modjor.de

8.4.3 – Anatomie lang


8.4.3 – A vérkép és az immunválasz alapjai – Blutbild und Grundzüge der Immunantwort


1. A vérkép mennyiségi és alaktani adatokat szolgáltat a vér alakos elemeiről, ezért a vérképzés és az immunrendszer állapotának alapvető vizsgálata. – Das Blutbild liefert quantitative und morphologische Daten über die zellulären Blutbestandteile und ist daher eine grundlegende Untersuchung von Blutbildung und Immunsystem.

2. A teljes vérkép a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számát, valamint több, belőlük származtatott mérőszámot együttesen tartalmaz. – Das vollständige Blutbild enthält die Anzahl der Erythrozyten, Leukozyten und Thrombozyten sowie mehrere daraus abgeleitete Messwerte.

3. Mivel az immunvédelem sejtes elemei a fehérvérsejtek közé tartoznak, ebben az összefüggésben különösen a leukociták száma és megoszlása jelentős. – Da die zellulären Elemente der Immunabwehr zu den weißen Blutkörperchen gehören, sind in diesem Zusammenhang besonders Zahl und Verteilung der Leukozyten bedeutsam.

4. Korszerű laboratóriumokban automatizált készülékek számolják meg a sejteket, miközben méretük, belső szerkezetük és festődési tulajdonságaik alapján csoportosítják őket. – In modernen Laboratorien werden die Zellen durch automatisierte Geräte gezählt und zugleich anhand ihrer Größe, inneren Struktur und Färbungseigenschaften klassifiziert.

5. Az eredmények értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a referencia-tartományok életkor, nem, élettani állapot és laboratóriumi módszer szerint bizonyos mértékben eltérhetnek. – Bei der Beurteilung der Ergebnisse ist zu berücksichtigen, dass die Referenzbereiche je nach Alter, Geschlecht, physiologischem Zustand und Labormethode etwas variieren können.

6. Önmagában az összes fehérvérsejt száma csak korlátozott tájékoztatást ad, mert nem mutatja meg, melyik sejttípus aránya változott meg. – Die Gesamtzahl der weißen Blutkörperchen allein liefert nur begrenzte Informationen, weil sie nicht erkennen lässt, welcher Zelltyp seinen Anteil verändert hat.

7. Ezt egészíti ki a differenciált vérkép, amely külön-külön határozza meg a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták, továbbá a limfociták és monociták arányát. – Ergänzt wird sie durch das Differenzialblutbild, das die Anteile der neutrophilen, eosinophilen und basophilen Granulozyten sowie der Lymphozyten und Monozyten getrennt bestimmt.

8. Egy átlagos felnőtt vérmintájában hozzávetőleg 60% neutrofil granulocita, 30% limfocita, 6% monocita, 3% eozinofil és 1% bazofil granulocita található. – In einer durchschnittlichen Blutprobe eines Erwachsenen finden sich ungefähr 60 % neutrophile Granulozyten, 30 % Lymphozyten, 6 % Monozyten, 3 % eosinophile und 1 % basophile Granulozyten.

9. A százalékos megoszlás mellett az abszolút sejtszámokat is meg kell vizsgálni, mert egy látszólag magas arány alacsony összes leukocitaszám mellett félrevezető lehet. – Neben der prozentualen Verteilung müssen auch die absoluten Zellzahlen betrachtet werden, weil ein scheinbar hoher Anteil bei niedriger Gesamtleukozytenzahl irreführend sein kann.

10. Amennyiben a keringő fehérvérsejtek száma meghaladja a referencia-tartományt, leukocytosisról, csökkenése esetén pedig leukopeniáról beszélünk. – Überschreitet die Zahl der zirkulierenden weißen Blutkörperchen den Referenzbereich, spricht man von einer Leukozytose, bei ihrer Verminderung von einer Leukopenie.

