5.3 – Az izmok segédszervei: pólya, ín, nyálkatömlő – Faszie, Sehne und Schleimbeutel
1. Az izmok segédszervei olyan kötőszövetes képletek, amelyek az izomerőt továbbítják, az izmokat rendezett egységekbe foglalják, és csökkentik a mozgás közben fellépő súrlódást. – Die Hilfseinrichtungen der Muskeln sind bindegewebige Strukturen, welche die Muskelkraft übertragen, Muskeln zu geordneten Einheiten zusammenfassen und die bei Bewegungen entstehende Reibung vermindern.
2. Bár maguk nem rendelkeznek aktív összehúzódó képességgel, alakjuk és szerkezetük döntően befolyásolja, hogy az izom milyen irányban és milyen hatékonyan fejthet ki erőt. – Obwohl sie selbst nicht aktiv kontraktionsfähig sind, beeinflussen Form und Bau entscheidend, in welcher Richtung und mit welcher Wirksamkeit ein Muskel Kraft entwickeln kann.
3. E képletek kötőszövete folyamatos összeköttetésben áll az izomhas burkaival, ezért az izom, az ín és a környező pólyák működésileg egységes rendszert alkotnak. – Das Bindegewebe dieser Strukturen steht in kontinuierlicher Verbindung mit den Hüllen des Muskelbauchs, sodass Muskel, Sehne und umgebende Faszien funktionell ein einheitliches System bilden.
4. Az izom végén a kötőszövetes rostok fokozatosan rendeződnek tömött kötegekbe, amelyek az összehúzódás erejét az ínon keresztül a csontra vezetik. – Am Muskelende ordnen sich die Bindegewebsfasern allmählich zu dichten Bündeln, welche die Kontraktionskraft über die Sehne auf den Knochen übertragen.
5. Az ín (tendo) túlnyomórészt párhuzamosan elhelyezkedő, első típusú kollagénrostokból épül fel, amelyek nagy szakítószilárdságot biztosítanak a húzás irányában. – Die Sehne (Tendo) besteht überwiegend aus parallel angeordneten Kollagenfasern des Typs I, die in Zugrichtung eine hohe Reißfestigkeit gewährleisten.
6. A kollagénkötegek között hosszúkás ínsejtek, úgynevezett tenocyták helyezkednek el, amelyek a rostos állomány termelését és fenntartását végzik. – Zwischen den Kollagenbündeln liegen längliche Sehnenzellen, sogenannte Tenozyten, welche die faserige Grundsubstanz bilden und erhalten.
7. Mivel az ín sejtekben és alapállományban szegény, mechanikai tulajdonságait elsősorban a kollagénrostok mennyisége, iránya és egymás közötti kapcsolata határozza meg. – Da die Sehne arm an Zellen und Grundsubstanz ist, werden ihre mechanischen Eigenschaften vor allem durch Menge, Ausrichtung und Verbindung der Kollagenfasern bestimmt.
8. Nyugalmi állapotban a kollagénrostok enyhén hullámos lefutásúak, terheléskor azonban kiegyenesednek, mielőtt a teljes húzóerő továbbítódna. – Im Ruhezustand verlaufen die Kollagenfasern leicht wellenförmig; unter Belastung richten sie sich jedoch auf, bevor die gesamte Zugkraft weitergeleitet wird.
9. Ennek a korlátozott rugalmasságnak köszönhetően az ín nem pusztán merev összekötő elem, hanem rövid ideig mechanikai energiát is képes tárolni. – Aufgrund dieser begrenzten Elastizität ist die Sehne nicht nur ein starres Verbindungselement, sondern kann kurzfristig auch mechanische Energie speichern.
10. Járás, futás vagy ugrás során a megnyúló inakban felhalmozott energia a következő mozgásszakaszban felszabadul, ezáltal csökkentve az izom energiafelhasználását. – Beim Gehen, Laufen oder Springen wird die in den gedehnten Sehnen gespeicherte Energie im folgenden Bewegungsabschnitt freigesetzt und vermindert dadurch den Energieverbrauch des Muskels.
11. Az izom és az ín találkozásánál kialakuló izom-ín átmenet erősen redőzött felszíne megnöveli az érintkezési területet, így mérsékli az egyes szövetekre jutó terhelést. – Die stark gefaltete Oberfläche des Muskel-Sehnen-Übergangs vergrößert die Kontaktfläche und vermindert dadurch die auf die einzelnen Gewebe wirkende Belastung.
12. Hasonlóan fokozatos szerkezeti átmenet figyelhető meg az ín csontos tapadásánál, ahol a lágy kötőszövet és a merev csont közötti feszültségkülönbséget köztes zónák egyenlítik ki. – Ein vergleichbar stufenweiser Strukturübergang findet sich am knöchernen Sehnenansatz, wo Zwischenzonen den Spannungsunterschied zwischen weichem Bindegewebe und starrem Knochen ausgleichen.
13. Bizonyos tapadási helyeken az ín rostos porcon keresztül kapcsolódik a csonthoz, ami különösen ott előnyös, ahol a húzóerő iránya mozgás közben változik. – An bestimmten Ansatzstellen verbindet sich die Sehne über Faserknorpel mit dem Knochen, was besonders dort vorteilhaft ist, wo sich die Zugrichtung während der Bewegung verändert.
