8.6.1 – A vérképzés helyei az élet során – Die Orte der Blutbildung im Lauf des Lebens
1. A vérképzés (haematopoesis) helye az egyedfejlődés során többször megváltozik, miközben a korai embrionális szövetektől fokozatosan a csontvelő veszi át a vérsejtek termelését. – Der Ort der Blutbildung (Hämatopoese) verändert sich während der Individualentwicklung mehrfach, wobei die Produktion der Blutzellen von frühen embryonalen Geweben allmählich auf das Knochenmark übergeht.
2. Az embrionális élet első heteiben a vérképzés még nem a későbbi vérképző szervekben, hanem a szikhólyag falának mesenchymájában kezdődik meg. – In den ersten Wochen des Embryonallebens beginnt die Blutbildung noch nicht in den späteren blutbildenden Organen, sondern im Mesenchym der Dottersackwand.
3. Ezen a területen vérszigetek alakulnak ki, amelyekben egymás közelében jelennek meg az első vérsejtek előalakjai és a fejlődő erek sejtjei. – In diesem Gebiet entstehen Blutinseln, in denen die Vorläufer der ersten Blutzellen und die Zellen der sich entwickelnden Gefäße in enger Nachbarschaft auftreten.
4. A vérszigetek központjában elhelyezkedő sejtekből haemocytoblastok, vagyis korai vérképző őssejtek differenciálódnak, míg a perifériás sejtek az érendothelium kialakításában vesznek részt. – Aus den zentral gelegenen Zellen der Blutinseln differenzieren sich Hämozytoblasten, also frühe hämatopoetische Stammzellen, während die peripheren Zellen an der Bildung des Gefäßendothels beteiligt sind.
5. Mivel ebben a korai szakaszban az érhálózat és a vérsejtek fejlődése szorosan összekapcsolódik, a vérképzés kezdete egyúttal a kialakuló keringési rendszerhez is kötődik. – Da in diesem frühen Stadium die Entwicklung des Gefäßnetzes und der Blutzellen eng miteinander verbunden ist, steht der Beginn der Blutbildung zugleich mit dem entstehenden Kreislaufsystem in Zusammenhang.
6. Az embrionális fejlődés előrehaladtával a szikhólyag vérképző szerepe fokozatosan háttérbe szorul, és az őssejtek egy része más szervekbe vándorol. – Mit fortschreitender Embryonalentwicklung tritt die blutbildende Funktion des Dottersacks allmählich zurück, und ein Teil der Stammzellen wandert in andere Organe ein.
7. A második fejlődési hónap vége felé a vérképző sejtek mindenekelőtt a májat, majd valamivel később a lépet is benépesítik. – Gegen Ende des zweiten Entwicklungsmonats besiedeln die hämatopoetischen Zellen vor allem die Leber und etwas später auch die Milz.
8. Ettől kezdve a máj válik a magzati vérképzés legfontosabb szervévé, amelyben az erek és a hepatocyták között nagy számban találhatók osztódó vérsejt-előalakok. – Von diesem Zeitpunkt an wird die Leber zum wichtigsten Organ der fetalen Blutbildung, in dem zwischen Gefäßen und Hepatozyten zahlreiche sich teilende Blutzellvorstufen liegen.
9. Különösen jelentős ebben az időszakban a vörösvérsejtképzés, ezért a fejlődő máj átmenetileg a magzat testtömegének feltűnően nagy részét képezheti. – Besonders bedeutsam ist in dieser Zeit die Bildung roter Blutzellen, weshalb die sich entwickelnde Leber vorübergehend einen auffallend großen Anteil des fetalen Körpergewichts ausmachen kann.
10. A máj mellett a lép is bekapcsolódik a vérképzésbe, így a fejlődés középső szakaszát gyakran hepato-lienalis vérképzési periódusként írják le. – Neben der Leber beteiligt sich auch die Milz an der Blutbildung, sodass der mittlere Entwicklungsabschnitt häufig als hepato-lienale Periode der Hämatopoese bezeichnet wird.
