7.4.2 – A félhold alakú billentyűk – Die Taschenklappen
1. A kamrák kiáramlási nyílásainál elhelyezkedő félhold alakú billentyűk (valvae semilunares) az aortába, illetve a tüdőtörzsbe irányuló véráramlást szabályozzák. – Die an den Ausflussöffnungen der Kammern gelegenen Taschenklappen (Valvae semilunares) regeln den Blutstrom in die Aorta beziehungsweise in den Truncus pulmonalis.
2. Bal oldalon az aortabillentyű (valva aortae), jobb oldalon pedig a tüdőverőér-billentyű (valva trunci pulmonalis) választja el a kamrát a hozzá kapcsolódó nagy artériától. – Links trennt die Aortenklappe (Valva aortae), rechts die Pulmonalklappe (Valva trunci pulmonalis) die Kammer von der angeschlossenen großen Arterie.
3. Mindkét billentyű három, fecskefészekhez hasonló tasakból áll, amelyek domború felszínükkel a kamra, homorú felszínükkel az ér felé tekintenek. – Beide Klappen bestehen aus drei schwalbennestähnlichen Taschen, deren konvexe Fläche zur Kammer und deren konkave Fläche zum Gefäß gerichtet ist.
4. A tasakok alsó, ívelt széle a nagyér falához rögzül, felső szabad szélük pedig a véráramlásnak megfelelően elmozdulhat. – Der untere gebogene Rand der Taschen ist an der Wand des großen Gefäßes befestigt, während sich ihr oberer freier Rand entsprechend der Blutströmung bewegen kann.
5. Felépítésük központi kötőszövetes lemezen alapul, amelyet mindkét oldalról a szívbelhártya folytatása borít. – Ihr Aufbau beruht auf einer zentralen Bindegewebslamelle, die auf beiden Seiten von einer Fortsetzung des Endokards bedeckt wird.
6. A vitorlás billentyűktől eltérően a félhold alakú billentyűkhöz sem ínhúrok, sem papilláris izmok nem kapcsolódnak. – Im Unterschied zu den Segelklappen sind die Taschenklappen weder mit Sehnenfäden noch mit Papillarmuskeln verbunden.
7. Kamrai szisztoléban, amikor a kamrai nyomás meghaladja a nagyerekben uralkodó nyomást, a tasakok az érfalhoz simulnak. – Während der Kammersystole legen sich die Taschen an die Gefäßwand an, sobald der Kammerdruck den Druck in den großen Gefäßen übersteigt.
8. Ebben a nyitott helyzetben a vér a tasakok mellett viszonylag kis ellenállással jut az aortába, illetve a tüdőtörzsbe. – In dieser geöffneten Stellung strömt das Blut mit relativ geringem Widerstand an den Taschen vorbei in die Aorta beziehungsweise den Truncus pulmonalis.
9. A kamrai elernyedés kezdetén a nagyerekben maradó vér rövid ideig a kamrák felé mozdul, és megtölti a billentyűtasakokat. – Zu Beginn der Kammererschlaffung bewegt sich das in den großen Gefäßen verbliebene Blut kurzzeitig in Richtung der Kammern und füllt die Klappentaschen.
10. A megtelő tasakok szabad szélei középen összefekszenek, így megakadályozzák, hogy a vér visszaáramoljon az artériákból a kamrákba. – Die freien Ränder der gefüllten Taschen legen sich in der Mitte aneinander und verhindern dadurch den Rückstrom aus den Arterien in die Kammern.
11. Záródásuk teljesen passzív folyamat, amelyhez a tasakok alakja, rugalmassága és a vér nyomása egyaránt hozzájárul. – Ihr Schluss ist ein vollständig passiver Vorgang, zu dem Form und Elastizität der Taschen ebenso beitragen wie der Druck des Blutes.
12. Minden tasak szabad szélének közepén egy apró kötőszövetes megvastagodás, az úgynevezett billentyűcsomó található. – In der Mitte des freien Randes jeder Tasche liegt eine kleine bindegewebige Verdickung, das sogenannte Klappenknötchen.
