7.7.1 – A koszorúerek lefutása és ellátási területei – Verlauf und Versorgungsgebiete der Koronararterien
1. A szívizom folyamatos munkájához szükséges oxigént és tápanyagokat a jobb és a bal koszorúér (arteria coronaria dextra et sinistra) szállítja. – Den für die kontinuierliche Arbeit des Herzmuskels erforderlichen Sauerstoff und die Nährstoffe führen die rechte und die linke Koronararterie (Arteria coronaria dextra et sinistra) zu.
2. Mindkét ér a felszálló aorta kezdeti szakaszából, közvetlenül az aortabillentyű megfelelő félhold alakú tasakja felett ered. – Beide Gefäße entspringen aus dem Anfangsabschnitt der aufsteigenden Aorta unmittelbar oberhalb der entsprechenden halbmondförmigen Taschen der Aortenklappe.
3. Eredési helyüket a jobb, illetve a bal aortaöböl (sinus aortae dexter et sinister) képezi, míg a hátsó öbölből rendszerint nem indul koszorúér. – Ihre Ursprungsstellen bilden der rechte beziehungsweise der linke Aortensinus (Sinus aortae dexter et sinister), während aus dem hinteren Sinus gewöhnlich keine Koronararterie hervorgeht.
4. Mivel az aortabillentyű nyitott tasakjai szisztoléban részben eltakarják a szájadékokat, a koszorúerek véráramlása főként a kamrai diasztolé alatt fokozódik. – Da die geöffneten Taschen der Aortenklappe während der Systole die Mündungen teilweise verdecken, nimmt die Durchblutung der Koronararterien vor allem während der Kammerdiastole zu.
5. A szív felszínén futó nagyobb ágak a szív külső hártyája alatt, többnyire a koszorúbarázdában és a kamraközi barázdákban helyezkednek el. – Die größeren, an der Herzoberfläche verlaufenden Äste liegen unter dem Epikard, überwiegend in der Herzkranzfurche und in den Zwischenkammerfurchen.
6. Innen kisebb ágak hatolnak a szívizomba, ahol sűrű kapillárishálózatot alkotva biztosítják a nagy energiaigényű szívizomsejtek anyagcseréjét. – Von dort dringen kleinere Äste in den Herzmuskel ein und bilden ein dichtes Kapillarnetz, das den Stoffwechsel der energiebedürftigen Herzmuskelzellen gewährleistet.
7. A jobb koszorúér (arteria coronaria dextra) a jobb aortaöbölből ered, majd a jobb pitvari fülcse és a tüdőverőér törzse között halad előre. – Die rechte Koronararterie (Arteria coronaria dextra) entspringt aus dem rechten Aortensinus und zieht anschließend zwischen dem rechten Herzohr und dem Truncus pulmonalis nach vorn.
8. Elérve a jobb pitvar és a jobb kamra közötti koszorúbarázdát, az ér a szív jobb szélét megkerülve a rekeszi felszín felé folytatódik. – Nach Erreichen der Herzkranzfurche zwischen rechtem Vorhof und rechter Kammer zieht das Gefäß um den rechten Herzrand herum zur Zwerchfellfläche.
9. Korai ágai közé tartozik a jobb pitvari fülcsét és a szomszédos pitvarfalat ellátó pitvari ágak egy része. – Zu seinen frühen Ästen gehören einige Vorhofäste, welche das rechte Herzohr und die angrenzende Vorhofwand versorgen.
10. Gyakran már a kezdeti szakaszból ered a szinuszcsomó ága (ramus nodi sinuatrialis), amely a felső üres véna szájadéka felé kanyarodik. – Häufig entspringt bereits aus dem Anfangsabschnitt der Sinusknotenast (Ramus nodi sinuatrialis), der sich zur Mündung der oberen Hohlvene wendet.
11. Ez az ág az emberek többségében a jobb koszorúérből származik, kisebb részükben azonban a bal koszorúér körbefutó ágából ered. – Dieser Ast stammt bei der Mehrzahl der Menschen aus der rechten Koronararterie, entspringt jedoch bei einem kleineren Anteil aus dem Ramus circumflexus der linken Koronararterie.
