modjor.de

8.12 – Anatomie lang


8.12 – A nyálkahártyához kötött nyirokszövet és a mandulák – Schleimhautassoziiertes lymphatisches Gewebe und die Mandeln


1. A nyálkahártyához kötött nyirokszövet (mucosa-associated lymphoid tissue, MALT) a nyálkahártyák mentén elhelyezkedő másodlagos nyirokszövetek összefoglaló neve, amelyek közvetlenül érintkeznek a külvilágból érkező antigénekkel. – Das schleimhautassoziierte lymphatische Gewebe (mucosa-associated lymphoid tissue, MALT) ist die Sammelbezeichnung für sekundäre lymphatische Gewebe entlang der Schleimhäute, die unmittelbar mit Antigenen aus der Außenwelt in Kontakt kommen.

2. Míg a csontvelő és a csecsemőmirigy elsődleges nyirokszervekként a limfociták kialakulását és érését szolgálják, a MALT területein már érett immunsejtek találkoznak az antigénekkel. – Während Knochenmark und Thymus als primäre lymphatische Organe der Bildung und Reifung der Lymphozyten dienen, treffen in den MALT-Gebieten bereits reife Immunzellen auf Antigene.

3. Ezzel a nyirokcsomókhoz és a léphez hasonlóan a MALT is a másodlagos nyirokszervek közé tartozik, szerveződése azonban szorosan alkalmazkodik a nyálkahártyák sajátos feladataihoz. – Damit gehört das MALT ebenso wie Lymphknoten und Milz zu den sekundären lymphatischen Organen, seine Organisation ist jedoch eng an die besonderen Aufgaben der Schleimhäute angepasst.

4. A légző-, emésztő- és húgyivarrendszer nagy felszínű nyálkahártyái olyan határfelületeket alkotnak, ahol a szervezetnek egyszerre kell biztosítania az anyagcserét és az immunológiai védelmet. – Die großflächigen Schleimhäute des Atmungs-, Verdauungs- und Urogenitalsystems bilden Grenzflächen, an denen der Organismus gleichzeitig Stoffaustausch und immunologische Abwehr gewährleisten muss.

5. E helyeken az immunrendszer nem törekedhet minden idegen anyag eltávolítására, mert a táplálék összetevői és a normális mikrobiom tagjai folyamatosan jelen vannak. – An diesen Stellen kann das Immunsystem nicht jedes körperfremde Material beseitigen, da Nahrungsbestandteile und Angehörige des normalen Mikrobioms ständig vorhanden sind.

6. A nyálkahártya immunrendszerének ezért különbséget kell tennie a veszélytelen antigének és a kórokozók között, miközben megőrzi a szöveti határfelület épségét. – Das Immunsystem der Schleimhäute muss daher zwischen ungefährlichen Antigenen und Krankheitserregern unterscheiden und zugleich die Unversehrtheit der Gewebegrenze erhalten.

7. Szerkezetileg a MALT részben diffúzan elhelyezkedő limfocitákból és plazmasejtekből, részben pedig jól körülhatárolható nyiroktüszőkből (folliculi lymphatici) épül fel. – Strukturell besteht das MALT teilweise aus diffus verteilten Lymphozyten und Plasmazellen, teilweise aus deutlich abgrenzbaren Lymphfollikeln (folliculi lymphatici).

8. Antigénhatásra a másodlagos nyiroktüszőkben csíraközpontok alakulhatnak ki, amelyekben az aktivált B-limfociták szaporodnak, differenciálódnak és immunológiai szelekción mennek keresztül. – Nach Antigenkontakt können sich in sekundären Lymphfollikeln Keimzentren bilden, in denen aktivierte B-Lymphozyten proliferieren, differenzieren und eine immunologische Selektion durchlaufen.

9. A nyiroktüszők közötti területeken főként T-limfociták és antigénbemutató sejtek helyezkednek el, így a sejtes és az ellenanyag-közvetített immunválasz térben is összehangolható. – Zwischen den Lymphfollikeln liegen vor allem T-Lymphozyten und antigenpräsentierende Zellen, sodass zelluläre und antikörpervermittelte Immunantworten auch räumlich aufeinander abgestimmt werden können.

10. Az emésztőrendszerhez társuló nyirokszövetet GALT-nak, a légutakhoz kapcsolódó nyirokszövetet pedig BALT-nak nevezik, amelyek a MALT funkcionális alcsoportjait alkotják. – Das mit dem Verdauungssystem verbundene lymphatische Gewebe wird als GALT, das mit den Atemwegen assoziierte als BALT bezeichnet; beide bilden funktionelle Untergruppen des MALT.

11. A vékonybélben található Peyer-plakkok (noduli lymphoidei aggregati) több nyiroktüszőből felépülő telepek, amelyek különösen az ileum nyálkahártyájában és nyálkahártya alatti rétegében gyakoriak. – Die im Dünndarm gelegenen Peyer-Plaques (noduli lymphoidei aggregati) sind Ansammlungen mehrerer Lymphfollikel, die besonders in Schleimhaut und Submukosa des Ileums häufig vorkommen.

12. Felszínük felett specializált hám helyezkedik el, amelynek M-sejtjei a bél lumenéből származó antigéneket veszik fel, majd az alattuk lévő immunsejtekhez továbbítják. – Über ihrer Oberfläche liegt ein spezialisiertes Epithel, dessen M-Zellen Antigene aus dem Darmlumen aufnehmen und anschließend an die darunterliegenden Immunzellen weitergeben.

13. Hasonló elven működik a féregnyúlvány (appendix vermiformis) falában található gazdag nyirokszövet is, amely különösen fiatalabb életkorban fejlett. – Nach einem ähnlichen Prinzip arbeitet das reichlich vorhandene lymphatische Gewebe in der Wand des Wurmfortsatzes (appendix vermiformis), das besonders in jüngeren Lebensjahren ausgeprägt ist.

