modjor.de

9.7.2 – Anatomie lang


9.7.2 – A hörgők elágazódási rendje – Die Verzweigungsordnung der Bronchien


1. A nyirokérrendszer a szövetekben vakon kezdődő nyirokkapillárisokkal (vasa lymphocapillaria) indul, amelyek a szövetközti folyadék feleslegét felvéve kapcsolják az intersticiális teret a nyirokkeringéshez. – Das Lymphgefäßsystem beginnt im Gewebe mit blind endenden Lymphkapillaren (Vasa lymphocapillaria), die überschüssige Gewebsflüssigkeit aufnehmen und dadurch den Interstitialraum mit dem Lymphkreislauf verbinden.

2. Miután a vérkapillárisokból kiszűrődött folyadék nagy része visszajut a vérpályába, a szövetekben visszamaradó hányad a nyirokkapillárisok felé áramlik. – Nachdem der größte Teil der aus den Blutkapillaren filtrierten Flüssigkeit in die Blutbahn zurückgelangt ist, strömt der im Gewebe verbleibende Anteil zu den Lymphkapillaren.

3. E folyamat révén a nyirokkeringés megakadályozza, hogy a folyamatos kapilláris filtráció következtében túl nagy mennyiségű folyadék halmozódjon fel a sejtek közötti térben. – Durch diesen Vorgang verhindert der Lymphkreislauf, dass sich infolge der fortlaufenden kapillären Filtration übermäßig viel Flüssigkeit im Raum zwischen den Zellen ansammelt.

4. Szerkezetüket tekintve a kezdeti nyirokkapillárisok rendkívül vékony falú képződmények, amelyek falát lapos endothelsejtek alkotják, és környezetük felé nagy áteresztőképességet mutatnak. – Strukturell sind die initialen Lymphkapillaren außerordentlich dünnwandige Gebilde, deren Wand aus flachen Endothelzellen besteht und gegenüber ihrer Umgebung eine hohe Durchlässigkeit aufweist.

5. A vérkapillárisok többségével ellentétben faluk alatt nincs összefüggő alaphártya, ami lényegesen megkönnyíti a szövetközti folyadék bejutását a lumenbe. – Im Gegensatz zu den meisten Blutkapillaren besitzen sie keine durchgehende Basalmembran, wodurch der Eintritt von Gewebsflüssigkeit in das Lumen wesentlich erleichtert wird.

6. Az egymással érintkező endothelsejtek között helyenként rések maradnak, így a nyirokkapilláris fala olyan anyagok számára is átjárható, amelyek a vérkapillárisok falán nehezebben jutnak át. – Zwischen benachbarten Endothelzellen bleiben stellenweise Lücken bestehen, sodass die Wand der Lymphkapillaren auch für Stoffe durchlässig ist, welche die Wand der Blutkapillaren schwerer passieren.

7. A nyirokkapillárisok lumenébe került szövetközti folyadékot már nyiroknak nevezzük, amely a víz mellett fehérjéket, különböző oldott anyagokat és sejteket is tartalmazhat. – Die in das Lumen der Lymphkapillaren gelangte Gewebsflüssigkeit wird bereits als Lymphe bezeichnet, die neben Wasser auch Proteine, verschiedene gelöste Stoffe und Zellen enthalten kann.

8. Mivel a nyirokkapillárisok nem egy zárt keringési kör részét képezik, vak végük a periférián helyezkedik el, további szakaszaik viszont fokozatosan nagyobb erekbe egyesülnek. – Da die Lymphkapillaren nicht Teil eines geschlossenen Kreislaufs sind, liegen ihre blinden Enden in der Peripherie, während sich ihre weiteren Abschnitte allmählich zu größeren Gefäßen vereinigen.

