4.1.1 – A csont makroszkópos felépítése: tömör és szivacsos állomány – Der makroskopische Bau: Kompakta und Spongiosa
1. Makroszkópos felépítését tekintve minden csontban két, egymással folytonosan összefüggő szerkezeti forma, a tömör és a szivacsos csontállomány különíthető el. – Hinsichtlich seines makroskopischen Aufbaus lassen sich in jedem Knochen zwei kontinuierlich ineinander übergehende Bauformen unterscheiden: die Kompakta und die Spongiosa.
2. A két állomány nem különböző szövetféleség, hanem ugyanannak a lemezes csontszövetnek eltérő térbeli elrendeződése. – Beide Substanzen sind keine unterschiedlichen Gewebearten, sondern verschiedene räumliche Anordnungen desselben Lamellenknochens.
3. Kívül, közvetlenül a csonthártya alatt helyezkedik el a tömör csontállomány (substantia compacta), amely összefüggő, nagy teherbírású kérget alkot. – Außen, unmittelbar unter der Knochenhaut, liegt die kompakte Knochensubstanz (Substantia compacta), die eine zusammenhängende und hoch belastbare Rindenschicht bildet.
4. Ezt a külső réteget a klinikai és radiológiai szóhasználatban gyakran kortikális állománynak vagy kortikális csontnak is nevezik. – Diese äußere Schicht wird im klinischen und radiologischen Sprachgebrauch häufig auch als Kortikalis oder kortikaler Knochen bezeichnet.
5. A kompakta vastagsága nem egyenletes, hanem az adott csont alakjához, mechanikai terheléséhez és helyi feladatához igazodik. – Die Dicke der Kompakta ist nicht gleichmäßig, sondern an die Form, die mechanische Belastung und die örtliche Funktion des jeweiligen Knochens angepasst.
6. Különösen erős kéreg található ott, ahol a csontnak nagy hajlító-, nyomó- vagy csavaróerőkkel kell szemben állnia. – Eine besonders kräftige Rindenschicht findet sich dort, wo der Knochen starken Biege-, Druck- oder Torsionskräften widerstehen muss.
7. A hosszú csontok testében, vagyis a diafízisben (diaphysis) a vastag kompakta csőszerű köpenyt képez a központi velőüreg körül. – Im Schaft der langen Knochen, der Diaphyse (Diaphysis), bildet die dicke Kompakta einen röhrenförmigen Mantel um die zentrale Markhöhle.
8. Ez a csőszerkezet viszonylag kis saját tömeg mellett jelentős hajlítási és csavarási szilárdságot biztosít. – Diese Röhrenkonstruktion gewährleistet bei vergleichsweise geringem Eigengewicht eine hohe Biege- und Torsionsfestigkeit.
9. A csontvégek, azaz az epifízisek (epiphyses) felé haladva a kompakt kéreg fokozatosan elvékonyodik, miközben a szivacsos állomány mennyisége megnő. – Zu den Knochenenden, den Epiphysen (Epiphyses), hin wird die kompakte Rindenschicht allmählich dünner, während der Anteil der Spongiosa zunimmt.
10. A szivacsos csontállomány (substantia spongiosa) egymással összekapcsolódó lemezekből és finom csontgerendákból, az úgynevezett trabeculákból épül fel. – Die schwammartige Knochensubstanz (Substantia spongiosa) besteht aus miteinander verbundenen Platten und feinen Knochenbälkchen, den sogenannten Trabekeln.
11. E gerendák között változatos alakú, egymással közlekedő üregek maradnak, amelyeket élő szervezetben csontvelő tölt ki. – Zwischen diesen Bälkchen bleiben unterschiedlich geformte, miteinander verbundene Hohlräume bestehen, die im lebenden Organismus mit Knochenmark gefüllt sind.
