14.7 – A reflexív – Der Reflexbogen
1. Olyan anatómiai kapcsolatrendszert nevezünk reflexívnek, amely egy meghatározott receptor ingerfelvételétől az afferens és központi kapcsolatokon át egészen a végrehajtó szervig vezet. – Als Reflexbogen bezeichnet man ein anatomisches Verschaltungssystem, das von der Reizaufnahme eines bestimmten Rezeptors über afferente und zentrale Verbindungen bis zum Erfolgsorgan führt.
2. A reflexív szerkezeti felépítése klasszikusan receptorból, afferens neuronból, központi átkapcsolási területből, efferens neuronból és az utóbbi által beidegzett effektorból áll. – Der strukturelle Aufbau eines Reflexbogens besteht klassischerweise aus Rezeptor, afferentem Neuron, zentralem Verschaltungsbereich, efferentem Neuron und dem von diesem innervierten Effektor.
3. Bár az egyes reflexkapcsolatok összetettsége jelentősen eltérhet, valamennyi esetben felismerhető egy perifériás érzékelő rész, egy központi kapcsolás és egy kimeneti idegi szakasz. – Obwohl sich einzelne Reflexverschaltungen hinsichtlich ihrer Komplexität erheblich unterscheiden können, lassen sich stets ein peripherer sensorischer Anteil, eine zentrale Verschaltung und ein nervaler Ausgangsabschnitt erkennen.
4. Első szerkezeti elemként a receptor olyan specializált érzékelő struktúrát alkot, amely a külső vagy belső környezet meghatározott változásainak észlelésére alkalmas. – Als erstes strukturelles Element bildet der Rezeptor eine spezialisierte sensorische Struktur, die bestimmte Veränderungen der äußeren oder inneren Umgebung erfassen kann.
5. A reflexív kiindulópontját képező receptor lehet önálló érzéksejt, szabad idegvégződés vagy összetettebb tokos végkészülék, az érzékelt inger jellegétől függően. – Der den Ausgangspunkt des Reflexbogens bildende Rezeptor kann je nach Reizart eine eigenständige Sinneszelle, eine freie Nervenendigung oder ein komplexeres gekapseltes Endorgan sein.
6. A receptorhoz kapcsolódó afferens, vagyis érző idegrost a periférián keletkező információt meghatározott központi idegrendszeri terület felé vezeti. – Die mit dem Rezeptor verbundene afferente, also sensible Nervenfaser leitet die in der Peripherie entstehende Information zu einem bestimmten Bereich des Zentralnervensystems.
7. Szomatikus reflexekben az afferens neuron sejtteste rendszerint valamely gerincvelői érződúcban vagy egy érző agyidegdúcban helyezkedik el. – Bei somatischen Reflexen liegt der Zellkörper des afferenten Neurons gewöhnlich in einem Spinalganglion oder in einem sensiblen Hirnnervenganglion.
8. A gerincvelői reflexívhez tartozó elsődleges érző neuron többnyire pszeudounipoláris sejt, amelynek perifériás és központi nyúlványa egy közös törzsből ágazik el. – Das primäre sensible Neuron eines spinalen Reflexbogens ist meist pseudounipolar und besitzt einen peripheren sowie einen zentralen Fortsatz, die aus einem gemeinsamen Stamm hervorgehen.
9. Perifériás nyúlványával az érző neuron a receptorhoz kapcsolódik, központi ága pedig a hátsó gyökéren keresztül belép a gerincvelő megfelelő szelvényébe. – Mit seinem peripheren Fortsatz ist das sensible Neuron mit dem Rezeptor verbunden, während sein zentraler Ast über die Hinterwurzel in das entsprechende Rückenmarkssegment eintritt.
10. A hátsó gyökér közelében található gerincvelői dúc tartalmazza azoknak a primer érző neuronoknak a sejttestjeit, amelyek perifériás információt szállítanak a gerincvelőbe. – Das nahe der Hinterwurzel gelegene Spinalganglion enthält die Zellkörper jener primären sensiblen Neuronen, die periphere Informationen in das Rückenmark weiterleiten.
11. Miután a központi nyúlvány belépett a gerincvelőbe, közvetlenül motoros neuronnal kapcsolódhat, vagy előbb egy, illetve több interneuronnal létesíthet szinaptikus összeköttetést. – Nach Eintritt des zentralen Fortsatzes in das Rückenmark kann dieser unmittelbar ein Motoneuron kontaktieren oder zunächst synaptische Verbindungen mit einem oder mehreren Interneuronen eingehen.
12. Aszerint, hogy az afferens és efferens neuron között hány központi szinaptikus kapcsolat található, monoszinaptikus és poliszinaptikus reflexíveket különböztetünk meg. – Je nachdem, wie viele zentrale synaptische Kontakte zwischen afferentem und efferentem Neuron liegen, unterscheidet man monosynaptische und polysynaptische Reflexbögen.
