12.11.2 – A szeméremtest képletei – Die Gebilde der Vulva
1. A szeméremtest (vulva) a nő külső nemi szerveinek összessége, amelyhez a szeméremdomb, a szeméremajkak, a hüvelyelőcsarnok, a csikló és az előcsarnoki mirigyek tartoznak. – Die Vulva umfasst die äußeren weiblichen Geschlechtsorgane, zu denen Schamberg, Schamlippen, Scheidenvorhof, Klitoris und Vorhofdrüsen gehören.
2. A szeméremcsonti összenövés alsó szélétől a gát elülső részéig terjedő terület közvetlenül a medencefenék alatt, a combok medialis felszínei között helyezkedik el. – Das vom Unterrand der Schambeinfuge bis zum vorderen Damm reichende Gebiet liegt unmittelbar unterhalb des Beckenbodens zwischen den medialen Flächen der Oberschenkel.
3. Elöl a szeméremdomb (mons pubis) alkotja a terület legkiemelkedőbb részét, amely zsírszövetben gazdag bőralatti párnaként fedi a szeméremcsonti összenövést. – Vorn bildet der Schamberg (Mons pubis) den am stärksten vorspringenden Teil, der als unterhautfettreiches Polster die Schambeinfuge bedeckt.
4. A serdülőkortól kezdve a szeméremdomb bőrét erős végleges szőrzet borítja, miközben faggyú- és verejtékmirigyei a környező bőr függelékeihez hasonlóan működnek. – Von der Pubertät an ist die Haut des Schambergs mit kräftiger Terminalbehaarung bedeckt, während ihre Talg- und Schweißdrüsen wie die Hautanhangsgebilde der Umgebung funktionieren.
5. A szeméremdombról hátrafelé húzódó nagy szeméremajkak (labia majora pudendi) hosszanti bőrredők, amelyek két oldalról határolják és nyugalomban többnyire elfedik a szeméremrést. – Die vom Schamberg nach hinten ziehenden großen Schamlippen (Labia majora pudendi) sind längliche Hautfalten, welche die Schamspalte beidseits begrenzen und in Ruhe meist bedecken.
6. Külső felszínük rendszerint pigmentált, szőrrel borított és szárazabb, belső oldaluk viszont simább, kevésbé szőrös, valamint fokozatosan nyálkahártyaszerűvé válik. – Ihre Außenfläche ist gewöhnlich pigmentiert, behaart und trockener, während die Innenseite glatter und weniger behaart ist und allmählich einen schleimhautähnlichen Charakter annimmt.
7. A nagy szeméremajkak belsejében laza kötőszövet, változó mennyiségű zsír, simaizomrostok, továbbá gazdag ér- és ideghálózat található. – Im Inneren der großen Schamlippen liegen lockeres Bindegewebe, unterschiedlich viel Fett, glatte Muskelfasern sowie ein reiches Gefäß- und Nervennetz.
8. Ide érkezik a méh kerek szalagjának (ligamentum teres uteri) végső része is, amely a lágyékcsatornán áthaladva kötőszövetesen szétterül a nagy szeméremajkakban. – Hier endet auch der letzte Abschnitt des runden Gebärmutterbandes (Ligamentum teres uteri), der nach Durchtritt durch den Leistenkanal bindegewebig in den großen Schamlippen ausstrahlt.
9. Elülső és hátulsó végük egymással összekapcsolódva létrehozhatja az ajkak elülső, illetve hátulsó összeköttetését, bár ezek fejlettsége egyénenként jelentősen eltérhet. – Indem sich ihre vorderen und hinteren Enden miteinander verbinden, können sie die vordere beziehungsweise hintere Lippenkommissur bilden, deren Ausprägung individuell deutlich variiert.
10. Mechanikai szempontból a nagy szeméremajkak puha védőpárnát képeznek, amely mérsékli a külső behatásokat, és részben elzárja az érzékenyebb belső képleteket. – Mechanisch bilden die großen Schamlippen ein weiches Schutzpolster, das äußere Einwirkungen abschwächt und die empfindlicheren inneren Strukturen teilweise verschließt.