13. Az aortabillentyű csomóit noduli valvularum semilunarium aortae, a tüdőverőér-billentyűéit pedig noduli valvularum semilunarium trunci pulmonalis néven jelöljük. – Die Knötchen der Aortenklappe heißen Noduli valvularum semilunarium aortae, diejenigen der Pulmonalklappe Noduli valvularum semilunarium trunci pulmonalis.
14. A csomó két oldalán elvékonyodó, félhold alakú záródási szél, a lunula húzódik, amely a szomszédos tasakkal érintkezik. – Zu beiden Seiten des Knötchens verläuft der dünner werdende halbmondförmige Schließungsrand, die Lunula, die mit der benachbarten Tasche in Kontakt tritt.
15. A csomók és a lunulák együtt biztosítják, hogy a három tasak közepén se maradjon visszaáramlást lehetővé tevő rés. – Knötchen und Lunulae gewährleisten gemeinsam, dass auch im Zentrum zwischen den drei Taschen kein rückstromfähiger Spalt verbleibt.
16. Az aortabillentyű három tasakja fölött az aorta fala enyhén kiöblösödik, és három aortaöblöt (sinus aortae) képez. – Oberhalb der drei Taschen der Aortenklappe wölbt sich die Aortenwand leicht nach außen und bildet drei Aortensinus (Sinus aortae).
17. Ezeket a hozzájuk tartozó tasakok alapján jobb, bal és hátulsó, illetve nem koszorúéri aortaöbölként különböztetjük meg. – Entsprechend den zugehörigen Taschen unterscheidet man einen rechten, linken und hinteren beziehungsweise nichtkoronaren Aortensinus.
18. A jobb és a bal aortaöbölből ered a jobb, illetve a bal koszorúér, amelyek a szívizomzat saját vérellátását biztosítják. – Aus dem rechten und linken Aortensinus entspringen die rechte beziehungsweise linke Koronararterie, welche die Eigenversorgung des Herzmuskels gewährleisten.
19. Nyitott billentyű mellett a tasakok mögött kialakuló örvényáramlás elősegíti, hogy a koszorúerek szájadékai ne záródjanak el teljesen. – Bei geöffneter Klappe trägt die Wirbelströmung hinter den Taschen dazu bei, dass die Öffnungen der Koronararterien nicht vollständig verdeckt werden.
20. A koszorúerek telődése főként diasztoléban történik, amikor a zárt aortabillentyű felett fennmaradó nyomás az aortaöblökbe tereli a vért. – Die Füllung der Koronararterien erfolgt überwiegend während der Diastole, wenn der oberhalb der geschlossenen Aortenklappe fortbestehende Druck das Blut in die Aortensinus lenkt.
21. A tüdőverőér-billentyű tasakjai fölött szintén megtalálhatók a megfelelő kiöblösödések, amelyeket a tüdőtörzs öbleinek nevezünk. – Oberhalb der Taschen der Pulmonalklappe befinden sich ebenfalls entsprechende Ausbuchtungen, die als Sinus des Truncus pulmonalis bezeichnet werden.
22. Mivel a kisvérkör nyomása jóval alacsonyabb, a tüdőverőér-billentyű finomabb terhelésnek van kitéve, mint az aortabillentyű. – Da der Druck im Lungenkreislauf wesentlich niedriger ist, ist die Pulmonalklappe einer geringeren mechanischen Belastung ausgesetzt als die Aortenklappe.
23. Az aortabillentyűnek ezzel szemben minden szívciklusban a nagyvérkör magas diasztolés nyomásával szemben kell zárva maradnia. – Die Aortenklappe muss dagegen in jedem Herzzyklus dem hohen diastolischen Druck des Körperkreislaufs standhalten.
24. A félhold alakú billentyűk hirtelen záródása és a nagyerek falának rezgése alapvetően hozzájárul a második szívhang kialakulásához. – Der plötzliche Schluss der Taschenklappen und die Schwingung der Wände der großen Gefäße tragen wesentlich zur Entstehung des zweiten Herztons bei.