14. Más esetekben a kollagénrostok közvetlenebbül kapcsolódnak a csonthártyához és a csontfelszínhez, főként akkor, ha az ín nagy felületen, viszonylag állandó irányban húz. – In anderen Fällen verbinden sich die Kollagenfasern unmittelbarer mit Knochenhaut und Knochenoberfläche, vor allem wenn die Sehne großflächig in relativ konstanter Richtung zieht.
15. Ha egy lapos izom erőátadó része széles, lemezszerű képletté terül szét, íntábláról, más néven aponeurosisról beszélünk. – Breitet sich der kraftübertragende Abschnitt eines flachen Muskels zu einer breiten, plattenförmigen Struktur aus, spricht man von einer Sehnenplatte oder Aponeurose.
16. Az íntábla (aponeurosis) nagy felületen kapcsolhatja az izmot csonthoz, pólyához vagy egy másik izom kötőszövetes lemezéhez. – Die Sehnenplatte (Aponeurosis) kann einen Muskel großflächig mit einem Knochen, einer Faszie oder der Bindegewebsplatte eines anderen Muskels verbinden.
17. Széles tapadási területe révén az aponeurosis elosztja a húzóerőt, ezért különösen a hasfal, a tenyér és a talp mechanikai felépítésében jelentős. – Durch ihre breite Ansatzfläche verteilt die Aponeurose die Zugkraft und ist deshalb besonders für den mechanischen Aufbau von Bauchwand, Handfläche und Fußsohle bedeutsam.
18. Egyes izmok belsejében szintén kialakulhatnak ínlemezek, amelyekhez az izomrostok ferdén csatlakozva növelik az adott térfogatban elhelyezhető rostok számát. – Auch im Inneren bestimmter Muskeln können Sehnenplatten entstehen, an die schräg ansetzende Muskelfasern die Zahl der in einem gegebenen Volumen unterbringbaren Fasern erhöhen.
19. Az ín kollagénkötegeit finom kötőszövetes sövények választják el, miközben egy külső, erősebb burok az egész inat összefogja. – Die Kollagenbündel einer Sehne werden durch feine Bindegewebssepten voneinander getrennt, während eine kräftigere äußere Hülle die gesamte Sehne zusammenfasst.
20. A kötegek közötti laza kötőszövet nemcsak az egymáshoz viszonyított csekély elmozdulást teszi lehetővé, hanem az erek és idegrostok vezetésére is szolgál. – Das lockere Bindegewebe zwischen den Bündeln ermöglicht nicht nur eine geringe Verschiebung gegeneinander, sondern dient auch als Leitungsweg für Gefäße und Nervenfasern.
21. Az inak vérellátása általában szerényebb, mint az izmoké, és az erek főként az izom-ín átmenet, a csontos tapadás, valamint a környező kötőszövet felől érkeznek. – Die Blutversorgung der Sehnen ist gewöhnlich geringer als diejenige der Muskeln; die Gefäße gelangen vor allem vom Muskel-Sehnen-Übergang, vom Knochenansatz und aus dem umgebenden Bindegewebe hinein.
22. A viszonylag gyenge keringés miatt az ínsérülések gyógyulása lassú lehet, különösen azokon a szakaszokon, amelyek ismételten nagy terhelésnek vannak kitéve. – Wegen der vergleichsweise geringen Durchblutung können Sehnenverletzungen langsam heilen, insbesondere in Abschnitten, die wiederholt hohen Belastungen ausgesetzt sind.
23. Az ínban elhelyezkedő mechanikai érzékelők tájékoztatják az idegrendszert a kialakuló feszülésről, így az ín az erőátvitel mellett az izomműködés szabályozásában is részt vesz. – In der Sehne gelegene Mechanorezeptoren informieren das Nervensystem über die entstehende Spannung, sodass die Sehne neben der Kraftübertragung auch an der Regulation der Muskeltätigkeit beteiligt ist.
24. Az izmokat körülvevő pólyák (fasciae) különböző vastagságú kötőszövetes lemezek, amelyek a testtájak szerkezeti tagolásában és mechanikai összekapcsolásában egyaránt szerepet játszanak. – Die Muskeln umgebenden Faszien (Fasciae) sind unterschiedlich dicke Bindegewebsplatten, die sowohl an der strukturellen Gliederung als auch an der mechanischen Verbindung der Körperregionen beteiligt sind.
25. Közvetlenül az izomhas felszínén az izompólya szorosan kapcsolódik a külső izomburokhoz, miközben lehetővé teszi az izom alakváltozását összehúzódás közben. – Unmittelbar an der Oberfläche des Muskelbauchs ist die Muskelfaszie eng mit der äußeren Muskelhülle verbunden und ermöglicht zugleich die Formveränderung des Muskels während der Kontraktion.
26. Több szomszédos izmot erősebb mély pólya foghat körül, amely a végtag vagy a törzs adott területét egységes kötőszövetes burokkal veszi körbe. – Mehrere benachbarte Muskeln können von einer kräftigeren tiefen Faszie umschlossen werden, die einen bestimmten Bereich der Extremität oder des Rumpfes einheitlich umhüllt.
27. A mély pólyáról a csontok felé húzódó sövények az izmokat elkülönített rekeszekbe, úgynevezett izompáholyokba osztják. – Von der tiefen Faszie zu den Knochen ziehende Septen gliedern die Muskeln in voneinander getrennte Räume, die als Muskellogen bezeichnet werden.
