10.1 – A bélcső általános falszerkezete – Der allgemeine Wandbau des Verdauungsrohrs
1. A táplálék útja a szájnyílástól a végbélnyílásig egyetlen, folytonosan végighúzódó cső belsejében vezet, amelynek üregét bizonyos értelemben a testen áthaladó külvilágnak tekinthetjük. – Der Weg der Nahrung führt von der Mundöffnung bis zur Afteröffnung im Inneren einer einzigen, ununterbrochen durchziehenden Röhre, deren Lumen man in gewissem Sinne als eine durch den Körper hindurchführende Außenwelt betrachten kann.
2. Bármennyire meglepő is, e cső ürege szigorú értelemben nem a szervezet belső tere, hanem olyan csatorna, amely a testet átfúrva mindkét végén a külső környezetre nyílik. – So überraschend es auch ist, ist der Hohlraum dieser Röhre im strengen Sinne nicht der Innenraum des Organismus, sondern ein Kanal, der den Körper durchbohrt und sich an beiden Enden zur äußeren Umgebung hin öffnet.
3. Éppen ezért a cső fala az a valódi határfelület, amely a szervezet belső világát elválasztja a lumenben áramló, gyakran idegen és veszélyes anyagoktól, ugyanakkor ellenőrzött átjárást is enged közöttük. – Eben deshalb ist die Wand der Röhre jene eigentliche Grenzfläche, welche die innere Welt des Organismus von den im Lumen strömenden, oft fremden und gefährlichen Stoffen trennt, zugleich aber auch einen kontrollierten Übertritt zwischen ihnen gestattet.
4. Az emésztés, a felszívás, az elválasztás és a továbbítás tulajdonképpeni munkája ennélfogva nem a cső üregében, hanem magában a falban és a fal révén valósul meg, amely így az egész rendszer dolgozó szövetévé lép elő. – Die eigentliche Arbeit der Verdauung, der Resorption, der Sekretion und der Weiterbeförderung verwirklicht sich daher nicht im Hohlraum der Röhre, sondern in der Wand selbst und durch die Wand, die damit zum arbeitenden Gewebe des ganzen Systems avanciert.
5. Noha a cső a hossza mentén rendkívül eltérő feladatokat lát el, falának szerkezete végig egyetlen, jól felismerhető alaptervet követ, amelyet a szakaszonkénti eltérések csupán árnyalnak, de sohasem írnak felül. – Obwohl die Röhre entlang ihrer Länge äußerst unterschiedliche Aufgaben erfüllt, folgt der Bau ihrer Wand durchgehend einem einzigen, gut erkennbaren Grundplan, den die abschnittsweisen Abweichungen nur abtönen, aber niemals aufheben.
6. Ezt az elrendeződést leginkább egy visszatérő alaptéma és annak változatai gyanánt érdemes felfognunk, minthogy minden bélszakasz ugyanabból a néhány építőelemből épül fel, csak eltérő arányban és hangsúllyal. – Diese Anordnung fasst man am besten als ein wiederkehrendes Grundthema und dessen Variationen auf, da jeder Darmabschnitt aus denselben wenigen Bauelementen besteht, nur in unterschiedlichem Verhältnis und mit unterschiedlicher Betonung.
7. Az egységes felépítés végső magyarázata a közös fejlődéstani eredetben rejlik, hiszen az egész cső egyetlen embrionális bélcsőből és az azt körülvevő kötőszöveti alapállományból bontakozik ki. – Die letzte Erklärung des einheitlichen Aufbaus liegt in der gemeinsamen entwicklungsgeschichtlichen Herkunft, denn die gesamte Röhre entfaltet sich aus einem einzigen embryonalen Darmrohr und dem es umgebenden bindegewebigen Grundgewebe.
