8.4 – A fehérvérsejtek típusai – Die Typen der weißen Blutkörperchen
1. A fehérvérsejtek sejtmaggal rendelkező, mozgékony vérsejtek, amelyek felismerik az idegen struktúrákat, részt vesznek a gyulladásban, és védik a szervezetet a fertőzésektől. – Die Leukozyten sind kernhaltige, bewegliche Blutzellen, die fremde Strukturen erkennen, an Entzündungen mitwirken und den Organismus vor Infektionen schützen.
2. Bár a vérben keringenek és vérmintából vizsgálhatók, működésük jelentős részét az érfalon kívül, a kötőszövetekben és a nyirokszervekben fejtik ki. – Obwohl sie im Blut zirkulieren und anhand einer Blutprobe untersucht werden können, erfüllen sie einen wesentlichen Teil ihrer Aufgaben außerhalb der Gefäße in Bindegeweben und lymphatischen Organen.
3. Valamennyi leukocita a vörös csontvelő vérképző őssejtjeiből származik, fejlődésük azonban mieloid és limfoid sejtvonalak mentén különböző irányokban folytatódik. – Sämtliche Leukozyten stammen von blutbildenden Stammzellen des roten Knochenmarks ab, ihre Entwicklung verläuft jedoch entlang myeloischer und lymphatischer Zelllinien in unterschiedliche Richtungen.
4. Érésük befejeződése után egyes sejtek közvetlenül a vérkeringésbe kerülnek, mások előbb meghatározott nyirokszervekben válnak működésre alkalmassá. – Nach Abschluss ihrer Reifung gelangen manche Zellen unmittelbar in die Blutbahn, während andere zunächst in bestimmten lymphatischen Organen funktionsfähig werden.
5. Alaktani szempontból szemcsés és egymagvú fehérvérsejteket különítünk el, ez a hagyományos felosztás azonban csak részben tükrözi működésük összetettségét. – Morphologisch unterscheidet man granulierte und einkernige Leukozyten, doch spiegelt diese traditionelle Einteilung die Komplexität ihrer Funktionen nur teilweise wider.
6. A szemcsés fehérvérsejtek közé a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták tartoznak, amelyek jellegzetes citoplazmaszemcséik alapján mikroszkóppal elkülöníthetők. – Zu den granulierten Leukozyten gehören neutrophile, eosinophile und basophile Granulozyten, die anhand ihrer charakteristischen Zytoplasmagranula mikroskopisch unterschieden werden können.
7. Közülük a neutrofilek fordulnak elő a legnagyobb számban, és gyorsan eljutnak azokba a szövetekbe, ahol baktériumok vagy sejtkárosodás vált ki gyulladást. – Unter ihnen kommen die Neutrophilen am häufigsten vor und erreichen rasch jene Gewebe, in denen Bakterien oder Zellschädigungen eine Entzündung auslösen.
8. Az eozinofil granulociták főként a többsejtű parazitákkal szembeni védekezésben és bizonyos allergiás folyamatokban vesznek részt, miközben felszabaduló anyagaik szövetkárosodást is okozhatnak. – Eosinophile Granulozyten wirken vor allem an der Abwehr mehrzelliger Parasiten und an bestimmten allergischen Vorgängen mit, wobei ihre freigesetzten Stoffe auch Gewebe schädigen können.
9. Jóval ritkábbak a bazofil granulociták, amelyek hisztamint és más gyulladásos közvetítőanyagokat tárolnak, majd megfelelő inger hatására gyorsan a környezetükbe ürítik őket. – Wesentlich seltener sind basophile Granulozyten, die Histamin und weitere Entzündungsmediatoren speichern und sie nach einem geeigneten Reiz rasch in ihre Umgebung abgeben.
10. Az egymagvú fehérvérsejtekhez tartozó limfociták és monociták morfológiailag is különböznek, miközben az immunvédelem eltérő, de szorosan összekapcsolódó feladatait végzik. – Die zu den einkernigen Leukozyten gehörenden Lymphozyten und Monozyten unterscheiden sich auch morphologisch und übernehmen verschiedene, jedoch eng miteinander verbundene Aufgaben der Immunabwehr.
