12.5 – A hímvessző barlangos testei – Die Schwellkörper des Penis
1. A hímvessző (penis) belsejét három, egymással párhuzamosan futó, hengeres barlangos test alkotja, amelyeknek vérrel való feltöltődése hozza létre a merevedést. – Das Innere des Penis wird von drei parallel zueinander verlaufenden, zylindrischen Schwellkörpern gebildet, deren Füllung mit Blut die Erektion hervorruft.
2. E három test közül kettő, a páros barlangos test (corpus cavernosum), a szerv háti oldalán helyezkedik el, míg a harmadik, a páratlan szivacsos test (corpus spongiosum), a hasi oldalon fut, és magába foglalja a húgycsövet. – Von diesen drei Körpern liegen zwei, die paarigen Schwellkörper (Corpus cavernosum), auf der Rückenseite des Organs, während der dritte, der unpaare Harnröhrenschwellkörper (Corpus spongiosum), auf der Unterseite verläuft und die Harnröhre umschließt.
3. A három test a hímvessző mindhárom szakaszán – a gyökéren (radix), a testen (corpus) és a makkon (glans) – végigkövethető, jóllehet lefutásuk és végződésük eltér egymástól. – Alle drei Körper lassen sich durch die drei Abschnitte des Penis – die Wurzel (Radix), den Schaft (Corpus) und die Eichel (Glans) – verfolgen, wenngleich ihr Verlauf und ihre Endigung voneinander abweichen.
4. A két barlangos test hátul, a gyökér tájékán, két különálló szárként (crura penis) kezdődik, amelyek a szemérem- és ülőcsont alsó ágaihoz rögzülnek. – Die beiden Schwellkörper beginnen hinten, im Bereich der Wurzel, als zwei getrennte Schenkel (Crura penis), die sich an den unteren Ästen von Scham- und Sitzbein befestigen.
5. A szárak előrefelé haladva egymás mellé rendeződnek, és a hímvessző testében egymással szorosan összefekvő, párhuzamos oszlopokként folytatódnak. – Die Schenkel ordnen sich nach vorn hin nebeneinander und setzen sich im Schaft des Penis als eng aneinanderliegende, parallele Säulen fort.
6. A barlangos testek elöl elvékonyodnak, és tompán végződnek, mivel maguk nem érik el a hímvessző csúcsát, hanem sapkaszerűen a makk fedi be őket. – Vorn verjüngen sich die Schwellkörper und enden stumpf, da sie selbst die Spitze des Penis nicht erreichen, sondern kappenartig von der Eichel bedeckt werden.
7. Mindkét barlangos testet vastag, tömött kollagénrostos tok, a fehér burok (tunica albuginea) veszi körül, amely rendkívül szilárd és csak csekély mértékben nyújtható. – Jeden der beiden Schwellkörper umgibt eine dicke, dichte kollagenfaserige Hülle, die Tunica albuginea, die außerordentlich fest und nur in geringem Maße dehnbar ist.
8. A két barlangos test között húzódó sövény (septum penis) hiányos, fésűszerűen áttört, ezért a két test vérüregei egymással közlekednek, és a beáramló vér közöttük megoszlik. – Das zwischen den beiden Schwellkörpern verlaufende Septum (Septum penis) ist unvollständig, kammartig durchbrochen, weshalb die Bluträume der beiden Körper miteinander in Verbindung stehen und das einströmende Blut sich zwischen ihnen verteilt.
9. E vastag burok és a testek közötti nyílt kapcsolat együtt teszi lehetővé, hogy a két barlangos test működésében egyetlen egységként viselkedjék, és feltöltődéskor igen keménnyé váljék. – Diese dicke Hülle und die offene Verbindung zwischen den Körpern ermöglichen es gemeinsam, dass sich die beiden Schwellkörper in ihrer Funktion wie eine einzige Einheit verhalten und bei der Füllung sehr hart werden.