8. A fal a lument koncentrikus, egymásra boruló hüvelyek módjára fogja körül, s ezek az övek nem esetlegesen, hanem szigorú munkamegosztás rendjében sorakoznak a belső felszíntől a legkülső borításig. – Die Wand umschließt das Lumen nach Art konzentrischer, sich übereinanderlegender Hüllen, und diese Zonen reihen sich nicht willkürlich, sondern in der Ordnung einer strengen Arbeitsteilung von der inneren Oberfläche bis zur äußersten Hülle.
9. A rétegek száma és sorrendje mindvégig állandó marad: négy egymást követő öv építi föl a falat, s mindegyikük egy-egy jól körülhatárolt működési kört tölt be, a béltartalommal való érintkezéstől a mozgás létrehozásán át a környezethez való rögzülésig. – Zahl und Reihenfolge der Schichten bleiben durchweg konstant: vier aufeinanderfolgende Zonen bauen die Wand auf, und jede von ihnen erfüllt einen klar umgrenzten Funktionskreis, vom Kontakt mit dem Darminhalt über die Erzeugung der Bewegung bis zur Verankerung in der Umgebung.
10. A falnak egyszerre több, egymással is versengő követelménynek kell megfelelnie, mert el kell zárnia, és mégis áteresztenie, védekeznie, és mégis felszívnia, továbbítania, és mégis a helyén tartania a béltartalmat. – Die Wand muss zugleich mehreren, einander sogar widerstreitenden Anforderungen genügen, denn sie soll den Darminhalt abschließen und ihn dennoch durchlassen, sich verteidigen und dennoch resorbieren, ihn weiterbefördern und ihn dennoch an seinem Ort halten.
11. Ezt a látszólagos ellentmondást éppen a rétegzett felépítés oldja fel, amennyiben az egymással összeegyeztethetetlen feladatokat térben szétválasztja, és külön övekre osztja. – Diesen scheinbaren Widerspruch löst gerade der geschichtete Aufbau, indem er die miteinander unvereinbaren Aufgaben räumlich auseinanderlegt und auf gesonderte Zonen verteilt.
12. A belső övek a lumen felé fordulva borítják a felszínt, termelik a nedveket és veszik át az anyagokat, míg a külső övek a mozgatás erejét szolgáltatják, és a csövet a környezetéhez képest hol rögzítik, hol pedig elcsúszni engedik. – Die inneren Zonen wenden sich dem Lumen zu, bedecken die Oberfläche, erzeugen die Sekrete und nehmen die Stoffe auf, während die äußeren Zonen die Kraft der Bewegung liefern und die Röhre gegenüber ihrer Umgebung bald verankern, bald gleiten lassen.
13. Mivel az anyagcsere sorsa a felszínen dől el, a fal legbelső határa korántsem sima, hanem több léptékben, egymásba ágyazott redőkkel, bolyhszerű kiemelkedésekkel és sejtszintű nyúlványokkal sokszorozza meg a rendelkezésre álló felületet. – Da das Schicksal des Stoffaustauschs an der Oberfläche entschieden wird, ist die innerste Grenze der Wand keineswegs glatt, sondern vervielfacht die verfügbare Fläche in mehreren Größenordnungen durch ineinandergeschachtelte Falten, zottenartige Vorwölbungen und Fortsätze auf Zellebene.
14. Ez a felületnövelő elv teszi lehetővé, hogy a cső egy szűk testüregbe zsúfolva is hatalmas cserefelületet kínáljon, jóllehet külső terjedelme szerényen a hasüreg keretei között marad. – Dieses oberflächenvergrößernde Prinzip ermöglicht es, dass die Röhre, in eine enge Körperhöhle gedrängt, dennoch eine gewaltige Austauschfläche bereitstellt, obgleich ihr äußeres Ausmaß bescheiden im Rahmen der Bauchhöhle bleibt.
