8.7.1 – A szövetnedv keletkezése és a nyirokká válása – Entstehung der Gewebsflüssigkeit und ihr Übergang in Lymphe
1. A szövetnedv a sejtek közvetlen folyékony környezetét alkotja, amelyen keresztül a vér és a szövetek közötti anyagcsere végbemegy. – Die Gewebsflüssigkeit bildet die unmittelbare flüssige Umgebung der Zellen, über die der Stoffaustausch zwischen Blut und Geweben stattfindet.
2. A sejtek és a hajszálerek között elhelyezkedő folyadék kitölti a kötőszövet sejtközötti állományának apró réseit és összefüggő terét. – Die zwischen Zellen und Kapillaren gelegene Flüssigkeit füllt die feinen Spalten und den zusammenhängenden Raum der bindegewebigen Interzellularsubstanz.
3. Kiindulási anyaga a vérplazma, amelyből a víz és az oldott anyagok egy része a kapillárisfalon keresztül kiszűrődik. – Ihr Ausgangsmaterial ist das Blutplasma, aus dem Wasser und ein Teil der gelösten Stoffe durch die Kapillarwand filtriert werden.
4. Mivel a kapillárisok fala csak egyetlen endothelsejtrétegből áll, rövid és szabályozható átjárási utat biztosít a vér és az interstitium között. – Da die Kapillarwand nur aus einer Endothelzellschicht besteht, bietet sie einen kurzen und regulierbaren Durchtrittsweg zwischen Blut und Interstitium.
5. A víz, az ionok, a glükóz és más kis molekulák viszonylag könnyen átjuthatnak, míg a vérsejtek rendszerint az érpályában maradnak. – Wasser, Ionen, Glukose und andere kleine Moleküle können relativ leicht hindurchtreten, während die Blutzellen gewöhnlich in der Gefäßbahn verbleiben.
6. A legtöbb plazmafehérjét szintén visszatartja az ép kapillárisfal, ezért a szövetnedv fehérjetartalma jóval alacsonyabb a plazmáénál. – Auch die meisten Plasmaproteine werden von der intakten Kapillarwand zurückgehalten, weshalb der Proteingehalt der Gewebsflüssigkeit deutlich niedriger als derjenige des Plasmas ist.
7. Kifelé irányuló hajtóerőt elsősorban a kapillárison belüli hidrosztatikai nyomás hoz létre, amely a folyadékot a szövetközti tér felé mozdítja. – Eine nach außen gerichtete Triebkraft erzeugt vor allem der hydrostatische Druck innerhalb der Kapillare, der Flüssigkeit zum interstitiellen Raum bewegt.
8. Ezzel ellentétesen hat a szövetközti tér hidrosztatikai nyomása, amely növekedése esetén mérsékli a további folyadékkilépést. – Dem wirkt der hydrostatische Druck des interstitiellen Raumes entgegen, der bei seinem Anstieg den weiteren Flüssigkeitsaustritt begrenzt.
9. Befelé, az érpálya irányába vonzza a vizet a plazmafehérjék által létrehozott kolloidozmotikus, más néven onkotikus nyomás. – Nach innen zur Gefäßbahn zieht der von den Plasmaproteinen erzeugte kolloidosmotische, auch onkotisch genannte Druck das Wasser.
10. Ebben a hatásban az albumin játszik vezető szerepet, mert nagy koncentrációja révén jelentősen hozzájárul a plazma vízmegkötő képességéhez. – Bei dieser Wirkung spielt Albumin die führende Rolle, da es aufgrund seiner hohen Konzentration wesentlich zur wasserbindenden Fähigkeit des Plasmas beiträgt.
11. A folyadékmozgás irányát és nagyságát tehát nem egyetlen nyomás, hanem az egymással ellentétes hidrosztatikai és onkotikus erők eredője határozza meg. – Richtung und Ausmaß der Flüssigkeitsbewegung werden somit nicht durch einen einzelnen Druck, sondern durch die Resultierende entgegengesetzter hydrostatischer und onkotischer Kräfte bestimmt.
12. Az artériás oldalhoz közelebb a kapillárisnyomás rendszerint magasabb, ezért ezen a szakaszon általában a plazmavíz kiszűrődése kerül előtérbe. – Näher an der arteriellen Seite ist der Kapillardruck gewöhnlich höher, weshalb in diesem Abschnitt meist die Filtration von Plasmawasser überwiegt.