11. Miközben a máj és a lép még aktívan termel vérsejteket, a fejlődő csontok belsejében fokozatosan kialakulnak azok a velőterek, amelyek később a vérképzés központjaivá válnak. – Während Leber und Milz noch aktiv Blutzellen produzieren, entstehen im Inneren der sich entwickelnden Knochen allmählich Markräume, die später zu Zentren der Blutbildung werden.
12. Körülbelül az ötödik magzati hónaptól a vörös csontvelő (medulla ossium rubra) egyre nagyobb szerepet vállal, miközben a máj és a lép vérképző működése visszaszorul. – Etwa ab dem fünften Fetalmonat übernimmt das rote Knochenmark (Medulla ossium rubra) eine zunehmend größere Rolle, während die blutbildende Tätigkeit von Leber und Milz zurückgeht.
13. Ez az átmenet nem hirtelen történik, hanem időben átfedő folyamat, amelynek során a különböző vérképző területek egy ideig egymással párhuzamosan működnek. – Dieser Übergang erfolgt nicht plötzlich, sondern als zeitlich überlappender Prozess, bei dem verschiedene hämatopoetische Gebiete eine Zeit lang parallel tätig sind.
14. A terhesség vége felé normális körülmények között már a csontvelő képezi a myeloid eredetű vérsejtek legfontosabb, végül gyakorlatilag kizárólagos termelőhelyét. – Gegen Ende der Schwangerschaft bildet unter normalen Bedingungen bereits das Knochenmark den wichtigsten und schließlich praktisch ausschließlichen Produktionsort der myeloischen Blutzellen.
15. Születéskor a csontváz velőtereinek túlnyomó részét vérképző vörös csontvelő tölti ki, ezért a gyermek csontjai jóval kiterjedtebb haemopoeticus területet tartalmaznak, mint a felnőttéi. – Bei der Geburt sind die Markräume des Skeletts überwiegend mit blutbildendem rotem Knochenmark gefüllt, weshalb die Knochen des Kindes ein wesentlich ausgedehnteres hämatopoetisches Gebiet enthalten als die des Erwachsenen.
16. Gyermekkorban még a hosszú csöves csontok diafíziseiben is jelentős mennyiségű vörös csontvelő található, amely aktívan részt vesz a vér alakos elemeinek képzésében. – Im Kindesalter findet sich selbst in den Diaphysen der langen Röhrenknochen noch reichlich rotes Knochenmark, das aktiv an der Bildung der zellulären Blutbestandteile beteiligt ist.
17. A növekedés során azonban a csontvelő eloszlása fokozatosan átrendeződik, és számos, korábban vérképző területen zsírszövet halmozódik fel. – Während des Wachstums verändert sich jedoch die Verteilung des Knochenmarks allmählich, und in zahlreichen zuvor blutbildenden Bereichen sammelt sich Fettgewebe an.
18. Ennek következtében a hosszú csontok velőüregében a vörös csontvelőt egyre nagyobb mértékben sárga csontvelő (medulla ossium flava) váltja fel. – Infolgedessen wird das rote Knochenmark in der Markhöhle der langen Knochen zunehmend durch gelbes Knochenmark (Medulla ossium flava) ersetzt.
19. A sárga csontvelőben túlsúlyba kerülő zsírsejtek miatt ezek a területek normális körülmények között már nem tartoznak a felnőtt szervezet aktív vérképző régiói közé. – Wegen der im gelben Knochenmark überwiegenden Fettzellen gehören diese Gebiete unter normalen Bedingungen nicht mehr zu den aktiven hämatopoetischen Regionen des Erwachsenen.
20. Felnőttkorra tehát a vérképzés anatómiai területe jelentősen beszűkül, miközben a vörös csontvelő főként a szivacsos csontállomány gerendái közötti velőterekben marad fenn. – Im Erwachsenenalter ist das anatomische Gebiet der Blutbildung somit deutlich eingeschränkt, wobei das rote Knochenmark vor allem in den Markräumen zwischen den Trabekeln der Spongiosa erhalten bleibt.
21. Elsősorban a rövid és lapos csontok őrzik meg vérképző csontvelőjüket, míg a hosszú csontok középső szakaszainak velőürege nagyrészt zsíros velővé alakul. – Vor allem kurze und platte Knochen behalten ihr blutbildendes Knochenmark, während sich die Markhöhle der mittleren Abschnitte langer Knochen weitgehend in Fettmark umwandelt.
