17.12 – Elővese, ősvese, utóvese – Vor-, Ur- und Nachniere
1. A gerincesek kiválasztószerveinek fejlődése során egymást követően három vesetípus jelenik meg. – Während der Entwicklung der Ausscheidungsorgane der Wirbeltiere treten nacheinander drei Nierentypen auf.
2. Ezeket elővesének, ősvesének és utóvesének nevezzük. – Diese werden als Vorniere (Pronephros), Urniere (Mesonephros) und Nachniere (Metanephros) bezeichnet.
3. Mindhárom vesetípus a köztes mezodermából, vagyis a középső csíralemez egy meghatározott részéből fejlődik. – Alle drei Nierentypen entwickeln sich aus dem intermediären Mesoderm, also aus einem bestimmten Abschnitt des mittleren Keimblattes.
4. A köztes mezoderma a test hátulsó falán hosszanti veseképző köteget alkot. – Das intermediäre Mesoderm bildet an der hinteren Körperwand einen längs verlaufenden nephrogenen Strang.
5. A veseképző szövet fejlődése a feji végtől a farki vég felé halad. – Die Entwicklung des nierenbildenden Gewebes schreitet vom Kopfende zum Schwanzende fort.
6. A három vesegeneráció nem ugyanannak a szervnek három egymásba átalakuló állapota, hanem részben különálló telepekből fejlődik. – Die drei Nierengenerationen sind nicht drei ineinander übergehende Zustände desselben Organs, sondern entstehen teilweise aus getrennten Anlagen.
7. Fejlődési sorrendjük mégis közös szerkezeti tervet és szoros kapcsolatot mutat. – Ihre Entwicklungsfolge zeigt dennoch einen gemeinsamen Bauplan und enge Zusammenhänge.
8. Az elsőként megjelenő vesetípus az elővese. – Der zuerst auftretende Nierentyp ist die Vorniere (Pronephros).
9. Az elővese a veseképző köteg legelülső, nyaki szakaszán alakul ki. – Die Vorniere entsteht im vordersten, im Halsbereich gelegenen Abschnitt des nephrogenen Stranges.
10. Az emberi embrióban az elővese a fejlődés negyedik hetében jelenik meg. – Beim menschlichen Embryo erscheint die Vorniere während der vierten Entwicklungswoche.
11. Néhány egyszerű csatornácskából áll, amelyek az emberben csak kezdetlegesen fejlődnek ki. – Sie besteht aus wenigen einfachen Kanälchen, die sich beim Menschen nur rudimentär entwickeln.
12. Az emberi elővese nem működik kiválasztószervként, és rövid idő alatt visszafejlődik. – Die menschliche Vorniere funktioniert nicht als Ausscheidungsorgan und bildet sich innerhalb kurzer Zeit zurück.
13. Számos hal és kétéltű lárvájában azonban az elővese átmenetileg működő vesét alkot. – Bei den Larven zahlreicher Fische und Amphibien bildet die Vorniere dagegen vorübergehend eine funktionsfähige Niere.
14. Az ilyen elővesében az elsődleges vizeletet egyszerű érgomolyagok szűrik ki a vérből. – In einer solchen Vorniere wird der Primärharn durch einfache Gefäßknäuel (Glomeruli) aus dem Blut filtriert.
15. Az elővese csatornácskái egyes gerincesekben csillós tölcsérekkel nyílhatnak a testüregbe. – Die Kanälchen der Vorniere können bei einigen Wirbeltieren durch bewimperte Trichter in die Körperhöhle münden.
16. A csatornácskák az elővesevezetékbe vezetik a kiválasztott folyadékot. – Die Kanälchen leiten die ausgeschiedene Flüssigkeit in den Vornierengang (Ductus pronephricus).
17. Az elővesevezeték a test farki vége felé növekszik, és végül eléri a kloákát. – Der Vornierengang wächst zum Schwanzende des Körpers und erreicht schließlich die Kloake (Cloaca).
18. Bár maga az elővese eltűnik, vezetéke fennmarad, és ősvesevezetékké alakul. – Obwohl die Vorniere selbst verschwindet, bleibt ihr Gang erhalten und wird zum Urnierengang.
