2.4.3 – A mozgások megnevezése az ízületekben – Die Bezeichnung der Bewegungen in den Gelenken
1. Az ízületi mozgások elnevezései azt fejezik ki, hogy egy testrész az anatómiai alaphelyzethez vagy egy másik testrészhez képest milyen irányban mozdul el. – Die Bezeichnungen der Gelenkbewegungen geben an, in welche Richtung sich ein Körperteil gegenüber der anatomischen Grundstellung oder einem anderen Körperteil bewegt.
2. E szakkifejezések elsősorban nyelvi tájékozódást szolgálnak; az ízületek szerkezetét, tengelyeit és mechanikai lehetőségeit későbbi fejezetek tárgyalják részletesen. – Diese Fachausdrücke dienen zunächst der sprachlichen Orientierung; Aufbau, Achsen und mechanische Möglichkeiten der Gelenke werden in späteren Kapiteln ausführlich behandelt.
3. Az egymással ellentétes irányú mozgások rendszerint fogalompárokat alkotnak, amelyek egyik tagja a másikkal ellentétes helyzetváltozást jelöl. – Bewegungen in entgegengesetzter Richtung bilden gewöhnlich Begriffspaare, deren einer Bestandteil die dem anderen entgegengesetzte Lageveränderung bezeichnet.
4. A hajlítás, latinul flexio, általában két egymással ízületben kapcsolódó testrész közötti szög csökkenését jelenti. – Die Beugung, lateinisch Flexio, bezeichnet im Allgemeinen die Verkleinerung des Winkels zwischen zwei gelenkig verbundenen Körperteilen.
5. Könyökhajlításkor például az alkar közeledik a felkarhoz, ezért az ízület elülső oldalán mérhető szög kisebbé válik. – Bei der Ellenbogenbeugung nähert sich beispielsweise der Unterarm dem Oberarm, wodurch der an der Vorderseite des Gelenks messbare Winkel kleiner wird.
6. A nyújtás vagy extensio ezzel ellentétes mozgás, amely rendszerint növeli az ízületet alkotó testrészek közötti szöget. – Die Streckung oder Extension ist die entgegengesetzte Bewegung und vergrößert gewöhnlich den Winkel zwischen den am Gelenk beteiligten Körperteilen.
7. Amikor a hajlított könyök ismét kiegyenesedik, az alkar extensiót végez, míg el nem éri az anatómiai alaphelyzetnek megfelelő állást. – Wenn der gebeugte Ellenbogen wieder gestreckt wird, führt der Unterarm eine Extension aus, bis die der anatomischen Grundstellung entsprechende Position erreicht ist.
8. Bizonyos ízületekben a nyújtás az alaphelyzeten túl is folytatódhat; ezt a mozgást túlnyújtásnak vagy hyperextensiónak nevezzük. – In bestimmten Gelenken kann die Streckung über die Grundstellung hinaus fortgesetzt werden; diese Bewegung heißt Überstreckung oder Hyperextension.
9. A flexio és extensio kifejezés jelentése a legtöbb ízületben egyértelmű, egyes testtájakon azonban a helyi anatómiai viszonyok miatt külön értelmezést igényel. – Die Bedeutung von Flexion und Extension ist in den meisten Gelenken eindeutig, erfordert jedoch in einzelnen Körperregionen wegen der lokalen anatomischen Verhältnisse eine besondere Auslegung.
10. A távolítás vagy abductio során egy testrész eltávolodik a test vagy az adott végtagrész meghatározott középvonalától. – Bei der Abspreizung oder Abduktion entfernt sich ein Körperteil von der festgelegten Mittellinie des Körpers oder des betreffenden Extremitätenabschnitts.
11. A kar oldalra emelése például abductio, mert a felső végtag távolodik a törzs median síkjától. – Das seitliche Anheben des Arms ist beispielsweise eine Abduktion, weil sich die obere Extremität von der Medianebene des Rumpfes entfernt.