14. A MALT-ban aktiválódott B-limfociták jelentős része plazmasejtté differenciálódva immunglobulin A-t termel, amely szekretoros formában a nyálkahártyák felszínére kerül. – Ein großer Teil der im MALT aktivierten B-Lymphozyten differenziert zu Plasmazellen und produziert Immunglobulin A, das in sekretorischer Form an die Schleimhautoberfläche gelangt.

15. A szekretoros IgA elsősorban azáltal védi a nyálkahártyát, hogy megköti a mikroorganizmusokat és toxinjaikat, mielőtt azok szoros kapcsolatba kerülhetnének a hámmal. – Sekretorisches IgA schützt die Schleimhaut vor allem dadurch, dass es Mikroorganismen und ihre Toxine bindet, bevor diese engen Kontakt mit dem Epithel aufnehmen können.

16. A MALT különösen fejlett formáját képviselik a mandulák (tonsillae), amelyek a garat felső szakaszán a légutak és az emésztőutak bejárata körül csoportosulnak. – Eine besonders ausgeprägte Form des MALT bilden die Mandeln (tonsillae), die sich im oberen Rachenabschnitt um den Eingang der Atem- und Verdauungswege gruppieren.

17. Elhelyezkedésük következtében a mandulák olyan belélegzett vagy lenyelt antigénekkel találkoznak, amelyek még azelőtt kerülnek immunológiai ellenőrzés alá, hogy mélyebbre jutnának a szervezetben. – Aufgrund ihrer Lage begegnen die Mandeln eingeatmeten oder verschluckten Antigenen, die dadurch immunologisch kontrolliert werden, bevor sie tiefer in den Organismus gelangen.

18. A garat körül elhelyezkedő mandulák együtt a Waldeyer-féle lymphatikus garatgyűrűt (anulus lymphoideus pharyngis) alkotják, amely csaknem körkörösen veszi körül ezt az átjáróterületet. – Die um den Rachen gelegenen Mandeln bilden zusammen den Waldeyer-Lymphring (anulus lymphoideus pharyngis), der diesen Durchgangsbereich nahezu ringförmig umgibt.

19. A gyűrűhöz a garatmandula, a két fülkürti mandula, a két szájpadmandula és a nyelvmandula tartozik, közöttük pedig kisebb nyirokszöveti szigetek helyezkednek el. – Zum Ring gehören Rachenmandel, beide Tubenmandeln, beide Gaumenmandeln und Zungenmandel; zwischen ihnen liegen zusätzlich kleinere Inseln lymphatischen Gewebes.

20. A páratlan garatmandula (tonsilla pharyngealis) az orrgarat tetején és hátsó falának felső részén helyezkedik el, közvetlenül az orrüreg mögötti légút mentén. – Die unpaarige Rachenmandel (tonsilla pharyngealis) liegt am Dach und am oberen Abschnitt der Hinterwand des Nasenrachens unmittelbar entlang des Atemweges hinter der Nasenhöhle.

21. Felszínét többnyire légúti típusú, többmagsoros csillós hengerhám borítja, amely a mély kripták helyett inkább hosszanti nyálkahártyaredőket képez. – Ihre Oberfläche ist überwiegend von mehrreihigem respiratorischem Flimmerepithel bedeckt, das anstelle tiefer Krypten vorwiegend längs verlaufende Schleimhautfalten bildet.

22. A hám alatt számos nyiroktüsző található, amelyek antigénhatásra megnagyobbodhatnak, ezért a garatmandula térfogata gyermekkorban jelentős változásokat mutathat. – Unter dem Epithel liegen zahlreiche Lymphfollikel, die sich nach Antigenkontakt vergrößern können, weshalb das Volumen der Rachenmandel im Kindesalter erheblich schwanken kann.

23. Kifejezett megnagyobbodása, amelyet a klinikai gyakorlatban adenoid vegetációnak is neveznek, szűkítheti az orrgaratot és akadályozhatja az orrlégzést. – Eine ausgeprägte Vergrößerung, klinisch auch als adenoide Vegetation bezeichnet, kann den Nasenrachen einengen und die Nasenatmung behindern.

24. Mivel a fülkürt garati nyílásai a garatmandula közelében találhatók, annak túltengése a középfül szellőzését is ronthatja, főként gyermekekben. – Da die Rachenöffnungen der Ohrtuben in der Nähe der Rachenmandel liegen, kann deren Vergrößerung besonders bei Kindern auch die Belüftung des Mittelohres beeinträchtigen.

25. A páros fülkürti mandulák (tonsillae tubariae) az orrgarat oldalfalán, a hallócső garati nyílásának környezetében elhelyezkedő kisebb nyirokszöveti tömegek. – Die paarigen Tubenmandeln (tonsillae tubariae) sind kleinere Ansammlungen lymphatischen Gewebes an der Seitenwand des Nasenrachens im Bereich der Rachenöffnung der Ohrtube.

26. Helyzetük révén kiegészítik a garatmandula védőszerepét azon a területen, ahol a felső légutak nyálkahártyája a dobüreg felé folytatódik. – Durch ihre Lage ergänzen sie die Abwehrfunktion der Rachenmandel dort, wo sich die Schleimhaut der oberen Atemwege in Richtung Paukenhöhle fortsetzt.

27. A két szájpadmandula (tonsillae palatinae) a szájgarat oldalfalában, az elülső szájpad-nyelvi és a hátsó szájpad-garati ív között kialakuló mandulaárokban fekszik. – Die beiden Gaumenmandeln (tonsillae palatinae) liegen in den Tonsillennischen der Seitenwand des Mundrachens zwischen vorderem Gaumen-Zungen-Bogen und hinterem Gaumen-Rachen-Bogen.

