3.9.3 – A csontsejtek és a csont átépülése – Die Knochenzellen und der Knochenumbau
1. A csontszövetben négyféle sejtet különböztetünk meg, amelyek együtt tartják fenn a csontot. – Im Knochengewebe unterscheidet man vier Arten von Zellen, die gemeinsam den Knochen erhalten.
2. Az első típus a csontképző előalak, egy osztódásra képes őssejt. – Der erste Typ ist die knochenbildende Vorstufe, eine teilungsfähige Stammzelle (Osteoprogenitorzelle).
3. Ezek a sejtek a csonthártyában és a csontbelhártyában helyezkednek el. – Diese Zellen liegen im Periost und im Endost.
4. Belőlük fejlődnek ki a tulajdonképpeni csontépítő sejtek, az oszteoblasztok. – Aus ihnen entwickeln sich die eigentlichen knochenaufbauenden Zellen, die Osteoblasten.
5. Az oszteoblasztok a csont felszínén ülnek, és új csontállományt termelnek. – Die Osteoblasten sitzen auf der Oberfläche des Knochens und bilden neue Knochensubstanz.
6. Először a szerves alapállományt, az oszteoidot választják ki. – Zuerst scheiden sie die organische Grundmatrix, das Osteoid, aus.
7. Ezután elindítják az ásványi sók beépülését, vagyis a meszesedést. – Danach leiten sie die Einlagerung der Mineralsalze ein, also die Mineralisierung.
8. Amikor egy oszteoblaszt körül teljesen megszilárdul az állomány, a sejt beépül a csontba. – Wenn sich die Substanz um einen Osteoblasten herum vollständig verfestigt, wird die Zelle in den Knochen eingeschlossen.
9. Az így befalazott sejtből érett csontsejt, oszteocita lesz. – Aus der so eingemauerten Zelle wird eine reife Knochenzelle, ein Osteozyt.
10. A csontsejtek kis üregekben ülnek, és finom csatornácskákkal kapcsolódnak egymáshoz. – Die Knochenzellen sitzen in kleinen Hohlräumen und sind durch feine Kanälchen miteinander verbunden.
11. Nyúlványaikon keresztül tápanyagot és jeleket cserélnek a szomszédos sejtekkel. – Über ihre Fortsätze tauschen sie Nährstoffe und Signale mit den Nachbarzellen aus.
12. A csontsejtek érzékelik a csontra ható mechanikai terhelést, és fenntartják az állományt. – Die Knochenzellen nehmen die auf den Knochen wirkende mechanische Belastung wahr und erhalten die Substanz.
13. A negyedik típus a csontbontó sejt, az oszteoklaszt. – Der vierte Typ ist die knochenabbauende Zelle, der Osteoklast.
14. Az oszteoklaszt nagy méretű sejt, amelynek több sejtmagja van. – Der Osteoklast ist eine große Zelle, die mehrere Zellkerne besitzt.
15. Fontos, hogy ez a sejt nem az oszteoblasztokkal rokon, hanem a vér falósejtjeiből származik. – Wichtig ist, dass diese Zelle nicht mit den Osteoblasten verwandt ist, sondern aus den Fresszellen des Blutes hervorgeht.
16. Az oszteoklaszt a csont felszínéhez tapad, és savat meg emésztő enzimeket bocsát ki. – Der Osteoklast heftet sich an die Knochenoberfläche und gibt Säure sowie Verdauungsenzyme ab.
17. Ezekkel feloldja az ásványi részt, és lebontja a szerves rostokat. – Damit löst er den mineralischen Teil auf und baut die organischen Fasern ab.
18. A lebontás nyomán kis mélyedés, úgynevezett bontási öböl marad a csontban. – Durch den Abbau bleibt eine kleine Vertiefung, eine sogenannte Resorptionsbucht, im Knochen zurück.
19. A csont nem élettelen anyag, hanem egész életen át folyamatosan átépül. – Der Knochen ist kein toter Stoff, sondern wird das ganze Leben lang fortlaufend umgebaut.
20. Az átépülés az oszteoklasztok bontó és az oszteoblasztok építő munkájának egyensúlya. – Der Umbau ist das Gleichgewicht zwischen der abbauenden Arbeit der Osteoklasten und der aufbauenden Arbeit der Osteoblasten.
21. A két folyamat térben és időben összehangoltan, kis munkacsoportokban zajlik. – Beide Vorgänge laufen räumlich und zeitlich abgestimmt in kleinen Arbeitsgruppen ab.
22. Így az emberi csontváz néhány év alatt szinte teljesen kicserélődik. – Auf diese Weise wird das menschliche Skelett innerhalb weniger Jahre nahezu vollständig erneuert.
23. Az átépülésnek több feladata van: elsőként a kis törések és mikrosérülések kijavítása. – Der Umbau hat mehrere Aufgaben: als Erstes die Ausbesserung kleiner Brüche und Mikroschäden.
