15.7.3 – A sárgafolt, a látógödröcske és a vakfolt – Gelber Fleck, Sehgrube und blinder Fleck
1. Az ideghártya hátsó területén két, működésében élesen különböző nevezetes hely található: az éles látást biztosító sárgafolt és a receptorokat nélkülöző vakfolt. – Im hinteren Bereich der Netzhaut liegen zwei funktionell grundverschiedene Stellen: der das scharfe Sehen ermöglichende gelbe Fleck und der rezeptorfreie blinde Fleck.
2. A szemgolyó hátsó pólusának közelében elhelyezkedő sárgafolt (macula lutea) a látóidegfőtől halántéki irányban, megközelítőleg a látótengely vonalában fekszik. – Der nahe dem hinteren Pol des Augapfels gelegene gelbe Fleck (Macula lutea) liegt schläfenwärts vom Sehnervenkopf, annähernd in der Sehachse.
3. Bár a sárgafolt csak kis területet foglal el, finom szövettani szerkezete révén a nappali, részletgazdag és színes látás legfontosabb retinális központja. – Obwohl der gelbe Fleck nur ein kleines Gebiet einnimmt, bildet er aufgrund seines feinen histologischen Aufbaus das wichtigste Netzhautzentrum des detailreichen farbigen Tagessehens.
4. Sárgás színét főként a belső retinarétegekben felhalmozódó xantofillfestékek adják, amelyek a rövid hullámhosszú fény egy részét kiszűrik. – Seine gelbliche Farbe beruht vor allem auf Xanthophyllpigmenten, die sich in den inneren Netzhautschichten anreichern und einen Teil des kurzwelligen Lichtes filtern.
5. Középpontjában enyhe bemélyedés, a látógödröcske (fovea centralis) alakult ki, amely az egész ideghártya legnagyobb térbeli felbontóképességű része. – In seinem Zentrum befindet sich eine flache Vertiefung, die Sehgrube (Fovea centralis), welche die höchste räumliche Auflösungsfähigkeit der gesamten Netzhaut besitzt.
6. Miközben a retina legtöbb területén valamennyi sejtréteg egymás fölött helyezkedik el, a látógödröcskében a belső rétegek oldalirányban eltolódnak. – Während in den meisten Netzhautgebieten sämtliche Zellschichten übereinanderliegen, sind die inneren Schichten im Bereich der Sehgrube seitlich verlagert.
7. A belső magvas réteg, a dúcsejtréteg és az idegrostréteg félrehúzódása hozza létre azt a tölcsérszerű mélyedést, amely a látógödröcske jellegzetes alakját adja. – Durch die Verlagerung der inneren Körnerschicht, der Ganglienzellschicht und der Nervenfaserschicht entsteht die trichterförmige Vertiefung, welche die Sehgrube kennzeichnet.
8. Emiatt a beérkező fény kevesebb sejtrétegen halad át, mielőtt elérné a fényérzékelő sejteknek a festékes hám felé irányuló külső szakaszait. – Dadurch durchläuft das einfallende Licht weniger Zellschichten, bevor es die zum Pigmentepithel gerichteten Außensegmente der Fotorezeptoren erreicht.
9. A látógödröcske központi részében kizárólag igen sűrűn elhelyezkedő csapok találhatók, míg a pálcikák ebből a területből teljesen hiányoznak. – Im zentralen Bereich der Sehgrube kommen ausschließlich sehr dicht angeordnete Zapfen vor, während Stäbchen dort vollständig fehlen.
10. Itt a csapok különösen karcsúak, külső szakaszaik hosszúak, elrendeződésük pedig lehetővé teszi a szomszédos képpontok pontos elkülönítését. – Hier sind die Zapfen besonders schlank und besitzen lange Außensegmente, deren Anordnung eine genaue Trennung benachbarter Bildpunkte ermöglicht.
11. Az egyes csapok jelei a látógödröcske centrumában közel egy-egy kapcsolat útján jutnak a bipoláris, majd a dúcsejtekhez, ezért alig történik idegi összegzés. – Im Zentrum der Sehgrube werden die Signale einzelner Zapfen nahezu eins zu eins auf Bipolar- und anschließend auf Ganglienzellen übertragen, sodass kaum neuronale Summation erfolgt.
12. E különleges kapcsolási rend kisebb fényérzékenységgel jár, ugyanakkor rendkívül pontosan őrzi meg a retinára vetülő kép finom térbeli tagolódását. – Diese besondere Verschaltung geht mit einer geringeren Lichtempfindlichkeit einher, bewahrt jedoch die feine räumliche Gliederung des auf die Netzhaut projizierten Bildes außerordentlich genau.