10. A szivacsos test a két barlangos test alkotta hasi barázdában fekszik, és teljes hosszában magába zárja a húgycsövet (urethra). – Der Harnröhrenschwellkörper liegt in der von den beiden Schwellkörpern gebildeten unterseitigen Rinne und schließt in seiner gesamten Länge die Harnröhre (Urethra) ein.
11. Hátsó, kiszélesedő része a gyökérben gumót (bulbus penis) képez, amely a gáti hártyához (a gát középső, kötőszövetes lemezéhez) rögzül. – Sein hinterer, sich verbreiternder Teil bildet in der Wurzel den Bulbus (Bulbus penis), der sich an der Dammmembran (der mittleren, bindegewebigen Platte des Damms) befestigt.
12. Elülső vége kiszélesedik, és a hímvessző makkjává (glans penis) duzzad, amely sapkaként borítja a két barlangos test tompa végét. – Sein vorderes Ende verbreitert sich und schwillt zur Eichel des Penis (Glans penis) an, die wie eine Kappe das stumpfe Ende der beiden Schwellkörper bedeckt.
13. A szivacsos test fehér burka lényegesen vékonyabb és rugalmas rostokban gazdagabb, mint a barlangos testeké, ezért feltöltődéskor jóval kevésbé válik merevvé. – Die Tunica albuginea des Harnröhrenschwellkörpers ist wesentlich dünner und reicher an elastischen Fasern als die der Schwellkörper, weshalb er sich bei der Füllung weit weniger versteift.
14. Ez a viszonylagos puhaság működési szempontból nélkülözhetetlen, mert megakadályozza, hogy a merevedéskor megduzzadó test összenyomja a benne futó húgycsövet, s így az átjárható marad. – Diese relative Weichheit ist funktionell unentbehrlich, denn sie verhindert, dass der bei der Erektion anschwellende Körper die in ihm verlaufende Harnröhre zusammendrückt, sodass diese durchgängig bleibt.
15. A barlangos testek belsejét szivacsszerű szerkezet tölti ki, amelyet endotéllel bélelt, egymással összefüggő vérüregek (barlangocskák) sokasága alkot. – Das Innere der Schwellkörper wird von einer schwammartigen Struktur ausgefüllt, die von einer Vielzahl endothelausgekleideter, miteinander in Verbindung stehender Bluträume (Kavernen) gebildet wird.
16. E vérüregeket kötőszövetes és sima izomsejtekben gazdag gerendák (trabekulák) választják el egymástól, amelyek egyben a testek rugalmas belső vázát is adják. – Diese Bluträume werden durch bindegewebige, an glatten Muskelzellen reiche Bälkchen (Trabekel) voneinander getrennt, die zugleich das elastische innere Gerüst der Körper bilden.
17. A barlangos testekben ezek az üregek tágak és nagyok, a szivacsos testben ellenben kisebbek és egyenletesebbek, ami hozzájárul ahhoz, hogy az utóbbi feltöltődve is puhább marad. – In den Schwellkörpern sind diese Räume weit und groß, im Harnröhrenschwellkörper hingegen kleiner und gleichmäßiger, was dazu beiträgt, dass Letzterer auch gefüllt weicher bleibt.
18. A gerendák simaizomzatának feszülési állapota szabja meg, hogy az üregek üresek és összeesettek, vagy pedig vérrel telítettek és kitágultak-e. – Der Spannungszustand der glatten Muskulatur der Trabekel bestimmt, ob die Räume leer und kollabiert oder aber mit Blut gefüllt und erweitert sind.
19. Az egész szivacsos állományt kívülről a fehér burok zárja körül, amely a kitágulásnak határt szab, és ezzel döntően befolyásolja a merevedés mértékét. – Das gesamte schwammige Gewebe wird von außen von der Tunica albuginea umschlossen, die der Ausdehnung eine Grenze setzt und damit das Ausmaß der Erektion entscheidend beeinflusst.