19. Az ősvese az elővesétől farki irányban, a törzs területén fejlődik ki. – Die Urniere (Mesonephros) entwickelt sich schwanzwärts der Vorniere im Bereich des Rumpfes.
20. Az emberben az ősvese jóval nagyobb és fejlettebb, mint a rövid életű elővese. – Beim Menschen ist die Urniere wesentlich größer und stärker entwickelt als die kurzlebige Vorniere.
21. Az ősvese számos haránt irányú ősvese-csatornácskából áll. – Die Urniere besteht aus zahlreichen quer verlaufenden Urnierenkanälchen (Tubuli mesonephrici).
22. Minden működő csatornácska belső vége kettős falú tokot képez egy hajszálérgomolyag körül. – Das innere Ende jedes funktionsfähigen Kanälchens bildet eine doppelwandige Kapsel um ein Kapillarknäuel.
23. Az érgomolyag és az azt körülvevő tok együtt egyszerű vesetestecskét alkot. – Das Gefäßknäuel und die es umgebende Kapsel bilden gemeinsam ein einfaches Nierenkörperchen (Corpusculum renale).
24. A csatornácskák külső vége az ősvesevezetékbe, más néven Wolff-csőbe torkollik. – Das äußere Ende der Kanälchen mündet in den Urnierengang, der auch als Wolff-Gang (Ductus mesonephricus) bezeichnet wird.
25. Az ősvesevezeték a vizeletet a fejlődő kloáka felé szállítja. – Der Urnierengang transportiert den Harn in Richtung der sich entwickelnden Kloake.
26. Az emberi embrióban az ősvese rövid ideig valódi kiválasztó működést végez. – Beim menschlichen Embryo übernimmt die Urniere für kurze Zeit eine echte Ausscheidungsfunktion.
27. Működése addig tart, amíg a végleges vese fejlődése kellően előre nem halad. – Ihre Tätigkeit dauert an, bis die Entwicklung der endgültigen Niere ausreichend fortgeschritten ist.
28. Sok halban és kétéltűben az ősvese hátrafelé meghosszabbodott formája egész életen át működő veseként marad fenn. – Bei vielen Fischen und Amphibien bleibt eine nach hinten verlängerte Form der Urniere lebenslang als funktionsfähige Niere bestehen.
29. Ezt a kiterjedt vesetípust pontosabban opisztonefrosznak nevezzük. – Dieser ausgedehnte Nierentyp wird genauer als Opisthonephros bezeichnet.
30. A hüllőkben, a madarakban és az emlősökben az ősvese csak átmeneti embrionális szerv. – Bei Reptilien, Vögeln und Säugetieren ist die Urniere lediglich ein vorübergehendes embryonales Organ.
31. Az ősvese csatornácskáinak nagy része az emberben később visszafejlődik. – Der größte Teil der Urnierenkanälchen bildet sich beim Menschen später zurück.
32. Férfiban néhány ősvese-csatornácska fennmarad, és a here kivezető csatornácskáit alkotja. – Beim Mann bleiben einige Urnierenkanälchen erhalten und bilden die ausführenden Kanälchen des Hodens (Ductuli efferentes testis).
33. Az ősvesevezeték férfiban a mellékhere vezetékének, az ondóvezetéknek és további ondóutaknak a kialakításában vesz részt. – Der Urnierengang beteiligt sich beim Mann an der Bildung des Nebenhodengangs, des Samenleiters und weiterer Samenwege.
34. Nőben az ősvesevezeték és az ősvese-csatornácskák többnyire eltűnnek, de kis maradványaik fennmaradhatnak. – Bei der Frau verschwinden der Urnierengang und die Urnierenkanälchen größtenteils, kleine Reste können jedoch erhalten bleiben.
35. Az ősvese tehát nemcsak átmeneti kiválasztószerv, hanem a nemi szervek fejlődésének is fontos kiindulópontja. – Die Urniere ist somit nicht nur ein vorübergehendes Ausscheidungsorgan, sondern auch ein wichtiger Ausgangspunkt für die Entwicklung der Geschlechtsorgane.