12. A közelítés, latinul adductio, az abductióval ellentétesen a testrészt a vonatkoztatási középvonal felé vezeti. – Die Heranführung, lateinisch Adductio, bewegt den Körperteil entgegengesetzt zur Abduktion auf die jeweilige Bezugsmittellinie zu.
13. Oldalra emelt kar leengedésekor a felső végtag adductiót végez, amíg ismét a törzs mellé nem kerül. – Beim Senken eines seitlich angehobenen Arms führt die obere Extremität eine Adduktion aus, bis sie wieder am Rumpf liegt.
14. A kéz ujjainak mozgásakor nem a test median síkja, hanem a kéz középső ujján áthaladó saját tengely szolgál viszonyítási alapként. – Bei Bewegungen der Finger dient nicht die Medianebene des Körpers, sondern die durch den Mittelfinger verlaufende Eigenachse der Hand als Bezug.
15. Ennek megfelelően az ujjak széttárása abductio, összezárásuk pedig adductio, függetlenül attól, hogy az adott ujj a test középvonalához közeledik-e. – Dementsprechend ist das Spreizen der Finger eine Abduktion und ihr Schließen eine Adduktion, unabhängig davon, ob sich der einzelne Finger der Körpermittellinie nähert.
16. A lábujjaknál rendszerint a második ujj hossztengelye képezi azt a vonalat, amelyhez az abductiót és az adductiót viszonyítjuk. – Bei den Zehen bildet gewöhnlich die Längsachse der zweiten Zehe die Linie, auf die Abduktion und Adduktion bezogen werden.
17. Forgásnak vagy rotationak nevezzük azt a mozgást, amelynek során egy testrész saját hossztengelye körül fordul el. – Als Drehung oder Rotation wird eine Bewegung bezeichnet, bei der sich ein Körperteil um seine eigene Längsachse dreht.
18. A végtag elülső felszínének a test középvonala felé fordítása befelé rotatio, vagyis rotatio interna, illetve medialis rotatio. – Die Drehung der Vorderfläche einer Extremität zur Körpermitte heißt Innenrotation, also Rotatio interna oder mediale Rotation.
19. Az ellenkező irányú elfordulás kifelé rotatio, amelyre a rotatio externa vagy lateralis rotatio elnevezést használjuk. – Die Drehung in entgegengesetzter Richtung heißt Außenrotation und wird als Rotatio externa oder laterale Rotation bezeichnet.
20. Befelé rotatio során a térdkalács vagy a könyök elülső felszíne a középvonal felé fordul, kifelé rotatióban pedig attól távolodik. – Bei der Innenrotation wenden sich Kniescheibe oder Vorderseite des Ellenbogens zur Mittellinie, bei der Außenrotation dagegen von ihr weg.
21. A fej és a törzs forgásának oldalát általában az határozza meg, hogy az arc, illetve a test elülső felszíne melyik oldal felé fordul. – Die Seite einer Drehung von Kopf oder Rumpf wird gewöhnlich danach benannt, wohin sich das Gesicht beziehungsweise die Vorderfläche des Körpers wendet.
22. Jobbra rotatio esetén az arc jobbra tekint, balra rotatio során pedig a bal oldal felé fordul. – Bei einer Rechtsrotation blickt das Gesicht nach rechts, bei einer Linksrotation wendet es sich zur linken Seite.
23. Az alkar sajátos forgómozgásait pronatiónak és supinatiónak nevezzük, amelyek során az orsócsont helyzete a singcsonthoz képest megváltozik. – Die besonderen Drehbewegungen des Unterarms heißen Pronation und Supination, wobei sich die Lage der Speiche gegenüber der Elle verändert.
