14.20 – A gerincvelői idegek és a bőrszelvények – Spinalnerven und Dermatome
1. A gerincvelői idegek (nervi spinales) a gerincvelőt a törzs és a végtagok perifériás képleteivel összekötő páros idegek, amelyek érző, mozgató és részben vegetatív rostokat vezetnek. – Die Spinalnerven (Nervi spinales) sind paarige Nerven, die das Rückenmark mit den peripheren Strukturen von Rumpf und Extremitäten verbinden und sensible, motorische sowie teilweise vegetative Fasern führen.
2. Összesen 31 pár különíthető el: nyolc nyaki, tizenkét mellkasi, öt ágyéki, öt keresztcsonti és egy farokcsonti gerincvelői idegpár. – Insgesamt unterscheidet man 31 Paare: acht zervikale, zwölf thorakale, fünf lumbale, fünf sakrale und ein kokzygeales Spinalnervenpaar.
3. Minden gerincvelői ideg két gyökér egyesülésével jön létre, amelyek eltérő működésű rostokat vezetve kapcsolják a perifériát a gerincvelő megfelelő szelvényéhez. – Jeder Spinalnerv entsteht durch die Vereinigung zweier Wurzeln, die Fasern unterschiedlicher Funktion führen und die Peripherie mit dem entsprechenden Rückenmarkssegment verbinden.
4. A hátsó gyökéren (radix posterior) keresztül a perifériás receptoroktól érkező érző rostok lépnek be a gerincvelőbe, ahol az információ elsősorban a hátsó szarv területére jut. – Über die Hinterwurzel (Radix posterior) treten sensible Fasern von den peripheren Rezeptoren in das Rückenmark ein, wo die Information vor allem das Hinterhorn erreicht.
5. Még a gerincvelőbe való belépés előtt a hátsó gyökér kiszélesedik, és gerincvelői dúcot (ganglion spinale) képez, amely az érző neuronok sejttestjeit tartalmazza. – Noch vor dem Eintritt in das Rückenmark erweitert sich die Hinterwurzel zum Spinalganglion (Ganglion spinale), das die Zellkörper der sensiblen Neurone enthält.
6. E neuronok perifériás nyúlványai a bőr, az izmok és az ízületek receptoraihoz vezetnek, centrális nyúlványaik pedig megszakítás nélkül lépnek be a gerincvelőbe. – Die peripheren Fortsätze dieser Neurone ziehen zu Rezeptoren der Haut, Muskeln und Gelenke, während ihre zentralen Fortsätze ohne Umschaltung in das Rückenmark eintreten.
7. Az elülső gyökér (radix anterior) ezzel szemben főként efferens rostokat tartalmaz, amelyek a gerincvelő elülső szarvának mozgató neuronjaitól a vázizmok felé haladnak. – Die Vorderwurzel (Radix anterior) enthält dagegen vorwiegend efferente Fasern, die von den Motoneuronen des Vorderhorns zu den Skelettmuskeln ziehen.
8. Bizonyos gerincvelői szelvényekben vegetatív efferens rostok is csatlakoznak az elülső gyökérhez, mielőtt a szomatikus rostokkal együtt a periféria felé folytatódnának. – In bestimmten Rückenmarkssegmenten schließen sich der Vorderwurzel auch vegetative efferente Fasern an, bevor sie gemeinsam mit den somatischen Fasern zur Peripherie weiterziehen.
9. A csigolyaközti nyílás közelében az elülső és a hátsó gyökér egyesül, létrehozva a gerincvelői ideg rövid, már kevert rostösszetételű törzsét (truncus nervi spinalis). – In der Nähe des Zwischenwirbellochs vereinigen sich Vorder- und Hinterwurzel zum kurzen, bereits gemischt zusammengesetzten Stamm des Spinalnerven (Truncus nervi spinalis).
10. Innen kezdve ugyanabban az idegben érző és mozgató, megfelelő szinteken pedig vegetatív rostok is futnak, amelyek később különböző perifériás ágak között oszlanak meg. – Von hier an verlaufen sensible und motorische sowie auf entsprechenden Höhen auch vegetative Fasern im selben Nerv und verteilen sich später auf verschiedene periphere Äste.
11. Röviddel kialakulása után egy vékony agyhártyai ág (ramus meningeus) visszafordul a gerinccsatornába, ahol többek között a burkok és a környező képletek beidegzésében vesz részt. – Kurz nach seiner Entstehung kehrt ein dünner meningealer Ast (Ramus meningeus) in den Wirbelkanal zurück und beteiligt sich dort unter anderem an der Innervation der Häute und benachbarter Strukturen.
12. A szimpatikus határköteghez vezető összekötő ágak révén a gerincvelői idegek a vegetatív idegrendszer perifériás hálózatával is szoros kapcsolatban állnak. – Über Verbindungsäste zum sympathischen Grenzstrang stehen die Spinalnerven außerdem in enger Beziehung zum peripheren Netzwerk des vegetativen Nervensystems.
