12.11.1 – A hüvely fala, boltozata és nyálkahártyája – Wand, Gewölbe und Schleimhaut der Scheide
1. A hüvely (vagina) mintegy 7–9 centiméter hosszú, rugalmas, izmos-kötőszövetes falú cső, amely a méhnyaktól a hüvelyelőcsarnokig terjed. – Die Scheide (Vagina) ist ein etwa 7–9 Zentimeter langer, elastischer, fibromuskulärer Schlauch, der vom Gebärmutterhals bis zum Scheidenvorhof reicht.
2. A kismedence tengelyét követve ferdén előre és lefelé irányul, miközben felső vége mélyebben, alsó nyílása pedig elöl helyezkedik el. – Der Beckenachse folgend verläuft sie schräg nach vorn und unten, wobei ihr oberes Ende tiefer und ihre untere Öffnung weiter vorn liegt.
3. Nyugalmi állapotban az elülső és a hátulsó hüvelyfal egymáshoz simul, ezért a szerv ürege többnyire csak keskeny résként ismerhető fel. – Im Ruhezustand liegen die vordere und die hintere Scheidenwand aneinander, weshalb das Organlumen meist nur als schmaler Spalt erkennbar ist.
4. Mivel a hátulsó fal rendszerint egy-két centiméterrel hosszabb az elülsőnél, a méhnyak nem pontosan a hüvely felső végének közepébe illeszkedik. – Da die hintere Wand gewöhnlich ein bis zwei Zentimeter länger als die vordere ist, mündet der Gebärmutterhals nicht genau in die Mitte des oberen Scheidenendes.
5. Felső végén a hüvely fala körülveszi a méhnyak hüvelybe domborodó részét, és körülötte kialakítja a hüvelyboltozatot (fornix vaginae). – Am oberen Ende umschließt die Scheidenwand den in die Scheide vorspringenden Teil des Gebärmutterhalses und bildet um ihn das Scheidengewölbe (Fornix vaginae).
6. Elöl a boltozat sekélyebb, mivel a méhnyak elülső felszíne és az elülső hüvelyfal között csak viszonylag keskeny áthajlás képződik. – Vorn ist das Gewölbe flacher, da zwischen der Vorderfläche des Gebärmutterhalses und der vorderen Scheidenwand nur eine verhältnismäßig schmale Umschlagfalte entsteht.
7. Hátul jóval mélyebb boltozatrész húzódik, amely a méhnyak mögött felfelé terjed, és közvetlenül a végbél–méh közötti hashártyaöböllel szomszédos. – Hinten erstreckt sich ein wesentlich tieferer Gewölbeabschnitt hinter dem Gebärmutterhals nach oben und grenzt unmittelbar an die zwischen Rektum und Gebärmutter gelegene Bauchfelltasche.
8. Oldalt a páros oldalsó boltozatrészek kapcsolják össze az elülső és a hátulsó szakaszt, így a méhnyakat folytonos, bár egyenetlen mélységű gyűrű veszi körül. – Seitlich verbinden die paarigen seitlichen Gewölbeabschnitte den vorderen mit dem hinteren Teil, sodass den Gebärmutterhals ein durchgehender, jedoch unterschiedlich tiefer Ring umgibt.
9. Alsó szakasza a medencefenék emelőizmai közötti résen halad át, majd a külső hüvelynyílással (ostium vaginae) a hüvelyelőcsarnokba (vestibulum vaginae) torkollik. – Ihr unterer Abschnitt durchtritt den Spalt zwischen den Hebemuskeln des Beckenbodens und mündet durch die äußere Scheidenöffnung (Ostium vaginae) in den Scheidenvorhof (Vestibulum vaginae).
10. Falát belülről kifelé haladva nyálkahártya (tunica mucosa), izomréteg (tunica muscularis) és külső kötőszövetes réteg (tunica adventitia) alkotja. – Ihre Wand besteht von innen nach außen aus Schleimhaut (Tunica mucosa), Muskelschicht (Tunica muscularis) und äußerer Bindegewebsschicht (Tunica adventitia).