12. Bár a szivacsos állomány metszésben szabálytalan hálózatnak látszhat, szerkezete korántsem véletlenszerű. – Obwohl die Spongiosa im Schnitt wie ein unregelmäßiges Netzwerk erscheinen kann, ist ihre Struktur keineswegs zufällig.
13. A trabeculák a csontot érő fő húzó- és nyomóerők irányának megfelelően rendeződnek, így jellegzetes erővonalrendszereket alakítanak ki. – Die Trabekel richten sich nach den Hauptlinien der auf den Knochen einwirkenden Zug- und Druckkräfte aus und bilden dadurch charakteristische Trajektoriensysteme.
14. Terhelésváltozás esetén ez a belső gerendázat fokozatos átépüléssel az új mechanikai követelményekhez is alkalmazkodhat. – Bei veränderter Belastung kann sich dieses innere Balkenwerk durch schrittweisen Umbau an die neuen mechanischen Anforderungen anpassen.
15. Ennek köszönhetően a spongiosa minimális anyagfelhasználással képes nagy terhek közvetítésére és elosztására. – Dadurch kann die Spongiosa mit minimalem Materialaufwand große Belastungen weiterleiten und verteilen.
16. A kétféle állomány aránya csontonként, sőt ugyanazon csont különböző részeiben is jelentősen eltér. – Das Verhältnis der beiden Bauformen unterscheidet sich sowohl zwischen verschiedenen Knochen als auch innerhalb einzelner Knochen erheblich.
17. Hosszú csontokban a diafízis főként kompakt állományból áll, míg az epifízisek belsejét kiterjedt trabecularis hálózat tölti ki. – In langen Knochen besteht die Diaphyse überwiegend aus Kompakta, während das Innere der Epiphysen von einem ausgedehnten trabekulären Netzwerk ausgefüllt wird.
18. A diafízis közepén húzódó velőüreg (cavitas medullaris) kialakulása tovább csökkenti a csont tömegét anélkül, hogy teherbírása arányosan romlana. – Die Ausbildung der im Zentrum der Diaphyse gelegenen Markhöhle (Cavitas medullaris) vermindert das Knochengewicht zusätzlich, ohne die Belastbarkeit entsprechend herabzusetzen.
19. Rövid csontokban, például a kéz- és lábtőcsontokban, vékony kompakt kéreg vesz körül egy túlnyomórészt spongiosus belső állományt. – In kurzen Knochen, beispielsweise den Hand- und Fußwurzelknochen, umgibt eine dünne kompakte Rinde ein überwiegend spongiöses Inneres.
20. Lapos csontok esetében rendszerint két kompakt lemez közé ékelődik a csontvelőt tartalmazó szivacsos réteg. – Bei platten Knochen liegt gewöhnlich eine knochenmarkhaltige Spongiosaschicht zwischen zwei kompakten Platten.
21. A koponyatető csontjaiban ezt a két kérglemez közötti szivacsos állományt diploénak (diploë) nevezik. – In den Knochen des Schädeldaches wird diese zwischen den beiden Rindenplatten gelegene Spongiosa als Diploë (Diploë) bezeichnet.
22. Szabálytalan csontokban, például a csigolyákban, a külső vékony kortikális réteg alatt bonyolult trabecularis rendszer helyezkedik el. – In unregelmäßigen Knochen, etwa den Wirbeln, liegt unter einer dünnen äußeren Kortikalis ein komplexes trabekuläres System.
23. A csigolyatest spongiosája főként a gerinc hosszanti irányában ható nyomóterhelés továbbításához alkalmazkodik. – Die Spongiosa des Wirbelkörpers ist vor allem an die Weiterleitung der entlang der Wirbelsäule wirkenden Druckbelastung angepasst.
24. Ízületi felszínek közelében a trabeculák úgy rendeződnek, hogy az ízületi porcról átvett erőket a csont mélyebb részeibe vezessék. – In der Nähe von Gelenkflächen sind die Trabekel so angeordnet, dass sie die vom Gelenkknorpel übernommenen Kräfte in tiefere Knochenabschnitte weiterleiten.
