. A krónika a korábbi művek, köztük Anonymus és Kézai hagyományát is összegzi.

52. E összegző jelleg teszi a Képes krónikát a magyar történeti hagyomány gyűjtőmedencéjévé.

53. A mű a magyar királyok sorát dicsőítő, reprezentatív udvari alkotás.

54. A Képes krónika a magyar állam és uralkodóház fényét volt hivatva hirdetni.

55. A mű a nemzeti öntudat és a királyi tekintély egyszerre való kifejezése.

56. A krónikák és geszták együtt alkotják a magyar középkor történeti irodalmának gerincét.

57. E művek nyelve a latin, de szellemük mélyen magyar és nemzeti.

58. A latin nyelv a kor egész írásbeliségét meghatározta, a történetírást is beleértve.

59. A magyar nyelvű történetírás csak jóval később, a reformáció korában bontakozott ki.

60. A középkori krónikák így a latin műveltség és a magyar öntudat sajátos ötvözetei.

61. A krónikák a szóbeli mondák számos elemét mentették át az írott hagyományba.

62. A csodaszarvas, a vérszerződés és Attila alakja mind e művek révén maradt fenn.

63. E mondák nélkül a régi magyar szellemi világ nagy része örökre elveszett volna.

64. A krónikák így a szóbeli és az írott hagyomány közötti nélkülözhetetlen hidak.

65. A történetírók a mondákat gyakran a keresztény és az antik műveltség keretébe illesztették.

66. E beillesztés a régi mondákat új, tudós összefüggésbe helyezte.

67. A magyar eredet így a bibliai és a világtörténelem részévé vált a krónikákban.

68. E tágas keret a magyarság önértelmezését európai távlatba emelte.

69. A krónikák tehát nemcsak a múltat őrizték, hanem a jelen öntudatát is formálták.

70. E kettős szerep a történeti irodalom egyik legfontosabb jellemzője.

71. A krónikák a magyar királyokat gyakran eszményített, példaértékű alakokként ábrázolják.

72. Szent István, Szent László és Nagy Lajos alakja különösen fényes színben jelenik meg.

73. E eszményítés a keresztény királyeszmény és a nemzeti büszkeség együttes hatását tükrözi.

74. A krónikák így a magyar történelem hőseinek galériáját teremtették meg.

75. E hősök alakja a későbbi irodalmat és képzőművészetet is megihlette.

76. A krónikák és geszták nyelvi és stiláris színvonala korszakonként változott.

77. Anonymus élénk, szónoki stílusa különösen kiemelkedik a többi mű közül.

78. Kézai tömörebb, szárazabb, de gondolatilag rendkívül fontos.

79. A Képes krónika a korábbi hagyományt fényűző, reprezentatív formában összegzi.

80. E stiláris sokszínűség a középkori magyar történetírás gazdagságát mutatja.

81. A krónikák kutatása a magyar történettudomány egyik legfontosabb területe.

82. A tudósok gondosan összevetik a különböző kéziratokat és forrásokat.

83. E aprólékos munka során derül ki, mi a hiteles tény és mi a mondai elem.

