4.7.2 – A kisízületek és a gerinc szalagrendszere – Die Wirbelgelenke und der Bandapparat
Version 1
1. A kisízületek a szomszédos csigolyák felső és alsó ízületi nyúlványai között jönnek létre. – Die Wirbelgelenke entstehen zwischen den oberen und unteren Gelenkfortsätzen benachbarter Wirbel.
2. Ezek páros, valódi ízületek, amelyeket zygapophysialis ízületeknek is nevezünk. – Sie sind paarige echte Gelenke, die auch als Zygapophysialgelenke bezeichnet werden.
3. Ízületi felszíneiket üvegporc borítja, és minden kisízület saját ízületi tokkal és ízületi üreggel rendelkezik. – Ihre Gelenkflächen sind mit hyalinem Knorpel bedeckt, und jedes Wirbelgelenk besitzt eine eigene Gelenkkapsel und Gelenkhöhle.
4. A kisízületek alapvetően síkízületek, amelyekben a felszínek egymáson elcsúsznak. – Die Wirbelgelenke sind grundsätzlich plane Gelenke, in denen die Gelenkflächen aufeinander gleiten.
5. Fő feladatuk a gerinc mozgásainak vezetése és a túlzott elmozdulások korlátozása. – Ihre Hauptaufgabe besteht darin, die Bewegungen der Wirbelsäule zu führen und übermäßige Verschiebungen zu begrenzen.
6. Az ízületi felszínek helyzete és iránya az egyes gerincszakaszokon eltérő. – Lage und Ausrichtung der Gelenkflächen unterscheiden sich in den einzelnen Wirbelsäulenabschnitten.
7. A nyaki szakaszon az ízületi felszínek ferdén állnak, ezért több mozgásirányt is lehetővé tesznek. – Im Halsabschnitt stehen die Gelenkflächen schräg und ermöglichen deshalb Bewegungen in mehreren Richtungen.
8. A nyaki kisízületek részt vesznek a hajlításban, a feszítésben, az oldalra hajlásban és a forgatásban. – Die Halswirbelgelenke sind an Beugung, Streckung, Seitneigung und Rotation beteiligt.
9. A háti szakaszon az ízületi felszínek megközelítőleg homloksíkban helyezkednek el. – Im Brustabschnitt liegen die Gelenkflächen annähernd in der Frontalebene.
10. Ez az elrendeződés viszonylag jól lehetővé teszi a forgást, de korlátozza a nagyfokú hajlítást és feszítést. – Diese Anordnung ermöglicht die Rotation verhältnismäßig gut, begrenzt jedoch eine starke Beugung und Streckung.
11. Az ágyéki szakaszon az ízületi felszínek többnyire nyílirányú síkban állnak. – Im Lendenabschnitt stehen die Gelenkflächen überwiegend in der Sagittalebene.
12. Ez kedvez a hajlításnak és a feszítésnek, ugyanakkor erősen korlátozza a forgást. – Dies begünstigt Beugung und Streckung, begrenzt jedoch die Rotation stark.
13. Feszítéskor a kisízületek felszínei közelebb kerülnek egymáshoz, és az ízületekre ható nyomás növekszik. – Bei der Streckung nähern sich die Gelenkflächen einander an, und der Druck auf die Wirbelgelenke nimmt zu.
14. Két szomszédos csigolya, a közöttük lévő porckorong és a két kisízület együtt egy mozgási szegmentumot alkot. – Zwei benachbarte Wirbel, die dazwischenliegende Bandscheibe und die beiden Wirbelgelenke bilden zusammen ein Bewegungssegment.
15. A mozgási szegmentum elemei kölcsönösen befolyásolják egymás terhelését és mozgását. – Die Bestandteile des Bewegungssegments beeinflussen gegenseitig ihre Belastung und Bewegung.
