9.8 – A tüdő alakja, lebenyei és szegmentumai – Form, Lappen und Segmente der Lunge
1. A mellüreg két oldalán elhelyezkedő tüdők (pulmones) külső alakját nemcsak saját szerkezetük, hanem a mellkasfal, a rekesz és a középső mellüreg szomszédos képletei is meghatározzák. – Die beiderseits in der Brusthöhle gelegenen Lungen (Pulmones) werden in ihrer äußeren Form nicht nur durch ihren eigenen Aufbau, sondern auch durch Brustwand, Zwerchfell und benachbarte Strukturen des Mediastinums bestimmt.
2. Bár a két tüdő alapvető felépítése azonos elveket követ, méretükben, alakjukban és lebenyezettségükben olyan különbségek mutatkoznak, amelyek elsősorban a szív aszimmetrikus helyzetével függnek össze. – Obwohl beide Lungen nach denselben grundlegenden Bauprinzipien organisiert sind, zeigen sich Unterschiede in Größe, Form und Lappengliederung, die vor allem mit der asymmetrischen Lage des Herzens zusammenhängen.
3. Nagy vonalakban mindkét tüdő szabálytalan kúphoz hasonlítható, amelynek felfelé irányuló csúcsa a mellkas felső nyílásán túl a nyak alsó részébe emelkedik. – In groben Zügen lässt sich jede Lunge mit einem unregelmäßigen Kegel vergleichen, dessen nach oben gerichtete Spitze über die obere Brustkorböffnung in den unteren Halsbereich hineinragt.
4. Lefelé a széles tüdőalap a rekeszizom domborulatára támaszkodik, ezért felszíne a rekesz alakját követve homorúvá válik. – Nach unten liegt die breite Lungenbasis der Zwerchfellkuppel auf, weshalb ihre Fläche der Form des Zwerchfells folgend konkav ausgebildet ist.
5. A mellkasfal felé tekintő bordai felszín domború, míg a középső mellüreghez forduló mediastinalis felszínen a szomszédos szervek által létrehozott benyomatok figyelhetők meg. – Die zur Brustwand gerichtete Rippenfläche ist konvex, während sich auf der dem Mediastinum zugewandten Fläche Eindrücke benachbarter Organe erkennen lassen.
6. Különösen jól érzékelhető ez az alkalmazkodás bal oldalon, ahol a szív által elfoglalt nagyobb tér miatt a tüdő keskenyebb, elülső szélén pedig jellegzetes szívbevágás alakul ki. – Besonders deutlich zeigt sich diese Anpassung links, wo die Lunge wegen des vom Herzen beanspruchten größeren Raumes schmaler ist und an ihrem Vorderrand eine charakteristische Herzkerbe ausbildet.
7. Jobb oldalon ezzel szemben a tüdő általában nagyobb térfogatú, ugyanakkor a magasabban álló jobb rekeszkupola következtében valamivel rövidebb. – Rechts besitzt die Lunge dagegen gewöhnlich ein größeres Volumen, ist infolge der höher stehenden rechten Zwerchfellkuppel jedoch etwas kürzer.
8. A mediastinalis felszín középső területén található tüdőkapun, a hilus pulmonison keresztül lépnek be, illetve ki azok a képletek, amelyek a tüdőt a középső mellüreggel összekötik. – Im mittleren Bereich der mediastinalen Fläche treten durch die Lungenpforte, den Hilus pulmonis, diejenigen Strukturen ein und aus, welche die Lunge mit dem Mediastinum verbinden.
9. A főhörgőből, a tüdőverőérből, a tüdővénákból, továbbá nyirokerekből, nyirokcsomókból és idegekből álló képletcsoportot összefoglalóan tüdőgyökérnek (radix pulmonis) nevezzük. – Die aus Hauptbronchus, Lungenarterie, Lungenvenen sowie Lymphgefäßen, Lymphknoten und Nerven bestehende Strukturengruppe wird zusammenfassend als Lungenwurzel (Radix pulmonis) bezeichnet.