84. A krónikák így a történelem és az irodalom közös kutatási területe.

85. E kettős megközelítés a művek teljesebb megértéséhez vezet.

86. A krónikák a magyar nemzeti öntudat kialakulásának legfontosabb korai emlékei.

87. Bennük fogalmazódott meg először a magyarság eredetének és küldetésének gondolata.

88. E gondolat a későbbi századok nemzeti eszméjének is alapjává vált.

89. A krónikák így a magyar történeti tudat gyökereit jelentik.

90. E gyökerek ismerete nélkül a magyar önértelmezés nem érthető teljesen.

91. A krónikák a reformkor és a romantika költőit is mélyen megihlették.

92. Vörösmarty, Arany és mások a régi krónikákból merítették eposzaik anyagát.

93. A honfoglalás, a vérszerződés és Attila története újra meg újra felbukkant a modern költészetben.

94. A krónikák így a magyar irodalom egyik állandó, kimeríthetetlen forrása.

95. A régi történeti hagyomány a nemzeti eszme korában új életre kelt.

96. E újjászületés a krónikák maradandó jelentőségét bizonyítja.

97. A krónikák és geszták a magyar középkor szellemi teljesítményének csúcsai.

98. E művek a latin műveltség és a nemzeti öntudat ritka egységét valósítják meg.

99. Bennük a magyarság először írta le és formálta meg saját történetét.

100. E önmegörökítés a nemzeti kultúra egyik legfontosabb, alapvető gesztusa.

101. Anonymus, Kézai és a Képes krónika együtt a magyar múlt őrzőinek nagy hármasa.

102. E három mű a magyar történeti irodalom három egymást követő nagy állomása.

103. Mindegyik a maga korának szemléletét és céljait tükrözi.

104. Együtt a magyar középkori történetírás teljes fejlődését rajzolják ki.

105. E fejlődés a szóbeli mondáktól a tudós, reprezentatív krónikáig vezet.

106. A krónikák a magyar irodalom prózai hagyományának is fontos részei.

107. Elbeszélő technikájuk és stílusuk a későbbi prózát is befolyásolta.

108. A történeti elbeszélés hagyománya a krónikáktól a modern regényig ível.

109. Jókai és Gárdonyi történelmi regényei is e régi hagyomány örökösei.

110. A krónikák így nemcsak a történetírás, hanem a szépirodalom fejlődéséhez is hozzájárultak.

111. A krónikákban megőrzött mondák a magyar képzelet kimeríthetetlen kincstárai.

112. E kincstárból merített a magyar költészet évszázadokon át.

113. A régi hősök és tetteik a nemzeti önérzet állandó táplálói maradtak.

114. A krónikák így a magyar önazonosság egyik legmélyebb forrása.

115. E forrás megőrzése és ápolása a nemzeti kultúra fontos feladata.

116. A krónikák és geszták latin nyelve ma már a szakemberek olvasmánya.

117. A művek magyar fordításai azonban minden olvasó számára hozzáférhetők.

118. E fordítások őrzik és közvetítik a régi krónikák szellemi kincseit.

119. Így a középkori történetírás a mai olvasó számára is eleven marad.