20. A hímvessző vérellátása a belső szeméremverőér (arteria pudenda interna) ágaiból származik, amelyek közül a mély hímvessző-verőér (arteria profunda penis) mindkét barlangos test tengelyében végigfut. – Die Blutversorgung des Penis stammt aus den Ästen der inneren Schamarterie (Arteria pudenda interna), von denen die tiefe Penisarterie (Arteria profunda penis) in der Achse jedes der beiden Schwellkörper entlangzieht.
21. E verőérből erednek a csigavonalú artériák (arteriae helicinae), amelyek felcsavarodott lefutásúak, és közvetlenül a barlangocskák üregébe nyílnak. – Aus dieser Arterie entspringen die Rankenarterien (Arteriae helicinae), die einen aufgewundenen Verlauf haben und sich unmittelbar in das Lumen der Kavernen öffnen.
22. Ellazult, petyhüdt állapotban a csigavonalú artériák összehúzódva, felcsavarodva állnak, ezért a barlangocskákba csak kevés vér jut, és azok összeesettek maradnak. – Im erschlafften Zustand stehen die Rankenarterien kontrahiert und aufgewunden, weshalb nur wenig Blut in die Kavernen gelangt und diese kollabiert bleiben.
23. A vérüregek vére finom, a fehér burok alatt futó vénácskákon (a burok alatti vénafonaton) keresztül gyűlik össze, amelyek a fehér burkot átfúró áteresztő vénákban (venae emissariae), majd a mély háti vénában folytatódnak. – Das Blut der Bluträume sammelt sich über feine, unter der Tunica albuginea verlaufende Venen (den subtunikalen Venenplexus), die sich in den die Tunica albuginea durchbohrenden Emissarvenen (Venae emissariae) und danach in der tiefen Rückenvene fortsetzen.
24. Petyhüdt állapotban a szimpatikus idegrendszer tartós ingerülete a gerendák és a verőerek simaizomzatát összehúzódásban tartja, így az üregek szinte üresek. – Im erschlafften Zustand hält die anhaltende Erregung des sympathischen Nervensystems die glatte Muskulatur der Trabekel und der Arterien in Kontraktion, sodass die Räume nahezu leer sind.
25. A merevedés akkor kezdődik, amikor a paraszimpatikus rostok (a barlangos idegek) ingerülete nyomán nitrogén-monoxid szabadul fel, és ennek hatására a simaizomzat elernyed. – Die Erektion beginnt, wenn auf die Erregung der parasympathischen Fasern (der Schwellkörpernerven) hin Stickstoffmonoxid freigesetzt wird und die glatte Muskulatur unter dessen Wirkung erschlafft.
26. Az elernyedés következtében a csigavonalú artériák kiegyenesednek és kitágulnak, és a vér nagy mennyiségben áramlik be a barlangocskákba. – Infolge der Erschlaffung strecken und erweitern sich die Rankenarterien, und das Blut strömt in großer Menge in die Kavernen ein.
27. A megtelő üregek kitágulnak, a szivacsos állomány megduzzad, a hímvessző pedig megnagyobbodik és kiegyenesedik. – Die sich füllenden Räume dehnen sich aus, das schwammige Gewebe schwillt an, und der Penis vergrößert und streckt sich.
28. A táguló barlangos testek a burok alatti vénácskákat a merev fehér burokhoz szorítják, és ezzel elzárják a vér elfolyását – ez a vénás elzáródás (veno-okkluzív) mechanizmusa. – Die sich ausdehnenden Schwellkörper pressen die subtunikalen Venen gegen die starre Tunica albuginea und verschließen damit den Abfluss des Blutes – dies ist der veno-okklusive Mechanismus.
29. Mivel a beáramlás folytatódik, a kifolyás azonban gátolt, a vér a testekben reked, a barlangos nyomás megemelkedik, és a szerv keménnyé válik. – Da der Zustrom fortdauert, der Abfluss jedoch gehemmt ist, wird das Blut in den Körpern eingeschlossen, der intrakavernöse Druck steigt an, und das Organ wird hart.