24. Supinatio során az alkar olyan helyzetbe fordul, amelyben anatómiai alaphelyzetben a tenyér előrefelé, hajlított könyöknél pedig felfelé néz. – Bei der Supination dreht sich der Unterarm in eine Stellung, in der die Handfläche in anatomischer Grundstellung nach vorn und bei gebeugtem Ellenbogen nach oben weist.
25. Ebben a helyzetben az orsócsont és a singcsont megközelítőleg párhuzamosan fut egymás mellett. – In dieser Stellung verlaufen Speiche und Elle annähernd parallel nebeneinander.
26. Pronatio közben a tenyér anatómiai alaphelyzetből hátrafelé, hajlított könyök mellett pedig lefelé fordul. – Bei der Pronation dreht sich die Handfläche aus der anatomischen Grundstellung nach hinten und bei gebeugtem Ellenbogen nach unten.
27. A mozgás eredményeként az orsócsont keresztezi a singcsontot, ezért az alkarcsontok helyzete már nem párhuzamos. – Infolge dieser Bewegung kreuzt die Speiche die Elle, sodass die Unterarmknochen nicht mehr parallel zueinander liegen.
28. A pronatio és supinatio elnevezését nem célszerű egyszerűen a tenyér lefelé vagy felfelé fordításával azonosítani, mert ez a kar térbeli helyzetétől is függ. – Pronation und Supination sollten nicht einfach mit dem Drehen der Handfläche nach unten oder oben gleichgesetzt werden, da dies auch von der räumlichen Stellung des Arms abhängt.
29. Körülvezetésnek vagy circumductiónak nevezzük azt az összetett mozgást, amelyben flexio, abductio, extensio és adductio folyamatosan követi egymást. – Als Umführbewegung oder Zirkumduktion wird eine zusammengesetzte Bewegung bezeichnet, bei der Flexion, Abduktion, Extension und Adduktion fortlaufend aufeinanderfolgen.
30. Ilyenkor a mozgó végtagrész távolabbi vége megközelítőleg kör alakú pályát ír le, miközben maga a végtag kúpfelszínt jár be. – Dabei beschreibt das distale Ende des bewegten Extremitätenabschnitts eine annähernd kreisförmige Bahn, während die Extremität selbst eine Kegelfläche überstreicht.
31. Az elevatio egy testrész felfelé irányuló elmozdulását jelenti, amelyet például a vállöv vagy az alsó állkapocs helyzetváltozásának leírására használunk. – Elevation bezeichnet die Aufwärtsbewegung eines Körperteils und wird beispielsweise zur Beschreibung einer Lageveränderung des Schultergürtels oder Unterkiefers verwendet.
32. Vállvonáskor a vállöv elevatiót végez, mert a kulcscsont és a lapocka a fej irányába mozdul el. – Beim Hochziehen der Schultern führt der Schultergürtel eine Elevation aus, da sich Schlüsselbein und Schulterblatt kopfwärts bewegen.
33. A depressio ezzel ellentétesen lefelé irányuló elmozdulás, amelynek során az adott testrész caudalisabb helyzetbe kerül. – Depression ist die entgegengesetzte Abwärtsbewegung, bei der der betreffende Körperteil in eine weiter kaudal gelegene Position gelangt.
34. A megemelt vállöv leengedése depressio, az alsó állkapocs depressiója pedig a száj nyitásához járul hozzá. – Das Senken des angehobenen Schultergürtels ist eine Depression; die Depression des Unterkiefers trägt zur Öffnung des Mundes bei.
35. A mozgásnevek pontos használata feltételezi az anatómiai alaphelyzet és a vonatkoztatási irányok ismeretét, miközben az egyes ízületek tényleges mozgásterjedelme külön vizsgálat tárgya. – Der genaue Gebrauch der Bewegungsbezeichnungen setzt die Kenntnis der anatomischen Grundstellung und der Bezugsrichtungen voraus, während der tatsächliche Bewegungsumfang der einzelnen Gelenke gesondert untersucht wird.
