15.7 – Az ideghártya rétegei és a látósejtek – Die Schichten der Netzhaut und die Sehzellen
Version 1
1. A szemgolyó fénytörő és fényvezető képletei mind egyetlen célt szolgálnak: éles képet vetíteni az ideghártyára (retina). – Die lichtbrechenden und lichtleitenden Gebilde des Augapfels dienen alle einem einzigen Ziel: ein scharfes Bild auf die Netzhaut (retina) zu werfen.
2. Az érzékelés tulajdonképpeni helye maga a fényérzékeny idegszövet, ahol a fényinger először alakul át idegi jellé. – Der eigentliche Ort der Wahrnehmung ist das lichtempfindliche Nervengewebe selbst, in dem der Lichtreiz erstmals in ein Nervensignal umgewandelt wird.
3. Az ideghártya nem a test szélére kihelyezett, egyszerű befogadó felület. – Die Netzhaut ist keine an den Rand des Körpers verlagerte, einfache Empfangsfläche.
4. Fejlődéstanilag az agyból kitüremkedő, rétegzett idegszövet, vagyis a központi idegrendszer előretolt darabja. – Entwicklungsgeschichtlich ist sie ein aus dem Gehirn ausgestülptes, geschichtetes Nervengewebe, also ein vorgeschobenes Stück des Zentralnervensystems.
5. Éppen ezért nem pusztán felfogja a fényt, hanem a jel feldolgozását már a helyszínen megkezdi. – Eben deshalb empfängt sie das Licht nicht nur, sondern beginnt die Verarbeitung des Signals bereits vor Ort.
6. Így az, amit a szem az agy felé továbbít, nem nyers kép, hanem előzetesen összehasonlított és rendezett idegi információ. – So ist das, was das Auge an das Gehirn weiterleitet, kein rohes Bild, sondern eine vorab verglichene und geordnete nervale Information.
7. Sajátos, első látásra ellentmondásos módon a fényérzékeny sejtvégek nem a beeső fény felé néznek. – Auf eigentümliche, auf den ersten Blick widersprüchliche Weise weisen die lichtempfindlichen Zellenden nicht dem einfallenden Licht zu.
8. A fénynek ezért előbb át kell hatolnia a retina áttetsző belső rétegein, mielőtt elérné az érzékelés helyét. – Das Licht muss daher zunächst die durchscheinenden inneren Schichten der Netzhaut durchdringen, bevor es den Ort der Wahrnehmung erreicht.
9. Ennek magyarázata, hogy a fényérzékeny sejtrészeknek szorosan a külső, tápláló szomszéd réteghez kell simulniuk. – Der Grund dafür ist, dass sich die lichtempfindlichen Zellabschnitte eng an die äußere, ernährende Nachbarschicht anlegen müssen.
10. Egy működési kényszer tehát optikailag kedvezőtlen helyzetet szab meg, amelynek hátrányát az előtte fekvő rétegek átlátszósága kiegyenlíti. – Ein funktioneller Zwang gibt also eine optisch ungünstige Lage vor, deren Nachteil durch die Durchsichtigkeit der davorliegenden Schichten ausgeglichen wird.
11. Az idegi információ áramlása szintén ellentétes irányú. – Auch der Fluss der nervalen Information verläuft in entgegengesetzter Richtung.
12. A jel a leghátul fekvő látósejtektől a belső rétegek felé, a beérkező fénnyel szemközt halad, így az irányok megfordítása az ideghártya egyik vezérelve. – Das Signal wandert von den hintersten Sehzellen zu den inneren Schichten, dem einfallenden Licht entgegen, sodass die Umkehrung der Richtungen ein Leitprinzip der Netzhaut ist.
13. A tulajdonképpeni fényérzékelés nem egyetlen sejt magányos teljesítménye. – Die eigentliche Lichtwahrnehmung ist nicht die einsame Leistung einer einzelnen Zelle.
14. A látósejtek csak a külső, támasztó réteggel együtt működnek, amely elnyeli a szórt fényt, újrahasznosítja a látófestéket, eltakarítja a sejttörmeléket és tápanyagot közvetít. – Die Sehzellen arbeiten nur mit der äußeren, stützenden Schicht zusammen, die das Streulicht absorbiert, den Sehfarbstoff wiederverwertet, den Zellabfall forträumt und Nährstoffe vermittelt.
15. Ez a szoros együttműködés ugyanakkor gyenge pont is, mert a két réteg között nincs erős rögzítés. – Dieses enge Zusammenwirken ist zugleich ein Schwachpunkt, denn zwischen den beiden Schichten besteht keine feste Verankerung.
16. Kóros körülmények között elválhatnak egymástól, ami a fényérzékeny sejteket megfoszthatja ellátásuktól. – Unter krankhaften Bedingungen können sie sich voneinander trennen, was die lichtempfindlichen Zellen von ihrer Versorgung abschneiden kann.
17. A fényérzékeny apparátus a fény hatása alatt maga is folyamatosan elhasználódik, ezért alkotórészei egész életen át újraképződnek és leválnak. – Der lichtempfindliche Apparat nutzt sich unter der Einwirkung des Lichts auch selbst fortwährend ab, weshalb seine Bestandteile ein Leben lang neu gebildet und abgestoßen werden.
18. Így a szervezet egyik legérzékenyebb szövete egyúttal a legállandóbban megújított is, amely csak dinamikus egyensúlyban marad épen. – So ist eines der empfindlichsten Gewebe des Körpers zugleich das am beständigsten erneuerte, das nur in einem dynamischen Gleichgewicht unversehrt bleibt.
19. Az emberi látás egyik alapproblémája, hogy ugyanannak a szemnek a csillagfénytől a vakító nappali világosságig kell látnia. – Ein Grundproblem des menschlichen Sehens besteht darin, dass dasselbe Auge vom Sternenlicht bis zur blendenden Tageshelligkeit sehen muss.
20. A fényerő e sok nagyságrendjét azonban egyetlen érzékelőtípus sem képes egymaga áthidalni. – Diese vielen Größenordnungen der Lichtstärke aber vermag kein einzelner Rezeptortyp allein zu überbrücken.
