4.14.2 – Az alkar forgása: a két radioulnaris ízület – Die Umwendbewegung: die beiden Radioulnargelenke
1. Az alkar forgása során az orsócsont a viszonylag rögzített singcsont körül mozog, miközben a kéz tenyéri felszíne előre, hátra vagy lefelé fordul. – Bei der Drehung des Unterarms bewegt sich die Speiche um die relativ feststehende Elle, wobei die Handfläche nach vorne, hinten oder unten gedreht wird.
2. Ezt az összetett mozgást a felső és az alsó orsócsont–singcsonti ízület összehangolt működése, valamint a két alkarcsont közötti szalagos kapcsolat teszi lehetővé. – Diese komplexe Bewegung wird durch das abgestimmte Zusammenwirken des proximalen und distalen Radioulnargelenks sowie durch die Bandverbindung zwischen beiden Unterarmknochen ermöglicht.
3. Anatómiai alaphelyzetben, amikor a tenyér előre néz, az alkar supinatióban van, és a radius az ulnával nagyjából párhuzamosan helyezkedik el. – In anatomischer Grundstellung, bei nach vorne gerichteter Handfläche, befindet sich der Unterarm in Supination, und die Speiche liegt annähernd parallel zur Elle.
4. Pronatio közben a radius distalis része medialisan elfordul, keresztezi az ulnát, és magával viszi a csuklót, valamint a hozzá kapcsolódó kezet. – Bei der Pronation dreht sich der distale Abschnitt der Speiche nach medial, kreuzt die Elle und nimmt das Handgelenk sowie die daran befestigte Hand mit.
5. Supinatio során ugyanez a mozgás ellenkező irányban zajlik, így a két alkarcsont ismét közel párhuzamos helyzetbe kerül. – Bei der Supination läuft dieselbe Bewegung in entgegengesetzter Richtung ab, sodass beide Unterarmknochen wieder annähernd parallel liegen.
6. Proximalisan az articulatio radioulnaris proximalis alkotja a forgórendszer felső részét, amely egyúttal a könyökízület közös tokján belül helyezkedik el. – Proximal bildet die Articulatio radioulnaris proximalis den oberen Teil des Rotationssystems und liegt zugleich innerhalb der gemeinsamen Kapsel des Ellenbogengelenks.
7. Itt az orsócsont fejének körkörös ízületi felszíne a singcsont incisura radialisában és az azt kiegészítő gyűrűszalagban forog. – Hier dreht sich die ringförmige Gelenkfläche des Speichenkopfes in der Incisura radialis der Elle und in dem sie ergänzenden Ringband.
8. A ligamentum anulare radii az ulna bevágásának elülső és hátulsó széléhez rögzül, miközben belső felszíne porcos gyűrűként vezeti a radius fejét. – Das Ligamentum anulare radii befestigt sich am vorderen und hinteren Rand der ulnaren Einkerbung, während seine Innenfläche den Speichenkopf wie ein knorpeliger Ring führt.
9. Forgás közben a radius feje lényegében helyben marad, és saját tengelye körül fordul el anélkül, hogy elveszítené kapcsolatát a capitulum humerivel. – Während der Rotation bleibt der Speichenkopf im Wesentlichen an seinem Ort und dreht sich um die eigene Achse, ohne den Kontakt zum Capitulum humeri zu verlieren.
10. Distalisan az alsó orsócsont–singcsonti ízület (articulatio radioulnaris distalis) kapcsolja össze az alkarcsontok csuklóhoz közeli végeit. – Distal verbindet das distale Radioulnargelenk (Articulatio radioulnaris distalis) die handgelenknahen Enden der beiden Unterarmknochen.
11. Ebben az ízületben az orsócsont singcsonti bevágása (incisura ulnaris radii) fogadja be az ulna fejének körkörös ízületi felszínét. – In diesem Gelenk nimmt die Incisura ulnaris radii die ringförmige Gelenkfläche des Ulnakopfes auf.
12. A proximális viszonyokkal ellentétben itt a domború ízületi fej a singcsonthoz, a körülötte mozgó homorú felszín pedig az orsócsonthoz tartozik. – Im Gegensatz zu den proximalen Verhältnissen gehört hier der konvexe Gelenkkopf zur Elle, während die sich um ihn bewegende konkave Fläche Teil der Speiche ist.
