4.13 – A felkar, az alkar és a kéz csontjai – Knochen von Oberarm, Unterarm und Hand
1. A szabad felső végtag csontváza a felkarcsontból, az alkar két csontjából és a kéz huszonhét csontjából épül fel, amelyek mozgékony ízületi láncot alkotva vezetik a vállból kiinduló mozgásokat az ujjakig. – Das Skelett der freien oberen Extremität besteht aus dem Oberarmknochen, den beiden Unterarmknochen und den siebenundzwanzig Knochen der Hand, die als bewegliche Gelenkkette die von der Schulter ausgehenden Bewegungen bis zu den Fingern weiterleiten.
2. Proximálisan a felkarcsont gömbölyű feje a lapocka sekély ízületi árkához kapcsolódik, míg kiszélesedő alsó vége az orsócsonttal és a singcsonttal együtt a stabilabban vezetett könyökízületet hozza létre. – Proximal verbindet sich der kugelige Oberarmkopf mit der flachen Gelenkpfanne des Schulterblatts, während sein verbreitertes unteres Ende gemeinsam mit Speiche und Elle das stärker geführte Ellenbogengelenk bildet.
3. A felkarcsont testén és két végdarabján található gumók, tarajok, árkok és érdességek nemcsak az izmok tapadását szolgálják, hanem fontos tájékozódási pontokat is képeznek a szomszédos erek és idegek lefutásához. – Höcker, Leisten, Rinnen und Rauigkeiten am Schaft und an den beiden Endstücken des Oberarmknochens dienen nicht nur der Muskelbefestigung, sondern bilden auch wichtige Orientierungspunkte für benachbarte Gefäße und Nerven.
4. Az alkarban a hüvelykujj felőli orsócsont és a kisujj felőli singcsont egymás mellett helyezkedik el, kapcsolatuk azonban úgy teszi lehetővé a forgást, hogy közben a könyök vezetése és a kéz terhelésének továbbítása is megmarad. – Im Unterarm liegen die daumenseitige Speiche und die kleinfingerseitige Elle nebeneinander, wobei ihre Verbindung Drehbewegungen ermöglicht, ohne die Führung des Ellenbogens oder die Weiterleitung der Handbelastung aufzuheben.
5. Míg a singcsont proximális végének mély bevágása szorosan körülfogja a felkarcsont csigaszerű ízületi felszínét, addig az orsócsont disztális kiszélesedése a kéztővel kialakított kapcsolat legfontosabb teherviselő részét alkotja. – Während die tiefe Aussparung am proximalen Ende der Elle die rollenförmige Gelenkfläche des Oberarmknochens eng umfasst, bildet die distale Verbreiterung der Speiche den wichtigsten lasttragenden Anteil der Verbindung zur Handwurzel.
6. A két alkarcsont között kifeszülő erős kötőszövetes hártya stabilizálja kölcsönös helyzetüket, eredési felszínt biztosít több izomnak, és a kézről érkező erők egy részét az orsócsontról a singcsontra vezeti át. – Die zwischen beiden Unterarmknochen ausgespannte kräftige Bindegewebsmembran stabilisiert ihre gegenseitige Lage, bietet mehreren Muskeln Ursprungsflächen und überträgt einen Teil der von der Hand kommenden Kräfte von der Speiche auf die Elle.
7. Disztálisan a kéztő két sorba rendezett rövid csontjai mozgékony átmenetet képeznek az alkar és az öt kézközépcsont között, amelyek közül a középsők stabil tengelyt, a szélsők pedig a tenyér alakváltoztatásához szükséges rugalmasságot biztosítják. – Distal bilden die in zwei Reihen angeordneten kurzen Handwurzelknochen einen beweglichen Übergang zwischen Unterarm und den fünf Mittelhandknochen, von denen die mittleren eine stabile Achse und die randständigen die für die Formveränderung der Handfläche notwendige Nachgiebigkeit gewährleisten.
8. Az ujjpercek tagolt csontláncai és a hüvelykujj különleges helyzete együtt teszik lehetővé, hogy a felső végtag nagy erejű támasztásra, biztos fogásra és rendkívül finom, pontos tárgykezelésre egyaránt alkalmas legyen. – Die gegliederten Knochenketten der Finger und die besondere Stellung des Daumens ermöglichen gemeinsam, dass die obere Extremität sowohl kräftiges Abstützen und sicheres Greifen als auch eine äußerst feine und präzise Handhabung von Gegenständen leisten kann.