22. A csöves csontokban felnőttkorban főként az epiphysisek szivacsos állományában maradhat fenn vörös csontvelő, amely funkcionálisan elkülönül a diafízis sárga velőjétől. – In den Röhrenknochen kann rotes Knochenmark im Erwachsenenalter vor allem in der Spongiosa der Epiphysen erhalten bleiben und ist funktionell vom gelben Mark der Diaphyse zu unterscheiden.
23. Bár a vörös és a sárga csontvelő külső megjelenése eltérő, a közöttük fennálló kapcsolat nem tekinthető teljesen merev és visszafordíthatatlan állapotnak. – Obwohl rotes und gelbes Knochenmark unterschiedlich erscheinen, darf die Beziehung zwischen beiden nicht als vollständig starrer und irreversibler Zustand verstanden werden.
24. Megnövekedett vérképzési igény esetén a zsíros velő bizonyos mértékig ismét aktívabb vérképző szövetté alakulhat, ami a csontvelő jelentős funkcionális tartalékát mutatja. – Bei erhöhtem Bedarf an Blutbildung kann sich Fettmark bis zu einem gewissen Grad wieder in aktiveres hämatopoetisches Gewebe umwandeln, was die beträchtliche funktionelle Reserve des Knochenmarks zeigt.
25. A vörös csontvelőben pluripotens vérképző őssejtek találhatók, amelyekből egymást követő osztódási és differenciálódási lépések során különböző sejtvonalak előalakjai keletkeznek. – Im roten Knochenmark befinden sich pluripotente hämatopoetische Stammzellen, aus denen durch aufeinanderfolgende Teilungs- und Differenzierungsschritte die Vorstufen verschiedener Zellreihen hervorgehen.
26. Innen származnak többek között az erythropoesis, a granulopoesis, a monocytopoesis és a thrombopoesis fejlődési alakjai, amelyekből végül érett vérsejtek, illetve vérlemezkék jönnek létre. – Von hier stammen unter anderem die Entwicklungsstufen der Erythropoese, Granulopoese, Monozytopoese und Thrombopoese, aus denen schließlich reife Blutzellen beziehungsweise Thrombozyten entstehen.
27. A lymphocyták előalakjai ugyancsak a csontvelőben képződnek, de további érésük útja sejttípusonként eltér, ami összekapcsolja a vérképzést a lymphaticus rendszer működésével. – Auch die Vorläufer der Lymphozyten entstehen im Knochenmark, ihr weiterer Reifungsweg unterscheidet sich jedoch je nach Zelltyp und verbindet damit die Hämatopoese funktionell mit dem lymphatischen System.
28. Míg a B-lymphocyták fejlődésének fontos érési lépései a csontvelőben zajlanak, addig a T-lymphocyták előalakjai onnan a csecsemőmirigybe vándorolnak további differenciálódás céljából. – Während wichtige Reifungsschritte der B-Lymphozyten im Knochenmark stattfinden, wandern die Vorläufer der T-Lymphozyten von dort zur weiteren Differenzierung in den Thymus.
29. Emiatt a csontvelő felnőttkorban nemcsak a folyamatos vérsejtképzés központi szerve, hanem a lymphaticus rendszer egyik elsődleges szerveként is alapvető jelentőségű. – Deshalb ist das Knochenmark im Erwachsenenalter nicht nur das zentrale Organ der kontinuierlichen Blutzellbildung, sondern auch als eines der primären Organe des lymphatischen Systems von grundlegender Bedeutung.
30. Az élet során tehát a vérképzés útja a szikhólyagtól a májon és a lépen keresztül a csontvelőig vezet, amely születés után tartósan átveszi a haemopoesis fő feladatát. – Im Verlauf des Lebens führt der Weg der Blutbildung somit vom Dottersack über Leber und Milz zum Knochenmark, das nach der Geburt dauerhaft die Hauptaufgabe der Hämatopoese übernimmt.