13. Pronatio és supinatio alatt tehát nem az ulna feje jár körbe, hanem a radius distalis vége fordul el körülötte egy ív mentén. – Bei Pronation und Supination bewegt sich daher nicht der Ulnakopf im Kreis, sondern das distale Ende der Speiche dreht sich auf einem Bogen um ihn.
14. Az ízületi üreget distalisan egy rostporcos ízületi korong (discus articularis) zárja le, amely az ulna feje és a kéztőcsontok között fekszik. – Distal wird die Gelenkhöhle durch einen faserknorpeligen Discus articularis abgeschlossen, der zwischen dem Ulnakopf und den Handwurzelknochen liegt.
15. Mivel ez a korong elválasztja a singcsontot a kéztőtől, az ulna közvetlenül nem vesz részt a proximális kézcsuklóízület kialakításában. – Da dieser Diskus die Elle von der Handwurzel trennt, beteiligt sich die Ulna nicht unmittelbar an der Bildung des proximalen Handgelenks.
16. Az alsó radioulnaris ízület tokja viszonylag laza, és proximalis irányban zsákszerű kiboltosulást, úgynevezett recessus sacciformist képez. – Die Kapsel des distalen Radioulnargelenks ist relativ weit und bildet nach proximal eine sackartige Ausstülpung, den sogenannten Recessus sacciformis.
17. Ez a tartalékredő megengedi, hogy a radius distalis vége jelentős ívet írjon le anélkül, hogy az ízületi tok túlságosan megfeszülne. – Diese Reservefalte erlaubt dem distalen Speichenende, einen beträchtlichen Bogen zu beschreiben, ohne dass die Gelenkkapsel übermäßig gespannt wird.
18. A két radioulnaris ízület mozgástengelye felül a radius fejének középpontján, alul pedig az ulna fején, illetve annak közelében halad át. – Die Bewegungsachse der beiden Radioulnargelenke verläuft oben durch das Zentrum des Speichenkopfes und unten durch den Ulnakopf beziehungsweise in dessen unmittelbarer Nähe.
19. Mivel a tengely nem esik pontosan egybe egyik alkarcsont teljes hossztengelyével sem, a forgás során a radius különböző szakaszai eltérő nagyságú ívet járnak be. – Da diese Achse mit keiner der vollständigen Längsachsen beider Unterarmknochen genau übereinstimmt, legen die einzelnen Abschnitte der Speiche bei der Drehung unterschiedlich große Bögen zurück.
20. Proximalisan a mozgás alig észlelhető oldalirányú elmozdulással jár, distalisan viszont a radius és vele együtt a kéz széles ívben fordul el. – Proximal geht die Bewegung nur mit einer kaum wahrnehmbaren seitlichen Verschiebung einher, distal dreht sich die Speiche mit der Hand dagegen auf einem weiten Bogen.
21. Az orsócsont és a singcsont testét a csontközi hártya (membrana interossea antebrachii) kapcsolja össze, amely a forgás során megőrzi a csontok funkcionális egységét. – Die Schäfte von Speiche und Elle werden durch die Zwischenknochenmembran (Membrana interossea antebrachii) verbunden, die ihre funktionelle Einheit während der Rotation erhält.
22. Rostjai többnyire ferdén distalis-medialis irányba húzódnak a radiustól az ulnához, így a kézen keresztül felvett nyomóerők egy részét a singcsontra vezetik át. – Ihre Fasern verlaufen überwiegend schräg distal-medial von der Speiche zur Elle und übertragen dadurch einen Teil der über die Hand aufgenommenen Druckkräfte auf die Ulna.
23. A hártya ugyanakkor nem merev összeköttetés, hanem olyan rugalmas syndesmosis, amely megfelelő feszülés mellett is lehetővé teszi az alkarcsontok egymáshoz viszonyított mozgását. – Die Membran ist jedoch keine starre Verbindung, sondern eine elastische Syndesmose, die trotz angemessener Spannung eine relative Bewegung der Unterarmknochen zulässt.
24. Supinatióban a két csont közötti tér tágabb, pronatióban pedig a radius kereszteződése miatt egyes szakaszokon beszűkül. – In Supination ist der Raum zwischen beiden Knochen weiter, während er sich bei Pronation durch die Kreuzung der Speiche in bestimmten Abschnitten verengt.