15. A vékony falban egyetlen szövettani metszeten belül találkozik a hám, a kötőszövet, a sima izomzat, a vér- és nyirokerek hálózata, az immunsejtek sokasága és az idegi elemek szövedéke, úgyhogy maga a bélfal is egy kicsinyített, több rendszert egyesítő szervnek tekinthető. – In der dünnen Wand treffen innerhalb eines einzigen histologischen Schnitts das Epithel, das Bindegewebe, die glatte Muskulatur, das Netz der Blut- und Lymphgefäße, die Menge der Immunzellen und das Geflecht der nervösen Elemente zusammen, sodass die Darmwand selbst als ein verkleinertes, mehrere Systeme vereinendes Organ gelten kann.
16. Ezek a rendszerek nem egymás mellett, hanem szoros kölcsönhatásban működnek, hiszen az erek táplálják a saját erekkel nem rendelkező hámot, az idegek szabályozzák az izomzatot és a mirigyeket, az immunsejtek pedig szüntelenül őrzik a sérülékeny határt. – Diese Systeme arbeiten nicht nebeneinander, sondern in enger Wechselwirkung, denn die Gefäße ernähren das selbst gefäßlose Epithel, die Nerven steuern die Muskulatur und die Drüsen, und die Immunzellen bewachen unablässig die verletzliche Grenze.
17. Külön hangsúlyt érdemel, hogy a bélcső belső felszíne a szervezet legnagyobb, a külvilággal közvetlenül érintkező határfelülete, s ezért falába a védekezés sűrű apparátusa van beépítve. – Besondere Betonung verdient, dass die innere Oberfläche des Verdauungsrohrs die größte, unmittelbar mit der Außenwelt in Kontakt stehende Grenzfläche des Organismus ist, weshalb in ihre Wand ein dichter Abwehrapparat eingebaut ist.
18. Mindebből az következik, hogy a bélcső semmiképp sem tekinthető pusztán engedelmes vezetéknek, hanem olyan tevékeny szervnek, amely üregének tartalmát szüntelenül érzékeli, és arra saját erejéből ad választ. – Aus alldem folgt, dass das Verdauungsrohr keineswegs bloß als gehorsame Leitung betrachtet werden kann, sondern als ein tätiges Organ, das den Inhalt seines Hohlraums unablässig wahrnimmt und aus eigener Kraft darauf antwortet.
19. A fal magában hordozza az érzékelés, a feldolgozás és a végrehajtás teljes eszköztárát, s így működésének jelentős részét helyben, a központi vezérlés közvetlen közbelépése nélkül igazgatja. – Die Wand trägt das vollständige Rüstzeug der Wahrnehmung, der Verarbeitung und der Ausführung in sich und lenkt so einen bedeutenden Teil ihrer Tätigkeit vor Ort, ohne das unmittelbare Eingreifen der zentralen Steuerung.
20. Miközben az alapterv végig azonos marad, minden bélszakasz a maga feldolgozási feladatához igazítja azt, úgyhogy a cső valójában egymást követő, vegyileg különböző műhelyek sorozataként működik. – Während der Grundplan durchweg derselbe bleibt, passt jeder Darmabschnitt ihn an seine eigene Verarbeitungsaufgabe an, sodass die Röhre in Wirklichkeit als eine Reihe aufeinanderfolgender, chemisch unterschiedlicher Werkstätten arbeitet.
21. Ahhoz, hogy e szakaszok mindegyike a maga sajátos körülményei között dolgozhasson, a csövet szűkületek és tartósan összehúzódó záróizmok tagolják egymást követő, viszonylag különálló terekre. – Damit jeder dieser Abschnitte unter seinen je eigenen Bedingungen arbeiten kann, gliedern Engstellen und dauerhaft kontrahierte Schließmuskeln die Röhre in aufeinanderfolgende, verhältnismäßig gesonderte Räume.
22. A cső folytonossága mellett a belső bélés jellege az egyes szakaszhatárokon többnyire hirtelen vált át, éppen aszerint, hogy az adott terület elsősorban szállít, felszív, védelmez vagy váladékot termel. – Bei aller Kontinuität der Röhre schlägt der Charakter der inneren Auskleidung an den einzelnen Abschnittsgrenzen zumeist unvermittelt um, und zwar je nachdem, ob der betreffende Bereich vorwiegend transportiert, resorbiert, schützt oder Sekret erzeugt.