13. A színlátás és az apró részletek felismerése ezért erős megvilágításban, a látógödröcskére vetülő képrészlet esetén a legpontosabb. – Farbsehen und Erkennen kleinster Einzelheiten sind deshalb bei starker Beleuchtung am genauesten, wenn der betreffende Bildausschnitt auf die Sehgrube fällt.
14. Mivel a látógödröcske felett sem nagyobb erek, sem vastag idegrostkötegek nem húzódnak, a fény útját viszonylag kevés szöveti elem zavarja. – Da über der Sehgrube weder größere Gefäße noch dicke Nervenfaserbündel verlaufen, wird der Lichtweg durch vergleichsweise wenige Gewebselemente beeinträchtigt.
15. Érellátását elsősorban az alatta fekvő érhártya hajszálérlemeze biztosítja, amelyből az oxigén és a tápanyagok diffúzióval jutnak a receptorokhoz. – Ihre Versorgung erfolgt vor allem durch die darunterliegende Kapillarschicht der Aderhaut, aus der Sauerstoff und Nährstoffe durch Diffusion zu den Rezeptoren gelangen.
16. A látógödröcske centrumát körülvevő érmentes övezet megakadályozza, hogy hajszálerek árnyéka vagy fénytörése csökkentse a központi látás minőségét. – Die das Zentrum der Sehgrube umgebende gefäßfreie Zone verhindert, dass Schatten oder Lichtbrechung der Kapillaren die Qualität des zentralen Sehens vermindern.
17. Kifelé haladva a csapok sűrűsége fokozatosan csökken, megjelennek a pálcikák, a belső retinarétegek pedig ismét teljes vastagságukban rendeződnek el. – Nach außen nimmt die Zapfendichte allmählich ab, Stäbchen treten hinzu, und die inneren Netzhautschichten erreichen wieder ihre vollständige Dicke.
18. Ez az átmenet kapcsolja össze a nagy felbontású központi látást a perifériás retina fényérzékenyebb, de kevésbé részletgazdag működésével. – Dieser Übergang verbindet das hochauflösende zentrale Sehen mit der lichtempfindlicheren, jedoch weniger detailreichen Funktion der peripheren Netzhaut.
19. Amikor egy tárgyat tudatosan szemlélünk, a szemmozgató rendszer úgy irányítja a szemgolyókat, hogy a tárgy képe mindkét oldalon a látógödröcskére essen. – Beim bewussten Betrachten eines Gegenstandes richtet das Augenbewegungssystem beide Augäpfel so aus, dass dessen Bild beidseits auf die Sehgrube fällt.
20. A fixáció fenntartása apró, folyamatos szemmozgásokat igényel, amelyek megakadályozzák a változatlan retinális képhez való receptoros alkalmazkodást. – Die Aufrechterhaltung der Fixation erfordert kleine fortlaufende Augenbewegungen, die eine Anpassung der Rezeptoren an ein unverändertes Netzhautbild verhindern.
21. A sárgafolttól orr felőli irányban helyezkedik el a látóidegfő (papilla nervi optici), amely szemfenéki képen világosabb, enyhén ovális területként jelenik meg. – Nasenwärts vom gelben Fleck liegt der Sehnervenkopf (Papilla nervi optici), der im Augenhintergrund als helleres, leicht ovales Gebiet erscheint.
22. Ezen a helyen nincsenek sem csapok, sem pálcikák, ezért a látóidegkorongot (discus nervi optici) működése alapján vakfoltnak is nevezik. – An dieser Stelle fehlen sowohl Zapfen als auch Stäbchen, weshalb die Sehnervenscheibe (Discus nervi optici) funktionell auch als blinder Fleck bezeichnet wird.
23. Az ideghártya dúcsejtjeinek axonjai a vakfolt felé összetartanak, majd a rostos szemgolyóburkot áttörve egyesülnek a látóideggé. – Die Axone der Netzhautganglienzellen laufen zum blinden Fleck zusammen, durchdringen anschließend die fibröse Augenhülle und vereinigen sich zum Sehnerv.
24. A papilla közepén rendszerint sekély élettani bemélyedés figyelhető meg, amelyet a körülötte elhelyezkedő idegrostok alkotta perem vesz körül. – In der Mitte der Papille ist gewöhnlich eine flache physiologische Aushöhlung erkennbar, die von einem aus Nervenfasern gebildeten Randsaum umgeben wird.