11. A nagyajkak belső oldalán fekvő kis szeméremajkak (labia minora pudendi) vékony, szőrtelen bőrredők, amelyek alakja, hossza és pigmentáltsága rendkívül változatos. – Die an der Innenseite der großen Schamlippen liegenden kleinen Schamlippen (Labia minora pudendi) sind dünne, unbehaarte Hautfalten, deren Form, Länge und Pigmentierung stark variieren.
12. Mivel állományukban zsírszövet alig fordul elő, szerkezetüket elsősorban rugalmas rostokban gazdag kötőszövet, számos ér, idegvégződés és faggyúmirigy határozza meg. – Da ihr Gewebe kaum Fett enthält, wird ihr Bau vor allem durch elastischfaserreiches Bindegewebe, zahlreiche Gefäße, Nervenendigungen und Talgdrüsen bestimmt.
13. Elöl mindkét kis szeméremajak két lemezre válik, amelyek közül a felsők a csikló előbőrét (preputium clitoridis), az alsók pedig annak fékét (frenulum clitoridis) képezik. – Vorn teilt sich jede kleine Schamlippe in zwei Blätter, von denen die oberen die Klitorisvorhaut (Preputium clitoridis) und die unteren das Klitorisbändchen (Frenulum clitoridis) bilden.
14. Hátrafelé haladva a kisajkak fokozatosan ellaposodnak, majd egymással egyesülve kialakíthatják a szeméremajkak fékét (frenulum labiorum pudendi). – Nach hinten werden die kleinen Schamlippen zunehmend flacher und können sich schließlich zum Lippenbändchen (Frenulum labiorum pudendi) vereinigen.
15. A kis szeméremajkak által közrefogott hosszanti tér a hüvelyelőcsarnok (vestibulum vaginae), amelybe a húgycső, a hüvely és több mirigy kivezető járata nyílik. – Der von den kleinen Schamlippen eingeschlossene längliche Raum ist der Scheidenvorhof (Vestibulum vaginae), in den Harnröhre, Scheide und die Ausführungsgänge mehrerer Drüsen münden.
16. Elülső határát a csikló körüli redők, oldalsó határait a kis szeméremajkak, hátulsó végét pedig a hüvelynyílás mögötti rövid előcsarnoki terület alkotja. – Seine vordere Begrenzung bilden die Falten um die Klitoris, seine seitlichen Begrenzungen die kleinen Schamlippen und sein hinteres Ende der kurze Vorhofbereich hinter der Scheidenöffnung.
17. Az előcsarnok elülső részén nyílik a női húgycső külső nyílása (ostium urethrae externum), amely rendszerint a csikló és a hüvelybemenet között ismerhető fel. – Im vorderen Abschnitt des Vorhofs liegt die äußere Öffnung der weiblichen Harnröhre (Ostium urethrae externum), die gewöhnlich zwischen Klitoris und Scheideneingang erkennbar ist.
18. Közvetlen környezetében torkollanak a húgycső melletti mirigyek (glandulae paraurethrales) járatai, amelyek váladékukkal hozzájárulnak a nyílás körüli felszín nedvesen tartásához. – In ihrer unmittelbaren Umgebung münden die Gänge der paraurethralen Drüsen (Glandulae paraurethrales), deren Sekret zur Befeuchtung der Oberfläche um die Öffnung beiträgt.
19. Ettől hátrafelé található a hüvely külső nyílása (ostium vaginae), amelynek mérete és alakja az életkor, a hormonális állapot és korábbi szülések hatására változhat. – Dahinter befindet sich die äußere Scheidenöffnung (Ostium vaginae), deren Größe und Form sich durch Alter, hormonellen Zustand und vorausgegangene Geburten verändern können.
20. A hüvelynyílást részben szűzhártyának nevezett nyálkahártyaredő (hymen) szegélyezheti, amely normális körülmények között nem zárja el teljesen a hüvely üregét. – Die Scheidenöffnung kann teilweise von einer als Jungfernhäutchen bezeichneten Schleimhautfalte (Hymen) gesäumt werden, die das Scheidenlumen normalerweise nicht vollständig verschließt.