10. A kapu és a tüdőgyökér tehát nem önálló részei a légzőfelületnek, hanem olyan központi átjárót alkotnak, amelyen keresztül a légutak, erek és idegek elérik a tüdőállományt. – Hilum und Lungenwurzel sind somit keine eigenständigen Teile der respiratorischen Fläche, sondern bilden einen zentralen Durchgang, über den Atemwege, Gefäße und Nerven das Lungengewebe erreichen.
11. Kívülről a tüdő felszínét zsigeri mellhártya (pleura visceralis) borítja, amely a lebenyeket elválasztó mély hasadékokba is behúzódik. – Von außen wird die Lungenoberfläche von der Pleura visceralis bedeckt, die auch in die tiefen Spalten zwischen den Lungenlappen hineinzieht.
12. Ezek a hasadékok a tüdőállományt nagyobb anatómiai egységekre, lebenyekre (lobi pulmonis) tagolják, amelyek elrendeződése a jobb és a bal oldalon eltér egymástól. – Diese Spalten gliedern das Lungengewebe in größere anatomische Einheiten, die Lungenlappen (Lobi pulmonis), deren Anordnung sich rechts und links voneinander unterscheidet.
13. A jobb tüdőt egy ferde és egy vízszintes hasadék három lebenyre, felső, középső és alsó lebenyre osztja. – Die rechte Lunge wird durch eine schräge und eine horizontale Spalte in drei Lappen, einen Ober-, Mittel- und Unterlappen, gegliedert.
14. Bal oldalon csak a ferde hasadék választ el egymástól két lebenyt, mivel a szív számára fenntartott tér miatt külön középső lebeny nem fejlődik ki. – Links trennt nur die schräge Spalte zwei Lappen voneinander, da wegen des für das Herz beanspruchten Raumes kein eigenständiger Mittellappen ausgebildet ist.
15. A bal felső lebeny elülső-alsó részén található nyelvecske, a lingula pulmonis sinistri azonban helyzetében és hörgőellátásában részben a jobb középső lebeny megfelelőjének tekinthető. – Die im vorderen unteren Abschnitt des linken Oberlappens gelegene Lingula pulmonis sinistri kann jedoch hinsichtlich ihrer Lage und Bronchialversorgung teilweise als Entsprechung des rechten Mittellappens angesehen werden.
16. A lebenyek szerinti felosztás ugyan már jól szemlélteti a tüdő makroszkópos szerkezetét, funkcionális és klinikai szempontból azonban ennél finomabb tagolásra van szükség. – Die Gliederung in Lappen veranschaulicht zwar bereits den makroskopischen Aufbau der Lunge, funktionell und klinisch ist jedoch eine feinere Unterteilung erforderlich.
17. Minden lebeny kisebb hörgő-tüdő szegmentumokra (segmenta bronchopulmonalia) osztható, amelyek saját szegmenthörgővel és hozzá tartozó tüdőverőérággal rendelkező, viszonylag önálló területek. – Jeder Lappen lässt sich in kleinere bronchopulmonale Segmente (Segmenta bronchopulmonalia) gliedern, die relativ selbstständige Gebiete mit eigenem Segmentbronchus und zugehörigem Lungenarterienast darstellen.
18. Térbeli alakjuk többnyire szabálytalan kúphoz vagy piramishoz hasonlít, amelynek csúcsa a tüdőkapu felé, szélesebb alapja pedig a külső tüdőfelszín felé irányul. – Räumlich ähneln sie meist einem unregelmäßigen Kegel oder einer Pyramide, deren Spitze zum Lungenhilum und deren breitere Basis zur äußeren Lungenoberfläche gerichtet ist.
19. A szegmentum belsejében központi helyzetben haladó szegmenthörgőt rendszerint vele együtt futó artériás ág kíséri, miközben mindkét képlet egyre finomabb ágakra oszlik. – Der zentral innerhalb eines Segments verlaufende Segmentbronchus wird gewöhnlich von einem begleitenden Arterienast begleitet, während sich beide Strukturen zunehmend in feinere Äste aufteilen.