36. A harmadik vesegeneráció az utóvese, amelyből a végleges vese kialakul. – Die dritte Nierengeneration ist die Nachniere (Metanephros), aus der die endgültige Niere hervorgeht.
37. Az utóvese a veseképző köteg leghátulsó, medence közeli részén kezd fejlődni. – Die Nachniere beginnt sich im hintersten, beckenwärts gelegenen Abschnitt des nephrogenen Stranges zu entwickeln.
38. A hüllők, a madarak és az emlősök felnőttkori veséje utóvese eredetű. – Die Niere der erwachsenen Reptilien, Vögel und Säugetiere ist metanephrischen Ursprungs.
39. Az utóvese kialakításában két különböző embrionális szövet vesz részt. – An der Bildung der Nachniere sind zwei unterschiedliche embryonale Gewebe beteiligt.
40. Az egyik a húgyvezetékbimbó, amely az ősvesevezeték kloákához közeli szakaszából nő ki. – Das eine ist die Ureterknospe, die aus dem kloakennahen Abschnitt des Urnierengangs aussprosst.
41. A másik az utóvesei mesenchyma, amelyet metanefrogén blastemának is nevezünk. – Das andere ist das metanephrische Mesenchym, das auch als metanephrogenes Blastem bezeichnet wird.
42. A húgyvezetékbimbó belenő az utóvesei mesenchymába, majd ismételten elágazik. – Die Ureterknospe wächst in das metanephrische Mesenchym ein und verzweigt sich anschließend wiederholt.
43. A két szövet kölcsönösen fejlődésre készteti egymást, ezért ezt a folyamatot kölcsönös indukciónak nevezzük. – Beide Gewebe regen sich gegenseitig zur Entwicklung an, weshalb dieser Vorgang als wechselseitige Induktion bezeichnet wird.
44. A húgyvezetékbimbóból fejlődik a húgyvezeték, a vesemedence, a vesekelyhek és a gyűjtőcsatornák rendszere. – Aus der Ureterknospe entstehen der Harnleiter (Ureter), das Nierenbecken, die Nierenkelche und das System der Sammelrohre.
45. Az utóvesei mesenchyma sejtjei a bimbó végágai körül összetömörülnek, majd hámszöveti csatornácskákká alakulnak. – Die Zellen des metanephrischen Mesenchyms verdichten sich um die Endäste der Knospe und wandeln sich anschließend in epitheliale Kanälchen um.
46. Ezekből a csatornácskákból alakul ki a Bowman-tok, a közeli csatorna, a Henle-kacs és a távoli csatorna. – Aus diesen Kanälchen entstehen die Bowman-Kapsel, der proximale Tubulus, die Henle-Schleife und der distale Tubulus.
47. A fejlődő nefron távoli vége összekapcsolódik a húgyvezetékbimbóból származó gyűjtőcsatornával. – Das entfernte Ende des sich entwickelnden Nephrons verbindet sich mit einem aus der Ureterknospe hervorgegangenen Sammelrohr.
48. A végleges vese működési egységei és vizeletelvezető részei tehát két különböző eredetű telepből származnak. – Die Funktionseinheiten und die harnableitenden Abschnitte der endgültigen Niere stammen somit aus zwei Anlagen unterschiedlicher Herkunft.
49. Fejlődése során az utóvese a medencéből az ágyéki régióba emelkedik, miközben helyzete, forgása és érellátása is megváltozik. – Während ihrer Entwicklung steigt die Nachniere aus dem Becken in die Lendenregion auf, wobei sich auch ihre Lage, Drehung und Gefäßversorgung verändern.
50. Az elővese, az ősvese és az utóvese sorrendje jól szemlélteti, hogyan őrzi meg az emberi fejlődés a gerincesek közös kiválasztószervi alaptervének nyomait. – Die Abfolge von Vorniere, Urniere und Nachniere veranschaulicht, wie die menschliche Entwicklung Spuren des gemeinsamen Grundplans der Ausscheidungsorgane der Wirbeltiere bewahrt.
