2.4 – Tengelyek, síkok, irány- és helymeghatározások – Achsen, Ebenen sowie Richtungs- und Lagebezeichnungen
1. Az emberi test háromdimenziós szerkezetének leírásához olyan egységes térbeli vonatkoztatási rendszer szükséges, amelyben minden anatómiai képlet helyzete és egymáshoz való viszonya egyértelműen meghatározható. – Zur Beschreibung des dreidimensionalen Aufbaus des menschlichen Körpers ist ein einheitliches räumliches Bezugssystem erforderlich, in dem die Lage jeder anatomischen Struktur und ihre Beziehung zu anderen Strukturen eindeutig bestimmt werden kann.
2. Kiindulópontként az anatómiai alaphelyzet szolgál, amelyben az ember egyenesen áll, tekintete előre irányul, felső végtagjai a törzs mellett helyezkednek el, tenyerei pedig előrefelé néznek. – Als Ausgangspunkt dient die anatomische Grundstellung, in welcher der Mensch aufrecht steht, den Blick nach vorn richtet, die oberen Extremitäten seitlich am Rumpf hält und die Handflächen nach vorn wendet.
3. Ettől az egyezményes testhelyzettől függetlenül az irányjelölések mindig változatlan jelentésűek maradnak, így fekvő, ülő vagy mozgó személy esetében sem igazodnak a pillanatnyi helyzethez. – Unabhängig von dieser vereinbarten Körperstellung behalten die Richtungsbezeichnungen stets dieselbe Bedeutung, sodass sie sich auch bei einer liegenden, sitzenden oder bewegten Person nicht nach deren momentaner Position richten.
4. A testen átvezetett képzeletbeli tengelyek (axes) a tér fő irányait jelölik ki, míg a síkok (plana) a testet vagy annak egy részét meghatározott metszetekre osztják. – Die durch den Körper gelegten gedachten Achsen (axes) kennzeichnen die Hauptrichtungen des Raumes, während die Ebenen (plana) den Körper oder einen seiner Abschnitte in definierte Schnitte gliedern.
5. Mivel a tengelyek és a rájuk vonatkoztatott síkok egymással szoros geometriai kapcsolatban állnak, rendszerük nemcsak a képletek elhelyezkedését, hanem az ízületi mozgások irányát is leírhatóvá teszi. – Da die Achsen und die auf sie bezogenen Ebenen geometrisch eng miteinander verbunden sind, ermöglicht ihr System nicht nur die Beschreibung der Lage anatomischer Strukturen, sondern auch der Richtung von Gelenkbewegungen.
6. Egy szerv pontos helyének meghatározásakor rendszerint több viszonyfogalmat kapcsolunk össze, amelyek a test középvonalához, felszínéhez, végeihez vagy valamely szomszédos képlethez képest adják meg a helyzetét. – Bei der genauen Lagebestimmung eines Organs werden gewöhnlich mehrere Relationsbegriffe miteinander verbunden, die seine Position in Bezug auf die Körpermittellinie, die Oberfläche, die Körperenden oder eine benachbarte Struktur angeben.
7. Külön elnevezések használatosak a törzsön és a végtagokon, mert az utóbbiak hossztengelye, szabad vége és a törzshöz való csatlakozása sajátos térbeli tájékozódást kíván. – Am Rumpf und an den Extremitäten werden teilweise unterschiedliche Bezeichnungen verwendet, weil deren Längsachse, freies Ende und Verbindung mit dem Rumpf eine besondere räumliche Orientierung erfordern.
8. Az alábbi rendszer elsajátítása teremti meg azt a szaknyelvi alapot, amelyre a topográfiai anatómia, a képalkotó metszetek értelmezése és a klinikai leletek pontos közlése egyaránt épül. – Die Beherrschung des folgenden Systems schafft die fachsprachliche Grundlage, auf der sowohl die topographische Anatomie als auch die Interpretation bildgebender Schnittbilder und die präzise Mitteilung klinischer Befunde beruhen.