21. A megoldás kétféle látósejt, amely közös alapszerkezetből, de egymással ellentétes beállítással épül fel. – Die Lösung sind zwei Arten von Sehzellen, die sich aus einem gemeinsamen Grundbau, aber mit gegensätzlicher Abstimmung aufbauen.
22. Az egyik fajta rendkívül érzékeny, és a leggyengébb fényben is működik, a másik kevésbé érzékeny, ám gyorsabb, és a színlátásban is többet nyújt. – Die eine Art ist außerordentlich empfindlich und arbeitet noch im schwächsten Licht, die andere ist weniger empfindlich, dafür schneller und leistet auch beim Farbsehen mehr.
23. E kettősségnek azonban ára van. – Diese Zweiheit hat jedoch ihren Preis.
24. A nagy érzékenységet erős fényben gyors telítődés és színvakság kíséri, a nappali éleslátást pedig gyenge fényben való használhatatlanság; egyetlen beállítás sem egyesíti mindkét előnyt. – Die hohe Empfindlichkeit wird bei hellem Licht von rascher Sättigung und Farbenblindheit begleitet, das Tages-Scharfsehen von Unbrauchbarkeit bei schwachem Licht; keine einzige Abstimmung vereint beide Vorteile.
25. A színek érzékelése nem egyetlen érzékelő ingerléséből fakad. – Die Wahrnehmung der Farben entspringt nicht der Erregung eines einzelnen Rezeptors.
26. Több, eltérően hangolt receptorváltozat különböző mértékű aktiválódásának idegrendszeri összevetéséből keletkezik, így a szín az összehasonlítás terméke. – Sie entsteht aus dem nervalen Vergleich der unterschiedlich starken Aktivierung mehrerer verschieden abgestimmter Rezeptorvarianten, sodass die Farbe das Erzeugnis des Vergleichs ist.
27. Hasonló mérlegelést kíván az érzékenység és a felbontás közötti ellentét is. – Ein ähnliches Abwägen verlangt auch der Gegensatz zwischen Empfindlichkeit und Auflösung.
28. Ha sok sejt jelét egyetlen közös pályára gyűjtjük, nő az érzékenység, de durvul a helymeghatározás; ha kevés sejt jut saját pályához, élessé, de fényigényessé válik a látás. – Sammelt man das Signal vieler Zellen auf einer gemeinsamen Bahn, steigt die Empfindlichkeit, doch die Ortsbestimmung wird gröber; erhalten wenige Zellen eine eigene Bahn, wird das Sehen scharf, aber lichthungrig.
29. A retina éppen ezért nem egyenletes felület, hanem térben megosztott munkamegosztás színtere. – Die Netzhaut ist eben deshalb keine gleichförmige Fläche, sondern der Schauplatz einer räumlich aufgeteilten Arbeitsteilung.
30. Parányi középső területe a nappali éleslátásra és a színekre, kiterjedt széli része a gyenge fényben való érzékelésre és a peremen megjelenő mozgásokra szakosodott. – Ihr winziges zentrales Gebiet ist auf das Tages-Scharfsehen und die Farben spezialisiert, ihr ausgedehnter Randbereich auf das Sehen bei schwachem Licht und die Bewegungen am Rand.
31. Egyetlen szem így mintegy két, egymásba ágyazott ideghártyát hordoz. – Ein einziges Auge trägt so gleichsam zwei ineinander eingelagerte Netzhäute.
32. Egy éleslátásra beállított „nappali” és egy nagy érzékenységű, áttekintő „éjszakai” retinát, amelyek között a megvilágításnak megfelelően vált át a látás. – Eine auf Scharfsehen abgestimmte „Tag“- und eine hochempfindliche, überblickende „Nacht“-Netzhaut, zwischen denen das Sehen je nach Beleuchtung umschaltet.
33. A két rendszer közötti átmenet nem ugrásszerű, hanem fokozatos. – Der Übergang zwischen den beiden Systemen erfolgt nicht sprunghaft, sondern allmählich.
34. A fény csökkenésekor lépésről lépésre az érzékenyebb rendszer veszi át a vezetést, erősödésekor a gyorsabb, így a kép a pillanatnyi fényviszonyokhoz igazodik. – Bei nachlassendem Licht übernimmt Schritt für Schritt das empfindlichere System die Führung, bei zunehmendem das schnellere, sodass sich das Bild an die augenblicklichen Lichtverhältnisse anpasst.
35. Az ideghártya tehát a szemnek kifelé helyezett, rétegzett idegszövetdarabja, amelyben két, ellentétesen hangolt érzékelőrendszer működik. – Die Netzhaut ist also ein nach außen verlagertes, geschichtetes Stück Nervengewebe des Auges, in dem zwei gegensätzlich abgestimmte Rezeptorsysteme arbeiten.
36. Egy tápláló és takarító fedőréteg támogatásával, feladatok szerint elrendezve alakítja a beeső fényt előzetesen feldolgozott idegi jellé: itt lesz a fény fizikai világából a látás biológiai élménye. – Gestützt von einer ernährenden und aufräumenden Deckschicht und nach Aufgaben geordnet, wandelt sie das einfallende Licht in ein vorverarbeitetes Nervensignal: Hier wird aus der physikalischen Welt des Lichts das biologische Erlebnis des Sehens.
(aufklappen)magyar
1. A szemgolyó fénytörő és fényvezető képletei mind egyetlen célt szolgálnak: éles képet vetíteni az ideghártyára (retina).
2. Az érzékelés tulajdonképpeni helye maga a fényérzékeny idegszövet, ahol a fényinger először alakul át idegi jellé.
3. Az ideghártya nem a test szélére kihelyezett, egyszerű befogadó felület.
4. Fejlődéstanilag az agyból kitüremkedő, rétegzett idegszövet, vagyis a központi idegrendszer előretolt darabja.
5. Éppen ezért nem pusztán felfogja a fényt, hanem a jel feldolgozását már a helyszínen megkezdi.
6. Így az, amit a szem az agy felé továbbít, nem nyers kép, hanem előzetesen összehasonlított és rendezett idegi információ.