12. A jobb koszorúbarázdában lefelé tartó ér egy jelentős jobb széli ágat (ramus marginalis dexter) bocsát a hegycsúcs irányába. – Das in der rechten Herzkranzfurche verlaufende Gefäß gibt einen kräftigen rechten Randast (Ramus marginalis dexter) in Richtung Herzspitze ab.
13. A jobb széli ág a jobb kamra hegyes szélét követi, miközben elsősorban annak elülső és oldalsó falát látja el. – Der rechte Randast folgt dem scharfen Rand der rechten Kammer und versorgt dabei vor allem deren Vorder- und Seitenwand.
14. Továbbhaladva a rekeszi felszínen, a jobb koszorúér rendszerint eléri a hátsó kamraközi barázda felső végét. – Auf der Zwerchfellfläche weiterziehend erreicht die rechte Koronararterie gewöhnlich das obere Ende der hinteren Zwischenkammerfurche.
15. Itt adja le a pitvar-kamrai csomó ágát (ramus nodi atrioventricularis), amely a szív rostos vázának közelében fekvő csomót táplálja. – Hier gibt sie den Atrioventrikularknotenast (Ramus nodi atrioventricularis) ab, der den nahe dem Herzskelett gelegenen Knoten versorgt.
16. A hátsó kamraközi ág (ramus interventricularis posterior) a hasonló nevű barázdában a szívcsúcs felé halad, gyakran a középső szívvéna kíséretében. – Der hintere Zwischenkammerast (Ramus interventricularis posterior) zieht in der gleichnamigen Furche zur Herzspitze und wird häufig von der mittleren Herzvene begleitet.
17. Lefutása során az ér sövényágakat bocsát a kamraközi sövény hátsó részébe, valamint kisebb ágakat ad mindkét kamra rekeszi falához. – Während seines Verlaufs gibt das Gefäß Septumäste zum hinteren Teil der Kammerscheidewand sowie kleinere Äste zu den Zwerchfellwänden beider Kammern ab.
18. Jobb oldali koszorúér-dominancia esetén, amely a leggyakoribb elrendeződés, a hátsó kamraközi ág a jobb koszorúérből ered. – Bei Rechtsdominanz des Koronarsystems, der häufigsten Anordnung, entspringt der hintere Zwischenkammerast aus der rechten Koronararterie.
19. Ebben a típusban a jobb koszorúér rendszerint a jobb pitvart, a jobb kamra nagy részét és a bal kamra rekeszi falának egy részét látja el. – Bei diesem Typ versorgt die rechte Koronararterie gewöhnlich den rechten Vorhof, den größten Teil der rechten Kammer und einen Teil der Zwerchfellwand der linken Kammer.
20. Ellátási területéhez tartozik továbbá a kamraközi sövény hátsó harmada, valamint többnyire a szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó is. – Zu ihrem Versorgungsgebiet gehören außerdem das hintere Drittel der Kammerscheidewand sowie meist der Sinus- und der Atrioventrikularknoten.
21. A bal koszorúér (arteria coronaria sinistra) a bal aortaöbölből indul, és rövid főtörzsével a bal pitvari fülcse meg a tüdőverőér törzse között halad. – Die linke Koronararterie (Arteria coronaria sinistra) entspringt aus dem linken Aortensinus und zieht mit ihrem kurzen Hauptstamm zwischen linkem Herzohr und Truncus pulmonalis.
22. A rövid főtörzs rendszerint hamarosan elülső kamraközi ágra és körbefutó ágra oszlik, de esetenként egy harmadik, közbülső ág is kialakul. – Der kurze Hauptstamm teilt sich gewöhnlich bald in den vorderen Zwischenkammerast und den Ramus circumflexus, gelegentlich entsteht zusätzlich ein dritter, intermediärer Ast.
23. Az elülső kamraközi ág (ramus interventricularis anterior) az elülső kamraközi barázdában fut lefelé, a nagy szívvéna kezdeti szakaszával együtt. – Der vordere Zwischenkammerast (Ramus interventricularis anterior) verläuft zusammen mit dem Anfangsabschnitt der großen Herzvene in der vorderen Zwischenkammerfurche nach unten.