13. Monoszinaptikus reflexívben az elsődleges érzőrost központi végződése közvetlenül egy motoros neuronhoz kapcsolódik, ezért a két neuron között nem helyezkedik el interneuron. – Bei einem monosynaptischen Reflexbogen kontaktiert die zentrale Endigung der primären sensiblen Faser unmittelbar ein Motoneuron, sodass zwischen beiden Neuronen kein Interneuron liegt.
14. Klasszikus anatómiai példaként az izomorsóból kiinduló érzőrost közvetlen kapcsolatot létesíthet ugyanazon izom motoros neuronjával a gerincvelő elülső szarvában. – Als klassisches anatomisches Beispiel kann eine vom Muskelspindelorgan kommende sensible Faser unmittelbar ein Motoneuron desselben Muskels im Vorderhorn des Rückenmarks kontaktieren.
15. Poliszinaptikus kapcsolás esetén ezzel szemben az érző és motoros neuron között egy vagy több interneuron helyezkedik el, amelyek további kapcsolási lehetőségeket teremtenek. – Bei einer polysynaptischen Verschaltung liegen dagegen zwischen sensiblem und motorischem Neuron ein oder mehrere Interneuronen, die zusätzliche Verschaltungsmöglichkeiten schaffen.
16. Minél több interneuron épül be egy reflexív központi részébe, annál összetettebb anatómiai hálózat jöhet létre különböző gerincvelői szelvények és neuronpopulációk között. – Je mehr Interneuronen in den zentralen Anteil eines Reflexbogens eingeschaltet sind, desto komplexere anatomische Netzwerke können zwischen verschiedenen Rückenmarkssegmenten und Neuronenpopulationen entstehen.
17. Nem feltétlenül marad egyetlen gerincvelői szelvényre korlátozva az afferens rost központi elágazása, hanem felszálló és leszálló kollaterálisokat is képezhet. – Die zentrale Verzweigung einer afferenten Faser bleibt nicht zwingend auf ein Rückenmarkssegment beschränkt, sondern kann zusätzlich auf- und absteigende Kollateralen bilden.
18. E kollaterálisok révén ugyanaz a perifériás érző információ több szomszédos szelvény interneuronjaihoz és motoros neuronjaihoz is eljuthat, több izomcsoportot összekapcsolva. – Über solche Kollateralen kann dieselbe periphere sensible Information Interneuronen und Motoneuronen mehrerer benachbarter Segmente erreichen und dadurch verschiedene Muskelgruppen miteinander verschalten.
19. A központi kapcsolórendszerben elhelyezkedő interneuronok rendszerint teljes egészében a központi idegrendszeren belül maradnak, és különböző neuronpopulációk között teremtenek összeköttetéseket. – Die im zentralen Verschaltungssystem gelegenen Interneuronen bleiben gewöhnlich vollständig innerhalb des Zentralnervensystems und stellen Verbindungen zwischen verschiedenen Neuronenpopulationen her.
20. Egyes interneuronok helyi kapcsolatokban vesznek részt, míg mások hosszabb propriospinalis nyúlványaikkal egymástól távolabb fekvő gerincvelői szelvényeket kapcsolhatnak össze. – Manche Interneuronen sind an lokalen Verschaltungen beteiligt, während andere mit längeren propriospinalen Fortsätzen weiter voneinander entfernte Rückenmarkssegmente miteinander verbinden können.
21. A reflexív efferens szárát szomatikus reflex esetén olyan motoros neuron alkotja, amelynek sejtteste rendszerint a gerincvelő elülső szarvában található. – Den efferenten Schenkel eines somatischen Reflexbogens bildet ein Motoneuron, dessen Zellkörper gewöhnlich im Vorderhorn des Rückenmarks gelegen ist.
22. Az elülső szarvból kiinduló motoros axon a gerincvelő elülső gyökerén keresztül hagyja el a központi idegrendszert, majd perifériás idegben folytatja útját. – Das vom Vorderhorn ausgehende motorische Axon verlässt das Zentralnervensystem über die Vorderwurzel des Rückenmarks und zieht anschließend innerhalb eines peripheren Nervs weiter.
23. A gerincvelői idegben az érző és motoros rostok közösen haladhatnak, annak ellenére, hogy a reflexív afferens és efferens száraként funkcionálisan eltérő irányokat képviselnek. – Im Spinalnerv können sensible und motorische Fasern gemeinsam verlaufen, obwohl sie als afferenter und efferenter Schenkel des Reflexbogens funktionell unterschiedliche Richtungen repräsentieren.
24. Végül a motoros axon perifériás ágai elérik a megfelelő vázizmot, ahol neuromuszkuláris kapcsolatokon keresztül érintkeznek az általuk beidegzett izomrostokkal. – Schließlich erreichen die peripheren Äste des motorischen Axons den entsprechenden Skelettmuskel und kontaktieren dort über neuromuskuläre Verbindungen die von ihnen innervierten Muskelfasern.
