4.6.2 – A nyaki és a háti csigolyák sajátosságai – Besonderheiten der Hals- und Brustwirbel
1. A nyaki gerincet hét nyakcsigolya (vertebrae cervicales, C1–C7) alkotja, amelyek a koponya hordozását nagyfokú mozgékonysággal kapcsolják össze. – Die Halswirbelsäule besteht aus sieben Halswirbeln (Vertebrae cervicales, C1–C7), die das Tragen des Schädels mit einer hohen Beweglichkeit verbinden.
2. Kis terhelésüknek megfelelően a tipikus nyakcsigolyák teste viszonylag alacsony és széles, keresztirányú átmérője pedig meghaladja a nyílirányút. – Entsprechend ihrer geringen Belastung ist der Körper der typischen Halswirbel relativ niedrig und breit; sein Querdurchmesser übertrifft den sagittalen Durchmesser.
3. Felülről szemlélve a csigolyatest oldalsó szélei kampószerűen megemelkednek, és az úgynevezett uncus corporis csontképleteket hozzák létre. – Von oben betrachtet erheben sich die seitlichen Ränder des Wirbelkörpers hakenförmig und bilden die als Unci corporis bezeichneten Knochenstrukturen.
4. A nyakcsigolyák csigolyalyuka nagy és többnyire háromszögletű, mivel ezen a szakaszon a gerinccsatornában még jelentős keresztmetszetű gerincvelő helyezkedik el. – Das Wirbelloch der Halswirbel ist groß und meist dreieckig, da in diesem Abschnitt noch ein Rückenmark von beträchtlichem Querschnitt im Wirbelkanal liegt.
5. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a harántnyúlványokban található harántnyúlványi lyuk (foramen transversarium). – Ihr charakteristischstes Erkennungsmerkmal ist das in den Querfortsätzen gelegene Querfortsatzloch (Foramen transversarium).
6. A felső hat nyakcsigolya harántnyúlványi nyílásain rendszerint a csigolyaartéria és -véna, valamint a körülöttük elhelyezkedő szimpatikus idegfonat halad át. – Durch die Querfortsatzlöcher der oberen sechs Halswirbel ziehen gewöhnlich die Wirbelarterie und -vene sowie das sie umgebende sympathische Nervengeflecht.
7. A hetedik nyakcsigolya nyílásán többnyire csak kisebb vénák haladnak keresztül, míg a csigolyaartéria rendszerint a hatodik csigolya szintjén lép be. – Durch die Öffnung des siebten Halswirbels ziehen meist nur kleinere Venen, während die Wirbelarterie gewöhnlich auf Höhe des sechsten Wirbels eintritt.
8. Minden harántnyúlvány elülső és hátulsó gumóban végződik, amelyeket egy sekély barázda választ el egymástól. – Jeder Querfortsatz endet in einem vorderen und einem hinteren Höcker, die durch eine flache Rinne voneinander getrennt sind.
9. Ebben a barázdában fekszik a gerincvelői ideg elülső ága, mielőtt elhagyná a csigolya közvetlen környezetét. – In dieser Rinne liegt der vordere Ast des Spinalnerven, bevor er die unmittelbare Umgebung des Wirbels verlässt.
10. Különösen erős a hatodik nyakcsigolya elülső gumója, amelyet az arteria carotis communis összenyomására alkalmas nyaki verőérgumónak neveznek. – Besonders kräftig ist der vordere Höcker des sechsten Halswirbels, der als Karotishöcker bezeichnet wird und zur Kompression der Arteria carotis communis dienen kann.
11. A harmadiktól a hatodik nyakcsigolyáig a tövisnyúlvány rendszerint rövid, és a végén két ágra oszlik. – Vom dritten bis zum sechsten Halswirbel ist der Dornfortsatz gewöhnlich kurz und an seinem Ende in zwei Äste geteilt.