24. Az ér általában eléri a szívcsúcsot, majd azt megkerülve rövid szakaszon a szív rekeszi felszínére is átterjedhet. – Das Gefäß erreicht gewöhnlich die Herzspitze und kann nach deren Umrundung noch ein kurzes Stück auf der Zwerchfellfläche des Herzens verlaufen.
25. Elülső sövényágai meredeken hatolnak a kamraközi sövénybe, amelynek elülső kétharmadát, köztük az ingervezető rendszer jelentős részét táplálják. – Seine vorderen Septumäste dringen steil in die Kammerscheidewand ein und versorgen deren vordere zwei Drittel einschließlich großer Teile des Erregungsleitungssystems.
26. A sövényágak ellátási területébe rendszerint a His-köteg, a jobb és bal Tawara-szár, valamint a Purkinje-rostok egy része is beletartozik. – Zum Versorgungsgebiet der Septumäste gehören gewöhnlich das His-Bündel, der rechte und linke Tawara-Schenkel sowie ein Teil der Purkinje-Fasern.
27. A kamrák felszínéhez haladó átlós ágak (rami diagonales) főként a bal kamra elülső és oldalsó szívizomzatát látják el. – Die zur Kammeroberfläche ziehenden Diagonaläste (Rami diagonales) versorgen vor allem die vordere und seitliche Muskulatur der linken Kammer.
28. Az elülső kamraközi ág így a bal kamra elülső falának nagy részét, a jobb kamra szomszédos elülső területét és a szívcsúcsot táplálja. – Der vordere Zwischenkammerast versorgt somit große Teile der Vorderwand der linken Kammer, den angrenzenden Vorderwandbereich der rechten Kammer und die Herzspitze.
29. A körbefutó ág (ramus circumflexus) balra fordulva a bal pitvar és a bal kamra közötti koszorúbarázdában halad a szív hátsó felszíne felé. – Der Ramus circumflexus wendet sich nach links und zieht in der Herzkranzfurche zwischen linkem Vorhof und linker Kammer zur Rückfläche des Herzens.
30. Lefutását a nagy szívvéna kíséri, amely a bal szívszél megkerülése után ugyancsak a hátsó koszorúbarázdába jut. – In seinem Verlauf wird er von der großen Herzvene begleitet, die nach Umrundung des linken Herzrandes ebenfalls in die hintere Herzkranzfurche gelangt.
31. A körbefutó ág pitvari ágakat ad a bal pitvarhoz, továbbá tompa széli ágakat bocsát a bal kamra oldalsó falához. – Der Ramus circumflexus gibt Vorhofäste zum linken Vorhof sowie stumpfe Randäste zur Seitenwand der linken Kammer ab.
32. A bal széli ág (ramus marginalis sinister) a szív tompa szélén lefelé haladva a bal kamra oldalsó szívizomzatának fontos tápláló ere. – Der linke Randast (Ramus marginalis sinister) zieht am stumpfen Herzrand nach unten und bildet ein wichtiges Versorgungsgefäß der seitlichen linken Kammermuskulatur.
33. Jobb dominancia mellett a körbefutó ág többnyire a bal kamra hátsó falának egy részén végződik, anélkül hogy elérné a hátsó kamraközi barázdát. – Bei Rechtsdominanz endet der Ramus circumflexus meist an einem Teil der Hinterwand der linken Kammer, ohne die hintere Zwischenkammerfurche zu erreichen.
34. Bal oldali koszorúér-dominancia esetén viszont a körbefutó ág folytatása adja a hátsó kamraközi ágat és gyakran a pitvar-kamrai csomó ágát is. – Bei Linksdominanz des Koronarsystems bildet dagegen die Fortsetzung des Ramus circumflexus den hinteren Zwischenkammerast und häufig auch den Atrioventrikularknotenast.
35. Kiegyensúlyozott, úgynevezett kodomináns elrendeződésben mindkét koszorúér jelentős ágakkal vesz részt a kamrák hátsó és rekeszi felszínének ellátásában. – Bei einer ausgeglichenen, sogenannten kodominanten Anordnung beteiligen sich beide Koronararterien mit kräftigen Ästen an der Versorgung der hinteren und diaphragmalen Kammerflächen.