7. Sajátos, első látásra ellentmondásos módon a fényérzékeny sejtvégek nem a beeső fény felé néznek.
8. A fénynek ezért előbb át kell hatolnia a retina áttetsző belső rétegein, mielőtt elérné az érzékelés helyét.
9. Ennek magyarázata, hogy a fényérzékeny sejtrészeknek szorosan a külső, tápláló szomszéd réteghez kell simulniuk.
10. Egy működési kényszer tehát optikailag kedvezőtlen helyzetet szab meg, amelynek hátrányát az előtte fekvő rétegek átlátszósága kiegyenlíti.
11. Az idegi információ áramlása szintén ellentétes irányú.
12. A jel a leghátul fekvő látósejtektől a belső rétegek felé, a beérkező fénnyel szemközt halad, így az irányok megfordítása az ideghártya egyik vezérelve.
13. A tulajdonképpeni fényérzékelés nem egyetlen sejt magányos teljesítménye.
14. A látósejtek csak a külső, támasztó réteggel együtt működnek, amely elnyeli a szórt fényt, újrahasznosítja a látófestéket, eltakarítja a sejttörmeléket és tápanyagot közvetít.
15. Ez a szoros együttműködés ugyanakkor gyenge pont is, mert a két réteg között nincs erős rögzítés.
16. Kóros körülmények között elválhatnak egymástól, ami a fényérzékeny sejteket megfoszthatja ellátásuktól.
17. A fényérzékeny apparátus a fény hatása alatt maga is folyamatosan elhasználódik, ezért alkotórészei egész életen át újraképződnek és leválnak.
18. Így a szervezet egyik legérzékenyebb szövete egyúttal a legállandóbban megújított is, amely csak dinamikus egyensúlyban marad épen.
19. Az emberi látás egyik alapproblémája, hogy ugyanannak a szemnek a csillagfénytől a vakító nappali világosságig kell látnia.
20. A fényerő e sok nagyságrendjét azonban egyetlen érzékelőtípus sem képes egymaga áthidalni.
21. A megoldás kétféle látósejt, amely közös alapszerkezetből, de egymással ellentétes beállítással épül fel.
22. Az egyik fajta rendkívül érzékeny, és a leggyengébb fényben is működik, a másik kevésbé érzékeny, ám gyorsabb, és a színlátásban is többet nyújt.
23. E kettősségnek azonban ára van.
24. A nagy érzékenységet erős fényben gyors telítődés és színvakság kíséri, a nappali éleslátást pedig gyenge fényben való használhatatlanság; egyetlen beállítás sem egyesíti mindkét előnyt.
25. A színek érzékelése nem egyetlen érzékelő ingerléséből fakad.
26. Több, eltérően hangolt receptorváltozat különböző mértékű aktiválódásának idegrendszeri összevetéséből keletkezik, így a szín az összehasonlítás terméke.
27. Hasonló mérlegelést kíván az érzékenység és a felbontás közötti ellentét is.
28. Ha sok sejt jelét egyetlen közös pályára gyűjtjük, nő az érzékenység, de durvul a helymeghatározás; ha kevés sejt jut saját pályához, élessé, de fényigényessé válik a látás.
29. A retina éppen ezért nem egyenletes felület, hanem térben megosztott munkamegosztás színtere.
30. Parányi középső területe a nappali éleslátásra és a színekre, kiterjedt széli része a gyenge fényben való érzékelésre és a peremen megjelenő mozgásokra szakosodott.
31. Egyetlen szem így mintegy két, egymásba ágyazott ideghártyát hordoz.
32. Egy éleslátásra beállított „nappali” és egy nagy érzékenységű, áttekintő „éjszakai” retinát, amelyek között a megvilágításnak megfelelően vált át a látás.
33. A két rendszer közötti átmenet nem ugrásszerű, hanem fokozatos.
34. A fény csökkenésekor lépésről lépésre az érzékenyebb rendszer veszi át a vezetést, erősödésekor a gyorsabb, így a kép a pillanatnyi fényviszonyokhoz igazodik.
35. Az ideghártya tehát a szemnek kifelé helyezett, rétegzett idegszövetdarabja, amelyben két, ellentétesen hangolt érzékelőrendszer működik.
36. Egy tápláló és takarító fedőréteg támogatásával, feladatok szerint elrendezve alakítja a beeső fényt előzetesen feldolgozott idegi jellé: itt lesz a fény fizikai világából a látás biológiai élménye.
(aufklappen)német
1. Die lichtbrechenden und lichtleitenden Gebilde des Augapfels dienen alle einem einzigen Ziel: ein scharfes Bild auf die Netzhaut (retina) zu werfen.
2. Der eigentliche Ort der Wahrnehmung ist das lichtempfindliche Nervengewebe selbst, in dem der Lichtreiz erstmals in ein Nervensignal umgewandelt wird.
3. Die Netzhaut ist keine an den Rand des Körpers verlagerte, einfache Empfangsfläche.
4. Entwicklungsgeschichtlich ist sie ein aus dem Gehirn ausgestülptes, geschichtetes Nervengewebe, also ein vorgeschobenes Stück des Zentralnervensystems.
5. Eben deshalb empfängt sie das Licht nicht nur, sondern beginnt die Verarbeitung des Signals bereits vor Ort.
6. So ist das, was das Auge an das Gehirn weiterleitet, kein rohes Bild, sondern eine vorab verglichene und geordnete nervale Information.
7. Auf eigentümliche, auf den ersten Blick widersprüchliche Weise weisen die lichtempfindlichen Zellenden nicht dem einfallenden Licht zu.
8. Das Licht muss daher zunächst die durchscheinenden inneren Schichten der Netzhaut durchdringen, bevor es den Ort der Wahrnehmung erreicht.
9. Der Grund dafür ist, dass sich die lichtempfindlichen Zellabschnitte eng an die äußere, ernährende Nachbarschicht anlegen müssen.
10. Ein funktioneller Zwang gibt also eine optisch ungünstige Lage vor, deren Nachteil durch die Durchsichtigkeit der davorliegenden Schichten ausgeglichen wird.