25. Ugyanitt lép be a szembe a retina központi verőere, míg a központi véna a retinából összegyűjtött vért ezen az útvonalon vezeti el. – An derselben Stelle tritt die Zentralarterie der Netzhaut in das Auge ein, während die Zentralvene das aus der Netzhaut gesammelte Blut dort ableitet.
26. Mivel a nagyobb érágak a papillától sugarasan terjednek szét, de a látógödröcske centrumát elkerülik, lefutásuk jól mutatja a két terület topográfiai kapcsolatát. – Da sich die größeren Gefäßäste von der Papille strahlenförmig ausbreiten, das Zentrum der Sehgrube jedoch aussparen, verdeutlicht ihr Verlauf die topografische Beziehung beider Gebiete.
27. A látótérben a vakfolt a rögzített ponttól halántéki irányban jelenik meg, mert a látóidegfő az ideghártya orr felőli felében található. – Im Gesichtsfeld liegt der blinde Fleck schläfenwärts vom Fixationspunkt, weil sich der Sehnervenkopf in der nasalen Hälfte der Netzhaut befindet.
28. Normális körülmények között ezt a kiesést nem fekete foltként érzékeljük, mivel az agy a környező képrészletek alapján kiegészíti a hiányzó információt. – Unter normalen Bedingungen wird dieser Ausfall nicht als schwarzer Fleck wahrgenommen, weil das Gehirn die fehlende Information anhand der umgebenden Bildanteile ergänzt.
29. Egyszemes vizsgálat során azonban kimutatható: megfelelő távolságból egy rögzített jelre tekintve egy mellette elhelyezett tárgy képe átmenetileg eltűnik. – Bei einäugiger Prüfung lässt er sich jedoch nachweisen: Fixiert man aus geeigneter Entfernung ein Zeichen, verschwindet das Bild eines danebenliegenden Gegenstandes vorübergehend.
30. Kétszemes látáskor a két szem vakfoltja eltérő látótéri helyre esik, így az egyik szem rendszerint pótolja a másikból hiányzó képrészletet. – Beim beidäugigen Sehen liegen die blinden Flecken an unterschiedlichen Stellen des Gesichtsfeldes, sodass ein Auge gewöhnlich den im anderen fehlenden Bildanteil ersetzt.
31. A vakfolt tehát élettani jelenség, amelyet meg kell különböztetni a retina, a látóideg vagy a látópálya károsodásából származó kóros látótérkiesésektől. – Der blinde Fleck ist somit ein physiologisches Phänomen, das von krankhaften Gesichtsfeldausfällen infolge einer Schädigung der Netzhaut, des Sehnervs oder der Sehbahn zu unterscheiden ist.
32. Szemfenékvizsgálatkor a világos látóidegfő, a belőle kiinduló erek és a tőle halántéki irányban fekvő sötétebb sárgafolt biztos tájékozódási pontokat képeznek. – Bei der Augenhintergrunduntersuchung bilden der helle Sehnervenkopf, die von ihm ausgehenden Gefäße und der schläfenwärts gelegene dunklere gelbe Fleck zuverlässige Orientierungspunkte.
33. Kóros folyamatok eltérően érinthetik e területeket: a sárgafolt betegségei elsősorban az éleslátást, a papilla elváltozásai pedig a látóidegrostok működését veszélyeztetik. – Krankhafte Prozesse können diese Gebiete unterschiedlich betreffen: Erkrankungen des gelben Flecks gefährden vor allem die Sehschärfe, Papillenveränderungen dagegen die Funktion der Sehnervenfasern.
34. Ha a látógödröcske receptorai károsodnak, a beteg központi látása súlyosan romolhat, miközben a perifériás retina még viszonylag jól érzékeli a környezetet. – Werden die Rezeptoren der Sehgrube geschädigt, kann das zentrale Sehen erheblich beeinträchtigt sein, während die periphere Netzhaut die Umgebung noch vergleichsweise gut wahrnimmt.
35. A sárgafolt és a látógödröcske a legpontosabb képfeldolgozás anatómiai alapját alkotja, a vakfolt pedig azt a helyet jelöli, ahol a retinális információ látóideggé rendeződik. – Der gelbe Fleck und die Sehgrube bilden die anatomische Grundlage der genauesten Bildverarbeitung, während der blinde Fleck den Ort kennzeichnet, an dem sich die retinale Information zum Sehnerv bündelt.