28. Szabad, a garat ürege felé tekintő felszínüket többrétegű el nem szarusodó laphám borítja, amely több helyen mélyen benyomul a mandula állományába. – Ihre freie, dem Rachenlumen zugewandte Oberfläche wird von mehrschichtig unverhorntem Plattenepithel bedeckt, das an zahlreichen Stellen tief in das Mandelgewebe einsinkt.

29. Ezek a benyomatok alkotják a mandulakryptákat (cryptae tonsillares), amelyek jelentősen megnövelik a hám és az alatta fekvő nyirokszövet közötti érintkezési felületet. – Diese Einsenkungen bilden die Tonsillenkrypten (cryptae tonsillares), die die Kontaktfläche zwischen Epithel und darunterliegendem lymphatischem Gewebe erheblich vergrößern.

30. A krypták hámját helyenként olyan sűrűn járják át limfociták, hogy a hámsejtek és az immunsejtek határa szövettani metszetben alig különíthető el. – Das Epithel der Krypten wird stellenweise so dicht von Lymphozyten durchsetzt, dass sich Epithel- und Immunzellen im histologischen Schnitt kaum voneinander abgrenzen lassen.

31. A mély kryptákban levált hámsejtek, mikroorganizmusok és sejttörmelék halmozódhat fel, ezért ez a felszín immunológiailag hatékony, ugyanakkor gyulladásra is hajlamos. – In den tiefen Krypten können sich abgestoßene Epithelzellen, Mikroorganismen und Zelltrümmer ansammeln; dadurch ist diese Oberfläche immunologisch wirksam, zugleich aber entzündungsanfällig.

32. A szájpadmandula mélyebb, lateralis felszínét kötőszövetes tok határolja, amely elválasztja a nyirokszövetet a garatfal környező izom- és kötőszövetes rétegeitől. – Die tiefere laterale Oberfläche der Gaumenmandel wird von einer bindegewebigen Kapsel begrenzt, die das lymphatische Gewebe von den umgebenden Muskel- und Bindegewebsschichten der Rachenwand trennt.

33. A tok és a garat izomzata között lazább kötőszövetes réteg húzódik, amely sebészeti eltávolításkor természetes preparációs síkot képezhet. – Zwischen Kapsel und Rachenmuskulatur liegt eine lockerere Bindegewebsschicht, die bei operativer Entfernung eine natürliche Präparationsebene bilden kann.

34. A mandulaágy mélyebb részén haladó erek és idegek miatt e terület topográfiája klinikailag jelentős, különösen gyulladások és műtéti beavatkozások során. – Wegen der in tieferen Abschnitten des Tonsillenbettes verlaufenden Gefäße und Nerven ist die Topographie dieses Gebietes besonders bei Entzündungen und operativen Eingriffen klinisch bedeutsam.

35. A szájpadmandula artériás ellátásában több ér vesz részt, közülük rendszerint az arcverőér mandulaága (ramus tonsillaris arteriae facialis) biztosítja a legjelentősebb vérellátást. – An der arteriellen Versorgung der Gaumenmandel sind mehrere Gefäße beteiligt, wobei gewöhnlich der Tonsillenast der Gesichtsarterie (ramus tonsillaris arteriae facialis) den bedeutendsten Zufluss liefert.

36. További ágak érkezhetnek a felszálló garatartériából, a nyelvartéria háti ágaiból, valamint a felszálló szájpadartériából, ami kiterjedt érhálózatot eredményez. – Weitere Äste können aus der aufsteigenden Rachenarterie, den dorsalen Ästen der Zungenarterie und der aufsteigenden Gaumenarterie stammen, wodurch ein ausgedehntes Gefäßnetz entsteht.

37. A vénás vér a mandula körüli vénás fonatokon keresztül vezetődik el, amelyek sérülése tonsillectomia során jelentős vérzés forrása lehet. – Das venöse Blut wird über Venengeflechte im Bereich der Mandel abgeleitet, deren Verletzung bei einer Tonsillektomie eine bedeutende Blutungsquelle darstellen kann.

38. Érző beidegzésében különösen a nyelvgaratideg (nervus glossopharyngeus, IX. agyideg) játszik szerepet, ami megmagyarázza a mandulagyulladáshoz társuló, fülbe sugárzó fájdalmat. – An ihrer sensiblen Innervation ist besonders der Zungen-Rachen-Nerv (nervus glossopharyngeus, IX. Hirnnerv) beteiligt, was die bei Tonsillitis mögliche Ausstrahlung der Schmerzen zum Ohr erklärt.

39. A szájpadmandulából kiinduló nyirok elsősorban a felső mély nyaki nyirokcsomók felé halad, különösen a vena jugularis interna mentén fekvő csomókhoz. – Die aus der Gaumenmandel abfließende Lymphe gelangt vor allem zu den oberen tiefen Halslymphknoten, insbesondere zu den entlang der Vena jugularis interna gelegenen Knoten.

40. A mandulák sajátossága, hogy nyirokcsomókkal ellentétben nincsenek jellegzetes afferens nyirokereik, mivel az antigének főként közvetlenül a nyálkahártya felszínéről jutnak hozzájuk. – Eine Besonderheit der Mandeln besteht darin, dass ihnen im Gegensatz zu Lymphknoten typische afferente Lymphgefäße fehlen, weil Antigene überwiegend direkt von der Schleimhautoberfläche zu ihnen gelangen.

41. Efferens nyirokerek ugyanakkor elvezetik a mandulákból származó nyirkot és immunsejteket a regionális nyirokcsomók irányába, összekapcsolva a helyi és a szisztémás immunválaszt. – Efferente Lymphgefäße führen dagegen Lymphe und Immunzellen aus den Mandeln zu regionalen Lymphknoten und verbinden dadurch lokale und systemische Immunantworten.