11. Legbelül többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja a felszínt, amely ellenáll a mechanikai igénybevételnek, ugyanakkor megőrzi rugalmasságát. – Die innere Oberfläche wird von einem mehrschichtigen unverhornten Plattenepithel bedeckt, das mechanischen Belastungen widersteht und zugleich seine Elastizität bewahrt.
12. Saját mirigyeket a hüvely nyálkahártyája nem tartalmaz, ami lényeges különbséget jelent számos más, váladéktermelő nyálkahártyával szemben. – Die Scheidenschleimhaut besitzt keine eigenen Drüsen, was einen wesentlichen Unterschied zu zahlreichen anderen sekretbildenden Schleimhäuten darstellt.
13. Nedves felszínét főként a méhnyak mirigyeiből származó nyák, a hüvelyfalon átszűrődő folyadék és a leváló hámsejtek anyagai biztosítják. – Ihre feuchte Oberfläche wird vor allem durch Schleim aus den Drüsen des Gebärmutterhalses, durch die Scheidenwand austretende Flüssigkeit und Bestandteile abgeschilferter Epithelzellen erhalten.
14. A hámban mély bazális sejtréteg, fölötte parabazális és köztes sejtekből álló zóna, végül pedig lapos felszíni sejtréteg különíthető el. – Im Epithel lassen sich eine tiefe Basalzellschicht, darüber eine Zone aus Parabasal- und Intermediärzellen sowie schließlich eine flache oberflächliche Zelllage unterscheiden.
15. A bazális sejtek osztódással folyamatosan pótolják azokat a hámsejteket, amelyek érésük során a felszín felé vándorolnak, majd onnan leválnak. – Die Basalzellen ersetzen durch fortlaufende Teilung jene Epithelzellen, die während ihrer Reifung zur Oberfläche wandern und schließlich abgestoßen werden.
16. Innen kiindulva a sejtek fokozatosan ellaposodnak, citoplazmájukban pedig egyre több glikogén halmozódhat fel, mielőtt elérnék a nyálkahártya felszínét. – Von dort ausgehend flachen die Zellen zunehmend ab und können in ihrem Zytoplasma immer mehr Glykogen anreichern, bevor sie die Schleimhautoberfläche erreichen.
17. Ösztrogénhatásra a hám megvastagszik, a felszíni sejtek száma és glikogéntartalma növekszik, ezért a szövet képe a nemi ciklus során változik. – Unter Östrogeneinfluss verdickt sich das Epithel, während Zahl und Glykogengehalt der oberflächlichen Zellen zunehmen, sodass sich das Gewebebild im Verlauf des Sexualzyklus verändert.
18. Emiatt a hüvelyhám nem tekinthető állandó szerkezetnek, hanem a petefészek hormonális működését érzékenyen követő, rendszeresen átépülő szövet. – Daher ist das Vaginalepithel keine unveränderliche Struktur, sondern ein regelmäßig umgebautes Gewebe, das empfindlich auf die hormonelle Tätigkeit der Eierstöcke reagiert.
19. A tüszőérési szakaszban többnyire nagy, lapos köztes és felszíni sejtek uralják a kenetet, ami az erősödő ösztrogénhatást tükrözi. – In der Follikelphase überwiegen im Abstrich gewöhnlich große, flache Intermediär- und Superfizialzellen, was den zunehmenden Östrogeneinfluss widerspiegelt.
20. A sárgatestfázisban fokozódik a hámsejtek leválása, miközben a sejtek gyakran csoportosan helyezkednek el, széleik pedig behajolhatnak vagy felcsavarodhatnak. – In der Gelbkörperphase nimmt die Abschilferung der Epithelzellen zu, wobei die Zellen häufig gruppiert liegen und ihre Ränder eingebogen oder eingerollt erscheinen können.
