7.7 – A szív saját erei és beidegzése – Eigengefäße und Innervation des Herzens
1. Folyamatos munkája miatt a szívizom sűrű érhálózatot igényel, amely biztosítja az oxigénellátást, elszállítja az anyagcseretermékeket, és alkalmazkodik a változó teljesítményhez. – Aufgrund seiner ununterbrochenen Arbeit benötigt der Herzmuskel ein dichtes Gefäßnetz, das die Sauerstoffversorgung gewährleistet, Stoffwechselprodukte abtransportiert und sich der wechselnden Leistung anpasst.
2. Az oxigéndús vért a jobb és a bal koszorúér szállítja, amelyek közvetlenül az aortabillentyű felett erednek a felszálló aortából. – Das sauerstoffreiche Blut führen die rechte und die linke Koronararterie zu, die unmittelbar oberhalb der Aortenklappe aus der aufsteigenden Aorta entspringen.
3. A szív felszínén futó nagyobb koszorúérágak a koszorúbarázdát és a kamraközi barázdákat követik, majd kisebb ágaik mélyen behatolnak a szívizomba. – Die größeren Koronaräste verlaufen an der Herzoberfläche in der Herzkranzfurche und den Zwischenkammerfurchen, bevor ihre kleineren Äste tief in den Herzmuskel eindringen.
4. Míg a jobb koszorúér elsősorban a jobb szívfelet és az ingervezető rendszer egyes részeit látja el, a bal koszorúér főként a bal kamra falát táplálja. – Während die rechte Koronararterie vor allem die rechte Herzhälfte und Teile des Erregungsleitungssystems versorgt, ernährt die linke Koronararterie hauptsächlich die Wand der linken Kammer.
5. Az egyéni ellátási mintázatot a koszorúér-dominancia is befolyásolja, amelyet annak alapján határoznak meg, hogy melyik ér adja a hátsó kamraközi ágat. – Das individuelle Versorgungsmuster wird auch von der Koronardominanz beeinflusst, die danach bestimmt wird, aus welchem Gefäß der hintere Zwischenkammerast hervorgeht.
6. A kapilláris hálózatból összegyűlő oxigénszegény vér nagy része a szívvénákon és a koszorúöblön keresztül jut a jobb pitvarba, kisebb része azonban közvetlenül a szívüregekbe ömlik. – Der größte Teil des sauerstoffarmen Blutes aus dem Kapillarnetz gelangt über die Herzvenen und den Koronarsinus in den rechten Vorhof, ein kleinerer Teil mündet jedoch unmittelbar in die Herzhöhlen.
7. Elöl és hátul a nagy, a középső és a kis szívvéna rendszerint artériás ágakat kísér, ezért lefutásuk szorosan kapcsolódik a koszorúerek felszíni elrendeződéséhez. – An der Vorder- und Rückfläche begleiten die große, mittlere und kleine Herzvene gewöhnlich arterielle Äste, weshalb ihr Verlauf eng mit der oberflächlichen Anordnung der Koronararterien verbunden ist.
8. A szívizom kötőszövetes tereiben kezdődő nyirokkapillárisok nagyobb nyirokerekké egyesülnek, amelyek a koszorúerek mentén haladva mediastinalis nyirokcsomókhoz vezetik a nyirkot. – Die in den bindegewebigen Räumen des Herzmuskels beginnenden Lymphkapillaren vereinigen sich zu größeren Lymphgefäßen, die entlang der Koronararterien zu mediastinalen Lymphknoten ziehen.
9. A nagyerek körül kialakult szívfonatban szimpatikus és paraszimpatikus rostok találkoznak, majd a koszorúerek lefutását követve elérik a szívizmot és az ingervezető rendszert. – Im Herzgeflecht um die großen Gefäße treffen sympathische und parasympathische Fasern zusammen, die anschließend entlang der Koronararterien den Herzmuskel und das Erregungsleitungssystem erreichen.
10. A felső háti gerincvelői szelvényekből származó szimpatikus rostok növelik a szívfrekvenciát, gyorsítják az ingerületvezetést, és fokozzák a pitvari, valamint a kamrai izomzat összehúzódási erejét. – Die aus den oberen Brustsegmenten des Rückenmarks stammenden sympathischen Fasern erhöhen die Herzfrequenz, beschleunigen die Erregungsleitung und steigern die Kontraktionskraft der Vorhof- und Kammermuskulatur.