28. Egy izompáholy rendszerint hasonló működésű és gyakran azonos ideg által ellátott izmokat, továbbá a hozzájuk tartozó ereket és idegeket tartalmazza. – Eine Muskelloge enthält gewöhnlich funktionell ähnliche und häufig vom gleichen Nerv versorgte Muskeln sowie die zugehörigen Gefäße und Nerven.
29. Az ilyen rekeszes elrendeződés rendezi az izmok lefutását, korlátozza oldalirányú kitérésüket, és kedvező irányba tereli az összehúzódáskor keletkező erőt. – Diese Einteilung in Logen ordnet den Verlauf der Muskeln, begrenzt ihr seitliches Ausweichen und lenkt die bei der Kontraktion entstehende Kraft in eine günstige Richtung.
30. Mivel az erős pólyák csak korlátozottan tágulnak, az izompáholyon belüli vérzés vagy duzzanat veszélyesen megemelheti a szöveti nyomást. – Da kräftige Faszien nur begrenzt dehnbar sind, können Blutungen oder Schwellungen innerhalb einer Muskelloge den Gewebedruck gefährlich erhöhen.
31. A fokozódó nyomás először a vénás elfolyást, majd az artériás vérellátást és az idegek működését károsíthatja, ami rekeszszindrómához vezethet. – Der steigende Druck kann zunächst den venösen Abfluss, danach die arterielle Versorgung und die Nervenfunktion beeinträchtigen, wodurch ein Kompartmentsyndrom entstehen kann.
32. A pólyák ugyanakkor nem elszigetelt burkok, hanem egymással összefüggő hálózatot alkotnak, amelyen keresztül a mechanikai feszülés távolabbi testtájakra is továbbterjedhet. – Faszien sind jedoch keine isolierten Hüllen, sondern bilden ein zusammenhängendes Netzwerk, über das sich mechanische Spannung auch auf weiter entfernte Körperregionen übertragen kann.
33. Az egymás mellett fekvő izmok között laza kötőszövetes rétegek biztosítják az elcsúszást, miközben az erősebb pólyalemezek a kívánt helyzetben tartják a mozgó képleteket. – Zwischen benachbarten Muskeln ermöglichen lockere Bindegewebsschichten das Gleiten, während kräftigere Faszienplatten die beweglichen Strukturen in ihrer vorgesehenen Lage halten.
34. Az ízületek közelében a pólya helyenként megvastagodva ínleszorító szalagot (retinaculum) képez, amely a csontfelszínhez közel rögzíti az áthaladó inakat. – In Gelenknähe verdickt sich die Faszie stellenweise zu einem Sehnenhalteband (Retinaculum), das die hindurchziehenden Sehnen nahe an der Knochenoberfläche fixiert.
35. E leszorító szalagok nélkül az inak mozgáskor ívszerűen elemelkednének az ízülettől, ami megváltoztatná húzási irányukat és csökkentené mechanikai hatékonyságukat. – Ohne diese Haltebänder würden sich die Sehnen bei Bewegungen bogenförmig vom Gelenk abheben, wodurch sich ihre Zugrichtung verändern und ihre mechanische Wirksamkeit vermindern würde.
36. A retinaculum és az alatta fekvő csont együtt gyakran csontos-rostos csatornát alkot, amelyben egy vagy több ín halad át. – Retinaculum und darunterliegender Knochen bilden häufig gemeinsam einen osteofibrösen Kanal, durch den eine oder mehrere Sehnen ziehen.
37. Ahol egy hosszú ín ismételten csont, szalag vagy ízületi tok mellett csúszik, különleges kettős falú csúsztatóberendezés, az ínhüvely (vagina tendinis) alakul ki. – Wo eine lange Sehne wiederholt an Knochen, Bändern oder Gelenkkapseln entlanggleitet, entsteht eine besondere doppelwandige Gleiteinrichtung, die Sehnenscheide (Vagina tendinis).
38. Az ínhüvely belső, zsigeri lemeze közvetlenül körülveszi az inat, míg külső, fali lemeze a környező rostos csatorna belső felszínéhez simul. – Das innere, viszerale Blatt der Sehnenscheide umgibt unmittelbar die Sehne, während ihr äußeres, parietales Blatt der Innenfläche des umgebenden Fasertunnels anliegt.
39. A két lemez egymásba hajlik, közöttük pedig keskeny, synovialis folyadékot tartalmazó rés marad, amely minimálisra csökkenti a súrlódást. – Die beiden Blätter gehen ineinander über; zwischen ihnen verbleibt ein schmaler, mit Synovialflüssigkeit gefüllter Spalt, der die Reibung auf ein Minimum vermindert.
40. Az inat a hüvely falával összekötő vékony kettőzet vezeti az ereket és idegeket, miközben elegendő mozgásszabadságot hagy az ín számára. – Eine dünne Falte, welche die Sehne mit der Wand ihrer Scheide verbindet, führt Gefäße und Nerven und lässt der Sehne zugleich ausreichend Bewegungsfreiheit.
41. Ínhüvelyek főként a kéz és a láb területén, valamint a csukló és a boka körül találhatók, ahol számos hosszú ín halad szűk térben. – Sehnenscheiden finden sich vor allem an Hand und Fuß sowie im Bereich von Hand- und Sprunggelenk, wo zahlreiche lange Sehnen auf engem Raum verlaufen.
42. Ha az ínhüvely synovialis belhártyája tartós túlterhelés, sérülés vagy fertőzés következtében gyulladásba kerül, az ín mozgása fájdalmassá és akadályozottá válhat. – Entzündet sich die Synovialmembran einer Sehnenscheide infolge dauernder Überlastung, Verletzung oder Infektion, kann die Bewegung der Sehne schmerzhaft und behindert werden.