(aufklappen)magyar
1. A gerincesek kiválasztószerveinek fejlődése során egymást követően három vesetípus jelenik meg.
2. Ezeket elővesének, ősvesének és utóvesének nevezzük.
3. Mindhárom vesetípus a köztes mezodermából, vagyis a középső csíralemez egy meghatározott részéből fejlődik.
4. A köztes mezoderma a test hátulsó falán hosszanti veseképző köteget alkot.
5. A veseképző szövet fejlődése a feji végtől a farki vég felé halad.
6. A három vesegeneráció nem ugyanannak a szervnek három egymásba átalakuló állapota, hanem részben különálló telepekből fejlődik.
7. Fejlődési sorrendjük mégis közös szerkezeti tervet és szoros kapcsolatot mutat.
8. Az elsőként megjelenő vesetípus az elővese.
9. Az elővese a veseképző köteg legelülső, nyaki szakaszán alakul ki.
10. Az emberi embrióban az elővese a fejlődés negyedik hetében jelenik meg.
11. Néhány egyszerű csatornácskából áll, amelyek az emberben csak kezdetlegesen fejlődnek ki.
12. Az emberi elővese nem működik kiválasztószervként, és rövid idő alatt visszafejlődik.
13. Számos hal és kétéltű lárvájában azonban az elővese átmenetileg működő vesét alkot.
14. Az ilyen elővesében az elsődleges vizeletet egyszerű érgomolyagok szűrik ki a vérből.
15. Az elővese csatornácskái egyes gerincesekben csillós tölcsérekkel nyílhatnak a testüregbe.
16. A csatornácskák az elővesevezetékbe vezetik a kiválasztott folyadékot.
17. Az elővesevezeték a test farki vége felé növekszik, és végül eléri a kloákát.
18. Bár maga az elővese eltűnik, vezetéke fennmarad, és ősvesevezetékké alakul.
19. Az ősvese az elővesétől farki irányban, a törzs területén fejlődik ki.
20. Az emberben az ősvese jóval nagyobb és fejlettebb, mint a rövid életű elővese.
21. Az ősvese számos haránt irányú ősvese-csatornácskából áll.
22. Minden működő csatornácska belső vége kettős falú tokot képez egy hajszálérgomolyag körül.
23. Az érgomolyag és az azt körülvevő tok együtt egyszerű vesetestecskét alkot.
24. A csatornácskák külső vége az ősvesevezetékbe, más néven Wolff-csőbe torkollik.
25. Az ősvesevezeték a vizeletet a fejlődő kloáka felé szállítja.
26. Az emberi embrióban az ősvese rövid ideig valódi kiválasztó működést végez.
27. Működése addig tart, amíg a végleges vese fejlődése kellően előre nem halad.
28. Sok halban és kétéltűben az ősvese hátrafelé meghosszabbodott formája egész életen át működő veseként marad fenn.
29. Ezt a kiterjedt vesetípust pontosabban opisztonefrosznak nevezzük.
30. A hüllőkben, a madarakban és az emlősökben az ősvese csak átmeneti embrionális szerv.
31. Az ősvese csatornácskáinak nagy része az emberben később visszafejlődik.
32. Férfiban néhány ősvese-csatornácska fennmarad, és a here kivezető csatornácskáit alkotja.
33. Az ősvesevezeték férfiban a mellékhere vezetékének, az ondóvezetéknek és további ondóutaknak a kialakításában vesz részt.