25. A porccal borított ízületi területeken nincs csonthártya, alattuk azonban vékony subchondralis csontlemez választja el a porcot a spongiosától. – An den von Knorpel bedeckten Gelenkflächen fehlt die Knochenhaut; unter ihnen trennt jedoch eine dünne subchondrale Knochenplatte den Knorpel von der Spongiosa.
26. Míg a kompakta szabad szemmel többnyire egységesnek tűnik, belsejében mikroszkópos csatornarendszer biztosítja a sejtek ellátását. – Während die Kompakta mit bloßem Auge meist einheitlich erscheint, gewährleistet in ihrem Inneren ein mikroskopisches Kanalsystem die Versorgung der Zellen.
27. A spongiosa vékony trabeculái általában nem tartalmaznak teljes oszteonokat, mert sejtjeik a velőüregek felől diffúzióval is megfelelően elláthatók. – Die dünnen Trabekel der Spongiosa enthalten gewöhnlich keine vollständigen Osteone, weil ihre Zellen auch durch Diffusion von den Markräumen her ausreichend versorgt werden können.
28. Felszínüket csontbelhártya (endosteum) borítja, amely közvetlen kapcsolatot teremt a csontgerendák és a környező csontvelő között. – Ihre Oberfläche wird von der Knocheninnenhaut (Endosteum) bedeckt, die eine unmittelbare Verbindung zwischen den Knochenbälkchen und dem umgebenden Knochenmark herstellt.
29. A velőüreg belső felszínét, valamint a kompakt állomány ér- és tápcsatornáit ugyancsak endosteum béleli. – Auch die Innenfläche der Markhöhle sowie die Gefäß- und Ernährungskanäle der Kompakta sind vom Endosteum ausgekleidet.
30. Mind a kompakt, mind a szivacsos állomány folyamatos átépülés alatt áll, ezért szerkezetük az életkorral és a terheléssel együtt változik. – Sowohl die Kompakta als auch die Spongiosa unterliegen einem fortlaufenden Umbau, weshalb sich ihre Struktur mit dem Lebensalter und der Belastung verändert.
31. Gyermekkorban a növekedés, felnőttkorban pedig elsősorban a mechanikai alkalmazkodás és az anyagcsere szabja meg az állományok átrendeződését. – Im Kindesalter bestimmen das Wachstum, im Erwachsenenalter dagegen vor allem die mechanische Anpassung und der Stoffwechsel die Umgestaltung beider Substanzen.
32. Tartós tehermentesítéskor a fölöslegessé váló trabeculák elvékonyodhatnak, miközben rendszeres terhelés hatására a szükséges szerkezeti elemek megerősödnek. – Bei dauerhafter Entlastung können nicht mehr benötigte Trabekel dünner werden, während sich unter regelmäßiger Belastung die erforderlichen Strukturelemente verstärken.
33. A csont külső formája és belső architektúrája ezért egységes, funkcionálisan összehangolt rendszert alkot. – Die äußere Form und die innere Architektur des Knochens bilden daher ein einheitliches, funktionell abgestimmtes System.
34. Ebben a rendszerben a kompakta elsősorban ellenálló külső burkot, a spongiosa pedig könnyű, erőelosztó belső vázat képez. – In diesem System bildet die Kompakta vor allem eine widerstandsfähige äußere Hülle, die Spongiosa dagegen ein leichtes, kraftverteilendes Innengerüst.
35. A két állomány együtt teszi lehetővé, hogy a csont egyszerre legyen szilárd, viszonylag könnyű és a változó terhelésekhez alkalmazkodó élő szerv. – Gemeinsam ermöglichen beide Substanzen, dass der Knochen zugleich fest, relativ leicht und als lebendes Organ an wechselnde Belastungen anpassungsfähig ist.
