4.12.1 – A kulcscsont és a lapocka – Schlüsselbein und Schulterblatt
1. A vállöv csontos vázát két páros csont, a kulcscsont és a lapocka alkotja, amelyek együtt kapcsolják a szabad felső végtagot a törzshöz. – Das knöcherne Gerüst des Schultergürtels besteht aus zwei paarigen Knochen, dem Schlüsselbein und dem Schulterblatt, die gemeinsam die freie obere Extremität mit dem Rumpf verbinden.
2. Elöl a kulcscsont teremt közvetlen csontos kapcsolatot a mellkas és a felső végtag között, míg hátul a lapockát elsősorban izmok rögzítik a törzshöz. – Vorn stellt das Schlüsselbein die direkte knöcherne Verbindung zwischen Brustkorb und oberer Extremität her, während das Schulterblatt hinten vor allem durch Muskeln am Rumpf befestigt wird.
3. A kulcscsont (clavicula) megközelítőleg vízszintesen húzódó, enyhén csavart, S alakban görbült hosszú csont, amely közvetlenül a bőr alatt tapintható. – Das Schlüsselbein (Clavicula) ist ein annähernd horizontal verlaufender, leicht verdrehter und S-förmig gekrümmter langer Knochen, der unmittelbar unter der Haut tastbar ist.
4. Mediális kétharmada előrefelé, laterális harmada hátrafelé domborodik, így a csont alakja rugalmasan vezeti át a felső végtagot érő erőket a törzsre. – Seine medialen zwei Drittel sind nach vorn, sein laterales Drittel nach hinten konvex, wodurch der Knochen Belastungen der oberen Extremität elastisch auf den Rumpf überträgt.
5. A kulcscsont vaskosabb belső része a szegycsonti vég (extremitas sternalis), amely a szegycsont markolatával és az első bordaporccal létesít ízületi kapcsolatot. – Der kräftigere mediale Abschnitt des Schlüsselbeins ist das Brustbeinende (Extremitas sternalis), das mit dem Brustbeinhandgriff und dem ersten Rippenknorpel gelenkig verbunden ist.
6. Ezen a végen található a szegycsonti ízületi felszín (facies articularis sternalis), amely rendszerint nagyobb, mint a vele szemben fekvő ízületi terület. – An diesem Ende liegt die sternale Gelenkfläche (Facies articularis sternalis), die gewöhnlich größer ist als die ihr gegenüberliegende Gelenkfläche.
7. Oldal felé haladva a csont fokozatosan ellapul, majd a vállcsúcsi végben (extremitas acromialis) folytatódik. – Nach lateral flacht der Knochen zunehmend ab und geht schließlich in das Schultereckende (Extremitas acromialis) über.
8. Ennek kis, ovális ízületi felszíne a lapocka vállcsúcsával kapcsolódik, létrehozva a vállöv laterális valódi ízületét. – Dessen kleine ovale Gelenkfläche artikuliert mit dem Schulterdachfortsatz des Schulterblatts und bildet das laterale echte Gelenk des Schultergürtels.
9. A kulcscsont felső felszíne többnyire sima, mert közvetlenül a bőr alatt fekszik, alsó felszínén azonban több szalag- és izomtapadási hely is felismerhető. – Die obere Fläche des Schlüsselbeins ist meist glatt, da sie unmittelbar unter der Haut liegt, während seine Unterfläche mehrere Ansatzstellen für Bänder und Muskeln trägt.
10. Mediálisan az első bordához rögzítő borda-kulcscsonti szalag benyomata (impressio ligamenti costoclavicularis) helyezkedik el. – Medial befindet sich der Eindruck des Schlüsselbein-Rippen-Bandes (Impressio ligamenti costoclavicularis), das den Knochen an der ersten Rippe befestigt.
11. A csont középső részének alsó oldalán húzódó kulcscsont alatti izom barázdája (sulcus musculi subclavii) a hasonló nevű izom tapadását fogadja. – An der Unterseite des mittleren Knochenabschnitts nimmt die Furche des Unterschlüsselbeinmuskels (Sulcus musculi subclavii) den Ansatz des gleichnamigen Muskels auf.
12. A laterális alsó felszínen elhelyezkedő kúpos gumó (tuberculum conoideum) és trapézvonal (linea trapezoidea) a hollócsőr-kulcscsonti szalag részeinek tapadási területe. – Der an der lateralen Unterfläche gelegene Kegelhöcker (Tuberculum conoideum) und die Trapezlinie (Linea trapezoidea) dienen den Anteilen des Rabenschnabel-Schlüsselbein-Bandes als Ansatz.