21. Alakja lehet gyűrűs, félhold alakú vagy szabálytalan, ezért megjelenéséből önmagában sem korábbi nemi érintkezésre, sem annak hiányára nem lehet megbízhatóan következtetni. – Seine Form kann ringförmig, halbmondförmig oder unregelmäßig sein, weshalb sein Aussehen allein keinen zuverlässigen Schluss auf früheren Geschlechtsverkehr oder dessen Ausbleiben erlaubt.
22. A redő sérülése vagy szülés utáni átalakulása során visszamaradó kisebb nyálkahártyarészleteket szűzhártyamaradványoknak (carunculae hymenales) nevezzük. – Die nach Verletzung der Falte oder ihrer Umgestaltung infolge einer Geburt verbleibenden kleinen Schleimhautanteile werden als Hymenalreste (Carunculae hymenales) bezeichnet.
23. A nagy előcsarnoki mirigyek (glandulae vestibulares majores) páros, borsónyi képletek, amelyek a hüvelynyílástól kétoldalt és hátul, a gát mélyebb szöveteiben helyezkednek el. – Die großen Vorhofdrüsen (Glandulae vestibulares majores) sind paarige, etwa erbsengroße Gebilde, die beiderseits hinter der Scheidenöffnung in den tieferen Geweben des Dammes liegen.
24. Hosszabb kivezető járataik előrefelé haladva a hüvelyelőcsarnokba nyílnak, rendszerint a kis szeméremajkak és a szűzhártya maradványai közötti barázdában. – Ihre längeren Ausführungsgänge ziehen nach vorn und münden gewöhnlich in der Furche zwischen den kleinen Schamlippen und den Hymenalresten in den Scheidenvorhof.
25. Nemi izgalom idején termelődő nyákos váladékuk síkosítja az előcsarnokot, bár a felszín nedvesítésében a környező kisebb mirigyek és szöveti folyadék is részt vesz. – Ihr bei sexueller Erregung gebildetes schleimiges Sekret gleitfähig macht den Vorhof, wobei auch kleinere Drüsen der Umgebung und Gewebsflüssigkeit an der Befeuchtung beteiligt sind.
26. Számos kis előcsarnoki mirigy (glandulae vestibulares minores) elszórtan fekszik az előcsarnok falában, rövid járataik pedig közvetlenül annak felszínére vezetik váladékukat. – Zahlreiche kleine Vorhofdrüsen (Glandulae vestibulares minores) liegen verstreut in der Vorhofwand und leiten ihr Sekret durch kurze Gänge unmittelbar an deren Oberfläche.
27. A kis szeméremajkak tövének mélyén, a hüvelynyílás két oldalán helyezkednek el az előcsarnoki gumók (bulbi vestibuli), amelyek páros, vénás vérrel telődő merevedőtestek. – Tief an der Basis der kleinen Schamlippen liegen beiderseits der Scheidenöffnung die Vorhofschwellkörper (Bulbi vestibuli), paarige, sich mit venösem Blut füllende erektile Gebilde.
28. Az előcsarnok elülső végén látható csiklómakkot a kisajkakból kialakuló redők övezik, míg a csikló nagyobb része rejtetten, a szeméremcsontok közelében fekszik. – Am vorderen Ende des Vorhofs wird die sichtbare Klitoriseichel von aus den kleinen Schamlippen entstehenden Falten umgeben, während der größere Teil der Klitoris verborgen nahe den Schambeinen liegt.
29. A szeméremtest felszínén a szarusodó bőr fokozatosan megy át vékonyabb, nedvesebb és kevésbé szarusodó hámborításba, ami megfelel az eltérő mechanikai igénybevételnek. – An der Oberfläche der Vulva geht verhornende Haut allmählich in eine dünnere, feuchtere und weniger verhornende Epithelbedeckung über, was der unterschiedlichen mechanischen Beanspruchung entspricht.
30. Szőrtüszők főként a szeméremdombon és a nagy szeméremajkak külső felszínén fordulnak elő, míg a kisajkak és az előcsarnok területéről hiányoznak. – Haarfollikel kommen vor allem am Schamberg und an der Außenfläche der großen Schamlippen vor, während sie an den kleinen Schamlippen und im Vorhof fehlen.
