4.6.3 – Az ágyéki csigolyák, a keresztcsont és a farokcsont – Lendenwirbel, Kreuzbein und Steißbein
1. Öt ágyéki csigolya (vertebrae lumbales, L1–L5) alkotja a gerinc mozgékony szakaszainak legalsó részét, amely jelentős testsúlyt visel. – Fünf Lendenwirbel (Vertebrae lumbales, L1–L5) bilden den untersten beweglichen Abschnitt der Wirbelsäule, der ein beträchtliches Körpergewicht trägt.
2. Ennek megfelelően csigolyatestük nagy, széles és vese alakú, mérete pedig felülről lefelé általában tovább növekszik. – Dementsprechend ist ihr Wirbelkörper groß, breit und nierenförmig; seine Größe nimmt von oben nach unten im Allgemeinen weiter zu.
3. Különösen erős az ötödik ágyéki csigolya teste, amely a mozgékony gerinc és a hátrafelé lejtő keresztcsont közötti átmenetet képezi. – Besonders kräftig ist der Körper des fünften Lendenwirbels, der den Übergang zwischen der beweglichen Wirbelsäule und dem nach hinten geneigten Kreuzbein bildet.
4. Az ágyéki csigolyalyuk háromszögletű, de rendszerint kisebb, mint a nyaki csigolyák megfelelő nyílása. – Das Wirbelloch der Lendenwirbel ist dreieckig, gewöhnlich jedoch kleiner als die entsprechende Öffnung der Halswirbel.
5. Rövid, széles és erőteljes lemezek zárják hátul a csigolyaívet, amelynek felépítése a nagy mechanikai igénybevételhez alkalmazkodik. – Kurze, breite und kräftige Platten schließen den Wirbelbogen nach hinten und passen seinen Bau an die hohe mechanische Beanspruchung an.
6. A tövisnyúlvány rövid, vaskos, négyszögletes, és csaknem vízszintesen irányul hátrafelé, ezért az ágyéki csigolyák között viszonylag tág rések maradnak. – Der Dornfortsatz ist kurz, kräftig und viereckig und verläuft nahezu waagerecht nach hinten, sodass zwischen den Lendenwirbeln relativ weite Zwischenräume verbleiben.
7. Ezek a rések klinikailag fontosak, mert megfelelő testhelyzetben rajtuk keresztül vezethető be a tű a gerinccsatorna alsó szakaszába. – Diese Zwischenräume sind klinisch bedeutsam, da bei geeigneter Körperhaltung durch sie eine Nadel in den unteren Abschnitt des Wirbelkanals eingeführt werden kann.
8. Amit az ágyéki csigolyán harántnyúlványnak látunk, fejlődéstanilag nagyrészt bordaeredetű képlet, ezért processus costalisnak nevezik. – Was am Lendenwirbel als Querfortsatz erscheint, ist entwicklungsgeschichtlich überwiegend eine rippenartige Struktur und wird deshalb Processus costalis genannt.
9. Valódi harántnyúlványának maradványa kis járulékos nyúlványként (processus accessorius) figyelhető meg a processus costalis tövénél. – Der Rest des eigentlichen Querfortsatzes ist als kleiner Zusatzfortsatz (Processus accessorius) an der Basis des Processus costalis erkennbar.
10. A felső ízületi nyúlvány hátulsó oldalán emelkedő csecsnyúlvány (processus mammillaris) a mély hátizmok tapadási helyéül szolgál. – Der an der Rückseite des oberen Gelenkfortsatzes aufragende Zitzenfortsatz (Processus mammillaris) dient tiefen Rückenmuskeln als Ansatzstelle.
11. Közel a nyílirányú síkhoz helyezkednek el az ágyéki csigolyák ízületi felszínei, ami elsősorban a hajlítást és a nyújtást teszi lehetővé. – Die Gelenkflächen der Lendenwirbel liegen annähernd in der Sagittalebene, wodurch vor allem Beugung und Streckung ermöglicht werden.