9. A finom kapillárishálózatból kiindulva az egyes ágak egymással összefutnak, miközben az erek átmérője növekszik, faluk pedig egyre határozottabb szerkezetet nyer. – Ausgehend vom feinen Kapillarnetz vereinigen sich die einzelnen Äste, wobei der Gefäßdurchmesser zunimmt und ihre Wand eine zunehmend deutlichere Struktur erhält.

10. Ezzel az átmenettel alakulnak ki a tulajdonképpeni nyirokerek (vasa lymphatica), amelyek már nem elsősorban folyadékfelvételre, hanem az összegyűjtött nyirok továbbítására szolgálnak. – Mit diesem Übergang entstehen die eigentlichen Lymphgefäße (Vasa lymphatica), die nicht mehr vorwiegend der Flüssigkeitsaufnahme, sondern dem Weitertransport der gesammelten Lymphe dienen.

11. Mikroszkópos felépítésük a kisebb vénákéhoz hasonlítható, bár faluk általában vékonyabb, és az egyes falszerkezeti rétegek kevésbé különülnek el egymástól. – Ihr mikroskopischer Aufbau ähnelt dem kleiner Venen, allerdings ist ihre Wand im Allgemeinen dünner, und die einzelnen Wandschichten sind weniger deutlich voneinander abgegrenzt.

12. A kapillárisokhoz képest a nagyobb nyirokerek endothelje alatt már alaphártya jelenik meg, amely a fokozatosan kialakuló, rendezettebb érfal részét képezi. – Im Vergleich zu den Kapillaren erscheint bei größeren Lymphgefäßen unter dem Endothel bereits eine Basallamina, die Bestandteil der zunehmend geordneten Gefäßwand wird.

13. Kisebb nyirokerekben az intima, a media és az adventitia még nem választható el olyan világosan, ahogyan ez a nagyobb vérerek falában megszokott. – In kleineren Lymphgefäßen lassen sich Intima, Media und Adventitia noch nicht so deutlich voneinander abgrenzen, wie dies bei größeren Blutgefäßen üblich ist.

14. A folyadékfelvételre specializálódott kezdeti szakaszoktól távolodva tehát csökken a fal egyszerűsége, miközben egyre fontosabbá válik a nyirok meghatározott irányú továbbítása. – Mit zunehmender Entfernung von den auf Flüssigkeitsaufnahme spezialisierten Anfangsabschnitten nimmt somit die Einfachheit der Wand ab, während der gerichtete Weitertransport der Lymphe an Bedeutung gewinnt.

15. Különösen fontos szerkezeti elemek a nyirokerekben megjelenő billentyűk, amelyek a lumenbe nyúlva megakadályozzák a már továbbított nyirok jelentős visszaáramlását. – Besonders wichtige Strukturelemente sind die in den Lymphgefäßen auftretenden Klappen, die in das Lumen vorspringen und einen wesentlichen Rückstrom der bereits weiterbeförderten Lymphe verhindern.

16. Billentyűik révén a nyirokerek olyan egyirányú szállítórendszert alkotnak, amelyben a folyadék a perifériás szövetektől fokozatosan a nagyobb gyűjtőerek felé halad. – Durch ihre Klappen bilden die Lymphgefäße ein einseitig gerichtetes Transportsystem, in dem die Flüssigkeit von den peripheren Geweben schrittweise zu größeren Sammelgefäßen gelangt.

17. Mivel a nyirokkeringésnek nincs a szívhez hasonló központi pumpája, az áramlás fenntartásában több, egymást kiegészítő mechanikai tényező működik közre. – Da der Lymphkreislauf keine dem Herzen vergleichbare zentrale Pumpe besitzt, wirken mehrere einander ergänzende mechanische Faktoren an der Aufrechterhaltung des Stroms mit.

18. Egyrészt a nyirokrendszer különböző szakaszai között fennálló nyomáskülönbség segíti a folyadék előrehaladását, amelynek irányát a billentyűk működése rögzíti. – Einerseits unterstützt der zwischen verschiedenen Abschnitten des Lymphsystems bestehende Druckunterschied die Flüssigkeitsbewegung, deren Richtung durch die Funktion der Klappen festgelegt wird.