13. Fehér összekötő ágak (rami communicantes albi) csak meghatározott mellkasi és felső ágyéki szinteken találhatók, míg szürke összekötő ágak (rami communicantes grisei) valamennyi gerincvelői ideghez visszavezetik a szimpatikus rostokat. – Weiße Verbindungsäste (Rami communicantes albi) kommen nur auf bestimmten thorakalen und oberen lumbalen Höhen vor, während graue Verbindungsäste (Rami communicantes grisei) sympathische Fasern zu sämtlichen Spinalnerven zurückführen.
14. A rövid közös törzs ezután hátsó és elülső ágra oszlik, amelyek mindketten megtartják a gerincvelői ideg kevert, érző és mozgató jellegét. – Der kurze gemeinsame Stamm teilt sich anschließend in einen hinteren und einen vorderen Ast, die beide den gemischten sensiblen und motorischen Charakter des Spinalnerven beibehalten.
15. Általában kisebb a hátsó ág (ramus dorsalis), amely hátrafelé fordulva a gerincoszlop közelében fekvő mély hátizmokat, valamint a fölöttük elhelyezkedő bőrt látja el. – Gewöhnlich kleiner ist der hintere Ast (Ramus dorsalis), der nach hinten zieht und die tiefen Rückenmuskeln nahe der Wirbelsäule sowie die darüberliegende Haut versorgt.
16. Jóval erősebb elülső ágak (rami ventrales) jutnak a törzs elülső és oldalsó falához, illetve belőlük származik a végtagok beidegzésének túlnyomó része. – Die wesentlich stärkeren vorderen Äste (Rami ventrales) gelangen zur vorderen und seitlichen Rumpfwand; aus ihnen geht außerdem der überwiegende Teil der Extremitäteninnervation hervor.
17. A mellkasi szakaszon az elülső ágak nagyrészt megőrzik szelvényes elrendeződésüket, és bordaközi idegekként haladnak tovább a megfelelő bordaközökben. – Im Thorax behalten die vorderen Äste ihre segmentale Anordnung weitgehend bei und ziehen als Interkostalnerven in den entsprechenden Zwischenrippenräumen weiter.
18. A nyaki, az ágyéki és a keresztcsonti területen ezzel szemben szomszédos elülső ágak kapcsolódnak egymáshoz, és összetett idegfonatokat hoznak létre. – Im Hals-, Lenden- und Kreuzbeinbereich verbinden sich dagegen benachbarte vordere Äste miteinander und bilden komplexe Nervengeflechte.
19. Az ilyen fonatokban a különböző gerincvelői szelvényekből származó rostok újrarendeződnek, ezért egy perifériás ideg rendszerint nem egyetlen szelvény rostjait tartalmazza. – In solchen Geflechten werden Fasern aus verschiedenen Rückenmarkssegmenten neu geordnet, weshalb ein peripherer Nerv gewöhnlich Fasern aus mehreren Segmenten enthält.
20. Ez az átrendeződés különösen a végtagokon fontos, ahol egy adott izmot vagy bőrterületet ellátó ideg szelvényi eredete és perifériás lefutása nem azonos fogalom. – Diese Neuordnung ist besonders an den Extremitäten wichtig, wo segmentale Herkunft und peripherer Verlauf eines einen Muskel oder Hautbereich versorgenden Nervs nicht dasselbe bedeuten.
21. A gerincvelői idegek kilépési rendjét a nyaki szakasz sajátossága bonyolítja, mivel hét nyakcsigolyához nyolc pár nyaki gerincvelői ideg tartozik. – Die Austrittsordnung der Spinalnerven wird durch eine Besonderheit der Halsregion kompliziert, da sieben Halswirbeln acht Paare zervikaler Spinalnerven gegenüberstehen.
22. C1 és C7 között az idegek a velük azonos számú csigolya fölött lépnek ki, míg a C8 ideg a hetedik nyakcsigolya és az első hátcsigolya között hagyja el a gerinccsatornát. – Zwischen C1 und C7 treten die Nerven oberhalb des gleich nummerierten Wirbels aus, während C8 den Wirbelkanal zwischen dem siebten Hals- und dem ersten Brustwirbel verlässt.
23. Az első mellkasi idegtől lefelé megfordul a számozási viszony, így az egyes gerincvelői idegek már az azonos számú csigolya alatt lépnek ki. – Vom ersten thorakalen Nerv an kehrt sich dieses Nummerierungsverhältnis um, sodass die jeweiligen Spinalnerven unterhalb des gleich nummerierten Wirbels austreten.
24. Mivel felnőttben a gerincvelő rövidebb a gerinccsatornánál, a lejjebb fekvő szelvények gyökerei kilépési nyílásuk eléréséhez egyre hosszabb utat tesznek meg lefelé. – Da das Rückenmark beim Erwachsenen kürzer als der Wirbelkanal ist, müssen die Wurzeln der tiefer gelegenen Segmente zunehmend längere Strecken nach kaudal zurücklegen, um ihre Austrittsöffnungen zu erreichen.
25. A gerincvelő alsó végétől lefelé futó ágyéki, keresztcsonti és farokcsonti gyökerek együtt alkotják a lófarokszerű cauda equinát, amely még a gerinccsatornán belül helyezkedik el. – Die unterhalb des Rückenmarkendes absteigenden lumbalen, sakralen und kokzygealen Wurzeln bilden gemeinsam die pferdeschweifartige Cauda equina, die noch innerhalb des Wirbelkanals liegt.