11. Kis méretük és tömör, kerek sejtmagjuk alapján a nyugalmi limfociták könnyen felismerhetők, funkcionális alcsoportjaik azonban közönséges vérkenetben nem különíthetők el biztosan. – Ruhende Lymphozyten sind an ihrer geringen Größe und ihrem dichten runden Zellkern gut erkennbar, ihre funktionellen Untergruppen lassen sich im gewöhnlichen Blutausstrich jedoch nicht sicher unterscheiden.
12. A B-limfociták ellenanyagokat termelő plazmasejtekké alakulhatnak, míg a T-limfociták más immunsejteket szabályoznak vagy fertőzött sejteket pusztítanak el. – B-Lymphozyten können sich zu antikörperbildenden Plasmazellen entwickeln, während T-Lymphozyten andere Immunzellen regulieren oder infizierte Zellen zerstören.
13. Természetes ölősejtek előzetes antigénspecifikus aktiválás nélkül is felismerhetnek bizonyos vírusfertőzött vagy kórosan átalakult sejteket, amelyeket sejtkárosító fehérjék felszabadításával ölnek meg. – Natürliche Killerzellen können bestimmte virusinfizierte oder krankhaft veränderte Zellen auch ohne vorherige antigenspezifische Aktivierung erkennen und durch Freisetzung zellschädigender Proteine abtöten.
14. A monociták a keringő vér legnagyobb leukocitái, amelyek néhány napos vérbeli tartózkodás után rendszerint elhagyják az érpályát, és a szövetekben folytatják fejlődésüket. – Monozyten sind die größten Leukozyten des zirkulierenden Blutes, die nach einem mehrtägigen Aufenthalt meist die Gefäßbahn verlassen und ihre Entwicklung in den Geweben fortsetzen.
15. Szövetbe jutva sok monocita makrofággá alakul, amely bekebelezi a kórokozókat, eltávolítja az elhalt sejteket, és közreműködik a károsodott terület megtisztításában. – Nach dem Eintritt in das Gewebe entwickeln sich viele Monozyten zu Makrophagen, die Krankheitserreger aufnehmen, abgestorbene Zellen entfernen und an der Reinigung geschädigter Bereiche mitwirken.
16. A fagocitózis során a falósejt membránnal körülveszi a felvett részecskét, majd lizoszomális enzimek és savas környezet segítségével nagyrészt lebontja azt. – Während der Phagozytose umschließt die Fresszelle das aufgenommene Teilchen mit einer Membran und baut es anschließend mithilfe lysosomaler Enzyme und eines sauren Milieus weitgehend ab.
17. Bizonyos makrofágok a lebontott kórokozók részleteit felszínükön bemutatják a limfocitáknak, ezáltal összekapcsolják a veleszületett és a szerzett immunválaszt. – Bestimmte Makrophagen präsentieren den Lymphozyten Bruchstücke abgebauter Krankheitserreger an ihrer Oberfläche und verbinden dadurch die angeborene mit der erworbenen Immunantwort.
18. Veleszületett védekezéskor az immunsejtek általános veszélyjelző mintázatokat ismernek fel, ezért a reakció gyorsan megindulhat, de nem irányul kizárólag egyetlen meghatározott antigén ellen. – Bei der angeborenen Abwehr erkennen Immunzellen allgemeine Gefahrenmuster, weshalb die Reaktion rasch beginnen kann, jedoch nicht ausschließlich gegen ein bestimmtes Antigen gerichtet ist.
19. Ezzel szemben a szerzett immunválasz olyan limfocitákon alapul, amelyek receptoraikkal meghatározott antigénszerkezeteket ismernek fel, majd megfelelő aktiváció után célzottan felszaporodnak. – Dagegen beruht die erworbene Immunantwort auf Lymphozyten, die mit ihren Rezeptoren bestimmte Antigenstrukturen erkennen und sich nach geeigneter Aktivierung gezielt vermehren.
20. A folyamat során létrejövő memóriasejtek hosszú ideig fennmaradhatnak, ezért ugyanazzal az antigénnel történő későbbi találkozáskor gyorsabb és hatékonyabb válasz alakulhat ki. – Die dabei entstehenden Gedächtniszellen können lange bestehen bleiben, sodass bei einem späteren Kontakt mit demselben Antigen eine schnellere und wirksamere Reaktion entsteht.