11. Ezek az eltérések nem önálló betegségek, hanem olyan leletek, amelyek fokozott sejtképzésre, megváltozott felszabadulásra, átrendeződésre vagy sejtpusztulásra utalhatnak. – Diese Abweichungen sind keine eigenständigen Krankheiten, sondern Befunde, die auf gesteigerte Zellbildung, veränderte Freisetzung, Umverteilung oder Zelluntergang hinweisen können.

12. Attól függően, hogy melyik sejtcsoport szaporodik fel, neutrophiliáról, lymphocytosisról, monocytosisról, eosinophiliáról vagy ritkábban basophiliáról beszélhetünk. – Je nachdem, welche Zellgruppe vermehrt ist, kann eine Neutrophilie, Lymphozytose, Monozytose, Eosinophilie oder seltener eine Basophilie vorliegen.

13. A mikroszkópos vérkenet akkor különösen értékes, ha az automata szokatlan sejtmegoszlást jelez, vagy éretlen, illetve rendellenes alakú sejteket észlel. – Der mikroskopische Blutausstrich ist besonders wertvoll, wenn das Analysegerät eine ungewöhnliche Zellverteilung anzeigt oder unreife beziehungsweise abnorm geformte Zellen erkennt.

14. Festett kenetben a sejtmag alakja, a sejtplazma színe és a szemcsézettség jellege alapján az egyes leukocitatípusok közvetlenül elkülöníthetők. – Im gefärbten Ausstrich lassen sich die einzelnen Leukozytentypen anhand der Kernform, der Farbe des Zytoplasmas und der Beschaffenheit ihrer Granula unmittelbar unterscheiden.

15. Bár a vérkép a keringő sejtek pillanatnyi összetételét ábrázolja, az immunsejtek jelentős része valójában a szövetekben és a nyirokszervekben működik. – Obwohl das Blutbild die momentane Zusammensetzung der zirkulierenden Zellen abbildet, arbeitet ein erheblicher Teil der Immunzellen tatsächlich in den Geweben und lymphatischen Organen.

16. A vér ezért nem csupán a védekezés helyszíne, hanem olyan szállítási útvonal is, amelyen az immunsejtek a képződési, érési és működési területek között közlekednek. – Das Blut ist daher nicht nur ein Ort der Abwehr, sondern auch ein Transportweg, auf dem Immunzellen zwischen Bildungs-, Reifungs- und Wirkungsorten verkehren.

17. Gyulladásos jelzések hatására egyes leukociták az érfalhoz tapadnak, majd az endotélsejtek között átlépve elhagyják a keringést. – Unter dem Einfluss entzündlicher Signale haften bestimmte Leukozyten an der Gefäßwand und verlassen anschließend die Blutbahn, indem sie zwischen den Endothelzellen hindurchtreten.

18. Ezt a kilépést diapedesisnek nevezik, amely lehetővé teszi, hogy a sejtek a vérből közvetlenül a károsodott vagy fertőzött szövetbe jussanak. – Dieser Austritt wird als Diapedese bezeichnet und ermöglicht es den Zellen, aus dem Blut unmittelbar in geschädigtes oder infiziertes Gewebe zu gelangen.

19. A veleszületett immunvédelem gyorsan működő sejtjei nem egyetlen meghatározott kórokozót, hanem idegen vagy veszélyt jelző szerkezeti mintázatokat ismernek fel. – Die rasch wirkenden Zellen der angeborenen Immunabwehr erkennen nicht einen einzigen bestimmten Erreger, sondern fremde oder gefahranzeigende Strukturmuster.

20. Közülük a neutrofil granulociták hamar elérik a gyulladás helyét, míg a szövetbe jutó monociták többek között falósejtekké alakulhatnak. – Unter ihnen erreichen die neutrophilen Granulozyten den Entzündungsort rasch, während in das Gewebe eingewanderte Monozyten unter anderem zu Fresszellen heranreifen können.