25. Az anatómiai reflexív utolsó elemét az effektor alkotja, amely szomatikus reflexben többnyire vázizom, vegetatív reflex esetén azonban simaizom, szívizom vagy mirigy lehet. – Das letzte anatomische Element des Reflexbogens bildet der Effektor, der bei somatischen Reflexen meist Skelettmuskel, bei vegetativen Reflexen dagegen glatte Muskulatur, Herzmuskel oder eine Drüse sein kann.
26. Szomatikus és vegetatív reflexívek között különösen az efferens szakasz felépítésében mutatkozik alapvető különbség, mivel a vegetatív kimenet rendszerint két neuronból álló láncot tartalmaz. – Zwischen somatischen und vegetativen Reflexbögen besteht besonders im Aufbau des efferenten Abschnitts ein grundlegender Unterschied, da der vegetative Ausgang gewöhnlich eine Zweineuronenkette enthält.
27. Vegetatív reflexben az első efferens neuron sejtteste a központi idegrendszerben található, axonja pedig egy perifériás vegetatív dúcban kapcsolódik át a következő neuronra. – Bei einem vegetativen Reflex liegt der Zellkörper des ersten efferenten Neurons im Zentralnervensystem, während sein Axon in einem peripheren autonomen Ganglion auf das folgende Neuron umgeschaltet wird.
28. A vegetatív dúcban elhelyezkedő második neuron axonja ezután a tényleges zsigeri effektorhoz halad, amely lehet simaizom, szívizom vagy szekréciós mirigy. – Das Axon des im autonomen Ganglion gelegenen zweiten Neurons zieht anschließend zum eigentlichen viszeralen Effektor, bei dem es sich um glatte Muskulatur, Herzmuskel oder eine Sekretionsdrüse handeln kann.
29. Attól függően, hogy a reflex receptorai és effektorai hol helyezkednek el, szomatikus, zsigeri vagy ezek különböző elemeit összekapcsoló reflexkapcsolatok írhatók le. – Je nachdem, wo Rezeptoren und Effektoren eines Reflexes liegen, lassen sich somatische, viszerale oder die Elemente beider Systeme miteinander verbindende Reflexverschaltungen beschreiben.
30. A receptor és az effektor ugyanazon szervben vagy anatómiai területen is elhelyezkedhet, de összetettebb reflexívben egymástól távolabb fekvő struktúrák között is létrejöhet kapcsolat. – Rezeptor und Effektor können im selben Organ oder anatomischen Gebiet liegen, bei komplexeren Reflexbögen jedoch auch weit voneinander entfernte Strukturen miteinander verbinden.
31. Ha a reflexív receptora és effektora ugyanazon szervrendszerhez tartozik, homonim jellegű kapcsolat jöhet létre, miközben más esetekben eltérő szervek kapcsolódnak össze. – Gehören Rezeptor und Effektor eines Reflexbogens demselben Organsystem an, kann eine homonyme Verschaltung entstehen, während in anderen Fällen unterschiedliche Organe miteinander verbunden werden.
32. A gerincvelő nemcsak egyszerű átkapcsoló állomásként szerepel a reflexívben, hanem számos interneuronális kapcsolat révén több izom és szelvény anatómiailag összehangolt kapcsolását teszi lehetővé. – Das Rückenmark dient im Reflexbogen nicht nur als einfache Umschaltstation, sondern ermöglicht durch zahlreiche interneuronale Verbindungen die anatomisch koordinierte Verschaltung mehrerer Muskeln und Segmente.
33. Egy végtagot érő fájdalmas inger esetén például az afferens rostok több interneuronhálózatot érhetnek el, amelyek különböző flexor- és extensorizmok motoros neuronjaihoz kapcsolódnak. – Bei einem schmerzhaften Reiz an einer Extremität können afferente Fasern beispielsweise mehrere Interneuronennetze erreichen, die mit Motoneuronen verschiedener Flexoren und Extensoren verbunden sind.
34. Az ilyen összetettebb reflexív központi ágrendszere akár az ellenoldali gerincvelői szürkeállományba is átléphet, így két testfél motoros neuronjai között teremt kapcsolatot. – Das zentrale Verzweigungssystem eines solchen komplexeren Reflexbogens kann sogar in die kontralaterale graue Rückenmarkssubstanz übertreten und dadurch Motoneuronen beider Körperseiten miteinander verschalten.
35. Az ellenoldalra áthaladó interneuronális kapcsolatok anatómiai alapot biztosítanak azokhoz a keresztezett reflexkapcsolatokhoz, amelyekben az egyik oldali érző bemenet a másik oldali izmokat is eléri. – Zur Gegenseite ziehende interneuronale Verbindungen bilden die anatomische Grundlage gekreuzter Reflexverschaltungen, bei denen einseitige sensible Eingänge auch Muskeln der anderen Körperseite erreichen.