43. Az izmok másik fontos csúsztató segédszerve a nyálkatömlő (bursa synovialis), amely lapos, folyadékkal telt zsákként helyezkedik el két egymáson elmozduló felszín között. – Eine weitere wichtige Gleiteinrichtung der Muskeln ist der Schleimbeutel (Bursa synovialis), der als flacher, flüssigkeitsgefüllter Sack zwischen zwei gegeneinander beweglichen Flächen liegt.
44. Nyálkatömlő leggyakrabban ín és csont, izom és csont, bőr és csont, illetve egymáson elcsúszó izomrétegek között alakul ki. – Schleimbeutel entstehen besonders häufig zwischen Sehne und Knochen, Muskel und Knochen, Haut und Knochen oder zwischen gegeneinander gleitenden Muskelschichten.
45. Külső falát ellenálló rostos kötőszövet, belső felszínét pedig synovialis hártya alkotja, amely kis mennyiségű síkosító folyadékot termel. – Seine äußere Wand besteht aus widerstandsfähigem fibrösem Bindegewebe, seine Innenfläche aus einer Synovialmembran, die eine geringe Menge gleitfähiger Flüssigkeit bildet.
46. Terheléskor a nyálkatömlő folyadéka és rugalmas fala nagyobb felületre osztja el a nyomást, ezáltal védi az alatta fekvő érzékeny képleteket. – Unter Belastung verteilen Flüssigkeit und elastische Wand des Schleimbeutels den Druck auf eine größere Fläche und schützen dadurch die darunterliegenden empfindlichen Strukturen.
47. Mozgás közben a tömlő két fala könnyen elcsúszik egymáson, így az ín vagy az izom jelentős súrlódás nélkül haladhat el egy csontos kiemelkedés felett. – Während der Bewegung gleiten die beiden Wände des Beutels leicht aufeinander, sodass eine Sehne oder ein Muskel nahezu reibungsfrei über einen Knochenvorsprung ziehen kann.
48. A bőr alatti nyálkatömlők főként olyan helyeken találhatók, ahol a csont közvetlenül a felszín alatt fekszik, és külső nyomásnak van kitéve. – Unter der Haut gelegene Schleimbeutel finden sich vor allem dort, wo ein Knochen unmittelbar oberflächlich liegt und äußerem Druck ausgesetzt ist.
49. Az ín alatti tömlők ezzel szemben az ín húzási irányának megváltozását könnyítik meg, különösen az ízületek közelében fekvő csontos kiemelkedéseknél. – Unter Sehnen gelegene Schleimbeutel erleichtern dagegen die Änderung der Zugrichtung, besonders an knöchernen Vorsprüngen in der Nähe von Gelenken.
50. Egyes nyálkatömlők kapcsolatban állnak a szomszédos ízületi üreggel, ezért az ízület gyulladásos folyamatai rájuk is átterjedhetnek. – Einige Schleimbeutel stehen mit der benachbarten Gelenkhöhle in Verbindung, weshalb entzündliche Prozesse des Gelenks auch auf sie übergreifen können.
51. A nyálkatömlő gyulladása, a bursitis, ismétlődő nyomás, szokatlan terhelés, sérülés, fertőzés vagy valamely ízületi betegség következtében jöhet létre. – Eine Entzündung des Schleimbeutels, die Bursitis, kann durch wiederholten Druck, ungewohnte Belastung, Verletzung, Infektion oder eine Gelenkerkrankung entstehen.
52. Gyulladáskor a tömlő fala megvastagodhat, folyadéktartalma felszaporodhat, a környező szövetek pedig nyomásérzékennyé és fájdalmassá válhatnak. – Bei einer Entzündung kann sich die Wand des Schleimbeutels verdicken, sein Flüssigkeitsgehalt zunehmen und das umgebende Gewebe druckempfindlich und schmerzhaft werden.
53. Az inak, pólyák, ínhüvelyek és nyálkatömlők szerkezete a rendszeres mechanikai igénybevételhez alkalmazkodik, míg a hosszan tartó mozdulatlanság csökkenti terhelhetőségüket. – Sehnen, Faszien, Sehnenscheiden und Schleimbeutel passen sich in ihrem Aufbau an regelmäßige mechanische Beanspruchung an, während lang anhaltende Bewegungslosigkeit ihre Belastbarkeit vermindert.
54. Életkorral a kollagénrostok közötti keresztkötések szaporodhatnak, a szövetek víztartalma csökkenhet, ezért az inak és pólyák merevebbé, kevésbé rugalmasan terhelhetővé válhatnak. – Mit zunehmendem Alter können die Querverbindungen zwischen den Kollagenfasern zunehmen und der Wassergehalt der Gewebe abnehmen, wodurch Sehnen und Faszien steifer und weniger elastisch belastbar werden.
55. Az izom segédszervei tehát az izomerő továbbítását, a képletek vezetését és a súrlódás csökkentését összehangolva teremtik meg a rendezett, gazdaságos mozgás anatómiai feltételeit. – Die Hilfseinrichtungen der Muskeln schaffen somit durch abgestimmte Kraftübertragung, Führung der Strukturen und Reibungsminderung die anatomischen Voraussetzungen für geordnete und ökonomische Bewegungen.