(aufklappen)magyar
1. Makroszkópos felépítését tekintve minden csontban két, egymással folytonosan összefüggő szerkezeti forma, a tömör és a szivacsos csontállomány különíthető el.
2. A két állomány nem különböző szövetféleség, hanem ugyanannak a lemezes csontszövetnek eltérő térbeli elrendeződése.
3. Kívül, közvetlenül a csonthártya alatt helyezkedik el a tömör csontállomány (substantia compacta), amely összefüggő, nagy teherbírású kérget alkot.
4. Ezt a külső réteget a klinikai és radiológiai szóhasználatban gyakran kortikális állománynak vagy kortikális csontnak is nevezik.
5. A kompakta vastagsága nem egyenletes, hanem az adott csont alakjához, mechanikai terheléséhez és helyi feladatához igazodik.
6. Különösen erős kéreg található ott, ahol a csontnak nagy hajlító-, nyomó- vagy csavaróerőkkel kell szemben állnia.
7. A hosszú csontok testében, vagyis a diafízisben (diaphysis) a vastag kompakta csőszerű köpenyt képez a központi velőüreg körül.
8. Ez a csőszerkezet viszonylag kis saját tömeg mellett jelentős hajlítási és csavarási szilárdságot biztosít.
9. A csontvégek, azaz az epifízisek (epiphyses) felé haladva a kompakt kéreg fokozatosan elvékonyodik, miközben a szivacsos állomány mennyisége megnő.
10. A szivacsos csontállomány (substantia spongiosa) egymással összekapcsolódó lemezekből és finom csontgerendákból, az úgynevezett trabeculákból épül fel.
11. E gerendák között változatos alakú, egymással közlekedő üregek maradnak, amelyeket élő szervezetben csontvelő tölt ki.
12. Bár a szivacsos állomány metszésben szabálytalan hálózatnak látszhat, szerkezete korántsem véletlenszerű.
13. A trabeculák a csontot érő fő húzó- és nyomóerők irányának megfelelően rendeződnek, így jellegzetes erővonalrendszereket alakítanak ki.
14. Terhelésváltozás esetén ez a belső gerendázat fokozatos átépüléssel az új mechanikai követelményekhez is alkalmazkodhat.
15. Ennek köszönhetően a spongiosa minimális anyagfelhasználással képes nagy terhek közvetítésére és elosztására.
16. A kétféle állomány aránya csontonként, sőt ugyanazon csont különböző részeiben is jelentősen eltér.
17. Hosszú csontokban a diafízis főként kompakt állományból áll, míg az epifízisek belsejét kiterjedt trabecularis hálózat tölti ki.
18. A diafízis közepén húzódó velőüreg (cavitas medullaris) kialakulása tovább csökkenti a csont tömegét anélkül, hogy teherbírása arányosan romlana.
19. Rövid csontokban, például a kéz- és lábtőcsontokban, vékony kompakt kéreg vesz körül egy túlnyomórészt spongiosus belső állományt.
20. Lapos csontok esetében rendszerint két kompakt lemez közé ékelődik a csontvelőt tartalmazó szivacsos réteg.
21. A koponyatető csontjaiban ezt a két kérglemez közötti szivacsos állományt diploénak (diploë) nevezik.
22. Szabálytalan csontokban, például a csigolyákban, a külső vékony kortikális réteg alatt bonyolult trabecularis rendszer helyezkedik el.
23. A csigolyatest spongiosája főként a gerinc hosszanti irányában ható nyomóterhelés továbbításához alkalmazkodik.
24. Ízületi felszínek közelében a trabeculák úgy rendeződnek, hogy az ízületi porcról átvett erőket a csont mélyebb részeibe vezessék.
25. A porccal borított ízületi területeken nincs csonthártya, alattuk azonban vékony subchondralis csontlemez választja el a porcot a spongiosától.
26. Míg a kompakta szabad szemmel többnyire egységesnek tűnik, belsejében mikroszkópos csatornarendszer biztosítja a sejtek ellátását.
