8.7 – A nyirok képződése és a nyirokerek – Lymphbildung und Lymphgefäße
1. A nyirokrendszer a vérkeringéssel szoros funkcionális egységet alkotó, ám attól szerkezetében jól elkülönülő elvezető pályahálózat, amely a szövetekből a felesleges folyadékot és az onnan más úton el nem távolítható anyagokat vezeti vissza a keringésbe. – Das Lymphsystem ist ein mit dem Blutkreislauf eine enge funktionelle Einheit bildendes, in seinem Bau jedoch klar von ihm abgegrenztes ableitendes Bahnnetz, das die überschüssige Flüssigkeit und die auf anderem Wege nicht entfernbaren Stoffe aus den Geweben in den Kreislauf zurückführt.
2. Míg a vérkeringés zárt, önmagába visszatérő rendszer, addig a nyirokpályák a szövetek mélyén vakon kezdődnek, és csak egyetlen irányban, a nagy vénák felé továbbítják tartalmukat. – Während der Blutkreislauf ein geschlossenes, in sich zurückkehrendes System ist, beginnen die Lymphbahnen tief in den Geweben blind und leiten ihren Inhalt nur in einer einzigen Richtung, zu den großen Venen hin, weiter.
3. Létének alapját az a folyamatos jelenség adja, hogy a vérkapillárisokból szüntelenül folyadék lép ki a sejtközötti térbe, amelynek egy része az érpályába közvetlenül már nem szívódik vissza. – Die Grundlage seiner Existenz bildet die fortwährende Erscheinung, dass aus den Blutkapillaren unaufhörlich Flüssigkeit in den Zellzwischenraum austritt, von der ein Teil nicht mehr unmittelbar in die Gefäßbahn zurückresorbiert wird.
4. Ennek a maradék folyadéknak és a vele együtt kijutott fehérjéknek az elvezetése nélkül a szövetekben rövid idő alatt kóros mennyiségű folyadék halmozódnék fel, és felborulna a belső folyadék-egyensúly. – Ohne die Ableitung dieser Restflüssigkeit und der mit ihr ausgetretenen Proteine würde sich in den Geweben binnen kurzer Zeit eine krankhafte Menge an Flüssigkeit ansammeln, und das innere Flüssigkeitsgleichgewicht geriete außer Kontrolle.
5. A nyirokrendszer éppen ezt a feladatot látja el, amikor naponta több liternyi szűrletet és a benne oldott, a vérkapillárisok által vissza nem vehető fehérjéket juttat vissza a vérkeringésbe. – Genau diese Aufgabe erfüllt das Lymphsystem, indem es täglich mehrere Liter Filtrat und die darin gelösten, von den Blutkapillaren nicht wieder aufnehmbaren Proteine in den Blutkreislauf zurückführt.
6. Feladatköre azonban messze túlmutat a puszta folyadékvisszavezetésen, mert ugyanezek a pályák szállítják a szervezet védekezésében nélkülözhetetlen sejteket és a kórokozókról hírt adó antigéneket is. – Sein Aufgabenbereich reicht jedoch weit über die bloße Flüssigkeitsrückführung hinaus, denn dieselben Bahnen transportieren auch die für die Abwehr des Organismus unentbehrlichen Zellen und die von Krankheitserregern kündenden Antigene.
7. A perifériás szövetekből induló nyirok magával viszi a helyben felvett antigéneket és immunsejteket, s ezzel köti össze a test távoli területeit a nyirokszervek védekező sejtállományával. – Die aus den peripheren Geweben aufsteigende Lymphe führt die örtlich aufgenommenen Antigene und Immunzellen mit sich und verbindet damit die entfernten Gebiete des Körpers mit dem abwehrenden Zellbestand der Lymphorgane.