19. Másrészt a környező vázizmok összehúzódásukkor összenyomják a vékony falú nyirokereket, és ezzel a bennük lévő nyirkot a következő billentyűszakasz felé préselik. – Andererseits drücken die umgebenden Skelettmuskeln bei ihrer Kontraktion die dünnwandigen Lymphgefäße zusammen und pressen dadurch die enthaltene Lymphe zum nächsten Klappenabschnitt weiter.

20. Amikor az izomnyomás megszűnik, a billentyűk gátolják a jelentős visszaáramlást, így az ismétlődő mozgások egymást követő kis lépésekben segítik a nyirok továbbítását. – Wenn der Muskeldruck nachlässt, verhindern die Klappen einen wesentlichen Rückstrom, sodass wiederholte Bewegungen den Lymphtransport in aufeinanderfolgenden kleinen Schritten unterstützen.

21. Ennek következtében a testmozgás nemcsak a vénás vér visszaáramlását, hanem a nyirokkeringést is kedvezően befolyásolja, különösen a végtagokban. – Infolgedessen beeinflusst körperliche Bewegung nicht nur den venösen Rückstrom, sondern auch den Lymphfluss günstig, insbesondere in den Extremitäten.

22. A perifériáról érkező kisebb nyirokerek útja rendszerint nem halad megszakítás nélkül a központi gyűjtőerekig, mert közéjük regionális nyirokcsomók iktatódnak. – Der Weg kleinerer, aus der Peripherie kommender Lymphgefäße führt gewöhnlich nicht ununterbrochen bis zu den zentralen Sammelgefäßen, da regionale Lymphknoten in ihn eingeschaltet sind.

23. A nyirokcsomóhoz vezető nyirokerek a szövetekből összegyűjtött nyirkot a csomó belsejébe szállítják, ahol az tágas üregrendszeren keresztül haladva megszűrődik. – Die zum Lymphknoten führenden Lymphgefäße transportieren die aus den Geweben gesammelte Lymphe in das Innere des Knotens, wo sie beim Durchströmen eines weiten Hohlraumsystems gefiltert wird.

24. Áthaladása közben a nyirok immunológiai szempontból is módosul, mivel a nyirokcsomó sejtjei és az ott található védekező mechanizmusok kapcsolatba kerülnek tartalmával. – Während ihrer Passage wird die Lymphe auch immunologisch verändert, da die Zellen des Lymphknotens und die dort vorhandenen Abwehrmechanismen mit ihrem Inhalt in Kontakt kommen.

25. A nyirokcsomóból kilépő erek ezután ismét nagyobb nyirokerekbe rendeződnek, amelyek a perifériáról származó folyadékot egyre központibb irányba vezetik tovább. – Die aus dem Lymphknoten austretenden Gefäße vereinigen sich anschließend erneut zu größeren Lymphgefäßen, welche die aus der Peripherie stammende Flüssigkeit zunehmend zentralwärts weiterleiten.

26. Gyakran több nyirokcsomó követi egymást ugyanazon elvezetési út mentén, ezért a nyirok a vérkeringésbe való visszatérése előtt több szűrőállomáson is áthaladhat. – Häufig folgen mehrere Lymphknoten entlang desselben Abflussweges aufeinander, sodass die Lymphe vor ihrer Rückkehr in den Blutkreislauf mehrere Filterstationen durchlaufen kann.

27. Az egyre nagyobb nyirokerek végül nagyobb gyűjtőpályákba rendeződnek, így a számtalan apró perifériás eredetű folyadékáram fokozatosan néhány központi elvezetési útban egyesül. – Die zunehmend größeren Lymphgefäße vereinigen sich schließlich zu größeren Sammelbahnen, sodass die zahlreichen kleinen peripheren Flüssigkeitsströme schrittweise in wenigen zentralen Abflusswegen zusammengeführt werden.