42. A nyelvmandula (tonsilla lingualis) a nyelv gyökének hátsó felszínén helyezkedik el, ahol számos kisebb nyiroktüsző együttesen alkot kiterjedt nyirokszöveti területet. – Die Zungenmandel (tonsilla lingualis) liegt auf der hinteren Oberfläche der Zungenwurzel, wo zahlreiche kleinere Lymphfollikel gemeinsam ein ausgedehntes lymphatisches Gebiet bilden.

43. A szájpadmandulától eltérően nem egyetlen tömör szervet alkot, hanem egymás mellett elhelyezkedő nyirokszöveti egységekből áll, amelyek a nyálkahártya felszínét enyhén előemelik. – Anders als die Gaumenmandel bildet sie kein einzelnes kompaktes Organ, sondern besteht aus nebeneinanderliegenden lymphatischen Einheiten, welche die Schleimhautoberfläche leicht vorwölben.

44. Egy-egy nyelvmandulai egységhez rendszerint rövidebb nyálkahártyamélyedés kapcsolódik, amelybe a környező nyálkamirigyek kivezetőcsövei is megnyílhatnak. – Zu den einzelnen Einheiten der Zungenmandel gehört gewöhnlich eine kürzere Schleimhauteinsenkung, in die auch Ausführungsgänge benachbarter Schleimdrüsen münden können.

45. A mirigyváladék folyamatosan átöblíti ezeket a mélyedéseket, ezért bennük általában kevésbé hajlamos pangani a sejttörmelék, mint a szájpadmandula mély kryptáiban. – Das Drüsensekret spült diese Einsenkungen fortlaufend aus, weshalb Zelltrümmer dort gewöhnlich weniger leicht stagnieren als in den tiefen Krypten der Gaumenmandel.

46. A Waldeyer-féle garatgyűrű szerkezete így nem egy zárt anatómiai gyűrűt jelent, hanem egymást kiegészítő, különböző felépítésű nyirokszöveti területek rendszerét. – Der Waldeyer-Rachenring stellt somit keinen geschlossenen anatomischen Ring dar, sondern ein System sich ergänzender lymphatischer Bereiche mit unterschiedlichem Aufbau.

47. Az orrgaratban fekvő garat- és fülkürti mandulák elsősorban a belélegzett antigénekkel, míg a szájgarat mandulái a légúti és táplálékeredetű antigénekkel egyaránt találkoznak. – Rachen- und Tubenmandeln im Nasenrachen begegnen vor allem eingeatmeten Antigenen, während die Mandeln des Mundrachens sowohl mit respiratorischen als auch mit nahrungsbedingten Antigenen Kontakt haben.

48. Az antigének felvétele után a helyi dendritikus sejtek és más antigénbemutató sejtek aktiválják a megfelelő limfocitákat, amelyek ezután klonálisan felszaporodhatnak. – Nach Aufnahme der Antigene aktivieren lokale dendritische und andere antigenpräsentierende Zellen die entsprechenden Lymphozyten, die sich anschließend klonal vermehren können.

49. A kialakuló effektor- és memóriasejtek egy része helyben marad, más részük pedig a nyirok- és vérkeringés útján más nyálkahártyaterületekre is eljuthat. – Ein Teil der entstehenden Effektor- und Gedächtniszellen verbleibt vor Ort, während andere über Lymph- und Blutkreislauf auch andere Schleimhautgebiete erreichen können.

50. Ez a sejtvándorlás teszi lehetővé, hogy egy meghatározott nyálkahártyán létrejött immunválasz a nyálkahártya-immunrendszer távolabbi területein is védelmet biztosítson. – Diese Zellwanderung ermöglicht es, dass eine an einer bestimmten Schleimhaut entstandene Immunantwort auch in weiter entfernten Bereichen des Schleimhautimmunsystems Schutz vermittelt.

51. Gyermekkorban a mandulák nyirokszövete rendszerint különösen fejlett, mert ebben az életszakaszban számos új környezeti antigénnel történik első immunológiai találkozás. – Im Kindesalter ist das lymphatische Gewebe der Mandeln gewöhnlich besonders ausgeprägt, weil in dieser Lebensphase zahlreiche Umweltantigene erstmals immunologisch erkannt werden.

52. Későbbi életkorban a garatgyűrű egyes részei, különösen a garatmandula, részben visszafejlődhetnek, miközben a nyálkahártyák diffúz immunvédelme továbbra is fennmarad. – Im späteren Lebensalter können sich einzelne Bestandteile des Rachenrings, besonders die Rachenmandel, teilweise zurückbilden, während die diffuse Immunabwehr der Schleimhäute erhalten bleibt.

53. A mandulák eltávolítása ezért nem szünteti meg a nyálkahártyák immunvédelmét, mivel a MALT kiterjedt rendszere és a regionális nyirokcsomók továbbra is működőképesek maradnak. – Die Entfernung von Mandeln hebt daher die Immunabwehr der Schleimhäute nicht auf, weil das ausgedehnte MALT-System und die regionalen Lymphknoten weiterhin funktionsfähig bleiben.

54. Anatómiai és funkcionális szempontból a MALT jelentősége abban áll, hogy a szervezet határfelületein a kórokozók belépési útvonalaihoz közvetlenül kapcsolja a másodlagos nyirokszövetet. – Anatomisch und funktionell liegt die Bedeutung des MALT darin, dass es an den Grenzflächen des Organismus sekundäres lymphatisches Gewebe unmittelbar mit den Eintrittswegen von Krankheitserregern verbindet.

55. A mandulák ennek a rendszernek jól körülhatárolható, klinikailag is fontos részei, amelyek a garat körül elhelyezkedve a belélegzett és lenyelt antigének korai immunológiai felismerését szolgálják. – Die Mandeln bilden klar abgrenzbare und klinisch bedeutsame Bestandteile dieses Systems, die um den Rachen angeordnet der frühen immunologischen Erkennung eingeatmeter und verschluckter Antigene dienen.