12. Az ízületi felszínek megközelítőleg ferde, csaknem vízszintes síkban helyezkednek el, ami kedvez a hajlításnak, a nyújtásnak és az oldalra hajlásnak. – Die Gelenkflächen liegen in einer schrägen, annähernd horizontalen Ebene, was Beugung, Streckung und Seitneigung begünstigt.
13. A fej és a nyak forgó mozgásai szintén jelentősek, bár megoszlásuk nem egyenletes a nyaki gerinc különböző szintjei között. – Auch die Drehbewegungen von Kopf und Hals sind beträchtlich, verteilen sich jedoch nicht gleichmäßig auf die verschiedenen Höhen der Halswirbelsäule.
14. Az első két nyakcsigolya annyira eltér az alaptípustól, hogy külön nevük van: az első az atlas, a második az axis. – Die ersten beiden Halswirbel weichen so stark vom Grundtyp ab, dass sie eigene Namen tragen: Der erste heißt Atlas, der zweite Axis.
15. Az első nyakcsigolya, az atlas (C1) gyűrű alakú csont, amelynek nincs valódi csigolyateste és kifejlett tövisnyúlványa. – Der erste Halswirbel, der Atlas (C1), ist ein ringförmiger Knochen, der weder einen eigentlichen Wirbelkörper noch einen ausgebildeten Dornfortsatz besitzt.
16. Felépítésében egy rövidebb elülső és egy hosszabb hátulsó ív, valamint a közöttük elhelyezkedő két oldalsó tömeg különíthető el. – In seinem Bau unterscheidet man einen kürzeren vorderen und einen längeren hinteren Bogen sowie zwei dazwischenliegende Seitenmassen.
17. A felső ízületi felszínek homorúak, és a nyakszirtcsont bütykeivel kapcsolódva lehetővé teszik a fej bólintó mozgását. – Die oberen Gelenkflächen sind konkav und ermöglichen durch ihre Verbindung mit den Hinterhauptkondylen die Nickbewegung des Kopfes.
18. Az elülső ív hátulsó felszínén kis ízületi felszín fogadja be a második nyakcsigolya fognyúlványát. – An der Hinterfläche des vorderen Bogens nimmt eine kleine Gelenkfläche den Zahnfortsatz des zweiten Halswirbels auf.
19. A hátulsó ív felső oldalán húzódó barázdában halad a csigolyaartéria és az első nyaki gerincvelői ideg. – In einer Rinne auf der Oberseite des hinteren Bogens verlaufen die Wirbelarterie und der erste zervikale Spinalnerv.
20. Az axis (C2) legfeltűnőbb képlete a csigolyatestből felfelé emelkedő fognyúlvány (dens axis), amely az atlas forgástengelyét alkotja. – Die auffälligste Struktur des Axis (C2) ist der vom Wirbelkörper nach oben ragende Zahnfortsatz (Dens axis), der die Drehachse des Atlas bildet.
21. Az atlas a hozzá kapcsolódó koponyával együtt a dens körül fordul el, így jön létre a fej oldalirányú forgásának jelentős része. – Der Atlas dreht sich gemeinsam mit dem verbundenen Schädel um den Dens, wodurch ein wesentlicher Teil der seitlichen Kopfdrehung entsteht.
22. Fejlődéstanilag a dens eredetileg az atlas testéhez tartozik, amely az embrionális fejlődés során az axis testéhez kapcsolódik. – Entwicklungsgeschichtlich gehört der Dens ursprünglich zum Körper des Atlas, der sich während der Embryonalentwicklung mit dem Körper des Axis verbindet.
23. A hetedik nyakcsigolya hosszú, többnyire osztatlan tövisnyúlványa a bőr alatt könnyen kitapintható, ezért vertebra prominensnek nevezik. – Der lange, meist ungeteilte Dornfortsatz des siebten Halswirbels ist unter der Haut leicht tastbar und wird deshalb als Vertebra prominens bezeichnet.