36. A koszorúér-dominancia tehát nem az erek átmérőjére, hanem arra utal, hogy melyik ér adja a hátsó kamraközi ágat. – Die Koronardominanz bezieht sich somit nicht auf den Durchmesser der Gefäße, sondern darauf, welche Arterie den hinteren Zwischenkammerast abgibt.
37. Bár a nagyobb felszíni koszorúérágak között vannak összeköttetések, ezek nyugalomban többnyire keskenyek, ezért hirtelen érelzáródáskor nem biztosítanak elegendő kerülő keringést. – Obwohl zwischen den größeren oberflächlichen Koronarästen Verbindungen bestehen, sind diese in Ruhe meist eng und gewährleisten bei einem plötzlichen Gefäßverschluss keine ausreichende Umgehungsdurchblutung.
38. Funkcionális szempontból a koszorúerek ezért végartériáknak tekinthetők, mivel egy ág elzáródása az általa ellátott szívizomterület ischaemiáját okozhatja. – Funktionell gelten die Koronararterien daher als Endarterien, da der Verschluss eines Astes eine Ischämie des von ihm versorgten Herzmuskelgebiets verursachen kann.
39. Lassan kialakuló szűkület esetén a meglévő anasztomózisok kitágulhatnak, és részben átvehetik a veszélyeztetett terület vérellátását. – Bei einer langsam entstehenden Verengung können sich die vorhandenen Anastomosen erweitern und die Durchblutung des gefährdeten Gebiets teilweise übernehmen.
40. A koszorúerek lefutásának és dominanciájának ismerete ezért nélkülözhetetlen annak megértéséhez, hogy egy adott érelzáródás mely szívüregek falát és ingervezető képleteket veszélyezteti. – Die Kenntnis des Verlaufs und der Dominanz der Koronararterien ist daher unerlässlich, um zu verstehen, welche Herzwände und Strukturen des Erregungsleitungssystems durch einen bestimmten Gefäßverschluss gefährdet sind.
(aufklappen)magyar
1. A szívizom folyamatos munkájához szükséges oxigént és tápanyagokat a jobb és a bal koszorúér (arteria coronaria dextra et sinistra) szállítja.
2. Mindkét ér a felszálló aorta kezdeti szakaszából, közvetlenül az aortabillentyű megfelelő félhold alakú tasakja felett ered.
3. Eredési helyüket a jobb, illetve a bal aortaöböl (sinus aortae dexter et sinister) képezi, míg a hátsó öbölből rendszerint nem indul koszorúér.
4. Mivel az aortabillentyű nyitott tasakjai szisztoléban részben eltakarják a szájadékokat, a koszorúerek véráramlása főként a kamrai diasztolé alatt fokozódik.
5. A szív felszínén futó nagyobb ágak a szív külső hártyája alatt, többnyire a koszorúbarázdában és a kamraközi barázdákban helyezkednek el.
6. Innen kisebb ágak hatolnak a szívizomba, ahol sűrű kapillárishálózatot alkotva biztosítják a nagy energiaigényű szívizomsejtek anyagcseréjét.
7. A jobb koszorúér (arteria coronaria dextra) a jobb aortaöbölből ered, majd a jobb pitvari fülcse és a tüdőverőér törzse között halad előre.
8. Elérve a jobb pitvar és a jobb kamra közötti koszorúbarázdát, az ér a szív jobb szélét megkerülve a rekeszi felszín felé folytatódik.
9. Korai ágai közé tartozik a jobb pitvari fülcsét és a szomszédos pitvarfalat ellátó pitvari ágak egy része.
10. Gyakran már a kezdeti szakaszból ered a szinuszcsomó ága (ramus nodi sinuatrialis), amely a felső üres véna szájadéka felé kanyarodik.
11. Ez az ág az emberek többségében a jobb koszorúérből származik, kisebb részükben azonban a bal koszorúér körbefutó ágából ered.
12. A jobb koszorúbarázdában lefelé tartó ér egy jelentős jobb széli ágat (ramus marginalis dexter) bocsát a hegycsúcs irányába.