21. Menopauza után, amikor az ösztrogénhatás jelentősen gyengül, a hám elvékonyodik, glikogéntartalma csökken, és sérülékenyebbé válhat. – Nach der Menopause, wenn der Östrogeneinfluss deutlich abnimmt, wird das Epithel dünner, sein Glykogengehalt sinkt und seine Verletzlichkeit kann zunehmen.
22. A leváló felszíni sejtekből felszabaduló glikogén fontos tápanyagforrást jelent a hüvelyben élő, tejsavat termelő baktériumok számára. – Das aus den abgestoßenen oberflächlichen Zellen freigesetzte Glykogen bildet eine wichtige Nahrungsquelle für die in der Scheide lebenden milchsäurebildenden Bakterien.
23. A hüvelyflóra meghatározó lactobacillusai a glikogén bomlástermékeit tejsavvá alakítják, ezáltal savas környezetet hoznak létre a szerv üregében. – Die prägenden Lactobazillen der Vaginalflora wandeln Abbauprodukte des Glykogens in Milchsäure um und erzeugen dadurch ein saures Milieu im Organlumen.
24. Így a hüvelyváladék kémhatása fogamzóképes korban rendszerint 4 és 4,5 közötti, ami számos kórokozó szaporodását jelentősen gátolja. – Dadurch liegt der pH-Wert des Scheidensekrets im gebärfähigen Alter gewöhnlich zwischen 4 und 4,5, wodurch die Vermehrung zahlreicher Krankheitserreger deutlich gehemmt wird.
25. Bár ez a savas közeg fontos helyi védelmet nyújt, a hüvely nem steril tér, hanem változatos és hormonális hatásokra módosuló mikrobiális közösséget tartalmaz. – Obwohl dieses saure Milieu einen wichtigen lokalen Schutz bietet, ist die Scheide kein steriler Raum, sondern enthält eine vielfältige, hormonabhängig veränderliche mikrobielle Gemeinschaft.
26. A hám alatt elhelyezkedő kötőszövetes lemez erekben gazdag, számos rugalmas rostot tartalmaz, és közvetlenül kapcsolódik az alatta fekvő izomréteghez. – Die unter dem Epithel gelegene Bindegewebsschicht ist gefäßreich, enthält zahlreiche elastische Fasern und steht unmittelbar mit der darunterliegenden Muskelschicht in Verbindung.
27. E kötőszövet vénás érfonatai hosszanti kiemelkedéseket, úgynevezett redőoszlopokat hoznak létre, amelyek az elülső és a hátulsó falon egyaránt megfigyelhetők. – Die venösen Gefäßgeflechte dieses Bindegewebes erzeugen längs verlaufende Erhebungen, sogenannte Faltensäulen, die sowohl an der vorderen als auch an der hinteren Wand erkennbar sind.
28. A harántirányú nyálkahártyaredők (rugae vaginales) különösen a hüvely alsó és középső részén kifejezettek, míg felfelé haladva fokozatosan laposabbá válnak. – Die quer verlaufenden Schleimhautfalten (Rugae vaginales) sind besonders im unteren und mittleren Scheidenabschnitt ausgeprägt und werden nach oben hin allmählich flacher.
29. Elülső falán a húgycső közelsége egy feltűnő hosszanti kiemelkedést, a húgycsői hüvelytarajt (carina urethralis vaginae) alakítja ki. – An der Vorderwand erzeugt die benachbarte Harnröhre eine auffällige Längserhebung, den Harnröhrenwulst der Scheide (Carina urethralis vaginae).
30. E redőzet nyugalomban tömöríti a nyálkahártyát, megnyúláskor azonban kisimul, és jelentősen hozzájárul a hüvely nagyfokú tágulékonyságához. – Diese Falten legen die Schleimhaut im Ruhezustand zusammen, glätten sich jedoch bei Dehnung und tragen wesentlich zur starken Erweiterungsfähigkeit der Scheide bei.