30. A nyújthatatlan fehér burok ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszik, mert éppen ez alakítja át a fokozott beáramlást nyomássá és merevséggé – nélküle a testek nem keményednének meg. – Die undehnbare Tunica albuginea spielt in diesem Vorgang eine entscheidende Rolle, denn gerade sie wandelt den gesteigerten Zustrom in Druck und Steifigkeit um – ohne sie würden die Körper nicht hart werden.
31. A szivacsos test és a makk szintén megtelik vérrel, ám vékonyabb burkuk és a hiányzó teljes vénás elzáródás miatt puhábbak maradnak, s így a húgycső a magömléshez szükséges módon átjárható marad. – Der Harnröhrenschwellkörper und die Eichel füllen sich ebenfalls mit Blut, bleiben aber wegen ihrer dünneren Hülle und des fehlenden vollständigen Venenverschlusses weicher, sodass die Harnröhre in der für die Ejakulation erforderlichen Weise durchgängig bleibt.
32. A merevedés megszűnésekor a szimpatikus ingerület ismét összehúzza a simaizomzatot, a verőerek beszűkülnek, az üregek kiürülnek, a vénás utak pedig újra megnyílnak, s a szerv visszatér petyhüdt állapotába. – Beim Nachlassen der Erektion kontrahiert die sympathische Erregung erneut die glatte Muskulatur, die Arterien verengen sich, die Räume entleeren sich, und die venösen Wege öffnen sich wieder, sodass das Organ in seinen erschlafften Zustand zurückkehrt.
33. A barlangos testek működése tehát alapvetően érrendszeri esemény, amelyet a vegetatív idegrendszer kettős irányítása szabályoz: a paraszimpatikus hatás a merevedést indítja el, a szimpatikus pedig annak megszűnését és a petyhüdt alaptónust tartja fenn. – Die Tätigkeit der Schwellkörper ist somit grundlegend ein Gefäßvorgang, der von der doppelten Steuerung des vegetativen Nervensystems geregelt wird: die parasympathische Wirkung leitet die Erektion ein, während die sympathische ihr Nachlassen und den erschlafften Grundtonus aufrechterhält.
34. A három test ugyanazon a szivacsos elven épül fel, burkuk eltérő vastagsága azonban munkamegosztást teremt: a két kemény barlangos test biztosítja a merevséget, a puhább szivacsos test pedig védi és átjárhatóan tartja a húgycsövet. – Die drei Körper sind nach demselben schwammigen Prinzip gebaut, doch die unterschiedliche Dicke ihrer Hülle schafft eine Arbeitsteilung: die beiden harten Schwellkörper sorgen für die Steifigkeit, während der weichere Harnröhrenschwellkörper die Harnröhre schützt und durchgängig hält.
35. Végeredményben a merevedés szabályozott vérdinamikai folyamat, amelyben a szivacsos állomány, a nyújthatatlan fehér burok és a simaizomzat vegetatív irányítása együtt alakítja át a puha szervet keménnyé azáltal, hogy a vért benne fogva tartja – miközben a húgycső csatornája mindvégig nyitva marad. – Letztlich ist die Erektion ein geregelter hämodynamischer Vorgang, in dem das schwammige Gewebe, die undehnbare Tunica albuginea und die vegetative Steuerung der glatten Muskulatur gemeinsam das weiche Organ in ein hartes verwandeln, indem sie das Blut in ihm festhalten – während der Kanal der Harnröhre die ganze Zeit über offen bleibt.Fertig. Der durchgehende Kontrast trägt das Kapitel: die beiden harten Corpora cavernosa erzeugen über die undehnbare Tunica albuginea und den veno-okklusiven Mechanismus die Rigidität, während der weichere Corpus spongiosum die Harnröhre offen hält. Der Schlusssatz fasst die Erektion als geregelten hämodynamischen Vorgang mit vegetativer Doppelsteuerung zusammen.