21. A fagocitáló sejtek bekebelezik a mikroorganizmusokat és a sejttörmeléket, majd lebontják azokat, miközben egy részük a szerzett immunválasz megindításában is közreműködik. – Phagozytierende Zellen nehmen Mikroorganismen und Zelltrümmer auf und bauen sie ab, wobei einige von ihnen zugleich an der Einleitung der erworbenen Immunantwort mitwirken.

22. Antigénnek nevezzük azt a molekulát vagy molekularészletet, amelyet az immunrendszer sejtjei sajátos szerkezete alapján felismerhetnek. – Als Antigen bezeichnet man ein Molekül oder Molekülfragment, das von den Zellen des Immunsystems aufgrund seiner besonderen Struktur erkannt werden kann.

23. Bizonyos falósejtek és más antigénbemutató sejtek a felvett anyag részleteit a felszínükön jelenítik meg, ezáltal kapcsolatot teremtenek a két védekezési rendszer között. – Bestimmte Fresszellen und andere antigenpräsentierende Zellen stellen Bruchstücke des aufgenommenen Materials an ihrer Oberfläche dar und verbinden dadurch die beiden Abwehrsysteme miteinander.

24. A szerzett immunválasz alapját olyan limfociták alkotják, amelyek mindegyike meghatározott antigénszerkezet felismerésére alkalmas receptorokat hordoz. – Die Grundlage der erworbenen Immunantwort bilden Lymphozyten, von denen jeder Rezeptoren zur Erkennung einer bestimmten Antigenstruktur trägt.

25. Noha a B- és T-limfociták közönséges vérkenetben többnyire nem különíthetők el biztosan, fejlődésük, érési helyük és későbbi feladatuk eltér egymástól. – Obwohl B- und T-Lymphozyten in einem gewöhnlichen Blutausstrich meist nicht sicher voneinander unterschieden werden können, unterscheiden sich ihre Entwicklung, ihr Reifungsort und ihre spätere Aufgabe.

26. Az elsődleges nyirokszervekben, vagyis a vörös csontvelőben és a csecsemőmirigyben a limfociták létrejönnek, érnek, illetve működésre alkalmas sejtkészletté válogatódnak. – In den primären lymphatischen Organen, dem roten Knochenmark und dem Thymus, entstehen und reifen die Lymphozyten beziehungsweise werden zu einem funktionsfähigen Zellbestand ausgewählt.

27. Míg a B-limfociták emberben a csontvelőben fejezik be érésük lényeges szakaszait, a T-sejtek előalakjai a vérrel a csecsemőmirigybe vándorolnak. – Während die B-Lymphozyten beim Menschen wesentliche Schritte ihrer Reifung im Knochenmark abschließen, wandern die Vorläufer der T-Zellen mit dem Blut in den Thymus.

28. A másodlagos nyirokszervekhez tartozó nyirokcsomók, lép és nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövetek ezzel szemben az antigének és az érett immunsejtek találkozását szervezik. – Die zu den sekundären lymphatischen Organen gehörenden Lymphknoten, die Milz und die schleimhautassoziierten lymphatischen Gewebe organisieren dagegen die Begegnung von Antigenen und reifen Immunzellen.

29. Folyamatos keringésük során a limfociták a vérből a nyirokszövetekbe lépnek, majd a nyirokereken és végül ismét a vérkeringésen keresztül más területekre jutnak. – Während ihrer fortlaufenden Zirkulation treten die Lymphozyten aus dem Blut in lymphatische Gewebe ein und gelangen über die Lymphgefäße und schließlich erneut über die Blutbahn in andere Gebiete.

30. A nyirokcsomók elsősorban a szövetekből érkező nyirkot ellenőrzik, a lép viszont a vérrel szállított antigéneket és elöregedett vérsejteket szűri ki. – Die Lymphknoten überwachen vor allem die aus den Geweben kommende Lymphe, während die Milz im Blut transportierte Antigene und gealterte Blutzellen herausfiltert.