13. Bár alakja hosszú csontra emlékeztet, a kulcscsont fejlődése és szerkezete több szempontból eltér a végtagok tipikus csöves csontjaiétól. – Obwohl seine Form an einen langen Knochen erinnert, unterscheiden sich Entwicklung und Bau des Schlüsselbeins in mehreren Punkten von den typischen Röhrenknochen der Gliedmaßen.
14. Különleges helyzete miatt támasztórúdként tartja oldalra a vállat, megakadályozva, hogy a felső végtag súlya a mellkas falához húzza a lapockát. – Aufgrund seiner besonderen Lage hält es die Schulter wie eine Stützstrebe seitlich und verhindert, dass das Gewicht der oberen Extremität das Schulterblatt an die Brustwand zieht.
15. Ugyanakkor a kulcscsont az erek és idegek felett elhelyezkedve részleges mechanikai védelmet nyújt a nyak és a hónalj közötti átmenetben. – Zugleich bietet das Schlüsselbein, oberhalb der Gefäße und Nerven gelegen, einen gewissen mechanischen Schutz im Übergangsbereich zwischen Hals und Achselhöhle.
16. A lapocka (scapula) háromszög alakú lapos csont, amely a mellkas hátulsó-oldalsó felszínén, rendszerint a második és a hetedik borda között fekszik. – Das Schulterblatt (Scapula) ist ein dreieckiger platter Knochen, der an der dorsolateralen Brustwand gewöhnlich zwischen der zweiten und siebten Rippe liegt.
17. Mivel valódi ízület nem köti a mellkas falához, helyzetét és mozgását nagyrészt a hozzá tapadó izmok határozzák meg. – Da es durch kein echtes Gelenk mit der Brustwand verbunden ist, werden seine Lage und Bewegung weitgehend von den ansetzenden Muskeln bestimmt.
18. Elülső, bordák felé tekintő felszíne a bordai felszín (facies costalis), amelyet a széles és sekély lapocka alatti árok (fossa subscapularis) foglal el. – Seine nach vorn zu den Rippen gerichtete Fläche ist die Rippenfläche (Facies costalis), die von der breiten und flachen Unterschulterblattgrube (Fossa subscapularis) eingenommen wird.
19. A hátsó felszínt a lapockatövis (spina scapulae) két egyenlőtlen részre, a tövis feletti és a tövis alatti árokra osztja. – Die Hinterfläche wird durch die Schulterblattgräte (Spina scapulae) in zwei ungleich große Abschnitte, die Obergräten- und Untergrätengrube, geteilt.
20. A kisebb tövis feletti árok (fossa supraspinata) a tövis feletti izom eredési helye, míg a nagyobb tövis alatti árokból (fossa infraspinata) a tövis alatti izom indul. – Die kleinere Obergrätengrube (Fossa supraspinata) dient dem Obergrätenmuskel, die größere Untergrätengrube (Fossa infraspinata) dem Untergrätenmuskel als Ursprung.
21. Oldal felé a lapockatövis kiszélesedik, és a vállcsúcsban (acromion) végződik, amely a vállízület fölé nyúlva annak csontos tetejét alkotja. – Nach lateral verbreitert sich die Schulterblattgräte und endet im Schulterdachfortsatz (Acromion), der über das Schultergelenk ragt und dessen knöchernes Dach bildet.
22. Az acromion mediális szélén található kulcscsonti ízületi felszín (facies articularis clavicularis) a kulcscsont laterális végével ízesül. – An der medialen Seite des Acromions liegt die Schlüsselbeingelenkfläche (Facies articularis clavicularis), die mit dem lateralen Ende der Clavicula artikuliert.
23. A lapocka három szélét felső, belső és külső szélként nevezzük meg, latinul margo superior, medialis és lateralis. – Die drei Ränder des Schulterblatts werden als oberer, medialer und lateraler Rand bezeichnet, lateinisch Margo superior, medialis und lateralis.
24. A vékony belső szél a gerincoszloppal közel párhuzamosan fut, míg a vastagabb külső szél a vállízületi árok felé emelkedik. – Der dünne mediale Rand verläuft annähernd parallel zur Wirbelsäule, während der kräftigere laterale Rand zur Schultergelenkpfanne aufsteigt.