23. Minthogy a cső teljes hossza jóval meghaladja a törzs magasságát, a bélcső feltekeredve, hurkokba rendeződve zsúfolódik a hasüregbe, ahol felfüggesztő lemezek tartják laza, mégis rendezett helyzetben. – Da die gesamte Länge der Röhre die Höhe des Rumpfes weit übertrifft, drängt sich das Verdauungsrohr aufgewunden und in Schlingen geordnet in die Bauchhöhle, wo aufhängende Platten es in lockerer, aber dennoch geordneter Lage halten.
24. A kötőszöveti övek egyúttal az ellátás útvonalai is, mert bennük futnak azok a vér- és nyirokerek, valamint idegkötegek, amelyek a saját erekkel nem bíró bélést táplálják és beidegzik. – Die bindegewebigen Zonen sind zugleich die Wege der Versorgung, denn in ihnen verlaufen jene Blut- und Lymphgefäße sowie Nervenbündel, welche die selbst gefäßlose Auskleidung ernähren und innervieren.
25. A legkülső borítás kettős természetű: ott, ahol a cső szabadon a testüregbe nyúlik, sima, nedves felszínként a súrlódásmentes elmozdulást biztosítja, ott pedig, ahol a fal a szomszédos képletekhez rögzül, kötőszövetes rétegként lehorgonyozza azt. – Die äußerste Hülle ist von zwiespältiger Natur: dort, wo die Röhre frei in die Körperhöhle hineinragt, gewährleistet sie als glatte, feuchte Oberfläche die reibungsfreie Verschiebung, dort hingegen, wo die Wand an benachbarten Gebilden fixiert ist, verankert sie diese als bindegewebige Schicht.
26. A bélcső ily módon mozgó szerv a mozgó hasüregben, hiszen falának nemcsak önmagában kell alakot váltania, hanem szomszédaihoz képest is szüntelenül el kell csúsznia, anélkül hogy sérülne vagy odatapadna. – Das Verdauungsrohr ist auf diese Weise ein bewegtes Organ in der bewegten Bauchhöhle, denn seine Wand muss nicht nur in sich selbst ihre Form wechseln, sondern auch gegenüber ihren Nachbarn unablässig gleiten, ohne Schaden zu nehmen oder festzuhaften.
27. Az egységes alapterv végül értelmezési kulcsként is szolgál, mert ez a koncentrikus rétegrend az a vonatkoztatási keret, amelynek segítségével az emésztőcső bármely szerve áttekinthetővé, eltérései pedig olvashatóvá válnak. – Der einheitliche Grundplan dient schließlich auch als Deutungsschlüssel, denn diese konzentrische Schichtenordnung ist jener Bezugsrahmen, mit dessen Hilfe jedes Organ des Verdauungsrohrs überschaubar und seine Abweichungen lesbar werden.
28. A bélcső fala így egyetlen mély feladat elegáns megoldása: azé, hogy a szervezet a testébe fogadjon egy darab külvilágot, és fokozatosan feldolgozza – s ebben az egyetlen, ismétlődő koncentrikus alapterv egyszerre választ el és köt össze, szállít és alakít át, érzékel és véd, a puszta csövet önmagát kormányzó feldolgozó szervvé, határrá és kapuvá emelve egyben. – Die Wand des Verdauungsrohrs ist somit die elegante Lösung einer einzigen tiefen Aufgabe: ein Stück Außenwelt in den Körper aufzunehmen und schrittweise zu verarbeiten – und darin trennt und verbindet der eine, sich wiederholende konzentrische Grundplan zugleich, transportiert und wandelt um, nimmt wahr und schützt, und erhebt so das bloße Rohr zu einem sich selbst regierenden Verarbeitungsorgan, das Grenze und Tor in einem ist.