(aufklappen)magyar
1. Az izmok segédszervei olyan kötőszövetes képletek, amelyek az izomerőt továbbítják, az izmokat rendezett egységekbe foglalják, és csökkentik a mozgás közben fellépő súrlódást.
2. Bár maguk nem rendelkeznek aktív összehúzódó képességgel, alakjuk és szerkezetük döntően befolyásolja, hogy az izom milyen irányban és milyen hatékonyan fejthet ki erőt.
3. E képletek kötőszövete folyamatos összeköttetésben áll az izomhas burkaival, ezért az izom, az ín és a környező pólyák működésileg egységes rendszert alkotnak.
4. Az izom végén a kötőszövetes rostok fokozatosan rendeződnek tömött kötegekbe, amelyek az összehúzódás erejét az ínon keresztül a csontra vezetik.
5. Az ín (tendo) túlnyomórészt párhuzamosan elhelyezkedő, első típusú kollagénrostokból épül fel, amelyek nagy szakítószilárdságot biztosítanak a húzás irányában.
6. A kollagénkötegek között hosszúkás ínsejtek, úgynevezett tenocyták helyezkednek el, amelyek a rostos állomány termelését és fenntartását végzik.
7. Mivel az ín sejtekben és alapállományban szegény, mechanikai tulajdonságait elsősorban a kollagénrostok mennyisége, iránya és egymás közötti kapcsolata határozza meg.
8. Nyugalmi állapotban a kollagénrostok enyhén hullámos lefutásúak, terheléskor azonban kiegyenesednek, mielőtt a teljes húzóerő továbbítódna.
9. Ennek a korlátozott rugalmasságnak köszönhetően az ín nem pusztán merev összekötő elem, hanem rövid ideig mechanikai energiát is képes tárolni.
10. Járás, futás vagy ugrás során a megnyúló inakban felhalmozott energia a következő mozgásszakaszban felszabadul, ezáltal csökkentve az izom energiafelhasználását.
11. Az izom és az ín találkozásánál kialakuló izom-ín átmenet erősen redőzött felszíne megnöveli az érintkezési területet, így mérsékli az egyes szövetekre jutó terhelést.
12. Hasonlóan fokozatos szerkezeti átmenet figyelhető meg az ín csontos tapadásánál, ahol a lágy kötőszövet és a merev csont közötti feszültségkülönbséget köztes zónák egyenlítik ki.
13. Bizonyos tapadási helyeken az ín rostos porcon keresztül kapcsolódik a csonthoz, ami különösen ott előnyös, ahol a húzóerő iránya mozgás közben változik.
14. Más esetekben a kollagénrostok közvetlenebbül kapcsolódnak a csonthártyához és a csontfelszínhez, főként akkor, ha az ín nagy felületen, viszonylag állandó irányban húz.
15. Ha egy lapos izom erőátadó része széles, lemezszerű képletté terül szét, íntábláról, más néven aponeurosisról beszélünk.
16. Az íntábla (aponeurosis) nagy felületen kapcsolhatja az izmot csonthoz, pólyához vagy egy másik izom kötőszövetes lemezéhez.
17. Széles tapadási területe révén az aponeurosis elosztja a húzóerőt, ezért különösen a hasfal, a tenyér és a talp mechanikai felépítésében jelentős.
18. Egyes izmok belsejében szintén kialakulhatnak ínlemezek, amelyekhez az izomrostok ferdén csatlakozva növelik az adott térfogatban elhelyezhető rostok számát.
19. Az ín kollagénkötegeit finom kötőszövetes sövények választják el, miközben egy külső, erősebb burok az egész inat összefogja.
20. A kötegek közötti laza kötőszövet nemcsak az egymáshoz viszonyított csekély elmozdulást teszi lehetővé, hanem az erek és idegrostok vezetésére is szolgál.
21. Az inak vérellátása általában szerényebb, mint az izmoké, és az erek főként az izom-ín átmenet, a csontos tapadás, valamint a környező kötőszövet felől érkeznek.
22. A viszonylag gyenge keringés miatt az ínsérülések gyógyulása lassú lehet, különösen azokon a szakaszokon, amelyek ismételten nagy terhelésnek vannak kitéve.
23. Az ínban elhelyezkedő mechanikai érzékelők tájékoztatják az idegrendszert a kialakuló feszülésről, így az ín az erőátvitel mellett az izomműködés szabályozásában is részt vesz.
24. Az izmokat körülvevő pólyák (fasciae) különböző vastagságú kötőszövetes lemezek, amelyek a testtájak szerkezeti tagolásában és mechanikai összekapcsolásában egyaránt szerepet játszanak.
25. Közvetlenül az izomhas felszínén az izompólya szorosan kapcsolódik a külső izomburokhoz, miközben lehetővé teszi az izom alakváltozását összehúzódás közben.
26. Több szomszédos izmot erősebb mély pólya foghat körül, amely a végtag vagy a törzs adott területét egységes kötőszövetes burokkal veszi körbe.
27. A mély pólyáról a csontok felé húzódó sövények az izmokat elkülönített rekeszekbe, úgynevezett izompáholyokba osztják.
28. Egy izompáholy rendszerint hasonló működésű és gyakran azonos ideg által ellátott izmokat, továbbá a hozzájuk tartozó ereket és idegeket tartalmazza.
29. Az ilyen rekeszes elrendeződés rendezi az izmok lefutását, korlátozza oldalirányú kitérésüket, és kedvező irányba tereli az összehúzódáskor keletkező erőt.