13. A vénás vég felé haladva a hidrosztatikai nyomás fokozatosan csökken, miközben a plazmafehérjék onkotikus hatása lényegében fennmarad. – Zum venösen Ende hin nimmt der hydrostatische Druck allmählich ab, während die onkotische Wirkung der Plasmaproteine im Wesentlichen erhalten bleibt.
14. Az egyszerűsített klasszikus modell szerint emiatt a kapilláris vénás szakaszán a korábban kiszűrt folyadék jelentős része visszaszívódik. – Nach dem vereinfachten klassischen Modell wird deshalb am venösen Kapillarabschnitt ein erheblicher Teil der zuvor filtrierten Flüssigkeit wieder aufgenommen.
15. Tartós nyugalmi körülmények között azonban számos szövet kapillárisaiban csekély nettó filtráció marad fenn, amelynek többletét a nyirokrendszer vezeti el. – Unter dauerhaften Ruhebedingungen bleibt jedoch in den Kapillaren vieler Gewebe eine geringe Nettofiltration bestehen, deren Überschuss das Lymphsystem ableitet.
16. A korszerű szemléletben az endothel felszínét borító glikokalix is fontos szűrőréteg, amely a folyadék- és fehérjemozgást finoman befolyásolja. – Nach heutiger Auffassung ist auch die das Endothel bedeckende Glykokalyx eine wichtige Filterschicht, welche die Flüssigkeits- und Proteinbewegung fein beeinflusst.
17. Szervenként eltérő mennyiségű folyadék jut az interstitiumba, mivel a kapillárisnyomás, az átáramlás és az érfal áteresztőképessége nem mindenütt azonos. – Je nach Organ gelangt eine unterschiedliche Flüssigkeitsmenge in das Interstitium, weil Kapillardruck, Durchblutung und Gefäßdurchlässigkeit nicht überall gleich sind.
18. A folyamatos, az ablakos és a szinuszoid kapillárisok eltérő szerkezete meghatározza, hogy milyen méretű anyagok és milyen gyorsan haladhatnak át. – Der unterschiedliche Bau kontinuierlicher, fenestrierter und sinusoidaler Kapillaren bestimmt, welche Stoffgrößen mit welcher Geschwindigkeit hindurchtreten können.
19. Az oxigén és számos tápanyag főként koncentrációkülönbségüknek megfelelően diffundál a vérből a sejtek irányába. – Sauerstoff und zahlreiche Nährstoffe diffundieren hauptsächlich entsprechend ihrem Konzentrationsgefälle aus dem Blut zu den Zellen.
20. Ellentétes irányban jut el a szén-dioxid és sok anyagcsere-végtermék a sejtek környezetéből a hajszálerekben áramló vérhez. – In entgegengesetzter Richtung gelangen Kohlendioxid und viele Stoffwechselendprodukte aus der Zellumgebung zum Blut der Kapillaren.
21. Ily módon a szövetnedv nem egyszerűen megrekedt folyadék, hanem állandóan megújuló közvetítő közeg a vérkeringés és a sejtek között. – Auf diese Weise ist die Gewebsflüssigkeit keine bloß stehende Flüssigkeit, sondern ein ständig erneuertes Vermittlungsmedium zwischen Blutkreislauf und Zellen.
22. Mivel a legtöbb sejt nem érintkezik közvetlenül vérrel, oxigénhez és tápanyagokhoz kizárólag ezen a köztes folyadéktéren keresztül jut hozzá. – Da die meisten Zellen keinen unmittelbaren Blutkontakt besitzen, erhalten sie Sauerstoff und Nährstoffe ausschließlich über diesen dazwischenliegenden Flüssigkeitsraum.
23. A sűrű kapillárishálózat rövid diffúziós távolságokat teremt, ami lehetővé teszi az anyagok gyors cseréjét még nagy anyagcseréjű szövetekben is. – Das dichte Kapillarnetz schafft kurze Diffusionsstrecken, wodurch ein schneller Stoffaustausch selbst in Geweben mit hohem Stoffwechsel ermöglicht wird.
24. Emelkedett vénás nyomás esetén a kapillárisokból történő folyadékkilépés fokozódhat, mert a hidrosztatikai nyomás a vénás szakaszon is magas marad. – Bei erhöhtem Venendruck kann der Flüssigkeitsaustritt aus den Kapillaren zunehmen, weil der hydrostatische Druck auch im venösen Abschnitt hoch bleibt.