24. Második feladata, hogy a csont igazodjon a rá ható terheléshez. – Seine zweite Aufgabe ist es, dass sich der Knochen an die auf ihn wirkende Belastung anpasst.
25. E szabály szerint a jobban terhelt csont megerősödik, a terheletlen elvékonyodik. – Nach dieser Regel wird der stärker belastete Knochen kräftiger, der unbelastete dünner.
26. Harmadik feladata a szervezet kalciumháztartásának szabályozása. – Seine dritte Aufgabe ist die Regelung des Kalziumhaushalts des Organismus.
27. A vér kalciumszintjét főként két hormon ellentétes hatása tartja egyensúlyban. – Der Kalziumspiegel des Blutes wird vor allem durch die gegensätzliche Wirkung zweier Hormone im Gleichgewicht gehalten.
28. A mellékpajzsmirigy hormonja emeli a vér kalciumszintjét azzal, hogy fokozza a csontbontást. – Das Hormon der Nebenschilddrüse (Parathormon) hebt den Kalziumspiegel, indem es den Knochenabbau steigert.
29. A pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja ezzel szemben gátolja az oszteoklasztokat. – Das Hormon Kalzitonin der Schilddrüse hemmt dagegen die Osteoklasten.
30. A D-vitamin elősegíti a kalcium felszívódását és a csont megfelelő meszesedését. – Das Vitamin D fördert die Aufnahme von Kalzium und die richtige Mineralisierung des Knochens.
31. A nemi hormonok, különösen az ösztrogén, védik a csontállományt a túlzott lebontástól. – Die Geschlechtshormone, besonders das Östrogen, schützen die Knochensubstanz vor übermäßigem Abbau.
32. A mechanikai igénybevétel maga is erős inger a csontépítés számára. – Die mechanische Beanspruchung ist selbst ein starker Reiz für den Knochenaufbau.
33. A rendszeres mozgás ezért erősíti, a hosszú mozdulatlanság pedig gyengíti a csontot. – Regelmäßige Bewegung stärkt daher den Knochen, während lange Bewegungslosigkeit ihn schwächt.
34. Ha a lebontás tartósan meghaladja az építést, a csont ritkulni és gyengülni kezd. – Übersteigt der Abbau dauerhaft den Aufbau, beginnt der Knochen dünner und schwächer zu werden.
35. Ezt az állapotot csontritkulásnak nevezzük, és fokozott törési hajlammal jár. – Diesen Zustand nennt man Osteoporose, und er geht mit einer erhöhten Bruchneigung einher.
(aufklappen)magyar
1. A csontszövetben négyféle sejtet különböztetünk meg, amelyek együtt tartják fenn a csontot.
2. Az első típus a csontképző előalak, egy osztódásra képes őssejt.
3. Ezek a sejtek a csonthártyában és a csontbelhártyában helyezkednek el.
4. Belőlük fejlődnek ki a tulajdonképpeni csontépítő sejtek, az oszteoblasztok.
5. Az oszteoblasztok a csont felszínén ülnek, és új csontállományt termelnek.
6. Először a szerves alapállományt, az oszteoidot választják ki.
7. Ezután elindítják az ásványi sók beépülését, vagyis a meszesedést.
8. Amikor egy oszteoblaszt körül teljesen megszilárdul az állomány, a sejt beépül a csontba.
9. Az így befalazott sejtből érett csontsejt, oszteocita lesz.
10. A csontsejtek kis üregekben ülnek, és finom csatornácskákkal kapcsolódnak egymáshoz.
11. Nyúlványaikon keresztül tápanyagot és jeleket cserélnek a szomszédos sejtekkel.
12. A csontsejtek érzékelik a csontra ható mechanikai terhelést, és fenntartják az állományt.
13. A negyedik típus a csontbontó sejt, az oszteoklaszt.
14. Az oszteoklaszt nagy méretű sejt, amelynek több sejtmagja van.
15. Fontos, hogy ez a sejt nem az oszteoblasztokkal rokon, hanem a vér falósejtjeiből származik.
16. Az oszteoklaszt a csont felszínéhez tapad, és savat meg emésztő enzimeket bocsát ki.
17. Ezekkel feloldja az ásványi részt, és lebontja a szerves rostokat.
18. A lebontás nyomán kis mélyedés, úgynevezett bontási öböl marad a csontban.
19. A csont nem élettelen anyag, hanem egész életen át folyamatosan átépül.
20. Az átépülés az oszteoklasztok bontó és az oszteoblasztok építő munkájának egyensúlya.
21. A két folyamat térben és időben összehangoltan, kis munkacsoportokban zajlik.
22. Így az emberi csontváz néhány év alatt szinte teljesen kicserélődik.