26. A gerincvelő szelvényes szerveződése a periférián is felismerhető, mert minden szelvényhez meghatározott érző bőrterületek és bizonyos izomcsoportok kapcsolhatók. – Die segmentale Organisation des Rückenmarks bleibt auch in der Peripherie erkennbar, weil jedem Segment bestimmte sensible Hautareale und bestimmte Muskelgruppen zugeordnet werden können.
27. Bőrszelvénynek vagy dermatómának nevezzük azt a bőrterületet, amelynek érző beidegzése túlnyomórészt egyetlen gerincvelői szelvény hátsó gyökerén keresztül jut a központi idegrendszerbe. – Als Dermatom bezeichnet man ein Hautgebiet, dessen sensible Innervation überwiegend über die Hinterwurzel eines bestimmten Rückenmarkssegments in das Zentralnervensystem gelangt.
28. A dermatómák határai azonban nem éles vonalak, mert a szomszédos szelvények érző ellátási területei jelentős mértékben átfedik egymást. – Die Grenzen der Dermatome sind jedoch keine scharfen Linien, weil sich die sensiblen Versorgungsgebiete benachbarter Segmente beträchtlich überlappen.
29. Egyetlen hátsó gyökér károsodása ezért többnyire nem okoz teljes érzéskiesést az adott dermatómában, hanem inkább érzészavarral és bizonyos érzésminőségek csökkenésével jár. – Die Schädigung einer einzelnen Hinterwurzel verursacht daher meist keinen vollständigen Sensibilitätsverlust im entsprechenden Dermatom, sondern eher Sensibilitätsstörungen und eine Verminderung bestimmter Empfindungsqualitäten.
30. Más mintázatot eredményez egy perifériás ideg sérülése, mivel az ilyen ideg a fonatokban több szelvényből összegyűjtött rostokat szállít saját anatómiai ellátási területére. – Ein anderes Muster entsteht bei der Schädigung eines peripheren Nervs, da dieser im Plexus aus mehreren Segmenten gesammelte Fasern in sein eigenes anatomisches Versorgungsgebiet führt.
31. A dermatómákhoz hasonló szelvényi rend az izmokban is felismerhető: az egy gerincvelői szelvényhez funkcionálisan kapcsolódó izomcsoportot miotómának nevezzük. – Eine den Dermatomen vergleichbare segmentale Ordnung lässt sich auch an den Muskeln erkennen; eine funktionell einem Rückenmarkssegment zugeordnete Muskelgruppe wird als Myotom bezeichnet.
32. Fejlődéstanilag ez az elrendeződés arra vezethető vissza, hogy a törzs korai szelvényes felépítéséhez tartozó izom- és bőrterületek saját gerincvelői idegkapcsolatukat is megőrzik. – Entwicklungsgeschichtlich lässt sich diese Anordnung darauf zurückführen, dass die zur frühen segmentalen Gliederung des Rumpfes gehörenden Muskel- und Hautgebiete ihre eigene Spinalnervenverbindung bewahren.
33. A törzsön a bőrszelvények viszonylag szabályos, övszerű sávokként követik egymást, ezért itt az eredeti szegmentáció könnyebben felismerhető, mint a végtagokon. – Am Rumpf folgen die Dermatome einander als relativ regelmäßige, gürtelförmige Streifen, weshalb die ursprüngliche Segmentierung hier leichter erkennbar ist als an den Extremitäten.
34. A végtagbimbók növekedése és későbbi forgása ezzel szemben jelentősen eltorzítja az eredeti szelvényi rendet, így a kar és a láb dermatómái hosszanti, részben csavarodott területekként jelennek meg. – Wachstum und spätere Rotation der Extremitätenknospen verändern dagegen die ursprüngliche Segmentordnung erheblich, sodass die Dermatome an Arm und Bein längliche, teilweise gedrehte Gebiete bilden.
35. A nyak és a váll felső részén a C2–C4 szelvények dominálnak: C2 főként a tarkót, C3 a nyak területét, C4 pedig a vállöv fölötti bőrt látja el érzően. – An Hals und oberer Schulterregion dominieren die Segmente C2–C4: C2 versorgt vor allem den Hinterkopf, C3 den Halsbereich und C4 die Haut über dem Schultergürtel sensibel.
36. A felső végtag bőrszelvényeinek nagy része a C5–T1 szelvényekhez rendelhető, amelyek a váll felől a kéz ujjaiig jellegzetes hosszanti rendben követhetők. – Der größte Teil der Dermatome der oberen Extremität lässt sich den Segmenten C5–T1 zuordnen, die von der Schulter bis zu den Fingern in charakteristischer Längsordnung verfolgt werden können.
37. A C5 dermatóma jellegzetes területe a felkar laterális oldala, ahonnan az érző ellátási zóna a váll tájéka felé folytatódik. – Ein charakteristisches Gebiet des Dermatoms C5 liegt an der lateralen Seite des Oberarms, von wo sich die sensible Versorgungszone zur Schulterregion fortsetzt.