(aufklappen)magyar

1. A nyálkahártyához kötött nyirokszövet (mucosa-associated lymphoid tissue, MALT) a nyálkahártyák mentén elhelyezkedő másodlagos nyirokszövetek összefoglaló neve, amelyek közvetlenül érintkeznek a külvilágból érkező antigénekkel.

2. Míg a csontvelő és a csecsemőmirigy elsődleges nyirokszervekként a limfociták kialakulását és érését szolgálják, a MALT területein már érett immunsejtek találkoznak az antigénekkel.

3. Ezzel a nyirokcsomókhoz és a léphez hasonlóan a MALT is a másodlagos nyirokszervek közé tartozik, szerveződése azonban szorosan alkalmazkodik a nyálkahártyák sajátos feladataihoz.

4. A légző-, emésztő- és húgyivarrendszer nagy felszínű nyálkahártyái olyan határfelületeket alkotnak, ahol a szervezetnek egyszerre kell biztosítania az anyagcserét és az immunológiai védelmet.

5. E helyeken az immunrendszer nem törekedhet minden idegen anyag eltávolítására, mert a táplálék összetevői és a normális mikrobiom tagjai folyamatosan jelen vannak.

6. A nyálkahártya immunrendszerének ezért különbséget kell tennie a veszélytelen antigének és a kórokozók között, miközben megőrzi a szöveti határfelület épségét.

7. Szerkezetileg a MALT részben diffúzan elhelyezkedő limfocitákból és plazmasejtekből, részben pedig jól körülhatárolható nyiroktüszőkből (folliculi lymphatici) épül fel.

8. Antigénhatásra a másodlagos nyiroktüszőkben csíraközpontok alakulhatnak ki, amelyekben az aktivált B-limfociták szaporodnak, differenciálódnak és immunológiai szelekción mennek keresztül.

9. A nyiroktüszők közötti területeken főként T-limfociták és antigénbemutató sejtek helyezkednek el, így a sejtes és az ellenanyag-közvetített immunválasz térben is összehangolható.

10. Az emésztőrendszerhez társuló nyirokszövetet GALT-nak, a légutakhoz kapcsolódó nyirokszövetet pedig BALT-nak nevezik, amelyek a MALT funkcionális alcsoportjait alkotják.

11. A vékonybélben található Peyer-plakkok (noduli lymphoidei aggregati) több nyiroktüszőből felépülő telepek, amelyek különösen az ileum nyálkahártyájában és nyálkahártya alatti rétegében gyakoriak.

12. Felszínük felett specializált hám helyezkedik el, amelynek M-sejtjei a bél lumenéből származó antigéneket veszik fel, majd az alattuk lévő immunsejtekhez továbbítják.

13. Hasonló elven működik a féregnyúlvány (appendix vermiformis) falában található gazdag nyirokszövet is, amely különösen fiatalabb életkorban fejlett.

14. A MALT-ban aktiválódott B-limfociták jelentős része plazmasejtté differenciálódva immunglobulin A-t termel, amely szekretoros formában a nyálkahártyák felszínére kerül.

15. A szekretoros IgA elsősorban azáltal védi a nyálkahártyát, hogy megköti a mikroorganizmusokat és toxinjaikat, mielőtt azok szoros kapcsolatba kerülhetnének a hámmal.

16. A MALT különösen fejlett formáját képviselik a mandulák (tonsillae), amelyek a garat felső szakaszán a légutak és az emésztőutak bejárata körül csoportosulnak.

17. Elhelyezkedésük következtében a mandulák olyan belélegzett vagy lenyelt antigénekkel találkoznak, amelyek még azelőtt kerülnek immunológiai ellenőrzés alá, hogy mélyebbre jutnának a szervezetben.

18. A garat körül elhelyezkedő mandulák együtt a Waldeyer-féle lymphatikus garatgyűrűt (anulus lymphoideus pharyngis) alkotják, amely csaknem körkörösen veszi körül ezt az átjáróterületet.

19. A gyűrűhöz a garatmandula, a két fülkürti mandula, a két szájpadmandula és a nyelvmandula tartozik, közöttük pedig kisebb nyirokszöveti szigetek helyezkednek el.

20. A páratlan garatmandula (tonsilla pharyngealis) az orrgarat tetején és hátsó falának felső részén helyezkedik el, közvetlenül az orrüreg mögötti légút mentén.

21. Felszínét többnyire légúti típusú, többmagsoros csillós hengerhám borítja, amely a mély kripták helyett inkább hosszanti nyálkahártyaredőket képez.

22. A hám alatt számos nyiroktüsző található, amelyek antigénhatásra megnagyobbodhatnak, ezért a garatmandula térfogata gyermekkorban jelentős változásokat mutathat.

23. Kifejezett megnagyobbodása, amelyet a klinikai gyakorlatban adenoid vegetációnak is neveznek, szűkítheti az orrgaratot és akadályozhatja az orrlégzést.

24. Mivel a fülkürt garati nyílásai a garatmandula közelében találhatók, annak túltengése a középfül szellőzését is ronthatja, főként gyermekekben.

25. A páros fülkürti mandulák (tonsillae tubariae) az orrgarat oldalfalán, a hallócső garati nyílásának környezetében elhelyezkedő kisebb nyirokszöveti tömegek.

26. Helyzetük révén kiegészítik a garatmandula védőszerepét azon a területen, ahol a felső légutak nyálkahártyája a dobüreg felé folytatódik.

27. A két szájpadmandula (tonsillae palatinae) a szájgarat oldalfalában, az elülső szájpad-nyelvi és a hátsó szájpad-garati ív között kialakuló mandulaárokban fekszik.

28. Szabad, a garat ürege felé tekintő felszínüket többrétegű el nem szarusodó laphám borítja, amely több helyen mélyen benyomul a mandula állományába.

29. Ezek a benyomatok alkotják a mandulakryptákat (cryptae tonsillares), amelyek jelentősen megnövelik a hám és az alatta fekvő nyirokszövet közötti érintkezési felületet.

