1.1.1 – Az élő és az élettelen határa – Die Grenze zwischen Belebtem und Unbelebtem
1. Egy kisgyermek is habozás nélkül különbséget tesz a kavics és a bogár között, pedig arra a kérdésre, hogy mi az élet, a tudomány máig sem tudott egyetlen mondatban válaszolni. – Schon ein kleines Kind unterscheidet ohne Zögern zwischen einem Kieselstein und einem Käfer, obwohl die Wissenschaft auf die Frage, was das Leben sei, bis heute nicht in einem einzigen Satz antworten konnte.
2. A hétköznapi biztonság néhány feltűnő jelen alapul: az élő mozog, válaszol, növekszik és elpusztul. – Die alltägliche Sicherheit beruht auf einigen auffälligen Zeichen: das Lebendige bewegt sich, antwortet, wächst und geht zugrunde.
3. Közelebbről nézve azonban ezek a jelek külön-külön az élettelen természetben is megtalálhatók, és a határ elmosódik. – Bei näherem Hinsehen finden sich diese Zeichen jedoch einzeln auch in der unbelebten Natur, und die Grenze verwischt sich.
4. A kristály például növekszik, szabályos alakot vesz fel, sőt megfelelő oldatban a sérülését is kijavítja, mégsem nevezzük élőnek. – Der Kristall zum Beispiel wächst, nimmt eine regelmäßige Gestalt an und bessert in einer geeigneten Lösung sogar seine Beschädigung aus, dennoch nennen wir ihn nicht lebendig.
5. A gép mozog, energiát fogyaszt és munkát végez, önmagát azonban nem tartja fenn: alkatrészeit más cseréli ki, és sérülését más javítja meg. – Die Maschine bewegt sich, verbraucht Energie und verrichtet Arbeit, sich selbst erhält sie jedoch nicht: ihre Teile werden von einem anderen ausgetauscht, und ihre Beschädigung wird von einem anderen repariert.
6. A vírus a legnehezebb eset: örökítőanyaga van, szaporodni is képes, önálló anyagcseréje azonban nincs, ezért gazdasejten kívül élettelen részecskeként viselkedik. – Das Virus (virus) ist der schwierigste Fall: es besitzt Erbmaterial und ist auch zur Vermehrung fähig, einen eigenen Stoffwechsel (metabolismus) hat es jedoch nicht, deshalb verhält es sich außerhalb einer Wirtszelle wie ein unbelebtes Teilchen.
7. A mag és a spóra ugyanezt a bizonytalanságot a másik irányból mutatja: bennük az élet folyamatai csaknem teljesen leállnak, mégis megőrzik azt a képességet, hogy kedvező körülmények között újra meginduljanak. – Das Samenkorn und die Spore zeigen dieselbe Unsicherheit aus der entgegengesetzten Richtung: in ihnen kommen die Lebensvorgänge fast vollständig zum Stillstand, dennoch bewahren sie die Fähigkeit, unter günstigen Bedingungen wieder in Gang zu kommen.
8. Ezek a határesetek arra tanítanak, hogy az élet nem anyag, hanem a folyamatok rendje: nem abból áll, amiből a test épül, hanem abból, ahogyan a test működik. – Diese Grenzfälle lehren, dass das Leben kein Stoff ist, sondern die Ordnung der Vorgänge: es besteht nicht aus dem, woraus der Körper gebaut ist, sondern aus der Art, wie der Körper arbeitet.
9. A vegyelemzés ugyanezt erősíti meg: az élő testet ugyanazok az atomok építik fel, mint a kőzeteket, a levegőt és a vizet, elsősorban szén, hidrogén, oxigén és nitrogén, és egyetlen olyan elem sincs benne, amely csak az élővilágban fordulna elő. – Die chemische Analyse bestätigt dasselbe: den lebenden Körper bauen dieselben Atome auf wie die Gesteine, die Luft und das Wasser, vor allem Kohlenstoff, Wasserstoff, Sauerstoff und Stickstoff, und es gibt in ihm kein einziges Element, das nur in der belebten Welt vorkäme.
10. A különbség tehát nem valamilyen titokzatos életerőben rejlik, amelyet a régebbi tudomány még feltételezett, hanem abban, ahogyan ezek a közönséges atomok rendeződnek és együttműködnek; ezt a különleges szerveződést néhány visszatérő ismertetőjegy árulja el, amelyek csak együtt, egyszerre jelen lévő egészként jelentenek életet. – Der Unterschied liegt also nicht in irgendeiner geheimnisvollen Lebenskraft (vis vitalis), die die ältere Wissenschaft noch annahm, sondern darin, wie sich diese gewöhnlichen Atome ordnen und zusammenwirken; diese besondere Organisation verrät sich durch einige wiederkehrende Kennzeichen, die nur gemeinsam, als gleichzeitig vorhandenes Ganzes, Leben bedeuten.