12. Az oldalra hajlás mérsékelt lehet, a tengely körüli forgást azonban az ízületi felszínek helyzete és a robusztus nyúlványok erősen korlátozzák. – Die Seitneigung ist in mäßigem Umfang möglich, während die Drehung um die Längsachse durch die Stellung der Gelenkflächen und die kräftigen Fortsätze stark begrenzt wird.
13. Az alsó ízületi nyúlványok befelé, a felsők pedig kifelé tekintő felszínei egymásba illeszkednek, és ezzel fékezik a csigolyák elcsúszását. – Die nach innen gerichteten Flächen der unteren und die nach außen gerichteten Flächen der oberen Gelenkfortsätze greifen ineinander und hemmen dadurch ein Abgleiten der Wirbel.
14. A gerinc ágyéki szakaszán különösen nagy erők hatnak a csigolyatestekre és a közöttük fekvő porckorongokra, főként emeléskor és előrehajláskor. – Im Lendenabschnitt wirken besonders große Kräfte auf die Wirbelkörper und die zwischen ihnen liegenden Bandscheiben, vor allem beim Heben und Vorbeugen.
15. Lefelé az ötödik ágyéki csigolya a keresztcsont alapjával kapcsolódik, és közöttük alakul ki a jellegzetes ágyéki-keresztcsonti szög. – Nach unten verbindet sich der fünfte Lendenwirbel mit der Basis des Kreuzbeins; zwischen beiden entsteht der charakteristische lumbosakrale Winkel.
16. Az előreugró átmeneti pontot, amely a keresztcsont felső peremén tapintható kiemelkedést alkot, promontoriumnak nevezik. – Der vorspringende Übergangspunkt, der am oberen Rand des Kreuzbeins eine Vorwölbung bildet, wird als Promontorium bezeichnet.
17. A keresztcsont (os sacrum) öt, fejlődés során összecsontosodó keresztcsonti csigolyából keletkező, ék alakú csont. – Das Kreuzbein (Os sacrum) ist ein keilförmiger Knochen, der aus fünf während der Entwicklung miteinander verschmelzenden Kreuzbeinwirbeln entsteht.
18. Széles alapja (basis ossis sacri) felfelé, keskeny csúcsa (apex ossis sacri) pedig lefelé, a farokcsont irányába néz. – Seine breite Basis (Basis ossis sacri) weist nach oben, während die schmale Spitze (Apex ossis sacri) nach unten zum Steißbein gerichtet ist.
19. A két medencecsont közé ékelődve a keresztcsont a gerinc terhelését a medenceövön keresztül az alsó végtagokra továbbítja. – Zwischen die beiden Hüftbeine eingekeilt überträgt das Kreuzbein die Belastung der Wirbelsäule über den Beckengürtel auf die unteren Gliedmaßen.
20. Elülső, medencei felszíne (facies pelvina) homorú és viszonylag sima, míg hátulsó felszíne domború, egyenetlen és számos szalag tapadására alkalmas. – Seine vordere Beckenfläche (Facies pelvina) ist konkav und relativ glatt, während die Hinterfläche konvex, uneben und für den Ansatz zahlreicher Bänder geeignet ist.
21. A medencei felszínen négy harántvonal jelzi az egykori csigolyatestek összecsontosodási határait. – Auf der Beckenfläche kennzeichnen vier Querlinien die früheren Verschmelzungsgrenzen der Wirbelkörper.
22. E vonalak két oldalán négy-négy elülső keresztcsonti nyílás (foramina sacralia anteriora) található, amelyeken idegágak és erek haladnak át. – Seitlich dieser Linien liegen jeweils vier vordere Kreuzbeinlöcher (Foramina sacralia anteriora), durch die Nervenäste und Gefäße ziehen.
23. Hátul ugyancsak négy pár hátulsó keresztcsonti nyílás (foramina sacralia posteriora) nyílik a keresztcsonti csatornából. – Auf der Rückseite öffnen sich ebenfalls vier Paare hinterer Kreuzbeinlöcher (Foramina sacralia posteriora) aus dem Kreuzbeinkanal.
24. A csigolyaívek és nyúlványok összecsontosodásából hosszanti csonttarajok jönnek létre, amelyek közül középen a crista sacralis mediana húzódik. – Durch die Verschmelzung der Wirbelbögen und Fortsätze entstehen längs verlaufende Knochenkämme, von denen in der Mitte die Crista sacralis mediana liegt.