36. Bár a reflexválasz központi kapcsolása a gerincvelőben vagy az agytörzsben létrejöhet, az afferens információ egy része párhuzamos felszálló pályákon magasabb központokhoz is továbbítódik. – Obwohl die zentrale Verschaltung einer Reflexantwort im Rückenmark oder Hirnstamm erfolgen kann, wird ein Teil der afferenten Information parallel über aufsteigende Bahnen zu höheren Zentren weitergeleitet.
37. E felszálló kollaterálisok nem képezik minden esetben a szűkebb értelemben vett reflexív nélkülözhetetlen részét, anatómiailag azonban összekapcsolják a reflexes hálózatokat magasabb idegrendszeri központokkal. – Diese aufsteigenden Kollateralen gehören nicht in jedem Fall zum unverzichtbaren Kern des Reflexbogens, verbinden reflexive Netzwerke anatomisch jedoch mit höheren Nervenzentren.
38. Hasonlóképpen leszálló agyi pályák is végződhetnek a reflexív interneuronjain vagy motoros neuronjain, így a magasabb központok anatómiailag hozzáférnek a gerincvelői kapcsolórendszerekhez. – Ebenso können absteigende Hirnbahnen an Interneuronen oder Motoneuronen des Reflexbogens enden, sodass höhere Zentren anatomischen Zugang zu spinalen Verschaltungssystemen besitzen.
39. A gerincvelői reflexív tehát nem elszigetelt, merev neuronlánc, hanem nagyobb idegrendszeri hálózatba beágyazott kapcsolási rendszer, amely számos más pályával érintkezik. – Ein spinaler Reflexbogen ist somit keine isolierte starre Neuronenkette, sondern ein in größere neuronale Netzwerke eingebettetes Verschaltungssystem mit zahlreichen Verbindungen zu anderen Bahnen.
40. A koponya területének reflexeiben a központi átkapcsolás gyakran az agytörzsben történik, ahol érző agyidegmagvak, interneuronok és motoros vagy vegetatív magvak kapcsolódnak egymáshoz. – Bei Reflexen im Kopfbereich erfolgt die zentrale Umschaltung häufig im Hirnstamm, wo sensible Hirnnervenkerne, Interneuronen sowie motorische oder vegetative Kerne miteinander verbunden sind.
41. Ilyen agytörzsi reflexívben az afferens és efferens szár akár különböző agyidegekhez is tartozhat, ezért az anatómiai kapcsolás több magterületet foghat össze. – In einem solchen Hirnstammreflex können afferenter und efferenter Schenkel sogar verschiedenen Hirnnerven angehören, sodass die anatomische Verschaltung mehrere Kerngebiete miteinander verbindet.
42. Klinikai vizsgálatkor egy meghatározott reflex kiváltása ezért egyszerre szolgáltathat információt a receptorról, az afferens idegről, a központi kapcsolásról, az efferens idegről és az effektorról. – Bei der klinischen Prüfung eines bestimmten Reflexes können daher gleichzeitig Informationen über Rezeptor, afferenten Nerv, zentrale Verschaltung, efferenten Nerv und Effektor gewonnen werden.
43. Ha a reflexív bármely anatómiai szakasza megszakad, az adott reflex megváltozhat vagy kieshet, ezért a reflexvizsgálat fontos szerepet játszik az idegrendszeri károsodás helyének meghatározásában. – Wird irgendein anatomischer Abschnitt des Reflexbogens unterbrochen, kann der betreffende Reflex verändert sein oder ausfallen, weshalb Reflexprüfungen bei der Lokalisation neurologischer Schäden eine wichtige Rolle spielen.
44. A reflexív anatómiai elemzésekor ezért pontosan követni kell, honnan indul az érző rost, hol történik a központi átkapcsolás, és mely idegi útvonalon jut el az efferens jel az effektorhoz. – Bei der anatomischen Analyse eines Reflexbogens muss daher genau verfolgt werden, wo die sensible Faser beginnt, wo die zentrale Umschaltung erfolgt und auf welchem Weg der efferente Schenkel den Effektor erreicht.
45. A receptor, az afferens neuron, a központi kapcsolóhálózat, az efferens neuron és a végrehajtó szerv térbeli összekapcsolódása alkotja azt az alapvető anatómiai sémát, amelyre a reflexek későbbi élettani tárgyalása épül. – Die räumliche Verschaltung von Rezeptor, afferentem Neuron, zentralem Netzwerk, efferentem Neuron und Erfolgsorgan bildet das anatomische Grundschema, auf dem die spätere physiologische Betrachtung der Reflexe aufbaut.