20. Ettől eltérően a nagyobb tüdővénák többnyire a szomszédos szegmentumok határterületeiben futnak, ahol egyszerre több egységből gyűjthetik össze az oxigéndús vért. – Im Unterschied dazu verlaufen die größeren Lungenvenen meist in den Grenzbereichen benachbarter Segmente, wo sie sauerstoffreiches Blut aus mehreren Einheiten zugleich sammeln können.
21. A hörgők és artériák szegmentumon belüli, valamint a vénák szegmentumok közötti elhelyezkedése olyan alapvető térbeli elv, amely a metszeti anatómia megértését jelentősen megkönnyíti. – Die intrasegmentale Lage von Bronchien und Arterien sowie der intersegmentale Verlauf der Venen bilden ein grundlegendes räumliches Prinzip, das das Verständnis der Schnittbildanatomie wesentlich erleichtert.
22. Jobb oldalon rendszerint tíz hörgő-tüdő szegmentum különíthető el, amelyek a felső, a középső és az alsó lebeny között meghatározott rend szerint oszlanak meg. – Auf der rechten Seite lassen sich gewöhnlich zehn bronchopulmonale Segmente unterscheiden, die nach einer bestimmten Ordnung auf Ober-, Mittel- und Unterlappen verteilt sind.
23. Bal oldalon ugyanez az alapvető szerveződési elv érvényesül, egyes szegmentumok azonban részben összeolvadhatnak, ezért számuk az alkalmazott anatómiai felosztástól függően változhat. – Links gilt dasselbe grundlegende Organisationsprinzip, einzelne Segmente können jedoch teilweise miteinander verschmelzen, weshalb ihre Zahl je nach verwendeter anatomischer Einteilung variieren kann.
24. Különösen a bal felső lebenyben figyelhető meg ilyen összeolvadás, ahol a csúcsi és a hátsó terület gyakran közös csúcsi-hátsó szegmentumként jelenik meg. – Eine solche Verschmelzung zeigt sich besonders im linken Oberlappen, wo der apikale und der hintere Bereich häufig ein gemeinsames apikoposteriores Segment bilden.
25. A lebenyekkel ellentétben a szegmentumokat nem választják el teljes, kívülről is látható hasadékok, határaik azonban a hörgők, erek és kötőszövetes sövények lefutása alapján meghatározhatók. – Im Gegensatz zu den Lappen werden die Segmente nicht durch vollständige, äußerlich sichtbare Spalten getrennt, ihre Grenzen lassen sich jedoch anhand des Verlaufs von Bronchien, Gefäßen und bindegewebigen Septen bestimmen.
26. Viszonylagos anatómiai önállóságuk miatt egyes kóros folyamatok kezdetben egyetlen szegmentumra korlátozódhatnak, ami a radiológiai leletek pontos lokalizálásában különösen fontos. – Aufgrund ihrer relativen anatomischen Selbstständigkeit können manche krankhaften Prozesse zunächst auf ein einziges Segment begrenzt bleiben, was für die genaue Lokalisation radiologischer Befunde besonders wichtig ist.
27. Ugyanez a tagoltság teszi lehetővé, hogy megfelelő esetben sebészileg csak az érintett szegmentumot távolítsák el, miközben a környező, működőképes tüdőállomány nagy része megőrizhető. – Dieselbe Gliederung ermöglicht es, in geeigneten Fällen chirurgisch nur das betroffene Segment zu entfernen, während ein großer Teil des umgebenden funktionsfähigen Lungengewebes erhalten werden kann.
28. A tüdő alakjának, lebenyeinek és szegmentumainak együttes vizsgálata ezért olyan térbeli rendszert tár fel, amely a hörgőfa elágazódását a külső formával és a klinikailag elkülöníthető tüdőterületekkel kapcsolja össze. – Die gemeinsame Betrachtung von Form, Lappen und Segmenten der Lunge erschließt daher ein räumliches System, das die Verzweigung des Bronchialbaums mit der äußeren Gestalt und den klinisch abgrenzbaren Lungengebieten verbindet.
