9.2 – Az orrüreg és a szaglóhám területe – Nasenhöhle und Riechschleimhaut
1. Az orrüreg a légutak legelső szakasza, ám a mélyebben fekvő légúti területektől eltérően nem pusztán vezető cső, hanem olyan küszöb, amely a belépő levegőt egyszerre készíti elő az alsóbb szakaszok számára, és teszi az érzékelés tárgyává. – Die Nasenhöhle ist der allererste Abschnitt der Atemwege, doch anders als die tiefer gelegenen Atemwegsbereiche ist sie nicht bloß ein leitendes Rohr, sondern eine Schwelle, die die eintretende Luft zugleich für die nachgeschalteten Abschnitte vorbereitet und zum Gegenstand der Wahrnehmung macht.
2. Ez a kettős szerep – a légzési levegő kondicionálása és a szagok érzékelése – egyetlen, páros, levegővel telt térben valósul meg, amelynek működési egysége éppen abból fakad, hogy mindkét feladat ugyanazon beáramló légáramra épül. – Diese Doppelrolle – die Konditionierung der Atemluft und die Wahrnehmung von Gerüchen – wird in einem einzigen, paarigen, luftgefüllten Raum verwirklicht, dessen funktionelle Einheit gerade daraus erwächst, dass beide Aufgaben auf demselben einströmenden Luftstrom beruhen.
3. Az e teret tagoló és formáló csontos-porcos váz nem passzív fal, hanem tevékeny terelőszerkezet: felosztja az áramlást, megnöveli a nyálkahártya felszínét, és a légáram egy részét azon terület felé irányítja, ahol az érzékelés végbemegy. – Das knöchern-knorpelige Gerüst, das diesen Raum gliedert und formt, ist keine passive Wand, sondern eine aktive Leitstruktur: Es teilt die Strömung auf, vergrößert die Schleimhautoberfläche und lenkt einen Teil des Luftstroms zu jenem Bereich, in dem die Wahrnehmung stattfindet.
4. E szerkezetet olyan nyálkahártya vonja be, amely sehol sem egynemű, hanem élesen elkülönülő területekre oszlik, s ezek eltérő felépítése a rájuk háruló különböző feladatokat tükrözi. – Über dieses Gerüst legt sich eine Schleimhaut, die nirgends einheitlich ist, sondern sich in scharf voneinander abgegrenzte Bezirke gliedert, deren unterschiedlicher Bau die ihnen zugewiesenen verschiedenen Aufgaben widerspiegelt.
5. Az üreg jóval nagyobb részét olyan nyálkahártya foglalja el, amely a beáramló levegőt felmelegíti, megnedvesíti és megtisztítja, hogy az már előkészített állapotban érje el a sérülékeny mélyebb légutakat. – Den weitaus größeren Teil der Höhle nimmt eine Schleimhaut ein, welche die einströmende Luft erwärmt, anfeuchtet und reinigt, damit diese die verletzlichen tieferen Atemwege bereits in vorbereitetem Zustand erreicht.
6. Ezzel éles ellentétben csak egy kicsiny, térben körülhatárolt terület szolgálja az üreg tetején az érzékelést, ahol a légút közvetlen kapcsolatba lép az idegrendszerrel, s a szervezet és a külvilág közötti határ egyszerre válik a legvékonyabbá és a legközvetlenebbé. – Im scharfen Gegensatz dazu dient nur ein kleiner, räumlich umgrenzter Bezirk am Dach der Höhle der Wahrnehmung, wo der Atemweg in unmittelbaren Kontakt mit dem Nervensystem tritt und die Grenze zwischen Organismus und Außenwelt zugleich am dünnsten und am unmittelbarsten wird.
7. Így ugyanaz a szerkezeti sajátosság, amely a kondicionálást szolgálja – az üreg felszínnövelő, áramláslassító tagoltsága –, egyúttal az érzékelés előfeltétele is, hiszen a levegő csak akkor válhat érzékelhetővé, ha egy része eljut a felső területre. – So ist dasselbe strukturelle Merkmal, das der Konditionierung dient – die oberflächenvergrößernde, strömungsverlangsamende Gliederung der Höhle –, zugleich die Voraussetzung der Wahrnehmung, denn die Luft kann nur dann wahrgenommen werden, wenn ein Teil von ihr in den oberen Bereich gelangt.
8. Az orrüregben tehát a légzés és az érzékelés nem két különálló rendszer, hanem egyetlen és ugyanazon határfelület két arca, amelyen a beáramló levegő ugyanabban a pillanatban készül elő a tüdő útjára, és tárul fel az agy előtt. – In der Nasenhöhle sind Atmung und Wahrnehmung daher nicht zwei getrennte Systeme, sondern zwei Gesichter ein und derselben Grenzfläche, auf der die einströmende Luft im selben Augenblick für den Weg zur Lunge aufbereitet wird und sich dem Gehirn erschließt.
