10.10 – Az éhbél és a csípőbél: a felszívó felület – Leerdarm und Krummdarm: die resorbierende Oberfläche
1. A vékonybélben teljesedik be az egész emésztés voltaképpeni célja, mert itt, ezen a hosszú szakaszon lép át a gondosan előkészített táplálék végre a szervezet belső terébe. – Im Dünndarm erfüllt sich das eigentliche Ziel der gesamten Verdauung, denn hier, auf diesem langen Abschnitt, tritt die sorgfältig vorbereitete Nahrung endlich in den inneren Raum des Organismus über.
2. Minden korábbi szakasz munkája ennek az egyetlen feladatnak van alárendelve: a felszívásnak, amely azonban lényegénél fogva felületi folyamat, s ezért a rendelkezésre álló felület nagysága szabja meg a határait. – Die Arbeit aller vorangegangenen Abschnitte ist dieser einen Aufgabe untergeordnet, der Resorption, die jedoch ihrem Wesen nach ein Oberflächenvorgang ist und deren Grenzen deshalb von der Größe der verfügbaren Fläche bestimmt werden.
3. Itt azonban egy geometriai nehézség jelentkezik, hiszen egy sima falú, egyenes cső belső felülete meg sem közelítené azt a nagyságot, amelyet a napi tápanyagmennyiség felvétele megkövetel. – Hier stellt sich jedoch eine geometrische Schwierigkeit ein, denn die innere Oberfläche eines glattwandigen, geraden Rohres käme jener Größe nicht einmal nahe, die die Aufnahme der täglichen Nährstoffmenge erfordert.
4. A megoldást az jelenti, hogy a bélfal több, egymásba ágyazott léptékben redőződik és türemkedik, s így egy szerény térfogatba óriási felszínt zsúfol össze. – Die Lösung besteht darin, dass sich die Darmwand in mehreren, ineinandergeschachtelten Größenordnungen faltet und ausstülpt und so in ein bescheidenes Volumen eine gewaltige Oberfläche zusammendrängt.
5. Ugyanaz a fogás – felületnyerés a felszín gyűrésével – több méretben ismétlődik meg, a szabad szemmel is látható redőktől egészen a fénymikroszkóp határán túli, csak nagyobb nagyítással felismerhető képződményekig. – Ein und derselbe Kunstgriff – Flächengewinn durch Auffaltung der Oberfläche – wiederholt sich in mehreren Größen, von den mit bloßem Auge sichtbaren Falten bis zu Gebilden jenseits der Grenze des Lichtmikroskops, die erst bei stärkerer Vergrößerung erkennbar werden.
6. Mivel ezek a szintek nem összeadódnak, hanem egymással szorzódnak, hozadékuk egyetlen, a puszta csőének sokszázszorosát kitevő felületté halmozódik fel. – Da sich diese Ebenen nicht addieren, sondern miteinander multiplizieren, häuft sich ihr Ertrag zu einer einzigen Fläche, die das Vielhundertfache derjenigen eines bloßen Rohres ausmacht.
7. Így a bél szerény hosszúsága mögött a méreteivel semmiféle arányban nem álló felszívó felület rejtőzik, amely a szervezet válaszát adja egy tisztán geometriai feladatra. – So verbirgt sich hinter der bescheidenen Länge des Darms eine resorbierende Fläche, die in keinerlei Verhältnis zu seinen Maßen steht und die die Antwort des Organismus auf ein rein geometrisches Problem darstellt.
8. Ez a felület azonban nem élettelen itatóspapír, hanem eleven sejtréteg, amely egyszerre végzi el a táplálék utolsó vegyi bontását a saját hártyáján, és veszi fel a keletkező végtermékeket. – Diese Fläche ist jedoch kein lebloses Löschpapier, sondern eine lebendige Zellschicht, die zugleich den letzten chemischen Abbau der Nahrung an ihrer eigenen Membran vollzieht und die entstehenden Endprodukte aufnimmt.