25. A felső szél laterális részén fekvő lapockabevágást (incisura scapulae) egy szalag nyílássá egészíti ki, amelyen keresztül a lapocka feletti ideg halad. – Die im lateralen Abschnitt des oberen Randes gelegene Schulterblattkerbe (Incisura scapulae) wird durch ein Band zu einer Öffnung ergänzt, durch die der Nervus suprascapularis zieht.
26. A szélek találkozásánál felső, alsó és laterális szögletet különítünk el, amelyek közül az alsó szöglet a lapockamozgások megfigyelésekor jól tapintható. – An den Übergängen der Ränder unterscheidet man einen oberen, unteren und lateralen Winkel, wobei der untere Winkel bei Bewegungen des Schulterblatts gut tastbar ist.
27. A laterális szöglet hordozza a sekély vállízületi árkot (cavitas glenoidalis), amely a felkarcsont fejével együtt a vállízületet alkotja. – Der laterale Winkel trägt die flache Schultergelenkpfanne (Cavitas glenoidalis), die gemeinsam mit dem Oberarmkopf das Schultergelenk bildet.
28. Az ízületi árok fölött elhelyezkedő vállízületi árok feletti gumóról (tuberculum supraglenoidale) ered a kétfejű karizom hosszú feje. – Vom oberhalb der Gelenkpfanne gelegenen Oberpfannenhöcker (Tuberculum supraglenoidale) entspringt der lange Kopf des zweiköpfigen Oberarmmuskels.
29. Az árok alatt található alsó gumó (tuberculum infraglenoidale) ezzel szemben a háromfejű karizom hosszú fejének eredési területe. – Der unterhalb der Pfanne gelegene Unterpfannenhöcker (Tuberculum infraglenoidale) bildet dagegen den Ursprung des langen Kopfes des dreiköpfigen Oberarmmuskels.
30. Előrefelé a hollócsőrnyúlvány (processus coracoideus) emelkedik ki, amely izmok és szalagok fontos tapadási pontjaként a vállöv stabilitásában is részt vesz. – Nach vorn ragt der Rabenschnabelfortsatz (Processus coracoideus) hervor, der als wichtige Ansatzstelle für Muskeln und Bänder auch zur Stabilität des Schultergürtels beiträgt.
(aufklappen)magyar
1. A vállöv csontos vázát két páros csont, a kulcscsont és a lapocka alkotja, amelyek együtt kapcsolják a szabad felső végtagot a törzshöz.
2. Elöl a kulcscsont teremt közvetlen csontos kapcsolatot a mellkas és a felső végtag között, míg hátul a lapockát elsősorban izmok rögzítik a törzshöz.
3. A kulcscsont (clavicula) megközelítőleg vízszintesen húzódó, enyhén csavart, S alakban görbült hosszú csont, amely közvetlenül a bőr alatt tapintható.
4. Mediális kétharmada előrefelé, laterális harmada hátrafelé domborodik, így a csont alakja rugalmasan vezeti át a felső végtagot érő erőket a törzsre.
5. A kulcscsont vaskosabb belső része a szegycsonti vég (extremitas sternalis), amely a szegycsont markolatával és az első bordaporccal létesít ízületi kapcsolatot.
6. Ezen a végen található a szegycsonti ízületi felszín (facies articularis sternalis), amely rendszerint nagyobb, mint a vele szemben fekvő ízületi terület.
7. Oldal felé haladva a csont fokozatosan ellapul, majd a vállcsúcsi végben (extremitas acromialis) folytatódik.
8. Ennek kis, ovális ízületi felszíne a lapocka vállcsúcsával kapcsolódik, létrehozva a vállöv laterális valódi ízületét.
9. A kulcscsont felső felszíne többnyire sima, mert közvetlenül a bőr alatt fekszik, alsó felszínén azonban több szalag- és izomtapadási hely is felismerhető.
10. Mediálisan az első bordához rögzítő borda-kulcscsonti szalag benyomata (impressio ligamenti costoclavicularis) helyezkedik el.
11. A csont középső részének alsó oldalán húzódó kulcscsont alatti izom barázdája (sulcus musculi subclavii) a hasonló nevű izom tapadását fogadja.
12. A laterális alsó felszínen elhelyezkedő kúpos gumó (tuberculum conoideum) és trapézvonal (linea trapezoidea) a hollócsőr-kulcscsonti szalag részeinek tapadási területe.
13. Bár alakja hosszú csontra emlékeztet, a kulcscsont fejlődése és szerkezete több szempontból eltér a végtagok tipikus csöves csontjaiétól.