(aufklappen)magyar
1. Olyan anatómiai kapcsolatrendszert nevezünk reflexívnek, amely egy meghatározott receptor ingerfelvételétől az afferens és központi kapcsolatokon át egészen a végrehajtó szervig vezet.
2. A reflexív szerkezeti felépítése klasszikusan receptorból, afferens neuronból, központi átkapcsolási területből, efferens neuronból és az utóbbi által beidegzett effektorból áll.
3. Bár az egyes reflexkapcsolatok összetettsége jelentősen eltérhet, valamennyi esetben felismerhető egy perifériás érzékelő rész, egy központi kapcsolás és egy kimeneti idegi szakasz.
4. Első szerkezeti elemként a receptor olyan specializált érzékelő struktúrát alkot, amely a külső vagy belső környezet meghatározott változásainak észlelésére alkalmas.
5. A reflexív kiindulópontját képező receptor lehet önálló érzéksejt, szabad idegvégződés vagy összetettebb tokos végkészülék, az érzékelt inger jellegétől függően.
6. A receptorhoz kapcsolódó afferens, vagyis érző idegrost a periférián keletkező információt meghatározott központi idegrendszeri terület felé vezeti.
7. Szomatikus reflexekben az afferens neuron sejtteste rendszerint valamely gerincvelői érződúcban vagy egy érző agyidegdúcban helyezkedik el.
8. A gerincvelői reflexívhez tartozó elsődleges érző neuron többnyire pszeudounipoláris sejt, amelynek perifériás és központi nyúlványa egy közös törzsből ágazik el.
9. Perifériás nyúlványával az érző neuron a receptorhoz kapcsolódik, központi ága pedig a hátsó gyökéren keresztül belép a gerincvelő megfelelő szelvényébe.
10. A hátsó gyökér közelében található gerincvelői dúc tartalmazza azoknak a primer érző neuronoknak a sejttestjeit, amelyek perifériás információt szállítanak a gerincvelőbe.
11. Miután a központi nyúlvány belépett a gerincvelőbe, közvetlenül motoros neuronnal kapcsolódhat, vagy előbb egy, illetve több interneuronnal létesíthet szinaptikus összeköttetést.
12. Aszerint, hogy az afferens és efferens neuron között hány központi szinaptikus kapcsolat található, monoszinaptikus és poliszinaptikus reflexíveket különböztetünk meg.
13. Monoszinaptikus reflexívben az elsődleges érzőrost központi végződése közvetlenül egy motoros neuronhoz kapcsolódik, ezért a két neuron között nem helyezkedik el interneuron.
14. Klasszikus anatómiai példaként az izomorsóból kiinduló érzőrost közvetlen kapcsolatot létesíthet ugyanazon izom motoros neuronjával a gerincvelő elülső szarvában.
15. Poliszinaptikus kapcsolás esetén ezzel szemben az érző és motoros neuron között egy vagy több interneuron helyezkedik el, amelyek további kapcsolási lehetőségeket teremtenek.
16. Minél több interneuron épül be egy reflexív központi részébe, annál összetettebb anatómiai hálózat jöhet létre különböző gerincvelői szelvények és neuronpopulációk között.
17. Nem feltétlenül marad egyetlen gerincvelői szelvényre korlátozva az afferens rost központi elágazása, hanem felszálló és leszálló kollaterálisokat is képezhet.
18. E kollaterálisok révén ugyanaz a perifériás érző információ több szomszédos szelvény interneuronjaihoz és motoros neuronjaihoz is eljuthat, több izomcsoportot összekapcsolva.
19. A központi kapcsolórendszerben elhelyezkedő interneuronok rendszerint teljes egészében a központi idegrendszeren belül maradnak, és különböző neuronpopulációk között teremtenek összeköttetéseket.
20. Egyes interneuronok helyi kapcsolatokban vesznek részt, míg mások hosszabb propriospinalis nyúlványaikkal egymástól távolabb fekvő gerincvelői szelvényeket kapcsolhatnak össze.
21. A reflexív efferens szárát szomatikus reflex esetén olyan motoros neuron alkotja, amelynek sejtteste rendszerint a gerincvelő elülső szarvában található.
22. Az elülső szarvból kiinduló motoros axon a gerincvelő elülső gyökerén keresztül hagyja el a központi idegrendszert, majd perifériás idegben folytatja útját.
23. A gerincvelői idegben az érző és motoros rostok közösen haladhatnak, annak ellenére, hogy a reflexív afferens és efferens száraként funkcionálisan eltérő irányokat képviselnek.
24. Végül a motoros axon perifériás ágai elérik a megfelelő vázizmot, ahol neuromuszkuláris kapcsolatokon keresztül érintkeznek az általuk beidegzett izomrostokkal.
25. Az anatómiai reflexív utolsó elemét az effektor alkotja, amely szomatikus reflexben többnyire vázizom, vegetatív reflex esetén azonban simaizom, szívizom vagy mirigy lehet.