25. Ha viszont csökken a plazma albumintartalma, gyengül a vizet az érpályában tartó onkotikus erő, így több folyadék marad az interstitiumban. – Sinkt dagegen der Albumingehalt des Plasmas, wird die das Wasser in der Gefäßbahn haltende onkotische Kraft schwächer, sodass mehr Flüssigkeit im Interstitium verbleibt.
26. Gyulladás során az endothel áteresztőképessége megnőhet, ami nemcsak folyadék, hanem nagyobb mennyiségű plazmafehérje kilépését is lehetővé teszi. – Während einer Entzündung kann die Durchlässigkeit des Endothels zunehmen, wodurch nicht nur Flüssigkeit, sondern auch eine größere Menge Plasmaproteine austreten kann.
27. Az interstitiumba jutott fehérjék fokozzák annak onkotikus hatását, ezért további vizet vonzanak ki az érpályából, és elősegíthetik a duzzanat kialakulását. – Die in das Interstitium gelangten Proteine verstärken dessen onkotische Wirkung, ziehen dadurch weiteres Wasser aus der Gefäßbahn und können eine Schwellung begünstigen.
28. Normális körülmények között a kiszűrődött folyadék feleslegét és az interstitiumba került fehérjéket a vakon kezdődő nyirokkapillárisok veszik fel. – Unter normalen Bedingungen nehmen die blind beginnenden Lymphkapillaren den Überschuss der filtrierten Flüssigkeit und die in das Interstitium gelangten Proteine auf.
29. Amint a szövetnedv belép egy nyirokkapilláris lumenébe, már nyiroknak nevezzük, bár összetétele továbbra is tükrözi szöveti eredetét. – Sobald die Gewebsflüssigkeit in das Lumen einer Lymphkapillare eintritt, wird sie als Lymphe bezeichnet, obwohl ihre Zusammensetzung weiterhin ihre Gewebeherkunft widerspiegelt.
30. A nyirok tehát nem külön termelődő váladék, hanem a vérplazmából származó, majd a sejtközötti téren áthaladó folyadék folytatása. – Die Lymphe ist somit kein gesondert gebildetes Sekret, sondern die Fortsetzung einer aus dem Blutplasma stammenden und durch den Zellzwischenraum geflossenen Flüssigkeit.
31. Összetétele a testtáj és az adott szerv működése szerint változik, ezért fehérje-, sejt- és zsírtartalma jelentős területi különbségeket mutathat. – Ihre Zusammensetzung verändert sich je nach Körperregion und Organfunktion, weshalb Protein-, Zell- und Fettgehalt erhebliche regionale Unterschiede aufweisen können.
32. A bélből elvezetett nyirok étkezés után különösen sok felszívott zsírt tartalmaz, amitől tejszerűen zavarossá válhat. – Die aus dem Darm abgeleitete Lymphe enthält nach einer Mahlzeit besonders viel resorbiertes Fett und kann dadurch milchig getrübt erscheinen.
33. Más szövetek nyirkában nyiroksejtek, antigének, sejttörmelékek és olyan fehérjék is megjelenhetnek, amelyeket a vérkapillárisok közvetlenül nem vesznek vissza. – In der Lymphe anderer Gewebe können Lymphozyten, Antigene, Zelltrümmer und Proteine auftreten, welche die Blutkapillaren nicht unmittelbar wieder aufnehmen.
34. Amennyiben a filtráció tartósan meghaladja a nyirokelvezetés teljesítőképességét, szöveti folyadék halmozódik fel, és ödéma alakul ki. – Übersteigt die Filtration dauerhaft die Leistungsfähigkeit des Lymphabflusses, sammelt sich Gewebsflüssigkeit an und ein Ödem entsteht.
35. A szövetnedv nyirokká válása így összekapcsolja a mikrokeringést a nyirokérrendszerrel, amelynek kezdeti szakaszát a következő fejezet tárgyalja részletesebben. – Der Übergang der Gewebsflüssigkeit in Lymphe verbindet somit die Mikrozirkulation mit dem Lymphgefäßsystem, dessen Anfangsabschnitt im folgenden Kapitel genauer behandelt wird.