(aufklappen)magyar
1. Az orrüreg a légutak legelső szakasza, ám a mélyebben fekvő légúti területektől eltérően nem pusztán vezető cső, hanem olyan küszöb, amely a belépő levegőt egyszerre készíti elő az alsóbb szakaszok számára, és teszi az érzékelés tárgyává.
2. Ez a kettős szerep — a légzési levegő kondicionálása és a szagok érzékelése — egyetlen, páros, levegővel telt térben valósul meg, amelynek működési egysége éppen abból fakad, hogy mindkét feladat ugyanazon beáramló légáramra épül.
3. Az e teret tagoló és formáló csontos-porcos váz nem passzív fal, hanem tevékeny terelőszerkezet: felosztja az áramlást, megnöveli a nyálkahártya felszínét, és a légáram egy részét azon terület felé irányítja, ahol az érzékelés végbemegy.
4. E szerkezetet olyan nyálkahártya vonja be, amely sehol sem egynemű, hanem élesen elkülönülő területekre oszlik, s ezek eltérő felépítése a rájuk háruló különböző feladatokat tükrözi.
5. Az üreg jóval nagyobb részét olyan nyálkahártya foglalja el, amely a beáramló levegőt felmelegíti, megnedvesíti és megtisztítja, hogy az már előkészített állapotban érje el a sérülékeny mélyebb légutakat.
6. Ezzel éles ellentétben csak egy kicsiny, térben körülhatárolt terület szolgálja az üreg tetején az érzékelést, ahol a légút közvetlen kapcsolatba lép az idegrendszerrel, s a szervezet és a külvilág közötti határ egyszerre válik a legvékonyabbá és a legközvetlenebbé.
7. Így ugyanaz a szerkezeti sajátosság, amely a kondicionálást szolgálja — az üreg felszínnövelő, áramláslassító tagoltsága –, egyúttal az érzékelés előfeltétele is, hiszen a levegő csak akkor válhat érzékelhetővé, ha egy része eljut a felső területre.
8. Az orrüregben tehát a légzés és az érzékelés nem két különálló rendszer, hanem egyetlen és ugyanazon határfelület két arca, amelyen a beáramló levegő ugyanabban a pillanatban készül elő a tüdő útjára, és tárul fel az agy előtt.
(aufklappen)német
1. Die Nasenhöhle ist der allererste Abschnitt der Atemwege, doch anders als die tiefer gelegenen Atemwegsbereiche ist sie nicht bloß ein leitendes Rohr, sondern eine Schwelle, die die eintretende Luft zugleich für die nachgeschalteten Abschnitte vorbereitet und zum Gegenstand der Wahrnehmung macht.
2. Diese Doppelrolle — die Konditionierung der Atemluft und die Wahrnehmung von Gerüchen — wird in einem einzigen, paarigen, luftgefüllten Raum verwirklicht, dessen funktionelle Einheit gerade daraus erwächst, dass beide Aufgaben auf demselben einströmenden Luftstrom beruhen.
3. Das knöchern-knorpelige Gerüst, das diesen Raum gliedert und formt, ist keine passive Wand, sondern eine aktive Leitstruktur: Es teilt die Strömung auf, vergrößert die Schleimhautoberfläche und lenkt einen Teil des Luftstroms zu jenem Bereich, in dem die Wahrnehmung stattfindet.
4. Über dieses Gerüst legt sich eine Schleimhaut, die nirgends einheitlich ist, sondern sich in scharf voneinander abgegrenzte Bezirke gliedert, deren unterschiedlicher Bau die ihnen zugewiesenen verschiedenen Aufgaben widerspiegelt.
5. Den weitaus größeren Teil der Höhle nimmt eine Schleimhaut ein, welche die einströmende Luft erwärmt, anfeuchtet und reinigt, damit diese die verletzlichen tieferen Atemwege bereits in vorbereitetem Zustand erreicht.
6. Im scharfen Gegensatz dazu dient nur ein kleiner, räumlich umgrenzter Bezirk am Dach der Höhle der Wahrnehmung, wo der Atemweg in unmittelbaren Kontakt mit dem Nervensystem tritt und die Grenze zwischen Organismus und Außenwelt zugleich am dünnsten und am unmittelbarsten wird.
7. So ist dasselbe strukturelle Merkmal, das der Konditionierung dient — die oberflächenvergrößernde, strömungsverlangsamende Gliederung der Höhle –, zugleich die Voraussetzung der Wahrnehmung, denn die Luft kann nur dann wahrgenommen werden, wenn ein Teil von ihr in den oberen Bereich gelangt.
8. In der Nasenhöhle sind Atmung und Wahrnehmung daher nicht zwei getrennte Systeme, sondern zwei Gesichter ein und derselben Grenzfläche, auf der die einströmende Luft im selben Augenblick für den Weg zur Lunge aufbereitet wird und sich dem Gehirn erschließt.