24. Átmeneti alakja miatt a C7 csigolya már bizonyos mellkasi jellegzetességeket is mutathat, például harántnyúlványa viszonylag hosszú és erőteljes. – Aufgrund seiner Übergangsform kann der Wirbel C7 bereits bestimmte thorakale Merkmale zeigen; beispielsweise ist sein Querfortsatz relativ lang und kräftig.
25. A nyaki szakaszt lefelé tizenkét háti, pontosabban mellkasi csigolya (vertebrae thoracicae, Th1–Th12) követi. – Auf den Halsabschnitt folgen nach unten zwölf Brustwirbel (Vertebrae thoracicae, Th1–Th12).
26. Megnevezésük arra utal, hogy a bordákkal és a szegycsonttal együtt a mellkas csontos vázának kialakításában vesznek részt. – Ihre Bezeichnung weist darauf hin, dass sie gemeinsam mit den Rippen und dem Brustbein das knöcherne Gerüst des Brustkorbs bilden.
27. A mellkasi csigolyatestek a nyakiaknál nagyobbak, felülről lefelé fokozatosan növekednek, és keresztmetszetük megközelítőleg szív alakú. – Die Körper der Brustwirbel sind größer als die der Halswirbel, nehmen von oben nach unten allmählich zu und besitzen einen annähernd herzförmigen Querschnitt.
28. Csigolyalyukuk a nyaki szakaszéhoz képest kisebb és inkább kerek, mivel a gerincvelő ezen a területen keskenyebb. – Ihr Wirbelloch ist gegenüber dem Halsabschnitt kleiner und eher rund, da das Rückenmark in diesem Bereich schmaler ist.
29. A mellkasi csigolyák legfontosabb sajátosságát a bordák ízesülésére szolgáló bordai ízületi felszínek (foveae costales) jelentik. – Das wichtigste Merkmal der Brustwirbel sind die für die Gelenkverbindung mit den Rippen bestimmten Rippengelenkflächen (Foveae costales).
30. A legtöbb csigolyatest mindkét oldalán egy felső és egy alsó fél ízületi árok található, amelyek a szomszédos csigolyával együtt fogadják be a bordafejet. – An beiden Seiten der meisten Wirbelkörper liegen eine obere und eine untere halbe Gelenkgrube, die gemeinsam mit dem Nachbarwirbel den Rippenkopf aufnehmen.
31. Így egy bordafej rendszerint két egymás melletti csigolyatesthez és a közöttük fekvő porckoronghoz kapcsolódik. – Dadurch steht ein Rippenkopf gewöhnlich mit zwei benachbarten Wirbelkörpern und der dazwischenliegenden Bandscheibe in Verbindung.
32. A harántnyúlvány elülső felszínén elhelyezkedő bordai ízületi felszín a bordagumóval hoz létre külön ízületet. – Die an der Vorderfläche des Querfortsatzes gelegene Rippengelenkfläche bildet mit dem Rippenhöcker ein eigenes Gelenk.
33. Ez a harántnyúlványi ízületi felszín a felső tíz mellkasi csigolyán található meg, mivel a tizenegyedik és tizenkettedik bordán nincs valódi bordagumó. – Diese Gelenkfläche des Querfortsatzes findet sich an den oberen zehn Brustwirbeln, da die elfte und zwölfte Rippe keinen eigentlichen Rippenhöcker besitzen.
34. Az első mellkasi csigolya teljes ízületi felszínt hordoz az első borda számára, alatta pedig fél ízületi felszín kapcsolódik a második bordához. – Der erste Brustwirbel trägt eine vollständige Gelenkfläche für die erste Rippe und darunter eine halbe Gelenkfläche für die zweite Rippe.
35. A tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik mellkasi csigolyán a bordafejek kapcsolódása fokozatosan egyszerűsödik, és gyakran teljes ízületi felszínek jelennek meg. – Am zehnten, elften und zwölften Brustwirbel vereinfacht sich die Verbindung der Rippenköpfe zunehmend, wobei häufig vollständige Gelenkflächen auftreten.