31. A nyálkahártyát vékony izomréteg veszi körül, amely szabálytalanul, hálózatosan rendeződő simaizomkötegekből és közéjük fonódó rugalmas rostokból épül fel. – Die Schleimhaut wird von einer dünnen Muskelschicht umgeben, die aus unregelmäßig netzartig angeordneten glatten Muskelbündeln und dazwischen verlaufenden elastischen Fasern besteht.
32. Rostjai nem alkotnak mindenütt élesen elkülöníthető körkörös és hosszanti rétegeket, hanem egymással összefonódva biztosítják az összehúzódás és a tágulás összhangját. – Ihre Fasern bilden nicht überall klar getrennte Ring- und Längsschichten, sondern gewährleisten durch ihre Verflechtung das Zusammenspiel von Kontraktion und Dehnung.
33. A külső kötőszövetes réteg, más néven parakolpium, kollagén- és rugalmas rostjai mellett ereket és idegeket tartalmaz, továbbá a környezethez rögzíti a hüvelyt. – Die äußere Bindegewebsschicht, das sogenannte Parakolpium, enthält neben kollagenen und elastischen Fasern auch Gefäße und Nerven und befestigt die Scheide in ihrer Umgebung.
34. Mivel a hüvelynek nincs önálló savóshártyaborítása, külső rétege határ nélkül megy át a kismedence szomszédos szerveit körülvevő kötőszövetbe. – Da die Scheide keinen eigenständigen Serosaüberzug besitzt, geht ihre äußere Schicht ohne scharfe Grenze in das Bindegewebe um die benachbarten Beckenorgane über.
35. Összességében a redőzött nyálkahártya, a rugalmas izomfal és a savas helyi környezet olyan egységet alkot, amely egyszerre szolgálja a mechanikai terhelhetőséget, a tágulékonyságot és a fertőzésekkel szembeni védelmet. – Insgesamt bilden die gefaltete Schleimhaut, die elastische Muskelwand und das saure lokale Milieu eine Einheit, die zugleich mechanische Belastbarkeit, Dehnungsfähigkeit und Schutz vor Infektionen gewährleistet.
(aufklappen)magyar
1. A hüvely (vagina) mintegy 7–9 centiméter hosszú, rugalmas, izmos-kötőszövetes falú cső, amely a méhnyaktól a hüvelyelőcsarnokig terjed.
2. A kismedence tengelyét követve ferdén előre és lefelé irányul, miközben felső vége mélyebben, alsó nyílása pedig elöl helyezkedik el.
3. Nyugalmi állapotban az elülső és a hátulsó hüvelyfal egymáshoz simul, ezért a szerv ürege többnyire csak keskeny résként ismerhető fel.
4. Mivel a hátulsó fal rendszerint egy-két centiméterrel hosszabb az elülsőnél, a méhnyak nem pontosan a hüvely felső végének közepébe illeszkedik.
5. Felső végén a hüvely fala körülveszi a méhnyak hüvelybe domborodó részét, és körülötte kialakítja a hüvelyboltozatot (fornix vaginae).
6. Elöl a boltozat sekélyebb, mivel a méhnyak elülső felszíne és az elülső hüvelyfal között csak viszonylag keskeny áthajlás képződik.
7. Hátul jóval mélyebb boltozatrész húzódik, amely a méhnyak mögött felfelé terjed, és közvetlenül a végbél–méh közötti hashártyaöböllel szomszédos.
8. Oldalt a páros oldalsó boltozatrészek kapcsolják össze az elülső és a hátulsó szakaszt, így a méhnyakat folytonos, bár egyenetlen mélységű gyűrű veszi körül.
9. Alsó szakasza a medencefenék emelőizmai közötti résen halad át, majd a külső hüvelynyílással (ostium vaginae) a hüvelyelőcsarnokba (vestibulum vaginae) torkollik.
10. Falát belülről kifelé haladva nyálkahártya (tunica mucosa), izomréteg (tunica muscularis) és külső kötőszövetes réteg (tunica adventitia) alkotja.
11. Legbelül többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja a felszínt, amely ellenáll a mechanikai igénybevételnek, ugyanakkor megőrzi rugalmasságát.