11. Auch der Fluss der nervalen Information verläuft in entgegengesetzter Richtung.
12. Das Signal wandert von den hintersten Sehzellen zu den inneren Schichten, dem einfallenden Licht entgegen, sodass die Umkehrung der Richtungen ein Leitprinzip der Netzhaut ist.
13. Die eigentliche Lichtwahrnehmung ist nicht die einsame Leistung einer einzelnen Zelle.
14. Die Sehzellen arbeiten nur mit der äußeren, stützenden Schicht zusammen, die das Streulicht absorbiert, den Sehfarbstoff wiederverwertet, den Zellabfall forträumt und Nährstoffe vermittelt.
15. Dieses enge Zusammenwirken ist zugleich ein Schwachpunkt, denn zwischen den beiden Schichten besteht keine feste Verankerung.
16. Unter krankhaften Bedingungen können sie sich voneinander trennen, was die lichtempfindlichen Zellen von ihrer Versorgung abschneiden kann.
17. Der lichtempfindliche Apparat nutzt sich unter der Einwirkung des Lichts auch selbst fortwährend ab, weshalb seine Bestandteile ein Leben lang neu gebildet und abgestoßen werden.
18. So ist eines der empfindlichsten Gewebe des Körpers zugleich das am beständigsten erneuerte, das nur in einem dynamischen Gleichgewicht unversehrt bleibt.
19. Ein Grundproblem des menschlichen Sehens besteht darin, dass dasselbe Auge vom Sternenlicht bis zur blendenden Tageshelligkeit sehen muss.
20. Diese vielen Größenordnungen der Lichtstärke aber vermag kein einzelner Rezeptortyp allein zu überbrücken.
21. Die Lösung sind zwei Arten von Sehzellen, die sich aus einem gemeinsamen Grundbau, aber mit gegensätzlicher Abstimmung aufbauen.
22. Die eine Art ist außerordentlich empfindlich und arbeitet noch im schwächsten Licht, die andere ist weniger empfindlich, dafür schneller und leistet auch beim Farbsehen mehr.
23. Diese Zweiheit hat jedoch ihren Preis.
24. Die hohe Empfindlichkeit wird bei hellem Licht von rascher Sättigung und Farbenblindheit begleitet, das Tages-Scharfsehen von Unbrauchbarkeit bei schwachem Licht; keine einzige Abstimmung vereint beide Vorteile.
25. Die Wahrnehmung der Farben entspringt nicht der Erregung eines einzelnen Rezeptors.
26. Sie entsteht aus dem nervalen Vergleich der unterschiedlich starken Aktivierung mehrerer verschieden abgestimmter Rezeptorvarianten, sodass die Farbe das Erzeugnis des Vergleichs ist.
27. Ein ähnliches Abwägen verlangt auch der Gegensatz zwischen Empfindlichkeit und Auflösung.
28. Sammelt man das Signal vieler Zellen auf einer gemeinsamen Bahn, steigt die Empfindlichkeit, doch die Ortsbestimmung wird gröber; erhalten wenige Zellen eine eigene Bahn, wird das Sehen scharf, aber lichthungrig.
29. Die Netzhaut ist eben deshalb keine gleichförmige Fläche, sondern der Schauplatz einer räumlich aufgeteilten Arbeitsteilung.
30. Ihr winziges zentrales Gebiet ist auf das Tages-Scharfsehen und die Farben spezialisiert, ihr ausgedehnter Randbereich auf das Sehen bei schwachem Licht und die Bewegungen am Rand.
31. Ein einziges Auge trägt so gleichsam zwei ineinander eingelagerte Netzhäute.
32. Eine auf Scharfsehen abgestimmte „Tag“- und eine hochempfindliche, überblickende „Nacht“-Netzhaut, zwischen denen das Sehen je nach Beleuchtung umschaltet.
33. Der Übergang zwischen den beiden Systemen erfolgt nicht sprunghaft, sondern allmählich.
34. Bei nachlassendem Licht übernimmt Schritt für Schritt das empfindlichere System die Führung, bei zunehmendem das schnellere, sodass sich das Bild an die augenblicklichen Lichtverhältnisse anpasst.
35. Die Netzhaut ist also ein nach außen verlagertes, geschichtetes Stück Nervengewebe des Auges, in dem zwei gegensätzlich abgestimmte Rezeptorsysteme arbeiten.
36. Gestützt von einer ernährenden und aufräumenden Deckschicht und nach Aufgaben geordnet, wandelt sie das einfallende Licht in ein vorverarbeitetes Nervensignal: Hier wird aus der physikalischen Welt des Lichts das biologische Erlebnis des Sehens.
Version 2
1. A szemgolyó fénytörő és fényvezető képletei – a szaruhártya, a lencse és az átlátszó belső közegek – végső soron mind arra szolgálnak, hogy éles képet vetítsenek az ideghártyára (retina), mert az érzékelés tulajdonképpeni helye maga a fényérzékeny idegszövet, ahol a fizikai fényinger először alakul át idegi jellé. – Die lichtbrechenden und lichtleitenden Gebilde des Augapfels – Hornhaut, Linse und die durchsichtigen inneren Medien – dienen letztlich alle dazu, ein scharfes Bild auf die Netzhaut (retina) zu werfen, denn der eigentliche Ort der Wahrnehmung ist das lichtempfindliche Nervengewebe selbst, in dem der physikalische Lichtreiz erstmals in ein Nervensignal umgewandelt wird.
2. Az ideghártya nem a test szélére kihelyezett, egyszerű befogadó felület, hanem fejlődéstanilag az agyból kitüremkedő idegszövet, amely több, egymásra következő neuronból álló, rétegzett szerkezetével a központi idegrendszer előretolt darabjának tekinthető. – Die Netzhaut ist keine an den Rand des Körpers verlagerte, einfache Empfangsfläche, sondern entwicklungsgeschichtlich ein aus dem Gehirn ausgestülptes Nervengewebe, das sich mit seinem aus mehreren aufeinanderfolgenden Neuronen bestehenden, geschichteten Bau als ein vorgeschobenes Stück des Zentralnervensystems auffassen lässt.