34. Nőben az ősvesevezeték és az ősvese-csatornácskák többnyire eltűnnek, de kis maradványaik fennmaradhatnak.
35. Az ősvese tehát nemcsak átmeneti kiválasztószerv, hanem a nemi szervek fejlődésének is fontos kiindulópontja.
36. A harmadik vesegeneráció az utóvese, amelyből a végleges vese kialakul.
37. Az utóvese a veseképző köteg leghátulsó, medence közeli részén kezd fejlődni.
38. A hüllők, a madarak és az emlősök felnőttkori veséje utóvese eredetű.
39. Az utóvese kialakításában két különböző embrionális szövet vesz részt.
40. Az egyik a húgyvezetékbimbó, amely az ősvesevezeték kloákához közeli szakaszából nő ki.
41. A másik az utóvesei mesenchyma, amelyet metanefrogén blastemának is nevezünk.
42. A húgyvezetékbimbó belenő az utóvesei mesenchymába, majd ismételten elágazik.
43. A két szövet kölcsönösen fejlődésre készteti egymást, ezért ezt a folyamatot kölcsönös indukciónak nevezzük.
44. A húgyvezetékbimbóból fejlődik a húgyvezeték, a vesemedence, a vesekelyhek és a gyűjtőcsatornák rendszere.
45. Az utóvesei mesenchyma sejtjei a bimbó végágai körül összetömörülnek, majd hámszöveti csatornácskákká alakulnak.
46. Ezekből a csatornácskákból alakul ki a Bowman-tok, a közeli csatorna, a Henle-kacs és a távoli csatorna.
47. A fejlődő nefron távoli vége összekapcsolódik a húgyvezetékbimbóból származó gyűjtőcsatornával.
48. A végleges vese működési egységei és vizeletelvezető részei tehát két különböző eredetű telepből származnak.
49. Fejlődése során az utóvese a medencéből az ágyéki régióba emelkedik, miközben helyzete, forgása és érellátása is megváltozik.
50. Az elővese, az ősvese és az utóvese sorrendje jól szemlélteti, hogyan őrzi meg az emberi fejlődés a gerincesek közös kiválasztószervi alaptervének nyomait.
(aufklappen)német
1. Während der Entwicklung der Ausscheidungsorgane der Wirbeltiere treten nacheinander drei Nierentypen auf.
2. Diese werden als Vorniere (Pronephros), Urniere (Mesonephros) und Nachniere (Metanephros) bezeichnet.
3. Alle drei Nierentypen entwickeln sich aus dem intermediären Mesoderm, also aus einem bestimmten Abschnitt des mittleren Keimblattes.
4. Das intermediäre Mesoderm bildet an der hinteren Körperwand einen längs verlaufenden nephrogenen Strang.
5. Die Entwicklung des nierenbildenden Gewebes schreitet vom Kopfende zum Schwanzende fort.
6. Die drei Nierengenerationen sind nicht drei ineinander übergehende Zustände desselben Organs, sondern entstehen teilweise aus getrennten Anlagen.
7. Ihre Entwicklungsfolge zeigt dennoch einen gemeinsamen Bauplan und enge Zusammenhänge.
8. Der zuerst auftretende Nierentyp ist die Vorniere (Pronephros).
9. Die Vorniere entsteht im vordersten, im Halsbereich gelegenen Abschnitt des nephrogenen Stranges.
10. Beim menschlichen Embryo erscheint die Vorniere während der vierten Entwicklungswoche.
11. Sie besteht aus wenigen einfachen Kanälchen, die sich beim Menschen nur rudimentär entwickeln.
12. Die menschliche Vorniere funktioniert nicht als Ausscheidungsorgan und bildet sich innerhalb kurzer Zeit zurück.
13. Bei den Larven zahlreicher Fische und Amphibien bildet die Vorniere dagegen vorübergehend eine funktionsfähige Niere.
14. In einer solchen Vorniere wird der Primärharn durch einfache Gefäßknäuel (Glomeruli) aus dem Blut filtriert.
15. Die Kanälchen der Vorniere können bei einigen Wirbeltieren durch bewimperte Trichter in die Körperhöhle münden.
16. Die Kanälchen leiten die ausgeschiedene Flüssigkeit in den Vornierengang (Ductus pronephricus).
17. Der Vornierengang wächst zum Schwanzende des Körpers und erreicht schließlich die Kloake (Cloaca).
18. Obwohl die Vorniere selbst verschwindet, bleibt ihr Gang erhalten und wird zum Urnierengang.
19. Die Urniere (Mesonephros) entwickelt sich schwanzwärts der Vorniere im Bereich des Rumpfes.
20. Beim Menschen ist die Urniere wesentlich größer und stärker entwickelt als die kurzlebige Vorniere.
21. Die Urniere besteht aus zahlreichen quer verlaufenden Urnierenkanälchen (Tubuli mesonephrici).
22. Das innere Ende jedes funktionsfähigen Kanälchens bildet eine doppelwandige Kapsel um ein Kapillarknäuel.
23. Das Gefäßknäuel und die es umgebende Kapsel bilden gemeinsam ein einfaches Nierenkörperchen (Corpusculum renale).
24. Das äußere Ende der Kanälchen mündet in den Urnierengang, der auch als Wolff-Gang (Ductus mesonephricus) bezeichnet wird.