36. Hosszan hátrafelé és lefelé irányulnak a mellkasi tövisnyúlványok, amelyek a középső szakaszon tetőcserépszerűen fedik egymást. – Die Dornfortsätze der Brustwirbel ziehen lang nach hinten und unten und überdecken sich im mittleren Abschnitt dachziegelartig.
37. E ferde lefutás korlátozza a mellkasi gerinc hátrahajlítását, miközben a bordák és a mellkas szerkezete további mechanikai fékező hatást gyakorol. – Dieser schräge Verlauf begrenzt die Rückwärtsneigung der Brustwirbelsäule, während die Rippen und der Bau des Brustkorbs zusätzlich mechanisch hemmend wirken.
38. Közel a homloksíkhoz állnak a mellkasi csigolyák ízületi felszínei, ezért ezen a szakaszon a forgás viszonylag kedvező, a hajlítás és nyújtás azonban korlátozottabb. – Die Gelenkflächen der Brustwirbel stehen annähernd in der Frontalebene; deshalb ist die Rotation in diesem Abschnitt relativ günstig, Beugung und Streckung sind dagegen stärker eingeschränkt.
39. A felső mellkasi csigolyák még nyaki, az alsók pedig egyre inkább ágyéki jellegzetességeket mutatnak, így a szakaszhatárok fokozatos átmenetet képeznek. – Die oberen Brustwirbel zeigen noch zervikale, die unteren zunehmend lumbale Merkmale, sodass die Abschnittsgrenzen fließende Übergänge darstellen.
40. A nyaki csigolyák könnyed, mozgékony felépítése és a mellkasi csigolyák bordákkal megerősített szerkezete jól tükrözi az eltérő funkcionális követelményeket. – Der leichte, bewegliche Bau der Halswirbel und die durch Rippen verstärkte Konstruktion der Brustwirbel spiegeln die unterschiedlichen funktionellen Anforderungen deutlich wider.
(aufklappen)magyar
1. A nyaki gerincet hét nyakcsigolya (vertebrae cervicales, C1–C7) alkotja, amelyek a koponya hordozását nagyfokú mozgékonysággal kapcsolják össze.
2. Kis terhelésüknek megfelelően a tipikus nyakcsigolyák teste viszonylag alacsony és széles, keresztirányú átmérője pedig meghaladja a nyílirányút.
3. Felülről szemlélve a csigolyatest oldalsó szélei kampószerűen megemelkednek, és az úgynevezett uncus corporis csontképleteket hozzák létre.
4. A nyakcsigolyák csigolyalyuka nagy és többnyire háromszögletű, mivel ezen a szakaszon a gerinccsatornában még jelentős keresztmetszetű gerincvelő helyezkedik el.
5. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a harántnyúlványokban található harántnyúlványi lyuk (foramen transversarium).
6. A felső hat nyakcsigolya harántnyúlványi nyílásain rendszerint a csigolyaartéria és -véna, valamint a körülöttük elhelyezkedő szimpatikus idegfonat halad át.
7. A hetedik nyakcsigolya nyílásán többnyire csak kisebb vénák haladnak keresztül, míg a csigolyaartéria rendszerint a hatodik csigolya szintjén lép be.
8. Minden harántnyúlvány elülső és hátulsó gumóban végződik, amelyeket egy sekély barázda választ el egymástól.
9. Ebben a barázdában fekszik a gerincvelői ideg elülső ága, mielőtt elhagyná a csigolya közvetlen környezetét.
10. Különösen erős a hatodik nyakcsigolya elülső gumója, amelyet az arteria carotis communis összenyomására alkalmas nyaki verőérgumónak neveznek.
11. A harmadiktól a hatodik nyakcsigolyáig a tövisnyúlvány rendszerint rövid, és a végén két ágra oszlik.
12. Az ízületi felszínek megközelítőleg ferde, csaknem vízszintes síkban helyezkednek el, ami kedvez a hajlításnak, a nyújtásnak és az oldalra hajlásnak.