3. Éppen ezért az ideghártya nem pusztán felfogja a fényt, hanem a jel feldolgozását már a helyszínen megkezdi, így az, amit a szem az agy felé továbbít, nem nyers, pontról pontra képezett kép, hanem több lépésben már előzetesen összehasonlított és rendezett idegi információ. – Eben deshalb empfängt die Netzhaut das Licht nicht nur, sondern beginnt die Verarbeitung des Signals bereits vor Ort, sodass das, was das Auge an das Gehirn weiterleitet, kein rohes, Punkt für Punkt abgebildetes Bild ist, sondern eine in mehreren Schritten schon vorab verglichene und geordnete nervale Information.
4. Sajátos, első látásra ellentmondásos módon a fényérzékeny sejtvégek nem a beeső fény felé, hanem a szemgolyó legkülső rétege felé néznek, ezért a fénynek előbb át kell hatolnia a retina áttetsző belső rétegein, mielőtt elérné az érzékelés tényleges helyét. – Auf eigentümliche, auf den ersten Blick widersprüchliche Weise weisen die lichtempfindlichen Zellenden nicht dem einfallenden Licht zu, sondern der äußersten Schicht des Augapfels, weshalb das Licht zunächst die durchscheinenden inneren Schichten der Netzhaut durchdringen muss, bevor es den eigentlichen Ort der Wahrnehmung erreicht.
5. Ennek a fordított elrendezésnek az a magyarázata, hogy a fényérzékeny sejtrészeknek szorosan a külső, festéktartalmú és tápláló szomszéd réteghez kell simulniuk, vagyis egy működési kényszer szab meg egy optikailag kedvezőtlen helyzetet, amelynek hátrányát az előtte fekvő rétegek átlátszósága nagyrészt kiegyenlíti. – Diese umgekehrte Anordnung erklärt sich daraus, dass sich die lichtempfindlichen Zellabschnitte eng an die äußere, pigmenthaltige und ernährende Nachbarschicht anlegen müssen, sodass ein funktioneller Zwang eine optisch ungünstige Lage vorgibt, deren Nachteil durch die Durchsichtigkeit der davorliegenden Schichten weitgehend ausgeglichen wird.
6. Az idegi információ áramlása szintén ellentétes irányú, hiszen a jel a leghátul fekvő látósejtektől a belső rétegek felé, azaz a beérkező fénnyel szemközt halad tovább, így az ideghártyát átható egyik vezérelv az irányok következetes megfordítása. – Auch der Fluss der nervalen Information verläuft in entgegengesetzter Richtung, denn das Signal wandert von den ganz hinten liegenden Sehzellen zu den inneren Schichten, also dem einfallenden Licht entgegen, sodass eines der die Netzhaut durchziehenden Leitprinzipien die konsequente Umkehrung der Richtungen ist.
7. A tulajdonképpeni fényérzékelés nem egyetlen sejt magányos teljesítménye, mert a látósejtek csak a külső, támasztó és karbantartó sejtréteggel együttműködve képesek működni: ez a réteg nyeli el a szórt fényt, dolgozza fel újra a látófesték alkotórészeit, takarítja el az elhasznált sejtdarabokat, és közvetíti a tápanyagokat. – Die eigentliche Lichtwahrnehmung ist nicht die einsame Leistung einer einzelnen Zelle, denn die Sehzellen können nur im Zusammenwirken mit der äußeren, stützenden und wartenden Zellschicht arbeiten: Diese Schicht absorbiert das Streulicht, bereitet die Bestandteile des Sehfarbstoffs wieder auf, räumt die verbrauchten Zellteile fort und vermittelt die Nährstoffe.
8. Ez a szoros együttműködés ugyanakkor gyenge pont is, mert a két réteg között nincs erős rögzítés, ezért kóros körülmények között elválhatnak egymástól, ami a fényérzékeny sejteket megfoszthatja ellátásuktól. – Dieses enge Zusammenwirken ist zugleich ein Schwachpunkt, denn zwischen den beiden Schichten besteht keine feste Verankerung, weshalb sie sich unter krankhaften Bedingungen voneinander trennen können, was die lichtempfindlichen Zellen von ihrer Versorgung abschneiden kann.
9. Mivel a fényérzékeny apparátus a fény hatása alatt maga is folyamatosan elhasználódik, alkotórészei egész életen át szüntelenül újraképződnek és leválnak, így a szervezet egyik legérzékenyebb szövete egyúttal a legállandóbban megújított is, amely csak dinamikus egyensúlyban marad épen. – Weil sich der lichtempfindliche Apparat unter der Einwirkung des Lichts auch selbst fortwährend abnutzt, werden seine Bestandteile ein Leben lang unaufhörlich neu gebildet und abgestoßen, sodass eines der empfindlichsten Gewebe des Körpers zugleich das am beständigsten erneuerte ist, das nur in einem dynamischen Gleichgewicht unversehrt bleibt.
10. Az emberi látás egyik alapproblémája, hogy ugyanannak a szemnek a leggyengébb csillagfénytől a vakító nappali világosságig, a fényerő sok nagyságrendjén át kell használható képet alkotnia, jóllehet egyetlen érzékelőtípus sem képes ilyen hatalmas tartományt egymaga áthidalni. – Ein Grundproblem des menschlichen Sehens besteht darin, dass dasselbe Auge vom schwächsten Sternenlicht bis zur blendenden Tageshelligkeit, über viele Größenordnungen der Lichtstärke hinweg, ein brauchbares Bild erzeugen muss, obwohl kein einzelner Rezeptortyp einen derart gewaltigen Bereich allein zu überbrücken vermag.
11. A megoldás kétféle látósejt, amely közös alapszerkezetből, de egymással ellentétes beállítással épül fel: az egyik fajta rendkívül érzékeny, és a leggyengébb fényben is működik, a másik kevésbé érzékeny, ám gyorsabb, és erős fényben, valamint a színek megkülönböztetésében nyújt többet. – Die Lösung sind zwei Arten von Sehzellen, die sich aus einem gemeinsamen Grundbau, aber mit gegensätzlicher Abstimmung aufbauen: Die eine Art ist außerordentlich empfindlich und arbeitet noch im schwächsten Licht, die andere ist weniger empfindlich, dafür schneller und leistet bei hellem Licht sowie bei der Unterscheidung der Farben mehr.