12. Saját mirigyeket a hüvely nyálkahártyája nem tartalmaz, ami lényeges különbséget jelent számos más, váladéktermelő nyálkahártyával szemben.
13. Nedves felszínét főként a méhnyak mirigyeiből származó nyák, a hüvelyfalon átszűrődő folyadék és a leváló hámsejtek anyagai biztosítják.
14. A hámban mély bazális sejtréteg, fölötte parabazális és köztes sejtekből álló zóna, végül pedig lapos felszíni sejtréteg különíthető el.
15. A bazális sejtek osztódással folyamatosan pótolják azokat a hámsejteket, amelyek érésük során a felszín felé vándorolnak, majd onnan leválnak.
16. Innen kiindulva a sejtek fokozatosan ellaposodnak, citoplazmájukban pedig egyre több glikogén halmozódhat fel, mielőtt elérnék a nyálkahártya felszínét.
17. Ösztrogénhatásra a hám megvastagszik, a felszíni sejtek száma és glikogéntartalma növekszik, ezért a szövet képe a nemi ciklus során változik.
18. Emiatt a hüvelyhám nem tekinthető állandó szerkezetnek, hanem a petefészek hormonális működését érzékenyen követő, rendszeresen átépülő szövet.
19. A tüszőérési szakaszban többnyire nagy, lapos köztes és felszíni sejtek uralják a kenetet, ami az erősödő ösztrogénhatást tükrözi.
20. A sárgatestfázisban fokozódik a hámsejtek leválása, miközben a sejtek gyakran csoportosan helyezkednek el, széleik pedig behajolhatnak vagy felcsavarodhatnak.
21. Menopauza után, amikor az ösztrogénhatás jelentősen gyengül, a hám elvékonyodik, glikogéntartalma csökken, és sérülékenyebbé válhat.
22. A leváló felszíni sejtekből felszabaduló glikogén fontos tápanyagforrást jelent a hüvelyben élő, tejsavat termelő baktériumok számára.
23. A hüvelyflóra meghatározó lactobacillusai a glikogén bomlástermékeit tejsavvá alakítják, ezáltal savas környezetet hoznak létre a szerv üregében.
24. Így a hüvelyváladék kémhatása fogamzóképes korban rendszerint 4 és 4,5 közötti, ami számos kórokozó szaporodását jelentősen gátolja.
25. Bár ez a savas közeg fontos helyi védelmet nyújt, a hüvely nem steril tér, hanem változatos és hormonális hatásokra módosuló mikrobiális közösséget tartalmaz.
26. A hám alatt elhelyezkedő kötőszövetes lemez erekben gazdag, számos rugalmas rostot tartalmaz, és közvetlenül kapcsolódik az alatta fekvő izomréteghez.
27. E kötőszövet vénás érfonatai hosszanti kiemelkedéseket, úgynevezett redőoszlopokat hoznak létre, amelyek az elülső és a hátulsó falon egyaránt megfigyelhetők.
28. A harántirányú nyálkahártyaredők (rugae vaginales) különösen a hüvely alsó és középső részén kifejezettek, míg felfelé haladva fokozatosan laposabbá válnak.
29. Elülső falán a húgycső közelsége egy feltűnő hosszanti kiemelkedést, a húgycsői hüvelytarajt (carina urethralis vaginae) alakítja ki.
30. E redőzet nyugalomban tömöríti a nyálkahártyát, megnyúláskor azonban kisimul, és jelentősen hozzájárul a hüvely nagyfokú tágulékonyságához.
31. A nyálkahártyát vékony izomréteg veszi körül, amely szabálytalanul, hálózatosan rendeződő simaizomkötegekből és közéjük fonódó rugalmas rostokból épül fel.
32. Rostjai nem alkotnak mindenütt élesen elkülöníthető körkörös és hosszanti rétegeket, hanem egymással összefonódva biztosítják az összehúzódás és a tágulás összhangját.