13. A jobb széli ág a jobb kamra hegyes szélét követi, miközben elsősorban annak elülső és oldalsó falát látja el.
14. Továbbhaladva a rekeszi felszínen, a jobb koszorúér rendszerint eléri a hátsó kamraközi barázda felső végét.
15. Itt adja le a pitvar-kamrai csomó ágát (ramus nodi atrioventricularis), amely a szív rostos vázának közelében fekvő csomót táplálja.
16. A hátsó kamraközi ág (ramus interventricularis posterior) a hasonló nevű barázdában a szívcsúcs felé halad, gyakran a középső szívvéna kíséretében.
17. Lefutása során az ér sövényágakat bocsát a kamraközi sövény hátsó részébe, valamint kisebb ágakat ad mindkét kamra rekeszi falához.
18. Jobb oldali koszorúér-dominancia esetén, amely a leggyakoribb elrendeződés, a hátsó kamraközi ág a jobb koszorúérből ered.
19. Ebben a típusban a jobb koszorúér rendszerint a jobb pitvart, a jobb kamra nagy részét és a bal kamra rekeszi falának egy részét látja el.
20. Ellátási területéhez tartozik továbbá a kamraközi sövény hátsó harmada, valamint többnyire a szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó is.
21. A bal koszorúér (arteria coronaria sinistra) a bal aortaöbölből indul, és rövid főtörzsével a bal pitvari fülcse meg a tüdőverőér törzse között halad.
22. A rövid főtörzs rendszerint hamarosan elülső kamraközi ágra és körbefutó ágra oszlik, de esetenként egy harmadik, közbülső ág is kialakul.
23. Az elülső kamraközi ág (ramus interventricularis anterior) az elülső kamraközi barázdában fut lefelé, a nagy szívvéna kezdeti szakaszával együtt.
24. Az ér általában eléri a szívcsúcsot, majd azt megkerülve rövid szakaszon a szív rekeszi felszínére is átterjedhet.
25. Elülső sövényágai meredeken hatolnak a kamraközi sövénybe, amelynek elülső kétharmadát, köztük az ingervezető rendszer jelentős részét táplálják.
26. A sövényágak ellátási területébe rendszerint a His-köteg, a jobb és bal Tawara-szár, valamint a Purkinje-rostok egy része is beletartozik.
27. A kamrák felszínéhez haladó átlós ágak (rami diagonales) főként a bal kamra elülső és oldalsó szívizomzatát látják el.
28. Az elülső kamraközi ág így a bal kamra elülső falának nagy részét, a jobb kamra szomszédos elülső területét és a szívcsúcsot táplálja.
29. A körbefutó ág (ramus circumflexus) balra fordulva a bal pitvar és a bal kamra közötti koszorúbarázdában halad a szív hátsó felszíne felé.
30. Lefutását a nagy szívvéna kíséri, amely a bal szívszél megkerülése után ugyancsak a hátsó koszorúbarázdába jut.
31. A körbefutó ág pitvari ágakat ad a bal pitvarhoz, továbbá tompa széli ágakat bocsát a bal kamra oldalsó falához.
32. A bal széli ág (ramus marginalis sinister) a szív tompa szélén lefelé haladva a bal kamra oldalsó szívizomzatának fontos tápláló ere.
33. Jobb dominancia mellett a körbefutó ág többnyire a bal kamra hátsó falának egy részén végződik, anélkül hogy elérné a hátsó kamraközi barázdát.
34. Bal oldali koszorúér-dominancia esetén viszont a körbefutó ág folytatása adja a hátsó kamraközi ágat és gyakran a pitvar-kamrai csomó ágát is.
35. Kiegyensúlyozott, úgynevezett kodomináns elrendeződésben mindkét koszorúér jelentős ágakkal vesz részt a kamrák hátsó és rekeszi felszínének ellátásában.
36. A koszorúér-dominancia tehát nem az erek átmérőjére, hanem arra utal, hogy melyik ér adja a hátsó kamraközi ágat.
37. Bár a nagyobb felszíni koszorúérágak között vannak összeköttetések, ezek nyugalomban többnyire keskenyek, ezért hirtelen érelzáródáskor nem biztosítanak elegendő kerülő keringést.