9. Ennélfogva az emésztés utolsó lépése és a felszívás első lépése ugyanazon a határfelületen zajlik le, úgyhogy a lebontás és a felvétel egyetlen mozzanattá olvad össze. – Demzufolge laufen der letzte Schritt der Verdauung und der erste Schritt der Resorption an ein und derselben Grenzfläche ab, sodass das Zerlegen und das Aufnehmen zu einem einzigen Vorgang verschmelzen.
10. Minden egyes felszívó egység ráadásul önálló kis szervnek tekinthető, amelynek saját érellátása, saját apró pumpáló szerkezete és saját elszállító csatornái vannak. – Jede einzelne resorbierende Einheit ist überdies als ein kleines eigenständiges Organ zu betrachten, das über eine eigene Gefäßversorgung, eine eigene winzige Pumpvorrichtung und eigene Abtransportkanäle verfügt.
11. A felvett anyagok két, egymástól elkülönülő úton hagyják el a felszínt: a vízoldékony tápanyagokat egy véres út viszi előbb a májhoz ellenőrzésre, a zsírokat pedig egy nyirokút vezeti, elkerülve a májat, csak később a vérkeringésbe. – Die aufgenommenen Stoffe verlassen die Oberfläche auf zwei voneinander getrennten Wegen: Die wasserlöslichen Nährstoffe führt ein Blutweg zunächst zur Leber zur Kontrolle, die Fette hingegen leitet ein Lymphweg unter Umgehung der Leber erst später in den Blutkreislauf.
12. A felszín minden egysége mindkét utat magában hordozza, úgyhogy a tápanyagok két nagy osztálya már a felvétel pillanatában szétválogatódik és útjára indul. – Jede Einheit der Oberfläche trägt beide Wege in sich, sodass die zwei großen Klassen der Nährstoffe schon im Augenblick ihrer Aufnahme voneinander getrennt und auf den Weg gebracht werden.
13. Minthogy ez a bélcső legtöbbet dolgozó és leginkább kitett bélése, egyúttal a leggyorsabban megújuló is: szüntelenül alulról épül újjá, a felszín felé tolódik, és néhány nap alatt lekopik. – Da dies die am meisten arbeitende und am stärksten ausgesetzte Auskleidung des Verdauungsrohrs ist, ist sie zugleich auch die sich am raschesten erneuernde: Sie wird unablässig von unten neu aufgebaut, zur Oberfläche hin vorgeschoben und innerhalb weniger Tage abgetragen.
14. Ugyanaz a végletes nyitottság azonban, amely a felszívást szolgálja, egyben a szervezet legsebezhetőbb kapujává is teszi ezt a felületet, ahol a külvilágot mindössze egyetlen sejtsor választja el a vérárától. – Dieselbe äußerste Offenheit jedoch, die der Resorption dient, macht diese Fläche zugleich zum verletzlichsten Tor des Organismus, an dem die Außenwelt nur eine einzige Zellreihe vom Blutstrom trennt.
15. A bélés ezért felszívó feladatát egy őrző feladattal is párosítja, nyákot és sűrű nyirokszövetet szőve a falba, hogy a nyitottság ne váljék védtelenséggé. – Die Auskleidung koppelt ihre resorbierende Aufgabe daher mit einer bewachenden, indem sie Schleim und dichtes lymphatisches Gewebe in die Wand einwebt, damit die Offenheit nicht zur Wehrlosigkeit wird.
16. Lefutása mentén a vékonybél nem egyforma, hanem fokozatosan változik: sűrűn redőzött, tág, jól átvérzett és a gyors, tömeges felvételre berendezett kezdetétől egy simább, szűkebb és nyugodtabb vége felé. – Entlang ihres Verlaufs ist der Dünndarm nicht gleichförmig, sondern verändert sich allmählich: von einem dicht gefalteten, weiten, gut durchbluteten und auf die rasche, massenhafte Aufnahme eingerichteten Anfang zu einem glatteren, engeren und ruhigeren Ende.