25. A keresztcsont belsejében a gerinccsatorna folytatásaként halad a keresztcsonti csatorna (canalis sacralis), amely lefelé fokozatosan szűkül. – Im Inneren des Kreuzbeins verläuft als Fortsetzung des Wirbelkanals der Kreuzbeinkanal (Canalis sacralis), der sich nach unten allmählich verengt.
26. Alsó végén a csatorna hátulsó fala rendszerint nyitott marad, és létrehozza a keresztcsonti rést (hiatus sacralis). – An seinem unteren Ende bleibt die Hinterwand des Kanals gewöhnlich offen und bildet den Kreuzbeinhiatus (Hiatus sacralis).
27. A hiatus két oldalán lefelé nyúló keresztcsonti szarvak tájékozódási pontként szolgálnak bizonyos érzéstelenítési eljárások során. – Die beidseits des Hiatus nach unten ragenden Kreuzbeinhörner dienen bei bestimmten Anästhesieverfahren als Orientierungspunkte.
28. Oldalsó részén a fül alakú ízületi felszín (facies auricularis) a medencecsont hasonló felszínével alkotja a keresztcsont-csípőcsonti ízületet. – Am seitlichen Anteil bildet die ohrförmige Gelenkfläche (Facies auricularis) mit der entsprechenden Fläche des Hüftbeins das Iliosakralgelenk.
29. Mögötte durva keresztcsonti érdesség (tuberositas sacralis) található, amelyhez a medenceövet stabilizáló erős szalagok rögzülnek. – Dahinter liegt die raue Kreuzbeinrauigkeit (Tuberositas sacralis), an der kräftige, den Beckengürtel stabilisierende Bänder befestigt sind.
30. Nőkben a keresztcsont általában rövidebb, szélesebb és kevésbé hajlított, ami összefügg a női medence szüléshez alkalmazkodó alakjával. – Bei Frauen ist das Kreuzbein gewöhnlich kürzer, breiter und weniger stark gekrümmt, was mit der an die Geburt angepassten Form des weiblichen Beckens zusammenhängt.
31. A keresztcsont csúcsához ízesülő farokcsont (os coccygis) rendszerint három-öt, többnyire négy csökevényes csigolyából épül fel. – Das an die Spitze des Kreuzbeins anschließende Steißbein (Os coccygis) besteht gewöhnlich aus drei bis fünf, meist vier rudimentären Wirbeln.
32. Legfelső csigolyája még felismerhető testet és két farokcsonti szarvat hordozhat, az alsó elemek azonban egyre kisebb csontdarabokká egyszerűsödnek. – Sein oberster Wirbel kann noch einen erkennbaren Körper und zwei Steißbeinhörner tragen, während die unteren Elemente zu immer kleineren Knochenstücken vereinfacht sind.
33. Az életkor előrehaladtával a farokcsonti csigolyák részben vagy teljesen összecsontosodhatnak egymással, de mozgékonyságuk egyénenként változó marad. – Mit zunehmendem Alter können die Steißbeinwirbel teilweise oder vollständig miteinander verschmelzen; ihre Beweglichkeit bleibt jedoch individuell unterschiedlich.
34. Kis mérete ellenére a farokcsont fontos tapadási területet biztosít a medencefenék izmai, valamint több medencei szalag számára. – Trotz seiner geringen Größe bietet das Steißbein eine wichtige Ansatzfläche für die Muskeln des Beckenbodens sowie für mehrere Beckenbänder.
35. Az ágyéki csigolyák robusztus alakja, a keresztcsont ékjellegű felépítése és a farokcsont csökevényes szerkezete egyaránt az adott szakasz terhelési és funkcionális viszonyait tükrözi. – Die robuste Form der Lendenwirbel, der keilförmige Bau des Kreuzbeins und die rudimentäre Struktur des Steißbeins spiegeln jeweils die Belastungs- und Funktionsverhältnisse des betreffenden Abschnitts wider.