30. Mivel az erős pólyák csak korlátozottan tágulnak, az izompáholyon belüli vérzés vagy duzzanat veszélyesen megemelheti a szöveti nyomást.
31. A fokozódó nyomás először a vénás elfolyást, majd az artériás vérellátást és az idegek működését károsíthatja, ami rekeszszindrómához vezethet.
32. A pólyák ugyanakkor nem elszigetelt burkok, hanem egymással összefüggő hálózatot alkotnak, amelyen keresztül a mechanikai feszülés távolabbi testtájakra is továbbterjedhet.
33. Az egymás mellett fekvő izmok között laza kötőszövetes rétegek biztosítják az elcsúszást, miközben az erősebb pólyalemezek a kívánt helyzetben tartják a mozgó képleteket.
34. Az ízületek közelében a pólya helyenként megvastagodva ínleszorító szalagot (retinaculum) képez, amely a csontfelszínhez közel rögzíti az áthaladó inakat.
35. E leszorító szalagok nélkül az inak mozgáskor ívszerűen elemelkednének az ízülettől, ami megváltoztatná húzási irányukat és csökkentené mechanikai hatékonyságukat.
36. A retinaculum és az alatta fekvő csont együtt gyakran csontos-rostos csatornát alkot, amelyben egy vagy több ín halad át.
37. Ahol egy hosszú ín ismételten csont, szalag vagy ízületi tok mellett csúszik, különleges kettős falú csúsztatóberendezés, az ínhüvely (vagina tendinis) alakul ki.
38. Az ínhüvely belső, zsigeri lemeze közvetlenül körülveszi az inat, míg külső, fali lemeze a környező rostos csatorna belső felszínéhez simul.
39. A két lemez egymásba hajlik, közöttük pedig keskeny, synovialis folyadékot tartalmazó rés marad, amely minimálisra csökkenti a súrlódást.
40. Az inat a hüvely falával összekötő vékony kettőzet vezeti az ereket és idegeket, miközben elegendő mozgásszabadságot hagy az ín számára.
41. Ínhüvelyek főként a kéz és a láb területén, valamint a csukló és a boka körül találhatók, ahol számos hosszú ín halad szűk térben.
42. Ha az ínhüvely synovialis belhártyája tartós túlterhelés, sérülés vagy fertőzés következtében gyulladásba kerül, az ín mozgása fájdalmassá és akadályozottá válhat.
43. Az izmok másik fontos csúsztató segédszerve a nyálkatömlő (bursa synovialis), amely lapos, folyadékkal telt zsákként helyezkedik el két egymáson elmozduló felszín között.
44. Nyálkatömlő leggyakrabban ín és csont, izom és csont, bőr és csont, illetve egymáson elcsúszó izomrétegek között alakul ki.
45. Külső falát ellenálló rostos kötőszövet, belső felszínét pedig synovialis hártya alkotja, amely kis mennyiségű síkosító folyadékot termel.
46. Terheléskor a nyálkatömlő folyadéka és rugalmas fala nagyobb felületre osztja el a nyomást, ezáltal védi az alatta fekvő érzékeny képleteket.
47. Mozgás közben a tömlő két fala könnyen elcsúszik egymáson, így az ín vagy az izom jelentős súrlódás nélkül haladhat el egy csontos kiemelkedés felett.
48. A bőr alatti nyálkatömlők főként olyan helyeken találhatók, ahol a csont közvetlenül a felszín alatt fekszik, és külső nyomásnak van kitéve.
49. Az ín alatti tömlők ezzel szemben az ín húzási irányának megváltozását könnyítik meg, különösen az ízületek közelében fekvő csontos kiemelkedéseknél.
50. Egyes nyálkatömlők kapcsolatban állnak a szomszédos ízületi üreggel, ezért az ízület gyulladásos folyamatai rájuk is átterjedhetnek.
51. A nyálkatömlő gyulladása, a bursitis, ismétlődő nyomás, szokatlan terhelés, sérülés, fertőzés vagy valamely ízületi betegség következtében jöhet létre.
52. Gyulladáskor a tömlő fala megvastagodhat, folyadéktartalma felszaporodhat, a környező szövetek pedig nyomásérzékennyé és fájdalmassá válhatnak.
53. Az inak, pólyák, ínhüvelyek és nyálkatömlők szerkezete a rendszeres mechanikai igénybevételhez alkalmazkodik, míg a hosszan tartó mozdulatlanság csökkenti terhelhetőségüket.
54. Életkorral a kollagénrostok közötti keresztkötések szaporodhatnak, a szövetek víztartalma csökkenhet, ezért az inak és pólyák merevebbé, kevésbé rugalmasan terhelhetővé válhatnak.
55. Az izom segédszervei tehát az izomerő továbbítását, a képletek vezetését és a súrlódás csökkentését összehangolva teremtik meg a rendezett, gazdaságos mozgás anatómiai feltételeit.
(aufklappen)német
1. Die Hilfseinrichtungen der Muskeln sind bindegewebige Strukturen, welche die Muskelkraft übertragen, Muskeln zu geordneten Einheiten zusammenfassen und die bei Bewegungen entstehende Reibung vermindern.
2. Obwohl sie selbst nicht aktiv kontraktionsfähig sind, beeinflussen Form und Bau entscheidend, in welcher Richtung und mit welcher Wirksamkeit ein Muskel Kraft entwickeln kann.
3. Das Bindegewebe dieser Strukturen steht in kontinuierlicher Verbindung mit den Hüllen des Muskelbauchs, sodass Muskel, Sehne und umgebende Faszien funktionell ein einheitliches System bilden.