(aufklappen)magyar
1. A táplálék útja a szájnyílástól a végbélnyílásig egyetlen, folytonosan végighúzódó cső belsejében vezet, amelynek üregét bizonyos értelemben a testen áthaladó külvilágnak tekinthetjük.
2. Bármennyire meglepő is, e cső ürege szigorú értelemben nem a szervezet belső tere, hanem olyan csatorna, amely a testet átfúrva mindkét végén a külső környezetre nyílik.
3. Éppen ezért a cső fala az a valódi határfelület, amely a szervezet belső világát elválasztja a lumenben áramló, gyakran idegen és veszélyes anyagoktól, ugyanakkor ellenőrzött átjárást is enged közöttük.
4. Az emésztés, a felszívás, az elválasztás és a továbbítás tulajdonképpeni munkája ennélfogva nem a cső üregében, hanem magában a falban és a fal révén valósul meg, amely így az egész rendszer dolgozó szövetévé lép elő.
5. Noha a cső a hossza mentén rendkívül eltérő feladatokat lát el, falának szerkezete végig egyetlen, jól felismerhető alaptervet követ, amelyet a szakaszonkénti eltérések csupán árnyalnak, de sohasem írnak felül.
6. Ezt az elrendeződést leginkább egy visszatérő alaptéma és annak változatai gyanánt érdemes felfognunk, minthogy minden bélszakasz ugyanabból a néhány építőelemből épül fel, csak eltérő arányban és hangsúllyal.
7. Az egységes felépítés végső magyarázata a közös fejlődéstani eredetben rejlik, hiszen az egész cső egyetlen embrionális bélcsőből és az azt körülvevő kötőszöveti alapállományból bontakozik ki.
8. A fal a lument koncentrikus, egymásra boruló hüvelyek módjára fogja körül, s ezek az övek nem esetlegesen, hanem szigorú munkamegosztás rendjében sorakoznak a belső felszíntől a legkülső borításig.
9. A rétegek száma és sorrendje mindvégig állandó marad: négy egymást követő öv építi föl a falat, s mindegyikük egy-egy jól körülhatárolt működési kört tölt be, a béltartalommal való érintkezéstől a mozgás létrehozásán át a környezethez való rögzülésig.
10. A falnak egyszerre több, egymással is versengő követelménynek kell megfelelnie, mert el kell zárnia, és mégis áteresztenie, védekeznie, és mégis felszívnia, továbbítania, és mégis a helyén tartania a béltartalmat.
11. Ezt a látszólagos ellentmondást éppen a rétegzett felépítés oldja fel, amennyiben az egymással összeegyeztethetetlen feladatokat térben szétválasztja, és külön övekre osztja.
12. A belső övek a lumen felé fordulva borítják a felszínt, termelik a nedveket és veszik át az anyagokat, míg a külső övek a mozgatás erejét szolgáltatják, és a csövet a környezetéhez képest hol rögzítik, hol pedig elcsúszni engedik.
13. Mivel az anyagcsere sorsa a felszínen dől el, a fal legbelső határa korántsem sima, hanem több léptékben, egymásba ágyazott redőkkel, bolyhszerű kiemelkedésekkel és sejtszintű nyúlványokkal sokszorozza meg a rendelkezésre álló felületet.
14. Ez a felületnövelő elv teszi lehetővé, hogy a cső egy szűk testüregbe zsúfolva is hatalmas cserefelületet kínáljon, jóllehet külső terjedelme szerényen a hasüreg keretei között marad.
15. A vékony falban egyetlen szövettani metszeten belül találkozik a hám, a kötőszövet, a sima izomzat, a vér- és nyirokerek hálózata, az immunsejtek sokasága és az idegi elemek szövedéke, úgyhogy maga a bélfal is egy kicsinyített, több rendszert egyesítő szervnek tekinthető.
16. Ezek a rendszerek nem egymás mellett, hanem szoros kölcsönhatásban működnek, hiszen az erek táplálják a saját erekkel nem rendelkező hámot, az idegek szabályozzák az izomzatot és a mirigyeket, az immunsejtek pedig szüntelenül őrzik a sérülékeny határt.