26. Szomatikus és vegetatív reflexívek között különösen az efferens szakasz felépítésében mutatkozik alapvető különbség, mivel a vegetatív kimenet rendszerint két neuronból álló láncot tartalmaz.
27. Vegetatív reflexben az első efferens neuron sejtteste a központi idegrendszerben található, axonja pedig egy perifériás vegetatív dúcban kapcsolódik át a következő neuronra.
28. A vegetatív dúcban elhelyezkedő második neuron axonja ezután a tényleges zsigeri effektorhoz halad, amely lehet simaizom, szívizom vagy szekréciós mirigy.
29. Attól függően, hogy a reflex receptorai és effektorai hol helyezkednek el, szomatikus, zsigeri vagy ezek különböző elemeit összekapcsoló reflexkapcsolatok írhatók le.
30. A receptor és az effektor ugyanazon szervben vagy anatómiai területen is elhelyezkedhet, de összetettebb reflexívben egymástól távolabb fekvő struktúrák között is létrejöhet kapcsolat.
31. Ha a reflexív receptora és effektora ugyanazon szervrendszerhez tartozik, homonim jellegű kapcsolat jöhet létre, miközben más esetekben eltérő szervek kapcsolódnak össze.
32. A gerincvelő nemcsak egyszerű átkapcsoló állomásként szerepel a reflexívben, hanem számos interneuronális kapcsolat révén több izom és szelvény anatómiailag összehangolt kapcsolását teszi lehetővé.
33. Egy végtagot érő fájdalmas inger esetén például az afferens rostok több interneuronhálózatot érhetnek el, amelyek különböző flexor- és extensorizmok motoros neuronjaihoz kapcsolódnak.
34. Az ilyen összetettebb reflexív központi ágrendszere akár az ellenoldali gerincvelői szürkeállományba is átléphet, így két testfél motoros neuronjai között teremt kapcsolatot.
35. Az ellenoldalra áthaladó interneuronális kapcsolatok anatómiai alapot biztosítanak azokhoz a keresztezett reflexkapcsolatokhoz, amelyekben az egyik oldali érző bemenet a másik oldali izmokat is eléri.
36. Bár a reflexválasz központi kapcsolása a gerincvelőben vagy az agytörzsben létrejöhet, az afferens információ egy része párhuzamos felszálló pályákon magasabb központokhoz is továbbítódik.
37. E felszálló kollaterálisok nem képezik minden esetben a szűkebb értelemben vett reflexív nélkülözhetetlen részét, anatómiailag azonban összekapcsolják a reflexes hálózatokat magasabb idegrendszeri központokkal.
38. Hasonlóképpen leszálló agyi pályák is végződhetnek a reflexív interneuronjain vagy motoros neuronjain, így a magasabb központok anatómiailag hozzáférnek a gerincvelői kapcsolórendszerekhez.
39. A gerincvelői reflexív tehát nem elszigetelt, merev neuronlánc, hanem nagyobb idegrendszeri hálózatba beágyazott kapcsolási rendszer, amely számos más pályával érintkezik.
40. A koponya területének reflexeiben a központi átkapcsolás gyakran az agytörzsben történik, ahol érző agyidegmagvak, interneuronok és motoros vagy vegetatív magvak kapcsolódnak egymáshoz.
41. Ilyen agytörzsi reflexívben az afferens és efferens szár akár különböző agyidegekhez is tartozhat, ezért az anatómiai kapcsolás több magterületet foghat össze.
42. Klinikai vizsgálatkor egy meghatározott reflex kiváltása ezért egyszerre szolgáltathat információt a receptorról, az afferens idegről, a központi kapcsolásról, az efferens idegről és az effektorról.
43. Ha a reflexív bármely anatómiai szakasza megszakad, az adott reflex megváltozhat vagy kieshet, ezért a reflexvizsgálat fontos szerepet játszik az idegrendszeri károsodás helyének meghatározásában.
44. A reflexív anatómiai elemzésekor ezért pontosan követni kell, honnan indul az érző rost, hol történik a központi átkapcsolás, és mely idegi útvonalon jut el az efferens jel az effektorhoz.
45. A receptor, az afferens neuron, a központi kapcsolóhálózat, az efferens neuron és a végrehajtó szerv térbeli összekapcsolódása alkotja azt az alapvető anatómiai sémát, amelyre a reflexek későbbi élettani tárgyalása épül.
(aufklappen)német
1. Als Reflexbogen bezeichnet man ein anatomisches Verschaltungssystem, das von der Reizaufnahme eines bestimmten Rezeptors über afferente und zentrale Verbindungen bis zum Erfolgsorgan führt.
2. Der strukturelle Aufbau eines Reflexbogens besteht klassischerweise aus Rezeptor, afferentem Neuron, zentralem Verschaltungsbereich, efferentem Neuron und dem von diesem innervierten Effektor.