27. A spongiosa vékony trabeculái általában nem tartalmaznak teljes oszteonokat, mert sejtjeik a velőüregek felől diffúzióval is megfelelően elláthatók.
28. Felszínüket csontbelhártya (endosteum) borítja, amely közvetlen kapcsolatot teremt a csontgerendák és a környező csontvelő között.
29. A velőüreg belső felszínét, valamint a kompakt állomány ér- és tápcsatornáit ugyancsak endosteum béleli.
30. Mind a kompakt, mind a szivacsos állomány folyamatos átépülés alatt áll, ezért szerkezetük az életkorral és a terheléssel együtt változik.
31. Gyermekkorban a növekedés, felnőttkorban pedig elsősorban a mechanikai alkalmazkodás és az anyagcsere szabja meg az állományok átrendeződését.
32. Tartós tehermentesítéskor a fölöslegessé váló trabeculák elvékonyodhatnak, miközben rendszeres terhelés hatására a szükséges szerkezeti elemek megerősödnek.
33. A csont külső formája és belső architektúrája ezért egységes, funkcionálisan összehangolt rendszert alkot.
34. Ebben a rendszerben a kompakta elsősorban ellenálló külső burkot, a spongiosa pedig könnyű, erőelosztó belső vázat képez.
35. A két állomány együtt teszi lehetővé, hogy a csont egyszerre legyen szilárd, viszonylag könnyű és a változó terhelésekhez alkalmazkodó élő szerv.
(aufklappen)német
1. Hinsichtlich seines makroskopischen Aufbaus lassen sich in jedem Knochen zwei kontinuierlich ineinander übergehende Bauformen unterscheiden: die Kompakta und die Spongiosa.
2. Beide Substanzen sind keine unterschiedlichen Gewebearten, sondern verschiedene räumliche Anordnungen desselben Lamellenknochens.
3. Außen, unmittelbar unter der Knochenhaut, liegt die kompakte Knochensubstanz (Substantia compacta), die eine zusammenhängende und hoch belastbare Rindenschicht bildet.
4. Diese äußere Schicht wird im klinischen und radiologischen Sprachgebrauch häufig auch als Kortikalis oder kortikaler Knochen bezeichnet.
5. Die Dicke der Kompakta ist nicht gleichmäßig, sondern an die Form, die mechanische Belastung und die örtliche Funktion des jeweiligen Knochens angepasst.
6. Eine besonders kräftige Rindenschicht findet sich dort, wo der Knochen starken Biege-, Druck- oder Torsionskräften widerstehen muss.
7. Im Schaft der langen Knochen, der Diaphyse (Diaphysis), bildet die dicke Kompakta einen röhrenförmigen Mantel um die zentrale Markhöhle.
8. Diese Röhrenkonstruktion gewährleistet bei vergleichsweise geringem Eigengewicht eine hohe Biege- und Torsionsfestigkeit.
9. Zu den Knochenenden, den Epiphysen (Epiphyses), hin wird die kompakte Rindenschicht allmählich dünner, während der Anteil der Spongiosa zunimmt.
10. Die schwammartige Knochensubstanz (Substantia spongiosa) besteht aus miteinander verbundenen Platten und feinen Knochenbälkchen, den sogenannten Trabekeln.
11. Zwischen diesen Bälkchen bleiben unterschiedlich geformte, miteinander verbundene Hohlräume bestehen, die im lebenden Organismus mit Knochenmark gefüllt sind.
12. Obwohl die Spongiosa im Schnitt wie ein unregelmäßiges Netzwerk erscheinen kann, ist ihre Struktur keineswegs zufällig.
13. Die Trabekel richten sich nach den Hauptlinien der auf den Knochen einwirkenden Zug- und Druckkräfte aus und bilden dadurch charakteristische Trajektoriensysteme.