38. Distalisabban a C6 szelvény érző területe az alkar hüvelykujj felőli oldalán húzódik, és a kézen különösen a hüvelykujj bőréhez kapcsolódik. – Weiter distal zieht das sensible Gebiet von C6 entlang der daumenseitigen Unterarmfläche und ist an der Hand besonders der Haut des Daumens zugeordnet.
39. A kéz középső részén és különösen a középső ujjon a C7 szelvény érző képviselete a legjellemzőbb, ezért ez a terület neurológiai vizsgálatkor könnyen ellenőrizhető. – Im mittleren Bereich der Hand und besonders am Mittelfinger ist die sensible Repräsentation von C7 charakteristisch, weshalb sich dieses Gebiet neurologisch leicht prüfen lässt.
40. A kisujj és a kéz ulnaris széle elsősorban a C8 szelvényhez tartozik, míg a T1 dermatóma a kéztől proximalisan a medialis alkar felé követhető. – Kleinfinger und ulnarer Handrand gehören vorwiegend zum Segment C8, während sich das Dermatom T1 von der Hand proximal zur medialen Unterarmseite verfolgen lässt.
41. A mellkason és a hasfalon a mellkasi dermatómák közel vízszintes sávokat alkotnak; fontos tájékozódási pont a T4 szelvény a mellbimbó, valamint a T10 szelvény a köldök magasságában. – An Brustkorb und Bauchwand bilden die thorakalen Dermatome annähernd horizontale Streifen; wichtige Orientierungspunkte sind T4 auf Höhe der Brustwarze und T10 auf Höhe des Nabels.
42. Az alsó végtagon a szelvényi rend a végtag embrionális befelé fordulása miatt különösen csavarodott, ezért az egymást követő dermatómák nem egyszerű harántsávokként helyezkednek el. – An der unteren Extremität ist die segmentale Ordnung infolge der embryonalen Einwärtsrotation besonders verdreht, weshalb aufeinanderfolgende Dermatome keine einfachen Querstreifen bilden.
43. A lágyéktájék és a comb legfelső medialis része főként az L1 szelvényhez kapcsolódik, míg az L2 érző területe az elülső combon terjed lefelé. – Leistenregion und oberster medialer Oberschenkel gehören vorwiegend zu L1, während sich das sensible Gebiet von L2 über die Vorderseite des Oberschenkels nach distal erstreckt.
44. Az L3 dermatóma a comb elülső-medialis részén halad a térd felé, és jellegzetes vizsgálati területe a térd medialis környékén található. – Das Dermatom L3 zieht über den anteromedialen Oberschenkel zum Knie und besitzt ein charakteristisches Prüfgebiet an der medialen Kniegegend.
45. Az L4 szelvény érző területe a lábszár medialis oldalán folytatódik, és az egyik legjobban használható tájékozódási pontja a belboka környéke. – Das sensible Gebiet des Segments L4 setzt sich an der medialen Unterschenkelseite fort; einer seiner gut nutzbaren Orientierungspunkte liegt im Bereich des Innenknöchels.
46. A lábhát középső-medialis területét és különösen a nagylábujjat gyakran az L5 szelvény vizsgálatára használják, mivel itt annak érző képviselete jól elkülöníthető. – Der mittlere bis mediale Fußrücken und besonders die Großzehe werden häufig zur Prüfung des Segments L5 genutzt, da seine sensible Repräsentation dort gut erfassbar ist.
47. A láb laterális széle és a kisujj elsősorban az S1 dermatómához tartozik, amely innen a lábszár hátulsó-laterális felszíne felé folytatódik. – Der laterale Fußrand und die Kleinzehe gehören vorwiegend zum Dermatom S1, das sich von dort zur posterolateralen Fläche des Unterschenkels fortsetzt.
48. Proximálisabban az S2 szelvény érző területe főként a comb hátulsó felszínén követhető, míg az alsó keresztcsonti dermatómák egyre közelebb kerülnek a gáttájékhoz. – Weiter proximal lässt sich das sensible Gebiet von S2 vor allem an der Oberschenkelrückseite verfolgen, während die tieferen sakralen Dermatome zunehmend näher an der Dammregion liegen.
49. Az S3–S5 szelvények koncentrikusan rendeződő bőrterületei a gát és a végbélnyílás körül helyezkednek el, ezért érzéskiesésük fontos jel lehet az alsó keresztcsonti idegi képletek károsodásakor. – Die konzentrisch angeordneten Hautgebiete der Segmente S3–S5 liegen um Damm und After, weshalb ihr Sensibilitätsausfall ein wichtiges Zeichen für eine Schädigung tiefer sakraler Nervenstrukturen sein kann.
50. A gerincvelői idegek gyökereinek, ágainak és dermatómáinak ismerete így összekapcsolja a gerincvelő szelvényes felépítését a perifériás beidegzés térbeli rendjével, és alapot teremt a következő fejezetek idegfonatainak megértéséhez. – Die Kenntnis von Wurzeln, Ästen und Dermatomen der Spinalnerven verbindet somit die segmentale Gliederung des Rückenmarks mit der räumlichen Ordnung der peripheren Innervation und schafft die Grundlage zum Verständnis der Nervengeflechte der folgenden Kapitel.