13. A fej és a nyak forgó mozgásai szintén jelentősek, bár megoszlásuk nem egyenletes a nyaki gerinc különböző szintjei között.
14. Az első két nyakcsigolya annyira eltér az alaptípustól, hogy külön nevük van: az első az atlas, a második az axis.
15. Az első nyakcsigolya, az atlas (C1) gyűrű alakú csont, amelynek nincs valódi csigolyateste és kifejlett tövisnyúlványa.
16. Felépítésében egy rövidebb elülső és egy hosszabb hátulsó ív, valamint a közöttük elhelyezkedő két oldalsó tömeg különíthető el.
17. A felső ízületi felszínek homorúak, és a nyakszirtcsont bütykeivel kapcsolódva lehetővé teszik a fej bólintó mozgását.
18. Az elülső ív hátulsó felszínén kis ízületi felszín fogadja be a második nyakcsigolya fognyúlványát.
19. A hátulsó ív felső oldalán húzódó barázdában halad a csigolyaartéria és az első nyaki gerincvelői ideg.
20. Az axis (C2) legfeltűnőbb képlete a csigolyatestből felfelé emelkedő fognyúlvány (dens axis), amely az atlas forgástengelyét alkotja.
21. Az atlas a hozzá kapcsolódó koponyával együtt a dens körül fordul el, így jön létre a fej oldalirányú forgásának jelentős része.
22. Fejlődéstanilag a dens eredetileg az atlas testéhez tartozik, amely az embrionális fejlődés során az axis testéhez kapcsolódik.
23. A hetedik nyakcsigolya hosszú, többnyire osztatlan tövisnyúlványa a bőr alatt könnyen kitapintható, ezért vertebra prominensnek nevezik.
24. Átmeneti alakja miatt a C7 csigolya már bizonyos mellkasi jellegzetességeket is mutathat, például harántnyúlványa viszonylag hosszú és erőteljes.
25. A nyaki szakaszt lefelé tizenkét háti, pontosabban mellkasi csigolya (vertebrae thoracicae, Th1–Th12) követi.
26. Megnevezésük arra utal, hogy a bordákkal és a szegycsonttal együtt a mellkas csontos vázának kialakításában vesznek részt.
27. A mellkasi csigolyatestek a nyakiaknál nagyobbak, felülről lefelé fokozatosan növekednek, és keresztmetszetük megközelítőleg szív alakú.
28. Csigolyalyukuk a nyaki szakaszéhoz képest kisebb és inkább kerek, mivel a gerincvelő ezen a területen keskenyebb.
29. A mellkasi csigolyák legfontosabb sajátosságát a bordák ízesülésére szolgáló bordai ízületi felszínek (foveae costales) jelentik.
30. A legtöbb csigolyatest mindkét oldalán egy felső és egy alsó fél ízületi árok található, amelyek a szomszédos csigolyával együtt fogadják be a bordafejet.
31. Így egy bordafej rendszerint két egymás melletti csigolyatesthez és a közöttük fekvő porckoronghoz kapcsolódik.
32. A harántnyúlvány elülső felszínén elhelyezkedő bordai ízületi felszín a bordagumóval hoz létre külön ízületet.
33. Ez a harántnyúlványi ízületi felszín a felső tíz mellkasi csigolyán található meg, mivel a tizenegyedik és tizenkettedik bordán nincs valódi bordagumó.
34. Az első mellkasi csigolya teljes ízületi felszínt hordoz az első borda számára, alatta pedig fél ízületi felszín kapcsolódik a második bordához.
35. A tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik mellkasi csigolyán a bordafejek kapcsolódása fokozatosan egyszerűsödik, és gyakran teljes ízületi felszínek jelennek meg.
36. Hosszan hátrafelé és lefelé irányulnak a mellkasi tövisnyúlványok, amelyek a középső szakaszon tetőcserépszerűen fedik egymást.