21. Gyulladásos közvetítőanyagok hatására a leukociták lelassulnak az endotél felszínén, hozzátapadnak az érfalhoz, majd az endotélsejtek között átlépve a szövetekbe vándorolnak. – Unter dem Einfluss von Entzündungsmediatoren werden Leukozyten an der Endotheloberfläche abgebremst, haften an der Gefäßwand und wandern anschließend zwischen den Endothelzellen hindurch in das Gewebe.
22. Ezt a diapedézisnek nevezett kilépést kemotaxis követi, amelynek során a sejtek a sérült vagy fertőzött terület felől érkező kémiai jelek irányába haladnak. – Auf diesen als Diapedese bezeichneten Austritt folgt die Chemotaxis, bei der sich die Zellen in Richtung chemischer Signale aus dem verletzten oder infizierten Gebiet bewegen.
23. A keringő leukociták számáról a teljes vérkép, egymáshoz viszonyított arányukról pedig a differenciált vérkép szolgáltat mennyiségi információt. – Über die Zahl der zirkulierenden Leukozyten informiert das vollständige Blutbild, während das Differenzialblutbild quantitative Angaben zu ihrem gegenseitigen Verhältnis liefert.
24. Mivel a százalékos megoszlás önmagában félrevezető lehet, az eredmények értékelésekor az egyes sejttípusok abszolút számát, morfológiáját és a beteg állapotát egyaránt figyelembe kell venni. – Da die prozentuale Verteilung allein irreführend sein kann, müssen bei der Beurteilung die absolute Zahl und Morphologie der einzelnen Zelltypen sowie der Zustand des Patienten berücksichtigt werden.
25. A vérkép tehát csupán pillanatfelvételt ad a keringő sejtekről, míg a fehérvérsejtek valódi működése a vér, a szövetek és a nyirokszervek összehangolt rendszerében bontakozik ki. – Das Blutbild liefert somit nur eine Momentaufnahme der zirkulierenden Zellen, während sich die eigentliche Funktion der Leukozyten im Zusammenwirken von Blut, Geweben und lymphatischen Organen entfaltet.
(aufklappen)magyar
1. A fehérvérsejtek sejtmaggal rendelkező, mozgékony vérsejtek, amelyek felismerik az idegen struktúrákat, részt vesznek a gyulladásban, és védik a szervezetet a fertőzésektől.
2. Bár a vérben keringenek és vérmintából vizsgálhatók, működésük jelentős részét az érfalon kívül, a kötőszövetekben és a nyirokszervekben fejtik ki.
3. Valamennyi leukocita a vörös csontvelő vérképző őssejtjeiből származik, fejlődésük azonban mieloid és limfoid sejtvonalak mentén különböző irányokban folytatódik.
4. Érésük befejeződése után egyes sejtek közvetlenül a vérkeringésbe kerülnek, mások előbb meghatározott nyirokszervekben válnak működésre alkalmassá.
5. Alaktani szempontból szemcsés és egymagvú fehérvérsejteket különítünk el, ez a hagyományos felosztás azonban csak részben tükrözi működésük összetettségét.
6. A szemcsés fehérvérsejtek közé a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták tartoznak, amelyek jellegzetes citoplazmaszemcséik alapján mikroszkóppal elkülöníthetők.
7. Közülük a neutrofilek fordulnak elő a legnagyobb számban, és gyorsan eljutnak azokba a szövetekbe, ahol baktériumok vagy sejtkárosodás vált ki gyulladást.
8. Az eozinofil granulociták főként a többsejtű parazitákkal szembeni védekezésben és bizonyos allergiás folyamatokban vesznek részt, miközben felszabaduló anyagaik szövetkárosodást is okozhatnak.
9. Jóval ritkábbak a bazofil granulociták, amelyek hisztamint és más gyulladásos közvetítőanyagokat tárolnak, majd megfelelő inger hatására gyorsan a környezetükbe ürítik őket.
10. Az egymagvú fehérvérsejtekhez tartozó limfociták és monociták morfológiailag is különböznek, miközben az immunvédelem eltérő, de szorosan összekapcsolódó feladatait végzik.
11. Kis méretük és tömör, kerek sejtmagjuk alapján a nyugalmi limfociták könnyen felismerhetők, funkcionális alcsoportjaik azonban közönséges vérkenetben nem különíthetők el biztosan.