120. A krónikák megismerése a magyar múlt megértésének elengedhetetlen része.

121. A krónikák a magyar középkor önarcképét őrzik az utókor számára.

122. Bennük a kor emberének gondolkodása, hite és büszkesége tárul fel.

123. E önarckép a nemzeti önismeret pótolhatatlan forrása.

124. A krónikák így a múlt és a jelen közötti eleven kapcsolatot teremtik meg.

125. E kapcsolat ápolása a történeti tudat megőrzésének feltétele.

126. A krónikák és geszták a magyar irodalom kezdeteinek fontos, ha nem is magyar nyelvű, fejezetei.

127. E művek a latin nyelvű magyar irodalom nagy teljesítményei.

128. Mellettük a magyar nyelvű emlékek, a Halotti beszéd és a Mária-siralom állnak.

129. E két vonulat együtt alkotja a magyar középkori irodalom teljes képét.

130. A latin és a magyar nyelvű hagyomány egymást kiegészítve gazdagítja a kort.

131. A krónikák a nemzeti eposz megteremtésének álmát is táplálták a későbbi korokban.

132. A régi hősök és mondák a nagy elbeszélő költemények anyagát kínálták.

133. E álom Vörösmarty és Arany műveiben ért közel a beteljesüléshez.

134. A krónikák így a magyar irodalom nagy törekvéseinek egyik forrása.

135. A régi történeti hagyomány éltető ereje a mai napig kimutatható.

136. A krónikák és geszták tehát a magyar szellem maradandó teljesítményei.

137. Bennük a nemzet a maga múltját és önmagát írta meg először.

138. E önmegörökítés a magyar kultúra egyik alapköve.

139. A krónikák megbecsülése a történeti öntudat ápolásának jele.

140. E öntudat a nemzeti önazonosság megőrzésének elengedhetetlen feltétele.

141. A krónikák és geszták a magyar középkor legfényesebb szellemi öröksége.

142. Bennük a latin műveltség és a magyar öntudat közös gyümölcse érett meg.

143. E gyümölcs a mai magyar kultúrát is táplálja és élteti.

144. A krónikák megismerése minden magyar olvasó számára a gyökerekhez való visszatérés.

145. E gyökerek mélyen a nemzet közös múltjába és képzeletébe nyúlnak.

146. A krónikák így a magyar önismeret és önbecsülés kimeríthetetlen forrásai.

147. E források ápolása a nemzeti kultúra állandó, megújuló feladata.

148. A krónikák és geszták fényében a magyar múlt eleven, gazdag világként tárul fel.

149. E világ megismerése a magyar irodalom és történelem közös öröme.

150. A krónikák világából lépünk most tovább a középkori legendák szent birodalmába.

1. Im mittelalterlichen Ungarn bewahrten die Chroniken und Gesta die Erinnerung an die nationale Vergangenheit in lateinischer Sprache.

2. Diese Werke stehen an der Grenze zwischen Geschichtsschreibung und Literatur, denn sie halten Tatsachen und Sagen gleichermaßen fest.

3. Die Gesta ist die Erzählung der Heldentaten, die Chronik dagegen die chronologische Aufzeichnung der Ereignisse.

4. Diese beiden Gattungen sind die zwei Hauptzweige der mittelalterlichen ungarischen Geschichtsliteratur.

5. Das Ziel der Chronikschreibung war die Verewigung des Ursprungs und des Ruhmes der Nation.

6. Diese Werke sind die wichtigsten frühen Quellen der Selbstdeutung und des Geschichtsbewusstseins der Ungarn.

7. Die Chroniken bewahrten auch zahlreiche Elemente der mündlichen Überlieferung, so mittelbar auch die alten Lieder.

8. Gerade deshalb sind die Chroniken auch wichtige Hilfsmittel der Erforschung der Sprachdenkmäler und der Sagen.

9. Den Verfasser der ältesten ungarischen Gesta kennen wir unter dem Namen Anonymus, weil er seinen Namen nicht preisgab.

10. Das Werk des Anonymus trägt den Titel Gesta Hungarorum, also „Die Taten der Ungarn“.

11. Der Verfasser nennt sich selbst den Notar des Königs Béla, doch wir wissen nicht, um welchen Béla es sich handelt.

12. Die Mehrheit der Forschung datiert das Werk auf das Ende des zwölften oder den Anfang des dreizehnten Jahrhunderts.

13. Anonymus erzählt die Geschichte der Landnahme und stellt die Taten der Fürsten Álmos und Árpád in den Mittelpunkt.

14. Die Gesta schildert den Einzug der ungarischen Stämme, den Bund der Fürsten und die Erwerbung des Landes.

15. Ein berühmtes Motiv des Anonymus sind die sieben Fürsten und der Blutvertrag, der den Zusammenschluss der Stämme besiegelt.