30. A krypták hámját helyenként olyan sűrűn járják át limfociták, hogy a hámsejtek és az immunsejtek határa szövettani metszetben alig különíthető el.

31. A mély kryptákban levált hámsejtek, mikroorganizmusok és sejttörmelék halmozódhat fel, ezért ez a felszín immunológiailag hatékony, ugyanakkor gyulladásra is hajlamos.

32. A szájpadmandula mélyebb, lateralis felszínét kötőszövetes tok határolja, amely elválasztja a nyirokszövetet a garatfal környező izom- és kötőszövetes rétegeitől.

33. A tok és a garat izomzata között lazább kötőszövetes réteg húzódik, amely sebészeti eltávolításkor természetes preparációs síkot képezhet.

34. A mandulaágy mélyebb részén haladó erek és idegek miatt e terület topográfiája klinikailag jelentős, különösen gyulladások és műtéti beavatkozások során.

35. A szájpadmandula artériás ellátásában több ér vesz részt, közülük rendszerint az arcverőér mandulaága (ramus tonsillaris arteriae facialis) biztosítja a legjelentősebb vérellátást.

36. További ágak érkezhetnek a felszálló garatartériából, a nyelvartéria háti ágaiból, valamint a felszálló szájpadartériából, ami kiterjedt érhálózatot eredményez.

37. A vénás vér a mandula körüli vénás fonatokon keresztül vezetődik el, amelyek sérülése tonsillectomia során jelentős vérzés forrása lehet.

38. Érző beidegzésében különösen a nyelvgaratideg (nervus glossopharyngeus, IX. agyideg) játszik szerepet, ami megmagyarázza a mandulagyulladáshoz társuló, fülbe sugárzó fájdalmat.

39. A szájpadmandulából kiinduló nyirok elsősorban a felső mély nyaki nyirokcsomók felé halad, különösen a vena jugularis interna mentén fekvő csomókhoz.

40. A mandulák sajátossága, hogy nyirokcsomókkal ellentétben nincsenek jellegzetes afferens nyirokereik, mivel az antigének főként közvetlenül a nyálkahártya felszínéről jutnak hozzájuk.

41. Efferens nyirokerek ugyanakkor elvezetik a mandulákból származó nyirkot és immunsejteket a regionális nyirokcsomók irányába, összekapcsolva a helyi és a szisztémás immunválaszt.

42. A nyelvmandula (tonsilla lingualis) a nyelv gyökének hátsó felszínén helyezkedik el, ahol számos kisebb nyiroktüsző együttesen alkot kiterjedt nyirokszöveti területet.

43. A szájpadmandulától eltérően nem egyetlen tömör szervet alkot, hanem egymás mellett elhelyezkedő nyirokszöveti egységekből áll, amelyek a nyálkahártya felszínét enyhén előemelik.

44. Egy-egy nyelvmandulai egységhez rendszerint rövidebb nyálkahártyamélyedés kapcsolódik, amelybe a környező nyálkamirigyek kivezetőcsövei is megnyílhatnak.

45. A mirigyváladék folyamatosan átöblíti ezeket a mélyedéseket, ezért bennük általában kevésbé hajlamos pangani a sejttörmelék, mint a szájpadmandula mély kryptáiban.

46. A Waldeyer-féle garatgyűrű szerkezete így nem egy zárt anatómiai gyűrűt jelent, hanem egymást kiegészítő, különböző felépítésű nyirokszöveti területek rendszerét.

47. Az orrgaratban fekvő garat- és fülkürti mandulák elsősorban a belélegzett antigénekkel, míg a szájgarat mandulái a légúti és táplálékeredetű antigénekkel egyaránt találkoznak.

48. Az antigének felvétele után a helyi dendritikus sejtek és más antigénbemutató sejtek aktiválják a megfelelő limfocitákat, amelyek ezután klonálisan felszaporodhatnak.

49. A kialakuló effektor- és memóriasejtek egy része helyben marad, más részük pedig a nyirok- és vérkeringés útján más nyálkahártyaterületekre is eljuthat.

50. Ez a sejtvándorlás teszi lehetővé, hogy egy meghatározott nyálkahártyán létrejött immunválasz a nyálkahártya-immunrendszer távolabbi területein is védelmet biztosítson.

51. Gyermekkorban a mandulák nyirokszövete rendszerint különösen fejlett, mert ebben az életszakaszban számos új környezeti antigénnel történik első immunológiai találkozás.

52. Későbbi életkorban a garatgyűrű egyes részei, különösen a garatmandula, részben visszafejlődhetnek, miközben a nyálkahártyák diffúz immunvédelme továbbra is fennmarad.

53. A mandulák eltávolítása ezért nem szünteti meg a nyálkahártyák immunvédelmét, mivel a MALT kiterjedt rendszere és a regionális nyirokcsomók továbbra is működőképesek maradnak.

54. Anatómiai és funkcionális szempontból a MALT jelentősége abban áll, hogy a szervezet határfelületein a kórokozók belépési útvonalaihoz közvetlenül kapcsolja a másodlagos nyirokszövetet.

55. A mandulák ennek a rendszernek jól körülhatárolható, klinikailag is fontos részei, amelyek a garat körül elhelyezkedve a belélegzett és lenyelt antigének korai immunológiai felismerését szolgálják.

(aufklappen)német

1. Das schleimhautassoziierte lymphatische Gewebe (mucosa-associated lymphoid tissue, MALT) ist die Sammelbezeichnung für sekundäre lymphatische Gewebe entlang der Schleimhäute, die unmittelbar mit Antigenen aus der Außenwelt in Kontakt kommen.

2. Während Knochenmark und Thymus als primäre lymphatische Organe der Bildung und Reifung der Lymphozyten dienen, treffen in den MALT-Gebieten bereits reife Immunzellen auf Antigene.