3. Obwohl sich einzelne Reflexverschaltungen hinsichtlich ihrer Komplexität erheblich unterscheiden können, lassen sich stets ein peripherer sensorischer Anteil, eine zentrale Verschaltung und ein nervaler Ausgangsabschnitt erkennen.
4. Als erstes strukturelles Element bildet der Rezeptor eine spezialisierte sensorische Struktur, die bestimmte Veränderungen der äußeren oder inneren Umgebung erfassen kann.
5. Der den Ausgangspunkt des Reflexbogens bildende Rezeptor kann je nach Reizart eine eigenständige Sinneszelle, eine freie Nervenendigung oder ein komplexeres gekapseltes Endorgan sein.
6. Die mit dem Rezeptor verbundene afferente, also sensible Nervenfaser leitet die in der Peripherie entstehende Information zu einem bestimmten Bereich des Zentralnervensystems.
7. Bei somatischen Reflexen liegt der Zellkörper des afferenten Neurons gewöhnlich in einem Spinalganglion oder in einem sensiblen Hirnnervenganglion.
8. Das primäre sensible Neuron eines spinalen Reflexbogens ist meist pseudounipolar und besitzt einen peripheren sowie einen zentralen Fortsatz, die aus einem gemeinsamen Stamm hervorgehen.
9. Mit seinem peripheren Fortsatz ist das sensible Neuron mit dem Rezeptor verbunden, während sein zentraler Ast über die Hinterwurzel in das entsprechende Rückenmarkssegment eintritt.
10. Das nahe der Hinterwurzel gelegene Spinalganglion enthält die Zellkörper jener primären sensiblen Neuronen, die periphere Informationen in das Rückenmark weiterleiten.
11. Nach Eintritt des zentralen Fortsatzes in das Rückenmark kann dieser unmittelbar ein Motoneuron kontaktieren oder zunächst synaptische Verbindungen mit einem oder mehreren Interneuronen eingehen.
12. Je nachdem, wie viele zentrale synaptische Kontakte zwischen afferentem und efferentem Neuron liegen, unterscheidet man monosynaptische und polysynaptische Reflexbögen.
13. Bei einem monosynaptischen Reflexbogen kontaktiert die zentrale Endigung der primären sensiblen Faser unmittelbar ein Motoneuron, sodass zwischen beiden Neuronen kein Interneuron liegt.
14. Als klassisches anatomisches Beispiel kann eine vom Muskelspindelorgan kommende sensible Faser unmittelbar ein Motoneuron desselben Muskels im Vorderhorn des Rückenmarks kontaktieren.
15. Bei einer polysynaptischen Verschaltung liegen dagegen zwischen sensiblem und motorischem Neuron ein oder mehrere Interneuronen, die zusätzliche Verschaltungsmöglichkeiten schaffen.
16. Je mehr Interneuronen in den zentralen Anteil eines Reflexbogens eingeschaltet sind, desto komplexere anatomische Netzwerke können zwischen verschiedenen Rückenmarkssegmenten und Neuronenpopulationen entstehen.
17. Die zentrale Verzweigung einer afferenten Faser bleibt nicht zwingend auf ein Rückenmarkssegment beschränkt, sondern kann zusätzlich auf- und absteigende Kollateralen bilden.
18. Über solche Kollateralen kann dieselbe periphere sensible Information Interneuronen und Motoneuronen mehrerer benachbarter Segmente erreichen und dadurch verschiedene Muskelgruppen miteinander verschalten.
19. Die im zentralen Verschaltungssystem gelegenen Interneuronen bleiben gewöhnlich vollständig innerhalb des Zentralnervensystems und stellen Verbindungen zwischen verschiedenen Neuronenpopulationen her.
20. Manche Interneuronen sind an lokalen Verschaltungen beteiligt, während andere mit längeren propriospinalen Fortsätzen weiter voneinander entfernte Rückenmarkssegmente miteinander verbinden können.
21. Den efferenten Schenkel eines somatischen Reflexbogens bildet ein Motoneuron, dessen Zellkörper gewöhnlich im Vorderhorn des Rückenmarks gelegen ist.
22. Das vom Vorderhorn ausgehende motorische Axon verlässt das Zentralnervensystem über die Vorderwurzel des Rückenmarks und zieht anschließend innerhalb eines peripheren Nervs weiter.
23. Im Spinalnerv können sensible und motorische Fasern gemeinsam verlaufen, obwohl sie als afferenter und efferenter Schenkel des Reflexbogens funktionell unterschiedliche Richtungen repräsentieren.
24. Schließlich erreichen die peripheren Äste des motorischen Axons den entsprechenden Skelettmuskel und kontaktieren dort über neuromuskuläre Verbindungen die von ihnen innervierten Muskelfasern.