25. Élettani körülmények között az aorta- és a tüdőverőér-komponens szorosan követi egymást, belégzéskor azonban elkülönülésük kifejezettebbé válhat. – Unter physiologischen Bedingungen folgen Aorten- und Pulmonalkomponente eng aufeinander, während ihre Trennung bei der Einatmung deutlicher werden kann.
26. Ha valamelyik billentyűtasak megvastagszik, összenő vagy elmeszesedik, a kiáramlási nyílás beszűkülhet, és a kamrának nagyobb ellenállást kell leküzdenie. – Verdickt, verwächst oder verkalkt eine Klappentasche, kann sich die Ausflussöffnung verengen, sodass die Kammer einen höheren Widerstand überwinden muss.
27. A beszűkült billentyűn át felgyorsuló, örvénylő véráramlás jellegzetes szisztolés szívzörejt kelthet. – Der beschleunigte turbulente Blutstrom durch eine verengte Klappe kann ein charakteristisches systolisches Herzgeräusch hervorrufen.
28. Elégtelen záródás esetén a diasztolé során vér jut vissza a nagyérből a kamrába, ami tartós térfogatterhelést okozhat. – Bei unvollständigem Schluss strömt während der Diastole Blut aus dem großen Gefäß in die Kammer zurück, wodurch eine anhaltende Volumenbelastung entstehen kann.
29. A billentyű felszínét borító ép endocardium csökkenti a súrlódást, és megakadályozza, hogy a vér könnyen megtapadjon a tasakokon. – Das intakte Endokard, das die Klappenoberfläche bedeckt, vermindert die Reibung und verhindert eine leichte Anlagerung des Blutes an den Taschen.
30. Alakjuk és elhelyezkedésük révén a félhold alakú billentyűk külön támasztórendszer nélkül is gyorsan, megbízhatóan és kis energiaveszteséggel működnek. – Aufgrund ihrer Form und Lage arbeiten die Taschenklappen auch ohne besonderen Halteapparat schnell, zuverlässig und mit geringem Energieverlust.
(aufklappen)magyar
1. A kamrák kiáramlási nyílásainál elhelyezkedő félhold alakú billentyűk (valvae semilunares) az aortába, illetve a tüdőtörzsbe irányuló véráramlást szabályozzák.
2. Bal oldalon az aortabillentyű (valva aortae), jobb oldalon pedig a tüdőverőér-billentyű (valva trunci pulmonalis) választja el a kamrát a hozzá kapcsolódó nagy artériától.
3. Mindkét billentyű három, fecskefészekhez hasonló tasakból áll, amelyek domború felszínükkel a kamra, homorú felszínükkel az ér felé tekintenek.
4. A tasakok alsó, ívelt széle a nagyér falához rögzül, felső szabad szélük pedig a véráramlásnak megfelelően elmozdulhat.
5. Felépítésük központi kötőszövetes lemezen alapul, amelyet mindkét oldalról a szívbelhártya folytatása borít.
6. A vitorlás billentyűktől eltérően a félhold alakú billentyűkhöz sem ínhúrok, sem papilláris izmok nem kapcsolódnak.
7. Kamrai szisztoléban, amikor a kamrai nyomás meghaladja a nagyerekben uralkodó nyomást, a tasakok az érfalhoz simulnak.
8. Ebben a nyitott helyzetben a vér a tasakok mellett viszonylag kis ellenállással jut az aortába, illetve a tüdőtörzsbe.
9. A kamrai elernyedés kezdetén a nagyerekben maradó vér rövid ideig a kamrák felé mozdul, és megtölti a billentyűtasakokat.
10. A megtelő tasakok szabad szélei középen összefekszenek, így megakadályozzák, hogy a vér visszaáramoljon az artériákból a kamrákba.
11. Záródásuk teljesen passzív folyamat, amelyhez a tasakok alakja, rugalmassága és a vér nyomása egyaránt hozzájárul.
12. Minden tasak szabad szélének közepén egy apró kötőszövetes megvastagodás, az úgynevezett billentyűcsomó található.
13. Az aortabillentyű csomóit noduli valvularum semilunarium aortae, a tüdőverőér-billentyűéit pedig noduli valvularum semilunarium trunci pulmonalis néven jelöljük.