(aufklappen)magyar
1. A hímvessző (penis) belsejét három, egymással párhuzamosan futó, hengeres barlangos test alkotja, amelyeknek vérrel való feltöltődése hozza létre a merevedést.
2. E három test közül kettő, a páros barlangos test (corpus cavernosum), a szerv háti oldalán helyezkedik el, míg a harmadik, a páratlan szivacsos test (corpus spongiosum), a hasi oldalon fut, és magába foglalja a húgycsövet.
3. A három test a hímvessző mindhárom szakaszán — a gyökéren (radix), a testen (corpus) és a makkon (glans) — végigkövethető, jóllehet lefutásuk és végződésük eltér egymástól.
4. A két barlangos test hátul, a gyökér tájékán, két különálló szárként (crura penis) kezdődik, amelyek a szemérem- és ülőcsont alsó ágaihoz rögzülnek.
5. A szárak előrefelé haladva egymás mellé rendeződnek, és a hímvessző testében egymással szorosan összefekvő, párhuzamos oszlopokként folytatódnak.
6. A barlangos testek elöl elvékonyodnak, és tompán végződnek, mivel maguk nem érik el a hímvessző csúcsát, hanem sapkaszerűen a makk fedi be őket.
7. Mindkét barlangos testet vastag, tömött kollagénrostos tok, a fehér burok (tunica albuginea) veszi körül, amely rendkívül szilárd és csak csekély mértékben nyújtható.
8. A két barlangos test között húzódó sövény (septum penis) hiányos, fésűszerűen áttört, ezért a két test vérüregei egymással közlekednek, és a beáramló vér közöttük megoszlik.
9. E vastag burok és a testek közötti nyílt kapcsolat együtt teszi lehetővé, hogy a két barlangos test működésében egyetlen egységként viselkedjék, és feltöltődéskor igen keménnyé váljék.
10. A szivacsos test a két barlangos test alkotta hasi barázdában fekszik, és teljes hosszában magába zárja a húgycsövet (urethra).
11. Hátsó, kiszélesedő része a gyökérben gumót (bulbus penis) képez, amely a gáti hártyához (a gát középső, kötőszövetes lemezéhez) rögzül.
12. Elülső vége kiszélesedik, és a hímvessző makkjává (glans penis) duzzad, amely sapkaként borítja a két barlangos test tompa végét.
13. A szivacsos test fehér burka lényegesen vékonyabb és rugalmas rostokban gazdagabb, mint a barlangos testeké, ezért feltöltődéskor jóval kevésbé válik merevvé.
14. Ez a viszonylagos puhaság működési szempontból nélkülözhetetlen, mert megakadályozza, hogy a merevedéskor megduzzadó test összenyomja a benne futó húgycsövet, s így az átjárható marad.
15. A barlangos testek belsejét szivacsszerű szerkezet tölti ki, amelyet endotéllel bélelt, egymással összefüggő vérüregek (barlangocskák) sokasága alkot.
16. E vérüregeket kötőszövetes és sima izomsejtekben gazdag gerendák (trabekulák) választják el egymástól, amelyek egyben a testek rugalmas belső vázát is adják.
17. A barlangos testekben ezek az üregek tágak és nagyok, a szivacsos testben ellenben kisebbek és egyenletesebbek, ami hozzájárul ahhoz, hogy az utóbbi feltöltődve is puhább marad.
18. A gerendák simaizomzatának feszülési állapota szabja meg, hogy az üregek üresek és összeesettek, vagy pedig vérrel telítettek és kitágultak-e.
19. Az egész szivacsos állományt kívülről a fehér burok zárja körül, amely a kitágulásnak határt szab, és ezzel döntően befolyásolja a merevedés mértékét.
20. A hímvessző vérellátása a belső szeméremverőér (arteria pudenda interna) ágaiból származik, amelyek közül a mély hímvessző-verőér (arteria profunda penis) mindkét barlangos test tengelyében végigfut.
21. E verőérből erednek a csigavonalú artériák (arteriae helicinae), amelyek felcsavarodott lefutásúak, és közvetlenül a barlangocskák üregébe nyílnak.