14. Különleges helyzete miatt támasztórúdként tartja oldalra a vállat, megakadályozva, hogy a felső végtag súlya a mellkas falához húzza a lapockát.
15. Ugyanakkor a kulcscsont az erek és idegek felett elhelyezkedve részleges mechanikai védelmet nyújt a nyak és a hónalj közötti átmenetben.
16. A lapocka (scapula) háromszög alakú lapos csont, amely a mellkas hátulsó-oldalsó felszínén, rendszerint a második és a hetedik borda között fekszik.
17. Mivel valódi ízület nem köti a mellkas falához, helyzetét és mozgását nagyrészt a hozzá tapadó izmok határozzák meg.
18. Elülső, bordák felé tekintő felszíne a bordai felszín (facies costalis), amelyet a széles és sekély lapocka alatti árok (fossa subscapularis) foglal el.
19. A hátsó felszínt a lapockatövis (spina scapulae) két egyenlőtlen részre, a tövis feletti és a tövis alatti árokra osztja.
20. A kisebb tövis feletti árok (fossa supraspinata) a tövis feletti izom eredési helye, míg a nagyobb tövis alatti árokból (fossa infraspinata) a tövis alatti izom indul.
21. Oldal felé a lapockatövis kiszélesedik, és a vállcsúcsban (acromion) végződik, amely a vállízület fölé nyúlva annak csontos tetejét alkotja.
22. Az acromion mediális szélén található kulcscsonti ízületi felszín (facies articularis clavicularis) a kulcscsont laterális végével ízesül.
23. A lapocka három szélét felső, belső és külső szélként nevezzük meg, latinul margo superior, medialis és lateralis.
24. A vékony belső szél a gerincoszloppal közel párhuzamosan fut, míg a vastagabb külső szél a vállízületi árok felé emelkedik.
25. A felső szél laterális részén fekvő lapockabevágást (incisura scapulae) egy szalag nyílássá egészíti ki, amelyen keresztül a lapocka feletti ideg halad.
26. A szélek találkozásánál felső, alsó és laterális szögletet különítünk el, amelyek közül az alsó szöglet a lapockamozgások megfigyelésekor jól tapintható.
27. A laterális szöglet hordozza a sekély vállízületi árkot (cavitas glenoidalis), amely a felkarcsont fejével együtt a vállízületet alkotja.
28. Az ízületi árok fölött elhelyezkedő vállízületi árok feletti gumóról (tuberculum supraglenoidale) ered a kétfejű karizom hosszú feje.
29. Az árok alatt található alsó gumó (tuberculum infraglenoidale) ezzel szemben a háromfejű karizom hosszú fejének eredési területe.
30. Előrefelé a hollócsőrnyúlvány (processus coracoideus) emelkedik ki, amely izmok és szalagok fontos tapadási pontjaként a vállöv stabilitásában is részt vesz.
(aufklappen)német
1. Das knöcherne Gerüst des Schultergürtels besteht aus zwei paarigen Knochen, dem Schlüsselbein und dem Schulterblatt, die gemeinsam die freie obere Extremität mit dem Rumpf verbinden.
2. Vorn stellt das Schlüsselbein die direkte knöcherne Verbindung zwischen Brustkorb und oberer Extremität her, während das Schulterblatt hinten vor allem durch Muskeln am Rumpf befestigt wird.
3. Das Schlüsselbein (Clavicula) ist ein annähernd horizontal verlaufender, leicht verdrehter und S-förmig gekrümmter langer Knochen, der unmittelbar unter der Haut tastbar ist.
4. Seine medialen zwei Drittel sind nach vorn, sein laterales Drittel nach hinten konvex, wodurch der Knochen Belastungen der oberen Extremität elastisch auf den Rumpf überträgt.
5. Der kräftigere mediale Abschnitt des Schlüsselbeins ist das Brustbeinende (Extremitas sternalis), das mit dem Brustbeinhandgriff und dem ersten Rippenknorpel gelenkig verbunden ist.
6. An diesem Ende liegt die sternale Gelenkfläche (Facies articularis sternalis), die gewöhnlich größer ist als die ihr gegenüberliegende Gelenkfläche.
7. Nach lateral flacht der Knochen zunehmend ab und geht schließlich in das Schultereckende (Extremitas acromialis) über.
8. Dessen kleine ovale Gelenkfläche artikuliert mit dem Schulterdachfortsatz des Schulterblatts und bildet das laterale echte Gelenk des Schultergürtels.