31. A legtöbb nyirokszervben hálózatos kötőszövet alkotja azt a finom vázat, amelynek üregeiben nagy számban helyezkednek el a mozgékony immunsejtek. – In den meisten lymphatischen Organen bildet retikuläres Bindegewebe das feine Gerüst, in dessen Zwischenräumen zahlreiche bewegliche Immunzellen liegen.

32. Kivételt jelent a csecsemőmirigy, amelynek támasztóállományát nem retikuláris kötőszöveti sejtek, hanem egymással összekapcsolódó hámretikulumsejtek hozzák létre. – Eine Ausnahme bildet der Thymus, dessen Stützgerüst nicht von retikulären Bindegewebszellen, sondern von miteinander verbundenen epithelialen Retikulumzellen gebildet wird.

33. A másodlagos nyirokszövetekben a B-limfociták gyakran nyiroktüszőkbe rendeződnek, amelyek antigénhatás után világosabb csíraközpontot fejleszthetnek. – In sekundären lymphatischen Geweben ordnen sich B-Lymphozyten häufig zu Lymphfollikeln an, die nach Antigenkontakt ein helleres Keimzentrum entwickeln können.

34. A T-limfocitákban gazdag területek többnyire a tüszök mellett helyezkednek el, így a szövettani metszetben a két sejtrendszer térbeli elkülönülése is felismerhető. – Die an T-Lymphozyten reichen Gebiete liegen meist neben den Follikeln, sodass im histologischen Schnitt auch die räumliche Trennung der beiden Zellsysteme erkennbar wird.

35. A vérkép tehát a keringő sejtek pillanatfelvétele, míg a nyirokszervek szövettani felépítése azt mutatja meg, hol érnek, találkoznak és rendeződnek működési egységekbe ezek a sejtek. – Das Blutbild ist somit eine Momentaufnahme der zirkulierenden Zellen, während der histologische Aufbau der lymphatischen Organe zeigt, wo diese Zellen reifen, einander begegnen und sich zu funktionellen Einheiten ordnen.

(aufklappen)magyar

1. A vérkép mennyiségi és alaktani adatokat szolgáltat a vér alakos elemeiről, ezért a vérképzés és az immunrendszer állapotának alapvető vizsgálata.

2. A teljes vérkép a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számát, valamint több, belőlük származtatott mérőszámot együttesen tartalmaz.

3. Mivel az immunvédelem sejtes elemei a fehérvérsejtek közé tartoznak, ebben az összefüggésben különösen a leukociták száma és megoszlása jelentős.

4. Korszerű laboratóriumokban automatizált készülékek számolják meg a sejteket, miközben méretük, belső szerkezetük és festődési tulajdonságaik alapján csoportosítják őket.

5. Az eredmények értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a referencia-tartományok életkor, nem, élettani állapot és laboratóriumi módszer szerint bizonyos mértékben eltérhetnek.

6. Önmagában az összes fehérvérsejt száma csak korlátozott tájékoztatást ad, mert nem mutatja meg, melyik sejttípus aránya változott meg.

7. Ezt egészíti ki a differenciált vérkép, amely külön-külön határozza meg a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták, továbbá a limfociták és monociták arányát.

8. Egy átlagos felnőtt vérmintájában hozzávetőleg 60% neutrofil granulocita, 30% limfocita, 6% monocita, 3% eozinofil és 1% bazofil granulocita található.

9. A százalékos megoszlás mellett az abszolút sejtszámokat is meg kell vizsgálni, mert egy látszólag magas arány alacsony összes leukocitaszám mellett félrevezető lehet.

10. Amennyiben a keringő fehérvérsejtek száma meghaladja a referencia-tartományt, leukocytosisról, csökkenése esetén pedig leukopeniáról beszélünk.

11. Ezek az eltérések nem önálló betegségek, hanem olyan leletek, amelyek fokozott sejtképzésre, megváltozott felszabadulásra, átrendeződésre vagy sejtpusztulásra utalhatnak.