(aufklappen)magyar
1. A mellüreg két oldalán elhelyezkedő tüdők (pulmones) külső alakját nemcsak saját szerkezetük, hanem a mellkasfal, a rekesz és a középső mellüreg szomszédos képletei is meghatározzák.
2. Bár a két tüdő alapvető felépítése azonos elveket követ, méretükben, alakjukban és lebenyezettségükben olyan különbségek mutatkoznak, amelyek elsősorban a szív aszimmetrikus helyzetével függnek össze.
3. Nagy vonalakban mindkét tüdő szabálytalan kúphoz hasonlítható, amelynek felfelé irányuló csúcsa a mellkas felső nyílásán túl a nyak alsó részébe emelkedik.
4. Lefelé a széles tüdőalap a rekeszizom domborulatára támaszkodik, ezért felszíne a rekesz alakját követve homorúvá válik.
5. A mellkasfal felé tekintő bordai felszín domború, míg a középső mellüreghez forduló mediastinalis felszínen a szomszédos szervek által létrehozott benyomatok figyelhetők meg.
6. Különösen jól érzékelhető ez az alkalmazkodás bal oldalon, ahol a szív által elfoglalt nagyobb tér miatt a tüdő keskenyebb, elülső szélén pedig jellegzetes szívbevágás alakul ki.
7. Jobb oldalon ezzel szemben a tüdő általában nagyobb térfogatú, ugyanakkor a magasabban álló jobb rekeszkupola következtében valamivel rövidebb.
8. A mediastinalis felszín középső területén található tüdőkapun, a hilus pulmonison keresztül lépnek be, illetve ki azok a képletek, amelyek a tüdőt a középső mellüreggel összekötik.
9. A főhörgőből, a tüdőverőérből, a tüdővénákból, továbbá nyirokerekből, nyirokcsomókból és idegekből álló képletcsoportot összefoglalóan tüdőgyökérnek (radix pulmonis) nevezzük.
10. A kapu és a tüdőgyökér tehát nem önálló részei a légzőfelületnek, hanem olyan központi átjárót alkotnak, amelyen keresztül a légutak, erek és idegek elérik a tüdőállományt.
11. Kívülről a tüdő felszínét zsigeri mellhártya (pleura visceralis) borítja, amely a lebenyeket elválasztó mély hasadékokba is behúzódik.
12. Ezek a hasadékok a tüdőállományt nagyobb anatómiai egységekre, lebenyekre (lobi pulmonis) tagolják, amelyek elrendeződése a jobb és a bal oldalon eltér egymástól.
13. A jobb tüdőt egy ferde és egy vízszintes hasadék három lebenyre, felső, középső és alsó lebenyre osztja.
14. Bal oldalon csak a ferde hasadék választ el egymástól két lebenyt, mivel a szív számára fenntartott tér miatt külön középső lebeny nem fejlődik ki.
15. A bal felső lebeny elülső-alsó részén található nyelvecske, a lingula pulmonis sinistri azonban helyzetében és hörgőellátásában részben a jobb középső lebeny megfelelőjének tekinthető.
16. A lebenyek szerinti felosztás ugyan már jól szemlélteti a tüdő makroszkópos szerkezetét, funkcionális és klinikai szempontból azonban ennél finomabb tagolásra van szükség.
17. Minden lebeny kisebb hörgő-tüdő szegmentumokra (segmenta bronchopulmonalia) osztható, amelyek saját szegmenthörgővel és hozzá tartozó tüdőverőérággal rendelkező, viszonylag önálló területek.
18. Térbeli alakjuk többnyire szabálytalan kúphoz vagy piramishoz hasonlít, amelynek csúcsa a tüdőkapu felé, szélesebb alapja pedig a külső tüdőfelszín felé irányul.
19. A szegmentum belsejében központi helyzetben haladó szegmenthörgőt rendszerint vele együtt futó artériás ág kíséri, miközben mindkét képlet egyre finomabb ágakra oszlik.
20. Ettől eltérően a nagyobb tüdővénák többnyire a szomszédos szegmentumok határterületeiben futnak, ahol egyszerre több egységből gyűjthetik össze az oxigéndús vért.