(aufklappen)magyar
1. A szövetnedv a sejtek közvetlen folyékony környezetét alkotja, amelyen keresztül a vér és a szövetek közötti anyagcsere végbemegy.
2. A sejtek és a hajszálerek között elhelyezkedő folyadék kitölti a kötőszövet sejtközötti állományának apró réseit és összefüggő terét.
3. Kiindulási anyaga a vérplazma, amelyből a víz és az oldott anyagok egy része a kapillárisfalon keresztül kiszűrődik.
4. Mivel a kapillárisok fala csak egyetlen endothelsejtrétegből áll, rövid és szabályozható átjárási utat biztosít a vér és az interstitium között.
5. A víz, az ionok, a glükóz és más kis molekulák viszonylag könnyen átjuthatnak, míg a vérsejtek rendszerint az érpályában maradnak.
6. A legtöbb plazmafehérjét szintén visszatartja az ép kapillárisfal, ezért a szövetnedv fehérjetartalma jóval alacsonyabb a plazmáénál.
7. Kifelé irányuló hajtóerőt elsősorban a kapillárison belüli hidrosztatikai nyomás hoz létre, amely a folyadékot a szövetközti tér felé mozdítja.
8. Ezzel ellentétesen hat a szövetközti tér hidrosztatikai nyomása, amely növekedése esetén mérsékli a további folyadékkilépést.
9. Befelé, az érpálya irányába vonzza a vizet a plazmafehérjék által létrehozott kolloidozmotikus, más néven onkotikus nyomás.
10. Ebben a hatásban az albumin játszik vezető szerepet, mert nagy koncentrációja révén jelentősen hozzájárul a plazma vízmegkötő képességéhez.
11. A folyadékmozgás irányát és nagyságát tehát nem egyetlen nyomás, hanem az egymással ellentétes hidrosztatikai és onkotikus erők eredője határozza meg.
12. Az artériás oldalhoz közelebb a kapillárisnyomás rendszerint magasabb, ezért ezen a szakaszon általában a plazmavíz kiszűrődése kerül előtérbe.
13. A vénás vég felé haladva a hidrosztatikai nyomás fokozatosan csökken, miközben a plazmafehérjék onkotikus hatása lényegében fennmarad.
14. Az egyszerűsített klasszikus modell szerint emiatt a kapilláris vénás szakaszán a korábban kiszűrt folyadék jelentős része visszaszívódik.
15. Tartós nyugalmi körülmények között azonban számos szövet kapillárisaiban csekély nettó filtráció marad fenn, amelynek többletét a nyirokrendszer vezeti el.
16. A korszerű szemléletben az endothel felszínét borító glikokalix is fontos szűrőréteg, amely a folyadék- és fehérjemozgást finoman befolyásolja.
17. Szervenként eltérő mennyiségű folyadék jut az interstitiumba, mivel a kapillárisnyomás, az átáramlás és az érfal áteresztőképessége nem mindenütt azonos.
18. A folyamatos, az ablakos és a szinuszoid kapillárisok eltérő szerkezete meghatározza, hogy milyen méretű anyagok és milyen gyorsan haladhatnak át.
19. Az oxigén és számos tápanyag főként koncentrációkülönbségüknek megfelelően diffundál a vérből a sejtek irányába.
20. Ellentétes irányban jut el a szén-dioxid és sok anyagcsere-végtermék a sejtek környezetéből a hajszálerekben áramló vérhez.
21. Ily módon a szövetnedv nem egyszerűen megrekedt folyadék, hanem állandóan megújuló közvetítő közeg a vérkeringés és a sejtek között.
22. Mivel a legtöbb sejt nem érintkezik közvetlenül vérrel, oxigénhez és tápanyagokhoz kizárólag ezen a köztes folyadéktéren keresztül jut hozzá.
23. A sűrű kapillárishálózat rövid diffúziós távolságokat teremt, ami lehetővé teszi az anyagok gyors cseréjét még nagy anyagcseréjű szövetekben is.
24. Emelkedett vénás nyomás esetén a kapillárisokból történő folyadékkilépés fokozódhat, mert a hidrosztatikai nyomás a vénás szakaszon is magas marad.
25. Ha viszont csökken a plazma albumintartalma, gyengül a vizet az érpályában tartó onkotikus erő, így több folyadék marad az interstitiumban.