(aufklappen)magyar
1. A gerincvelői idegek (nervi spinales) a gerincvelőt a törzs és a végtagok perifériás képleteivel összekötő páros idegek, amelyek érző, mozgató és részben vegetatív rostokat vezetnek.
2. Összesen 31 pár különíthető el: nyolc nyaki, tizenkét mellkasi, öt ágyéki, öt keresztcsonti és egy farokcsonti gerincvelői idegpár.
3. Minden gerincvelői ideg két gyökér egyesülésével jön létre, amelyek eltérő működésű rostokat vezetve kapcsolják a perifériát a gerincvelő megfelelő szelvényéhez.
4. A hátsó gyökéren (radix posterior) keresztül a perifériás receptoroktól érkező érző rostok lépnek be a gerincvelőbe, ahol az információ elsősorban a hátsó szarv területére jut.
5. Még a gerincvelőbe való belépés előtt a hátsó gyökér kiszélesedik, és gerincvelői dúcot (ganglion spinale) képez, amely az érző neuronok sejttestjeit tartalmazza.
6. E neuronok perifériás nyúlványai a bőr, az izmok és az ízületek receptoraihoz vezetnek, centrális nyúlványaik pedig megszakítás nélkül lépnek be a gerincvelőbe.
7. Az elülső gyökér (radix anterior) ezzel szemben főként efferens rostokat tartalmaz, amelyek a gerincvelő elülső szarvának mozgató neuronjaitól a vázizmok felé haladnak.
8. Bizonyos gerincvelői szelvényekben vegetatív efferens rostok is csatlakoznak az elülső gyökérhez, mielőtt a szomatikus rostokkal együtt a periféria felé folytatódnának.
9. A csigolyaközti nyílás közelében az elülső és a hátsó gyökér egyesül, létrehozva a gerincvelői ideg rövid, már kevert rostösszetételű törzsét (truncus nervi spinalis).
10. Innen kezdve ugyanabban az idegben érző és mozgató, megfelelő szinteken pedig vegetatív rostok is futnak, amelyek később különböző perifériás ágak között oszlanak meg.
11. Röviddel kialakulása után egy vékony agyhártyai ág (ramus meningeus) visszafordul a gerinccsatornába, ahol többek között a burkok és a környező képletek beidegzésében vesz részt.
12. A szimpatikus határköteghez vezető összekötő ágak révén a gerincvelői idegek a vegetatív idegrendszer perifériás hálózatával is szoros kapcsolatban állnak.
13. Fehér összekötő ágak (rami communicantes albi) csak meghatározott mellkasi és felső ágyéki szinteken találhatók, míg szürke összekötő ágak (rami communicantes grisei) valamennyi gerincvelői ideghez visszavezetik a szimpatikus rostokat.
14. A rövid közös törzs ezután hátsó és elülső ágra oszlik, amelyek mindketten megtartják a gerincvelői ideg kevert, érző és mozgató jellegét.
15. Általában kisebb a hátsó ág (ramus dorsalis), amely hátrafelé fordulva a gerincoszlop közelében fekvő mély hátizmokat, valamint a fölöttük elhelyezkedő bőrt látja el.
16. Jóval erősebb elülső ágak (rami ventrales) jutnak a törzs elülső és oldalsó falához, illetve belőlük származik a végtagok beidegzésének túlnyomó része.
17. A mellkasi szakaszon az elülső ágak nagyrészt megőrzik szelvényes elrendeződésüket, és bordaközi idegekként haladnak tovább a megfelelő bordaközökben.
18. A nyaki, az ágyéki és a keresztcsonti területen ezzel szemben szomszédos elülső ágak kapcsolódnak egymáshoz, és összetett idegfonatokat hoznak létre.
19. Az ilyen fonatokban a különböző gerincvelői szelvényekből származó rostok újrarendeződnek, ezért egy perifériás ideg rendszerint nem egyetlen szelvény rostjait tartalmazza.
20. Ez az átrendeződés különösen a végtagokon fontos, ahol egy adott izmot vagy bőrterületet ellátó ideg szelvényi eredete és perifériás lefutása nem azonos fogalom.
21. A gerincvelői idegek kilépési rendjét a nyaki szakasz sajátossága bonyolítja, mivel hét nyakcsigolyához nyolc pár nyaki gerincvelői ideg tartozik.
22. C1 és C7 között az idegek a velük azonos számú csigolya fölött lépnek ki, míg a C8 ideg a hetedik nyakcsigolya és az első hátcsigolya között hagyja el a gerinccsatornát.
23. Az első mellkasi idegtől lefelé megfordul a számozási viszony, így az egyes gerincvelői idegek már az azonos számú csigolya alatt lépnek ki.
24. Mivel felnőttben a gerincvelő rövidebb a gerinccsatornánál, a lejjebb fekvő szelvények gyökerei kilépési nyílásuk eléréséhez egyre hosszabb utat tesznek meg lefelé.
25. A gerincvelő alsó végétől lefelé futó ágyéki, keresztcsonti és farokcsonti gyökerek együtt alkotják a lófarokszerű cauda equinát, amely még a gerinccsatornán belül helyezkedik el.
26. A gerincvelő szelvényes szerveződése a periférián is felismerhető, mert minden szelvényhez meghatározott érző bőrterületek és bizonyos izomcsoportok kapcsolhatók.