(aufklappen)magyar
1. Az ízületi mozgások elnevezései azt fejezik ki, hogy egy testrész az anatómiai alaphelyzethez vagy egy másik testrészhez képest milyen irányban mozdul el.
2. E szakkifejezések elsősorban nyelvi tájékozódást szolgálnak; az ízületek szerkezetét, tengelyeit és mechanikai lehetőségeit későbbi fejezetek tárgyalják részletesen.
3. Az egymással ellentétes irányú mozgások rendszerint fogalompárokat alkotnak, amelyek egyik tagja a másikkal ellentétes helyzetváltozást jelöl.
4. A hajlítás, latinul flexio, általában két egymással ízületben kapcsolódó testrész közötti szög csökkenését jelenti.
5. Könyökhajlításkor például az alkar közeledik a felkarhoz, ezért az ízület elülső oldalán mérhető szög kisebbé válik.
6. A nyújtás vagy extensio ezzel ellentétes mozgás, amely rendszerint növeli az ízületet alkotó testrészek közötti szöget.
7. Amikor a hajlított könyök ismét kiegyenesedik, az alkar extensiót végez, míg el nem éri az anatómiai alaphelyzetnek megfelelő állást.
8. Bizonyos ízületekben a nyújtás az alaphelyzeten túl is folytatódhat; ezt a mozgást túlnyújtásnak vagy hyperextensiónak nevezzük.
9. A flexio és extensio kifejezés jelentése a legtöbb ízületben egyértelmű, egyes testtájakon azonban a helyi anatómiai viszonyok miatt külön értelmezést igényel.
10. A távolítás vagy abductio során egy testrész eltávolodik a test vagy az adott végtagrész meghatározott középvonalától.
11. A kar oldalra emelése például abductio, mert a felső végtag távolodik a törzs median síkjától.
12. A közelítés, latinul adductio, az abductióval ellentétesen a testrészt a vonatkoztatási középvonal felé vezeti.
13. Oldalra emelt kar leengedésekor a felső végtag adductiót végez, amíg ismét a törzs mellé nem kerül.
14. A kéz ujjainak mozgásakor nem a test median síkja, hanem a kéz középső ujján áthaladó saját tengely szolgál viszonyítási alapként.
15. Ennek megfelelően az ujjak széttárása abductio, összezárásuk pedig adductio, függetlenül attól, hogy az adott ujj a test középvonalához közeledik-e.
16. A lábujjaknál rendszerint a második ujj hossztengelye képezi azt a vonalat, amelyhez az abductiót és az adductiót viszonyítjuk.
17. Forgásnak vagy rotationak nevezzük azt a mozgást, amelynek során egy testrész saját hossztengelye körül fordul el.
18. A végtag elülső felszínének a test középvonala felé fordítása befelé rotatio, vagyis rotatio interna, illetve medialis rotatio.
19. Az ellenkező irányú elfordulás kifelé rotatio, amelyre a rotatio externa vagy lateralis rotatio elnevezést használjuk.
20. Befelé rotatio során a térdkalács vagy a könyök elülső felszíne a középvonal felé fordul, kifelé rotatióban pedig attól távolodik.
21. A fej és a törzs forgásának oldalát általában az határozza meg, hogy az arc, illetve a test elülső felszíne melyik oldal felé fordul.
22. Jobbra rotatio esetén az arc jobbra tekint, balra rotatio során pedig a bal oldal felé fordul.
23. Az alkar sajátos forgómozgásait pronatiónak és supinatiónak nevezzük, amelyek során az orsócsont helyzete a singcsonthoz képest megváltozik.
24. Supinatio során az alkar olyan helyzetbe fordul, amelyben anatómiai alaphelyzetben a tenyér előrefelé, hajlított könyöknél pedig felfelé néz.