38. Funkcionális szempontból a koszorúerek ezért végartériáknak tekinthetők, mivel egy ág elzáródása az általa ellátott szívizomterület ischaemiáját okozhatja.
39. Lassan kialakuló szűkület esetén a meglévő anasztomózisok kitágulhatnak, és részben átvehetik a veszélyeztetett terület vérellátását.
40. A koszorúerek lefutásának és dominanciájának ismerete ezért nélkülözhetetlen annak megértéséhez, hogy egy adott érelzáródás mely szívüregek falát és ingervezető képleteket veszélyezteti.
(aufklappen)német
1. Den für die kontinuierliche Arbeit des Herzmuskels erforderlichen Sauerstoff und die Nährstoffe führen die rechte und die linke Koronararterie (Arteria coronaria dextra et sinistra) zu.
2. Beide Gefäße entspringen aus dem Anfangsabschnitt der aufsteigenden Aorta unmittelbar oberhalb der entsprechenden halbmondförmigen Taschen der Aortenklappe.
3. Ihre Ursprungsstellen bilden der rechte beziehungsweise der linke Aortensinus (Sinus aortae dexter et sinister), während aus dem hinteren Sinus gewöhnlich keine Koronararterie hervorgeht.
4. Da die geöffneten Taschen der Aortenklappe während der Systole die Mündungen teilweise verdecken, nimmt die Durchblutung der Koronararterien vor allem während der Kammerdiastole zu.
5. Die größeren, an der Herzoberfläche verlaufenden Äste liegen unter dem Epikard, überwiegend in der Herzkranzfurche und in den Zwischenkammerfurchen.
6. Von dort dringen kleinere Äste in den Herzmuskel ein und bilden ein dichtes Kapillarnetz, das den Stoffwechsel der energiebedürftigen Herzmuskelzellen gewährleistet.
7. Die rechte Koronararterie (Arteria coronaria dextra) entspringt aus dem rechten Aortensinus und zieht anschließend zwischen dem rechten Herzohr und dem Truncus pulmonalis nach vorn.
8. Nach Erreichen der Herzkranzfurche zwischen rechtem Vorhof und rechter Kammer zieht das Gefäß um den rechten Herzrand herum zur Zwerchfellfläche.
9. Zu seinen frühen Ästen gehören einige Vorhofäste, welche das rechte Herzohr und die angrenzende Vorhofwand versorgen.
10. Häufig entspringt bereits aus dem Anfangsabschnitt der Sinusknotenast (Ramus nodi sinuatrialis), der sich zur Mündung der oberen Hohlvene wendet.
11. Dieser Ast stammt bei der Mehrzahl der Menschen aus der rechten Koronararterie, entspringt jedoch bei einem kleineren Anteil aus dem Ramus circumflexus der linken Koronararterie.
12. Das in der rechten Herzkranzfurche verlaufende Gefäß gibt einen kräftigen rechten Randast (Ramus marginalis dexter) in Richtung Herzspitze ab.
13. Der rechte Randast folgt dem scharfen Rand der rechten Kammer und versorgt dabei vor allem deren Vorder- und Seitenwand.
14. Auf der Zwerchfellfläche weiterziehend erreicht die rechte Koronararterie gewöhnlich das obere Ende der hinteren Zwischenkammerfurche.
15. Hier gibt sie den Atrioventrikularknotenast (Ramus nodi atrioventricularis) ab, der den nahe dem Herzskelett gelegenen Knoten versorgt.
16. Der hintere Zwischenkammerast (Ramus interventricularis posterior) zieht in der gleichnamigen Furche zur Herzspitze und wird häufig von der mittleren Herzvene begleitet.
17. Während seines Verlaufs gibt das Gefäß Septumäste zum hinteren Teil der Kammerscheidewand sowie kleinere Äste zu den Zwerchfellwänden beider Kammern ab.
18. Bei Rechtsdominanz des Koronarsystems, der häufigsten Anordnung, entspringt der hintere Zwischenkammerast aus der rechten Koronararterie.
19. Bei diesem Typ versorgt die rechte Koronararterie gewöhnlich den rechten Vorhof, den größten Teil der rechten Kammer und einen Teil der Zwerchfellwand der linken Kammer.