27. Bőrszelvénynek vagy dermatómának nevezzük azt a bőrterületet, amelynek érző beidegzése túlnyomórészt egyetlen gerincvelői szelvény hátsó gyökerén keresztül jut a központi idegrendszerbe.
28. A dermatómák határai azonban nem éles vonalak, mert a szomszédos szelvények érző ellátási területei jelentős mértékben átfedik egymást.
29. Egyetlen hátsó gyökér károsodása ezért többnyire nem okoz teljes érzéskiesést az adott dermatómában, hanem inkább érzészavarral és bizonyos érzésminőségek csökkenésével jár.
30. Más mintázatot eredményez egy perifériás ideg sérülése, mivel az ilyen ideg a fonatokban több szelvényből összegyűjtött rostokat szállít saját anatómiai ellátási területére.
31. A dermatómákhoz hasonló szelvényi rend az izmokban is felismerhető: az egy gerincvelői szelvényhez funkcionálisan kapcsolódó izomcsoportot miotómának nevezzük.
32. Fejlődéstanilag ez az elrendeződés arra vezethető vissza, hogy a törzs korai szelvényes felépítéséhez tartozó izom- és bőrterületek saját gerincvelői idegkapcsolatukat is megőrzik.
33. A törzsön a bőrszelvények viszonylag szabályos, övszerű sávokként követik egymást, ezért itt az eredeti szegmentáció könnyebben felismerhető, mint a végtagokon.
34. A végtagbimbók növekedése és későbbi forgása ezzel szemben jelentősen eltorzítja az eredeti szelvényi rendet, így a kar és a láb dermatómái hosszanti, részben csavarodott területekként jelennek meg.
35. A nyak és a váll felső részén a C2–C4 szelvények dominálnak: C2 főként a tarkót, C3 a nyak területét, C4 pedig a vállöv fölötti bőrt látja el érzően.
36. A felső végtag bőrszelvényeinek nagy része a C5–T1 szelvényekhez rendelhető, amelyek a váll felől a kéz ujjaiig jellegzetes hosszanti rendben követhetők.
37. A C5 dermatóma jellegzetes területe a felkar laterális oldala, ahonnan az érző ellátási zóna a váll tájéka felé folytatódik.
38. Distalisabban a C6 szelvény érző területe az alkar hüvelykujj felőli oldalán húzódik, és a kézen különösen a hüvelykujj bőréhez kapcsolódik.
39. A kéz középső részén és különösen a középső ujjon a C7 szelvény érző képviselete a legjellemzőbb, ezért ez a terület neurológiai vizsgálatkor könnyen ellenőrizhető.
40. A kisujj és a kéz ulnaris széle elsősorban a C8 szelvényhez tartozik, míg a T1 dermatóma a kéztől proximalisan a medialis alkar felé követhető.
41. A mellkason és a hasfalon a mellkasi dermatómák közel vízszintes sávokat alkotnak; fontos tájékozódási pont a T4 szelvény a mellbimbó, valamint a T10 szelvény a köldök magasságában.
42. Az alsó végtagon a szelvényi rend a végtag embrionális befelé fordulása miatt különösen csavarodott, ezért az egymást követő dermatómák nem egyszerű harántsávokként helyezkednek el.
43. A lágyéktájék és a comb legfelső medialis része főként az L1 szelvényhez kapcsolódik, míg az L2 érző területe az elülső combon terjed lefelé.
44. Az L3 dermatóma a comb elülső-medialis részén halad a térd felé, és jellegzetes vizsgálati területe a térd medialis környékén található.
45. Az L4 szelvény érző területe a lábszár medialis oldalán folytatódik, és az egyik legjobban használható tájékozódási pontja a belboka környéke.
46. A lábhát középső-medialis területét és különösen a nagylábujjat gyakran az L5 szelvény vizsgálatára használják, mivel itt annak érző képviselete jól elkülöníthető.
47. A láb laterális széle és a kisujj elsősorban az S1 dermatómához tartozik, amely innen a lábszár hátulsó-laterális felszíne felé folytatódik.
48. Proximálisabban az S2 szelvény érző területe főként a comb hátulsó felszínén követhető, míg az alsó keresztcsonti dermatómák egyre közelebb kerülnek a gáttájékhoz.
49. Az S3–S5 szelvények koncentrikusan rendeződő bőrterületei a gát és a végbélnyílás körül helyezkednek el, ezért érzéskiesésük fontos jel lehet az alsó keresztcsonti idegi képletek károsodásakor.
50. A gerincvelői idegek gyökereinek, ágainak és dermatómáinak ismerete így összekapcsolja a gerincvelő szelvényes felépítését a perifériás beidegzés térbeli rendjével, és alapot teremt a következő fejezetek idegfonatainak megértéséhez.
(aufklappen)német
1. Die Spinalnerven (Nervi spinales) sind paarige Nerven, die das Rückenmark mit den peripheren Strukturen von Rumpf und Extremitäten verbinden und sensible, motorische sowie teilweise vegetative Fasern führen.
2. Insgesamt unterscheidet man 31 Paare: acht zervikale, zwölf thorakale, fünf lumbale, fünf sakrale und ein kokzygeales Spinalnervenpaar.