22. Ellazult, petyhüdt állapotban a csigavonalú artériák összehúzódva, felcsavarodva állnak, ezért a barlangocskákba csak kevés vér jut, és azok összeesettek maradnak.
23. A vérüregek vére finom, a fehér burok alatt futó vénácskákon (a burok alatti vénafonaton) keresztül gyűlik össze, amelyek a fehér burkot átfúró áteresztő vénákban (venae emissariae), majd a mély háti vénában folytatódnak.
24. Petyhüdt állapotban a szimpatikus idegrendszer tartós ingerülete a gerendák és a verőerek simaizomzatát összehúzódásban tartja, így az üregek szinte üresek.
25. A merevedés akkor kezdődik, amikor a paraszimpatikus rostok (a barlangos idegek) ingerülete nyomán nitrogén-monoxid szabadul fel, és ennek hatására a simaizomzat elernyed.
26. Az elernyedés következtében a csigavonalú artériák kiegyenesednek és kitágulnak, és a vér nagy mennyiségben áramlik be a barlangocskákba.
27. A megtelő üregek kitágulnak, a szivacsos állomány megduzzad, a hímvessző pedig megnagyobbodik és kiegyenesedik.
28. A táguló barlangos testek a burok alatti vénácskákat a merev fehér burokhoz szorítják, és ezzel elzárják a vér elfolyását — ez a vénás elzáródás (veno-okkluzív) mechanizmusa.
29. Mivel a beáramlás folytatódik, a kifolyás azonban gátolt, a vér a testekben reked, a barlangos nyomás megemelkedik, és a szerv keménnyé válik.
30. A nyújthatatlan fehér burok ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszik, mert éppen ez alakítja át a fokozott beáramlást nyomássá és merevséggé — nélküle a testek nem keményednének meg.
31. A szivacsos test és a makk szintén megtelik vérrel, ám vékonyabb burkuk és a hiányzó teljes vénás elzáródás miatt puhábbak maradnak, s így a húgycső a magömléshez szükséges módon átjárható marad.
32. A merevedés megszűnésekor a szimpatikus ingerület ismét összehúzza a simaizomzatot, a verőerek beszűkülnek, az üregek kiürülnek, a vénás utak pedig újra megnyílnak, s a szerv visszatér petyhüdt állapotába.
33. A barlangos testek működése tehát alapvetően érrendszeri esemény, amelyet a vegetatív idegrendszer kettős irányítása szabályoz: a paraszimpatikus hatás a merevedést indítja el, a szimpatikus pedig annak megszűnését és a petyhüdt alaptónust tartja fenn.
34. A három test ugyanazon a szivacsos elven épül fel, burkuk eltérő vastagsága azonban munkamegosztást teremt: a két kemény barlangos test biztosítja a merevséget, a puhább szivacsos test pedig védi és átjárhatóan tartja a húgycsövet.
35. Végeredményben a merevedés szabályozott vérdinamikai folyamat, amelyben a szivacsos állomány, a nyújthatatlan fehér burok és a simaizomzat vegetatív irányítása együtt alakítja át a puha szervet keménnyé azáltal, hogy a vért benne fogva tartja — miközben a húgycső csatornája mindvégig nyitva marad.
(aufklappen)német
1. Das Innere des Penis wird von drei parallel zueinander verlaufenden, zylindrischen Schwellkörpern gebildet, deren Füllung mit Blut die Erektion hervorruft.
2. Von diesen drei Körpern liegen zwei, die paarigen Schwellkörper (Corpus cavernosum), auf der Rückenseite des Organs, während der dritte, der unpaare Harnröhrenschwellkörper (Corpus spongiosum), auf der Unterseite verläuft und die Harnröhre umschließt.
3. Alle drei Körper lassen sich durch die drei Abschnitte des Penis — die Wurzel (Radix), den Schaft (Corpus) und die Eichel (Glans) — verfolgen, wenngleich ihr Verlauf und ihre Endigung voneinander abweichen.