28. Ebben a hierarchikusan felépített rendszerben tehát a nyirokkapillárisok felvevő, a nagyobb nyirokerek pedig elsősorban gyűjtő és továbbító szerepet töltenek be. – In diesem hierarchisch aufgebauten System erfüllen somit die Lymphkapillaren eine aufnehmende, die größeren Lymphgefäße dagegen vor allem eine sammelnde und weiterleitende Funktion.

29. Különösen jól mutatja a rendszer szállító szerepét a bél, ahol a nyirokkapillárisok a felszívódott zsírok jelentős részét felveszik, majd a nagyobb nyirokerek felé továbbítják. – Besonders deutlich zeigt sich die Transportfunktion des Systems im Darm, wo Lymphkapillaren einen wesentlichen Teil der resorbierten Fette aufnehmen und anschließend zu größeren Lymphgefäßen weiterleiten.

30. A folyadék mellett a nyirokáramlással fehérjék és különböző sejtek is elszállíthatók a szövetekből, ezért a nyirokerek működése túlmutat az egyszerű vízvisszavezetésen. – Neben Flüssigkeit können mit dem Lymphstrom auch Proteine und verschiedene Zellen aus dem Gewebe abtransportiert werden, weshalb die Funktion der Lymphgefäße über eine einfache Wasserrückführung hinausgeht.

31. Ha a kapillárisokból a szövetekbe jutó folyadékmennyiség meghaladja a vér- és nyirokkeringés együttes visszaszállító kapacitását, folyadék kezd felhalmozódni a szövetközti térben. – Übersteigt die aus den Kapillaren ins Gewebe gelangende Flüssigkeitsmenge die gemeinsame Rücktransportkapazität von Blut- und Lymphkreislauf, beginnt sich Flüssigkeit im Interstitialraum anzusammeln.

32. Hasonló következménnyel járhat a nyirokelvezetés akadályozottsága is, mert ilyenkor a már képződött nyirok nem tud megfelelő ütemben eltávozni az érintett területről. – Eine Behinderung des Lymphabflusses kann eine ähnliche Folge haben, weil die bereits gebildete Lymphe dann nicht in ausreichendem Maß aus dem betroffenen Gebiet abtransportiert werden kann.

33. A szövetközti folyadék kóros felszaporodását vizenyőnek, illetve ödémának nevezzük, amely jól szemlélteti a nyirokerek normális elvezető működésének élettani jelentőségét. – Die krankhafte Ansammlung von Gewebsflüssigkeit wird als Ödem bezeichnet und verdeutlicht die physiologische Bedeutung der normalen Drainagefunktion der Lymphgefäße.

34. Funkció és felépítés szorosan összefügg: a kezdeti, nagy áteresztőképességű kapillárisok hatékonyan veszik fel a folyadékot, míg a billentyűkkel rendelkező nagyobb erek annak irányított továbbítását biztosítják. – Funktion und Aufbau sind eng miteinander verknüpft: Die initialen, hochdurchlässigen Kapillaren nehmen Flüssigkeit wirksam auf, während größere, mit Klappen ausgestattete Gefäße ihren gerichteten Weitertransport gewährleisten.

35. A nyirokkapillárisoktól a nyirokerekig vezető fokozatos szerkezeti átalakulás így olyan elvezető rendszert hoz létre, amely a szöveti folyadékegyensúly fenntartását a szállító és immunológiai feladatokkal kapcsolja össze. – Der allmähliche strukturelle Übergang von den Lymphkapillaren zu den Lymphgefäßen schafft somit ein Drainagesystem, das die Aufrechterhaltung des Flüssigkeitsgleichgewichts im Gewebe mit Transport- und Immunfunktionen verbindet.