12. A B-limfociták ellenanyagokat termelő plazmasejtekké alakulhatnak, míg a T-limfociták más immunsejteket szabályoznak vagy fertőzött sejteket pusztítanak el.
13. Természetes ölősejtek előzetes antigénspecifikus aktiválás nélkül is felismerhetnek bizonyos vírusfertőzött vagy kórosan átalakult sejteket, amelyeket sejtkárosító fehérjék felszabadításával ölnek meg.
14. A monociták a keringő vér legnagyobb leukocitái, amelyek néhány napos vérbeli tartózkodás után rendszerint elhagyják az érpályát, és a szövetekben folytatják fejlődésüket.
15. Szövetbe jutva sok monocita makrofággá alakul, amely bekebelezi a kórokozókat, eltávolítja az elhalt sejteket, és közreműködik a károsodott terület megtisztításában.
16. A fagocitózis során a falósejt membránnal körülveszi a felvett részecskét, majd lizoszomális enzimek és savas környezet segítségével nagyrészt lebontja azt.
17. Bizonyos makrofágok a lebontott kórokozók részleteit felszínükön bemutatják a limfocitáknak, ezáltal összekapcsolják a veleszületett és a szerzett immunválaszt.
18. Veleszületett védekezéskor az immunsejtek általános veszélyjelző mintázatokat ismernek fel, ezért a reakció gyorsan megindulhat, de nem irányul kizárólag egyetlen meghatározott antigén ellen.
19. Ezzel szemben a szerzett immunválasz olyan limfocitákon alapul, amelyek receptoraikkal meghatározott antigénszerkezeteket ismernek fel, majd megfelelő aktiváció után célzottan felszaporodnak.
20. A folyamat során létrejövő memóriasejtek hosszú ideig fennmaradhatnak, ezért ugyanazzal az antigénnel történő későbbi találkozáskor gyorsabb és hatékonyabb válasz alakulhat ki.
21. Gyulladásos közvetítőanyagok hatására a leukociták lelassulnak az endotél felszínén, hozzátapadnak az érfalhoz, majd az endotélsejtek között átlépve a szövetekbe vándorolnak.
22. Ezt a diapedézisnek nevezett kilépést kemotaxis követi, amelynek során a sejtek a sérült vagy fertőzött terület felől érkező kémiai jelek irányába haladnak.
23. A keringő leukociták számáról a teljes vérkép, egymáshoz viszonyított arányukról pedig a differenciált vérkép szolgáltat mennyiségi információt.
24. Mivel a százalékos megoszlás önmagában félrevezető lehet, az eredmények értékelésekor az egyes sejttípusok abszolút számát, morfológiáját és a beteg állapotát egyaránt figyelembe kell venni.
25. A vérkép tehát csupán pillanatfelvételt ad a keringő sejtekről, míg a fehérvérsejtek valódi működése a vér, a szövetek és a nyirokszervek összehangolt rendszerében bontakozik ki.
(aufklappen)német
1. Die Leukozyten sind kernhaltige, bewegliche Blutzellen, die fremde Strukturen erkennen, an Entzündungen mitwirken und den Organismus vor Infektionen schützen.
2. Obwohl sie im Blut zirkulieren und anhand einer Blutprobe untersucht werden können, erfüllen sie einen wesentlichen Teil ihrer Aufgaben außerhalb der Gefäße in Bindegeweben und lymphatischen Organen.
3. Sämtliche Leukozyten stammen von blutbildenden Stammzellen des roten Knochenmarks ab, ihre Entwicklung verläuft jedoch entlang myeloischer und lymphatischer Zelllinien in unterschiedliche Richtungen.
4. Nach Abschluss ihrer Reifung gelangen manche Zellen unmittelbar in die Blutbahn, während andere zunächst in bestimmten lymphatischen Organen funktionsfähig werden.
5. Morphologisch unterscheidet man granulierte und einkernige Leukozyten, doch spiegelt diese traditionelle Einteilung die Komplexität ihrer Funktionen nur teilweise wider.
6. Zu den granulierten Leukozyten gehören neutrophile, eosinophile und basophile Granulozyten, die anhand ihrer charakteristischen Zytoplasmagranula mikroskopisch unterschieden werden können.