4. Die beiden Schwellkörper beginnen hinten, im Bereich der Wurzel, als zwei getrennte Schenkel (Crura penis), die sich an den unteren Ästen von Scham- und Sitzbein befestigen.
5. Die Schenkel ordnen sich nach vorn hin nebeneinander und setzen sich im Schaft des Penis als eng aneinanderliegende, parallele Säulen fort.
6. Vorn verjüngen sich die Schwellkörper und enden stumpf, da sie selbst die Spitze des Penis nicht erreichen, sondern kappenartig von der Eichel bedeckt werden.
7. Jeden der beiden Schwellkörper umgibt eine dicke, dichte kollagenfaserige Hülle, die Tunica albuginea, die außerordentlich fest und nur in geringem Maße dehnbar ist.
8. Das zwischen den beiden Schwellkörpern verlaufende Septum (Septum penis) ist unvollständig, kammartig durchbrochen, weshalb die Bluträume der beiden Körper miteinander in Verbindung stehen und das einströmende Blut sich zwischen ihnen verteilt.
9. Diese dicke Hülle und die offene Verbindung zwischen den Körpern ermöglichen es gemeinsam, dass sich die beiden Schwellkörper in ihrer Funktion wie eine einzige Einheit verhalten und bei der Füllung sehr hart werden.
10. Der Harnröhrenschwellkörper liegt in der von den beiden Schwellkörpern gebildeten unterseitigen Rinne und schließt in seiner gesamten Länge die Harnröhre (Urethra) ein.
11. Sein hinterer, sich verbreiternder Teil bildet in der Wurzel den Bulbus (Bulbus penis), der sich an der Dammmembran (der mittleren, bindegewebigen Platte des Damms) befestigt.
12. Sein vorderes Ende verbreitert sich und schwillt zur Eichel des Penis (Glans penis) an, die wie eine Kappe das stumpfe Ende der beiden Schwellkörper bedeckt.
13. Die Tunica albuginea des Harnröhrenschwellkörpers ist wesentlich dünner und reicher an elastischen Fasern als die der Schwellkörper, weshalb er sich bei der Füllung weit weniger versteift.
14. Diese relative Weichheit ist funktionell unentbehrlich, denn sie verhindert, dass der bei der Erektion anschwellende Körper die in ihm verlaufende Harnröhre zusammendrückt, sodass diese durchgängig bleibt.
15. Das Innere der Schwellkörper wird von einer schwammartigen Struktur ausgefüllt, die von einer Vielzahl endothelausgekleideter, miteinander in Verbindung stehender Bluträume (Kavernen) gebildet wird.
16. Diese Bluträume werden durch bindegewebige, an glatten Muskelzellen reiche Bälkchen (Trabekel) voneinander getrennt, die zugleich das elastische innere Gerüst der Körper bilden.
17. In den Schwellkörpern sind diese Räume weit und groß, im Harnröhrenschwellkörper hingegen kleiner und gleichmäßiger, was dazu beiträgt, dass Letzterer auch gefüllt weicher bleibt.
18. Der Spannungszustand der glatten Muskulatur der Trabekel bestimmt, ob die Räume leer und kollabiert oder aber mit Blut gefüllt und erweitert sind.
19. Das gesamte schwammige Gewebe wird von außen von der Tunica albuginea umschlossen, die der Ausdehnung eine Grenze setzt und damit das Ausmaß der Erektion entscheidend beeinflusst.
20. Die Blutversorgung des Penis stammt aus den Ästen der inneren Schamarterie (Arteria pudenda interna), von denen die tiefe Penisarterie (Arteria profunda penis) in der Achse jedes der beiden Schwellkörper entlangzieht.
21. Aus dieser Arterie entspringen die Rankenarterien (Arteriae helicinae), die einen aufgewundenen Verlauf haben und sich unmittelbar in das Lumen der Kavernen öffnen.