25. A forgás terjedelme egyénenként változik, de a pronatio és a supinatio általában egyaránt körülbelül 80–90 fokos elmozdulást tesz lehetővé. – Der Rotationsumfang variiert individuell, doch Pronation und Supination ermöglichen gewöhnlich jeweils eine Bewegung von etwa 80 bis 90 Grad.
26. Ha az alkar mozgása nem elegendő, a vállízület be- vagy kifelé forgatásával a kéz térbeli helyzete még tovább változtatható. – Reicht die Bewegung des Unterarms nicht aus, kann die räumliche Stellung der Hand durch Innen- oder Außenrotation im Schultergelenk zusätzlich verändert werden.
27. A supinatiót főként a kétfejű karizom és a hanyintóizom hozza létre, míg a pronatióban a hengeres és a négyszögű borintóizom játszik vezető szerepet. – Die Supination wird hauptsächlich vom zweiköpfigen Oberarmmuskel und vom Supinator erzeugt, während bei der Pronation der runde und der quadratische Pronator führend sind.
28. A musculus biceps brachii különösen hajlított könyök mellett erős supinator, mert tapadó ina az orsócsont érdességén fejti ki forgató hatását. – Der Musculus biceps brachii ist besonders bei gebeugtem Ellenbogen ein kräftiger Supinator, da seine Ansatzsehne ihre Drehwirkung an der Tuberositas radii entfaltet.
29. Mindkét végízület épsége szükséges a teljes umwendbewegung létrejöttéhez, ezért az egyik kapcsolat merevsége a másik mozgását sem hagyja változatlanul. – Für eine vollständige Umwendbewegung müssen beide Endgelenke intakt sein, weshalb eine Versteifung der einen Verbindung auch die Bewegung der anderen beeinträchtigt.
30. A két radioulnaris ízület, a csontközi hártya és a radius íves pályája együtt olyan forgórendszert alkot, amely finoman beállíthatóvá teszi a kéz helyzetét. – Die beiden Radioulnargelenke, die Zwischenknochenmembran und die bogenförmige Bahn der Speiche bilden gemeinsam ein Rotationssystem, das eine präzise Einstellung der Handposition ermöglicht.
(aufklappen)magyar
1. Az alkar forgása során az orsócsont a viszonylag rögzített singcsont körül mozog, miközben a kéz tenyéri felszíne előre, hátra vagy lefelé fordul.
2. Ezt az összetett mozgást a felső és az alsó orsócsont–singcsonti ízület összehangolt működése, valamint a két alkarcsont közötti szalagos kapcsolat teszi lehetővé.
3. Anatómiai alaphelyzetben, amikor a tenyér előre néz, az alkar supinatióban van, és a radius az ulnával nagyjából párhuzamosan helyezkedik el.
4. Pronatio közben a radius distalis része medialisan elfordul, keresztezi az ulnát, és magával viszi a csuklót, valamint a hozzá kapcsolódó kezet.
5. Supinatio során ugyanez a mozgás ellenkező irányban zajlik, így a két alkarcsont ismét közel párhuzamos helyzetbe kerül.
6. Proximalisan az articulatio radioulnaris proximalis alkotja a forgórendszer felső részét, amely egyúttal a könyökízület közös tokján belül helyezkedik el.
7. Itt az orsócsont fejének körkörös ízületi felszíne a singcsont incisura radialisában és az azt kiegészítő gyűrűszalagban forog.
8. A ligamentum anulare radii az ulna bevágásának elülső és hátulsó széléhez rögzül, miközben belső felszíne porcos gyűrűként vezeti a radius fejét.
9. Forgás közben a radius feje lényegében helyben marad, és saját tengelye körül fordul el anélkül, hogy elveszítené kapcsolatát a capitulum humerivel.
10. Distalisan az alsó orsócsont–singcsonti ízület (articulatio radioulnaris distalis) kapcsolja össze az alkarcsontok csuklóhoz közeli végeit.
11. Ebben az ízületben az orsócsont singcsonti bevágása (incisura ulnaris radii) fogadja be az ulna fejének körkörös ízületi felszínét.
12. A proximális viszonyokkal ellentétben itt a domború ízületi fej a singcsonthoz, a körülötte mozgó homorú felszín pedig az orsócsonthoz tartozik.
13. Pronatio és supinatio alatt tehát nem az ulna feje jár körbe, hanem a radius distalis vége fordul el körülötte egy ív mentén.