14. A csomó két oldalán elvékonyodó, félhold alakú záródási szél, a lunula húzódik, amely a szomszédos tasakkal érintkezik.
15. A csomók és a lunulák együtt biztosítják, hogy a három tasak közepén se maradjon visszaáramlást lehetővé tevő rés.
16. Az aortabillentyű három tasakja fölött az aorta fala enyhén kiöblösödik, és három aortaöblöt (sinus aortae) képez.
17. Ezeket a hozzájuk tartozó tasakok alapján jobb, bal és hátulsó, illetve nem koszorúéri aortaöbölként különböztetjük meg.
18. A jobb és a bal aortaöbölből ered a jobb, illetve a bal koszorúér, amelyek a szívizomzat saját vérellátását biztosítják.
19. Nyitott billentyű mellett a tasakok mögött kialakuló örvényáramlás elősegíti, hogy a koszorúerek szájadékai ne záródjanak el teljesen.
20. A koszorúerek telődése főként diasztoléban történik, amikor a zárt aortabillentyű felett fennmaradó nyomás az aortaöblökbe tereli a vért.
21. A tüdőverőér-billentyű tasakjai fölött szintén megtalálhatók a megfelelő kiöblösödések, amelyeket a tüdőtörzs öbleinek nevezünk.
22. Mivel a kisvérkör nyomása jóval alacsonyabb, a tüdőverőér-billentyű finomabb terhelésnek van kitéve, mint az aortabillentyű.
23. Az aortabillentyűnek ezzel szemben minden szívciklusban a nagyvérkör magas diasztolés nyomásával szemben kell zárva maradnia.
24. A félhold alakú billentyűk hirtelen záródása és a nagyerek falának rezgése alapvetően hozzájárul a második szívhang kialakulásához.
25. Élettani körülmények között az aorta- és a tüdőverőér-komponens szorosan követi egymást, belégzéskor azonban elkülönülésük kifejezettebbé válhat.
26. Ha valamelyik billentyűtasak megvastagszik, összenő vagy elmeszesedik, a kiáramlási nyílás beszűkülhet, és a kamrának nagyobb ellenállást kell leküzdenie.
27. A beszűkült billentyűn át felgyorsuló, örvénylő véráramlás jellegzetes szisztolés szívzörejt kelthet.
28. Elégtelen záródás esetén a diasztolé során vér jut vissza a nagyérből a kamrába, ami tartós térfogatterhelést okozhat.
29. A billentyű felszínét borító ép endocardium csökkenti a súrlódást, és megakadályozza, hogy a vér könnyen megtapadjon a tasakokon.
30. Alakjuk és elhelyezkedésük révén a félhold alakú billentyűk külön támasztórendszer nélkül is gyorsan, megbízhatóan és kis energiaveszteséggel működnek.
(aufklappen)német
1. Die an den Ausflussöffnungen der Kammern gelegenen Taschenklappen (Valvae semilunares) regeln den Blutstrom in die Aorta beziehungsweise in den Truncus pulmonalis.
2. Links trennt die Aortenklappe (Valva aortae), rechts die Pulmonalklappe (Valva trunci pulmonalis) die Kammer von der angeschlossenen großen Arterie.
3. Beide Klappen bestehen aus drei schwalbennestähnlichen Taschen, deren konvexe Fläche zur Kammer und deren konkave Fläche zum Gefäß gerichtet ist.
4. Der untere gebogene Rand der Taschen ist an der Wand des großen Gefäßes befestigt, während sich ihr oberer freier Rand entsprechend der Blutströmung bewegen kann.
5. Ihr Aufbau beruht auf einer zentralen Bindegewebslamelle, die auf beiden Seiten von einer Fortsetzung des Endokards bedeckt wird.
6. Im Unterschied zu den Segelklappen sind die Taschenklappen weder mit Sehnenfäden noch mit Papillarmuskeln verbunden.
7. Während der Kammersystole legen sich die Taschen an die Gefäßwand an, sobald der Kammerdruck den Druck in den großen Gefäßen übersteigt.