26. Gyulladás során az endothel áteresztőképessége megnőhet, ami nemcsak folyadék, hanem nagyobb mennyiségű plazmafehérje kilépését is lehetővé teszi.
27. Az interstitiumba jutott fehérjék fokozzák annak onkotikus hatását, ezért további vizet vonzanak ki az érpályából, és elősegíthetik a duzzanat kialakulását.
28. Normális körülmények között a kiszűrődött folyadék feleslegét és az interstitiumba került fehérjéket a vakon kezdődő nyirokkapillárisok veszik fel.
29. Amint a szövetnedv belép egy nyirokkapilláris lumenébe, már nyiroknak nevezzük, bár összetétele továbbra is tükrözi szöveti eredetét.
30. A nyirok tehát nem külön termelődő váladék, hanem a vérplazmából származó, majd a sejtközötti téren áthaladó folyadék folytatása.
31. Összetétele a testtáj és az adott szerv működése szerint változik, ezért fehérje-, sejt- és zsírtartalma jelentős területi különbségeket mutathat.
32. A bélből elvezetett nyirok étkezés után különösen sok felszívott zsírt tartalmaz, amitől tejszerűen zavarossá válhat.
33. Más szövetek nyirkában nyiroksejtek, antigének, sejttörmelékek és olyan fehérjék is megjelenhetnek, amelyeket a vérkapillárisok közvetlenül nem vesznek vissza.
34. Amennyiben a filtráció tartósan meghaladja a nyirokelvezetés teljesítőképességét, szöveti folyadék halmozódik fel, és ödéma alakul ki.
35. A szövetnedv nyirokká válása így összekapcsolja a mikrokeringést a nyirokérrendszerrel, amelynek kezdeti szakaszát a következő fejezet tárgyalja részletesebben.
(aufklappen)német
1. Die Gewebsflüssigkeit bildet die unmittelbare flüssige Umgebung der Zellen, über die der Stoffaustausch zwischen Blut und Geweben stattfindet.
2. Die zwischen Zellen und Kapillaren gelegene Flüssigkeit füllt die feinen Spalten und den zusammenhängenden Raum der bindegewebigen Interzellularsubstanz.
3. Ihr Ausgangsmaterial ist das Blutplasma, aus dem Wasser und ein Teil der gelösten Stoffe durch die Kapillarwand filtriert werden.
4. Da die Kapillarwand nur aus einer Endothelzellschicht besteht, bietet sie einen kurzen und regulierbaren Durchtrittsweg zwischen Blut und Interstitium.
5. Wasser, Ionen, Glukose und andere kleine Moleküle können relativ leicht hindurchtreten, während die Blutzellen gewöhnlich in der Gefäßbahn verbleiben.
6. Auch die meisten Plasmaproteine werden von der intakten Kapillarwand zurückgehalten, weshalb der Proteingehalt der Gewebsflüssigkeit deutlich niedriger als derjenige des Plasmas ist.
7. Eine nach außen gerichtete Triebkraft erzeugt vor allem der hydrostatische Druck innerhalb der Kapillare, der Flüssigkeit zum interstitiellen Raum bewegt.
8. Dem wirkt der hydrostatische Druck des interstitiellen Raumes entgegen, der bei seinem Anstieg den weiteren Flüssigkeitsaustritt begrenzt.
9. Nach innen zur Gefäßbahn zieht der von den Plasmaproteinen erzeugte kolloidosmotische, auch onkotisch genannte Druck das Wasser.
10. Bei dieser Wirkung spielt Albumin die führende Rolle, da es aufgrund seiner hohen Konzentration wesentlich zur wasserbindenden Fähigkeit des Plasmas beiträgt.
11. Richtung und Ausmaß der Flüssigkeitsbewegung werden somit nicht durch einen einzelnen Druck, sondern durch die Resultierende entgegengesetzter hydrostatischer und onkotischer Kräfte bestimmt.
12. Näher an der arteriellen Seite ist der Kapillardruck gewöhnlich höher, weshalb in diesem Abschnitt meist die Filtration von Plasmawasser überwiegt.
13. Zum venösen Ende hin nimmt der hydrostatische Druck allmählich ab, während die onkotische Wirkung der Plasmaproteine im Wesentlichen erhalten bleibt.
14. Nach dem vereinfachten klassischen Modell wird deshalb am venösen Kapillarabschnitt ein erheblicher Teil der zuvor filtrierten Flüssigkeit wieder aufgenommen.