17. Külön hangsúlyt érdemel, hogy a bélcső belső felszíne a szervezet legnagyobb, a külvilággal közvetlenül érintkező határfelülete, s ezért falába a védekezés sűrű apparátusa van beépítve.
18. Mindebből az következik, hogy a bélcső semmiképp sem tekinthető pusztán engedelmes vezetéknek, hanem olyan tevékeny szervnek, amely üregének tartalmát szüntelenül érzékeli, és arra saját erejéből ad választ.
19. A fal magában hordozza az érzékelés, a feldolgozás és a végrehajtás teljes eszköztárát, s így működésének jelentős részét helyben, a központi vezérlés közvetlen közbelépése nélkül igazgatja.
20. Miközben az alapterv végig azonos marad, minden bélszakasz a maga feldolgozási feladatához igazítja azt, úgyhogy a cső valójában egymást követő, vegyileg különböző műhelyek sorozataként működik.
21. Ahhoz, hogy e szakaszok mindegyike a maga sajátos körülményei között dolgozhasson, a csövet szűkületek és tartósan összehúzódó záróizmok tagolják egymást követő, viszonylag különálló terekre.
22. A cső folytonossága mellett a belső bélés jellege az egyes szakaszhatárokon többnyire hirtelen vált át, éppen aszerint, hogy az adott terület elsősorban szállít, felszív, védelmez vagy váladékot termel.
23. Minthogy a cső teljes hossza jóval meghaladja a törzs magasságát, a bélcső feltekeredve, hurkokba rendeződve zsúfolódik a hasüregbe, ahol felfüggesztő lemezek tartják laza, mégis rendezett helyzetben.
24. A kötőszöveti övek egyúttal az ellátás útvonalai is, mert bennük futnak azok a vér- és nyirokerek, valamint idegkötegek, amelyek a saját erekkel nem bíró bélést táplálják és beidegzik.
25. A legkülső borítás kettős természetű: ott, ahol a cső szabadon a testüregbe nyúlik, sima, nedves felszínként a súrlódásmentes elmozdulást biztosítja, ott pedig, ahol a fal a szomszédos képletekhez rögzül, kötőszövetes rétegként lehorgonyozza azt.
26. A bélcső ily módon mozgó szerv a mozgó hasüregben, hiszen falának nemcsak önmagában kell alakot váltania, hanem szomszédaihoz képest is szüntelenül el kell csúsznia, anélkül hogy sérülne vagy odatapadna.
27. Az egységes alapterv végül értelmezési kulcsként is szolgál, mert ez a koncentrikus rétegrend az a vonatkoztatási keret, amelynek segítségével az emésztőcső bármely szerve áttekinthetővé, eltérései pedig olvashatóvá válnak.
28. A bélcső fala így egyetlen mély feladat elegáns megoldása: azé, hogy a szervezet a testébe fogadjon egy darab külvilágot, és fokozatosan feldolgozza — s ebben az egyetlen, ismétlődő koncentrikus alapterv egyszerre választ el és köt össze, szállít és alakít át, érzékel és véd, a puszta csövet önmagát kormányzó feldolgozó szervvé, határrá és kapuvá emelve egyben.
(aufklappen)német
1. Der Weg der Nahrung führt von der Mundöffnung bis zur Afteröffnung im Inneren einer einzigen, ununterbrochen durchziehenden Röhre, deren Lumen man in gewissem Sinne als eine durch den Körper hindurchführende Außenwelt betrachten kann.
2. So überraschend es auch ist, ist der Hohlraum dieser Röhre im strengen Sinne nicht der Innenraum des Organismus, sondern ein Kanal, der den Körper durchbohrt und sich an beiden Enden zur äußeren Umgebung hin öffnet.
