3.11.1 – A receptorok típusai – Die Rezeptortypen
1. A receptor olyan, többnyire fehérjéből álló felismerőhely, amely meghatározott hírvivő anyagot köt meg, és ezzel megindítja a célsejt válaszát. – Ein Rezeptor ist eine meist aus Protein bestehende Erkennungsstelle, die einen bestimmten Botenstoff bindet und dadurch die Antwort der Zielzelle einleitet.
2. Elhelyezkedésük alapján megkülönböztetünk a sejthártyába épült membránreceptorokat, valamint a citoplazmában vagy a sejtmagban található sejten belüli receptorokat. – Nach ihrer Lage unterscheidet man in die Zellmembran eingebaute Membranrezeptoren sowie intrazelluläre Rezeptoren im Zytoplasma oder im Zellkern.
3. A zsíroldékony hírvivők átjuthatnak a membrán lipid kettős rétegén, ezért receptorukat rendszerint a sejt belsejében érik el. – Fettlösliche Botenstoffe können die Lipiddoppelschicht der Membran durchqueren und erreichen ihren Rezeptor daher gewöhnlich im Zellinneren.
4. A hírvivő és a receptor kapcsolódásával létrejövő komplex a sejtmagban meghatározott gének átíródását serkenti vagy gátolja, ezáltal módosítva a fehérjetermelést. – Der durch die Bindung von Botenstoff und Rezeptor entstehende Komplex fördert oder hemmt im Zellkern die Transkription bestimmter Gene und verändert dadurch die Proteinbildung.
5. Mivel az ilyen válaszhoz új hírvivő RNS-ek és fehérjék képződése szükséges, a hatás lassan kezdődik, viszont rendszerint hosszú ideig fennmarad. – Da für eine solche Antwort neue Boten-RNA und Proteine gebildet werden müssen, setzt die Wirkung langsam ein, hält jedoch gewöhnlich lange an.
6. Sejten belüli receptorokon keresztül hatnak többek között a szteroid hormonok és a pajzsmirigyhormonok, amelyek számos sejt anyagcseréjét tartósan átállíthatják. – Über intrazelluläre Rezeptoren wirken unter anderem Steroidhormone und Schilddrüsenhormone, die den Stoffwechsel zahlreicher Zellen langfristig umstellen können.
7. A vízoldékony hírvivők ezzel szemben nem jutnak át szabadon a membrán zsíros belsején, ezért a sejtfelszín receptoraihoz kötődnek. – Wasserlösliche Botenstoffe können dagegen das fettartige Innere der Membran nicht frei durchqueren und binden deshalb an Rezeptoren der Zelloberfläche.
8. Az ioncsatornához kapcsolt, ionotróp receptorok egyben szabályozható pórusok, amelyek a hírvivő kötődésekor közvetlenül megnyílnak vagy bezáródnak. – Ionenkanalgekoppelte, ionotrope Rezeptoren sind zugleich regulierbare Poren, die sich bei der Bindung des Botenstoffs unmittelbar öffnen oder schließen.
9. Az ionáramlás azonnal megváltoztatja a membránfeszültséget, ezért az ilyen receptorok válasza már néhány ezredmásodpercen belül kialakulhat. – Der Ionenstrom verändert sofort die Membranspannung, weshalb die Antwort solcher Rezeptoren bereits innerhalb weniger Millisekunden entstehen kann.
10. Erre példa a mozgató véglemez nikotinos acetilkolinreceptora, amely acetilkolin kötődésekor kationcsatornát nyit, és megindítja az izomrost ingerlését. – Ein Beispiel ist der nikotinische Acetylcholinrezeptor der motorischen Endplatte, der nach der Bindung von Acetylcholin einen Kationenkanal öffnet und die Erregung der Muskelfaser einleitet.
11. A G-fehérjéhez kapcsolt receptorok nem maguk alakítják ki a sejtválaszt, hanem a membrán belső oldalán elhelyezkedő G-fehérjéket aktiválják. – G-Protein-gekoppelte Rezeptoren erzeugen die Zellantwort nicht selbst, sondern aktivieren G-Proteine, die sich an der Innenseite der Membran befinden.
12. Jellegzetes szerkezetük egyetlen fehérjeláncból áll, amely hét alkalommal halad át a sejthártyán, miközben külső és belső hurkokat képez. – Ihr charakteristischer Bau besteht aus einer einzigen Proteinkette, die die Zellmembran siebenmal durchquert und dabei äußere sowie innere Schleifen bildet.