(aufklappen)magyar
1. Öt ágyéki csigolya (vertebrae lumbales, L1–L5) alkotja a gerinc mozgékony szakaszainak legalsó részét, amely jelentős testsúlyt visel.
2. Ennek megfelelően csigolyatestük nagy, széles és vese alakú, mérete pedig felülről lefelé általában tovább növekszik.
3. Különösen erős az ötödik ágyéki csigolya teste, amely a mozgékony gerinc és a hátrafelé lejtő keresztcsont közötti átmenetet képezi.
4. Az ágyéki csigolyalyuk háromszögletű, de rendszerint kisebb, mint a nyaki csigolyák megfelelő nyílása.
5. Rövid, széles és erőteljes lemezek zárják hátul a csigolyaívet, amelynek felépítése a nagy mechanikai igénybevételhez alkalmazkodik.
6. A tövisnyúlvány rövid, vaskos, négyszögletes, és csaknem vízszintesen irányul hátrafelé, ezért az ágyéki csigolyák között viszonylag tág rések maradnak.
7. Ezek a rések klinikailag fontosak, mert megfelelő testhelyzetben rajtuk keresztül vezethető be a tű a gerinccsatorna alsó szakaszába.
8. Amit az ágyéki csigolyán harántnyúlványnak látunk, fejlődéstanilag nagyrészt bordaeredetű képlet, ezért processus costalisnak nevezik.
9. Valódi harántnyúlványának maradványa kis járulékos nyúlványként (processus accessorius) figyelhető meg a processus costalis tövénél.
10. A felső ízületi nyúlvány hátulsó oldalán emelkedő csecsnyúlvány (processus mammillaris) a mély hátizmok tapadási helyéül szolgál.
11. Közel a nyílirányú síkhoz helyezkednek el az ágyéki csigolyák ízületi felszínei, ami elsősorban a hajlítást és a nyújtást teszi lehetővé.
12. Az oldalra hajlás mérsékelt lehet, a tengely körüli forgást azonban az ízületi felszínek helyzete és a robusztus nyúlványok erősen korlátozzák.
13. Az alsó ízületi nyúlványok befelé, a felsők pedig kifelé tekintő felszínei egymásba illeszkednek, és ezzel fékezik a csigolyák elcsúszását.
14. A gerinc ágyéki szakaszán különösen nagy erők hatnak a csigolyatestekre és a közöttük fekvő porckorongokra, főként emeléskor és előrehajláskor.
15. Lefelé az ötödik ágyéki csigolya a keresztcsont alapjával kapcsolódik, és közöttük alakul ki a jellegzetes ágyéki-keresztcsonti szög.
16. Az előreugró átmeneti pontot, amely a keresztcsont felső peremén tapintható kiemelkedést alkot, promontoriumnak nevezik.
17. A keresztcsont (os sacrum) öt, fejlődés során összecsontosodó keresztcsonti csigolyából keletkező, ék alakú csont.
18. Széles alapja (basis ossis sacri) felfelé, keskeny csúcsa (apex ossis sacri) pedig lefelé, a farokcsont irányába néz.
19. A két medencecsont közé ékelődve a keresztcsont a gerinc terhelését a medenceövön keresztül az alsó végtagokra továbbítja.
20. Elülső, medencei felszíne (facies pelvina) homorú és viszonylag sima, míg hátulsó felszíne domború, egyenetlen és számos szalag tapadására alkalmas.
21. A medencei felszínen négy harántvonal jelzi az egykori csigolyatestek összecsontosodási határait.
22. E vonalak két oldalán négy-négy elülső keresztcsonti nyílás (foramina sacralia anteriora) található, amelyeken idegágak és erek haladnak át.
23. Hátul ugyancsak négy pár hátulsó keresztcsonti nyílás (foramina sacralia posteriora) nyílik a keresztcsonti csatornából.
24. A csigolyaívek és nyúlványok összecsontosodásából hosszanti csonttarajok jönnek létre, amelyek közül középen a crista sacralis mediana húzódik.
25. A keresztcsont belsejében a gerinccsatorna folytatásaként halad a keresztcsonti csatorna (canalis sacralis), amely lefelé fokozatosan szűkül.
