5.4.2 – Hajlítók és feszítők, közelítők és távolítók – Beuger und Strecker, Adduktoren und Abduktoren
1. Az izmokat elsősorban aszerint csoportosítjuk, hogy milyen irányú mozgást hoznak létre az ízületben. – Wir gruppieren die Muskeln in erster Linie danach, welche Bewegungsrichtung sie im Gelenk erzeugen.
2. A mozgás iránya mindig attól függ, hogy az izom az ízület forgástengelyéhez képest hol fut le. – Die Bewegungsrichtung hängt stets davon ab, wie der Muskel im Verhältnis zur Drehachse des Gelenks verläuft.
3. A leggyakoribb mozgáspár a hajlítás és a feszítés, amely a legtöbb ízületben megjelenik. – Das häufigste Bewegungspaar sind Beugung und Streckung, die in den meisten Gelenken vorkommen.
4. Hajlításnak nevezzük azt a mozgást, amelynek során a két csont közötti szög csökken. – Als Beugung (Flexion) bezeichnen wir die Bewegung, bei der sich der Winkel zwischen den beiden Knochen verkleinert.
5. Az ezt a mozgást végző izmokat hajlítóizmoknak hívjuk. – Die Muskeln, die diese Bewegung ausführen, nennen wir Beuger (Flexoren).
6. Feszítésnek azt a mozgást nevezzük, amelynek során a csontok közötti szög növekszik. – Als Streckung (Extension) bezeichnen wir die Bewegung, bei der sich der Winkel zwischen den Knochen vergrößert.
7. Az ilyen mozgást létrehozó izmok a feszítőizmok. – Die Muskeln, die eine solche Bewegung erzeugen, sind die Strecker (Extensoren).
8. A hajlítók többnyire az ízület elülső oldalán, a feszítők a hátulsó oldalán helyezkednek el. – Die Beuger liegen meist an der Vorderseite des Gelenks, die Strecker an dessen Rückseite.
9. Ez a szabály a végtagok legtöbb ízületére érvényes, de fontos kivételek is akadnak. – Diese Regel gilt für die meisten Gelenke der Gliedmaßen, doch gibt es wichtige Ausnahmen.
10. A térdízület esetében a viszony fordított: a hajlítók hátul, a feszítők elöl futnak. – Beim Kniegelenk ist das Verhältnis umgekehrt: die Beuger verlaufen hinten, die Strecker vorn.
11. Ennek oka a végtag fejlődés közbeni csavarodása, amely a lábat elfordítja a karhoz képest. – Der Grund dafür ist die Verdrehung der Gliedmaße während der Entwicklung, die das Bein gegenüber dem Arm dreht.
12. A felkaron a hajlítást a kétfejű karizom, a feszítést a háromfejű karizom végzi. – Am Oberarm besorgt der zweiköpfige Armmuskel (Musculus biceps brachii) die Beugung, der dreiköpfige Armmuskel (Musculus triceps brachii) die Streckung.
13. Ez a két izom az ízület két ellentétes oldalán fut, ezért egymással ellentétes hatású. – Diese beiden Muskeln verlaufen an den beiden gegenüberliegenden Seiten des Gelenks und wirken deshalb einander entgegen.
14. A hajlítás és a feszítés a haránttengely körül, azaz oldalirányú tengely mentén zajlik. – Beugung und Streckung erfolgen um die Querachse, also entlang einer seitlich verlaufenden Achse.
15. A második nagy mozgáspárt a közelítés és a távolítás alkotja. – Das zweite große Bewegungspaar bilden Adduktion und Abduktion.
16. Ezek a mozgások a test középvonalához való viszonyt fejezik ki. – Diese Bewegungen drücken das Verhältnis zur Mittellinie des Körpers aus.
17. Közelítésnek nevezzük azt a mozgást, amely a végtagot a test középvonalához közelíti. – Als Adduktion bezeichnen wir die Bewegung, die die Gliedmaße zur Mittellinie des Körpers heranführt.
18. Az ezt végző izmokat közelítőizmoknak hívjuk. – Die Muskeln, die dies ausführen, nennen wir Adduktoren (Anzieher).
19. Távolításnak azt a mozgást nevezzük, amely a végtagot eltávolítja a középvonaltól. – Als Abduktion bezeichnen wir die Bewegung, die die Gliedmaße von der Mittellinie entfernt.
20. Az ilyen mozgásért felelős izmok a távolítóizmok. – Die für eine solche Bewegung verantwortlichen Muskeln sind die Abduktoren (Abzieher).