(aufklappen)magyar
1. A vérképzés (haematopoesis) helye az egyedfejlődés során többször megváltozik, miközben a korai embrionális szövetektől fokozatosan a csontvelő veszi át a vérsejtek termelését.
2. Az embrionális élet első heteiben a vérképzés még nem a későbbi vérképző szervekben, hanem a szikhólyag falának mesenchymájában kezdődik meg.
3. Ezen a területen vérszigetek alakulnak ki, amelyekben egymás közelében jelennek meg az első vérsejtek előalakjai és a fejlődő erek sejtjei.
4. A vérszigetek központjában elhelyezkedő sejtekből haemocytoblastok, vagyis korai vérképző őssejtek differenciálódnak, míg a perifériás sejtek az érendothelium kialakításában vesznek részt.
5. Mivel ebben a korai szakaszban az érhálózat és a vérsejtek fejlődése szorosan összekapcsolódik, a vérképzés kezdete egyúttal a kialakuló keringési rendszerhez is kötődik.
6. Az embrionális fejlődés előrehaladtával a szikhólyag vérképző szerepe fokozatosan háttérbe szorul, és az őssejtek egy része más szervekbe vándorol.
7. A második fejlődési hónap vége felé a vérképző sejtek mindenekelőtt a májat, majd valamivel később a lépet is benépesítik.
8. Ettől kezdve a máj válik a magzati vérképzés legfontosabb szervévé, amelyben az erek és a hepatocyták között nagy számban találhatók osztódó vérsejt-előalakok.
9. Különösen jelentős ebben az időszakban a vörösvérsejtképzés, ezért a fejlődő máj átmenetileg a magzat testtömegének feltűnően nagy részét képezheti.
10. A máj mellett a lép is bekapcsolódik a vérképzésbe, így a fejlődés középső szakaszát gyakran hepato-lienalis vérképzési periódusként írják le.
11. Miközben a máj és a lép még aktívan termel vérsejteket, a fejlődő csontok belsejében fokozatosan kialakulnak azok a velőterek, amelyek később a vérképzés központjaivá válnak.
12. Körülbelül az ötödik magzati hónaptól a vörös csontvelő (medulla ossium rubra) egyre nagyobb szerepet vállal, miközben a máj és a lép vérképző működése visszaszorul.
13. Ez az átmenet nem hirtelen történik, hanem időben átfedő folyamat, amelynek során a különböző vérképző területek egy ideig egymással párhuzamosan működnek.
14. A terhesség vége felé normális körülmények között már a csontvelő képezi a myeloid eredetű vérsejtek legfontosabb, végül gyakorlatilag kizárólagos termelőhelyét.
15. Születéskor a csontváz velőtereinek túlnyomó részét vérképző vörös csontvelő tölti ki, ezért a gyermek csontjai jóval kiterjedtebb haemopoeticus területet tartalmaznak, mint a felnőttéi.
16. Gyermekkorban még a hosszú csöves csontok diafíziseiben is jelentős mennyiségű vörös csontvelő található, amely aktívan részt vesz a vér alakos elemeinek képzésében.
17. A növekedés során azonban a csontvelő eloszlása fokozatosan átrendeződik, és számos, korábban vérképző területen zsírszövet halmozódik fel.
18. Ennek következtében a hosszú csontok velőüregében a vörös csontvelőt egyre nagyobb mértékben sárga csontvelő (medulla ossium flava) váltja fel.
19. A sárga csontvelőben túlsúlyba kerülő zsírsejtek miatt ezek a területek normális körülmények között már nem tartoznak a felnőtt szervezet aktív vérképző régiói közé.
20. Felnőttkorra tehát a vérképzés anatómiai területe jelentősen beszűkül, miközben a vörös csontvelő főként a szivacsos csontállomány gerendái közötti velőterekben marad fenn.
21. Elsősorban a rövid és lapos csontok őrzik meg vérképző csontvelőjüket, míg a hosszú csontok középső szakaszainak velőürege nagyrészt zsíros velővé alakul.
22. A csöves csontokban felnőttkorban főként az epiphysisek szivacsos állományában maradhat fenn vörös csontvelő, amely funkcionálisan elkülönül a diafízis sárga velőjétől.