4. Am Muskelende ordnen sich die Bindegewebsfasern allmählich zu dichten Bündeln, welche die Kontraktionskraft über die Sehne auf den Knochen übertragen.
5. Die Sehne (Tendo) besteht überwiegend aus parallel angeordneten Kollagenfasern des Typs I, die in Zugrichtung eine hohe Reißfestigkeit gewährleisten.
6. Zwischen den Kollagenbündeln liegen längliche Sehnenzellen, sogenannte Tenozyten, welche die faserige Grundsubstanz bilden und erhalten.
7. Da die Sehne arm an Zellen und Grundsubstanz ist, werden ihre mechanischen Eigenschaften vor allem durch Menge, Ausrichtung und Verbindung der Kollagenfasern bestimmt.
8. Im Ruhezustand verlaufen die Kollagenfasern leicht wellenförmig; unter Belastung richten sie sich jedoch auf, bevor die gesamte Zugkraft weitergeleitet wird.
9. Aufgrund dieser begrenzten Elastizität ist die Sehne nicht nur ein starres Verbindungselement, sondern kann kurzfristig auch mechanische Energie speichern.
10. Beim Gehen, Laufen oder Springen wird die in den gedehnten Sehnen gespeicherte Energie im folgenden Bewegungsabschnitt freigesetzt und vermindert dadurch den Energieverbrauch des Muskels.
11. Die stark gefaltete Oberfläche des Muskel-Sehnen-Übergangs vergrößert die Kontaktfläche und vermindert dadurch die auf die einzelnen Gewebe wirkende Belastung.
12. Ein vergleichbar stufenweiser Strukturübergang findet sich am knöchernen Sehnenansatz, wo Zwischenzonen den Spannungsunterschied zwischen weichem Bindegewebe und starrem Knochen ausgleichen.
13. An bestimmten Ansatzstellen verbindet sich die Sehne über Faserknorpel mit dem Knochen, was besonders dort vorteilhaft ist, wo sich die Zugrichtung während der Bewegung verändert.
14. In anderen Fällen verbinden sich die Kollagenfasern unmittelbarer mit Knochenhaut und Knochenoberfläche, vor allem wenn die Sehne großflächig in relativ konstanter Richtung zieht.
15. Breitet sich der kraftübertragende Abschnitt eines flachen Muskels zu einer breiten, plattenförmigen Struktur aus, spricht man von einer Sehnenplatte oder Aponeurose.
16. Die Sehnenplatte (Aponeurosis) kann einen Muskel großflächig mit einem Knochen, einer Faszie oder der Bindegewebsplatte eines anderen Muskels verbinden.
17. Durch ihre breite Ansatzfläche verteilt die Aponeurose die Zugkraft und ist deshalb besonders für den mechanischen Aufbau von Bauchwand, Handfläche und Fußsohle bedeutsam.
18. Auch im Inneren bestimmter Muskeln können Sehnenplatten entstehen, an die schräg ansetzende Muskelfasern die Zahl der in einem gegebenen Volumen unterbringbaren Fasern erhöhen.
19. Die Kollagenbündel einer Sehne werden durch feine Bindegewebssepten voneinander getrennt, während eine kräftigere äußere Hülle die gesamte Sehne zusammenfasst.
20. Das lockere Bindegewebe zwischen den Bündeln ermöglicht nicht nur eine geringe Verschiebung gegeneinander, sondern dient auch als Leitungsweg für Gefäße und Nervenfasern.
21. Die Blutversorgung der Sehnen ist gewöhnlich geringer als diejenige der Muskeln; die Gefäße gelangen vor allem vom Muskel-Sehnen-Übergang, vom Knochenansatz und aus dem umgebenden Bindegewebe hinein.
22. Wegen der vergleichsweise geringen Durchblutung können Sehnenverletzungen langsam heilen, insbesondere in Abschnitten, die wiederholt hohen Belastungen ausgesetzt sind.
23. In der Sehne gelegene Mechanorezeptoren informieren das Nervensystem über die entstehende Spannung, sodass die Sehne neben der Kraftübertragung auch an der Regulation der Muskeltätigkeit beteiligt ist.
24. Die Muskeln umgebenden Faszien (Fasciae) sind unterschiedlich dicke Bindegewebsplatten, die sowohl an der strukturellen Gliederung als auch an der mechanischen Verbindung der Körperregionen beteiligt sind.
25. Unmittelbar an der Oberfläche des Muskelbauchs ist die Muskelfaszie eng mit der äußeren Muskelhülle verbunden und ermöglicht zugleich die Formveränderung des Muskels während der Kontraktion.
26. Mehrere benachbarte Muskeln können von einer kräftigeren tiefen Faszie umschlossen werden, die einen bestimmten Bereich der Extremität oder des Rumpfes einheitlich umhüllt.
27. Von der tiefen Faszie zu den Knochen ziehende Septen gliedern die Muskeln in voneinander getrennte Räume, die als Muskellogen bezeichnet werden.
28. Eine Muskelloge enthält gewöhnlich funktionell ähnliche und häufig vom gleichen Nerv versorgte Muskeln sowie die zugehörigen Gefäße und Nerven.
29. Diese Einteilung in Logen ordnet den Verlauf der Muskeln, begrenzt ihr seitliches Ausweichen und lenkt die bei der Kontraktion entstehende Kraft in eine günstige Richtung.