8. Útja során a nyirok jellemzően egy vagy több nyirokcsomón halad át, amelyek szűrőállomásként visszatartják a részecskéket és a kórokozókat, miközben friss nyiroksejtekkel gazdagítják az elfolyó folyadékot. – Auf ihrem Weg durchläuft die Lymphe typischerweise einen oder mehrere Lymphknoten, die als Filterstationen Partikel und Krankheitserreger zurückhalten und zugleich die abfließende Flüssigkeit mit frischen Lymphozyten anreichern.
9. Harmadik nagy működésként a bélbolyhokból kiinduló nyirokerek a táplálékból felszívott zsírok jelentős részét szállítják el, ezért a bélből elvezetett nyirok étkezés után tejszerűen zavarossá válhat. – Als dritte große Funktion befördern die von den Darmzotten ausgehenden Lymphgefäße einen erheblichen Teil der aus der Nahrung resorbierten Fette, weshalb die aus dem Darm abgeleitete Lymphe nach einer Mahlzeit milchig getrübt erscheinen kann.
10. Maga a nyirok nem önálló, külön termelt váladék, hanem a vérplazmából származó, a sejtközötti téren áthaladó, majd a nyirokpályákba felvett folyadék folytatása, amelynek összetétele testtájanként és szervenként számottevően eltér. – Die Lymphe selbst ist kein eigenständiges, gesondert gebildetes Sekret, sondern die Fortsetzung einer aus dem Blutplasma stammenden, durch den Zellzwischenraum geflossenen und dann in die Lymphbahnen aufgenommenen Flüssigkeit, deren Zusammensetzung je nach Körperregion und Organ beträchtlich schwankt.
11. A nyirokpályák szerkezete a periféria felől a törzs felé haladva fokozatosan bonyolódik, ahogy az egyszerű, egyetlen sejtrétegű faltól a több rétegből felépülő, billentyűkkel és simaizommal ellátott erek felé jutunk. – Der Bau der Lymphbahnen wird von der Peripherie zum Rumpf hin allmählich komplexer, indem man von der einfachen, einschichtigen Wand zu den mehrschichtigen, mit Klappen und glatter Muskulatur ausgestatteten Gefäßen gelangt.
12. A legkisebb, vakon kezdődő nyirokkapillárisok fala olyan lazán illeszkedő endothelsejtekből áll, amelyek szélei apró, befelé nyíló szelepekként engedik be a szövetnedvet, visszafelé azonban elzárják annak útját. – Die Wand der kleinsten, blind beginnenden Lymphkapillaren besteht aus so locker gefügten Endothelzellen, dass deren Ränder als kleine, nach innen öffnende Ventile die Gewebsflüssigkeit einlassen, ihr jedoch den Rückweg versperren.
13. A nagyobb gyűjtőerekben ehhez a felvevő szerephez már valódi továbbító szerkezet társul: a rendszeresen ismétlődő félhold alakú billentyűk a folyadékot szakaszról szakaszra és kizárólag előre engedik tovább. – In den größeren Sammelgefäßen tritt zu dieser aufnehmenden Rolle bereits eine echte Transportstruktur hinzu: die regelmäßig wiederkehrenden halbmondförmigen Klappen lassen die Flüssigkeit Abschnitt für Abschnitt und ausschließlich nach vorn weiter.
14. Mivel a nyirokkeringésnek nincs a szívhez fogható központi szivattyúja, a folyadék továbbhaladását több, egymást kiegészítő hajtóerő együttese biztosítja. – Da der Lymphkreislauf keine dem Herzen vergleichbare zentrale Pumpe besitzt, gewährleistet das Zusammenwirken mehrerer einander ergänzender Antriebskräfte das Weiterströmen der Flüssigkeit.
15. Belső hajtóerőként a nagyobb erek falában elhelyezkedő simaizomsejtek ritmusos összehúzódásai billentyűről billentyűre lökik előre a nyirkot, s telődéskor a fal megnyúlása fel is erősíti ezeket a lüktetéseket. – Als innere Antriebskraft stoßen die rhythmischen Kontraktionen der in der Wand der größeren Gefäße gelegenen glatten Muskelzellen die Lymphe von Klappe zu Klappe voran, und bei Füllung verstärkt die Dehnung der Wand diese Pulsationen sogar noch.