23. Bár a vörös és a sárga csontvelő külső megjelenése eltérő, a közöttük fennálló kapcsolat nem tekinthető teljesen merev és visszafordíthatatlan állapotnak.
24. Megnövekedett vérképzési igény esetén a zsíros velő bizonyos mértékig ismét aktívabb vérképző szövetté alakulhat, ami a csontvelő jelentős funkcionális tartalékát mutatja.
25. A vörös csontvelőben pluripotens vérképző őssejtek találhatók, amelyekből egymást követő osztódási és differenciálódási lépések során különböző sejtvonalak előalakjai keletkeznek.
26. Innen származnak többek között az erythropoesis, a granulopoesis, a monocytopoesis és a thrombopoesis fejlődési alakjai, amelyekből végül érett vérsejtek, illetve vérlemezkék jönnek létre.
27. A lymphocyták előalakjai ugyancsak a csontvelőben képződnek, de további érésük útja sejttípusonként eltér, ami összekapcsolja a vérképzést a lymphaticus rendszer működésével.
28. Míg a B-lymphocyták fejlődésének fontos érési lépései a csontvelőben zajlanak, addig a T-lymphocyták előalakjai onnan a csecsemőmirigybe vándorolnak további differenciálódás céljából.
29. Emiatt a csontvelő felnőttkorban nemcsak a folyamatos vérsejtképzés központi szerve, hanem a lymphaticus rendszer egyik elsődleges szerveként is alapvető jelentőségű.
30. Az élet során tehát a vérképzés útja a szikhólyagtól a májon és a lépen keresztül a csontvelőig vezet, amely születés után tartósan átveszi a haemopoesis fő feladatát.
(aufklappen)német
1. Der Ort der Blutbildung (Hämatopoese) verändert sich während der Individualentwicklung mehrfach, wobei die Produktion der Blutzellen von frühen embryonalen Geweben allmählich auf das Knochenmark übergeht.
2. In den ersten Wochen des Embryonallebens beginnt die Blutbildung noch nicht in den späteren blutbildenden Organen, sondern im Mesenchym der Dottersackwand.
3. In diesem Gebiet entstehen Blutinseln, in denen die Vorläufer der ersten Blutzellen und die Zellen der sich entwickelnden Gefäße in enger Nachbarschaft auftreten.
4. Aus den zentral gelegenen Zellen der Blutinseln differenzieren sich Hämozytoblasten, also frühe hämatopoetische Stammzellen, während die peripheren Zellen an der Bildung des Gefäßendothels beteiligt sind.
5. Da in diesem frühen Stadium die Entwicklung des Gefäßnetzes und der Blutzellen eng miteinander verbunden ist, steht der Beginn der Blutbildung zugleich mit dem entstehenden Kreislaufsystem in Zusammenhang.
6. Mit fortschreitender Embryonalentwicklung tritt die blutbildende Funktion des Dottersacks allmählich zurück, und ein Teil der Stammzellen wandert in andere Organe ein.
7. Gegen Ende des zweiten Entwicklungsmonats besiedeln die hämatopoetischen Zellen vor allem die Leber und etwas später auch die Milz.
8. Von diesem Zeitpunkt an wird die Leber zum wichtigsten Organ der fetalen Blutbildung, in dem zwischen Gefäßen und Hepatozyten zahlreiche sich teilende Blutzellvorstufen liegen.
9. Besonders bedeutsam ist in dieser Zeit die Bildung roter Blutzellen, weshalb die sich entwickelnde Leber vorübergehend einen auffallend großen Anteil des fetalen Körpergewichts ausmachen kann.
10. Neben der Leber beteiligt sich auch die Milz an der Blutbildung, sodass der mittlere Entwicklungsabschnitt häufig als hepato-lienale Periode der Hämatopoese bezeichnet wird.
11. Während Leber und Milz noch aktiv Blutzellen produzieren, entstehen im Inneren der sich entwickelnden Knochen allmählich Markräume, die später zu Zentren der Blutbildung werden.
12. Etwa ab dem fünften Fetalmonat übernimmt das rote Knochenmark (Medulla ossium rubra) eine zunehmend größere Rolle, während die blutbildende Tätigkeit von Leber und Milz zurückgeht.