21. A hörgők és artériák szegmentumon belüli, valamint a vénák szegmentumok közötti elhelyezkedése olyan alapvető térbeli elv, amely a metszeti anatómia megértését jelentősen megkönnyíti.
22. Jobb oldalon rendszerint tíz hörgő-tüdő szegmentum különíthető el, amelyek a felső, a középső és az alsó lebeny között meghatározott rend szerint oszlanak meg.
23. Bal oldalon ugyanez az alapvető szerveződési elv érvényesül, egyes szegmentumok azonban részben összeolvadhatnak, ezért számuk az alkalmazott anatómiai felosztástól függően változhat.
24. Különösen a bal felső lebenyben figyelhető meg ilyen összeolvadás, ahol a csúcsi és a hátsó terület gyakran közös csúcsi-hátsó szegmentumként jelenik meg.
25. A lebenyekkel ellentétben a szegmentumokat nem választják el teljes, kívülről is látható hasadékok, határaik azonban a hörgők, erek és kötőszövetes sövények lefutása alapján meghatározhatók.
26. Viszonylagos anatómiai önállóságuk miatt egyes kóros folyamatok kezdetben egyetlen szegmentumra korlátozódhatnak, ami a radiológiai leletek pontos lokalizálásában különösen fontos.
27. Ugyanez a tagoltság teszi lehetővé, hogy megfelelő esetben sebészileg csak az érintett szegmentumot távolítsák el, miközben a környező, működőképes tüdőállomány nagy része megőrizhető.
28. A tüdő alakjának, lebenyeinek és szegmentumainak együttes vizsgálata ezért olyan térbeli rendszert tár fel, amely a hörgőfa elágazódását a külső formával és a klinikailag elkülöníthető tüdőterületekkel kapcsolja össze.
(aufklappen)német
1. Die beiderseits in der Brusthöhle gelegenen Lungen (Pulmones) werden in ihrer äußeren Form nicht nur durch ihren eigenen Aufbau, sondern auch durch Brustwand, Zwerchfell und benachbarte Strukturen des Mediastinums bestimmt.
2. Obwohl beide Lungen nach denselben grundlegenden Bauprinzipien organisiert sind, zeigen sich Unterschiede in Größe, Form und Lappengliederung, die vor allem mit der asymmetrischen Lage des Herzens zusammenhängen.
3. In groben Zügen lässt sich jede Lunge mit einem unregelmäßigen Kegel vergleichen, dessen nach oben gerichtete Spitze über die obere Brustkorböffnung in den unteren Halsbereich hineinragt.
4. Nach unten liegt die breite Lungenbasis der Zwerchfellkuppel auf, weshalb ihre Fläche der Form des Zwerchfells folgend konkav ausgebildet ist.
5. Die zur Brustwand gerichtete Rippenfläche ist konvex, während sich auf der dem Mediastinum zugewandten Fläche Eindrücke benachbarter Organe erkennen lassen.
6. Besonders deutlich zeigt sich diese Anpassung links, wo die Lunge wegen des vom Herzen beanspruchten größeren Raumes schmaler ist und an ihrem Vorderrand eine charakteristische Herzkerbe ausbildet.
7. Rechts besitzt die Lunge dagegen gewöhnlich ein größeres Volumen, ist infolge der höher stehenden rechten Zwerchfellkuppel jedoch etwas kürzer.
8. Im mittleren Bereich der mediastinalen Fläche treten durch die Lungenpforte, den Hilus pulmonis, diejenigen Strukturen ein und aus, welche die Lunge mit dem Mediastinum verbinden.
9. Die aus Hauptbronchus, Lungenarterie, Lungenvenen sowie Lymphgefäßen, Lymphknoten und Nerven bestehende Strukturengruppe wird zusammenfassend als Lungenwurzel (Radix pulmonis) bezeichnet.
10. Hilum und Lungenwurzel sind somit keine eigenständigen Teile der respiratorischen Fläche, sondern bilden einen zentralen Durchgang, über den Atemwege, Gefäße und Nerven das Lungengewebe erreichen.