3. Jeder Spinalnerv entsteht durch die Vereinigung zweier Wurzeln, die Fasern unterschiedlicher Funktion führen und die Peripherie mit dem entsprechenden Rückenmarkssegment verbinden.
4. Über die Hinterwurzel (Radix posterior) treten sensible Fasern von den peripheren Rezeptoren in das Rückenmark ein, wo die Information vor allem das Hinterhorn erreicht.
5. Noch vor dem Eintritt in das Rückenmark erweitert sich die Hinterwurzel zum Spinalganglion (Ganglion spinale), das die Zellkörper der sensiblen Neurone enthält.
6. Die peripheren Fortsätze dieser Neurone ziehen zu Rezeptoren der Haut, Muskeln und Gelenke, während ihre zentralen Fortsätze ohne Umschaltung in das Rückenmark eintreten.
7. Die Vorderwurzel (Radix anterior) enthält dagegen vorwiegend efferente Fasern, die von den Motoneuronen des Vorderhorns zu den Skelettmuskeln ziehen.
8. In bestimmten Rückenmarkssegmenten schließen sich der Vorderwurzel auch vegetative efferente Fasern an, bevor sie gemeinsam mit den somatischen Fasern zur Peripherie weiterziehen.
9. In der Nähe des Zwischenwirbellochs vereinigen sich Vorder- und Hinterwurzel zum kurzen, bereits gemischt zusammengesetzten Stamm des Spinalnerven (Truncus nervi spinalis).
10. Von hier an verlaufen sensible und motorische sowie auf entsprechenden Höhen auch vegetative Fasern im selben Nerv und verteilen sich später auf verschiedene periphere Äste.
11. Kurz nach seiner Entstehung kehrt ein dünner meningealer Ast (Ramus meningeus) in den Wirbelkanal zurück und beteiligt sich dort unter anderem an der Innervation der Häute und benachbarter Strukturen.
12. Über Verbindungsäste zum sympathischen Grenzstrang stehen die Spinalnerven außerdem in enger Beziehung zum peripheren Netzwerk des vegetativen Nervensystems.
13. Weiße Verbindungsäste (Rami communicantes albi) kommen nur auf bestimmten thorakalen und oberen lumbalen Höhen vor, während graue Verbindungsäste (Rami communicantes grisei) sympathische Fasern zu sämtlichen Spinalnerven zurückführen.
14. Der kurze gemeinsame Stamm teilt sich anschließend in einen hinteren und einen vorderen Ast, die beide den gemischten sensiblen und motorischen Charakter des Spinalnerven beibehalten.
15. Gewöhnlich kleiner ist der hintere Ast (Ramus dorsalis), der nach hinten zieht und die tiefen Rückenmuskeln nahe der Wirbelsäule sowie die darüberliegende Haut versorgt.
16. Die wesentlich stärkeren vorderen Äste (Rami ventrales) gelangen zur vorderen und seitlichen Rumpfwand; aus ihnen geht außerdem der überwiegende Teil der Extremitäteninnervation hervor.
17. Im Thorax behalten die vorderen Äste ihre segmentale Anordnung weitgehend bei und ziehen als Interkostalnerven in den entsprechenden Zwischenrippenräumen weiter.
18. Im Hals-, Lenden- und Kreuzbeinbereich verbinden sich dagegen benachbarte vordere Äste miteinander und bilden komplexe Nervengeflechte.
19. In solchen Geflechten werden Fasern aus verschiedenen Rückenmarkssegmenten neu geordnet, weshalb ein peripherer Nerv gewöhnlich Fasern aus mehreren Segmenten enthält.
20. Diese Neuordnung ist besonders an den Extremitäten wichtig, wo segmentale Herkunft und peripherer Verlauf eines einen Muskel oder Hautbereich versorgenden Nervs nicht dasselbe bedeuten.
21. Die Austrittsordnung der Spinalnerven wird durch eine Besonderheit der Halsregion kompliziert, da sieben Halswirbeln acht Paare zervikaler Spinalnerven gegenüberstehen.
22. Zwischen C1 und C7 treten die Nerven oberhalb des gleich nummerierten Wirbels aus, während C8 den Wirbelkanal zwischen dem siebten Hals- und dem ersten Brustwirbel verlässt.
23. Vom ersten thorakalen Nerv an kehrt sich dieses Nummerierungsverhältnis um, sodass die jeweiligen Spinalnerven unterhalb des gleich nummerierten Wirbels austreten.
24. Da das Rückenmark beim Erwachsenen kürzer als der Wirbelkanal ist, müssen die Wurzeln der tiefer gelegenen Segmente zunehmend längere Strecken nach kaudal zurücklegen, um ihre Austrittsöffnungen zu erreichen.
25. Die unterhalb des Rückenmarkendes absteigenden lumbalen, sakralen und kokzygealen Wurzeln bilden gemeinsam die pferdeschweifartige Cauda equina, die noch innerhalb des Wirbelkanals liegt.
26. Die segmentale Organisation des Rückenmarks bleibt auch in der Peripherie erkennbar, weil jedem Segment bestimmte sensible Hautareale und bestimmte Muskelgruppen zugeordnet werden können.