3. Damit gehört das MALT ebenso wie Lymphknoten und Milz zu den sekundären lymphatischen Organen, seine Organisation ist jedoch eng an die besonderen Aufgaben der Schleimhäute angepasst.

4. Die großflächigen Schleimhäute des Atmungs-, Verdauungs- und Urogenitalsystems bilden Grenzflächen, an denen der Organismus gleichzeitig Stoffaustausch und immunologische Abwehr gewährleisten muss.

5. An diesen Stellen kann das Immunsystem nicht jedes körperfremde Material beseitigen, da Nahrungsbestandteile und Angehörige des normalen Mikrobioms ständig vorhanden sind.

6. Das Immunsystem der Schleimhäute muss daher zwischen ungefährlichen Antigenen und Krankheitserregern unterscheiden und zugleich die Unversehrtheit der Gewebegrenze erhalten.

7. Strukturell besteht das MALT teilweise aus diffus verteilten Lymphozyten und Plasmazellen, teilweise aus deutlich abgrenzbaren Lymphfollikeln (folliculi lymphatici).

8. Nach Antigenkontakt können sich in sekundären Lymphfollikeln Keimzentren bilden, in denen aktivierte B-Lymphozyten proliferieren, differenzieren und eine immunologische Selektion durchlaufen.

9. Zwischen den Lymphfollikeln liegen vor allem T-Lymphozyten und antigenpräsentierende Zellen, sodass zelluläre und antikörpervermittelte Immunantworten auch räumlich aufeinander abgestimmt werden können.

10. Das mit dem Verdauungssystem verbundene lymphatische Gewebe wird als GALT, das mit den Atemwegen assoziierte als BALT bezeichnet; beide bilden funktionelle Untergruppen des MALT.

11. Die im Dünndarm gelegenen Peyer-Plaques (noduli lymphoidei aggregati) sind Ansammlungen mehrerer Lymphfollikel, die besonders in Schleimhaut und Submukosa des Ileums häufig vorkommen.

12. Über ihrer Oberfläche liegt ein spezialisiertes Epithel, dessen M-Zellen Antigene aus dem Darmlumen aufnehmen und anschließend an die darunterliegenden Immunzellen weitergeben.

13. Nach einem ähnlichen Prinzip arbeitet das reichlich vorhandene lymphatische Gewebe in der Wand des Wurmfortsatzes (appendix vermiformis), das besonders in jüngeren Lebensjahren ausgeprägt ist.

14. Ein großer Teil der im MALT aktivierten B-Lymphozyten differenziert zu Plasmazellen und produziert Immunglobulin A, das in sekretorischer Form an die Schleimhautoberfläche gelangt.

15. Sekretorisches IgA schützt die Schleimhaut vor allem dadurch, dass es Mikroorganismen und ihre Toxine bindet, bevor diese engen Kontakt mit dem Epithel aufnehmen können.

16. Eine besonders ausgeprägte Form des MALT bilden die Mandeln (tonsillae), die sich im oberen Rachenabschnitt um den Eingang der Atem- und Verdauungswege gruppieren.

17. Aufgrund ihrer Lage begegnen die Mandeln eingeatmeten oder verschluckten Antigenen, die dadurch immunologisch kontrolliert werden, bevor sie tiefer in den Organismus gelangen.

18. Die um den Rachen gelegenen Mandeln bilden zusammen den Waldeyer-Lymphring (anulus lymphoideus pharyngis), der diesen Durchgangsbereich nahezu ringförmig umgibt.

19. Zum Ring gehören Rachenmandel, beide Tubenmandeln, beide Gaumenmandeln und Zungenmandel; zwischen ihnen liegen zusätzlich kleinere Inseln lymphatischen Gewebes.

20. Die unpaarige Rachenmandel (tonsilla pharyngealis) liegt am Dach und am oberen Abschnitt der Hinterwand des Nasenrachens unmittelbar entlang des Atemweges hinter der Nasenhöhle.

21. Ihre Oberfläche ist überwiegend von mehrreihigem respiratorischem Flimmerepithel bedeckt, das anstelle tiefer Krypten vorwiegend längs verlaufende Schleimhautfalten bildet.

22. Unter dem Epithel liegen zahlreiche Lymphfollikel, die sich nach Antigenkontakt vergrößern können, weshalb das Volumen der Rachenmandel im Kindesalter erheblich schwanken kann.

23. Eine ausgeprägte Vergrößerung, klinisch auch als adenoide Vegetation bezeichnet, kann den Nasenrachen einengen und die Nasenatmung behindern.

24. Da die Rachenöffnungen der Ohrtuben in der Nähe der Rachenmandel liegen, kann deren Vergrößerung besonders bei Kindern auch die Belüftung des Mittelohres beeinträchtigen.

25. Die paarigen Tubenmandeln (tonsillae tubariae) sind kleinere Ansammlungen lymphatischen Gewebes an der Seitenwand des Nasenrachens im Bereich der Rachenöffnung der Ohrtube.

26. Durch ihre Lage ergänzen sie die Abwehrfunktion der Rachenmandel dort, wo sich die Schleimhaut der oberen Atemwege in Richtung Paukenhöhle fortsetzt.

27. Die beiden Gaumenmandeln (tonsillae palatinae) liegen in den Tonsillennischen der Seitenwand des Mundrachens zwischen vorderem Gaumen-Zungen-Bogen und hinterem Gaumen-Rachen-Bogen.

28. Ihre freie, dem Rachenlumen zugewandte Oberfläche wird von mehrschichtig unverhorntem Plattenepithel bedeckt, das an zahlreichen Stellen tief in das Mandelgewebe einsinkt.

29. Diese Einsenkungen bilden die Tonsillenkrypten (cryptae tonsillares), die die Kontaktfläche zwischen Epithel und darunterliegendem lymphatischem Gewebe erheblich vergrößern.