14. Az ízületi üreget distalisan egy rostporcos ízületi korong (discus articularis) zárja le, amely az ulna feje és a kéztőcsontok között fekszik.
15. Mivel ez a korong elválasztja a singcsontot a kéztőtől, az ulna közvetlenül nem vesz részt a proximális kézcsuklóízület kialakításában.
16. Az alsó radioulnaris ízület tokja viszonylag laza, és proximalis irányban zsákszerű kiboltosulást, úgynevezett recessus sacciformist képez.
17. Ez a tartalékredő megengedi, hogy a radius distalis vége jelentős ívet írjon le anélkül, hogy az ízületi tok túlságosan megfeszülne.
18. A két radioulnaris ízület mozgástengelye felül a radius fejének középpontján, alul pedig az ulna fején, illetve annak közelében halad át.
19. Mivel a tengely nem esik pontosan egybe egyik alkarcsont teljes hossztengelyével sem, a forgás során a radius különböző szakaszai eltérő nagyságú ívet járnak be.
20. Proximalisan a mozgás alig észlelhető oldalirányú elmozdulással jár, distalisan viszont a radius és vele együtt a kéz széles ívben fordul el.
21. Az orsócsont és a singcsont testét a csontközi hártya (membrana interossea antebrachii) kapcsolja össze, amely a forgás során megőrzi a csontok funkcionális egységét.
22. Rostjai többnyire ferdén distalis-medialis irányba húzódnak a radiustól az ulnához, így a kézen keresztül felvett nyomóerők egy részét a singcsontra vezetik át.
23. A hártya ugyanakkor nem merev összeköttetés, hanem olyan rugalmas syndesmosis, amely megfelelő feszülés mellett is lehetővé teszi az alkarcsontok egymáshoz viszonyított mozgását.
24. Supinatióban a két csont közötti tér tágabb, pronatióban pedig a radius kereszteződése miatt egyes szakaszokon beszűkül.
25. A forgás terjedelme egyénenként változik, de a pronatio és a supinatio általában egyaránt körülbelül 80–90 fokos elmozdulást tesz lehetővé.
26. Ha az alkar mozgása nem elegendő, a vállízület be- vagy kifelé forgatásával a kéz térbeli helyzete még tovább változtatható.
27. A supinatiót főként a kétfejű karizom és a hanyintóizom hozza létre, míg a pronatióban a hengeres és a négyszögű borintóizom játszik vezető szerepet.
28. A musculus biceps brachii különösen hajlított könyök mellett erős supinator, mert tapadó ina az orsócsont érdességén fejti ki forgató hatását.
29. Mindkét végízület épsége szükséges a teljes umwendbewegung létrejöttéhez, ezért az egyik kapcsolat merevsége a másik mozgását sem hagyja változatlanul.
30. A két radioulnaris ízület, a csontközi hártya és a radius íves pályája együtt olyan forgórendszert alkot, amely finoman beállíthatóvá teszi a kéz helyzetét.
(aufklappen)német
1. Bei der Drehung des Unterarms bewegt sich die Speiche um die relativ feststehende Elle, wobei die Handfläche nach vorne, hinten oder unten gedreht wird.
2. Diese komplexe Bewegung wird durch das abgestimmte Zusammenwirken des proximalen und distalen Radioulnargelenks sowie durch die Bandverbindung zwischen beiden Unterarmknochen ermöglicht.
3. In anatomischer Grundstellung, bei nach vorne gerichteter Handfläche, befindet sich der Unterarm in Supination, und die Speiche liegt annähernd parallel zur Elle.
4. Bei der Pronation dreht sich der distale Abschnitt der Speiche nach medial, kreuzt die Elle und nimmt das Handgelenk sowie die daran befestigte Hand mit.
5. Bei der Supination läuft dieselbe Bewegung in entgegengesetzter Richtung ab, sodass beide Unterarmknochen wieder annähernd parallel liegen.
6. Proximal bildet die Articulatio radioulnaris proximalis den oberen Teil des Rotationssystems und liegt zugleich innerhalb der gemeinsamen Kapsel des Ellenbogengelenks.
7. Hier dreht sich die ringförmige Gelenkfläche des Speichenkopfes in der Incisura radialis der Elle und in dem sie ergänzenden Ringband.