26. Alsó végén a csatorna hátulsó fala rendszerint nyitott marad, és létrehozza a keresztcsonti rést (hiatus sacralis).
27. A hiatus két oldalán lefelé nyúló keresztcsonti szarvak tájékozódási pontként szolgálnak bizonyos érzéstelenítési eljárások során.
28. Oldalsó részén a fül alakú ízületi felszín (facies auricularis) a medencecsont hasonló felszínével alkotja a keresztcsont-csípőcsonti ízületet.
29. Mögötte durva keresztcsonti érdesség (tuberositas sacralis) található, amelyhez a medenceövet stabilizáló erős szalagok rögzülnek.
30. Nőkben a keresztcsont általában rövidebb, szélesebb és kevésbé hajlított, ami összefügg a női medence szüléshez alkalmazkodó alakjával.
31. A keresztcsont csúcsához ízesülő farokcsont (os coccygis) rendszerint három-öt, többnyire négy csökevényes csigolyából épül fel.
32. Legfelső csigolyája még felismerhető testet és két farokcsonti szarvat hordozhat, az alsó elemek azonban egyre kisebb csontdarabokká egyszerűsödnek.
33. Az életkor előrehaladtával a farokcsonti csigolyák részben vagy teljesen összecsontosodhatnak egymással, de mozgékonyságuk egyénenként változó marad.
34. Kis mérete ellenére a farokcsont fontos tapadási területet biztosít a medencefenék izmai, valamint több medencei szalag számára.
35. Az ágyéki csigolyák robusztus alakja, a keresztcsont ékjellegű felépítése és a farokcsont csökevényes szerkezete egyaránt az adott szakasz terhelési és funkcionális viszonyait tükrözi.
(aufklappen)német
1. Fünf Lendenwirbel (Vertebrae lumbales, L1–L5) bilden den untersten beweglichen Abschnitt der Wirbelsäule, der ein beträchtliches Körpergewicht trägt.
2. Dementsprechend ist ihr Wirbelkörper groß, breit und nierenförmig; seine Größe nimmt von oben nach unten im Allgemeinen weiter zu.
3. Besonders kräftig ist der Körper des fünften Lendenwirbels, der den Übergang zwischen der beweglichen Wirbelsäule und dem nach hinten geneigten Kreuzbein bildet.
4. Das Wirbelloch der Lendenwirbel ist dreieckig, gewöhnlich jedoch kleiner als die entsprechende Öffnung der Halswirbel.
5. Kurze, breite und kräftige Platten schließen den Wirbelbogen nach hinten und passen seinen Bau an die hohe mechanische Beanspruchung an.
6. Der Dornfortsatz ist kurz, kräftig und viereckig und verläuft nahezu waagerecht nach hinten, sodass zwischen den Lendenwirbeln relativ weite Zwischenräume verbleiben.
7. Diese Zwischenräume sind klinisch bedeutsam, da bei geeigneter Körperhaltung durch sie eine Nadel in den unteren Abschnitt des Wirbelkanals eingeführt werden kann.
8. Was am Lendenwirbel als Querfortsatz erscheint, ist entwicklungsgeschichtlich überwiegend eine rippenartige Struktur und wird deshalb Processus costalis genannt.
9. Der Rest des eigentlichen Querfortsatzes ist als kleiner Zusatzfortsatz (Processus accessorius) an der Basis des Processus costalis erkennbar.
10. Der an der Rückseite des oberen Gelenkfortsatzes aufragende Zitzenfortsatz (Processus mammillaris) dient tiefen Rückenmuskeln als Ansatzstelle.
11. Die Gelenkflächen der Lendenwirbel liegen annähernd in der Sagittalebene, wodurch vor allem Beugung und Streckung ermöglicht werden.
12. Die Seitneigung ist in mäßigem Umfang möglich, während die Drehung um die Längsachse durch die Stellung der Gelenkflächen und die kräftigen Fortsätze stark begrenzt wird.
13. Die nach innen gerichteten Flächen der unteren und die nach außen gerichteten Flächen der oberen Gelenkfortsätze greifen ineinander und hemmen dadurch ein Abgleiten der Wirbel.