14. Bei veränderter Belastung kann sich dieses innere Balkenwerk durch schrittweisen Umbau an die neuen mechanischen Anforderungen anpassen.
15. Dadurch kann die Spongiosa mit minimalem Materialaufwand große Belastungen weiterleiten und verteilen.
16. Das Verhältnis der beiden Bauformen unterscheidet sich sowohl zwischen verschiedenen Knochen als auch innerhalb einzelner Knochen erheblich.
17. In langen Knochen besteht die Diaphyse überwiegend aus Kompakta, während das Innere der Epiphysen von einem ausgedehnten trabekulären Netzwerk ausgefüllt wird.
18. Die Ausbildung der im Zentrum der Diaphyse gelegenen Markhöhle (Cavitas medullaris) vermindert das Knochengewicht zusätzlich, ohne die Belastbarkeit entsprechend herabzusetzen.
19. In kurzen Knochen, beispielsweise den Hand- und Fußwurzelknochen, umgibt eine dünne kompakte Rinde ein überwiegend spongiöses Inneres.
20. Bei platten Knochen liegt gewöhnlich eine knochenmarkhaltige Spongiosaschicht zwischen zwei kompakten Platten.
21. In den Knochen des Schädeldaches wird diese zwischen den beiden Rindenplatten gelegene Spongiosa als Diploë (Diploë) bezeichnet.
22. In unregelmäßigen Knochen, etwa den Wirbeln, liegt unter einer dünnen äußeren Kortikalis ein komplexes trabekuläres System.
23. Die Spongiosa des Wirbelkörpers ist vor allem an die Weiterleitung der entlang der Wirbelsäule wirkenden Druckbelastung angepasst.
24. In der Nähe von Gelenkflächen sind die Trabekel so angeordnet, dass sie die vom Gelenkknorpel übernommenen Kräfte in tiefere Knochenabschnitte weiterleiten.
25. An den von Knorpel bedeckten Gelenkflächen fehlt die Knochenhaut; unter ihnen trennt jedoch eine dünne subchondrale Knochenplatte den Knorpel von der Spongiosa.
26. Während die Kompakta mit bloßem Auge meist einheitlich erscheint, gewährleistet in ihrem Inneren ein mikroskopisches Kanalsystem die Versorgung der Zellen.
27. Die dünnen Trabekel der Spongiosa enthalten gewöhnlich keine vollständigen Osteone, weil ihre Zellen auch durch Diffusion von den Markräumen her ausreichend versorgt werden können.
28. Ihre Oberfläche wird von der Knocheninnenhaut (Endosteum) bedeckt, die eine unmittelbare Verbindung zwischen den Knochenbälkchen und dem umgebenden Knochenmark herstellt.
29. Auch die Innenfläche der Markhöhle sowie die Gefäß- und Ernährungskanäle der Kompakta sind vom Endosteum ausgekleidet.
30. Sowohl die Kompakta als auch die Spongiosa unterliegen einem fortlaufenden Umbau, weshalb sich ihre Struktur mit dem Lebensalter und der Belastung verändert.
31. Im Kindesalter bestimmen das Wachstum, im Erwachsenenalter dagegen vor allem die mechanische Anpassung und der Stoffwechsel die Umgestaltung beider Substanzen.
32. Bei dauerhafter Entlastung können nicht mehr benötigte Trabekel dünner werden, während sich unter regelmäßiger Belastung die erforderlichen Strukturelemente verstärken.
33. Die äußere Form und die innere Architektur des Knochens bilden daher ein einheitliches, funktionell abgestimmtes System.
34. In diesem System bildet die Kompakta vor allem eine widerstandsfähige äußere Hülle, die Spongiosa dagegen ein leichtes, kraftverteilendes Innengerüst.
35. Gemeinsam ermöglichen beide Substanzen, dass der Knochen zugleich fest, relativ leicht und als lebendes Organ an wechselnde Belastungen anpassungsfähig ist.