16. Külső erőként a mozgó vázizmok szorítása, a szomszédos verőerek lüktetése és a légzőmozgások keltette nyomásváltozások préselik tovább a folyadékot, amelynek irányát végig a billentyűk szabják meg. – Als äußere Kraft pressen der Druck der sich bewegenden Skelettmuskeln, die Pulsation der benachbarten Arterien und die von den Atembewegungen erzeugten Druckschwankungen die Flüssigkeit weiter, deren Richtung durchweg die Klappen vorgeben.
17. Ez a felépítés a nyirokért bizonyos határok között öntevékeny szállítóvá teszi, hiszen fokozott terheléskor a hevesebb telődés élénkebb összehúzódásokat vált ki, s így az elvezetés a filtráció mértékéhez igazodik. – Dieser Aufbau macht das Lymphgefäß innerhalb bestimmter Grenzen zu einem selbsttätigen Beförderer, denn bei erhöhter Belastung löst die stärkere Füllung lebhaftere Kontraktionen aus, sodass sich die Ableitung dem Ausmaß der Filtration anpasst.
18. Elhelyezkedésük szerint felszínes és mély nyirokerek különíthetők el, amelyek ugyanazon testtáj eltérő rétegeiből gyűjtik a folyadékot, ám számos összeköttetésük révén nem mereven elkülönült csövekként, hanem összefüggő hálózatként működnek. – Nach ihrer Lage lassen sich oberflächliche und tiefe Lymphgefäße unterscheiden, die aus verschiedenen Schichten derselben Körperregion Flüssigkeit sammeln, jedoch dank ihrer zahlreichen Verbindungen nicht als starr getrennte Röhren, sondern als zusammenhängendes Netz arbeiten.
19. A folyadékkilépés és a nyirokelvezetés között olyan kényes egyensúly áll fenn, amelynek bármelyik irányú tartós felborulása szinte azonnal a szövetek víztartalmában érezteti a hatását. – Zwischen Flüssigkeitsaustritt und Lymphabfluss besteht ein derart empfindliches Gleichgewicht, dass sich seine dauerhafte Störung in beliebiger Richtung fast unmittelbar im Wassergehalt der Gewebe bemerkbar macht.
20. Ha a szűrődés tartósan meghaladja az elvezetés teljesítőképességét, vagy ha a nyirokerek elzáródnak, megsérülnek, illetve eltávolításra kerülnek, a szövetnedv és a fehérjék felszaporodnak, és nyiroködéma alakul ki. – Übersteigt die Filtration dauerhaft die Leistungsfähigkeit der Ableitung oder werden die Lymphgefäße verschlossen, verletzt oder entfernt, häufen sich Gewebsflüssigkeit und Proteine an, und es entsteht ein Lymphödem.
21. Ugyanez a pályahálózat, amely a védekezést szolgálja, kóros körülmények között a fertőzések terjedésének és a daganatsejtek szétszóródásának útvonalává is válhat, ami a rendszer klinikai jelentőségét külön kiemeli. – Dasselbe Bahnnetz, das der Abwehr dient, kann unter krankhaften Umständen auch zum Ausbreitungsweg von Infektionen und zur Streuung von Tumorzellen werden, was die klinische Bedeutung des Systems besonders hervorhebt.
22. Mindezek alapján a nyirokrendszer a mikrokeringést, az immunvédelmet és a vénás vérpályát összekötő, egyirányú és önszabályozó elvezető rendszernek tekinthető, amely a belső folyadékkörnyezet állandóságát csendben, mégis nélkülözhetetlenül tartja fenn. – Nach alledem lässt sich das Lymphsystem als ein die Mikrozirkulation, die Immunabwehr und die venöse Blutbahn verbindendes, einsinniges und selbstregulierendes Ableitungssystem auffassen, das die Beständigkeit des inneren Flüssigkeitsmilieus unauffällig und dennoch unentbehrlich aufrechterhält.