16. A gerinc szalagjai passzív módon stabilizálják a csigolyákat, és meghatározzák a mozgások végső határait. – Die Bänder der Wirbelsäule stabilisieren die Wirbel passiv und bestimmen die Endgrenzen der Bewegungen.
17. Az elülső hosszanti szalag a csigolyatestek és a porckorongok elülső felszínén húzódik. – Das vordere Längsband verläuft auf der Vorderfläche der Wirbelkörper und Bandscheiben.
18. Ez a széles és erős szalag a felső nyaki szakasztól egészen a keresztcsontig követi a gerincoszlopot. – Dieses breite und kräftige Band begleitet die Wirbelsäule vom oberen Halsabschnitt bis zum Kreuzbein.
19. Az elülső hosszanti szalag elsősorban a gerinc túlzott hátrafeszítését akadályozza meg. – Das vordere Längsband verhindert vor allem eine übermäßige Überstreckung der Wirbelsäule.
20. A hátulsó hosszanti szalag a gerinccsatornában, a csigolyatestek hátulsó felszínén fut. – Das hintere Längsband verläuft im Wirbelkanal auf der Rückfläche der Wirbelkörper.
21. Ez a szalag korlátozza a túlzott előrehajlást, és megtámasztja a porckorongok hátulsó részét. – Dieses Band begrenzt eine übermäßige Vorbeugung und stützt den hinteren Teil der Bandscheiben.
22. A hátulsó hosszanti szalag az ágyéki szakaszon keskenyebb, ezért a porckorongok hátulsó-oldalsó részeit kevésbé fedi. – Das hintere Längsband ist im Lendenabschnitt schmaler und bedeckt daher die hinteren seitlichen Bereiche der Bandscheiben weniger vollständig.
23. A sárga szalagok a szomszédos csigolyák ívlemezei között feszülnek. – Die gelben Bänder spannen sich zwischen den Wirbelbögen benachbarter Wirbel aus.
24. Nevüket a bennük található nagy mennyiségű sárgás rugalmas rostról kapták. – Ihren Namen erhielten sie wegen der großen Menge gelblicher elastischer Fasern.
25. A sárga szalagok a gerinccsatorna hátulsó falának kialakításában is részt vesznek. – Die gelben Bänder sind auch an der Bildung der hinteren Wand des Wirbelkanals beteiligt.
26. Előrehajláskor megfeszülnek, majd rugalmasságuk révén segítik a gerinc visszatérését az alaphelyzetbe. – Bei der Vorbeugung werden sie gespannt und unterstützen anschließend durch ihre Elastizität die Rückkehr der Wirbelsäule in die Ausgangsstellung.
27. A tövisnyúlványok között helyezkednek el a tövisnyúlványok közötti szalagok. – Zwischen den Dornfortsätzen liegen die Zwischendornfortsatzbänder.
28. Ezek a szalagok főként a gerinc előrehajlását korlátozzák. – Diese Bänder begrenzen hauptsächlich die Vorbeugung der Wirbelsäule.
29. A tövisnyúlványok csúcsait a tarkótól a keresztcsont felé húzódó tövisnyúlványok feletti szalag kapcsolja össze. – Die Spitzen der Dornfortsätze werden durch das vom Nacken zum Kreuzbein verlaufende Überdornfortsatzband miteinander verbunden.
30. A nyaki szakaszon ennek kiszélesedett folytatása a tarkószalag. – Im Halsabschnitt bildet das Nackenband seine verbreiterte Fortsetzung.
31. A tarkószalag segít megtartani a fejet, és számos nyakizom számára biztosít tapadási felszínt. – Das Nackenband hilft, den Kopf zu halten, und bietet zahlreichen Halsmuskeln eine Ansatzfläche.
32. A harántnyúlványok közötti szalagok a szomszédos csigolyák harántnyúlványait kötik össze. – Die Zwischenquerfortsatzbänder verbinden die Querfortsätze benachbarter Wirbel.