25. Das letzte anatomische Element des Reflexbogens bildet der Effektor, der bei somatischen Reflexen meist Skelettmuskel, bei vegetativen Reflexen dagegen glatte Muskulatur, Herzmuskel oder eine Drüse sein kann.
26. Zwischen somatischen und vegetativen Reflexbögen besteht besonders im Aufbau des efferenten Abschnitts ein grundlegender Unterschied, da der vegetative Ausgang gewöhnlich eine Zweineuronenkette enthält.
27. Bei einem vegetativen Reflex liegt der Zellkörper des ersten efferenten Neurons im Zentralnervensystem, während sein Axon in einem peripheren autonomen Ganglion auf das folgende Neuron umgeschaltet wird.
28. Das Axon des im autonomen Ganglion gelegenen zweiten Neurons zieht anschließend zum eigentlichen viszeralen Effektor, bei dem es sich um glatte Muskulatur, Herzmuskel oder eine Sekretionsdrüse handeln kann.
29. Je nachdem, wo Rezeptoren und Effektoren eines Reflexes liegen, lassen sich somatische, viszerale oder die Elemente beider Systeme miteinander verbindende Reflexverschaltungen beschreiben.
30. Rezeptor und Effektor können im selben Organ oder anatomischen Gebiet liegen, bei komplexeren Reflexbögen jedoch auch weit voneinander entfernte Strukturen miteinander verbinden.
31. Gehören Rezeptor und Effektor eines Reflexbogens demselben Organsystem an, kann eine homonyme Verschaltung entstehen, während in anderen Fällen unterschiedliche Organe miteinander verbunden werden.
32. Das Rückenmark dient im Reflexbogen nicht nur als einfache Umschaltstation, sondern ermöglicht durch zahlreiche interneuronale Verbindungen die anatomisch koordinierte Verschaltung mehrerer Muskeln und Segmente.
33. Bei einem schmerzhaften Reiz an einer Extremität können afferente Fasern beispielsweise mehrere Interneuronennetze erreichen, die mit Motoneuronen verschiedener Flexoren und Extensoren verbunden sind.
34. Das zentrale Verzweigungssystem eines solchen komplexeren Reflexbogens kann sogar in die kontralaterale graue Rückenmarkssubstanz übertreten und dadurch Motoneuronen beider Körperseiten miteinander verschalten.
35. Zur Gegenseite ziehende interneuronale Verbindungen bilden die anatomische Grundlage gekreuzter Reflexverschaltungen, bei denen einseitige sensible Eingänge auch Muskeln der anderen Körperseite erreichen.
36. Obwohl die zentrale Verschaltung einer Reflexantwort im Rückenmark oder Hirnstamm erfolgen kann, wird ein Teil der afferenten Information parallel über aufsteigende Bahnen zu höheren Zentren weitergeleitet.
37. Diese aufsteigenden Kollateralen gehören nicht in jedem Fall zum unverzichtbaren Kern des Reflexbogens, verbinden reflexive Netzwerke anatomisch jedoch mit höheren Nervenzentren.
38. Ebenso können absteigende Hirnbahnen an Interneuronen oder Motoneuronen des Reflexbogens enden, sodass höhere Zentren anatomischen Zugang zu spinalen Verschaltungssystemen besitzen.
39. Ein spinaler Reflexbogen ist somit keine isolierte starre Neuronenkette, sondern ein in größere neuronale Netzwerke eingebettetes Verschaltungssystem mit zahlreichen Verbindungen zu anderen Bahnen.
40. Bei Reflexen im Kopfbereich erfolgt die zentrale Umschaltung häufig im Hirnstamm, wo sensible Hirnnervenkerne, Interneuronen sowie motorische oder vegetative Kerne miteinander verbunden sind.
41. In einem solchen Hirnstammreflex können afferenter und efferenter Schenkel sogar verschiedenen Hirnnerven angehören, sodass die anatomische Verschaltung mehrere Kerngebiete miteinander verbindet.
42. Bei der klinischen Prüfung eines bestimmten Reflexes können daher gleichzeitig Informationen über Rezeptor, afferenten Nerv, zentrale Verschaltung, efferenten Nerv und Effektor gewonnen werden.
43. Wird irgendein anatomischer Abschnitt des Reflexbogens unterbrochen, kann der betreffende Reflex verändert sein oder ausfallen, weshalb Reflexprüfungen bei der Lokalisation neurologischer Schäden eine wichtige Rolle spielen.
44. Bei der anatomischen Analyse eines Reflexbogens muss daher genau verfolgt werden, wo die sensible Faser beginnt, wo die zentrale Umschaltung erfolgt und auf welchem Weg der efferente Schenkel den Effektor erreicht.
45. Die räumliche Verschaltung von Rezeptor, afferentem Neuron, zentralem Netzwerk, efferentem Neuron und Erfolgsorgan bildet das anatomische Grundschema, auf dem die spätere physiologische Betrachtung der Reflexe aufbaut.