(aufklappen)magyar
1. A nyirokrendszer a vérkeringéssel szoros funkcionális egységet alkotó, ám attól szerkezetében jól elkülönülő elvezető pályahálózat, amely a szövetekből a felesleges folyadékot és az onnan más úton el nem távolítható anyagokat vezeti vissza a keringésbe.
2. Míg a vérkeringés zárt, önmagába visszatérő rendszer, addig a nyirokpályák a szövetek mélyén vakon kezdődnek, és csak egyetlen irányban, a nagy vénák felé továbbítják tartalmukat.
3. Létének alapját az a folyamatos jelenség adja, hogy a vérkapillárisokból szüntelenül folyadék lép ki a sejtközötti térbe, amelynek egy része az érpályába közvetlenül már nem szívódik vissza.
4. Ennek a maradék folyadéknak és a vele együtt kijutott fehérjéknek az elvezetése nélkül a szövetekben rövid idő alatt kóros mennyiségű folyadék halmozódnék fel, és felborulna a belső folyadék-egyensúly.
5. A nyirokrendszer éppen ezt a feladatot látja el, amikor naponta több liternyi szűrletet és a benne oldott, a vérkapillárisok által vissza nem vehető fehérjéket juttat vissza a vérkeringésbe.
6. Feladatköre azonban messze túlmutat a puszta folyadékvisszavezetésen, mert ugyanezek a pályák szállítják a szervezet védekezésében nélkülözhetetlen sejteket és a kórokozókról hírt adó antigéneket is.
7. A perifériás szövetekből induló nyirok magával viszi a helyben felvett antigéneket és immunsejteket, s ezzel köti össze a test távoli területeit a nyirokszervek védekező sejtállományával.
8. Útja során a nyirok jellemzően egy vagy több nyirokcsomón halad át, amelyek szűrőállomásként visszatartják a részecskéket és a kórokozókat, miközben friss nyiroksejtekkel gazdagítják az elfolyó folyadékot.
9. Harmadik nagy működésként a bélbolyhokból kiinduló nyirokerek a táplálékból felszívott zsírok jelentős részét szállítják el, ezért a bélből elvezetett nyirok étkezés után tejszerűen zavarossá válhat.
10. Maga a nyirok nem önálló, külön termelt váladék, hanem a vérplazmából származó, a sejtközötti téren áthaladó, majd a nyirokpályákba felvett folyadék folytatása, amelynek összetétele testtájanként és szervenként számottevően eltér.
11. A nyirokpályák szerkezete a periféria felől a törzs felé haladva fokozatosan bonyolódik, ahogy az egyszerű, egyetlen sejtrétegű faltól a több rétegből felépülő, billentyűkkel és simaizommal ellátott erek felé jutunk.
12. A legkisebb, vakon kezdődő nyirokkapillárisok fala olyan lazán illeszkedő endothelsejtekből áll, amelyek szélei apró, befelé nyíló szelepekként engedik be a szövetnedvet, visszafelé azonban elzárják annak útját.
13. A nagyobb gyűjtőerekben ehhez a felvevő szerephez már valódi továbbító szerkezet társul: a rendszeresen ismétlődő félhold alakú billentyűk a folyadékot szakaszról szakaszra és kizárólag előre engedik tovább.
14. Mivel a nyirokkeringésnek nincs a szívhez fogható központi szivattyúja, a folyadék továbbhaladását több, egymást kiegészítő hajtóerő együttese biztosítja.
15. Belső hajtóerőként a nagyobb erek falában elhelyezkedő simaizomsejtek ritmusos összehúzódásai billentyűről billentyűre lökik előre a nyirkot, s telődéskor a fal megnyúlása fel is erősíti ezeket a lüktetéseket.
16. Külső erőként a mozgó vázizmok szorítása, a szomszédos verőerek lüktetése és a légzőmozgások keltette nyomásváltozások préselik tovább a folyadékot, amelynek irányát végig a billentyűk szabják meg.