17. Ez az elvékonyodás a munkát követi, hiszen mire a béltartalom a végső szakaszhoz ér, a tápanyagok java már felszívódott, s ott kevesebb felületre van szükség – éppen a legvégső szakasz tart fenn mégis néhány mással nem pótolható felszívást, és őrzi a vastagbélbe vezető átjárót. – Diese Verjüngung folgt der Arbeit, denn wenn der Darminhalt den letzten Abschnitt erreicht, ist der Großteil der Nährstoffe bereits resorbiert und dort wird weniger Fläche benötigt – gerade der allerletzte Abschnitt behält gleichwohl einige durch nichts anderes ersetzbare Resorptionen und bewacht den Übergang in den Dickdarm.
18. A vékonybél így az a hely, ahol a bélcső egész belső falát egyetlen hatalmas, eleven, szüntelenül megújuló felszívó felületté alakítja át – sokszázszorosan felgyűrve, a nagy teljesítményű kezdettől a különleges, őrzött végig fokozatosan hangolva –, s ahol minden egysége befejezi az emésztést, felveszi annak termékeit, és két úton továbbküldi őket: ez az a beteljesülés, amelyben a régóta előkészített táplálék végre a test részévé válik. – Der Dünndarm ist somit der Ort, an dem das Verdauungsrohr seine gesamte innere Wand in eine einzige gewaltige, lebendige, sich unablässig erneuernde resorbierende Fläche verwandelt – vielhundertfach aufgefaltet, vom hochleistungsfähigen Anfang bis zum besonderen, bewachten Ende hin abgestuft –, und an dem jede seiner Einheiten die Verdauung vollendet, deren Produkte aufnimmt und sie auf zwei Wegen weiterschickt: die Vollendung, in der die lange vorbereitete Nahrung endlich zum Teil des Körpers wird.
(aufklappen)magyar
1. A vékonybélben teljesedik be az egész emésztés voltaképpeni célja, mert itt, ezen a hosszú szakaszon lép át a gondosan előkészített táplálék végre a szervezet belső terébe.
2. Minden korábbi szakasz munkája ennek az egyetlen feladatnak van alárendelve: a felszívásnak, amely azonban lényegénél fogva felületi folyamat, s ezért a rendelkezésre álló felület nagysága szabja meg a határait.
3. Itt azonban egy geometriai nehézség jelentkezik, hiszen egy sima falú, egyenes cső belső felülete meg sem közelítené azt a nagyságot, amelyet a napi tápanyagmennyiség felvétele megkövetel.
4. A megoldást az jelenti, hogy a bélfal több, egymásba ágyazott léptékben redőződik és türemkedik, s így egy szerény térfogatba óriási felszínt zsúfol össze.
5. Ugyanaz a fogás — felületnyerés a felszín gyűrésével — több méretben ismétlődik meg, a szabad szemmel is látható redőktől egészen a fénymikroszkóp határán túli, csak nagyobb nagyítással felismerhető képződményekig.
6. Mivel ezek a szintek nem összeadódnak, hanem egymással szorzódnak, hozadékuk egyetlen, a puszta csőének sokszázszorosát kitevő felületté halmozódik fel.
7. Így a bél szerény hosszúsága mögött a méreteivel semmiféle arányban nem álló felszívó felület rejtőzik, amely a szervezet válaszát adja egy tisztán geometriai feladatra.
8. Ez a felület azonban nem élettelen itatóspapír, hanem eleven sejtréteg, amely egyszerre végzi el a táplálék utolsó vegyi bontását a saját hártyáján, és veszi fel a keletkező végtermékeket.
9. Ennélfogva az emésztés utolsó lépése és a felszívás első lépése ugyanazon a határfelületen zajlik le, úgyhogy a lebontás és a felvétel egyetlen mozzanattá olvad össze.