31. A kötőszövetben elhelyezkedő számos szabad idegvégződés és érzőtestecske érintést, nyomást, hőmérsékletet és fájdalmat közvetít, egyúttal szerepet játszva a szexuális érzékelésben. – Zahlreiche freie Nervenendigungen und sensible Körperchen im Bindegewebe vermitteln Berührung, Druck, Temperatur und Schmerz und wirken zugleich an der sexuellen Wahrnehmung mit.
32. Artériás vérét kívülről főként a külső szeméremverőerek, mélyebb részein pedig a belső szeméremverőér ágai biztosítják, amelyek egymással gazdag összeköttetéseket képeznek. – Arterielles Blut erhält die Vulva oberflächlich vor allem aus den äußeren Schamarterien und in ihren tieferen Teilen aus Ästen der inneren Schamarterie, die reich miteinander verbunden sind.
33. A vénás vér részben a külső és belső szeméremvénákba, a csikló környezetéből pedig annak háti vénáin keresztül a medence vénás fonataiba jut. – Das venöse Blut fließt teilweise in die äußeren und inneren Schamvenen sowie aus der Klitorisregion über deren Rückenvenen in die venösen Geflechte des Beckens ab.
34. Nyirokereinek többsége a lágyékhajlat felszínes nyirokcsomóihoz vezet, ezért a szeméremtest gyulladásos vagy daganatos folyamatai gyakran ezeket a csomókat érintik először. – Die meisten Lymphgefäße führen zu den oberflächlichen Leistenlymphknoten, weshalb entzündliche oder neoplastische Prozesse der Vulva häufig zunächst diese Knoten betreffen.
35. Érző beidegzésében elöl a lágyékideg és a nemi-combideg, hátul pedig főként a szeméremideg ágai vesznek részt, miközben vegetatív rostok szabályozzák a mirigyeket és a merevedőszövetek vértelődését. – An der sensiblen Innervation sind vorn der Leisten- und der Genitofemoralnerv, hinten vor allem Äste des Schamnervs beteiligt, während vegetative Fasern die Drüsen und die Blutfüllung der Schwellkörper steuern.
(aufklappen)magyar
1. A szeméremtest (vulva) a nő külső nemi szerveinek összessége, amelyhez a szeméremdomb, a szeméremajkak, a hüvelyelőcsarnok, a csikló és az előcsarnoki mirigyek tartoznak.
2. A szeméremcsonti összenövés alsó szélétől a gát elülső részéig terjedő terület közvetlenül a medencefenék alatt, a combok medialis felszínei között helyezkedik el.
3. Elöl a szeméremdomb (mons pubis) alkotja a terület legkiemelkedőbb részét, amely zsírszövetben gazdag bőralatti párnaként fedi a szeméremcsonti összenövést.
4. A serdülőkortól kezdve a szeméremdomb bőrét erős végleges szőrzet borítja, miközben faggyú- és verejtékmirigyei a környező bőr függelékeihez hasonlóan működnek.
5. A szeméremdombról hátrafelé húzódó nagy szeméremajkak (labia majora pudendi) hosszanti bőrredők, amelyek két oldalról határolják és nyugalomban többnyire elfedik a szeméremrést.
6. Külső felszínük rendszerint pigmentált, szőrrel borított és szárazabb, belső oldaluk viszont simább, kevésbé szőrös, valamint fokozatosan nyálkahártyaszerűvé válik.
7. A nagy szeméremajkak belsejében laza kötőszövet, változó mennyiségű zsír, simaizomrostok, továbbá gazdag ér- és ideghálózat található.
8. Ide érkezik a méh kerek szalagjának (ligamentum teres uteri) végső része is, amely a lágyékcsatornán áthaladva kötőszövetesen szétterül a nagy szeméremajkakban.
9. Elülső és hátulsó végük egymással összekapcsolódva létrehozhatja az ajkak elülső, illetve hátulsó összeköttetését, bár ezek fejlettsége egyénenként jelentősen eltérhet.
10. Mechanikai szempontból a nagy szeméremajkak puha védőpárnát képeznek, amely mérsékli a külső behatásokat, és részben elzárja az érzékenyebb belső képleteket.
11. A nagyajkak belső oldalán fekvő kis szeméremajkak (labia minora pudendi) vékony, szőrtelen bőrredők, amelyek alakja, hossza és pigmentáltsága rendkívül változatos.