17. Ez a felépítés a nyirokért bizonyos határok között öntevékeny szállítóvá teszi, hiszen fokozott terheléskor a hevesebb telődés élénkebb összehúzódásokat vált ki, s így az elvezetés a filtráció mértékéhez igazodik.
18. Elhelyezkedésük szerint felszínes és mély nyirokerek különíthetők el, amelyek ugyanazon testtáj eltérő rétegeiből gyűjtik a folyadékot, ám számos összeköttetésük révén nem mereven elkülönült csövekként, hanem összefüggő hálózatként működnek.
19. A folyadékkilépés és a nyirokelvezetés között olyan kényes egyensúly áll fenn, amelynek bármelyik irányú tartós felborulása szinte azonnal a szövetek víztartalmában érezteti a hatását.
20. Ha a szűrődés tartósan meghaladja az elvezetés teljesítőképességét, vagy ha a nyirokerek elzáródnak, megsérülnek, illetve eltávolításra kerülnek, a szövetnedv és a fehérjék felszaporodnak, és nyiroködéma alakul ki.
21. Ugyanez a pályahálózat, amely a védekezést szolgálja, kóros körülmények között a fertőzések terjedésének és a daganatsejtek szétszóródásának útvonalává is válhat, ami a rendszer klinikai jelentőségét külön kiemeli.
22. Mindezek alapján a nyirokrendszer a mikrokeringést, az immunvédelmet és a vénás vérpályát összekötő, egyirányú és önszabályozó elvezető rendszernek tekinthető, amely a belső folyadékkörnyezet állandóságát csendben, mégis nélkülözhetetlenül tartja fenn.
(aufklappen)német
1. Das Lymphsystem ist ein mit dem Blutkreislauf eine enge funktionelle Einheit bildendes, in seinem Bau jedoch klar von ihm abgegrenztes ableitendes Bahnnetz, das die überschüssige Flüssigkeit und die auf anderem Wege nicht entfernbaren Stoffe aus den Geweben in den Kreislauf zurückführt.
2. Während der Blutkreislauf ein geschlossenes, in sich zurückkehrendes System ist, beginnen die Lymphbahnen tief in den Geweben blind und leiten ihren Inhalt nur in einer einzigen Richtung, zu den großen Venen hin, weiter.
3. Die Grundlage seiner Existenz bildet die fortwährende Erscheinung, dass aus den Blutkapillaren unaufhörlich Flüssigkeit in den Zellzwischenraum austritt, von der ein Teil nicht mehr unmittelbar in die Gefäßbahn zurückresorbiert wird.
4. Ohne die Ableitung dieser Restflüssigkeit und der mit ihr ausgetretenen Proteine würde sich in den Geweben binnen kurzer Zeit eine krankhafte Menge an Flüssigkeit ansammeln, und das innere Flüssigkeitsgleichgewicht geriete außer Kontrolle.
5. Genau diese Aufgabe erfüllt das Lymphsystem, indem es täglich mehrere Liter Filtrat und die darin gelösten, von den Blutkapillaren nicht wieder aufnehmbaren Proteine in den Blutkreislauf zurückführt.
6. Sein Aufgabenbereich reicht jedoch weit über die bloße Flüssigkeitsrückführung hinaus, denn dieselben Bahnen transportieren auch die für die Abwehr des Organismus unentbehrlichen Zellen und die von Krankheitserregern kündenden Antigene.
7. Die aus den peripheren Geweben aufsteigende Lymphe führt die örtlich aufgenommenen Antigene und Immunzellen mit sich und verbindet damit die entfernten Gebiete des Körpers mit dem abwehrenden Zellbestand der Lymphorgane.
8. Auf ihrem Weg durchläuft die Lymphe typischerweise einen oder mehrere Lymphknoten, die als Filterstationen Partikel und Krankheitserreger zurückhalten und zugleich die abfließende Flüssigkeit mit frischen Lymphozyten anreichern.
9. Als dritte große Funktion befördern die von den Darmzotten ausgehenden Lymphgefäße einen erheblichen Teil der aus der Nahrung resorbierten Fette, weshalb die aus dem Darm abgeleitete Lymphe nach einer Mahlzeit milchig getrübt erscheinen kann.