(aufklappen)magyar
1. A szabad felső végtag csontváza a felkarcsontból, az alkar két csontjából és a kéz huszonhét csontjából épül fel, amelyek mozgékony ízületi láncot alkotva vezetik a vállból kiinduló mozgásokat az ujjakig.
2. Proximálisan a felkarcsont gömbölyű feje a lapocka sekély ízületi árkához kapcsolódik, míg kiszélesedő alsó vége az orsócsonttal és a singcsonttal együtt a stabilabban vezetett könyökízületet hozza létre.
3. A felkarcsont testén és két végdarabján található gumók, tarajok, árkok és érdességek nemcsak az izmok tapadását szolgálják, hanem fontos tájékozódási pontokat is képeznek a szomszédos erek és idegek lefutásához.
4. Az alkarban a hüvelykujj felőli orsócsont és a kisujj felőli singcsont egymás mellett helyezkedik el, kapcsolatuk azonban úgy teszi lehetővé a forgást, hogy közben a könyök vezetése és a kéz terhelésének továbbítása is megmarad.
5. Míg a singcsont proximális végének mély bevágása szorosan körülfogja a felkarcsont csigaszerű ízületi felszínét, addig az orsócsont disztális kiszélesedése a kéztővel kialakított kapcsolat legfontosabb teherviselő részét alkotja.
6. A két alkarcsont között kifeszülő erős kötőszövetes hártya stabilizálja kölcsönös helyzetüket, eredési felszínt biztosít több izomnak, és a kézről érkező erők egy részét az orsócsontról a singcsontra vezeti át.
7. Disztálisan a kéztő két sorba rendezett rövid csontjai mozgékony átmenetet képeznek az alkar és az öt kézközépcsont között, amelyek közül a középsők stabil tengelyt, a szélsők pedig a tenyér alakváltoztatásához szükséges rugalmasságot biztosítják.
8. Az ujjpercek tagolt csontláncai és a hüvelykujj különleges helyzete együtt teszik lehetővé, hogy a felső végtag nagy erejű támasztásra, biztos fogásra és rendkívül finom, pontos tárgykezelésre egyaránt alkalmas legyen.
(aufklappen)német
1. Das Skelett der freien oberen Extremität besteht aus dem Oberarmknochen, den beiden Unterarmknochen und den siebenundzwanzig Knochen der Hand, die als bewegliche Gelenkkette die von der Schulter ausgehenden Bewegungen bis zu den Fingern weiterleiten.
2. Proximal verbindet sich der kugelige Oberarmkopf mit der flachen Gelenkpfanne des Schulterblatts, während sein verbreitertes unteres Ende gemeinsam mit Speiche und Elle das stärker geführte Ellenbogengelenk bildet.
3. Höcker, Leisten, Rinnen und Rauigkeiten am Schaft und an den beiden Endstücken des Oberarmknochens dienen nicht nur der Muskelbefestigung, sondern bilden auch wichtige Orientierungspunkte für benachbarte Gefäße und Nerven.
4. Im Unterarm liegen die daumenseitige Speiche und die kleinfingerseitige Elle nebeneinander, wobei ihre Verbindung Drehbewegungen ermöglicht, ohne die Führung des Ellenbogens oder die Weiterleitung der Handbelastung aufzuheben.
5. Während die tiefe Aussparung am proximalen Ende der Elle die rollenförmige Gelenkfläche des Oberarmknochens eng umfasst, bildet die distale Verbreiterung der Speiche den wichtigsten lasttragenden Anteil der Verbindung zur Handwurzel.
6. Die zwischen beiden Unterarmknochen ausgespannte kräftige Bindegewebsmembran stabilisiert ihre gegenseitige Lage, bietet mehreren Muskeln Ursprungsflächen und überträgt einen Teil der von der Hand kommenden Kräfte von der Speiche auf die Elle.
7. Distal bilden die in zwei Reihen angeordneten kurzen Handwurzelknochen einen beweglichen Übergang zwischen Unterarm und den fünf Mittelhandknochen, von denen die mittleren eine stabile Achse und die randständigen die für die Formveränderung der Handfläche notwendige Nachgiebigkeit gewährleisten.
8. Die gegliederten Knochenketten der Finger und die besondere Stellung des Daumens ermöglichen gemeinsam, dass die obere Extremität sowohl kräftiges Abstützen und sicheres Greifen als auch eine äußerst feine und präzise Handhabung von Gegenständen leisten kann.