(aufklappen)magyar
1. Az emberi test háromdimenziós szerkezetének leírásához olyan egységes térbeli vonatkoztatási rendszer szükséges, amelyben minden anatómiai képlet helyzete és egymáshoz való viszonya egyértelműen meghatározható.
2. Kiindulópontként az anatómiai alaphelyzet szolgál, amelyben az ember egyenesen áll, tekintete előre irányul, felső végtagjai a törzs mellett helyezkednek el, tenyerei pedig előrefelé néznek.
3. Ettől az egyezményes testhelyzettől függetlenül az irányjelölések mindig változatlan jelentésűek maradnak, így fekvő, ülő vagy mozgó személy esetében sem igazodnak a pillanatnyi helyzethez.
4. A testen átvezetett képzeletbeli tengelyek (axes) a tér fő irányait jelölik ki, míg a síkok (plana) a testet vagy annak egy részét meghatározott metszetekre osztják.
5. Mivel a tengelyek és a rájuk vonatkoztatott síkok egymással szoros geometriai kapcsolatban állnak, rendszerük nemcsak a képletek elhelyezkedését, hanem az ízületi mozgások irányát is leírhatóvá teszi.
6. Egy szerv pontos helyének meghatározásakor rendszerint több viszonyfogalmat kapcsolunk össze, amelyek a test középvonalához, felszínéhez, végeihez vagy valamely szomszédos képlethez képest adják meg a helyzetét.
7. Külön elnevezések használatosak a törzsön és a végtagokon, mert az utóbbiak hossztengelye, szabad vége és a törzshöz való csatlakozása sajátos térbeli tájékozódást kíván.
8. Az alábbi rendszer elsajátítása teremti meg azt a szaknyelvi alapot, amelyre a topográfiai anatómia, a képalkotó metszetek értelmezése és a klinikai leletek pontos közlése egyaránt épül.
(aufklappen)német
1. Zur Beschreibung des dreidimensionalen Aufbaus des menschlichen Körpers ist ein einheitliches räumliches Bezugssystem erforderlich, in dem die Lage jeder anatomischen Struktur und ihre Beziehung zu anderen Strukturen eindeutig bestimmt werden kann.
2. Als Ausgangspunkt dient die anatomische Grundstellung, in welcher der Mensch aufrecht steht, den Blick nach vorn richtet, die oberen Extremitäten seitlich am Rumpf hält und die Handflächen nach vorn wendet.
3. Unabhängig von dieser vereinbarten Körperstellung behalten die Richtungsbezeichnungen stets dieselbe Bedeutung, sodass sie sich auch bei einer liegenden, sitzenden oder bewegten Person nicht nach deren momentaner Position richten.
4. Die durch den Körper gelegten gedachten Achsen (axes) kennzeichnen die Hauptrichtungen des Raumes, während die Ebenen (plana) den Körper oder einen seiner Abschnitte in definierte Schnitte gliedern.
5. Da die Achsen und die auf sie bezogenen Ebenen geometrisch eng miteinander verbunden sind, ermöglicht ihr System nicht nur die Beschreibung der Lage anatomischer Strukturen, sondern auch der Richtung von Gelenkbewegungen.
6. Bei der genauen Lagebestimmung eines Organs werden gewöhnlich mehrere Relationsbegriffe miteinander verbunden, die seine Position in Bezug auf die Körpermittellinie, die Oberfläche, die Körperenden oder eine benachbarte Struktur angeben.
7. Am Rumpf und an den Extremitäten werden teilweise unterschiedliche Bezeichnungen verwendet, weil deren Längsachse, freies Ende und Verbindung mit dem Rumpf eine besondere räumliche Orientierung erfordern.
8. Die Beherrschung des folgenden Systems schafft die fachsprachliche Grundlage, auf der sowohl die topographische Anatomie als auch die Interpretation bildgebender Schnittbilder und die präzise Mitteilung klinischer Befunde beruhen.