(aufklappen)magyar
1. Az ideghártya hátsó területén két, működésében élesen különböző nevezetes hely található: az éles látást biztosító sárgafolt és a receptorokat nélkülöző vakfolt.
2. A szemgolyó hátsó pólusának közelében elhelyezkedő sárgafolt (macula lutea) a látóidegfőtől halántéki irányban, megközelítőleg a látótengely vonalában fekszik.
3. Bár a sárgafolt csak kis területet foglal el, finom szövettani szerkezete révén a nappali, részletgazdag és színes látás legfontosabb retinális központja.
4. Sárgás színét főként a belső retinarétegekben felhalmozódó xantofillfestékek adják, amelyek a rövid hullámhosszú fény egy részét kiszűrik.
5. Középpontjában enyhe bemélyedés, a látógödröcske (fovea centralis) alakult ki, amely az egész ideghártya legnagyobb térbeli felbontóképességű része.
6. Miközben a retina legtöbb területén valamennyi sejtréteg egymás fölött helyezkedik el, a látógödröcskében a belső rétegek oldalirányban eltolódnak.
7. A belső magvas réteg, a dúcsejtréteg és az idegrostréteg félrehúzódása hozza létre azt a tölcsérszerű mélyedést, amely a látógödröcske jellegzetes alakját adja.
8. Emiatt a beérkező fény kevesebb sejtrétegen halad át, mielőtt elérné a fényérzékelő sejteknek a festékes hám felé irányuló külső szakaszait.
9. A látógödröcske központi részében kizárólag igen sűrűn elhelyezkedő csapok találhatók, míg a pálcikák ebből a területből teljesen hiányoznak.
10. Itt a csapok különösen karcsúak, külső szakaszaik hosszúak, elrendeződésük pedig lehetővé teszi a szomszédos képpontok pontos elkülönítését.
11. Az egyes csapok jelei a látógödröcske centrumában közel egy-egy kapcsolat útján jutnak a bipoláris, majd a dúcsejtekhez, ezért alig történik idegi összegzés.
12. E különleges kapcsolási rend kisebb fényérzékenységgel jár, ugyanakkor rendkívül pontosan őrzi meg a retinára vetülő kép finom térbeli tagolódását.
13. A színlátás és az apró részletek felismerése ezért erős megvilágításban, a látógödröcskére vetülő képrészlet esetén a legpontosabb.
14. Mivel a látógödröcske felett sem nagyobb erek, sem vastag idegrostkötegek nem húzódnak, a fény útját viszonylag kevés szöveti elem zavarja.
15. Érellátását elsősorban az alatta fekvő érhártya hajszálérlemeze biztosítja, amelyből az oxigén és a tápanyagok diffúzióval jutnak a receptorokhoz.
16. A látógödröcske centrumát körülvevő érmentes övezet megakadályozza, hogy hajszálerek árnyéka vagy fénytörése csökkentse a központi látás minőségét.
17. Kifelé haladva a csapok sűrűsége fokozatosan csökken, megjelennek a pálcikák, a belső retinarétegek pedig ismét teljes vastagságukban rendeződnek el.
18. Ez az átmenet kapcsolja össze a nagy felbontású központi látást a perifériás retina fényérzékenyebb, de kevésbé részletgazdag működésével.
19. Amikor egy tárgyat tudatosan szemlélünk, a szemmozgató rendszer úgy irányítja a szemgolyókat, hogy a tárgy képe mindkét oldalon a látógödröcskére essen.
20. A fixáció fenntartása apró, folyamatos szemmozgásokat igényel, amelyek megakadályozzák a változatlan retinális képhez való receptoros alkalmazkodást.
21. A sárgafolttól orr felőli irányban helyezkedik el a látóidegfő (papilla nervi optici), amely szemfenéki képen világosabb, enyhén ovális területként jelenik meg.
22. Ezen a helyen nincsenek sem csapok, sem pálcikák, ezért a látóidegkorongot (discus nervi optici) működése alapján vakfoltnak is nevezik.
23. Az ideghártya dúcsejtjeinek axonjai a vakfolt felé összetartanak, majd a rostos szemgolyóburkot áttörve egyesülnek a látóideggé.
24. A papilla közepén rendszerint sekély élettani bemélyedés figyelhető meg, amelyet a körülötte elhelyezkedő idegrostok alkotta perem vesz körül.
25. Ugyanitt lép be a szembe a retina központi verőere, míg a központi véna a retinából összegyűjtött vért ezen az útvonalon vezeti el.