3. Eben deshalb ist die Wand der Röhre jene eigentliche Grenzfläche, welche die innere Welt des Organismus von den im Lumen strömenden, oft fremden und gefährlichen Stoffen trennt, zugleich aber auch einen kontrollierten Übertritt zwischen ihnen gestattet.
4. Die eigentliche Arbeit der Verdauung, der Resorption, der Sekretion und der Weiterbeförderung verwirklicht sich daher nicht im Hohlraum der Röhre, sondern in der Wand selbst und durch die Wand, die damit zum arbeitenden Gewebe des ganzen Systems avanciert.
5. Obwohl die Röhre entlang ihrer Länge äußerst unterschiedliche Aufgaben erfüllt, folgt der Bau ihrer Wand durchgehend einem einzigen, gut erkennbaren Grundplan, den die abschnittsweisen Abweichungen nur abtönen, aber niemals aufheben.
6. Diese Anordnung fasst man am besten als ein wiederkehrendes Grundthema und dessen Variationen auf, da jeder Darmabschnitt aus denselben wenigen Bauelementen besteht, nur in unterschiedlichem Verhältnis und mit unterschiedlicher Betonung.
7. Die letzte Erklärung des einheitlichen Aufbaus liegt in der gemeinsamen entwicklungsgeschichtlichen Herkunft, denn die gesamte Röhre entfaltet sich aus einem einzigen embryonalen Darmrohr und dem es umgebenden bindegewebigen Grundgewebe.
8. Die Wand umschließt das Lumen nach Art konzentrischer, sich übereinanderlegender Hüllen, und diese Zonen reihen sich nicht willkürlich, sondern in der Ordnung einer strengen Arbeitsteilung von der inneren Oberfläche bis zur äußersten Hülle.
9. Zahl und Reihenfolge der Schichten bleiben durchweg konstant: vier aufeinanderfolgende Zonen bauen die Wand auf, und jede von ihnen erfüllt einen klar umgrenzten Funktionskreis, vom Kontakt mit dem Darminhalt über die Erzeugung der Bewegung bis zur Verankerung in der Umgebung.
10. Die Wand muss zugleich mehreren, einander sogar widerstreitenden Anforderungen genügen, denn sie soll den Darminhalt abschließen und ihn dennoch durchlassen, sich verteidigen und dennoch resorbieren, ihn weiterbefördern und ihn dennoch an seinem Ort halten.
11. Diesen scheinbaren Widerspruch löst gerade der geschichtete Aufbau, indem er die miteinander unvereinbaren Aufgaben räumlich auseinanderlegt und auf gesonderte Zonen verteilt.
12. Die inneren Zonen wenden sich dem Lumen zu, bedecken die Oberfläche, erzeugen die Sekrete und nehmen die Stoffe auf, während die äußeren Zonen die Kraft der Bewegung liefern und die Röhre gegenüber ihrer Umgebung bald verankern, bald gleiten lassen.
13. Da das Schicksal des Stoffaustauschs an der Oberfläche entschieden wird, ist die innerste Grenze der Wand keineswegs glatt, sondern vervielfacht die verfügbare Fläche in mehreren Größenordnungen durch ineinandergeschachtelte Falten, zottenartige Vorwölbungen und Fortsätze auf Zellebene.
14. Dieses oberflächenvergrößernde Prinzip ermöglicht es, dass die Röhre, in eine enge Körperhöhle gedrängt, dennoch eine gewaltige Austauschfläche bereitstellt, obgleich ihr äußeres Ausmaß bescheiden im Rahmen der Bauchhöhle bleibt.
15. In der dünnen Wand treffen innerhalb eines einzigen histologischen Schnitts das Epithel, das Bindegewebe, die glatte Muskulatur, das Netz der Blut- und Lymphgefäße, die Menge der Immunzellen und das Geflecht der nervösen Elemente zusammen, sodass die Darmwand selbst als ein verkleinertes, mehrere Systeme vereinendes Organ gelten kann.