12. E kettősségnek azonban ára van, mert a nagy érzékenységet erős fényben gyors telítődés és a színek iránti vakság kíséri, a nappali éleslátást pedig a gyenge fényben való használhatatlanság, vagyis egyetlen beállítás sem egyesítheti magában mindkét előnyt. – Diese Zweiheit hat jedoch ihren Preis, denn die hohe Empfindlichkeit wird bei hellem Licht von rascher Sättigung und Farbenblindheit begleitet, das Tages-Scharfsehen dagegen von Unbrauchbarkeit bei schwachem Licht, sodass keine einzige Abstimmung beide Vorteile in sich vereinen kann.
13. A színek érzékelése nem egyetlen érzékelő ingerléséből fakad, hanem több, eltérően hangolt receptorváltozat egyidejű, különböző mértékű aktiválódásának idegrendszeri összevetéséből, így a szín végső soron nem az egyes sejt, hanem az összehasonlítás terméke. – Die Wahrnehmung der Farben entspringt nicht der Erregung eines einzelnen Rezeptors, sondern dem nervalen Vergleich der gleichzeitigen, unterschiedlich starken Aktivierung mehrerer verschieden abgestimmter Rezeptorvarianten, sodass die Farbe letztlich nicht das Erzeugnis der einzelnen Zelle, sondern das des Vergleichs ist.
14. Hasonló mérlegelést kíván az érzékenység és a felbontás közötti ellentét is: ha sok érzékelősejt jelét egyetlen közös idegpályára gyűjtjük össze, nő az érzékenység, de durvul a helymeghatározás, míg ha kevés vagy akár egyetlen sejt jut saját pályához, élessé, de fényigényessé válik a látás. – Ein ähnliches Abwägen verlangt auch der Gegensatz zwischen Empfindlichkeit und Auflösung: Sammelt man das Signal vieler Rezeptorzellen auf einer einzigen gemeinsamen Nervenbahn, so steigt die Empfindlichkeit, doch die Ortsbestimmung wird gröber, während das Sehen scharf, aber lichthungrig wird, wenn wenige oder gar einzelne Zellen eine eigene Bahn erhalten.
15. A retina éppen ezért nem egyenletes felület, hanem térben megosztott munkamegosztás színtere: parányi középső területe a nappali éleslátásra és a színek felbontására, kiterjedt széli része pedig a gyenge fényben való érzékelésre és a látótér peremén megjelenő mozgások észlelésére szakosodott. – Die Netzhaut ist eben deshalb keine gleichförmige Fläche, sondern der Schauplatz einer räumlich aufgeteilten Arbeitsteilung: Ihr winziges zentrales Gebiet ist auf das Tages-Scharfsehen und die Auflösung der Farben spezialisiert, ihr ausgedehnter Randbereich dagegen auf das Sehen bei schwachem Licht und die Wahrnehmung von Bewegungen am Rand des Gesichtsfeldes.
16. Egyetlen szem így mintegy két, egymásba ágyazott ideghártyát hordoz – egy éleslátásra és színlátásra beállított „nappali”, valamint egy nagy érzékenységű, áttekintő „éjszakai” retinát –, amelyek között a mindenkori megvilágításnak megfelelően vált át a látás. – Ein einziges Auge trägt so gleichsam zwei ineinander eingelagerte Netzhäute – eine auf Scharf- und Farbsehen abgestimmte „Tag“- und eine hochempfindliche, überblickende „Nacht“-Netzhaut –, zwischen denen das Sehen je nach herrschender Beleuchtung umschaltet.
17. A kétféle rendszer közötti átmenet nem ugrásszerű, hanem fokozatos: a fény csökkenésekor lépésről lépésre az érzékenyebb rendszer veszi át a vezetést, erősödésekor pedig a gyorsabb, így a kép előállítása szüntelenül a pillanatnyi fényviszonyokhoz igazodik. – Der Übergang zwischen den beiden Systemen erfolgt nicht sprunghaft, sondern allmählich: Bei nachlassendem Licht übernimmt Schritt für Schritt das empfindlichere System die Führung, bei zunehmendem das schnellere, sodass sich die Erzeugung des Bildes unablässig an die augenblicklichen Lichtverhältnisse anpasst.
18. Mindezek alapján az ideghártya a szemnek kifelé helyezett, rétegzett idegszövetdarabja, amelyben két, ellentétesen hangolt érzékelőrendszer – egy tápláló és takarító fedőréteg támogatásával és feladatok szerint területileg elrendezve – a beeső fényáramot már előzetesen feldolgozott idegi jellé alakítja: ez az a hely, ahol a fény fizikai világából a látás biológiai élménye lesz. – Nach alldem ist die Netzhaut ein nach außen verlagertes, geschichtetes Stück Nervengewebe des Auges, in dem zwei gegensätzlich abgestimmte Rezeptorsysteme – gestützt von einer ernährenden und aufräumenden Deckschicht und nach Aufgaben räumlich geordnet – den einfallenden Lichtstrom in ein bereits vorverarbeitetes Nervensignal verwandeln: der Ort, an dem aus der physikalischen Welt des Lichts das biologische Erlebnis des Sehens wird.
(aufklappen)magyar
1. A szemgolyó fénytörő és fényvezető képletei — a szaruhártya, a lencse és az átlátszó belső közegek — végső soron mind arra szolgálnak, hogy éles képet vetítsenek az ideghártyára (retina), mert az érzékelés tulajdonképpeni helye maga a fényérzékeny idegszövet, ahol a fizikai fényinger először alakul át idegi jellé.
2. Az ideghártya nem a test szélére kihelyezett, egyszerű befogadó felület, hanem fejlődéstanilag az agyból kitüremkedő idegszövet, amely több, egymásra következő neuronból álló, rétegzett szerkezetével a központi idegrendszer előretolt darabjának tekinthető.
3. Éppen ezért az ideghártya nem pusztán felfogja a fényt, hanem a jel feldolgozását már a helyszínen megkezdi, így az, amit a szem az agy felé továbbít, nem nyers, pontról pontra képezett kép, hanem több lépésben már előzetesen összehasonlított és rendezett idegi információ.