37. E ferde lefutás korlátozza a mellkasi gerinc hátrahajlítását, miközben a bordák és a mellkas szerkezete további mechanikai fékező hatást gyakorol.
38. Közel a homloksíkhoz állnak a mellkasi csigolyák ízületi felszínei, ezért ezen a szakaszon a forgás viszonylag kedvező, a hajlítás és nyújtás azonban korlátozottabb.
39. A felső mellkasi csigolyák még nyaki, az alsók pedig egyre inkább ágyéki jellegzetességeket mutatnak, így a szakaszhatárok fokozatos átmenetet képeznek.
40. A nyaki csigolyák könnyed, mozgékony felépítése és a mellkasi csigolyák bordákkal megerősített szerkezete jól tükrözi az eltérő funkcionális követelményeket.
(aufklappen)német
1. Die Halswirbelsäule besteht aus sieben Halswirbeln (Vertebrae cervicales, C1–C7), die das Tragen des Schädels mit einer hohen Beweglichkeit verbinden.
2. Entsprechend ihrer geringen Belastung ist der Körper der typischen Halswirbel relativ niedrig und breit; sein Querdurchmesser übertrifft den sagittalen Durchmesser.
3. Von oben betrachtet erheben sich die seitlichen Ränder des Wirbelkörpers hakenförmig und bilden die als Unci corporis bezeichneten Knochenstrukturen.
4. Das Wirbelloch der Halswirbel ist groß und meist dreieckig, da in diesem Abschnitt noch ein Rückenmark von beträchtlichem Querschnitt im Wirbelkanal liegt.
5. Ihr charakteristischstes Erkennungsmerkmal ist das in den Querfortsätzen gelegene Querfortsatzloch (Foramen transversarium).
6. Durch die Querfortsatzlöcher der oberen sechs Halswirbel ziehen gewöhnlich die Wirbelarterie und -vene sowie das sie umgebende sympathische Nervengeflecht.
7. Durch die Öffnung des siebten Halswirbels ziehen meist nur kleinere Venen, während die Wirbelarterie gewöhnlich auf Höhe des sechsten Wirbels eintritt.
8. Jeder Querfortsatz endet in einem vorderen und einem hinteren Höcker, die durch eine flache Rinne voneinander getrennt sind.
9. In dieser Rinne liegt der vordere Ast des Spinalnerven, bevor er die unmittelbare Umgebung des Wirbels verlässt.
10. Besonders kräftig ist der vordere Höcker des sechsten Halswirbels, der als Karotishöcker bezeichnet wird und zur Kompression der Arteria carotis communis dienen kann.
11. Vom dritten bis zum sechsten Halswirbel ist der Dornfortsatz gewöhnlich kurz und an seinem Ende in zwei Äste geteilt.
12. Die Gelenkflächen liegen in einer schrägen, annähernd horizontalen Ebene, was Beugung, Streckung und Seitneigung begünstigt.
13. Auch die Drehbewegungen von Kopf und Hals sind beträchtlich, verteilen sich jedoch nicht gleichmäßig auf die verschiedenen Höhen der Halswirbelsäule.
14. Die ersten beiden Halswirbel weichen so stark vom Grundtyp ab, dass sie eigene Namen tragen: Der erste heißt Atlas, der zweite Axis.
15. Der erste Halswirbel, der Atlas (C1), ist ein ringförmiger Knochen, der weder einen eigentlichen Wirbelkörper noch einen ausgebildeten Dornfortsatz besitzt.
16. In seinem Bau unterscheidet man einen kürzeren vorderen und einen längeren hinteren Bogen sowie zwei dazwischenliegende Seitenmassen.
17. Die oberen Gelenkflächen sind konkav und ermöglichen durch ihre Verbindung mit den Hinterhauptkondylen die Nickbewegung des Kopfes.