7. Unter ihnen kommen die Neutrophilen am häufigsten vor und erreichen rasch jene Gewebe, in denen Bakterien oder Zellschädigungen eine Entzündung auslösen.
8. Eosinophile Granulozyten wirken vor allem an der Abwehr mehrzelliger Parasiten und an bestimmten allergischen Vorgängen mit, wobei ihre freigesetzten Stoffe auch Gewebe schädigen können.
9. Wesentlich seltener sind basophile Granulozyten, die Histamin und weitere Entzündungsmediatoren speichern und sie nach einem geeigneten Reiz rasch in ihre Umgebung abgeben.
10. Die zu den einkernigen Leukozyten gehörenden Lymphozyten und Monozyten unterscheiden sich auch morphologisch und übernehmen verschiedene, jedoch eng miteinander verbundene Aufgaben der Immunabwehr.
11. Ruhende Lymphozyten sind an ihrer geringen Größe und ihrem dichten runden Zellkern gut erkennbar, ihre funktionellen Untergruppen lassen sich im gewöhnlichen Blutausstrich jedoch nicht sicher unterscheiden.
12. B-Lymphozyten können sich zu antikörperbildenden Plasmazellen entwickeln, während T-Lymphozyten andere Immunzellen regulieren oder infizierte Zellen zerstören.
13. Natürliche Killerzellen können bestimmte virusinfizierte oder krankhaft veränderte Zellen auch ohne vorherige antigenspezifische Aktivierung erkennen und durch Freisetzung zellschädigender Proteine abtöten.
14. Monozyten sind die größten Leukozyten des zirkulierenden Blutes, die nach einem mehrtägigen Aufenthalt meist die Gefäßbahn verlassen und ihre Entwicklung in den Geweben fortsetzen.
15. Nach dem Eintritt in das Gewebe entwickeln sich viele Monozyten zu Makrophagen, die Krankheitserreger aufnehmen, abgestorbene Zellen entfernen und an der Reinigung geschädigter Bereiche mitwirken.
16. Während der Phagozytose umschließt die Fresszelle das aufgenommene Teilchen mit einer Membran und baut es anschließend mithilfe lysosomaler Enzyme und eines sauren Milieus weitgehend ab.
17. Bestimmte Makrophagen präsentieren den Lymphozyten Bruchstücke abgebauter Krankheitserreger an ihrer Oberfläche und verbinden dadurch die angeborene mit der erworbenen Immunantwort.
18. Bei der angeborenen Abwehr erkennen Immunzellen allgemeine Gefahrenmuster, weshalb die Reaktion rasch beginnen kann, jedoch nicht ausschließlich gegen ein bestimmtes Antigen gerichtet ist.
19. Dagegen beruht die erworbene Immunantwort auf Lymphozyten, die mit ihren Rezeptoren bestimmte Antigenstrukturen erkennen und sich nach geeigneter Aktivierung gezielt vermehren.
20. Die dabei entstehenden Gedächtniszellen können lange bestehen bleiben, sodass bei einem späteren Kontakt mit demselben Antigen eine schnellere und wirksamere Reaktion entsteht.
21. Unter dem Einfluss von Entzündungsmediatoren werden Leukozyten an der Endotheloberfläche abgebremst, haften an der Gefäßwand und wandern anschließend zwischen den Endothelzellen hindurch in das Gewebe.
22. Auf diesen als Diapedese bezeichneten Austritt folgt die Chemotaxis, bei der sich die Zellen in Richtung chemischer Signale aus dem verletzten oder infizierten Gebiet bewegen.
23. Über die Zahl der zirkulierenden Leukozyten informiert das vollständige Blutbild, während das Differenzialblutbild quantitative Angaben zu ihrem gegenseitigen Verhältnis liefert.
24. Da die prozentuale Verteilung allein irreführend sein kann, müssen bei der Beurteilung die absolute Zahl und Morphologie der einzelnen Zelltypen sowie der Zustand des Patienten berücksichtigt werden.
25. Das Blutbild liefert somit nur eine Momentaufnahme der zirkulierenden Zellen, während sich die eigentliche Funktion der Leukozyten im Zusammenwirken von Blut, Geweben und lymphatischen Organen entfaltet.