21. A közelítés és a távolítás a nyílirányú tengely körül, azaz elölről hátrafelé futó tengely mentén történik. – Adduktion und Abduktion erfolgen um die Sagittalachse, also entlang einer von vorn nach hinten laufenden Achse.
22. A csípőízületnél a comb középvonaltól való eltávolítását a középső farizom végzi. – Am Hüftgelenk besorgt der mittlere Gesäßmuskel (Musculus gluteus medius) das Abspreizen des Oberschenkels von der Mittellinie.
23. A comb visszahúzását a középvonalhoz a comb belső oldalán fekvő közelítőizmok biztosítják. – Das Heranführen des Oberschenkels zur Mittellinie besorgen die an der Innenseite des Oberschenkels gelegenen Adduktoren.
24. Az ujjak esetében a középvonalat nem a testé, hanem a kéz vagy a láb középvonala jelenti. – Bei den Fingern und Zehen ist die Mittellinie nicht die des Körpers, sondern die der Hand oder des Fußes.
25. Ezért az ujjak széttárása távolítás, összezárásuk pedig közelítés. – Deshalb ist das Spreizen der Finger eine Abduktion und ihr Schließen eine Adduktion.
26. Egy adott izom hatását tehát mindig ahhoz a tengelyhez viszonyítva határozzuk meg, amely körül a mozgás zajlik. – Die Wirkung eines bestimmten Muskels bestimmen wir also stets im Verhältnis zu der Achse, um die sich die Bewegung vollzieht.
27. Ha az izom a tengely előtt fut, hajlítást, ha mögötte, feszítést hoz létre. – Verläuft der Muskel vor der Achse, erzeugt er eine Beugung, verläuft er dahinter, eine Streckung.
28. Ha a tengelytől kifelé fut, távolítást, ha befelé, közelítést eredményez. – Verläuft er von der Achse nach außen, bewirkt er eine Abduktion, nach innen eine Adduktion.
29. Sok izom azonban nem egyetlen, hanem több tengelyhez képest is ferdén helyezkedik el. – Viele Muskeln liegen jedoch nicht nur zu einer, sondern zu mehreren Achsen schräg.
30. Az ilyen izmok egyszerre több mozgáskomponenst is létrehoznak, például hajlítást és közelítést. – Solche Muskeln erzeugen zugleich mehrere Bewegungskomponenten, etwa Beugung und Adduktion.
31. Ezért egy izom teljes hatását gyakran csak több részmozgás összegeként lehet leírni. – Deshalb lässt sich die Gesamtwirkung eines Muskels oft nur als Summe mehrerer Teilbewegungen beschreiben.
32. A leírás rendjét mégis mindig ugyanaz a három kérdés adja: eredés, tapadás és működés. – Die Ordnung der Beschreibung geben dennoch stets dieselben drei Fragen vor: Ursprung, Ansatz und Wirkung.
33. Először megkeressük, honnan ered az izom, és rögzítjük a proximális pontot. – Zuerst suchen wir, woher der Muskel entspringt, und halten den proximalen Punkt fest.
34. Ezután megnézzük, hová tapad, és ebből következtetünk a húzás irányára. – Danach betrachten wir, wo er ansetzt, und schließen daraus auf die Zugrichtung.
35. Végül az áthidalt ízület tengelyeihez viszonyítva megállapítjuk a létrehozott mozgást. – Schließlich bestimmen wir im Verhältnis zu den Achsen des überbrückten Gelenks die erzeugte Bewegung.
36. Ez a három lépés alkotja azt a leírási rasztert, amelyet a könyv minden izmára következetesen alkalmazunk. – Diese drei Schritte bilden das Beschreibungsraster, das im Buch auf jeden Muskel folgerichtig angewendet wird.
37. A raszter előnye, hogy ismeretlen izom működése is levezethető pusztán a lefutásából. – Der Vorteil des Rasters besteht darin, dass sich auch die Wirkung eines unbekannten Muskels allein aus seinem Verlauf ableiten lässt.
38. Így az izmok neve gyakran már önmagában elárulja fő működésüket, mint a hajlító vagy a távolító szó esetében. – So verrät der Name eines Muskels häufig schon selbst seine Hauptwirkung, wie bei den Wörtern Beuger oder Abzieher.
39. A hajlítás–feszítés és a közelítés–távolítás párja adja a végtagmozgások alapszókincsét. – Das Paar Beugung–Streckung und Adduktion–Abduktion bildet den Grundwortschatz der Gliedmaßenbewegungen.
40. A harmadik mozgásfajtát, a forgatást, a következő alfejezet tárgyalja. – Die dritte Bewegungsart, die Rotation, behandelt der folgende Unterabschnitt.