16. Die Szene des Blutvertrags wurde zu einem der Grundmythen der ungarischen Geschichtsüberlieferung.

17. Anonymus schreibt in einem lebendigen, farbigen Stil und bedient sich häufig der rhetorischen Mittel.

18. Sein Werk ist nicht nur eine geschichtliche Quelle, sondern auch eine Erzählung von literarischem Wert.

19. Anonymus entfaltete aus den Ortsnamen häufig ganze Geschichten, die wir namenerklärende Sagen nennen.

20. Diese Methode ist bisweilen irrig, aber stets geistreich und fantasievoll.

21. Anonymus verwendete als Quelle die mündliche Überlieferung und die früheren, heute verlorenen Aufzeichnungen.

22. Auf die Lieder der Jokulatoren, also der fahrenden Sänger, blickte er jedoch mit Argwohn.

23. Anonymus schätzte die glaubwürdige, schriftliche Überlieferung höher als die mündlichen Lieder.

24. Diese Haltung zeugt vom Selbstbewusstsein des gelehrten Geschichtsschreibers.

25. Das Werk des Anonymus ist eines der wichtigsten und umstrittensten Denkmäler der ungarischen Geschichtsliteratur.

26. Die Historiker streiten bis heute über die Zuverlässigkeit seiner Angaben, doch seinen literarischen Wert stellt niemand in Frage.

27. Die Statue des Anonymus sitzt heute noch im Budapester Stadtwäldchen, als rätselhafte Gestalt des namenlosen Chronisten.

28. Die vermummte, gesichtslose Figur wurde zu einem Sinnbild des ungarischen Geschichtsgedächtnisses.

29. Der zweite große Chronist ist Simon Kézai, der am Ende des dreizehnten Jahrhunderts wirkte.

30. Kézai war der Hofkaplan des Königs Ladislaus IV. und widmete ihm sein Werk Gesta Hunnorum et Hungarorum.

31. Kézais Hauptgedanke ist die hunnisch-ungarische Verwandtschaft, also der gemeinsame Ursprung der Ungarn und der Hunnen.

32. Dieser Theorie zufolge sind die Ungarn Nachkommen und Erben der Hunnen Attilas.

33. Kézai erzählt die hunnische Geschichte ausführlich und stellt die Gestalt Attilas als ruhmreichen Helden dar.

34. Der Gedanke der hunnisch-ungarischen Verwandtschaft bestimmte im Gefolge Kézais jahrhundertelang das ungarische Selbstbewusstsein.

35. Kézai baute auch die Sage vom Wunderhirsch in sein Werk ein und verband so den hunnischen und den ungarischen Ursprung.

36. Ein weiterer wichtiger Gedanke Kézais ist die Unterscheidung des Adels hunnischen Ursprungs und des gemeinen Volkes.

37. Diese Theorie rechtfertigte die Vorrechte des Adelsstandes mit der hunnischen Herkunft.

38. Kézais Werk ist so nicht nur von geschichtlicher, sondern auch von sozialer und politischer Bedeutung.

39. Die Theorie der hunnisch-ungarischen Verwandtschaft ist nach der modernen Wissenschaft nicht beweisbar.

40. Dieser Gedanke erwies sich dennoch als außerordentlich fruchtbar für die ungarische Literatur und das ungarische Selbstbewusstsein.