(aufklappen)magyar

1. A nyirokérrendszer a szövetekben vakon kezdődő nyirokkapillárisokkal (vasa lymphocapillaria) indul, amelyek a szövetközti folyadék feleslegét felvéve kapcsolják az intersticiális teret a nyirokkeringéshez.

2. Miután a vérkapillárisokból kiszűrődött folyadék nagy része visszajut a vérpályába, a szövetekben visszamaradó hányad a nyirokkapillárisok felé áramlik.

3. E folyamat révén a nyirokkeringés megakadályozza, hogy a folyamatos kapilláris filtráció következtében túl nagy mennyiségű folyadék halmozódjon fel a sejtek közötti térben.

4. Szerkezetüket tekintve a kezdeti nyirokkapillárisok rendkívül vékony falú képződmények, amelyek falát lapos endothelsejtek alkotják, és környezetük felé nagy áteresztőképességet mutatnak.

5. A vérkapillárisok többségével ellentétben faluk alatt nincs összefüggő alaphártya, ami lényegesen megkönnyíti a szövetközti folyadék bejutását a lumenbe.

6. Az egymással érintkező endothelsejtek között helyenként rések maradnak, így a nyirokkapilláris fala olyan anyagok számára is átjárható, amelyek a vérkapillárisok falán nehezebben jutnak át.

7. A nyirokkapillárisok lumenébe került szövetközti folyadékot már nyiroknak nevezzük, amely a víz mellett fehérjéket, különböző oldott anyagokat és sejteket is tartalmazhat.

8. Mivel a nyirokkapillárisok nem egy zárt keringési kör részét képezik, vak végük a periférián helyezkedik el, további szakaszaik viszont fokozatosan nagyobb erekbe egyesülnek.

9. A finom kapillárishálózatból kiindulva az egyes ágak egymással összefutnak, miközben az erek átmérője növekszik, faluk pedig egyre határozottabb szerkezetet nyer.

10. Ezzel az átmenettel alakulnak ki a tulajdonképpeni nyirokerek (vasa lymphatica), amelyek már nem elsősorban folyadékfelvételre, hanem az összegyűjtött nyirok továbbítására szolgálnak.

11. Mikroszkópos felépítésük a kisebb vénákéhoz hasonlítható, bár faluk általában vékonyabb, és az egyes falszerkezeti rétegek kevésbé különülnek el egymástól.

12. A kapillárisokhoz képest a nagyobb nyirokerek endothelje alatt már alaphártya jelenik meg, amely a fokozatosan kialakuló, rendezettebb érfal részét képezi.

13. Kisebb nyirokerekben az intima, a media és az adventitia még nem választható el olyan világosan, ahogyan ez a nagyobb vérerek falában megszokott.

14. A folyadékfelvételre specializálódott kezdeti szakaszoktól távolodva tehát csökken a fal egyszerűsége, miközben egyre fontosabbá válik a nyirok meghatározott irányú továbbítása.

15. Különösen fontos szerkezeti elemek a nyirokerekben megjelenő billentyűk, amelyek a lumenbe nyúlva megakadályozzák a már továbbított nyirok jelentős visszaáramlását.

16. Billentyűik révén a nyirokerek olyan egyirányú szállítórendszert alkotnak, amelyben a folyadék a perifériás szövetektől fokozatosan a nagyobb gyűjtőerek felé halad.

17. Mivel a nyirokkeringésnek nincs a szívhez hasonló központi pumpája, az áramlás fenntartásában több, egymást kiegészítő mechanikai tényező működik közre.

18. Egyrészt a nyirokrendszer különböző szakaszai között fennálló nyomáskülönbség segíti a folyadék előrehaladását, amelynek irányát a billentyűk működése rögzíti.

19. Másrészt a környező vázizmok összehúzódásukkor összenyomják a vékony falú nyirokereket, és ezzel a bennük lévő nyirkot a következő billentyűszakasz felé préselik.