26. Mivel a nagyobb érágak a papillától sugarasan terjednek szét, de a látógödröcske centrumát elkerülik, lefutásuk jól mutatja a két terület topográfiai kapcsolatát.
27. A látótérben a vakfolt a rögzített ponttól halántéki irányban jelenik meg, mert a látóidegfő az ideghártya orr felőli felében található.
28. Normális körülmények között ezt a kiesést nem fekete foltként érzékeljük, mivel az agy a környező képrészletek alapján kiegészíti a hiányzó információt.
29. Egyszemes vizsgálat során azonban kimutatható: megfelelő távolságból egy rögzített jelre tekintve egy mellette elhelyezett tárgy képe átmenetileg eltűnik.
30. Kétszemes látáskor a két szem vakfoltja eltérő látótéri helyre esik, így az egyik szem rendszerint pótolja a másikból hiányzó képrészletet.
31. A vakfolt tehát élettani jelenség, amelyet meg kell különböztetni a retina, a látóideg vagy a látópálya károsodásából származó kóros látótérkiesésektől.
32. Szemfenékvizsgálatkor a világos látóidegfő, a belőle kiinduló erek és a tőle halántéki irányban fekvő sötétebb sárgafolt biztos tájékozódási pontokat képeznek.
33. Kóros folyamatok eltérően érinthetik e területeket: a sárgafolt betegségei elsősorban az éleslátást, a papilla elváltozásai pedig a látóidegrostok működését veszélyeztetik.
34. Ha a látógödröcske receptorai károsodnak, a beteg központi látása súlyosan romolhat, miközben a perifériás retina még viszonylag jól érzékeli a környezetet.
35. A sárgafolt és a látógödröcske a legpontosabb képfeldolgozás anatómiai alapját alkotja, a vakfolt pedig azt a helyet jelöli, ahol a retinális információ látóideggé rendeződik.
(aufklappen)német
1. Im hinteren Bereich der Netzhaut liegen zwei funktionell grundverschiedene Stellen: der das scharfe Sehen ermöglichende gelbe Fleck und der rezeptorfreie blinde Fleck.
2. Der nahe dem hinteren Pol des Augapfels gelegene gelbe Fleck (Macula lutea) liegt schläfenwärts vom Sehnervenkopf, annähernd in der Sehachse.
3. Obwohl der gelbe Fleck nur ein kleines Gebiet einnimmt, bildet er aufgrund seines feinen histologischen Aufbaus das wichtigste Netzhautzentrum des detailreichen farbigen Tagessehens.
4. Seine gelbliche Farbe beruht vor allem auf Xanthophyllpigmenten, die sich in den inneren Netzhautschichten anreichern und einen Teil des kurzwelligen Lichtes filtern.
5. In seinem Zentrum befindet sich eine flache Vertiefung, die Sehgrube (Fovea centralis), welche die höchste räumliche Auflösungsfähigkeit der gesamten Netzhaut besitzt.
6. Während in den meisten Netzhautgebieten sämtliche Zellschichten übereinanderliegen, sind die inneren Schichten im Bereich der Sehgrube seitlich verlagert.
7. Durch die Verlagerung der inneren Körnerschicht, der Ganglienzellschicht und der Nervenfaserschicht entsteht die trichterförmige Vertiefung, welche die Sehgrube kennzeichnet.
8. Dadurch durchläuft das einfallende Licht weniger Zellschichten, bevor es die zum Pigmentepithel gerichteten Außensegmente der Fotorezeptoren erreicht.
9. Im zentralen Bereich der Sehgrube kommen ausschließlich sehr dicht angeordnete Zapfen vor, während Stäbchen dort vollständig fehlen.
10. Hier sind die Zapfen besonders schlank und besitzen lange Außensegmente, deren Anordnung eine genaue Trennung benachbarter Bildpunkte ermöglicht.
11. Im Zentrum der Sehgrube werden die Signale einzelner Zapfen nahezu eins zu eins auf Bipolar- und anschließend auf Ganglienzellen übertragen, sodass kaum neuronale Summation erfolgt.
12. Diese besondere Verschaltung geht mit einer geringeren Lichtempfindlichkeit einher, bewahrt jedoch die feine räumliche Gliederung des auf die Netzhaut projizierten Bildes außerordentlich genau.
13. Farbsehen und Erkennen kleinster Einzelheiten sind deshalb bei starker Beleuchtung am genauesten, wenn der betreffende Bildausschnitt auf die Sehgrube fällt.