30. Da kräftige Faszien nur begrenzt dehnbar sind, können Blutungen oder Schwellungen innerhalb einer Muskelloge den Gewebedruck gefährlich erhöhen.
31. Der steigende Druck kann zunächst den venösen Abfluss, danach die arterielle Versorgung und die Nervenfunktion beeinträchtigen, wodurch ein Kompartmentsyndrom entstehen kann.
32. Faszien sind jedoch keine isolierten Hüllen, sondern bilden ein zusammenhängendes Netzwerk, über das sich mechanische Spannung auch auf weiter entfernte Körperregionen übertragen kann.
33. Zwischen benachbarten Muskeln ermöglichen lockere Bindegewebsschichten das Gleiten, während kräftigere Faszienplatten die beweglichen Strukturen in ihrer vorgesehenen Lage halten.
34. In Gelenknähe verdickt sich die Faszie stellenweise zu einem Sehnenhalteband (Retinaculum), das die hindurchziehenden Sehnen nahe an der Knochenoberfläche fixiert.
35. Ohne diese Haltebänder würden sich die Sehnen bei Bewegungen bogenförmig vom Gelenk abheben, wodurch sich ihre Zugrichtung verändern und ihre mechanische Wirksamkeit vermindern würde.
36. Retinaculum und darunterliegender Knochen bilden häufig gemeinsam einen osteofibrösen Kanal, durch den eine oder mehrere Sehnen ziehen.
37. Wo eine lange Sehne wiederholt an Knochen, Bändern oder Gelenkkapseln entlanggleitet, entsteht eine besondere doppelwandige Gleiteinrichtung, die Sehnenscheide (Vagina tendinis).
38. Das innere, viszerale Blatt der Sehnenscheide umgibt unmittelbar die Sehne, während ihr äußeres, parietales Blatt der Innenfläche des umgebenden Fasertunnels anliegt.
39. Die beiden Blätter gehen ineinander über; zwischen ihnen verbleibt ein schmaler, mit Synovialflüssigkeit gefüllter Spalt, der die Reibung auf ein Minimum vermindert.
40. Eine dünne Falte, welche die Sehne mit der Wand ihrer Scheide verbindet, führt Gefäße und Nerven und lässt der Sehne zugleich ausreichend Bewegungsfreiheit.
41. Sehnenscheiden finden sich vor allem an Hand und Fuß sowie im Bereich von Hand- und Sprunggelenk, wo zahlreiche lange Sehnen auf engem Raum verlaufen.
42. Entzündet sich die Synovialmembran einer Sehnenscheide infolge dauernder Überlastung, Verletzung oder Infektion, kann die Bewegung der Sehne schmerzhaft und behindert werden.
43. Eine weitere wichtige Gleiteinrichtung der Muskeln ist der Schleimbeutel (Bursa synovialis), der als flacher, flüssigkeitsgefüllter Sack zwischen zwei gegeneinander beweglichen Flächen liegt.
44. Schleimbeutel entstehen besonders häufig zwischen Sehne und Knochen, Muskel und Knochen, Haut und Knochen oder zwischen gegeneinander gleitenden Muskelschichten.
45. Seine äußere Wand besteht aus widerstandsfähigem fibrösem Bindegewebe, seine Innenfläche aus einer Synovialmembran, die eine geringe Menge gleitfähiger Flüssigkeit bildet.
46. Unter Belastung verteilen Flüssigkeit und elastische Wand des Schleimbeutels den Druck auf eine größere Fläche und schützen dadurch die darunterliegenden empfindlichen Strukturen.
47. Während der Bewegung gleiten die beiden Wände des Beutels leicht aufeinander, sodass eine Sehne oder ein Muskel nahezu reibungsfrei über einen Knochenvorsprung ziehen kann.
48. Unter der Haut gelegene Schleimbeutel finden sich vor allem dort, wo ein Knochen unmittelbar oberflächlich liegt und äußerem Druck ausgesetzt ist.
49. Unter Sehnen gelegene Schleimbeutel erleichtern dagegen die Änderung der Zugrichtung, besonders an knöchernen Vorsprüngen in der Nähe von Gelenken.
50. Einige Schleimbeutel stehen mit der benachbarten Gelenkhöhle in Verbindung, weshalb entzündliche Prozesse des Gelenks auch auf sie übergreifen können.
51. Eine Entzündung des Schleimbeutels, die Bursitis, kann durch wiederholten Druck, ungewohnte Belastung, Verletzung, Infektion oder eine Gelenkerkrankung entstehen.
52. Bei einer Entzündung kann sich die Wand des Schleimbeutels verdicken, sein Flüssigkeitsgehalt zunehmen und das umgebende Gewebe druckempfindlich und schmerzhaft werden.
53. Sehnen, Faszien, Sehnenscheiden und Schleimbeutel passen sich in ihrem Aufbau an regelmäßige mechanische Beanspruchung an, während lang anhaltende Bewegungslosigkeit ihre Belastbarkeit vermindert.
54. Mit zunehmendem Alter können die Querverbindungen zwischen den Kollagenfasern zunehmen und der Wassergehalt der Gewebe abnehmen, wodurch Sehnen und Faszien steifer und weniger elastisch belastbar werden.
55. Die Hilfseinrichtungen der Muskeln schaffen somit durch abgestimmte Kraftübertragung, Führung der Strukturen und Reibungsminderung die anatomischen Voraussetzungen für geordnete und ökonomische Bewegungen.