18. An der Hinterfläche des vorderen Bogens nimmt eine kleine Gelenkfläche den Zahnfortsatz des zweiten Halswirbels auf.
19. In einer Rinne auf der Oberseite des hinteren Bogens verlaufen die Wirbelarterie und der erste zervikale Spinalnerv.
20. Die auffälligste Struktur des Axis (C2) ist der vom Wirbelkörper nach oben ragende Zahnfortsatz (Dens axis), der die Drehachse des Atlas bildet.
21. Der Atlas dreht sich gemeinsam mit dem verbundenen Schädel um den Dens, wodurch ein wesentlicher Teil der seitlichen Kopfdrehung entsteht.
22. Entwicklungsgeschichtlich gehört der Dens ursprünglich zum Körper des Atlas, der sich während der Embryonalentwicklung mit dem Körper des Axis verbindet.
23. Der lange, meist ungeteilte Dornfortsatz des siebten Halswirbels ist unter der Haut leicht tastbar und wird deshalb als Vertebra prominens bezeichnet.
24. Aufgrund seiner Übergangsform kann der Wirbel C7 bereits bestimmte thorakale Merkmale zeigen; beispielsweise ist sein Querfortsatz relativ lang und kräftig.
25. Auf den Halsabschnitt folgen nach unten zwölf Brustwirbel (Vertebrae thoracicae, Th1–Th12).
26. Ihre Bezeichnung weist darauf hin, dass sie gemeinsam mit den Rippen und dem Brustbein das knöcherne Gerüst des Brustkorbs bilden.
27. Die Körper der Brustwirbel sind größer als die der Halswirbel, nehmen von oben nach unten allmählich zu und besitzen einen annähernd herzförmigen Querschnitt.
28. Ihr Wirbelloch ist gegenüber dem Halsabschnitt kleiner und eher rund, da das Rückenmark in diesem Bereich schmaler ist.
29. Das wichtigste Merkmal der Brustwirbel sind die für die Gelenkverbindung mit den Rippen bestimmten Rippengelenkflächen (Foveae costales).
30. An beiden Seiten der meisten Wirbelkörper liegen eine obere und eine untere halbe Gelenkgrube, die gemeinsam mit dem Nachbarwirbel den Rippenkopf aufnehmen.
31. Dadurch steht ein Rippenkopf gewöhnlich mit zwei benachbarten Wirbelkörpern und der dazwischenliegenden Bandscheibe in Verbindung.
32. Die an der Vorderfläche des Querfortsatzes gelegene Rippengelenkfläche bildet mit dem Rippenhöcker ein eigenes Gelenk.
33. Diese Gelenkfläche des Querfortsatzes findet sich an den oberen zehn Brustwirbeln, da die elfte und zwölfte Rippe keinen eigentlichen Rippenhöcker besitzen.
34. Der erste Brustwirbel trägt eine vollständige Gelenkfläche für die erste Rippe und darunter eine halbe Gelenkfläche für die zweite Rippe.
35. Am zehnten, elften und zwölften Brustwirbel vereinfacht sich die Verbindung der Rippenköpfe zunehmend, wobei häufig vollständige Gelenkflächen auftreten.
36. Die Dornfortsätze der Brustwirbel ziehen lang nach hinten und unten und überdecken sich im mittleren Abschnitt dachziegelartig.
37. Dieser schräge Verlauf begrenzt die Rückwärtsneigung der Brustwirbelsäule, während die Rippen und der Bau des Brustkorbs zusätzlich mechanisch hemmend wirken.
38. Die Gelenkflächen der Brustwirbel stehen annähernd in der Frontalebene; deshalb ist die Rotation in diesem Abschnitt relativ günstig, Beugung und Streckung sind dagegen stärker eingeschränkt.
39. Die oberen Brustwirbel zeigen noch zervikale, die unteren zunehmend lumbale Merkmale, sodass die Abschnittsgrenzen fließende Übergänge darstellen.
40. Der leichte, bewegliche Bau der Halswirbel und die durch Rippen verstärkte Konstruktion der Brustwirbel spiegeln die unterschiedlichen funktionellen Anforderungen deutlich wider.