13. Dieser Übergang erfolgt nicht plötzlich, sondern als zeitlich überlappender Prozess, bei dem verschiedene hämatopoetische Gebiete eine Zeit lang parallel tätig sind.
14. Gegen Ende der Schwangerschaft bildet unter normalen Bedingungen bereits das Knochenmark den wichtigsten und schließlich praktisch ausschließlichen Produktionsort der myeloischen Blutzellen.
15. Bei der Geburt sind die Markräume des Skeletts überwiegend mit blutbildendem rotem Knochenmark gefüllt, weshalb die Knochen des Kindes ein wesentlich ausgedehnteres hämatopoetisches Gebiet enthalten als die des Erwachsenen.
16. Im Kindesalter findet sich selbst in den Diaphysen der langen Röhrenknochen noch reichlich rotes Knochenmark, das aktiv an der Bildung der zellulären Blutbestandteile beteiligt ist.
17. Während des Wachstums verändert sich jedoch die Verteilung des Knochenmarks allmählich, und in zahlreichen zuvor blutbildenden Bereichen sammelt sich Fettgewebe an.
18. Infolgedessen wird das rote Knochenmark in der Markhöhle der langen Knochen zunehmend durch gelbes Knochenmark (Medulla ossium flava) ersetzt.
19. Wegen der im gelben Knochenmark überwiegenden Fettzellen gehören diese Gebiete unter normalen Bedingungen nicht mehr zu den aktiven hämatopoetischen Regionen des Erwachsenen.
20. Im Erwachsenenalter ist das anatomische Gebiet der Blutbildung somit deutlich eingeschränkt, wobei das rote Knochenmark vor allem in den Markräumen zwischen den Trabekeln der Spongiosa erhalten bleibt.
21. Vor allem kurze und platte Knochen behalten ihr blutbildendes Knochenmark, während sich die Markhöhle der mittleren Abschnitte langer Knochen weitgehend in Fettmark umwandelt.
22. In den Röhrenknochen kann rotes Knochenmark im Erwachsenenalter vor allem in der Spongiosa der Epiphysen erhalten bleiben und ist funktionell vom gelben Mark der Diaphyse zu unterscheiden.
23. Obwohl rotes und gelbes Knochenmark unterschiedlich erscheinen, darf die Beziehung zwischen beiden nicht als vollständig starrer und irreversibler Zustand verstanden werden.
24. Bei erhöhtem Bedarf an Blutbildung kann sich Fettmark bis zu einem gewissen Grad wieder in aktiveres hämatopoetisches Gewebe umwandeln, was die beträchtliche funktionelle Reserve des Knochenmarks zeigt.
25. Im roten Knochenmark befinden sich pluripotente hämatopoetische Stammzellen, aus denen durch aufeinanderfolgende Teilungs- und Differenzierungsschritte die Vorstufen verschiedener Zellreihen hervorgehen.
26. Von hier stammen unter anderem die Entwicklungsstufen der Erythropoese, Granulopoese, Monozytopoese und Thrombopoese, aus denen schließlich reife Blutzellen beziehungsweise Thrombozyten entstehen.
27. Auch die Vorläufer der Lymphozyten entstehen im Knochenmark, ihr weiterer Reifungsweg unterscheidet sich jedoch je nach Zelltyp und verbindet damit die Hämatopoese funktionell mit dem lymphatischen System.
28. Während wichtige Reifungsschritte der B-Lymphozyten im Knochenmark stattfinden, wandern die Vorläufer der T-Lymphozyten von dort zur weiteren Differenzierung in den Thymus.
29. Deshalb ist das Knochenmark im Erwachsenenalter nicht nur das zentrale Organ der kontinuierlichen Blutzellbildung, sondern auch als eines der primären Organe des lymphatischen Systems von grundlegender Bedeutung.
30. Im Verlauf des Lebens führt der Weg der Blutbildung somit vom Dottersack über Leber und Milz zum Knochenmark, das nach der Geburt dauerhaft die Hauptaufgabe der Hämatopoese übernimmt.