23. Az átépülésnek több feladata van: elsőként a kis törések és mikrosérülések kijavítása.
24. Második feladata, hogy a csont igazodjon a rá ható terheléshez.
25. E szabály szerint a jobban terhelt csont megerősödik, a terheletlen elvékonyodik.
26. Harmadik feladata a szervezet kalciumháztartásának szabályozása.
27. A vér kalciumszintjét főként két hormon ellentétes hatása tartja egyensúlyban.
28. A mellékpajzsmirigy hormonja emeli a vér kalciumszintjét azzal, hogy fokozza a csontbontást.
29. A pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja ezzel szemben gátolja az oszteoklasztokat.
30. A D-vitamin elősegíti a kalcium felszívódását és a csont megfelelő meszesedését.
31. A nemi hormonok, különösen az ösztrogén, védik a csontállományt a túlzott lebontástól.
32. A mechanikai igénybevétel maga is erős inger a csontépítés számára.
33. A rendszeres mozgás ezért erősíti, a hosszú mozdulatlanság pedig gyengíti a csontot.
34. Ha a lebontás tartósan meghaladja az építést, a csont ritkulni és gyengülni kezd.
35. Ezt az állapotot csontritkulásnak nevezzük, és fokozott törési hajlammal jár.
(aufklappen)német
1. Im Knochengewebe unterscheidet man vier Arten von Zellen, die gemeinsam den Knochen erhalten.
2. Der erste Typ ist die knochenbildende Vorstufe, eine teilungsfähige Stammzelle (Osteoprogenitorzelle).
3. Diese Zellen liegen im Periost und im Endost.
4. Aus ihnen entwickeln sich die eigentlichen knochenaufbauenden Zellen, die Osteoblasten.
5. Die Osteoblasten sitzen auf der Oberfläche des Knochens und bilden neue Knochensubstanz.
6. Zuerst scheiden sie die organische Grundmatrix, das Osteoid, aus.
7. Danach leiten sie die Einlagerung der Mineralsalze ein, also die Mineralisierung.
8. Wenn sich die Substanz um einen Osteoblasten herum vollständig verfestigt, wird die Zelle in den Knochen eingeschlossen.
9. Aus der so eingemauerten Zelle wird eine reife Knochenzelle, ein Osteozyt.
10. Die Knochenzellen sitzen in kleinen Hohlräumen und sind durch feine Kanälchen miteinander verbunden.
11. Über ihre Fortsätze tauschen sie Nährstoffe und Signale mit den Nachbarzellen aus.
12. Die Knochenzellen nehmen die auf den Knochen wirkende mechanische Belastung wahr und erhalten die Substanz.
13. Der vierte Typ ist die knochenabbauende Zelle, der Osteoklast.
14. Der Osteoklast ist eine große Zelle, die mehrere Zellkerne besitzt.
15. Wichtig ist, dass diese Zelle nicht mit den Osteoblasten verwandt ist, sondern aus den Fresszellen des Blutes hervorgeht.
16. Der Osteoklast heftet sich an die Knochenoberfläche und gibt Säure sowie Verdauungsenzyme ab.
17. Damit löst er den mineralischen Teil auf und baut die organischen Fasern ab.
18. Durch den Abbau bleibt eine kleine Vertiefung, eine sogenannte Resorptionsbucht, im Knochen zurück.
19. Der Knochen ist kein toter Stoff, sondern wird das ganze Leben lang fortlaufend umgebaut.
20. Der Umbau ist das Gleichgewicht zwischen der abbauenden Arbeit der Osteoklasten und der aufbauenden Arbeit der Osteoblasten.
21. Beide Vorgänge laufen räumlich und zeitlich abgestimmt in kleinen Arbeitsgruppen ab.
22. Auf diese Weise wird das menschliche Skelett innerhalb weniger Jahre nahezu vollständig erneuert.
23. Der Umbau hat mehrere Aufgaben: als Erstes die Ausbesserung kleiner Brüche und Mikroschäden.
24. Seine zweite Aufgabe ist es, dass sich der Knochen an die auf ihn wirkende Belastung anpasst.
25. Nach dieser Regel wird der stärker belastete Knochen kräftiger, der unbelastete dünner.
26. Seine dritte Aufgabe ist die Regelung des Kalziumhaushalts des Organismus.
27. Der Kalziumspiegel des Blutes wird vor allem durch die gegensätzliche Wirkung zweier Hormone im Gleichgewicht gehalten.
28. Das Hormon der Nebenschilddrüse (Parathormon) hebt den Kalziumspiegel, indem es den Knochenabbau steigert.
29. Das Hormon Kalzitonin der Schilddrüse hemmt dagegen die Osteoklasten.
30. Das Vitamin D fördert die Aufnahme von Kalzium und die richtige Mineralisierung des Knochens.
31. Die Geschlechtshormone, besonders das Östrogen, schützen die Knochensubstanz vor übermäßigem Abbau.
32. Die mechanische Beanspruchung ist selbst ein starker Reiz für den Knochenaufbau.
33. Regelmäßige Bewegung stärkt daher den Knochen, während lange Bewegungslosigkeit ihn schwächt.
34. Übersteigt der Abbau dauerhaft den Aufbau, beginnt der Knochen dünner und schwächer zu werden.
35. Diesen Zustand nennt man Osteoporose, und er geht mit einer erhöhten Bruchneigung einher.