10. Minden egyes felszívó egység ráadásul önálló kis szervnek tekinthető, amelynek saját érellátása, saját apró pumpáló szerkezete és saját elszállító csatornái vannak.
11. A felvett anyagok két, egymástól elkülönülő úton hagyják el a felszínt: a vízoldékony tápanyagokat egy véres út viszi előbb a májhoz ellenőrzésre, a zsírokat pedig egy nyirokút vezeti, elkerülve a májat, csak később a vérkeringésbe.
12. A felszín minden egysége mindkét utat magában hordozza, úgyhogy a tápanyagok két nagy osztálya már a felvétel pillanatában szétválogatódik és útjára indul.
13. Minthogy ez a bélcső legtöbbet dolgozó és leginkább kitett bélése, egyúttal a leggyorsabban megújuló is: szüntelenül alulról épül újjá, a felszín felé tolódik, és néhány nap alatt lekopik.
14. Ugyanaz a végletes nyitottság azonban, amely a felszívást szolgálja, egyben a szervezet legsebezhetőbb kapujává is teszi ezt a felületet, ahol a külvilágot mindössze egyetlen sejtsor választja el a vérárától.
15. A bélés ezért felszívó feladatát egy őrző feladattal is párosítja, nyákot és sűrű nyirokszövetet szőve a falba, hogy a nyitottság ne váljék védtelenséggé.
16. Lefutása mentén a vékonybél nem egyforma, hanem fokozatosan változik: sűrűn redőzött, tág, jól átvérzett és a gyors, tömeges felvételre berendezett kezdetétől egy simább, szűkebb és nyugodtabb vége felé.
17. Ez az elvékonyodás a munkát követi, hiszen mire a béltartalom a végső szakaszhoz ér, a tápanyagok java már felszívódott, s ott kevesebb felületre van szükség — éppen a legvégső szakasz tart fenn mégis néhány mással nem pótolható felszívást, és őrzi a vastagbélbe vezető átjárót.
18. A vékonybél így az a hely, ahol a bélcső egész belső falát egyetlen hatalmas, eleven, szüntelenül megújuló felszívó felületté alakítja át — sokszázszorosan felgyűrve, a nagy teljesítményű kezdettől a különleges, őrzött végig fokozatosan hangolva –, s ahol minden egysége befejezi az emésztést, felveszi annak termékeit, és két úton továbbküldi őket: ez az a beteljesülés, amelyben a régóta előkészített táplálék végre a test részévé válik.
(aufklappen)német
1. Im Dünndarm erfüllt sich das eigentliche Ziel der gesamten Verdauung, denn hier, auf diesem langen Abschnitt, tritt die sorgfältig vorbereitete Nahrung endlich in den inneren Raum des Organismus über.
2. Die Arbeit aller vorangegangenen Abschnitte ist dieser einen Aufgabe untergeordnet, der Resorption, die jedoch ihrem Wesen nach ein Oberflächenvorgang ist und deren Grenzen deshalb von der Größe der verfügbaren Fläche bestimmt werden.
3. Hier stellt sich jedoch eine geometrische Schwierigkeit ein, denn die innere Oberfläche eines glattwandigen, geraden Rohres käme jener Größe nicht einmal nahe, die die Aufnahme der täglichen Nährstoffmenge erfordert.
4. Die Lösung besteht darin, dass sich die Darmwand in mehreren, ineinandergeschachtelten Größenordnungen faltet und ausstülpt und so in ein bescheidenes Volumen eine gewaltige Oberfläche zusammendrängt.
5. Ein und derselbe Kunstgriff — Flächengewinn durch Auffaltung der Oberfläche — wiederholt sich in mehreren Größen, von den mit bloßem Auge sichtbaren Falten bis zu Gebilden jenseits der Grenze des Lichtmikroskops, die erst bei stärkerer Vergrößerung erkennbar werden.