13. Ez a rendkívül változatos receptorcsalád az emberi szervezet leggyakoribb receptorcsoportja, amely hormonokat, neurotranszmittereket, szaganyagokat és fényjeleket is felismerhet. – Diese außerordentlich vielfältige Rezeptorfamilie ist die häufigste Rezeptorgruppe des menschlichen Organismus und kann Hormone, Neurotransmitter, Duftstoffe sowie Lichtsignale erkennen.
14. Az enzimhez kapcsolt receptorok sejten belüli része önmaga rendelkezik enzimaktivitással, vagy a hírvivő megkötése után egy külön enzimet aktivál. – Der intrazelluläre Abschnitt enzymgekoppelter Rezeptoren besitzt entweder selbst Enzymaktivität oder aktiviert nach der Bindung des Botenstoffs ein gesondertes Enzym.
15. Az inzulinreceptor egy enzimkapcsolt receptor, amely aktiválódásakor fehérjéket foszforilál, és többek között fokozza a glükóz felvételét az izomsejtekbe. – Der Insulinrezeptor ist ein enzymgekoppelter Rezeptor, der nach seiner Aktivierung Proteine phosphoryliert und unter anderem die Glukoseaufnahme in Muskelzellen steigert.
16. A receptor típusa meghatározza a válasz időbeli jellegét: az ioncsatornák ezredmásodpercek, a jelátviteli láncok másodpercek vagy percek, a magreceptorok pedig órák alatt hatnak. – Der Rezeptortyp bestimmt den zeitlichen Charakter der Antwort: Ionenkanäle wirken innerhalb von Millisekunden, Signalketten innerhalb von Sekunden oder Minuten und Kernrezeptoren innerhalb von Stunden.
17. Röviden összefoglalva: a csatornareceptor gyors elektromos választ, a G-fehérjés és enzimkapcsolt receptor közvetített sejtválaszt, a sejten belüli receptor pedig tartós génszabályozást hoz létre. – Stichwortartig zusammengefasst: Der Kanalrezeptor erzeugt eine schnelle elektrische Antwort, G-Protein- und enzymgekoppelte Rezeptoren vermitteln intrazelluläre Reaktionen, während der intrazelluläre Rezeptor eine dauerhafte Genregulation bewirkt.
(aufklappen)magyar
1. A receptor olyan, többnyire fehérjéből álló felismerőhely, amely meghatározott hírvivő anyagot köt meg, és ezzel megindítja a célsejt válaszát.
2. Elhelyezkedésük alapján megkülönböztetünk a sejthártyába épült membránreceptorokat, valamint a citoplazmában vagy a sejtmagban található sejten belüli receptorokat.
3. A zsíroldékony hírvivők átjuthatnak a membrán lipid kettős rétegén, ezért receptorukat rendszerint a sejt belsejében érik el.
4. A hírvivő és a receptor kapcsolódásával létrejövő komplex a sejtmagban meghatározott gének átíródását serkenti vagy gátolja, ezáltal módosítva a fehérjetermelést.
5. Mivel az ilyen válaszhoz új hírvivő RNS-ek és fehérjék képződése szükséges, a hatás lassan kezdődik, viszont rendszerint hosszú ideig fennmarad.
6. Sejten belüli receptorokon keresztül hatnak többek között a szteroid hormonok és a pajzsmirigyhormonok, amelyek számos sejt anyagcseréjét tartósan átállíthatják.
7. A vízoldékony hírvivők ezzel szemben nem jutnak át szabadon a membrán zsíros belsején, ezért a sejtfelszín receptoraihoz kötődnek.
8. Az ioncsatornához kapcsolt, ionotróp receptorok egyben szabályozható pórusok, amelyek a hírvivő kötődésekor közvetlenül megnyílnak vagy bezáródnak.
9. Az ionáramlás azonnal megváltoztatja a membránfeszültséget, ezért az ilyen receptorok válasza már néhány ezredmásodpercen belül kialakulhat.
10. Erre példa a mozgató véglemez nikotinos acetilkolinreceptora, amely acetilkolin kötődésekor kationcsatornát nyit, és megindítja az izomrost ingerlését.
11. A G-fehérjéhez kapcsolt receptorok nem maguk alakítják ki a sejtválaszt, hanem a membrán belső oldalán elhelyezkedő G-fehérjéket aktiválják.
12. Jellegzetes szerkezetük egyetlen fehérjeláncból áll, amely hét alkalommal halad át a sejthártyán, miközben külső és belső hurkokat képez.