20. Amikor az izomnyomás megszűnik, a billentyűk gátolják a jelentős visszaáramlást, így az ismétlődő mozgások egymást követő kis lépésekben segítik a nyirok továbbítását.

21. Ennek következtében a testmozgás nemcsak a vénás vér visszaáramlását, hanem a nyirokkeringést is kedvezően befolyásolja, különösen a végtagokban.

22. A perifériáról érkező kisebb nyirokerek útja rendszerint nem halad megszakítás nélkül a központi gyűjtőerekig, mert közéjük regionális nyirokcsomók iktatódnak.

23. A nyirokcsomóhoz vezető nyirokerek a szövetekből összegyűjtött nyirkot a csomó belsejébe szállítják, ahol az tágas üregrendszeren keresztül haladva megszűrődik.

24. Áthaladása közben a nyirok immunológiai szempontból is módosul, mivel a nyirokcsomó sejtjei és az ott található védekező mechanizmusok kapcsolatba kerülnek tartalmával.

25. A nyirokcsomóból kilépő erek ezután ismét nagyobb nyirokerekbe rendeződnek, amelyek a perifériáról származó folyadékot egyre központibb irányba vezetik tovább.

26. Gyakran több nyirokcsomó követi egymást ugyanazon elvezetési út mentén, ezért a nyirok a vérkeringésbe való visszatérése előtt több szűrőállomáson is áthaladhat.

27. Az egyre nagyobb nyirokerek végül nagyobb gyűjtőpályákba rendeződnek, így a számtalan apró perifériás eredetű folyadékáram fokozatosan néhány központi elvezetési útban egyesül.

28. Ebben a hierarchikusan felépített rendszerben tehát a nyirokkapillárisok felvevő, a nagyobb nyirokerek pedig elsősorban gyűjtő és továbbító szerepet töltenek be.

29. Különösen jól mutatja a rendszer szállító szerepét a bél, ahol a nyirokkapillárisok a felszívódott zsírok jelentős részét felveszik, majd a nagyobb nyirokerek felé továbbítják.

30. A folyadék mellett a nyirokáramlással fehérjék és különböző sejtek is elszállíthatók a szövetekből, ezért a nyirokerek működése túlmutat az egyszerű vízvisszavezetésen.

31. Ha a kapillárisokból a szövetekbe jutó folyadékmennyiség meghaladja a vér- és nyirokkeringés együttes visszaszállító kapacitását, folyadék kezd felhalmozódni a szövetközti térben.

32. Hasonló következménnyel járhat a nyirokelvezetés akadályozottsága is, mert ilyenkor a már képződött nyirok nem tud megfelelő ütemben eltávozni az érintett területről.

33. A szövetközti folyadék kóros felszaporodását vizenyőnek, illetve ödémának nevezzük, amely jól szemlélteti a nyirokerek normális elvezető működésének élettani jelentőségét.

34. Funkció és felépítés szorosan összefügg: a kezdeti, nagy áteresztőképességű kapillárisok hatékonyan veszik fel a folyadékot, míg a billentyűkkel rendelkező nagyobb erek annak irányított továbbítását biztosítják.

35. A nyirokkapillárisoktól a nyirokerekig vezető fokozatos szerkezeti átalakulás így olyan elvezető rendszert hoz létre, amely a szöveti folyadékegyensúly fenntartását a szállító és immunológiai feladatokkal kapcsolja össze.

(aufklappen)német

1. Das Lymphgefäßsystem beginnt im Gewebe mit blind endenden Lymphkapillaren (Vasa lymphocapillaria), die überschüssige Gewebsflüssigkeit aufnehmen und dadurch den Interstitialraum mit dem Lymphkreislauf verbinden.

2. Nachdem der größte Teil der aus den Blutkapillaren filtrierten Flüssigkeit in die Blutbahn zurückgelangt ist, strömt der im Gewebe verbleibende Anteil zu den Lymphkapillaren.