27. Als Dermatom bezeichnet man ein Hautgebiet, dessen sensible Innervation überwiegend über die Hinterwurzel eines bestimmten Rückenmarkssegments in das Zentralnervensystem gelangt.
28. Die Grenzen der Dermatome sind jedoch keine scharfen Linien, weil sich die sensiblen Versorgungsgebiete benachbarter Segmente beträchtlich überlappen.
29. Die Schädigung einer einzelnen Hinterwurzel verursacht daher meist keinen vollständigen Sensibilitätsverlust im entsprechenden Dermatom, sondern eher Sensibilitätsstörungen und eine Verminderung bestimmter Empfindungsqualitäten.
30. Ein anderes Muster entsteht bei der Schädigung eines peripheren Nervs, da dieser im Plexus aus mehreren Segmenten gesammelte Fasern in sein eigenes anatomisches Versorgungsgebiet führt.
31. Eine den Dermatomen vergleichbare segmentale Ordnung lässt sich auch an den Muskeln erkennen; eine funktionell einem Rückenmarkssegment zugeordnete Muskelgruppe wird als Myotom bezeichnet.
32. Entwicklungsgeschichtlich lässt sich diese Anordnung darauf zurückführen, dass die zur frühen segmentalen Gliederung des Rumpfes gehörenden Muskel- und Hautgebiete ihre eigene Spinalnervenverbindung bewahren.
33. Am Rumpf folgen die Dermatome einander als relativ regelmäßige, gürtelförmige Streifen, weshalb die ursprüngliche Segmentierung hier leichter erkennbar ist als an den Extremitäten.
34. Wachstum und spätere Rotation der Extremitätenknospen verändern dagegen die ursprüngliche Segmentordnung erheblich, sodass die Dermatome an Arm und Bein längliche, teilweise gedrehte Gebiete bilden.
35. An Hals und oberer Schulterregion dominieren die Segmente C2–C4: C2 versorgt vor allem den Hinterkopf, C3 den Halsbereich und C4 die Haut über dem Schultergürtel sensibel.
36. Der größte Teil der Dermatome der oberen Extremität lässt sich den Segmenten C5–T1 zuordnen, die von der Schulter bis zu den Fingern in charakteristischer Längsordnung verfolgt werden können.
37. Ein charakteristisches Gebiet des Dermatoms C5 liegt an der lateralen Seite des Oberarms, von wo sich die sensible Versorgungszone zur Schulterregion fortsetzt.
38. Weiter distal zieht das sensible Gebiet von C6 entlang der daumenseitigen Unterarmfläche und ist an der Hand besonders der Haut des Daumens zugeordnet.
39. Im mittleren Bereich der Hand und besonders am Mittelfinger ist die sensible Repräsentation von C7 charakteristisch, weshalb sich dieses Gebiet neurologisch leicht prüfen lässt.
40. Kleinfinger und ulnarer Handrand gehören vorwiegend zum Segment C8, während sich das Dermatom T1 von der Hand proximal zur medialen Unterarmseite verfolgen lässt.
41. An Brustkorb und Bauchwand bilden die thorakalen Dermatome annähernd horizontale Streifen; wichtige Orientierungspunkte sind T4 auf Höhe der Brustwarze und T10 auf Höhe des Nabels.
42. An der unteren Extremität ist die segmentale Ordnung infolge der embryonalen Einwärtsrotation besonders verdreht, weshalb aufeinanderfolgende Dermatome keine einfachen Querstreifen bilden.
43. Leistenregion und oberster medialer Oberschenkel gehören vorwiegend zu L1, während sich das sensible Gebiet von L2 über die Vorderseite des Oberschenkels nach distal erstreckt.
44. Das Dermatom L3 zieht über den anteromedialen Oberschenkel zum Knie und besitzt ein charakteristisches Prüfgebiet an der medialen Kniegegend.
45. Das sensible Gebiet des Segments L4 setzt sich an der medialen Unterschenkelseite fort; einer seiner gut nutzbaren Orientierungspunkte liegt im Bereich des Innenknöchels.
46. Der mittlere bis mediale Fußrücken und besonders die Großzehe werden häufig zur Prüfung des Segments L5 genutzt, da seine sensible Repräsentation dort gut erfassbar ist.
47. Der laterale Fußrand und die Kleinzehe gehören vorwiegend zum Dermatom S1, das sich von dort zur posterolateralen Fläche des Unterschenkels fortsetzt.
48. Weiter proximal lässt sich das sensible Gebiet von S2 vor allem an der Oberschenkelrückseite verfolgen, während die tieferen sakralen Dermatome zunehmend näher an der Dammregion liegen.
49. Die konzentrisch angeordneten Hautgebiete der Segmente S3–S5 liegen um Damm und After, weshalb ihr Sensibilitätsausfall ein wichtiges Zeichen für eine Schädigung tiefer sakraler Nervenstrukturen sein kann.
50. Die Kenntnis von Wurzeln, Ästen und Dermatomen der Spinalnerven verbindet somit die segmentale Gliederung des Rückenmarks mit der räumlichen Ordnung der peripheren Innervation und schafft die Grundlage zum Verständnis der Nervengeflechte der folgenden Kapitel.