8. Das Ligamentum anulare radii befestigt sich am vorderen und hinteren Rand der ulnaren Einkerbung, während seine Innenfläche den Speichenkopf wie ein knorpeliger Ring führt.
9. Während der Rotation bleibt der Speichenkopf im Wesentlichen an seinem Ort und dreht sich um die eigene Achse, ohne den Kontakt zum Capitulum humeri zu verlieren.
10. Distal verbindet das distale Radioulnargelenk (Articulatio radioulnaris distalis) die handgelenknahen Enden der beiden Unterarmknochen.
11. In diesem Gelenk nimmt die Incisura ulnaris radii die ringförmige Gelenkfläche des Ulnakopfes auf.
12. Im Gegensatz zu den proximalen Verhältnissen gehört hier der konvexe Gelenkkopf zur Elle, während die sich um ihn bewegende konkave Fläche Teil der Speiche ist.
13. Bei Pronation und Supination bewegt sich daher nicht der Ulnakopf im Kreis, sondern das distale Ende der Speiche dreht sich auf einem Bogen um ihn.
14. Distal wird die Gelenkhöhle durch einen faserknorpeligen Discus articularis abgeschlossen, der zwischen dem Ulnakopf und den Handwurzelknochen liegt.
15. Da dieser Diskus die Elle von der Handwurzel trennt, beteiligt sich die Ulna nicht unmittelbar an der Bildung des proximalen Handgelenks.
16. Die Kapsel des distalen Radioulnargelenks ist relativ weit und bildet nach proximal eine sackartige Ausstülpung, den sogenannten Recessus sacciformis.
17. Diese Reservefalte erlaubt dem distalen Speichenende, einen beträchtlichen Bogen zu beschreiben, ohne dass die Gelenkkapsel übermäßig gespannt wird.
18. Die Bewegungsachse der beiden Radioulnargelenke verläuft oben durch das Zentrum des Speichenkopfes und unten durch den Ulnakopf beziehungsweise in dessen unmittelbarer Nähe.
19. Da diese Achse mit keiner der vollständigen Längsachsen beider Unterarmknochen genau übereinstimmt, legen die einzelnen Abschnitte der Speiche bei der Drehung unterschiedlich große Bögen zurück.
20. Proximal geht die Bewegung nur mit einer kaum wahrnehmbaren seitlichen Verschiebung einher, distal dreht sich die Speiche mit der Hand dagegen auf einem weiten Bogen.
21. Die Schäfte von Speiche und Elle werden durch die Zwischenknochenmembran (Membrana interossea antebrachii) verbunden, die ihre funktionelle Einheit während der Rotation erhält.
22. Ihre Fasern verlaufen überwiegend schräg distal-medial von der Speiche zur Elle und übertragen dadurch einen Teil der über die Hand aufgenommenen Druckkräfte auf die Ulna.
23. Die Membran ist jedoch keine starre Verbindung, sondern eine elastische Syndesmose, die trotz angemessener Spannung eine relative Bewegung der Unterarmknochen zulässt.
24. In Supination ist der Raum zwischen beiden Knochen weiter, während er sich bei Pronation durch die Kreuzung der Speiche in bestimmten Abschnitten verengt.
25. Der Rotationsumfang variiert individuell, doch Pronation und Supination ermöglichen gewöhnlich jeweils eine Bewegung von etwa 80 bis 90 Grad.
26. Reicht die Bewegung des Unterarms nicht aus, kann die räumliche Stellung der Hand durch Innen- oder Außenrotation im Schultergelenk zusätzlich verändert werden.
27. Die Supination wird hauptsächlich vom zweiköpfigen Oberarmmuskel und vom Supinator erzeugt, während bei der Pronation der runde und der quadratische Pronator führend sind.
28. Der Musculus biceps brachii ist besonders bei gebeugtem Ellenbogen ein kräftiger Supinator, da seine Ansatzsehne ihre Drehwirkung an der Tuberositas radii entfaltet.
29. Für eine vollständige Umwendbewegung müssen beide Endgelenke intakt sein, weshalb eine Versteifung der einen Verbindung auch die Bewegung der anderen beeinträchtigt.
30. Die beiden Radioulnargelenke, die Zwischenknochenmembran und die bogenförmige Bahn der Speiche bilden gemeinsam ein Rotationssystem, das eine präzise Einstellung der Handposition ermöglicht.