41. Die Gestalt Attilas wurde zu einem wiederkehrenden, ruhmreichen Helden der ungarischen Dichtung.

42. Auch das Epos Buda halála von János Arany schöpfte aus dieser Überlieferung.

43. Kézais Werk ist also die Quelle einer der fruchtbarsten Ideen der ungarischen Literatur.

44. Das dritte große Denkmal ist die Bilderchronik, die im vierzehnten Jahrhundert entstand.

45. Die Bilderchronik entstand zur Zeit des Königs Ludwig des Großen, um 1358.

46. Das Werk fasst die ungarische Geschichte von den Anfängen bis zum vierzehnten Jahrhundert zusammen.

47. Die Chronik erhielt ihren Namen nach den in ihr enthaltenen wunderschönen, farbigen Miniaturen.

48. Diese Bilder gehören zu den schönsten Denkmälern der ungarischen mittelalterlichen Buchmalerei.

49. Die Miniaturen erwecken die Könige, die Schlachten und die sagenhaften Szenen zum Leben.

50. Die Bilderchronik ist so zugleich ein literarisches und ein bildkünstlerisches Meisterwerk.

51. Die Chronik fasst auch die Überlieferung der früheren Werke, darunter Anonymus und Kézai, zusammen.

52. Dieser zusammenfassende Charakter macht die Bilderchronik zum Sammelbecken der ungarischen Geschichtsüberlieferung.

53. Das Werk ist ein die Reihe der ungarischen Könige verherrlichendes, repräsentatives höfisches Werk.

54. Die Bilderchronik sollte den Glanz des ungarischen Staates und des Herrscherhauses verkünden.

55. Das Werk ist der gleichzeitige Ausdruck des nationalen Selbstbewusstseins und der königlichen Autorität.

56. Die Chroniken und Gesta bilden zusammen das Rückgrat der Geschichtsliteratur des ungarischen Mittelalters.

57. Die Sprache dieser Werke ist das Lateinische, doch ihr Geist ist zutiefst ungarisch und national.

58. Die lateinische Sprache bestimmte die gesamte Schriftlichkeit der Epoche, die Geschichtsschreibung eingeschlossen.

59. Die ungarischsprachige Geschichtsschreibung entfaltete sich erst viel später, im Zeitalter der Reformation.

60. Die mittelalterlichen Chroniken sind so eigene Verschmelzungen der lateinischen Bildung und des ungarischen Selbstbewusstseins.

61. Die Chroniken retteten zahlreiche Elemente der mündlichen Sagen in die schriftliche Überlieferung hinüber.

62. Der Wunderhirsch, der Blutvertrag und die Gestalt Attilas blieben allesamt durch diese Werke erhalten.

63. Ohne diese Sagen wäre ein großer Teil der alten ungarischen geistigen Welt für immer verloren gegangen.

64. Die Chroniken sind so die unentbehrlichen Brücken zwischen der mündlichen und der schriftlichen Überlieferung.

65. Die Geschichtsschreiber fügten die Sagen häufig in den Rahmen der christlichen und der antiken Bildung ein.

66. Diese Einfügung stellte die alten Sagen in einen neuen, gelehrten Zusammenhang.

67. Der ungarische Ursprung wurde so in den Chroniken zu einem Teil der biblischen und der Weltgeschichte.

68. Dieser weite Rahmen erhob die Selbstdeutung der Ungarn in eine europäische Perspektive.

69. Die Chroniken bewahrten also nicht nur die Vergangenheit, sondern formten auch das Selbstbewusstsein der Gegenwart.

70. Diese Doppelrolle ist eines der wichtigsten Merkmale der Geschichtsliteratur.

71. Die Chroniken schildern die ungarischen Könige häufig als idealisierte, beispielhafte Gestalten.

72. Die Gestalten des heiligen Stephan, des heiligen Ladislaus und Ludwigs des Großen erscheinen in besonders glänzendem Licht.

73. Diese Idealisierung spiegelt die gemeinsame Wirkung des christlichen Königsideals und des nationalen Stolzes wider.

74. Die Chroniken schufen so die Galerie der Helden der ungarischen Geschichte.

75. Die Gestalt dieser Helden regte auch die spätere Literatur und bildende Kunst an.

76. Das sprachliche und stilistische Niveau der Chroniken und Gesta wechselte von Epoche zu Epoche.

77. Der lebendige, rhetorische Stil des Anonymus ragt besonders unter den übrigen Werken hervor.

78. Kézai ist knapper, trockener, aber gedanklich außerordentlich wichtig.

79. Die Bilderchronik fasst die frühere Überlieferung in prunkvoller, repräsentativer Form zusammen.

80. Diese stilistische Vielfalt zeigt den Reichtum der mittelalterlichen ungarischen Geschichtsschreibung.

81. Die Erforschung der Chroniken ist eines der wichtigsten Gebiete der ungarischen Geschichtswissenschaft.

82. Die Gelehrten vergleichen sorgfältig die verschiedenen Handschriften und Quellen.

83. Im Lauf dieser minutiösen Arbeit stellt sich heraus, was eine glaubwürdige Tatsache und was ein sagenhaftes Element ist.