4. Sajátos, első látásra ellentmondásos módon a fényérzékeny sejtvégek nem a beeső fény felé, hanem a szemgolyó legkülső rétege felé néznek, ezért a fénynek előbb át kell hatolnia a retina áttetsző belső rétegein, mielőtt elérné az érzékelés tényleges helyét.
5. Ennek a fordított elrendezésnek az a magyarázata, hogy a fényérzékeny sejtrészeknek szorosan a külső, festéktartalmú és tápláló szomszéd réteghez kell simulniuk, vagyis egy működési kényszer szab meg egy optikailag kedvezőtlen helyzetet, amelynek hátrányát az előtte fekvő rétegek átlátszósága nagyrészt kiegyenlíti.
6. Az idegi információ áramlása szintén ellentétes irányú, hiszen a jel a leghátul fekvő látósejtektől a belső rétegek felé, azaz a beérkező fénnyel szemközt halad tovább, így az ideghártyát átható egyik vezérelv az irányok következetes megfordítása.
7. A tulajdonképpeni fényérzékelés nem egyetlen sejt magányos teljesítménye, mert a látósejtek csak a külső, támasztó és karbantartó sejtréteggel együttműködve képesek működni: ez a réteg nyeli el a szórt fényt, dolgozza fel újra a látófesték alkotórészeit, takarítja el az elhasznált sejtdarabokat, és közvetíti a tápanyagokat.
8. Ez a szoros együttműködés ugyanakkor gyenge pont is, mert a két réteg között nincs erős rögzítés, ezért kóros körülmények között elválhatnak egymástól, ami a fényérzékeny sejteket megfoszthatja ellátásuktól.
9. Mivel a fényérzékeny apparátus a fény hatása alatt maga is folyamatosan elhasználódik, alkotórészei egész életen át szüntelenül újraképződnek és leválnak, így a szervezet egyik legérzékenyebb szövete egyúttal a legállandóbban megújított is, amely csak dinamikus egyensúlyban marad épen.
10. Az emberi látás egyik alapproblémája, hogy ugyanannak a szemnek a leggyengébb csillagfénytől a vakító nappali világosságig, a fényerő sok nagyságrendjén át kell használható képet alkotnia, jóllehet egyetlen érzékelőtípus sem képes ilyen hatalmas tartományt egymaga áthidalni.
11. A megoldás kétféle látósejt, amely közös alapszerkezetből, de egymással ellentétes beállítással épül fel: az egyik fajta rendkívül érzékeny, és a leggyengébb fényben is működik, a másik kevésbé érzékeny, ám gyorsabb, és erős fényben, valamint a színek megkülönböztetésében nyújt többet.
12. E kettősségnek azonban ára van, mert a nagy érzékenységet erős fényben gyors telítődés és a színek iránti vakság kíséri, a nappali éleslátást pedig a gyenge fényben való használhatatlanság, vagyis egyetlen beállítás sem egyesítheti magában mindkét előnyt.
13. A színek érzékelése nem egyetlen érzékelő ingerléséből fakad, hanem több, eltérően hangolt receptorváltozat egyidejű, különböző mértékű aktiválódásának idegrendszeri összevetéséből, így a szín végső soron nem az egyes sejt, hanem az összehasonlítás terméke.
14. Hasonló mérlegelést kíván az érzékenység és a felbontás közötti ellentét is: ha sok érzékelősejt jelét egyetlen közös idegpályára gyűjtjük össze, nő az érzékenység, de durvul a helymeghatározás, míg ha kevés vagy akár egyetlen sejt jut saját pályához, élessé, de fényigényessé válik a látás.
15. A retina éppen ezért nem egyenletes felület, hanem térben megosztott munkamegosztás színtere: parányi középső területe a nappali éleslátásra és a színek felbontására, kiterjedt széli része pedig a gyenge fényben való érzékelésre és a látótér peremén megjelenő mozgások észlelésére szakosodott.
16. Egyetlen szem így mintegy két, egymásba ágyazott ideghártyát hordoz — egy éleslátásra és színlátásra beállított „nappali”, valamint egy nagy érzékenységű, áttekintő „éjszakai” retinát –, amelyek között a mindenkori megvilágításnak megfelelően vált át a látás.
17. A kétféle rendszer közötti átmenet nem ugrásszerű, hanem fokozatos: a fény csökkenésekor lépésről lépésre az érzékenyebb rendszer veszi át a vezetést, erősödésekor pedig a gyorsabb, így a kép előállítása szüntelenül a pillanatnyi fényviszonyokhoz igazodik.
18. Mindezek alapján az ideghártya a szemnek kifelé helyezett, rétegzett idegszövetdarabja, amelyben két, ellentétesen hangolt érzékelőrendszer — egy tápláló és takarító fedőréteg támogatásával és feladatok szerint területileg elrendezve — a beeső fényáramot már előzetesen feldolgozott idegi jellé alakítja: ez az a hely, ahol a fény fizikai világából a látás biológiai élménye lesz.
(aufklappen)német
1. Die lichtbrechenden und lichtleitenden Gebilde des Augapfels — Hornhaut, Linse und die durchsichtigen inneren Medien — dienen letztlich alle dazu, ein scharfes Bild auf die Netzhaut (retina) zu werfen, denn der eigentliche Ort der Wahrnehmung ist das lichtempfindliche Nervengewebe selbst, in dem der physikalische Lichtreiz erstmals in ein Nervensignal umgewandelt wird.
2. Die Netzhaut ist keine an den Rand des Körpers verlagerte, einfache Empfangsfläche, sondern entwicklungsgeschichtlich ein aus dem Gehirn ausgestülptes Nervengewebe, das sich mit seinem aus mehreren aufeinanderfolgenden Neuronen bestehenden, geschichteten Bau als ein vorgeschobenes Stück des Zentralnervensystems auffassen lässt.