25. Ebben a helyzetben az orsócsont és a singcsont megközelítőleg párhuzamosan fut egymás mellett.
26. Pronatio közben a tenyér anatómiai alaphelyzetből hátrafelé, hajlított könyök mellett pedig lefelé fordul.
27. A mozgás eredményeként az orsócsont keresztezi a singcsontot, ezért az alkarcsontok helyzete már nem párhuzamos.
28. A pronatio és supinatio elnevezését nem célszerű egyszerűen a tenyér lefelé vagy felfelé fordításával azonosítani, mert ez a kar térbeli helyzetétől is függ.
29. Körülvezetésnek vagy circumductiónak nevezzük azt az összetett mozgást, amelyben flexio, abductio, extensio és adductio folyamatosan követi egymást.
30. Ilyenkor a mozgó végtagrész távolabbi vége megközelítőleg kör alakú pályát ír le, miközben maga a végtag kúpfelszínt jár be.
31. Az elevatio egy testrész felfelé irányuló elmozdulását jelenti, amelyet például a vállöv vagy az alsó állkapocs helyzetváltozásának leírására használunk.
32. Vállvonáskor a vállöv elevatiót végez, mert a kulcscsont és a lapocka a fej irányába mozdul el.
33. A depressio ezzel ellentétesen lefelé irányuló elmozdulás, amelynek során az adott testrész caudalisabb helyzetbe kerül.
34. A megemelt vállöv leengedése depressio, az alsó állkapocs depressiója pedig a száj nyitásához járul hozzá.
35. A mozgásnevek pontos használata feltételezi az anatómiai alaphelyzet és a vonatkoztatási irányok ismeretét, miközben az egyes ízületek tényleges mozgásterjedelme külön vizsgálat tárgya.
(aufklappen)német
1. Die Bezeichnungen der Gelenkbewegungen geben an, in welche Richtung sich ein Körperteil gegenüber der anatomischen Grundstellung oder einem anderen Körperteil bewegt.
2. Diese Fachausdrücke dienen zunächst der sprachlichen Orientierung; Aufbau, Achsen und mechanische Möglichkeiten der Gelenke werden in späteren Kapiteln ausführlich behandelt.
3. Bewegungen in entgegengesetzter Richtung bilden gewöhnlich Begriffspaare, deren einer Bestandteil die dem anderen entgegengesetzte Lageveränderung bezeichnet.
4. Die Beugung, lateinisch Flexio, bezeichnet im Allgemeinen die Verkleinerung des Winkels zwischen zwei gelenkig verbundenen Körperteilen.
5. Bei der Ellenbogenbeugung nähert sich beispielsweise der Unterarm dem Oberarm, wodurch der an der Vorderseite des Gelenks messbare Winkel kleiner wird.
6. Die Streckung oder Extension ist die entgegengesetzte Bewegung und vergrößert gewöhnlich den Winkel zwischen den am Gelenk beteiligten Körperteilen.
7. Wenn der gebeugte Ellenbogen wieder gestreckt wird, führt der Unterarm eine Extension aus, bis die der anatomischen Grundstellung entsprechende Position erreicht ist.
8. In bestimmten Gelenken kann die Streckung über die Grundstellung hinaus fortgesetzt werden; diese Bewegung heißt Überstreckung oder Hyperextension.
9. Die Bedeutung von Flexion und Extension ist in den meisten Gelenken eindeutig, erfordert jedoch in einzelnen Körperregionen wegen der lokalen anatomischen Verhältnisse eine besondere Auslegung.
10. Bei der Abspreizung oder Abduktion entfernt sich ein Körperteil von der festgelegten Mittellinie des Körpers oder des betreffenden Extremitätenabschnitts.
11. Das seitliche Anheben des Arms ist beispielsweise eine Abduktion, weil sich die obere Extremität von der Medianebene des Rumpfes entfernt.
12. Die Heranführung, lateinisch Adductio, bewegt den Körperteil entgegengesetzt zur Abduktion auf die jeweilige Bezugsmittellinie zu.