12. Mivel állományukban zsírszövet alig fordul elő, szerkezetüket elsősorban rugalmas rostokban gazdag kötőszövet, számos ér, idegvégződés és faggyúmirigy határozza meg.
13. Elöl mindkét kis szeméremajak két lemezre válik, amelyek közül a felsők a csikló előbőrét (preputium clitoridis), az alsók pedig annak fékét (frenulum clitoridis) képezik.
14. Hátrafelé haladva a kisajkak fokozatosan ellaposodnak, majd egymással egyesülve kialakíthatják a szeméremajkak fékét (frenulum labiorum pudendi).
15. A kis szeméremajkak által közrefogott hosszanti tér a hüvelyelőcsarnok (vestibulum vaginae), amelybe a húgycső, a hüvely és több mirigy kivezető járata nyílik.
16. Elülső határát a csikló körüli redők, oldalsó határait a kis szeméremajkak, hátulsó végét pedig a hüvelynyílás mögötti rövid előcsarnoki terület alkotja.
17. Az előcsarnok elülső részén nyílik a női húgycső külső nyílása (ostium urethrae externum), amely rendszerint a csikló és a hüvelybemenet között ismerhető fel.
18. Közvetlen környezetében torkollanak a húgycső melletti mirigyek (glandulae paraurethrales) járatai, amelyek váladékukkal hozzájárulnak a nyílás körüli felszín nedvesen tartásához.
19. Ettől hátrafelé található a hüvely külső nyílása (ostium vaginae), amelynek mérete és alakja az életkor, a hormonális állapot és korábbi szülések hatására változhat.
20. A hüvelynyílást részben szűzhártyának nevezett nyálkahártyaredő (hymen) szegélyezheti, amely normális körülmények között nem zárja el teljesen a hüvely üregét.
21. Alakja lehet gyűrűs, félhold alakú vagy szabálytalan, ezért megjelenéséből önmagában sem korábbi nemi érintkezésre, sem annak hiányára nem lehet megbízhatóan következtetni.
22. A redő sérülése vagy szülés utáni átalakulása során visszamaradó kisebb nyálkahártyarészleteket szűzhártyamaradványoknak (carunculae hymenales) nevezzük.
23. A nagy előcsarnoki mirigyek (glandulae vestibulares majores) páros, borsónyi képletek, amelyek a hüvelynyílástól kétoldalt és hátul, a gát mélyebb szöveteiben helyezkednek el.
24. Hosszabb kivezető járataik előrefelé haladva a hüvelyelőcsarnokba nyílnak, rendszerint a kis szeméremajkak és a szűzhártya maradványai közötti barázdában.
25. Nemi izgalom idején termelődő nyákos váladékuk síkosítja az előcsarnokot, bár a felszín nedvesítésében a környező kisebb mirigyek és szöveti folyadék is részt vesz.
26. Számos kis előcsarnoki mirigy (glandulae vestibulares minores) elszórtan fekszik az előcsarnok falában, rövid járataik pedig közvetlenül annak felszínére vezetik váladékukat.
27. A kis szeméremajkak tövének mélyén, a hüvelynyílás két oldalán helyezkednek el az előcsarnoki gumók (bulbi vestibuli), amelyek páros, vénás vérrel telődő merevedőtestek.
28. Az előcsarnok elülső végén látható csiklómakkot a kisajkakból kialakuló redők övezik, míg a csikló nagyobb része rejtetten, a szeméremcsontok közelében fekszik.
29. A szeméremtest felszínén a szarusodó bőr fokozatosan megy át vékonyabb, nedvesebb és kevésbé szarusodó hámborításba, ami megfelel az eltérő mechanikai igénybevételnek.
30. Szőrtüszők főként a szeméremdombon és a nagy szeméremajkak külső felszínén fordulnak elő, míg a kisajkak és az előcsarnok területéről hiányoznak.
31. A kötőszövetben elhelyezkedő számos szabad idegvégződés és érzőtestecske érintést, nyomást, hőmérsékletet és fájdalmat közvetít, egyúttal szerepet játszva a szexuális érzékelésben.