15. Unter dauerhaften Ruhebedingungen bleibt jedoch in den Kapillaren vieler Gewebe eine geringe Nettofiltration bestehen, deren Überschuss das Lymphsystem ableitet.
16. Nach heutiger Auffassung ist auch die das Endothel bedeckende Glykokalyx eine wichtige Filterschicht, welche die Flüssigkeits- und Proteinbewegung fein beeinflusst.
17. Je nach Organ gelangt eine unterschiedliche Flüssigkeitsmenge in das Interstitium, weil Kapillardruck, Durchblutung und Gefäßdurchlässigkeit nicht überall gleich sind.
18. Der unterschiedliche Bau kontinuierlicher, fenestrierter und sinusoidaler Kapillaren bestimmt, welche Stoffgrößen mit welcher Geschwindigkeit hindurchtreten können.
19. Sauerstoff und zahlreiche Nährstoffe diffundieren hauptsächlich entsprechend ihrem Konzentrationsgefälle aus dem Blut zu den Zellen.
20. In entgegengesetzter Richtung gelangen Kohlendioxid und viele Stoffwechselendprodukte aus der Zellumgebung zum Blut der Kapillaren.
21. Auf diese Weise ist die Gewebsflüssigkeit keine bloß stehende Flüssigkeit, sondern ein ständig erneuertes Vermittlungsmedium zwischen Blutkreislauf und Zellen.
22. Da die meisten Zellen keinen unmittelbaren Blutkontakt besitzen, erhalten sie Sauerstoff und Nährstoffe ausschließlich über diesen dazwischenliegenden Flüssigkeitsraum.
23. Das dichte Kapillarnetz schafft kurze Diffusionsstrecken, wodurch ein schneller Stoffaustausch selbst in Geweben mit hohem Stoffwechsel ermöglicht wird.
24. Bei erhöhtem Venendruck kann der Flüssigkeitsaustritt aus den Kapillaren zunehmen, weil der hydrostatische Druck auch im venösen Abschnitt hoch bleibt.
25. Sinkt dagegen der Albumingehalt des Plasmas, wird die das Wasser in der Gefäßbahn haltende onkotische Kraft schwächer, sodass mehr Flüssigkeit im Interstitium verbleibt.
26. Während einer Entzündung kann die Durchlässigkeit des Endothels zunehmen, wodurch nicht nur Flüssigkeit, sondern auch eine größere Menge Plasmaproteine austreten kann.
27. Die in das Interstitium gelangten Proteine verstärken dessen onkotische Wirkung, ziehen dadurch weiteres Wasser aus der Gefäßbahn und können eine Schwellung begünstigen.
28. Unter normalen Bedingungen nehmen die blind beginnenden Lymphkapillaren den Überschuss der filtrierten Flüssigkeit und die in das Interstitium gelangten Proteine auf.
29. Sobald die Gewebsflüssigkeit in das Lumen einer Lymphkapillare eintritt, wird sie als Lymphe bezeichnet, obwohl ihre Zusammensetzung weiterhin ihre Gewebeherkunft widerspiegelt.
30. Die Lymphe ist somit kein gesondert gebildetes Sekret, sondern die Fortsetzung einer aus dem Blutplasma stammenden und durch den Zellzwischenraum geflossenen Flüssigkeit.
31. Ihre Zusammensetzung verändert sich je nach Körperregion und Organfunktion, weshalb Protein-, Zell- und Fettgehalt erhebliche regionale Unterschiede aufweisen können.
32. Die aus dem Darm abgeleitete Lymphe enthält nach einer Mahlzeit besonders viel resorbiertes Fett und kann dadurch milchig getrübt erscheinen.
33. In der Lymphe anderer Gewebe können Lymphozyten, Antigene, Zelltrümmer und Proteine auftreten, welche die Blutkapillaren nicht unmittelbar wieder aufnehmen.
34. Übersteigt die Filtration dauerhaft die Leistungsfähigkeit des Lymphabflusses, sammelt sich Gewebsflüssigkeit an und ein Ödem entsteht.
35. Der Übergang der Gewebsflüssigkeit in Lymphe verbindet somit die Mikrozirkulation mit dem Lymphgefäßsystem, dessen Anfangsabschnitt im folgenden Kapitel genauer behandelt wird.