84. Die Chroniken sind so ein gemeinsames Forschungsgebiet der Geschichte und der Literatur.

85. Dieser doppelte Zugang führt zu einem vollständigeren Verständnis der Werke.

86. Die Chroniken sind die wichtigsten frühen Denkmäler der Herausbildung des ungarischen Nationalbewusstseins.

87. In ihnen wurde zum ersten Mal der Gedanke des Ursprungs und der Sendung der Ungarn formuliert.

88. Dieser Gedanke wurde auch zur Grundlage der nationalen Idee der späteren Jahrhunderte.

89. Die Chroniken bedeuten so die Wurzeln des ungarischen Geschichtsbewusstseins.

90. Ohne die Kenntnis dieser Wurzeln ist die ungarische Selbstdeutung nicht vollständig zu verstehen.

91. Die Chroniken regten auch die Dichter des Reformzeitalters und der Romantik tief an.

92. Vörösmarty, Arany und andere schöpften den Stoff ihrer Epen aus den alten Chroniken.

93. Die Landnahme, der Blutvertrag und die Geschichte Attilas tauchten in der modernen Dichtung immer wieder auf.

94. Die Chroniken sind so eine beständige, unerschöpfliche Quelle der ungarischen Literatur.

95. Die alte Geschichtsüberlieferung erwachte im Zeitalter der nationalen Idee zu neuem Leben.

96. Diese Wiedergeburt beweist die bleibende Bedeutung der Chroniken.

97. Die Chroniken und Gesta sind die Gipfel der geistigen Leistung des ungarischen Mittelalters.

98. Diese Werke verwirklichen die seltene Einheit der lateinischen Bildung und des nationalen Selbstbewusstseins.

99. In ihnen schrieb und formte das Ungartum zum ersten Mal seine eigene Geschichte.

100. Diese Selbstverewigung ist eine der wichtigsten, grundlegenden Gesten der nationalen Kultur.

101. Anonymus, Kézai und die Bilderchronik sind zusammen das große Dreigestirn der Hüter der ungarischen Vergangenheit.

102. Diese drei Werke sind die drei aufeinanderfolgenden großen Stationen der ungarischen Geschichtsliteratur.

103. Jedes spiegelt die Anschauung und die Ziele seiner eigenen Zeit wider.

104. Zusammen zeichnen sie die vollständige Entwicklung der ungarischen mittelalterlichen Geschichtsschreibung.

105. Diese Entwicklung führt von den mündlichen Sagen bis zur gelehrten, repräsentativen Chronik.

106. Die Chroniken sind auch wichtige Teile der Prosaüberlieferung der ungarischen Literatur.

107. Ihre Erzähltechnik und ihr Stil beeinflussten auch die spätere Prosa.

108. Die Überlieferung der geschichtlichen Erzählung spannt sich von den Chroniken bis zum modernen Roman.

109. Auch die historischen Romane von Jókai und Gárdonyi sind Erben dieser alten Überlieferung.

110. Die Chroniken trugen so nicht nur zur Entwicklung der Geschichtsschreibung, sondern auch der schönen Literatur bei.

111. Die in den Chroniken bewahrten Sagen sind die unerschöpflichen Schatzkammern der ungarischen Vorstellungskraft.

112. Aus dieser Schatzkammer schöpfte die ungarische Dichtung jahrhundertelang.

113. Die alten Helden und ihre Taten blieben die beständigen Nährer des nationalen Selbstgefühls.

114. Die Chroniken sind so eine der tiefsten Quellen der ungarischen Selbstidentität.

115. Die Bewahrung und Pflege dieser Quelle ist eine wichtige Aufgabe der nationalen Kultur.

116. Die lateinische Sprache der Chroniken und Gesta ist heute nur noch die Lektüre der Fachleute.

117. Die ungarischen Übersetzungen der Werke sind jedoch für jeden Leser zugänglich.