3. Durch diesen Vorgang verhindert der Lymphkreislauf, dass sich infolge der fortlaufenden kapillären Filtration übermäßig viel Flüssigkeit im Raum zwischen den Zellen ansammelt.

4. Strukturell sind die initialen Lymphkapillaren außerordentlich dünnwandige Gebilde, deren Wand aus flachen Endothelzellen besteht und gegenüber ihrer Umgebung eine hohe Durchlässigkeit aufweist.

5. Im Gegensatz zu den meisten Blutkapillaren besitzen sie keine durchgehende Basalmembran, wodurch der Eintritt von Gewebsflüssigkeit in das Lumen wesentlich erleichtert wird.

6. Zwischen benachbarten Endothelzellen bleiben stellenweise Lücken bestehen, sodass die Wand der Lymphkapillaren auch für Stoffe durchlässig ist, welche die Wand der Blutkapillaren schwerer passieren.

7. Die in das Lumen der Lymphkapillaren gelangte Gewebsflüssigkeit wird bereits als Lymphe bezeichnet, die neben Wasser auch Proteine, verschiedene gelöste Stoffe und Zellen enthalten kann.

8. Da die Lymphkapillaren nicht Teil eines geschlossenen Kreislaufs sind, liegen ihre blinden Enden in der Peripherie, während sich ihre weiteren Abschnitte allmählich zu größeren Gefäßen vereinigen.

9. Ausgehend vom feinen Kapillarnetz vereinigen sich die einzelnen Äste, wobei der Gefäßdurchmesser zunimmt und ihre Wand eine zunehmend deutlichere Struktur erhält.

10. Mit diesem Übergang entstehen die eigentlichen Lymphgefäße (Vasa lymphatica), die nicht mehr vorwiegend der Flüssigkeitsaufnahme, sondern dem Weitertransport der gesammelten Lymphe dienen.

11. Ihr mikroskopischer Aufbau ähnelt dem kleiner Venen, allerdings ist ihre Wand im Allgemeinen dünner, und die einzelnen Wandschichten sind weniger deutlich voneinander abgegrenzt.

12. Im Vergleich zu den Kapillaren erscheint bei größeren Lymphgefäßen unter dem Endothel bereits eine Basallamina, die Bestandteil der zunehmend geordneten Gefäßwand wird.

13. In kleineren Lymphgefäßen lassen sich Intima, Media und Adventitia noch nicht so deutlich voneinander abgrenzen, wie dies bei größeren Blutgefäßen üblich ist.

14. Mit zunehmender Entfernung von den auf Flüssigkeitsaufnahme spezialisierten Anfangsabschnitten nimmt somit die Einfachheit der Wand ab, während der gerichtete Weitertransport der Lymphe an Bedeutung gewinnt.

15. Besonders wichtige Strukturelemente sind die in den Lymphgefäßen auftretenden Klappen, die in das Lumen vorspringen und einen wesentlichen Rückstrom der bereits weiterbeförderten Lymphe verhindern.

16. Durch ihre Klappen bilden die Lymphgefäße ein einseitig gerichtetes Transportsystem, in dem die Flüssigkeit von den peripheren Geweben schrittweise zu größeren Sammelgefäßen gelangt.

17. Da der Lymphkreislauf keine dem Herzen vergleichbare zentrale Pumpe besitzt, wirken mehrere einander ergänzende mechanische Faktoren an der Aufrechterhaltung des Stroms mit.

18. Einerseits unterstützt der zwischen verschiedenen Abschnitten des Lymphsystems bestehende Druckunterschied die Flüssigkeitsbewegung, deren Richtung durch die Funktion der Klappen festgelegt wird.

19. Andererseits drücken die umgebenden Skelettmuskeln bei ihrer Kontraktion die dünnwandigen Lymphgefäße zusammen und pressen dadurch die enthaltene Lymphe zum nächsten Klappenabschnitt weiter.