22. Im erschlafften Zustand stehen die Rankenarterien kontrahiert und aufgewunden, weshalb nur wenig Blut in die Kavernen gelangt und diese kollabiert bleiben.
23. Das Blut der Bluträume sammelt sich über feine, unter der Tunica albuginea verlaufende Venen (den subtunikalen Venenplexus), die sich in den die Tunica albuginea durchbohrenden Emissarvenen (Venae emissariae) und danach in der tiefen Rückenvene fortsetzen.
24. Im erschlafften Zustand hält die anhaltende Erregung des sympathischen Nervensystems die glatte Muskulatur der Trabekel und der Arterien in Kontraktion, sodass die Räume nahezu leer sind.
25. Die Erektion beginnt, wenn auf die Erregung der parasympathischen Fasern (der Schwellkörpernerven) hin Stickstoffmonoxid freigesetzt wird und die glatte Muskulatur unter dessen Wirkung erschlafft.
26. Infolge der Erschlaffung strecken und erweitern sich die Rankenarterien, und das Blut strömt in großer Menge in die Kavernen ein.
27. Die sich füllenden Räume dehnen sich aus, das schwammige Gewebe schwillt an, und der Penis vergrößert und streckt sich.
28. Die sich ausdehnenden Schwellkörper pressen die subtunikalen Venen gegen die starre Tunica albuginea und verschließen damit den Abfluss des Blutes — dies ist der veno-okklusive Mechanismus.
29. Da der Zustrom fortdauert, der Abfluss jedoch gehemmt ist, wird das Blut in den Körpern eingeschlossen, der intrakavernöse Druck steigt an, und das Organ wird hart.
30. Die undehnbare Tunica albuginea spielt in diesem Vorgang eine entscheidende Rolle, denn gerade sie wandelt den gesteigerten Zustrom in Druck und Steifigkeit um — ohne sie würden die Körper nicht hart werden.
31. Der Harnröhrenschwellkörper und die Eichel füllen sich ebenfalls mit Blut, bleiben aber wegen ihrer dünneren Hülle und des fehlenden vollständigen Venenverschlusses weicher, sodass die Harnröhre in der für die Ejakulation erforderlichen Weise durchgängig bleibt.
32. Beim Nachlassen der Erektion kontrahiert die sympathische Erregung erneut die glatte Muskulatur, die Arterien verengen sich, die Räume entleeren sich, und die venösen Wege öffnen sich wieder, sodass das Organ in seinen erschlafften Zustand zurückkehrt.
33. Die Tätigkeit der Schwellkörper ist somit grundlegend ein Gefäßvorgang, der von der doppelten Steuerung des vegetativen Nervensystems geregelt wird: die parasympathische Wirkung leitet die Erektion ein, während die sympathische ihr Nachlassen und den erschlafften Grundtonus aufrechterhält.
34. Die drei Körper sind nach demselben schwammigen Prinzip gebaut, doch die unterschiedliche Dicke ihrer Hülle schafft eine Arbeitsteilung: die beiden harten Schwellkörper sorgen für die Steifigkeit, während der weichere Harnröhrenschwellkörper die Harnröhre schützt und durchgängig hält.
35. Letztlich ist die Erektion ein geregelter hämodynamischer Vorgang, in dem das schwammige Gewebe, die undehnbare Tunica albuginea und die vegetative Steuerung der glatten Muskulatur gemeinsam das weiche Organ in ein hartes verwandeln, indem sie das Blut in ihm festhalten — während der Kanal der Harnröhre die ganze Zeit über offen bleibt.Fertig. Der durchgehende Kontrast trägt das Kapitel: die beiden harten Corpora cavernosa erzeugen über die undehnbare Tunica albuginea und den veno-okklusiven Mechanismus die Rigidität, während der weichere Corpus spongiosum die Harnröhre offen hält. Der Schlusssatz fasst die Erektion als geregelten hämodynamischen Vorgang mit vegetativer Doppelsteuerung zusammen.