11. Ezzel szemben a bolygóidegen keresztül érkező paraszimpatikus hatás elsősorban a szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó működését lassítja. – Demgegenüber verlangsamt der über den Nervus vagus vermittelte parasympathische Einfluss vor allem die Tätigkeit des Sinusknotens und des Atrioventrikularknotens.
12. Nyugalomban a paraszimpatikus tónus mérsékli a szív saját ritmusát, terheléskor viszont előbb ennek csökkenése, majd a szimpatikus aktivitás fokozódása emeli a perctérfogatot. – In Ruhe vermindert der parasympathische Tonus den Eigenrhythmus des Herzens, während bei Belastung zunächst seine Abnahme und anschließend die zunehmende Sympathikusaktivität das Herzzeitvolumen steigern.
13. A szívből kiinduló zsigeri érzőrostok részben a reflexes keringésszabályozást szolgálják, míg a fájdalomérző rostok többnyire a szimpatikus idegekkel jutnak a gerincvelőhöz. – Die vom Herzen ausgehenden viszeralen sensiblen Fasern dienen teilweise der reflexhaften Kreislaufregulation, während die schmerzleitenden Fasern meist mit den sympathischen Nerven zum Rückenmark gelangen.
14. Mivel a szív eredetű és bizonyos testfelszíni érzőinformációk azonos gerincvelői szelvényekben találkoznak, a fájdalom a mellkason kívül a vállban, a karban vagy a nyakban is jelentkezhet. – Da sensible Informationen aus dem Herzen und bestimmten Körperoberflächen in denselben Rückenmarkssegmenten zusammentreffen, können Schmerzen außer im Brustkorb auch in Schulter, Arm oder Hals wahrgenommen werden.
15. Összességében a koszorúerek, a vénás és nyirokelvezetés, valamint a vegetatív idegrostok egymással összehangolt rendszere biztosítja, hogy a szív működése mindenkor megfeleljen a szervezet igényeinek. – Insgesamt gewährleistet das aufeinander abgestimmte System aus Koronararterien, venösem und lymphatischem Abfluss sowie vegetativen Nervenfasern, dass die Herzleistung jederzeit den Bedürfnissen des Organismus entspricht.
(aufklappen)magyar
1. Folyamatos munkája miatt a szívizom sűrű érhálózatot igényel, amely biztosítja az oxigénellátást, elszállítja az anyagcseretermékeket, és alkalmazkodik a változó teljesítményhez.
2. Az oxigéndús vért a jobb és a bal koszorúér szállítja, amelyek közvetlenül az aortabillentyű felett erednek a felszálló aortából.
3. A szív felszínén futó nagyobb koszorúérágak a koszorúbarázdát és a kamraközi barázdákat követik, majd kisebb ágaik mélyen behatolnak a szívizomba.
4. Míg a jobb koszorúér elsősorban a jobb szívfelet és az ingervezető rendszer egyes részeit látja el, a bal koszorúér főként a bal kamra falát táplálja.
5. Az egyéni ellátási mintázatot a koszorúér-dominancia is befolyásolja, amelyet annak alapján határoznak meg, hogy melyik ér adja a hátsó kamraközi ágat.
6. A kapilláris hálózatból összegyűlő oxigénszegény vér nagy része a szívvénákon és a koszorúöblön keresztül jut a jobb pitvarba, kisebb része azonban közvetlenül a szívüregekbe ömlik.
7. Elöl és hátul a nagy, a középső és a kis szívvéna rendszerint artériás ágakat kísér, ezért lefutásuk szorosan kapcsolódik a koszorúerek felszíni elrendeződéséhez.
8. A szívizom kötőszövetes tereiben kezdődő nyirokkapillárisok nagyobb nyirokerekké egyesülnek, amelyek a koszorúerek mentén haladva mediastinalis nyirokcsomókhoz vezetik a nyirkot.
9. A nagyerek körül kialakult szívfonatban szimpatikus és paraszimpatikus rostok találkoznak, majd a koszorúerek lefutását követve elérik a szívizmot és az ingervezető rendszert.
10. A felső háti gerincvelői szelvényekből származó szimpatikus rostok növelik a szívfrekvenciát, gyorsítják az ingerületvezetést, és fokozzák a pitvari, valamint a kamrai izomzat összehúzódási erejét.
11. Ezzel szemben a bolygóidegen keresztül érkező paraszimpatikus hatás elsősorban a szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó működését lassítja.