25. Der Urnierengang transportiert den Harn in Richtung der sich entwickelnden Kloake.
26. Beim menschlichen Embryo übernimmt die Urniere für kurze Zeit eine echte Ausscheidungsfunktion.
27. Ihre Tätigkeit dauert an, bis die Entwicklung der endgültigen Niere ausreichend fortgeschritten ist.
28. Bei vielen Fischen und Amphibien bleibt eine nach hinten verlängerte Form der Urniere lebenslang als funktionsfähige Niere bestehen.
29. Dieser ausgedehnte Nierentyp wird genauer als Opisthonephros bezeichnet.
30. Bei Reptilien, Vögeln und Säugetieren ist die Urniere lediglich ein vorübergehendes embryonales Organ.
31. Der größte Teil der Urnierenkanälchen bildet sich beim Menschen später zurück.
32. Beim Mann bleiben einige Urnierenkanälchen erhalten und bilden die ausführenden Kanälchen des Hodens (Ductuli efferentes testis).
33. Der Urnierengang beteiligt sich beim Mann an der Bildung des Nebenhodengangs, des Samenleiters und weiterer Samenwege.
34. Bei der Frau verschwinden der Urnierengang und die Urnierenkanälchen größtenteils, kleine Reste können jedoch erhalten bleiben.
35. Die Urniere ist somit nicht nur ein vorübergehendes Ausscheidungsorgan, sondern auch ein wichtiger Ausgangspunkt für die Entwicklung der Geschlechtsorgane.
36. Die dritte Nierengeneration ist die Nachniere (Metanephros), aus der die endgültige Niere hervorgeht.
37. Die Nachniere beginnt sich im hintersten, beckenwärts gelegenen Abschnitt des nephrogenen Stranges zu entwickeln.
38. Die Niere der erwachsenen Reptilien, Vögel und Säugetiere ist metanephrischen Ursprungs.
39. An der Bildung der Nachniere sind zwei unterschiedliche embryonale Gewebe beteiligt.
40. Das eine ist die Ureterknospe, die aus dem kloakennahen Abschnitt des Urnierengangs aussprosst.
41. Das andere ist das metanephrische Mesenchym, das auch als metanephrogenes Blastem bezeichnet wird.
42. Die Ureterknospe wächst in das metanephrische Mesenchym ein und verzweigt sich anschließend wiederholt.
43. Beide Gewebe regen sich gegenseitig zur Entwicklung an, weshalb dieser Vorgang als wechselseitige Induktion bezeichnet wird.
44. Aus der Ureterknospe entstehen der Harnleiter (Ureter), das Nierenbecken, die Nierenkelche und das System der Sammelrohre.
45. Die Zellen des metanephrischen Mesenchyms verdichten sich um die Endäste der Knospe und wandeln sich anschließend in epitheliale Kanälchen um.
46. Aus diesen Kanälchen entstehen die Bowman-Kapsel, der proximale Tubulus, die Henle-Schleife und der distale Tubulus.
47. Das entfernte Ende des sich entwickelnden Nephrons verbindet sich mit einem aus der Ureterknospe hervorgegangenen Sammelrohr.
48. Die Funktionseinheiten und die harnableitenden Abschnitte der endgültigen Niere stammen somit aus zwei Anlagen unterschiedlicher Herkunft.
49. Während ihrer Entwicklung steigt die Nachniere aus dem Becken in die Lendenregion auf, wobei sich auch ihre Lage, Drehung und Gefäßversorgung verändern.
50. Die Abfolge von Vorniere, Urniere und Nachniere veranschaulicht, wie die menschliche Entwicklung Spuren des gemeinsamen Grundplans der Ausscheidungsorgane der Wirbeltiere bewahrt.