118. Diese Übersetzungen bewahren und vermitteln die geistigen Schätze der alten Chroniken.

119. So bleibt die mittelalterliche Geschichtsschreibung auch für den heutigen Leser lebendig.

120. Die Kenntnis der Chroniken ist ein unerlässlicher Teil des Verständnisses der ungarischen Vergangenheit.

121. Die Chroniken bewahren das Selbstporträt des ungarischen Mittelalters für die Nachwelt.

122. In ihnen offenbaren sich das Denken, der Glaube und der Stolz des Menschen der Epoche.

123. Dieses Selbstporträt ist eine unersetzliche Quelle der nationalen Selbsterkenntnis.

124. Die Chroniken schaffen so die lebendige Verbindung zwischen der Vergangenheit und der Gegenwart.

125. Die Pflege dieser Verbindung ist die Bedingung der Bewahrung des Geschichtsbewusstseins.

126. Die Chroniken und Gesta sind wichtige, wenn auch nicht ungarischsprachige, Kapitel der Anfänge der ungarischen Literatur.

127. Diese Werke sind die großen Leistungen der lateinischsprachigen ungarischen Literatur.

128. Neben ihnen stehen die ungarischsprachigen Denkmäler, die Grabrede und die Marienklage.

129. Diese beiden Linien bilden zusammen das vollständige Bild der ungarischen mittelalterlichen Literatur.

130. Die lateinische und die ungarischsprachige Überlieferung bereichern einander ergänzend die Epoche.

131. Die Chroniken nährten in den späteren Epochen auch den Traum von der Schaffung eines Nationalepos.

132. Die alten Helden und Sagen boten den Stoff der großen erzählenden Gedichte.

133. Dieser Traum kam in den Werken Vörösmartys und Aranys der Erfüllung nahe.

134. Die Chroniken sind so eine der Quellen der großen Bestrebungen der ungarischen Literatur.

135. Die belebende Kraft der alten Geschichtsüberlieferung ist bis heute nachweisbar.

136. Die Chroniken und Gesta sind also die bleibenden Leistungen des ungarischen Geistes.

137. In ihnen schrieb die Nation zum ersten Mal ihre eigene Vergangenheit und sich selbst.

138. Diese Selbstverewigung ist einer der Grundsteine der ungarischen Kultur.

139. Die Wertschätzung der Chroniken ist ein Zeichen der Pflege des Geschichtsbewusstseins.

140. Dieses Bewusstsein ist eine unerlässliche Bedingung der Bewahrung der nationalen Selbstidentität.

141. Die Chroniken und Gesta sind das glänzendste geistige Erbe des ungarischen Mittelalters.

142. In ihnen reifte die gemeinsame Frucht der lateinischen Bildung und des ungarischen Selbstbewusstseins.

143. Diese Frucht nährt und belebt auch die heutige ungarische Kultur.

144. Die Kenntnis der Chroniken ist für jeden ungarischen Leser eine Rückkehr zu den Wurzeln.

145. Diese Wurzeln reichen tief in die gemeinsame Vergangenheit und Vorstellungskraft der Nation.

146. Die Chroniken sind so unerschöpfliche Quellen der ungarischen Selbsterkenntnis und des Selbstwertgefühls.

147. Die Pflege dieser Quellen ist eine beständige, sich erneuernde Aufgabe der nationalen Kultur.

148. Im Licht der Chroniken und Gesta offenbart sich die ungarische Vergangenheit als eine lebendige, reiche Welt.

149. Die Erkenntnis dieser Welt ist die gemeinsame Freude der ungarischen Literatur und Geschichte.

150. Aus der Welt der Chroniken schreiten wir nun weiter in das heilige Reich der mittelalterlichen Legenden.