9. Die obere Fläche des Schlüsselbeins ist meist glatt, da sie unmittelbar unter der Haut liegt, während seine Unterfläche mehrere Ansatzstellen für Bänder und Muskeln trägt.
10. Medial befindet sich der Eindruck des Schlüsselbein-Rippen-Bandes (Impressio ligamenti costoclavicularis), das den Knochen an der ersten Rippe befestigt.
11. An der Unterseite des mittleren Knochenabschnitts nimmt die Furche des Unterschlüsselbeinmuskels (Sulcus musculi subclavii) den Ansatz des gleichnamigen Muskels auf.
12. Der an der lateralen Unterfläche gelegene Kegelhöcker (Tuberculum conoideum) und die Trapezlinie (Linea trapezoidea) dienen den Anteilen des Rabenschnabel-Schlüsselbein-Bandes als Ansatz.
13. Obwohl seine Form an einen langen Knochen erinnert, unterscheiden sich Entwicklung und Bau des Schlüsselbeins in mehreren Punkten von den typischen Röhrenknochen der Gliedmaßen.
14. Aufgrund seiner besonderen Lage hält es die Schulter wie eine Stützstrebe seitlich und verhindert, dass das Gewicht der oberen Extremität das Schulterblatt an die Brustwand zieht.
15. Zugleich bietet das Schlüsselbein, oberhalb der Gefäße und Nerven gelegen, einen gewissen mechanischen Schutz im Übergangsbereich zwischen Hals und Achselhöhle.
16. Das Schulterblatt (Scapula) ist ein dreieckiger platter Knochen, der an der dorsolateralen Brustwand gewöhnlich zwischen der zweiten und siebten Rippe liegt.
17. Da es durch kein echtes Gelenk mit der Brustwand verbunden ist, werden seine Lage und Bewegung weitgehend von den ansetzenden Muskeln bestimmt.
18. Seine nach vorn zu den Rippen gerichtete Fläche ist die Rippenfläche (Facies costalis), die von der breiten und flachen Unterschulterblattgrube (Fossa subscapularis) eingenommen wird.
19. Die Hinterfläche wird durch die Schulterblattgräte (Spina scapulae) in zwei ungleich große Abschnitte, die Obergräten- und Untergrätengrube, geteilt.
20. Die kleinere Obergrätengrube (Fossa supraspinata) dient dem Obergrätenmuskel, die größere Untergrätengrube (Fossa infraspinata) dem Untergrätenmuskel als Ursprung.
21. Nach lateral verbreitert sich die Schulterblattgräte und endet im Schulterdachfortsatz (Acromion), der über das Schultergelenk ragt und dessen knöchernes Dach bildet.
22. An der medialen Seite des Acromions liegt die Schlüsselbeingelenkfläche (Facies articularis clavicularis), die mit dem lateralen Ende der Clavicula artikuliert.
23. Die drei Ränder des Schulterblatts werden als oberer, medialer und lateraler Rand bezeichnet, lateinisch Margo superior, medialis und lateralis.
24. Der dünne mediale Rand verläuft annähernd parallel zur Wirbelsäule, während der kräftigere laterale Rand zur Schultergelenkpfanne aufsteigt.
25. Die im lateralen Abschnitt des oberen Randes gelegene Schulterblattkerbe (Incisura scapulae) wird durch ein Band zu einer Öffnung ergänzt, durch die der Nervus suprascapularis zieht.
26. An den Übergängen der Ränder unterscheidet man einen oberen, unteren und lateralen Winkel, wobei der untere Winkel bei Bewegungen des Schulterblatts gut tastbar ist.
27. Der laterale Winkel trägt die flache Schultergelenkpfanne (Cavitas glenoidalis), die gemeinsam mit dem Oberarmkopf das Schultergelenk bildet.
28. Vom oberhalb der Gelenkpfanne gelegenen Oberpfannenhöcker (Tuberculum supraglenoidale) entspringt der lange Kopf des zweiköpfigen Oberarmmuskels.
29. Der unterhalb der Pfanne gelegene Unterpfannenhöcker (Tuberculum infraglenoidale) bildet dagegen den Ursprung des langen Kopfes des dreiköpfigen Oberarmmuskels.
30. Nach vorn ragt der Rabenschnabelfortsatz (Processus coracoideus) hervor, der als wichtige Ansatzstelle für Muskeln und Bänder auch zur Stabilität des Schultergürtels beiträgt.