16. Diese Systeme arbeiten nicht nebeneinander, sondern in enger Wechselwirkung, denn die Gefäße ernähren das selbst gefäßlose Epithel, die Nerven steuern die Muskulatur und die Drüsen, und die Immunzellen bewachen unablässig die verletzliche Grenze.
17. Besondere Betonung verdient, dass die innere Oberfläche des Verdauungsrohrs die größte, unmittelbar mit der Außenwelt in Kontakt stehende Grenzfläche des Organismus ist, weshalb in ihre Wand ein dichter Abwehrapparat eingebaut ist.
18. Aus alldem folgt, dass das Verdauungsrohr keineswegs bloß als gehorsame Leitung betrachtet werden kann, sondern als ein tätiges Organ, das den Inhalt seines Hohlraums unablässig wahrnimmt und aus eigener Kraft darauf antwortet.
19. Die Wand trägt das vollständige Rüstzeug der Wahrnehmung, der Verarbeitung und der Ausführung in sich und lenkt so einen bedeutenden Teil ihrer Tätigkeit vor Ort, ohne das unmittelbare Eingreifen der zentralen Steuerung.
20. Während der Grundplan durchweg derselbe bleibt, passt jeder Darmabschnitt ihn an seine eigene Verarbeitungsaufgabe an, sodass die Röhre in Wirklichkeit als eine Reihe aufeinanderfolgender, chemisch unterschiedlicher Werkstätten arbeitet.
21. Damit jeder dieser Abschnitte unter seinen je eigenen Bedingungen arbeiten kann, gliedern Engstellen und dauerhaft kontrahierte Schließmuskeln die Röhre in aufeinanderfolgende, verhältnismäßig gesonderte Räume.
22. Bei aller Kontinuität der Röhre schlägt der Charakter der inneren Auskleidung an den einzelnen Abschnittsgrenzen zumeist unvermittelt um, und zwar je nachdem, ob der betreffende Bereich vorwiegend transportiert, resorbiert, schützt oder Sekret erzeugt.
23. Da die gesamte Länge der Röhre die Höhe des Rumpfes weit übertrifft, drängt sich das Verdauungsrohr aufgewunden und in Schlingen geordnet in die Bauchhöhle, wo aufhängende Platten es in lockerer, aber dennoch geordneter Lage halten.
24. Die bindegewebigen Zonen sind zugleich die Wege der Versorgung, denn in ihnen verlaufen jene Blut- und Lymphgefäße sowie Nervenbündel, welche die selbst gefäßlose Auskleidung ernähren und innervieren.
25. Die äußerste Hülle ist von zwiespältiger Natur: dort, wo die Röhre frei in die Körperhöhle hineinragt, gewährleistet sie als glatte, feuchte Oberfläche die reibungsfreie Verschiebung, dort hingegen, wo die Wand an benachbarten Gebilden fixiert ist, verankert sie diese als bindegewebige Schicht.
26. Das Verdauungsrohr ist auf diese Weise ein bewegtes Organ in der bewegten Bauchhöhle, denn seine Wand muss nicht nur in sich selbst ihre Form wechseln, sondern auch gegenüber ihren Nachbarn unablässig gleiten, ohne Schaden zu nehmen oder festzuhaften.
27. Der einheitliche Grundplan dient schließlich auch als Deutungsschlüssel, denn diese konzentrische Schichtenordnung ist jener Bezugsrahmen, mit dessen Hilfe jedes Organ des Verdauungsrohrs überschaubar und seine Abweichungen lesbar werden.
28. Die Wand des Verdauungsrohrs ist somit die elegante Lösung einer einzigen tiefen Aufgabe: ein Stück Außenwelt in den Körper aufzunehmen und schrittweise zu verarbeiten — und darin trennt und verbindet der eine, sich wiederholende konzentrische Grundplan zugleich, transportiert und wandelt um, nimmt wahr und schützt, und erhebt so das bloße Rohr zu einem sich selbst regierenden Verarbeitungsorgan, das Grenze und Tor in einem ist.