33. A külső kötőszövetes réteg, más néven parakolpium, kollagén- és rugalmas rostjai mellett ereket és idegeket tartalmaz, továbbá a környezethez rögzíti a hüvelyt.
34. Mivel a hüvelynek nincs önálló savóshártyaborítása, külső rétege határ nélkül megy át a kismedence szomszédos szerveit körülvevő kötőszövetbe.
35. Összességében a redőzött nyálkahártya, a rugalmas izomfal és a savas helyi környezet olyan egységet alkot, amely egyszerre szolgálja a mechanikai terhelhetőséget, a tágulékonyságot és a fertőzésekkel szembeni védelmet.
(aufklappen)német
1. Die Scheide (Vagina) ist ein etwa 7–9 Zentimeter langer, elastischer, fibromuskulärer Schlauch, der vom Gebärmutterhals bis zum Scheidenvorhof reicht.
2. Der Beckenachse folgend verläuft sie schräg nach vorn und unten, wobei ihr oberes Ende tiefer und ihre untere Öffnung weiter vorn liegt.
3. Im Ruhezustand liegen die vordere und die hintere Scheidenwand aneinander, weshalb das Organlumen meist nur als schmaler Spalt erkennbar ist.
4. Da die hintere Wand gewöhnlich ein bis zwei Zentimeter länger als die vordere ist, mündet der Gebärmutterhals nicht genau in die Mitte des oberen Scheidenendes.
5. Am oberen Ende umschließt die Scheidenwand den in die Scheide vorspringenden Teil des Gebärmutterhalses und bildet um ihn das Scheidengewölbe (Fornix vaginae).
6. Vorn ist das Gewölbe flacher, da zwischen der Vorderfläche des Gebärmutterhalses und der vorderen Scheidenwand nur eine verhältnismäßig schmale Umschlagfalte entsteht.
7. Hinten erstreckt sich ein wesentlich tieferer Gewölbeabschnitt hinter dem Gebärmutterhals nach oben und grenzt unmittelbar an die zwischen Rektum und Gebärmutter gelegene Bauchfelltasche.
8. Seitlich verbinden die paarigen seitlichen Gewölbeabschnitte den vorderen mit dem hinteren Teil, sodass den Gebärmutterhals ein durchgehender, jedoch unterschiedlich tiefer Ring umgibt.
9. Ihr unterer Abschnitt durchtritt den Spalt zwischen den Hebemuskeln des Beckenbodens und mündet durch die äußere Scheidenöffnung (Ostium vaginae) in den Scheidenvorhof (Vestibulum vaginae).
10. Ihre Wand besteht von innen nach außen aus Schleimhaut (Tunica mucosa), Muskelschicht (Tunica muscularis) und äußerer Bindegewebsschicht (Tunica adventitia).
11. Die innere Oberfläche wird von einem mehrschichtigen unverhornten Plattenepithel bedeckt, das mechanischen Belastungen widersteht und zugleich seine Elastizität bewahrt.
12. Die Scheidenschleimhaut besitzt keine eigenen Drüsen, was einen wesentlichen Unterschied zu zahlreichen anderen sekretbildenden Schleimhäuten darstellt.
13. Ihre feuchte Oberfläche wird vor allem durch Schleim aus den Drüsen des Gebärmutterhalses, durch die Scheidenwand austretende Flüssigkeit und Bestandteile abgeschilferter Epithelzellen erhalten.
14. Im Epithel lassen sich eine tiefe Basalzellschicht, darüber eine Zone aus Parabasal- und Intermediärzellen sowie schließlich eine flache oberflächliche Zelllage unterscheiden.
15. Die Basalzellen ersetzen durch fortlaufende Teilung jene Epithelzellen, die während ihrer Reifung zur Oberfläche wandern und schließlich abgestoßen werden.
16. Von dort ausgehend flachen die Zellen zunehmend ab und können in ihrem Zytoplasma immer mehr Glykogen anreichern, bevor sie die Schleimhautoberfläche erreichen.