14. Im Lendenabschnitt wirken besonders große Kräfte auf die Wirbelkörper und die zwischen ihnen liegenden Bandscheiben, vor allem beim Heben und Vorbeugen.
15. Nach unten verbindet sich der fünfte Lendenwirbel mit der Basis des Kreuzbeins; zwischen beiden entsteht der charakteristische lumbosakrale Winkel.
16. Der vorspringende Übergangspunkt, der am oberen Rand des Kreuzbeins eine Vorwölbung bildet, wird als Promontorium bezeichnet.
17. Das Kreuzbein (Os sacrum) ist ein keilförmiger Knochen, der aus fünf während der Entwicklung miteinander verschmelzenden Kreuzbeinwirbeln entsteht.
18. Seine breite Basis (Basis ossis sacri) weist nach oben, während die schmale Spitze (Apex ossis sacri) nach unten zum Steißbein gerichtet ist.
19. Zwischen die beiden Hüftbeine eingekeilt überträgt das Kreuzbein die Belastung der Wirbelsäule über den Beckengürtel auf die unteren Gliedmaßen.
20. Seine vordere Beckenfläche (Facies pelvina) ist konkav und relativ glatt, während die Hinterfläche konvex, uneben und für den Ansatz zahlreicher Bänder geeignet ist.
21. Auf der Beckenfläche kennzeichnen vier Querlinien die früheren Verschmelzungsgrenzen der Wirbelkörper.
22. Seitlich dieser Linien liegen jeweils vier vordere Kreuzbeinlöcher (Foramina sacralia anteriora), durch die Nervenäste und Gefäße ziehen.
23. Auf der Rückseite öffnen sich ebenfalls vier Paare hinterer Kreuzbeinlöcher (Foramina sacralia posteriora) aus dem Kreuzbeinkanal.
24. Durch die Verschmelzung der Wirbelbögen und Fortsätze entstehen längs verlaufende Knochenkämme, von denen in der Mitte die Crista sacralis mediana liegt.
25. Im Inneren des Kreuzbeins verläuft als Fortsetzung des Wirbelkanals der Kreuzbeinkanal (Canalis sacralis), der sich nach unten allmählich verengt.
26. An seinem unteren Ende bleibt die Hinterwand des Kanals gewöhnlich offen und bildet den Kreuzbeinhiatus (Hiatus sacralis).
27. Die beidseits des Hiatus nach unten ragenden Kreuzbeinhörner dienen bei bestimmten Anästhesieverfahren als Orientierungspunkte.
28. Am seitlichen Anteil bildet die ohrförmige Gelenkfläche (Facies auricularis) mit der entsprechenden Fläche des Hüftbeins das Iliosakralgelenk.
29. Dahinter liegt die raue Kreuzbeinrauigkeit (Tuberositas sacralis), an der kräftige, den Beckengürtel stabilisierende Bänder befestigt sind.
30. Bei Frauen ist das Kreuzbein gewöhnlich kürzer, breiter und weniger stark gekrümmt, was mit der an die Geburt angepassten Form des weiblichen Beckens zusammenhängt.
31. Das an die Spitze des Kreuzbeins anschließende Steißbein (Os coccygis) besteht gewöhnlich aus drei bis fünf, meist vier rudimentären Wirbeln.
32. Sein oberster Wirbel kann noch einen erkennbaren Körper und zwei Steißbeinhörner tragen, während die unteren Elemente zu immer kleineren Knochenstücken vereinfacht sind.
33. Mit zunehmendem Alter können die Steißbeinwirbel teilweise oder vollständig miteinander verschmelzen; ihre Beweglichkeit bleibt jedoch individuell unterschiedlich.
34. Trotz seiner geringen Größe bietet das Steißbein eine wichtige Ansatzfläche für die Muskeln des Beckenbodens sowie für mehrere Beckenbänder.
35. Die robuste Form der Lendenwirbel, der keilförmige Bau des Kreuzbeins und die rudimentäre Struktur des Steißbeins spiegeln jeweils die Belastungs- und Funktionsverhältnisse des betreffenden Abschnitts wider.