12. Attól függően, hogy melyik sejtcsoport szaporodik fel, neutrophiliáról, lymphocytosisról, monocytosisról, eosinophiliáról vagy ritkábban basophiliáról beszélhetünk.

13. A mikroszkópos vérkenet akkor különösen értékes, ha az automata szokatlan sejtmegoszlást jelez, vagy éretlen, illetve rendellenes alakú sejteket észlel.

14. Festett kenetben a sejtmag alakja, a sejtplazma színe és a szemcsézettség jellege alapján az egyes leukocitatípusok közvetlenül elkülöníthetők.

15. Bár a vérkép a keringő sejtek pillanatnyi összetételét ábrázolja, az immunsejtek jelentős része valójában a szövetekben és a nyirokszervekben működik.

16. A vér ezért nem csupán a védekezés helyszíne, hanem olyan szállítási útvonal is, amelyen az immunsejtek a képződési, érési és működési területek között közlekednek.

17. Gyulladásos jelzések hatására egyes leukociták az érfalhoz tapadnak, majd az endotélsejtek között átlépve elhagyják a keringést.

18. Ezt a kilépést diapedesisnek nevezik, amely lehetővé teszi, hogy a sejtek a vérből közvetlenül a károsodott vagy fertőzött szövetbe jussanak.

19. A veleszületett immunvédelem gyorsan működő sejtjei nem egyetlen meghatározott kórokozót, hanem idegen vagy veszélyt jelző szerkezeti mintázatokat ismernek fel.

20. Közülük a neutrofil granulociták hamar elérik a gyulladás helyét, míg a szövetbe jutó monociták többek között falósejtekké alakulhatnak.

21. A fagocitáló sejtek bekebelezik a mikroorganizmusokat és a sejttörmeléket, majd lebontják azokat, miközben egy részük a szerzett immunválasz megindításában is közreműködik.

22. Antigénnek nevezzük azt a molekulát vagy molekularészletet, amelyet az immunrendszer sejtjei sajátos szerkezete alapján felismerhetnek.

23. Bizonyos falósejtek és más antigénbemutató sejtek a felvett anyag részleteit a felszínükön jelenítik meg, ezáltal kapcsolatot teremtenek a két védekezési rendszer között.

24. A szerzett immunválasz alapját olyan limfociták alkotják, amelyek mindegyike meghatározott antigénszerkezet felismerésére alkalmas receptorokat hordoz.

25. Noha a B- és T-limfociták közönséges vérkenetben többnyire nem különíthetők el biztosan, fejlődésük, érési helyük és későbbi feladatuk eltér egymástól.

26. Az elsődleges nyirokszervekben, vagyis a vörös csontvelőben és a csecsemőmirigyben a limfociták létrejönnek, érnek, illetve működésre alkalmas sejtkészletté válogatódnak.

27. Míg a B-limfociták emberben a csontvelőben fejezik be érésük lényeges szakaszait, a T-sejtek előalakjai a vérrel a csecsemőmirigybe vándorolnak.

28. A másodlagos nyirokszervekhez tartozó nyirokcsomók, lép és nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövetek ezzel szemben az antigének és az érett immunsejtek találkozását szervezik.

29. Folyamatos keringésük során a limfociták a vérből a nyirokszövetekbe lépnek, majd a nyirokereken és végül ismét a vérkeringésen keresztül más területekre jutnak.

30. A nyirokcsomók elsősorban a szövetekből érkező nyirkot ellenőrzik, a lép viszont a vérrel szállított antigéneket és elöregedett vérsejteket szűri ki.

31. A legtöbb nyirokszervben hálózatos kötőszövet alkotja azt a finom vázat, amelynek üregeiben nagy számban helyezkednek el a mozgékony immunsejtek.

32. Kivételt jelent a csecsemőmirigy, amelynek támasztóállományát nem retikuláris kötőszöveti sejtek, hanem egymással összekapcsolódó hámretikulumsejtek hozzák létre.