20. Wenn der Muskeldruck nachlässt, verhindern die Klappen einen wesentlichen Rückstrom, sodass wiederholte Bewegungen den Lymphtransport in aufeinanderfolgenden kleinen Schritten unterstützen.

21. Infolgedessen beeinflusst körperliche Bewegung nicht nur den venösen Rückstrom, sondern auch den Lymphfluss günstig, insbesondere in den Extremitäten.

22. Der Weg kleinerer, aus der Peripherie kommender Lymphgefäße führt gewöhnlich nicht ununterbrochen bis zu den zentralen Sammelgefäßen, da regionale Lymphknoten in ihn eingeschaltet sind.

23. Die zum Lymphknoten führenden Lymphgefäße transportieren die aus den Geweben gesammelte Lymphe in das Innere des Knotens, wo sie beim Durchströmen eines weiten Hohlraumsystems gefiltert wird.

24. Während ihrer Passage wird die Lymphe auch immunologisch verändert, da die Zellen des Lymphknotens und die dort vorhandenen Abwehrmechanismen mit ihrem Inhalt in Kontakt kommen.

25. Die aus dem Lymphknoten austretenden Gefäße vereinigen sich anschließend erneut zu größeren Lymphgefäßen, welche die aus der Peripherie stammende Flüssigkeit zunehmend zentralwärts weiterleiten.

26. Häufig folgen mehrere Lymphknoten entlang desselben Abflussweges aufeinander, sodass die Lymphe vor ihrer Rückkehr in den Blutkreislauf mehrere Filterstationen durchlaufen kann.

27. Die zunehmend größeren Lymphgefäße vereinigen sich schließlich zu größeren Sammelbahnen, sodass die zahlreichen kleinen peripheren Flüssigkeitsströme schrittweise in wenigen zentralen Abflusswegen zusammengeführt werden.

28. In diesem hierarchisch aufgebauten System erfüllen somit die Lymphkapillaren eine aufnehmende, die größeren Lymphgefäße dagegen vor allem eine sammelnde und weiterleitende Funktion.

29. Besonders deutlich zeigt sich die Transportfunktion des Systems im Darm, wo Lymphkapillaren einen wesentlichen Teil der resorbierten Fette aufnehmen und anschließend zu größeren Lymphgefäßen weiterleiten.

30. Neben Flüssigkeit können mit dem Lymphstrom auch Proteine und verschiedene Zellen aus dem Gewebe abtransportiert werden, weshalb die Funktion der Lymphgefäße über eine einfache Wasserrückführung hinausgeht.

31. Übersteigt die aus den Kapillaren ins Gewebe gelangende Flüssigkeitsmenge die gemeinsame Rücktransportkapazität von Blut- und Lymphkreislauf, beginnt sich Flüssigkeit im Interstitialraum anzusammeln.

32. Eine Behinderung des Lymphabflusses kann eine ähnliche Folge haben, weil die bereits gebildete Lymphe dann nicht in ausreichendem Maß aus dem betroffenen Gebiet abtransportiert werden kann.

33. Die krankhafte Ansammlung von Gewebsflüssigkeit wird als Ödem bezeichnet und verdeutlicht die physiologische Bedeutung der normalen Drainagefunktion der Lymphgefäße.

34. Funktion und Aufbau sind eng miteinander verknüpft: Die initialen, hochdurchlässigen Kapillaren nehmen Flüssigkeit wirksam auf, während größere, mit Klappen ausgestattete Gefäße ihren gerichteten Weitertransport gewährleisten.

35. Der allmähliche strukturelle Übergang von den Lymphkapillaren zu den Lymphgefäßen schafft somit ein Drainagesystem, das die Aufrechterhaltung des Flüssigkeitsgleichgewichts im Gewebe mit Transport- und Immunfunktionen verbindet.