13. Beim Senken eines seitlich angehobenen Arms führt die obere Extremität eine Adduktion aus, bis sie wieder am Rumpf liegt.
14. Bei Bewegungen der Finger dient nicht die Medianebene des Körpers, sondern die durch den Mittelfinger verlaufende Eigenachse der Hand als Bezug.
15. Dementsprechend ist das Spreizen der Finger eine Abduktion und ihr Schließen eine Adduktion, unabhängig davon, ob sich der einzelne Finger der Körpermittellinie nähert.
16. Bei den Zehen bildet gewöhnlich die Längsachse der zweiten Zehe die Linie, auf die Abduktion und Adduktion bezogen werden.
17. Als Drehung oder Rotation wird eine Bewegung bezeichnet, bei der sich ein Körperteil um seine eigene Längsachse dreht.
18. Die Drehung der Vorderfläche einer Extremität zur Körpermitte heißt Innenrotation, also Rotatio interna oder mediale Rotation.
19. Die Drehung in entgegengesetzter Richtung heißt Außenrotation und wird als Rotatio externa oder laterale Rotation bezeichnet.
20. Bei der Innenrotation wenden sich Kniescheibe oder Vorderseite des Ellenbogens zur Mittellinie, bei der Außenrotation dagegen von ihr weg.
21. Die Seite einer Drehung von Kopf oder Rumpf wird gewöhnlich danach benannt, wohin sich das Gesicht beziehungsweise die Vorderfläche des Körpers wendet.
22. Bei einer Rechtsrotation blickt das Gesicht nach rechts, bei einer Linksrotation wendet es sich zur linken Seite.
23. Die besonderen Drehbewegungen des Unterarms heißen Pronation und Supination, wobei sich die Lage der Speiche gegenüber der Elle verändert.
24. Bei der Supination dreht sich der Unterarm in eine Stellung, in der die Handfläche in anatomischer Grundstellung nach vorn und bei gebeugtem Ellenbogen nach oben weist.
25. In dieser Stellung verlaufen Speiche und Elle annähernd parallel nebeneinander.
26. Bei der Pronation dreht sich die Handfläche aus der anatomischen Grundstellung nach hinten und bei gebeugtem Ellenbogen nach unten.
27. Infolge dieser Bewegung kreuzt die Speiche die Elle, sodass die Unterarmknochen nicht mehr parallel zueinander liegen.
28. Pronation und Supination sollten nicht einfach mit dem Drehen der Handfläche nach unten oder oben gleichgesetzt werden, da dies auch von der räumlichen Stellung des Arms abhängt.
29. Als Umführbewegung oder Zirkumduktion wird eine zusammengesetzte Bewegung bezeichnet, bei der Flexion, Abduktion, Extension und Adduktion fortlaufend aufeinanderfolgen.
30. Dabei beschreibt das distale Ende des bewegten Extremitätenabschnitts eine annähernd kreisförmige Bahn, während die Extremität selbst eine Kegelfläche überstreicht.
31. Elevation bezeichnet die Aufwärtsbewegung eines Körperteils und wird beispielsweise zur Beschreibung einer Lageveränderung des Schultergürtels oder Unterkiefers verwendet.
32. Beim Hochziehen der Schultern führt der Schultergürtel eine Elevation aus, da sich Schlüsselbein und Schulterblatt kopfwärts bewegen.
33. Depression ist die entgegengesetzte Abwärtsbewegung, bei der der betreffende Körperteil in eine weiter kaudal gelegene Position gelangt.
34. Das Senken des angehobenen Schultergürtels ist eine Depression; die Depression des Unterkiefers trägt zur Öffnung des Mundes bei.
35. Der genaue Gebrauch der Bewegungsbezeichnungen setzt die Kenntnis der anatomischen Grundstellung und der Bezugsrichtungen voraus, während der tatsächliche Bewegungsumfang der einzelnen Gelenke gesondert untersucht wird.