13. Ez a rendkívül változatos receptorcsalád az emberi szervezet leggyakoribb receptorcsoportja, amely hormonokat, neurotranszmittereket, szaganyagokat és fényjeleket is felismerhet.
14. Az enzimhez kapcsolt receptorok sejten belüli része önmaga rendelkezik enzimaktivitással, vagy a hírvivő megkötése után egy külön enzimet aktivál.
15. Az inzulinreceptor egy enzimkapcsolt receptor, amely aktiválódásakor fehérjéket foszforilál, és többek között fokozza a glükóz felvételét az izomsejtekbe.
16. A receptor típusa meghatározza a válasz időbeli jellegét: az ioncsatornák ezredmásodpercek, a jelátviteli láncok másodpercek vagy percek, a magreceptorok pedig órák alatt hatnak.
17. Röviden összefoglalva: a csatornareceptor gyors elektromos választ, a G-fehérjés és enzimkapcsolt receptor közvetített sejtválaszt, a sejten belüli receptor pedig tartós génszabályozást hoz létre.
(aufklappen)német
1. Ein Rezeptor ist eine meist aus Protein bestehende Erkennungsstelle, die einen bestimmten Botenstoff bindet und dadurch die Antwort der Zielzelle einleitet.
2. Nach ihrer Lage unterscheidet man in die Zellmembran eingebaute Membranrezeptoren sowie intrazelluläre Rezeptoren im Zytoplasma oder im Zellkern.
3. Fettlösliche Botenstoffe können die Lipiddoppelschicht der Membran durchqueren und erreichen ihren Rezeptor daher gewöhnlich im Zellinneren.
4. Der durch die Bindung von Botenstoff und Rezeptor entstehende Komplex fördert oder hemmt im Zellkern die Transkription bestimmter Gene und verändert dadurch die Proteinbildung.
5. Da für eine solche Antwort neue Boten-RNA und Proteine gebildet werden müssen, setzt die Wirkung langsam ein, hält jedoch gewöhnlich lange an.
6. Über intrazelluläre Rezeptoren wirken unter anderem Steroidhormone und Schilddrüsenhormone, die den Stoffwechsel zahlreicher Zellen langfristig umstellen können.
7. Wasserlösliche Botenstoffe können dagegen das fettartige Innere der Membran nicht frei durchqueren und binden deshalb an Rezeptoren der Zelloberfläche.
8. Ionenkanalgekoppelte, ionotrope Rezeptoren sind zugleich regulierbare Poren, die sich bei der Bindung des Botenstoffs unmittelbar öffnen oder schließen.
9. Der Ionenstrom verändert sofort die Membranspannung, weshalb die Antwort solcher Rezeptoren bereits innerhalb weniger Millisekunden entstehen kann.
10. Ein Beispiel ist der nikotinische Acetylcholinrezeptor der motorischen Endplatte, der nach der Bindung von Acetylcholin einen Kationenkanal öffnet und die Erregung der Muskelfaser einleitet.
11. G-Protein-gekoppelte Rezeptoren erzeugen die Zellantwort nicht selbst, sondern aktivieren G-Proteine, die sich an der Innenseite der Membran befinden.
12. Ihr charakteristischer Bau besteht aus einer einzigen Proteinkette, die die Zellmembran siebenmal durchquert und dabei äußere sowie innere Schleifen bildet.
13. Diese außerordentlich vielfältige Rezeptorfamilie ist die häufigste Rezeptorgruppe des menschlichen Organismus und kann Hormone, Neurotransmitter, Duftstoffe sowie Lichtsignale erkennen.
14. Der intrazelluläre Abschnitt enzymgekoppelter Rezeptoren besitzt entweder selbst Enzymaktivität oder aktiviert nach der Bindung des Botenstoffs ein gesondertes Enzym.
15. Der Insulinrezeptor ist ein enzymgekoppelter Rezeptor, der nach seiner Aktivierung Proteine phosphoryliert und unter anderem die Glukoseaufnahme in Muskelzellen steigert.
16. Der Rezeptortyp bestimmt den zeitlichen Charakter der Antwort: Ionenkanäle wirken innerhalb von Millisekunden, Signalketten innerhalb von Sekunden oder Minuten und Kernrezeptoren innerhalb von Stunden.
17. Stichwortartig zusammengefasst: Der Kanalrezeptor erzeugt eine schnelle elektrische Antwort, G-Protein- und enzymgekoppelte Rezeptoren vermitteln intrazelluläre Reaktionen, während der intrazelluläre Rezeptor eine dauerhafte Genregulation bewirkt.