14. Da über der Sehgrube weder größere Gefäße noch dicke Nervenfaserbündel verlaufen, wird der Lichtweg durch vergleichsweise wenige Gewebselemente beeinträchtigt.
15. Ihre Versorgung erfolgt vor allem durch die darunterliegende Kapillarschicht der Aderhaut, aus der Sauerstoff und Nährstoffe durch Diffusion zu den Rezeptoren gelangen.
16. Die das Zentrum der Sehgrube umgebende gefäßfreie Zone verhindert, dass Schatten oder Lichtbrechung der Kapillaren die Qualität des zentralen Sehens vermindern.
17. Nach außen nimmt die Zapfendichte allmählich ab, Stäbchen treten hinzu, und die inneren Netzhautschichten erreichen wieder ihre vollständige Dicke.
18. Dieser Übergang verbindet das hochauflösende zentrale Sehen mit der lichtempfindlicheren, jedoch weniger detailreichen Funktion der peripheren Netzhaut.
19. Beim bewussten Betrachten eines Gegenstandes richtet das Augenbewegungssystem beide Augäpfel so aus, dass dessen Bild beidseits auf die Sehgrube fällt.
20. Die Aufrechterhaltung der Fixation erfordert kleine fortlaufende Augenbewegungen, die eine Anpassung der Rezeptoren an ein unverändertes Netzhautbild verhindern.
21. Nasenwärts vom gelben Fleck liegt der Sehnervenkopf (Papilla nervi optici), der im Augenhintergrund als helleres, leicht ovales Gebiet erscheint.
22. An dieser Stelle fehlen sowohl Zapfen als auch Stäbchen, weshalb die Sehnervenscheibe (Discus nervi optici) funktionell auch als blinder Fleck bezeichnet wird.
23. Die Axone der Netzhautganglienzellen laufen zum blinden Fleck zusammen, durchdringen anschließend die fibröse Augenhülle und vereinigen sich zum Sehnerv.
24. In der Mitte der Papille ist gewöhnlich eine flache physiologische Aushöhlung erkennbar, die von einem aus Nervenfasern gebildeten Randsaum umgeben wird.
25. An derselben Stelle tritt die Zentralarterie der Netzhaut in das Auge ein, während die Zentralvene das aus der Netzhaut gesammelte Blut dort ableitet.
26. Da sich die größeren Gefäßäste von der Papille strahlenförmig ausbreiten, das Zentrum der Sehgrube jedoch aussparen, verdeutlicht ihr Verlauf die topografische Beziehung beider Gebiete.
27. Im Gesichtsfeld liegt der blinde Fleck schläfenwärts vom Fixationspunkt, weil sich der Sehnervenkopf in der nasalen Hälfte der Netzhaut befindet.
28. Unter normalen Bedingungen wird dieser Ausfall nicht als schwarzer Fleck wahrgenommen, weil das Gehirn die fehlende Information anhand der umgebenden Bildanteile ergänzt.
29. Bei einäugiger Prüfung lässt er sich jedoch nachweisen: Fixiert man aus geeigneter Entfernung ein Zeichen, verschwindet das Bild eines danebenliegenden Gegenstandes vorübergehend.
30. Beim beidäugigen Sehen liegen die blinden Flecken an unterschiedlichen Stellen des Gesichtsfeldes, sodass ein Auge gewöhnlich den im anderen fehlenden Bildanteil ersetzt.
31. Der blinde Fleck ist somit ein physiologisches Phänomen, das von krankhaften Gesichtsfeldausfällen infolge einer Schädigung der Netzhaut, des Sehnervs oder der Sehbahn zu unterscheiden ist.
32. Bei der Augenhintergrunduntersuchung bilden der helle Sehnervenkopf, die von ihm ausgehenden Gefäße und der schläfenwärts gelegene dunklere gelbe Fleck zuverlässige Orientierungspunkte.
33. Krankhafte Prozesse können diese Gebiete unterschiedlich betreffen: Erkrankungen des gelben Flecks gefährden vor allem die Sehschärfe, Papillenveränderungen dagegen die Funktion der Sehnervenfasern.
34. Werden die Rezeptoren der Sehgrube geschädigt, kann das zentrale Sehen erheblich beeinträchtigt sein, während die periphere Netzhaut die Umgebung noch vergleichsweise gut wahrnimmt.
35. Der gelbe Fleck und die Sehgrube bilden die anatomische Grundlage der genauesten Bildverarbeitung, während der blinde Fleck den Ort kennzeichnet, an dem sich die retinale Information zum Sehnerv bündelt.