3. Eben deshalb empfängt die Netzhaut das Licht nicht nur, sondern beginnt die Verarbeitung des Signals bereits vor Ort, sodass das, was das Auge an das Gehirn weiterleitet, kein rohes, Punkt für Punkt abgebildetes Bild ist, sondern eine in mehreren Schritten schon vorab verglichene und geordnete nervale Information.
4. Auf eigentümliche, auf den ersten Blick widersprüchliche Weise weisen die lichtempfindlichen Zellenden nicht dem einfallenden Licht zu, sondern der äußersten Schicht des Augapfels, weshalb das Licht zunächst die durchscheinenden inneren Schichten der Netzhaut durchdringen muss, bevor es den eigentlichen Ort der Wahrnehmung erreicht.
5. Diese umgekehrte Anordnung erklärt sich daraus, dass sich die lichtempfindlichen Zellabschnitte eng an die äußere, pigmenthaltige und ernährende Nachbarschicht anlegen müssen, sodass ein funktioneller Zwang eine optisch ungünstige Lage vorgibt, deren Nachteil durch die Durchsichtigkeit der davorliegenden Schichten weitgehend ausgeglichen wird.
6. Auch der Fluss der nervalen Information verläuft in entgegengesetzter Richtung, denn das Signal wandert von den ganz hinten liegenden Sehzellen zu den inneren Schichten, also dem einfallenden Licht entgegen, sodass eines der die Netzhaut durchziehenden Leitprinzipien die konsequente Umkehrung der Richtungen ist.
7. Die eigentliche Lichtwahrnehmung ist nicht die einsame Leistung einer einzelnen Zelle, denn die Sehzellen können nur im Zusammenwirken mit der äußeren, stützenden und wartenden Zellschicht arbeiten: Diese Schicht absorbiert das Streulicht, bereitet die Bestandteile des Sehfarbstoffs wieder auf, räumt die verbrauchten Zellteile fort und vermittelt die Nährstoffe.
8. Dieses enge Zusammenwirken ist zugleich ein Schwachpunkt, denn zwischen den beiden Schichten besteht keine feste Verankerung, weshalb sie sich unter krankhaften Bedingungen voneinander trennen können, was die lichtempfindlichen Zellen von ihrer Versorgung abschneiden kann.
9. Weil sich der lichtempfindliche Apparat unter der Einwirkung des Lichts auch selbst fortwährend abnutzt, werden seine Bestandteile ein Leben lang unaufhörlich neu gebildet und abgestoßen, sodass eines der empfindlichsten Gewebe des Körpers zugleich das am beständigsten erneuerte ist, das nur in einem dynamischen Gleichgewicht unversehrt bleibt.
10. Ein Grundproblem des menschlichen Sehens besteht darin, dass dasselbe Auge vom schwächsten Sternenlicht bis zur blendenden Tageshelligkeit, über viele Größenordnungen der Lichtstärke hinweg, ein brauchbares Bild erzeugen muss, obwohl kein einzelner Rezeptortyp einen derart gewaltigen Bereich allein zu überbrücken vermag.
11. Die Lösung sind zwei Arten von Sehzellen, die sich aus einem gemeinsamen Grundbau, aber mit gegensätzlicher Abstimmung aufbauen: Die eine Art ist außerordentlich empfindlich und arbeitet noch im schwächsten Licht, die andere ist weniger empfindlich, dafür schneller und leistet bei hellem Licht sowie bei der Unterscheidung der Farben mehr.
12. Diese Zweiheit hat jedoch ihren Preis, denn die hohe Empfindlichkeit wird bei hellem Licht von rascher Sättigung und Farbenblindheit begleitet, das Tages-Scharfsehen dagegen von Unbrauchbarkeit bei schwachem Licht, sodass keine einzige Abstimmung beide Vorteile in sich vereinen kann.
13. Die Wahrnehmung der Farben entspringt nicht der Erregung eines einzelnen Rezeptors, sondern dem nervalen Vergleich der gleichzeitigen, unterschiedlich starken Aktivierung mehrerer verschieden abgestimmter Rezeptorvarianten, sodass die Farbe letztlich nicht das Erzeugnis der einzelnen Zelle, sondern das des Vergleichs ist.
14. Ein ähnliches Abwägen verlangt auch der Gegensatz zwischen Empfindlichkeit und Auflösung: Sammelt man das Signal vieler Rezeptorzellen auf einer einzigen gemeinsamen Nervenbahn, so steigt die Empfindlichkeit, doch die Ortsbestimmung wird gröber, während das Sehen scharf, aber lichthungrig wird, wenn wenige oder gar einzelne Zellen eine eigene Bahn erhalten.
15. Die Netzhaut ist eben deshalb keine gleichförmige Fläche, sondern der Schauplatz einer räumlich aufgeteilten Arbeitsteilung: Ihr winziges zentrales Gebiet ist auf das Tages-Scharfsehen und die Auflösung der Farben spezialisiert, ihr ausgedehnter Randbereich dagegen auf das Sehen bei schwachem Licht und die Wahrnehmung von Bewegungen am Rand des Gesichtsfeldes.
16. Ein einziges Auge trägt so gleichsam zwei ineinander eingelagerte Netzhäute — eine auf Scharf- und Farbsehen abgestimmte „Tag“- und eine hochempfindliche, überblickende „Nacht“-Netzhaut –, zwischen denen das Sehen je nach herrschender Beleuchtung umschaltet.
17. Der Übergang zwischen den beiden Systemen erfolgt nicht sprunghaft, sondern allmählich: Bei nachlassendem Licht übernimmt Schritt für Schritt das empfindlichere System die Führung, bei zunehmendem das schnellere, sodass sich die Erzeugung des Bildes unablässig an die augenblicklichen Lichtverhältnisse anpasst.
18. Nach alldem ist die Netzhaut ein nach außen verlagertes, geschichtetes Stück Nervengewebe des Auges, in dem zwei gegensätzlich abgestimmte Rezeptorsysteme — gestützt von einer ernährenden und aufräumenden Deckschicht und nach Aufgaben räumlich geordnet — den einfallenden Lichtstrom in ein bereits vorverarbeitetes Nervensignal verwandeln: der Ort, an dem aus der physikalischen Welt des Lichts das biologische Erlebnis des Sehens wird.