8. In dieser geöffneten Stellung strömt das Blut mit relativ geringem Widerstand an den Taschen vorbei in die Aorta beziehungsweise den Truncus pulmonalis.
9. Zu Beginn der Kammererschlaffung bewegt sich das in den großen Gefäßen verbliebene Blut kurzzeitig in Richtung der Kammern und füllt die Klappentaschen.
10. Die freien Ränder der gefüllten Taschen legen sich in der Mitte aneinander und verhindern dadurch den Rückstrom aus den Arterien in die Kammern.
11. Ihr Schluss ist ein vollständig passiver Vorgang, zu dem Form und Elastizität der Taschen ebenso beitragen wie der Druck des Blutes.
12. In der Mitte des freien Randes jeder Tasche liegt eine kleine bindegewebige Verdickung, das sogenannte Klappenknötchen.
13. Die Knötchen der Aortenklappe heißen Noduli valvularum semilunarium aortae, diejenigen der Pulmonalklappe Noduli valvularum semilunarium trunci pulmonalis.
14. Zu beiden Seiten des Knötchens verläuft der dünner werdende halbmondförmige Schließungsrand, die Lunula, die mit der benachbarten Tasche in Kontakt tritt.
15. Knötchen und Lunulae gewährleisten gemeinsam, dass auch im Zentrum zwischen den drei Taschen kein rückstromfähiger Spalt verbleibt.
16. Oberhalb der drei Taschen der Aortenklappe wölbt sich die Aortenwand leicht nach außen und bildet drei Aortensinus (Sinus aortae).
17. Entsprechend den zugehörigen Taschen unterscheidet man einen rechten, linken und hinteren beziehungsweise nichtkoronaren Aortensinus.
18. Aus dem rechten und linken Aortensinus entspringen die rechte beziehungsweise linke Koronararterie, welche die Eigenversorgung des Herzmuskels gewährleisten.
19. Bei geöffneter Klappe trägt die Wirbelströmung hinter den Taschen dazu bei, dass die Öffnungen der Koronararterien nicht vollständig verdeckt werden.
20. Die Füllung der Koronararterien erfolgt überwiegend während der Diastole, wenn der oberhalb der geschlossenen Aortenklappe fortbestehende Druck das Blut in die Aortensinus lenkt.
21. Oberhalb der Taschen der Pulmonalklappe befinden sich ebenfalls entsprechende Ausbuchtungen, die als Sinus des Truncus pulmonalis bezeichnet werden.
22. Da der Druck im Lungenkreislauf wesentlich niedriger ist, ist die Pulmonalklappe einer geringeren mechanischen Belastung ausgesetzt als die Aortenklappe.
23. Die Aortenklappe muss dagegen in jedem Herzzyklus dem hohen diastolischen Druck des Körperkreislaufs standhalten.
24. Der plötzliche Schluss der Taschenklappen und die Schwingung der Wände der großen Gefäße tragen wesentlich zur Entstehung des zweiten Herztons bei.
25. Unter physiologischen Bedingungen folgen Aorten- und Pulmonalkomponente eng aufeinander, während ihre Trennung bei der Einatmung deutlicher werden kann.
26. Verdickt, verwächst oder verkalkt eine Klappentasche, kann sich die Ausflussöffnung verengen, sodass die Kammer einen höheren Widerstand überwinden muss.
27. Der beschleunigte turbulente Blutstrom durch eine verengte Klappe kann ein charakteristisches systolisches Herzgeräusch hervorrufen.
28. Bei unvollständigem Schluss strömt während der Diastole Blut aus dem großen Gefäß in die Kammer zurück, wodurch eine anhaltende Volumenbelastung entstehen kann.
29. Das intakte Endokard, das die Klappenoberfläche bedeckt, vermindert die Reibung und verhindert eine leichte Anlagerung des Blutes an den Taschen.
30. Aufgrund ihrer Form und Lage arbeiten die Taschenklappen auch ohne besonderen Halteapparat schnell, zuverlässig und mit geringem Energieverlust.