32. Artériás vérét kívülről főként a külső szeméremverőerek, mélyebb részein pedig a belső szeméremverőér ágai biztosítják, amelyek egymással gazdag összeköttetéseket képeznek.
33. A vénás vér részben a külső és belső szeméremvénákba, a csikló környezetéből pedig annak háti vénáin keresztül a medence vénás fonataiba jut.
34. Nyirokereinek többsége a lágyékhajlat felszínes nyirokcsomóihoz vezet, ezért a szeméremtest gyulladásos vagy daganatos folyamatai gyakran ezeket a csomókat érintik először.
35. Érző beidegzésében elöl a lágyékideg és a nemi-combideg, hátul pedig főként a szeméremideg ágai vesznek részt, miközben vegetatív rostok szabályozzák a mirigyeket és a merevedőszövetek vértelődését.
(aufklappen)német
1. Die Vulva umfasst die äußeren weiblichen Geschlechtsorgane, zu denen Schamberg, Schamlippen, Scheidenvorhof, Klitoris und Vorhofdrüsen gehören.
2. Das vom Unterrand der Schambeinfuge bis zum vorderen Damm reichende Gebiet liegt unmittelbar unterhalb des Beckenbodens zwischen den medialen Flächen der Oberschenkel.
3. Vorn bildet der Schamberg (Mons pubis) den am stärksten vorspringenden Teil, der als unterhautfettreiches Polster die Schambeinfuge bedeckt.
4. Von der Pubertät an ist die Haut des Schambergs mit kräftiger Terminalbehaarung bedeckt, während ihre Talg- und Schweißdrüsen wie die Hautanhangsgebilde der Umgebung funktionieren.
5. Die vom Schamberg nach hinten ziehenden großen Schamlippen (Labia majora pudendi) sind längliche Hautfalten, welche die Schamspalte beidseits begrenzen und in Ruhe meist bedecken.
6. Ihre Außenfläche ist gewöhnlich pigmentiert, behaart und trockener, während die Innenseite glatter und weniger behaart ist und allmählich einen schleimhautähnlichen Charakter annimmt.
7. Im Inneren der großen Schamlippen liegen lockeres Bindegewebe, unterschiedlich viel Fett, glatte Muskelfasern sowie ein reiches Gefäß- und Nervennetz.
8. Hier endet auch der letzte Abschnitt des runden Gebärmutterbandes (Ligamentum teres uteri), der nach Durchtritt durch den Leistenkanal bindegewebig in den großen Schamlippen ausstrahlt.
9. Indem sich ihre vorderen und hinteren Enden miteinander verbinden, können sie die vordere beziehungsweise hintere Lippenkommissur bilden, deren Ausprägung individuell deutlich variiert.
10. Mechanisch bilden die großen Schamlippen ein weiches Schutzpolster, das äußere Einwirkungen abschwächt und die empfindlicheren inneren Strukturen teilweise verschließt.
11. Die an der Innenseite der großen Schamlippen liegenden kleinen Schamlippen (Labia minora pudendi) sind dünne, unbehaarte Hautfalten, deren Form, Länge und Pigmentierung stark variieren.
12. Da ihr Gewebe kaum Fett enthält, wird ihr Bau vor allem durch elastischfaserreiches Bindegewebe, zahlreiche Gefäße, Nervenendigungen und Talgdrüsen bestimmt.
13. Vorn teilt sich jede kleine Schamlippe in zwei Blätter, von denen die oberen die Klitorisvorhaut (Preputium clitoridis) und die unteren das Klitorisbändchen (Frenulum clitoridis) bilden.
14. Nach hinten werden die kleinen Schamlippen zunehmend flacher und können sich schließlich zum Lippenbändchen (Frenulum labiorum pudendi) vereinigen.
15. Der von den kleinen Schamlippen eingeschlossene längliche Raum ist der Scheidenvorhof (Vestibulum vaginae), in den Harnröhre, Scheide und die Ausführungsgänge mehrerer Drüsen münden.
16. Seine vordere Begrenzung bilden die Falten um die Klitoris, seine seitlichen Begrenzungen die kleinen Schamlippen und sein hinteres Ende der kurze Vorhofbereich hinter der Scheidenöffnung.