33. A másodlagos nyirokszövetekben a B-limfociták gyakran nyiroktüszőkbe rendeződnek, amelyek antigénhatás után világosabb csíraközpontot fejleszthetnek.

34. A T-limfocitákban gazdag területek többnyire a tüszök mellett helyezkednek el, így a szövettani metszetben a két sejtrendszer térbeli elkülönülése is felismerhető.

35. A vérkép tehát a keringő sejtek pillanatfelvétele, míg a nyirokszervek szövettani felépítése azt mutatja meg, hol érnek, találkoznak és rendeződnek működési egységekbe ezek a sejtek.

(aufklappen)német

1. Das Blutbild liefert quantitative und morphologische Daten über die zellulären Blutbestandteile und ist daher eine grundlegende Untersuchung von Blutbildung und Immunsystem.

2. Das vollständige Blutbild enthält die Anzahl der Erythrozyten, Leukozyten und Thrombozyten sowie mehrere daraus abgeleitete Messwerte.

3. Da die zellulären Elemente der Immunabwehr zu den weißen Blutkörperchen gehören, sind in diesem Zusammenhang besonders Zahl und Verteilung der Leukozyten bedeutsam.

4. In modernen Laboratorien werden die Zellen durch automatisierte Geräte gezählt und zugleich anhand ihrer Größe, inneren Struktur und Färbungseigenschaften klassifiziert.

5. Bei der Beurteilung der Ergebnisse ist zu berücksichtigen, dass die Referenzbereiche je nach Alter, Geschlecht, physiologischem Zustand und Labormethode etwas variieren können.

6. Die Gesamtzahl der weißen Blutkörperchen allein liefert nur begrenzte Informationen, weil sie nicht erkennen lässt, welcher Zelltyp seinen Anteil verändert hat.

7. Ergänzt wird sie durch das Differenzialblutbild, das die Anteile der neutrophilen, eosinophilen und basophilen Granulozyten sowie der Lymphozyten und Monozyten getrennt bestimmt.

8. In einer durchschnittlichen Blutprobe eines Erwachsenen finden sich ungefähr 60 % neutrophile Granulozyten, 30 % Lymphozyten, 6 % Monozyten, 3 % eosinophile und 1 % basophile Granulozyten.

9. Neben der prozentualen Verteilung müssen auch die absoluten Zellzahlen betrachtet werden, weil ein scheinbar hoher Anteil bei niedriger Gesamtleukozytenzahl irreführend sein kann.

10. Überschreitet die Zahl der zirkulierenden weißen Blutkörperchen den Referenzbereich, spricht man von einer Leukozytose, bei ihrer Verminderung von einer Leukopenie.

11. Diese Abweichungen sind keine eigenständigen Krankheiten, sondern Befunde, die auf gesteigerte Zellbildung, veränderte Freisetzung, Umverteilung oder Zelluntergang hinweisen können.

12. Je nachdem, welche Zellgruppe vermehrt ist, kann eine Neutrophilie, Lymphozytose, Monozytose, Eosinophilie oder seltener eine Basophilie vorliegen.

13. Der mikroskopische Blutausstrich ist besonders wertvoll, wenn das Analysegerät eine ungewöhnliche Zellverteilung anzeigt oder unreife beziehungsweise abnorm geformte Zellen erkennt.

14. Im gefärbten Ausstrich lassen sich die einzelnen Leukozytentypen anhand der Kernform, der Farbe des Zytoplasmas und der Beschaffenheit ihrer Granula unmittelbar unterscheiden.

15. Obwohl das Blutbild die momentane Zusammensetzung der zirkulierenden Zellen abbildet, arbeitet ein erheblicher Teil der Immunzellen tatsächlich in den Geweben und lymphatischen Organen.

16. Das Blut ist daher nicht nur ein Ort der Abwehr, sondern auch ein Transportweg, auf dem Immunzellen zwischen Bildungs-, Reifungs- und Wirkungsorten verkehren.