10. Die Lymphe selbst ist kein eigenständiges, gesondert gebildetes Sekret, sondern die Fortsetzung einer aus dem Blutplasma stammenden, durch den Zellzwischenraum geflossenen und dann in die Lymphbahnen aufgenommenen Flüssigkeit, deren Zusammensetzung je nach Körperregion und Organ beträchtlich schwankt.
11. Der Bau der Lymphbahnen wird von der Peripherie zum Rumpf hin allmählich komplexer, indem man von der einfachen, einschichtigen Wand zu den mehrschichtigen, mit Klappen und glatter Muskulatur ausgestatteten Gefäßen gelangt.
12. Die Wand der kleinsten, blind beginnenden Lymphkapillaren besteht aus so locker gefügten Endothelzellen, dass deren Ränder als kleine, nach innen öffnende Ventile die Gewebsflüssigkeit einlassen, ihr jedoch den Rückweg versperren.
13. In den größeren Sammelgefäßen tritt zu dieser aufnehmenden Rolle bereits eine echte Transportstruktur hinzu: die regelmäßig wiederkehrenden halbmondförmigen Klappen lassen die Flüssigkeit Abschnitt für Abschnitt und ausschließlich nach vorn weiter.
14. Da der Lymphkreislauf keine dem Herzen vergleichbare zentrale Pumpe besitzt, gewährleistet das Zusammenwirken mehrerer einander ergänzender Antriebskräfte das Weiterströmen der Flüssigkeit.
15. Als innere Antriebskraft stoßen die rhythmischen Kontraktionen der in der Wand der größeren Gefäße gelegenen glatten Muskelzellen die Lymphe von Klappe zu Klappe voran, und bei Füllung verstärkt die Dehnung der Wand diese Pulsationen sogar noch.
16. Als äußere Kraft pressen der Druck der sich bewegenden Skelettmuskeln, die Pulsation der benachbarten Arterien und die von den Atembewegungen erzeugten Druckschwankungen die Flüssigkeit weiter, deren Richtung durchweg die Klappen vorgeben.
17. Dieser Aufbau macht das Lymphgefäß innerhalb bestimmter Grenzen zu einem selbsttätigen Beförderer, denn bei erhöhter Belastung löst die stärkere Füllung lebhaftere Kontraktionen aus, sodass sich die Ableitung dem Ausmaß der Filtration anpasst.
18. Nach ihrer Lage lassen sich oberflächliche und tiefe Lymphgefäße unterscheiden, die aus verschiedenen Schichten derselben Körperregion Flüssigkeit sammeln, jedoch dank ihrer zahlreichen Verbindungen nicht als starr getrennte Röhren, sondern als zusammenhängendes Netz arbeiten.
19. Zwischen Flüssigkeitsaustritt und Lymphabfluss besteht ein derart empfindliches Gleichgewicht, dass sich seine dauerhafte Störung in beliebiger Richtung fast unmittelbar im Wassergehalt der Gewebe bemerkbar macht.
20. Übersteigt die Filtration dauerhaft die Leistungsfähigkeit der Ableitung oder werden die Lymphgefäße verschlossen, verletzt oder entfernt, häufen sich Gewebsflüssigkeit und Proteine an, und es entsteht ein Lymphödem.
21. Dasselbe Bahnnetz, das der Abwehr dient, kann unter krankhaften Umständen auch zum Ausbreitungsweg von Infektionen und zur Streuung von Tumorzellen werden, was die klinische Bedeutung des Systems besonders hervorhebt.
22. Nach alledem lässt sich das Lymphsystem als ein die Mikrozirkulation, die Immunabwehr und die venöse Blutbahn verbindendes, einsinniges und selbstregulierendes Ableitungssystem auffassen, das die Beständigkeit des inneren Flüssigkeitsmilieus unauffällig und dennoch unentbehrlich aufrechterhält.