17. Im vorderen Abschnitt des Vorhofs liegt die äußere Öffnung der weiblichen Harnröhre (Ostium urethrae externum), die gewöhnlich zwischen Klitoris und Scheideneingang erkennbar ist.
18. In ihrer unmittelbaren Umgebung münden die Gänge der paraurethralen Drüsen (Glandulae paraurethrales), deren Sekret zur Befeuchtung der Oberfläche um die Öffnung beiträgt.
19. Dahinter befindet sich die äußere Scheidenöffnung (Ostium vaginae), deren Größe und Form sich durch Alter, hormonellen Zustand und vorausgegangene Geburten verändern können.
20. Die Scheidenöffnung kann teilweise von einer als Jungfernhäutchen bezeichneten Schleimhautfalte (Hymen) gesäumt werden, die das Scheidenlumen normalerweise nicht vollständig verschließt.
21. Seine Form kann ringförmig, halbmondförmig oder unregelmäßig sein, weshalb sein Aussehen allein keinen zuverlässigen Schluss auf früheren Geschlechtsverkehr oder dessen Ausbleiben erlaubt.
22. Die nach Verletzung der Falte oder ihrer Umgestaltung infolge einer Geburt verbleibenden kleinen Schleimhautanteile werden als Hymenalreste (Carunculae hymenales) bezeichnet.
23. Die großen Vorhofdrüsen (Glandulae vestibulares majores) sind paarige, etwa erbsengroße Gebilde, die beiderseits hinter der Scheidenöffnung in den tieferen Geweben des Dammes liegen.
24. Ihre längeren Ausführungsgänge ziehen nach vorn und münden gewöhnlich in der Furche zwischen den kleinen Schamlippen und den Hymenalresten in den Scheidenvorhof.
25. Ihr bei sexueller Erregung gebildetes schleimiges Sekret gleitfähig macht den Vorhof, wobei auch kleinere Drüsen der Umgebung und Gewebsflüssigkeit an der Befeuchtung beteiligt sind.
26. Zahlreiche kleine Vorhofdrüsen (Glandulae vestibulares minores) liegen verstreut in der Vorhofwand und leiten ihr Sekret durch kurze Gänge unmittelbar an deren Oberfläche.
27. Tief an der Basis der kleinen Schamlippen liegen beiderseits der Scheidenöffnung die Vorhofschwellkörper (Bulbi vestibuli), paarige, sich mit venösem Blut füllende erektile Gebilde.
28. Am vorderen Ende des Vorhofs wird die sichtbare Klitoriseichel von aus den kleinen Schamlippen entstehenden Falten umgeben, während der größere Teil der Klitoris verborgen nahe den Schambeinen liegt.
29. An der Oberfläche der Vulva geht verhornende Haut allmählich in eine dünnere, feuchtere und weniger verhornende Epithelbedeckung über, was der unterschiedlichen mechanischen Beanspruchung entspricht.
30. Haarfollikel kommen vor allem am Schamberg und an der Außenfläche der großen Schamlippen vor, während sie an den kleinen Schamlippen und im Vorhof fehlen.
31. Zahlreiche freie Nervenendigungen und sensible Körperchen im Bindegewebe vermitteln Berührung, Druck, Temperatur und Schmerz und wirken zugleich an der sexuellen Wahrnehmung mit.
32. Arterielles Blut erhält die Vulva oberflächlich vor allem aus den äußeren Schamarterien und in ihren tieferen Teilen aus Ästen der inneren Schamarterie, die reich miteinander verbunden sind.
33. Das venöse Blut fließt teilweise in die äußeren und inneren Schamvenen sowie aus der Klitorisregion über deren Rückenvenen in die venösen Geflechte des Beckens ab.
34. Die meisten Lymphgefäße führen zu den oberflächlichen Leistenlymphknoten, weshalb entzündliche oder neoplastische Prozesse der Vulva häufig zunächst diese Knoten betreffen.
35. An der sensiblen Innervation sind vorn der Leisten- und der Genitofemoralnerv, hinten vor allem Äste des Schamnervs beteiligt, während vegetative Fasern die Drüsen und die Blutfüllung der Schwellkörper steuern.