11. Von außen wird die Lungenoberfläche von der Pleura visceralis bedeckt, die auch in die tiefen Spalten zwischen den Lungenlappen hineinzieht.
12. Diese Spalten gliedern das Lungengewebe in größere anatomische Einheiten, die Lungenlappen (Lobi pulmonis), deren Anordnung sich rechts und links voneinander unterscheidet.
13. Die rechte Lunge wird durch eine schräge und eine horizontale Spalte in drei Lappen, einen Ober-, Mittel- und Unterlappen, gegliedert.
14. Links trennt nur die schräge Spalte zwei Lappen voneinander, da wegen des für das Herz beanspruchten Raumes kein eigenständiger Mittellappen ausgebildet ist.
15. Die im vorderen unteren Abschnitt des linken Oberlappens gelegene Lingula pulmonis sinistri kann jedoch hinsichtlich ihrer Lage und Bronchialversorgung teilweise als Entsprechung des rechten Mittellappens angesehen werden.
16. Die Gliederung in Lappen veranschaulicht zwar bereits den makroskopischen Aufbau der Lunge, funktionell und klinisch ist jedoch eine feinere Unterteilung erforderlich.
17. Jeder Lappen lässt sich in kleinere bronchopulmonale Segmente (Segmenta bronchopulmonalia) gliedern, die relativ selbstständige Gebiete mit eigenem Segmentbronchus und zugehörigem Lungenarterienast darstellen.
18. Räumlich ähneln sie meist einem unregelmäßigen Kegel oder einer Pyramide, deren Spitze zum Lungenhilum und deren breitere Basis zur äußeren Lungenoberfläche gerichtet ist.
19. Der zentral innerhalb eines Segments verlaufende Segmentbronchus wird gewöhnlich von einem begleitenden Arterienast begleitet, während sich beide Strukturen zunehmend in feinere Äste aufteilen.
20. Im Unterschied dazu verlaufen die größeren Lungenvenen meist in den Grenzbereichen benachbarter Segmente, wo sie sauerstoffreiches Blut aus mehreren Einheiten zugleich sammeln können.
21. Die intrasegmentale Lage von Bronchien und Arterien sowie der intersegmentale Verlauf der Venen bilden ein grundlegendes räumliches Prinzip, das das Verständnis der Schnittbildanatomie wesentlich erleichtert.
22. Auf der rechten Seite lassen sich gewöhnlich zehn bronchopulmonale Segmente unterscheiden, die nach einer bestimmten Ordnung auf Ober-, Mittel- und Unterlappen verteilt sind.
23. Links gilt dasselbe grundlegende Organisationsprinzip, einzelne Segmente können jedoch teilweise miteinander verschmelzen, weshalb ihre Zahl je nach verwendeter anatomischer Einteilung variieren kann.
24. Eine solche Verschmelzung zeigt sich besonders im linken Oberlappen, wo der apikale und der hintere Bereich häufig ein gemeinsames apikoposteriores Segment bilden.
25. Im Gegensatz zu den Lappen werden die Segmente nicht durch vollständige, äußerlich sichtbare Spalten getrennt, ihre Grenzen lassen sich jedoch anhand des Verlaufs von Bronchien, Gefäßen und bindegewebigen Septen bestimmen.
26. Aufgrund ihrer relativen anatomischen Selbstständigkeit können manche krankhaften Prozesse zunächst auf ein einziges Segment begrenzt bleiben, was für die genaue Lokalisation radiologischer Befunde besonders wichtig ist.
27. Dieselbe Gliederung ermöglicht es, in geeigneten Fällen chirurgisch nur das betroffene Segment zu entfernen, während ein großer Teil des umgebenden funktionsfähigen Lungengewebes erhalten werden kann.
28. Die gemeinsame Betrachtung von Form, Lappen und Segmenten der Lunge erschließt daher ein räumliches System, das die Verzweigung des Bronchialbaums mit der äußeren Gestalt und den klinisch abgrenzbaren Lungengebieten verbindet.