12. Nyugalomban a paraszimpatikus tónus mérsékli a szív saját ritmusát, terheléskor viszont előbb ennek csökkenése, majd a szimpatikus aktivitás fokozódása emeli a perctérfogatot.
13. A szívből kiinduló zsigeri érzőrostok részben a reflexes keringésszabályozást szolgálják, míg a fájdalomérző rostok többnyire a szimpatikus idegekkel jutnak a gerincvelőhöz.
14. Mivel a szív eredetű és bizonyos testfelszíni érzőinformációk azonos gerincvelői szelvényekben találkoznak, a fájdalom a mellkason kívül a vállban, a karban vagy a nyakban is jelentkezhet.
15. Összességében a koszorúerek, a vénás és nyirokelvezetés, valamint a vegetatív idegrostok egymással összehangolt rendszere biztosítja, hogy a szív működése mindenkor megfeleljen a szervezet igényeinek.
(aufklappen)német
1. Aufgrund seiner ununterbrochenen Arbeit benötigt der Herzmuskel ein dichtes Gefäßnetz, das die Sauerstoffversorgung gewährleistet, Stoffwechselprodukte abtransportiert und sich der wechselnden Leistung anpasst.
2. Das sauerstoffreiche Blut führen die rechte und die linke Koronararterie zu, die unmittelbar oberhalb der Aortenklappe aus der aufsteigenden Aorta entspringen.
3. Die größeren Koronaräste verlaufen an der Herzoberfläche in der Herzkranzfurche und den Zwischenkammerfurchen, bevor ihre kleineren Äste tief in den Herzmuskel eindringen.
4. Während die rechte Koronararterie vor allem die rechte Herzhälfte und Teile des Erregungsleitungssystems versorgt, ernährt die linke Koronararterie hauptsächlich die Wand der linken Kammer.
5. Das individuelle Versorgungsmuster wird auch von der Koronardominanz beeinflusst, die danach bestimmt wird, aus welchem Gefäß der hintere Zwischenkammerast hervorgeht.
6. Der größte Teil des sauerstoffarmen Blutes aus dem Kapillarnetz gelangt über die Herzvenen und den Koronarsinus in den rechten Vorhof, ein kleinerer Teil mündet jedoch unmittelbar in die Herzhöhlen.
7. An der Vorder- und Rückfläche begleiten die große, mittlere und kleine Herzvene gewöhnlich arterielle Äste, weshalb ihr Verlauf eng mit der oberflächlichen Anordnung der Koronararterien verbunden ist.
8. Die in den bindegewebigen Räumen des Herzmuskels beginnenden Lymphkapillaren vereinigen sich zu größeren Lymphgefäßen, die entlang der Koronararterien zu mediastinalen Lymphknoten ziehen.
9. Im Herzgeflecht um die großen Gefäße treffen sympathische und parasympathische Fasern zusammen, die anschließend entlang der Koronararterien den Herzmuskel und das Erregungsleitungssystem erreichen.
10. Die aus den oberen Brustsegmenten des Rückenmarks stammenden sympathischen Fasern erhöhen die Herzfrequenz, beschleunigen die Erregungsleitung und steigern die Kontraktionskraft der Vorhof- und Kammermuskulatur.
11. Demgegenüber verlangsamt der über den Nervus vagus vermittelte parasympathische Einfluss vor allem die Tätigkeit des Sinusknotens und des Atrioventrikularknotens.
12. In Ruhe vermindert der parasympathische Tonus den Eigenrhythmus des Herzens, während bei Belastung zunächst seine Abnahme und anschließend die zunehmende Sympathikusaktivität das Herzzeitvolumen steigern.
13. Die vom Herzen ausgehenden viszeralen sensiblen Fasern dienen teilweise der reflexhaften Kreislaufregulation, während die schmerzleitenden Fasern meist mit den sympathischen Nerven zum Rückenmark gelangen.
14. Da sensible Informationen aus dem Herzen und bestimmten Körperoberflächen in denselben Rückenmarkssegmenten zusammentreffen, können Schmerzen außer im Brustkorb auch in Schulter, Arm oder Hals wahrgenommen werden.
15. Insgesamt gewährleistet das aufeinander abgestimmte System aus Koronararterien, venösem und lymphatischem Abfluss sowie vegetativen Nervenfasern, dass die Herzleistung jederzeit den Bedürfnissen des Organismus entspricht.