20. Zu ihrem Versorgungsgebiet gehören außerdem das hintere Drittel der Kammerscheidewand sowie meist der Sinus- und der Atrioventrikularknoten.
21. Die linke Koronararterie (Arteria coronaria sinistra) entspringt aus dem linken Aortensinus und zieht mit ihrem kurzen Hauptstamm zwischen linkem Herzohr und Truncus pulmonalis.
22. Der kurze Hauptstamm teilt sich gewöhnlich bald in den vorderen Zwischenkammerast und den Ramus circumflexus, gelegentlich entsteht zusätzlich ein dritter, intermediärer Ast.
23. Der vordere Zwischenkammerast (Ramus interventricularis anterior) verläuft zusammen mit dem Anfangsabschnitt der großen Herzvene in der vorderen Zwischenkammerfurche nach unten.
24. Das Gefäß erreicht gewöhnlich die Herzspitze und kann nach deren Umrundung noch ein kurzes Stück auf der Zwerchfellfläche des Herzens verlaufen.
25. Seine vorderen Septumäste dringen steil in die Kammerscheidewand ein und versorgen deren vordere zwei Drittel einschließlich großer Teile des Erregungsleitungssystems.
26. Zum Versorgungsgebiet der Septumäste gehören gewöhnlich das His-Bündel, der rechte und linke Tawara-Schenkel sowie ein Teil der Purkinje-Fasern.
27. Die zur Kammeroberfläche ziehenden Diagonaläste (Rami diagonales) versorgen vor allem die vordere und seitliche Muskulatur der linken Kammer.
28. Der vordere Zwischenkammerast versorgt somit große Teile der Vorderwand der linken Kammer, den angrenzenden Vorderwandbereich der rechten Kammer und die Herzspitze.
29. Der Ramus circumflexus wendet sich nach links und zieht in der Herzkranzfurche zwischen linkem Vorhof und linker Kammer zur Rückfläche des Herzens.
30. In seinem Verlauf wird er von der großen Herzvene begleitet, die nach Umrundung des linken Herzrandes ebenfalls in die hintere Herzkranzfurche gelangt.
31. Der Ramus circumflexus gibt Vorhofäste zum linken Vorhof sowie stumpfe Randäste zur Seitenwand der linken Kammer ab.
32. Der linke Randast (Ramus marginalis sinister) zieht am stumpfen Herzrand nach unten und bildet ein wichtiges Versorgungsgefäß der seitlichen linken Kammermuskulatur.
33. Bei Rechtsdominanz endet der Ramus circumflexus meist an einem Teil der Hinterwand der linken Kammer, ohne die hintere Zwischenkammerfurche zu erreichen.
34. Bei Linksdominanz des Koronarsystems bildet dagegen die Fortsetzung des Ramus circumflexus den hinteren Zwischenkammerast und häufig auch den Atrioventrikularknotenast.
35. Bei einer ausgeglichenen, sogenannten kodominanten Anordnung beteiligen sich beide Koronararterien mit kräftigen Ästen an der Versorgung der hinteren und diaphragmalen Kammerflächen.
36. Die Koronardominanz bezieht sich somit nicht auf den Durchmesser der Gefäße, sondern darauf, welche Arterie den hinteren Zwischenkammerast abgibt.
37. Obwohl zwischen den größeren oberflächlichen Koronarästen Verbindungen bestehen, sind diese in Ruhe meist eng und gewährleisten bei einem plötzlichen Gefäßverschluss keine ausreichende Umgehungsdurchblutung.
38. Funktionell gelten die Koronararterien daher als Endarterien, da der Verschluss eines Astes eine Ischämie des von ihm versorgten Herzmuskelgebiets verursachen kann.
39. Bei einer langsam entstehenden Verengung können sich die vorhandenen Anastomosen erweitern und die Durchblutung des gefährdeten Gebiets teilweise übernehmen.
40. Die Kenntnis des Verlaufs und der Dominanz der Koronararterien ist daher unerlässlich, um zu verstehen, welche Herzwände und Strukturen des Erregungsleitungssystems durch einen bestimmten Gefäßverschluss gefährdet sind.