6. Da sich diese Ebenen nicht addieren, sondern miteinander multiplizieren, häuft sich ihr Ertrag zu einer einzigen Fläche, die das Vielhundertfache derjenigen eines bloßen Rohres ausmacht.
7. So verbirgt sich hinter der bescheidenen Länge des Darms eine resorbierende Fläche, die in keinerlei Verhältnis zu seinen Maßen steht und die die Antwort des Organismus auf ein rein geometrisches Problem darstellt.
8. Diese Fläche ist jedoch kein lebloses Löschpapier, sondern eine lebendige Zellschicht, die zugleich den letzten chemischen Abbau der Nahrung an ihrer eigenen Membran vollzieht und die entstehenden Endprodukte aufnimmt.
9. Demzufolge laufen der letzte Schritt der Verdauung und der erste Schritt der Resorption an ein und derselben Grenzfläche ab, sodass das Zerlegen und das Aufnehmen zu einem einzigen Vorgang verschmelzen.
10. Jede einzelne resorbierende Einheit ist überdies als ein kleines eigenständiges Organ zu betrachten, das über eine eigene Gefäßversorgung, eine eigene winzige Pumpvorrichtung und eigene Abtransportkanäle verfügt.
11. Die aufgenommenen Stoffe verlassen die Oberfläche auf zwei voneinander getrennten Wegen: Die wasserlöslichen Nährstoffe führt ein Blutweg zunächst zur Leber zur Kontrolle, die Fette hingegen leitet ein Lymphweg unter Umgehung der Leber erst später in den Blutkreislauf.
12. Jede Einheit der Oberfläche trägt beide Wege in sich, sodass die zwei großen Klassen der Nährstoffe schon im Augenblick ihrer Aufnahme voneinander getrennt und auf den Weg gebracht werden.
13. Da dies die am meisten arbeitende und am stärksten ausgesetzte Auskleidung des Verdauungsrohrs ist, ist sie zugleich auch die sich am raschesten erneuernde: Sie wird unablässig von unten neu aufgebaut, zur Oberfläche hin vorgeschoben und innerhalb weniger Tage abgetragen.
14. Dieselbe äußerste Offenheit jedoch, die der Resorption dient, macht diese Fläche zugleich zum verletzlichsten Tor des Organismus, an dem die Außenwelt nur eine einzige Zellreihe vom Blutstrom trennt.
15. Die Auskleidung koppelt ihre resorbierende Aufgabe daher mit einer bewachenden, indem sie Schleim und dichtes lymphatisches Gewebe in die Wand einwebt, damit die Offenheit nicht zur Wehrlosigkeit wird.
16. Entlang ihres Verlaufs ist der Dünndarm nicht gleichförmig, sondern verändert sich allmählich: von einem dicht gefalteten, weiten, gut durchbluteten und auf die rasche, massenhafte Aufnahme eingerichteten Anfang zu einem glatteren, engeren und ruhigeren Ende.
17. Diese Verjüngung folgt der Arbeit, denn wenn der Darminhalt den letzten Abschnitt erreicht, ist der Großteil der Nährstoffe bereits resorbiert und dort wird weniger Fläche benötigt — gerade der allerletzte Abschnitt behält gleichwohl einige durch nichts anderes ersetzbare Resorptionen und bewacht den Übergang in den Dickdarm.
18. Der Dünndarm ist somit der Ort, an dem das Verdauungsrohr seine gesamte innere Wand in eine einzige gewaltige, lebendige, sich unablässig erneuernde resorbierende Fläche verwandelt — vielhundertfach aufgefaltet, vom hochleistungsfähigen Anfang bis zum besonderen, bewachten Ende hin abgestuft –, und an dem jede seiner Einheiten die Verdauung vollendet, deren Produkte aufnimmt und sie auf zwei Wegen weiterschickt: die Vollendung, in der die lange vorbereitete Nahrung endlich zum Teil des Körpers wird.