17. Unter Östrogeneinfluss verdickt sich das Epithel, während Zahl und Glykogengehalt der oberflächlichen Zellen zunehmen, sodass sich das Gewebebild im Verlauf des Sexualzyklus verändert.
18. Daher ist das Vaginalepithel keine unveränderliche Struktur, sondern ein regelmäßig umgebautes Gewebe, das empfindlich auf die hormonelle Tätigkeit der Eierstöcke reagiert.
19. In der Follikelphase überwiegen im Abstrich gewöhnlich große, flache Intermediär- und Superfizialzellen, was den zunehmenden Östrogeneinfluss widerspiegelt.
20. In der Gelbkörperphase nimmt die Abschilferung der Epithelzellen zu, wobei die Zellen häufig gruppiert liegen und ihre Ränder eingebogen oder eingerollt erscheinen können.
21. Nach der Menopause, wenn der Östrogeneinfluss deutlich abnimmt, wird das Epithel dünner, sein Glykogengehalt sinkt und seine Verletzlichkeit kann zunehmen.
22. Das aus den abgestoßenen oberflächlichen Zellen freigesetzte Glykogen bildet eine wichtige Nahrungsquelle für die in der Scheide lebenden milchsäurebildenden Bakterien.
23. Die prägenden Lactobazillen der Vaginalflora wandeln Abbauprodukte des Glykogens in Milchsäure um und erzeugen dadurch ein saures Milieu im Organlumen.
24. Dadurch liegt der pH-Wert des Scheidensekrets im gebärfähigen Alter gewöhnlich zwischen 4 und 4,5, wodurch die Vermehrung zahlreicher Krankheitserreger deutlich gehemmt wird.
25. Obwohl dieses saure Milieu einen wichtigen lokalen Schutz bietet, ist die Scheide kein steriler Raum, sondern enthält eine vielfältige, hormonabhängig veränderliche mikrobielle Gemeinschaft.
26. Die unter dem Epithel gelegene Bindegewebsschicht ist gefäßreich, enthält zahlreiche elastische Fasern und steht unmittelbar mit der darunterliegenden Muskelschicht in Verbindung.
27. Die venösen Gefäßgeflechte dieses Bindegewebes erzeugen längs verlaufende Erhebungen, sogenannte Faltensäulen, die sowohl an der vorderen als auch an der hinteren Wand erkennbar sind.
28. Die quer verlaufenden Schleimhautfalten (Rugae vaginales) sind besonders im unteren und mittleren Scheidenabschnitt ausgeprägt und werden nach oben hin allmählich flacher.
29. An der Vorderwand erzeugt die benachbarte Harnröhre eine auffällige Längserhebung, den Harnröhrenwulst der Scheide (Carina urethralis vaginae).
30. Diese Falten legen die Schleimhaut im Ruhezustand zusammen, glätten sich jedoch bei Dehnung und tragen wesentlich zur starken Erweiterungsfähigkeit der Scheide bei.
31. Die Schleimhaut wird von einer dünnen Muskelschicht umgeben, die aus unregelmäßig netzartig angeordneten glatten Muskelbündeln und dazwischen verlaufenden elastischen Fasern besteht.
32. Ihre Fasern bilden nicht überall klar getrennte Ring- und Längsschichten, sondern gewährleisten durch ihre Verflechtung das Zusammenspiel von Kontraktion und Dehnung.
33. Die äußere Bindegewebsschicht, das sogenannte Parakolpium, enthält neben kollagenen und elastischen Fasern auch Gefäße und Nerven und befestigt die Scheide in ihrer Umgebung.
34. Da die Scheide keinen eigenständigen Serosaüberzug besitzt, geht ihre äußere Schicht ohne scharfe Grenze in das Bindegewebe um die benachbarten Beckenorgane über.
35. Insgesamt bilden die gefaltete Schleimhaut, die elastische Muskelwand und das saure lokale Milieu eine Einheit, die zugleich mechanische Belastbarkeit, Dehnungsfähigkeit und Schutz vor Infektionen gewährleistet.