(aufklappen)magyar
1. Az izmokat elsősorban aszerint csoportosítjuk, hogy milyen irányú mozgást hoznak létre az ízületben.
2. A mozgás iránya mindig attól függ, hogy az izom az ízület forgástengelyéhez képest hol fut le.
3. A leggyakoribb mozgáspár a hajlítás és a feszítés, amely a legtöbb ízületben megjelenik.
4. Hajlításnak nevezzük azt a mozgást, amelynek során a két csont közötti szög csökken.
5. Az ezt a mozgást végző izmokat hajlítóizmoknak hívjuk.
6. Feszítésnek azt a mozgást nevezzük, amelynek során a csontok közötti szög növekszik.
7. Az ilyen mozgást létrehozó izmok a feszítőizmok.
8. A hajlítók többnyire az ízület elülső oldalán, a feszítők a hátulsó oldalán helyezkednek el.
9. Ez a szabály a végtagok legtöbb ízületére érvényes, de fontos kivételek is akadnak.
10. A térdízület esetében a viszony fordított: a hajlítók hátul, a feszítők elöl futnak.
11. Ennek oka a végtag fejlődés közbeni csavarodása, amely a lábat elfordítja a karhoz képest.
12. A felkaron a hajlítást a kétfejű karizom, a feszítést a háromfejű karizom végzi.
13. Ez a két izom az ízület két ellentétes oldalán fut, ezért egymással ellentétes hatású.
14. A hajlítás és a feszítés a haránttengely körül, azaz oldalirányú tengely mentén zajlik.
15. A második nagy mozgáspárt a közelítés és a távolítás alkotja.
16. Ezek a mozgások a test középvonalához való viszonyt fejezik ki.
17. Közelítésnek nevezzük azt a mozgást, amely a végtagot a test középvonalához közelíti.
18. Az ezt végző izmokat közelítőizmoknak hívjuk.
19. Távolításnak azt a mozgást nevezzük, amely a végtagot eltávolítja a középvonaltól.
20. Az ilyen mozgásért felelős izmok a távolítóizmok.
21. A közelítés és a távolítás a nyílirányú tengely körül, azaz elölről hátrafelé futó tengely mentén történik.
22. A csípőízületnél a comb középvonaltól való eltávolítását a középső farizom végzi.
23. A comb visszahúzását a középvonalhoz a comb belső oldalán fekvő közelítőizmok biztosítják.
24. Az ujjak esetében a középvonalat nem a testé, hanem a kéz vagy a láb középvonala jelenti.
25. Ezért az ujjak széttárása távolítás, összezárásuk pedig közelítés.
26. Egy adott izom hatását tehát mindig ahhoz a tengelyhez viszonyítva határozzuk meg, amely körül a mozgás zajlik.
27. Ha az izom a tengely előtt fut, hajlítást, ha mögötte, feszítést hoz létre.
28. Ha a tengelytől kifelé fut, távolítást, ha befelé, közelítést eredményez.
29. Sok izom azonban nem egyetlen, hanem több tengelyhez képest is ferdén helyezkedik el.
30. Az ilyen izmok egyszerre több mozgáskomponenst is létrehoznak, például hajlítást és közelítést.
31. Ezért egy izom teljes hatását gyakran csak több részmozgás összegeként lehet leírni.
32. A leírás rendjét mégis mindig ugyanaz a három kérdés adja: eredés, tapadás és működés.
33. Először megkeressük, honnan ered az izom, és rögzítjük a proximális pontot.
34. Ezután megnézzük, hová tapad, és ebből következtetünk a húzás irányára.
35. Végül az áthidalt ízület tengelyeihez viszonyítva megállapítjuk a létrehozott mozgást.
36. Ez a három lépés alkotja azt a leírási rasztert, amelyet a könyv minden izmára következetesen alkalmazunk.
37. A raszter előnye, hogy ismeretlen izom működése is levezethető pusztán a lefutásából.
38. Így az izmok neve gyakran már önmagában elárulja fő működésüket, mint a hajlító vagy a távolító szó esetében.