17. Unter dem Einfluss entzündlicher Signale haften bestimmte Leukozyten an der Gefäßwand und verlassen anschließend die Blutbahn, indem sie zwischen den Endothelzellen hindurchtreten.

18. Dieser Austritt wird als Diapedese bezeichnet und ermöglicht es den Zellen, aus dem Blut unmittelbar in geschädigtes oder infiziertes Gewebe zu gelangen.

19. Die rasch wirkenden Zellen der angeborenen Immunabwehr erkennen nicht einen einzigen bestimmten Erreger, sondern fremde oder gefahranzeigende Strukturmuster.

20. Unter ihnen erreichen die neutrophilen Granulozyten den Entzündungsort rasch, während in das Gewebe eingewanderte Monozyten unter anderem zu Fresszellen heranreifen können.

21. Phagozytierende Zellen nehmen Mikroorganismen und Zelltrümmer auf und bauen sie ab, wobei einige von ihnen zugleich an der Einleitung der erworbenen Immunantwort mitwirken.

22. Als Antigen bezeichnet man ein Molekül oder Molekülfragment, das von den Zellen des Immunsystems aufgrund seiner besonderen Struktur erkannt werden kann.

23. Bestimmte Fresszellen und andere antigenpräsentierende Zellen stellen Bruchstücke des aufgenommenen Materials an ihrer Oberfläche dar und verbinden dadurch die beiden Abwehrsysteme miteinander.

24. Die Grundlage der erworbenen Immunantwort bilden Lymphozyten, von denen jeder Rezeptoren zur Erkennung einer bestimmten Antigenstruktur trägt.

25. Obwohl B- und T-Lymphozyten in einem gewöhnlichen Blutausstrich meist nicht sicher voneinander unterschieden werden können, unterscheiden sich ihre Entwicklung, ihr Reifungsort und ihre spätere Aufgabe.

26. In den primären lymphatischen Organen, dem roten Knochenmark und dem Thymus, entstehen und reifen die Lymphozyten beziehungsweise werden zu einem funktionsfähigen Zellbestand ausgewählt.

27. Während die B-Lymphozyten beim Menschen wesentliche Schritte ihrer Reifung im Knochenmark abschließen, wandern die Vorläufer der T-Zellen mit dem Blut in den Thymus.

28. Die zu den sekundären lymphatischen Organen gehörenden Lymphknoten, die Milz und die schleimhautassoziierten lymphatischen Gewebe organisieren dagegen die Begegnung von Antigenen und reifen Immunzellen.

29. Während ihrer fortlaufenden Zirkulation treten die Lymphozyten aus dem Blut in lymphatische Gewebe ein und gelangen über die Lymphgefäße und schließlich erneut über die Blutbahn in andere Gebiete.

30. Die Lymphknoten überwachen vor allem die aus den Geweben kommende Lymphe, während die Milz im Blut transportierte Antigene und gealterte Blutzellen herausfiltert.

31. In den meisten lymphatischen Organen bildet retikuläres Bindegewebe das feine Gerüst, in dessen Zwischenräumen zahlreiche bewegliche Immunzellen liegen.

32. Eine Ausnahme bildet der Thymus, dessen Stützgerüst nicht von retikulären Bindegewebszellen, sondern von miteinander verbundenen epithelialen Retikulumzellen gebildet wird.

33. In sekundären lymphatischen Geweben ordnen sich B-Lymphozyten häufig zu Lymphfollikeln an, die nach Antigenkontakt ein helleres Keimzentrum entwickeln können.

34. Die an T-Lymphozyten reichen Gebiete liegen meist neben den Follikeln, sodass im histologischen Schnitt auch die räumliche Trennung der beiden Zellsysteme erkennbar wird.

35. Das Blutbild ist somit eine Momentaufnahme der zirkulierenden Zellen, während der histologische Aufbau der lymphatischen Organe zeigt, wo diese Zellen reifen, einander begegnen und sich zu funktionellen Einheiten ordnen.