30. Das Epithel der Krypten wird stellenweise so dicht von Lymphozyten durchsetzt, dass sich Epithel- und Immunzellen im histologischen Schnitt kaum voneinander abgrenzen lassen.

31. In den tiefen Krypten können sich abgestoßene Epithelzellen, Mikroorganismen und Zelltrümmer ansammeln; dadurch ist diese Oberfläche immunologisch wirksam, zugleich aber entzündungsanfällig.

32. Die tiefere laterale Oberfläche der Gaumenmandel wird von einer bindegewebigen Kapsel begrenzt, die das lymphatische Gewebe von den umgebenden Muskel- und Bindegewebsschichten der Rachenwand trennt.

33. Zwischen Kapsel und Rachenmuskulatur liegt eine lockerere Bindegewebsschicht, die bei operativer Entfernung eine natürliche Präparationsebene bilden kann.

34. Wegen der in tieferen Abschnitten des Tonsillenbettes verlaufenden Gefäße und Nerven ist die Topographie dieses Gebietes besonders bei Entzündungen und operativen Eingriffen klinisch bedeutsam.

35. An der arteriellen Versorgung der Gaumenmandel sind mehrere Gefäße beteiligt, wobei gewöhnlich der Tonsillenast der Gesichtsarterie (ramus tonsillaris arteriae facialis) den bedeutendsten Zufluss liefert.

36. Weitere Äste können aus der aufsteigenden Rachenarterie, den dorsalen Ästen der Zungenarterie und der aufsteigenden Gaumenarterie stammen, wodurch ein ausgedehntes Gefäßnetz entsteht.

37. Das venöse Blut wird über Venengeflechte im Bereich der Mandel abgeleitet, deren Verletzung bei einer Tonsillektomie eine bedeutende Blutungsquelle darstellen kann.

38. An ihrer sensiblen Innervation ist besonders der Zungen-Rachen-Nerv (nervus glossopharyngeus, IX. Hirnnerv) beteiligt, was die bei Tonsillitis mögliche Ausstrahlung der Schmerzen zum Ohr erklärt.

39. Die aus der Gaumenmandel abfließende Lymphe gelangt vor allem zu den oberen tiefen Halslymphknoten, insbesondere zu den entlang der Vena jugularis interna gelegenen Knoten.

40. Eine Besonderheit der Mandeln besteht darin, dass ihnen im Gegensatz zu Lymphknoten typische afferente Lymphgefäße fehlen, weil Antigene überwiegend direkt von der Schleimhautoberfläche zu ihnen gelangen.

41. Efferente Lymphgefäße führen dagegen Lymphe und Immunzellen aus den Mandeln zu regionalen Lymphknoten und verbinden dadurch lokale und systemische Immunantworten.

42. Die Zungenmandel (tonsilla lingualis) liegt auf der hinteren Oberfläche der Zungenwurzel, wo zahlreiche kleinere Lymphfollikel gemeinsam ein ausgedehntes lymphatisches Gebiet bilden.

43. Anders als die Gaumenmandel bildet sie kein einzelnes kompaktes Organ, sondern besteht aus nebeneinanderliegenden lymphatischen Einheiten, welche die Schleimhautoberfläche leicht vorwölben.

44. Zu den einzelnen Einheiten der Zungenmandel gehört gewöhnlich eine kürzere Schleimhauteinsenkung, in die auch Ausführungsgänge benachbarter Schleimdrüsen münden können.

45. Das Drüsensekret spült diese Einsenkungen fortlaufend aus, weshalb Zelltrümmer dort gewöhnlich weniger leicht stagnieren als in den tiefen Krypten der Gaumenmandel.

46. Der Waldeyer-Rachenring stellt somit keinen geschlossenen anatomischen Ring dar, sondern ein System sich ergänzender lymphatischer Bereiche mit unterschiedlichem Aufbau.

47. Rachen- und Tubenmandeln im Nasenrachen begegnen vor allem eingeatmeten Antigenen, während die Mandeln des Mundrachens sowohl mit respiratorischen als auch mit nahrungsbedingten Antigenen Kontakt haben.

48. Nach Aufnahme der Antigene aktivieren lokale dendritische und andere antigenpräsentierende Zellen die entsprechenden Lymphozyten, die sich anschließend klonal vermehren können.

49. Ein Teil der entstehenden Effektor- und Gedächtniszellen verbleibt vor Ort, während andere über Lymph- und Blutkreislauf auch andere Schleimhautgebiete erreichen können.

50. Diese Zellwanderung ermöglicht es, dass eine an einer bestimmten Schleimhaut entstandene Immunantwort auch in weiter entfernten Bereichen des Schleimhautimmunsystems Schutz vermittelt.

51. Im Kindesalter ist das lymphatische Gewebe der Mandeln gewöhnlich besonders ausgeprägt, weil in dieser Lebensphase zahlreiche Umweltantigene erstmals immunologisch erkannt werden.

52. Im späteren Lebensalter können sich einzelne Bestandteile des Rachenrings, besonders die Rachenmandel, teilweise zurückbilden, während die diffuse Immunabwehr der Schleimhäute erhalten bleibt.

53. Die Entfernung von Mandeln hebt daher die Immunabwehr der Schleimhäute nicht auf, weil das ausgedehnte MALT-System und die regionalen Lymphknoten weiterhin funktionsfähig bleiben.

54. Anatomisch und funktionell liegt die Bedeutung des MALT darin, dass es an den Grenzflächen des Organismus sekundäres lymphatisches Gewebe unmittelbar mit den Eintrittswegen von Krankheitserregern verbindet.

55. Die Mandeln bilden klar abgrenzbare und klinisch bedeutsame Bestandteile dieses Systems, die um den Rachen angeordnet der frühen immunologischen Erkennung eingeatmeter und verschluckter Antigene dienen.