(aufklappen)magyar
1. Egy kisgyermek is habozás nélkül különbséget tesz a kavics és a bogár között, pedig arra a kérdésre, hogy mi az élet, a tudomány máig sem tudott egyetlen mondatban válaszolni.
2. A hétköznapi biztonság néhány feltűnő jelen alapul: az élő mozog, válaszol, növekszik és elpusztul.
3. Közelebbről nézve azonban ezek a jelek külön-külön az élettelen természetben is megtalálhatók, és a határ elmosódik.
4. A kristály például növekszik, szabályos alakot vesz fel, sőt megfelelő oldatban a sérülését is kijavítja, mégsem nevezzük élőnek.
5. A gép mozog, energiát fogyaszt és munkát végez, önmagát azonban nem tartja fenn: alkatrészeit más cseréli ki, és sérülését más javítja meg.
6. A vírus a legnehezebb eset: örökítőanyaga van, szaporodni is képes, önálló anyagcseréje azonban nincs, ezért gazdasejten kívül élettelen részecskeként viselkedik.
7. A mag és a spóra ugyanezt a bizonytalanságot a másik irányból mutatja: bennük az élet folyamatai csaknem teljesen leállnak, mégis megőrzik azt a képességet, hogy kedvező körülmények között újra meginduljanak.
8. Ezek a határesetek arra tanítanak, hogy az élet nem anyag, hanem a folyamatok rendje: nem abból áll, amiből a test épül, hanem abból, ahogyan a test működik.
9. A vegyelemzés ugyanezt erősíti meg: az élő testet ugyanazok az atomok építik fel, mint a kőzeteket, a levegőt és a vizet, elsősorban szén, hidrogén, oxigén és nitrogén, és egyetlen olyan elem sincs benne, amely csak az élővilágban fordulna elő.
10. A különbség tehát nem valamilyen titokzatos életerőben rejlik, amelyet a régebbi tudomány még feltételezett, hanem abban, ahogyan ezek a közönséges atomok rendeződnek és együttműködnek; ezt a különleges szerveződést néhány visszatérő ismertetőjegy árulja el, amelyek csak együtt, egyszerre jelen lévő egészként jelentenek életet.
(aufklappen)német
1. Schon ein kleines Kind unterscheidet ohne Zögern zwischen einem Kieselstein und einem Käfer, obwohl die Wissenschaft auf die Frage, was das Leben sei, bis heute nicht in einem einzigen Satz antworten konnte.
2. Die alltägliche Sicherheit beruht auf einigen auffälligen Zeichen: das Lebendige bewegt sich, antwortet, wächst und geht zugrunde.
3. Bei näherem Hinsehen finden sich diese Zeichen jedoch einzeln auch in der unbelebten Natur, und die Grenze verwischt sich.
4. Der Kristall zum Beispiel wächst, nimmt eine regelmäßige Gestalt an und bessert in einer geeigneten Lösung sogar seine Beschädigung aus, dennoch nennen wir ihn nicht lebendig.
5. Die Maschine bewegt sich, verbraucht Energie und verrichtet Arbeit, sich selbst erhält sie jedoch nicht: ihre Teile werden von einem anderen ausgetauscht, und ihre Beschädigung wird von einem anderen repariert.
6. Das Virus (virus) ist der schwierigste Fall: es besitzt Erbmaterial und ist auch zur Vermehrung fähig, einen eigenen Stoffwechsel (metabolismus) hat es jedoch nicht, deshalb verhält es sich außerhalb einer Wirtszelle wie ein unbelebtes Teilchen.
7. Das Samenkorn und die Spore zeigen dieselbe Unsicherheit aus der entgegengesetzten Richtung: in ihnen kommen die Lebensvorgänge fast vollständig zum Stillstand, dennoch bewahren sie die Fähigkeit, unter günstigen Bedingungen wieder in Gang zu kommen.
8. Diese Grenzfälle lehren, dass das Leben kein Stoff ist, sondern die Ordnung der Vorgänge: es besteht nicht aus dem, woraus der Körper gebaut ist, sondern aus der Art, wie der Körper arbeitet.
9. Die chemische Analyse bestätigt dasselbe: den lebenden Körper bauen dieselben Atome auf wie die Gesteine, die Luft und das Wasser, vor allem Kohlenstoff, Wasserstoff, Sauerstoff und Stickstoff, und es gibt in ihm kein einziges Element, das nur in der belebten Welt vorkäme.
10. Der Unterschied liegt also nicht in irgendeiner geheimnisvollen Lebenskraft (vis vitalis), die die ältere Wissenschaft noch annahm, sondern darin, wie sich diese gewöhnlichen Atome ordnen und zusammenwirken; diese besondere Organisation verrät sich durch einige wiederkehrende Kennzeichen, die nur gemeinsam, als gleichzeitig vorhandenes Ganzes, Leben bedeuten.