1.3.4 – Raktározás és hulladék – Speicherung und Abfall
1. A szervezetben lévő raktárak feladata, hogy kiegyenlítsék az étkezések közötti időszakokat és biztosítsák a folyamatos ellátást. – Die Aufgabe der Speicher im Organismus ist es, die Zeitspannen zwischen den Mahlzeiten auszugleichen und eine kontinuierliche Versorgung sicherzustellen.
2. A glikogén (glycogenum) a szervezet gyorsan mozgósítható, de korlátozott kapacitású szénhidrátraktára. – Glykogen (Glycogenum) ist der schnell mobilisierbare, aber in der Kapazität begrenzte Kohlenhydratspeicher des Organismus.
3. A glikogént főként a máj és a vázizomzat tárolja, de ez a készlet csak néhány órányi intenzív igénybevételre elegendő. – Glykogen wird hauptsächlich in der Leber und der Skelettmuskulatur gespeichert, aber dieser Vorrat reicht nur für einige Stunden intensiver Beanspruchung aus.
4. A zsírok jelentik a szervezet legfontosabb, nagy energiasűrűségű és hosszú távú raktárait. – Fette stellen die wichtigsten, energiereichen Langzeitspeicher des Organismus dar.
5. A fehérjéket (proteina) a szervezet nem tekinti valódi raktárnak, mivel minden fehérjemolekulának megvan a maga funkcionális feladata. – Proteine (Proteina) betrachtet der Organismus nicht als eigentliche Speicher, da jedes Eiweißmolekül seine eigene funktionelle Aufgabe hat.
6. Éhezés (inanitio) esetén a szervezet meghatározott sorrendben használja fel a tartalékait: először a szénhidrátokat, majd a zsírokat. – Im Falle des Verhungerns (Inanitio) nutzt der Organismus seine Reserven in einer bestimmten Reihenfolge: zuerst die Kohlenhydrate, dann die Fette.
7. Az energiaraktárak mellett a szervezet jelentős víz- és ásványisó-készletekkel is gazdálkodik a homeosztázis érdekében. – Neben den Energiespeichern wirtschaftet der Organismus im Interesse der Homöostase auch mit bedeutenden Wasser- und Mineralsalvorräten.
8. Az anyagcsere során minden átalakítási folyamatban keletkeznek olyan anyagok, amelyek a szervezet számára feleslegesek vagy károsak. – Während des Stoffwechsels entstehen in jedem Umbauprozess Stoffe, die für den Organismus überflüssig oder schädlich sind.
9. A legfőbb hulladéktermékek a szén-dioxid, a víz és a fehérje-anyagcsere végterméke, a karbamid. – Die Hauptabfallprodukte sind Kohlendioxid, Wasser und das Endprodukt des Eiweißstoffwechsels, der Harnstoff.
10. Az eltávolítás fő útvonalai a tüdőn, a vesén (ren), a bőrön és a bélrendszeren keresztül vezetnek a külvilágba. – Die Hauptwege der Entfernung führen über die Lunge, die Niere (Ren), die Haut und den Darmtrakt in die Außenwelt.
11. A hulladékanyagok felhalmozódása súlyosan károsíthatja a sejtek működését és az egész belső környezetet. – Die Anhäufung von Abfallstoffen kann die Funktion der Zellen und das gesamte innere Milieu schwer schädigen.
12. A kiválasztás és a szabályozás további részleteit a későbbi, speciális fejezetekben fogjuk részletesen elemezni. – Weitere Details zur Ausscheidung und Regelung werden wir in den späteren, speziellen Kapiteln ausführlich analysieren.
(aufklappen)magyar
1. A szervezetben lévő raktárak feladata, hogy kiegyenlítsék az étkezések közötti időszakokat és biztosítsák a folyamatos ellátást.
2. A glikogén (glycogenum) a szervezet gyorsan mozgósítható, de korlátozott kapacitású szénhidrátraktára.
3. A glikogént főként a máj és a vázizomzat tárolja, de ez a készlet csak néhány órányi intenzív igénybevételre elegendő.
4. A zsírok jelentik a szervezet legfontosabb, nagy energiasűrűségű és hosszú távú raktárait.
5. A fehérjéket (proteina) a szervezet nem tekinti valódi raktárnak, mivel minden fehérjemolekulának megvan a maga funkcionális feladata.
6. Éhezés (inanitio) esetén a szervezet meghatározott sorrendben használja fel a tartalékait: először a szénhidrátokat, majd a zsírokat.
7. Az energiaraktárak mellett a szervezet jelentős víz- és ásványisó-készletekkel is gazdálkodik a homeosztázis érdekében.
8. Az anyagcsere során minden átalakítási folyamatban keletkeznek olyan anyagok, amelyek a szervezet számára feleslegesek vagy károsak.
9. A legfőbb hulladéktermékek a szén-dioxid, a víz és a fehérje-anyagcsere végterméke, a karbamid.
10. Az eltávolítás fő útvonalai a tüdőn, a vesén (ren), a bőrön és a bélrendszeren keresztül vezetnek a külvilágba.
11. A hulladékanyagok felhalmozódása súlyosan károsíthatja a sejtek működését és az egész belső környezetet.
12. A kiválasztás és a szabályozás további részleteit a későbbi, speciális fejezetekben fogjuk részletesen elemezni.
(aufklappen)német
1. Die Aufgabe der Speicher im Organismus ist es, die Zeitspannen zwischen den Mahlzeiten auszugleichen und eine kontinuierliche Versorgung sicherzustellen.
2. Glykogen (Glycogenum) ist der schnell mobilisierbare, aber in der Kapazität begrenzte Kohlenhydratspeicher des Organismus.
3. Glykogen wird hauptsächlich in der Leber und der Skelettmuskulatur gespeichert, aber dieser Vorrat reicht nur für einige Stunden intensiver Beanspruchung aus.
4. Fette stellen die wichtigsten, energiereichen Langzeitspeicher des Organismus dar.
5. Proteine (Proteina) betrachtet der Organismus nicht als eigentliche Speicher, da jedes Eiweißmolekül seine eigene funktionelle Aufgabe hat.
6. Im Falle des Verhungerns (Inanitio) nutzt der Organismus seine Reserven in einer bestimmten Reihenfolge: zuerst die Kohlenhydrate, dann die Fette.
7. Neben den Energiespeichern wirtschaftet der Organismus im Interesse der Homöostase auch mit bedeutenden Wasser- und Mineralsalvorräten.
8. Während des Stoffwechsels entstehen in jedem Umbauprozess Stoffe, die für den Organismus überflüssig oder schädlich sind.
9. Die Hauptabfallprodukte sind Kohlendioxid, Wasser und das Endprodukt des Eiweißstoffwechsels, der Harnstoff.
10. Die Hauptwege der Entfernung führen über die Lunge, die Niere (Ren), die Haut und den Darmtrakt in die Außenwelt.
11. Die Anhäufung von Abfallstoffen kann die Funktion der Zellen und das gesamte innere Milieu schwer schädigen.
12. Weitere Details zur Ausscheidung und Regelung werden wir in den späteren, speziellen Kapiteln ausführlich analysieren.