39. A hajlítás–feszítés és a közelítés–távolítás párja adja a végtagmozgások alapszókincsét.
40. A harmadik mozgásfajtát, a forgatást, a következő alfejezet tárgyalja.
(aufklappen)német
1. Wir gruppieren die Muskeln in erster Linie danach, welche Bewegungsrichtung sie im Gelenk erzeugen.
2. Die Bewegungsrichtung hängt stets davon ab, wie der Muskel im Verhältnis zur Drehachse des Gelenks verläuft.
3. Das häufigste Bewegungspaar sind Beugung und Streckung, die in den meisten Gelenken vorkommen.
4. Als Beugung (Flexion) bezeichnen wir die Bewegung, bei der sich der Winkel zwischen den beiden Knochen verkleinert.
5. Die Muskeln, die diese Bewegung ausführen, nennen wir Beuger (Flexoren).
6. Als Streckung (Extension) bezeichnen wir die Bewegung, bei der sich der Winkel zwischen den Knochen vergrößert.
7. Die Muskeln, die eine solche Bewegung erzeugen, sind die Strecker (Extensoren).
8. Die Beuger liegen meist an der Vorderseite des Gelenks, die Strecker an dessen Rückseite.
9. Diese Regel gilt für die meisten Gelenke der Gliedmaßen, doch gibt es wichtige Ausnahmen.
10. Beim Kniegelenk ist das Verhältnis umgekehrt: die Beuger verlaufen hinten, die Strecker vorn.
11. Der Grund dafür ist die Verdrehung der Gliedmaße während der Entwicklung, die das Bein gegenüber dem Arm dreht.
12. Am Oberarm besorgt der zweiköpfige Armmuskel (Musculus biceps brachii) die Beugung, der dreiköpfige Armmuskel (Musculus triceps brachii) die Streckung.
13. Diese beiden Muskeln verlaufen an den beiden gegenüberliegenden Seiten des Gelenks und wirken deshalb einander entgegen.
14. Beugung und Streckung erfolgen um die Querachse, also entlang einer seitlich verlaufenden Achse.
15. Das zweite große Bewegungspaar bilden Adduktion und Abduktion.
16. Diese Bewegungen drücken das Verhältnis zur Mittellinie des Körpers aus.
17. Als Adduktion bezeichnen wir die Bewegung, die die Gliedmaße zur Mittellinie des Körpers heranführt.
18. Die Muskeln, die dies ausführen, nennen wir Adduktoren (Anzieher).
19. Als Abduktion bezeichnen wir die Bewegung, die die Gliedmaße von der Mittellinie entfernt.
20. Die für eine solche Bewegung verantwortlichen Muskeln sind die Abduktoren (Abzieher).
21. Adduktion und Abduktion erfolgen um die Sagittalachse, also entlang einer von vorn nach hinten laufenden Achse.
22. Am Hüftgelenk besorgt der mittlere Gesäßmuskel (Musculus gluteus medius) das Abspreizen des Oberschenkels von der Mittellinie.
23. Das Heranführen des Oberschenkels zur Mittellinie besorgen die an der Innenseite des Oberschenkels gelegenen Adduktoren.
24. Bei den Fingern und Zehen ist die Mittellinie nicht die des Körpers, sondern die der Hand oder des Fußes.
25. Deshalb ist das Spreizen der Finger eine Abduktion und ihr Schließen eine Adduktion.
26. Die Wirkung eines bestimmten Muskels bestimmen wir also stets im Verhältnis zu der Achse, um die sich die Bewegung vollzieht.
27. Verläuft der Muskel vor der Achse, erzeugt er eine Beugung, verläuft er dahinter, eine Streckung.
28. Verläuft er von der Achse nach außen, bewirkt er eine Abduktion, nach innen eine Adduktion.
29. Viele Muskeln liegen jedoch nicht nur zu einer, sondern zu mehreren Achsen schräg.
30. Solche Muskeln erzeugen zugleich mehrere Bewegungskomponenten, etwa Beugung und Adduktion.
31. Deshalb lässt sich die Gesamtwirkung eines Muskels oft nur als Summe mehrerer Teilbewegungen beschreiben.
32. Die Ordnung der Beschreibung geben dennoch stets dieselben drei Fragen vor: Ursprung, Ansatz und Wirkung.
33. Zuerst suchen wir, woher der Muskel entspringt, und halten den proximalen Punkt fest.
34. Danach betrachten wir, wo er ansetzt, und schließen daraus auf die Zugrichtung.
35. Schließlich bestimmen wir im Verhältnis zu den Achsen des überbrückten Gelenks die erzeugte Bewegung.
36. Diese drei Schritte bilden das Beschreibungsraster, das im Buch auf jeden Muskel folgerichtig angewendet wird.
37. Der Vorteil des Rasters besteht darin, dass sich auch die Wirkung eines unbekannten Muskels allein aus seinem Verlauf ableiten lässt.
38. So verrät der Name eines Muskels häufig schon selbst seine Hauptwirkung, wie bei den Wörtern Beuger oder Abzieher.
39. Das Paar Beugung–Streckung und Adduktion–Abduktion bildet den Grundwortschatz der Gliedmaßenbewegungen.
40. Die dritte Bewegungsart, die Rotation, behandelt der folgende Unterabschnitt.