33. Ezek a szalagok elsősorban az ellenkező oldal felé történő oldalra hajlást korlátozzák. – Diese Bänder begrenzen vor allem die Seitneigung zur gegenüberliegenden Seite.
34. Előrehajláskor főként a hátulsó szalagok és az ízületi tokok feszülnek meg, hátrafeszítéskor pedig az elülső hosszanti szalag és a kisízületek viselik a nagyobb terhelést. – Bei der Vorbeugung werden vor allem die hinteren Bänder und Gelenkkapseln gespannt, während bei der Rückwärtsstreckung das vordere Längsband und die Wirbelgelenke stärker belastet werden.
35. A porckorongokkal, az izmokkal és a kisízületekkel együtt a szalagrendszer stabilizálja a gerincet, miközben védi a gerincvelőt és az ideggyököket. – Gemeinsam mit den Bandscheiben, Muskeln und Wirbelgelenken stabilisiert der Bandapparat die Wirbelsäule und schützt dabei das Rückenmark und die Nervenwurzeln.
(aufklappen)magyar
1. A kisízületek a szomszédos csigolyák felső és alsó ízületi nyúlványai között jönnek létre.
2. Ezek páros, valódi ízületek, amelyeket zygapophysialis ízületeknek is nevezünk.
3. Ízületi felszíneiket üvegporc borítja, és minden kisízület saját ízületi tokkal és ízületi üreggel rendelkezik.
4. A kisízületek alapvetően síkízületek, amelyekben a felszínek egymáson elcsúsznak.
5. Fő feladatuk a gerinc mozgásainak vezetése és a túlzott elmozdulások korlátozása.
6. Az ízületi felszínek helyzete és iránya az egyes gerincszakaszokon eltérő.
7. A nyaki szakaszon az ízületi felszínek ferdén állnak, ezért több mozgásirányt is lehetővé tesznek.
8. A nyaki kisízületek részt vesznek a hajlításban, a feszítésben, az oldalra hajlásban és a forgatásban.
9. A háti szakaszon az ízületi felszínek megközelítőleg homloksíkban helyezkednek el.
10. Ez az elrendeződés viszonylag jól lehetővé teszi a forgást, de korlátozza a nagyfokú hajlítást és feszítést.
11. Az ágyéki szakaszon az ízületi felszínek többnyire nyílirányú síkban állnak.
12. Ez kedvez a hajlításnak és a feszítésnek, ugyanakkor erősen korlátozza a forgást.
13. Feszítéskor a kisízületek felszínei közelebb kerülnek egymáshoz, és az ízületekre ható nyomás növekszik.
14. Két szomszédos csigolya, a közöttük lévő porckorong és a két kisízület együtt egy mozgási szegmentumot alkot.
15. A mozgási szegmentum elemei kölcsönösen befolyásolják egymás terhelését és mozgását.
16. A gerinc szalagjai passzív módon stabilizálják a csigolyákat, és meghatározzák a mozgások végső határait.
17. Az elülső hosszanti szalag a csigolyatestek és a porckorongok elülső felszínén húzódik.
18. Ez a széles és erős szalag a felső nyaki szakasztól egészen a keresztcsontig követi a gerincoszlopot.
19. Az elülső hosszanti szalag elsősorban a gerinc túlzott hátrafeszítését akadályozza meg.
20. A hátulsó hosszanti szalag a gerinccsatornában, a csigolyatestek hátulsó felszínén fut.
21. Ez a szalag korlátozza a túlzott előrehajlást, és megtámasztja a porckorongok hátulsó részét.
22. A hátulsó hosszanti szalag az ágyéki szakaszon keskenyebb, ezért a porckorongok hátulsó-oldalsó részeit kevésbé fedi.
23. A sárga szalagok a szomszédos csigolyák ívlemezei között feszülnek.
24. Nevüket a bennük található nagy mennyiségű sárgás rugalmas rostról kapták.
25. A sárga szalagok a gerinccsatorna hátulsó falának kialakításában is részt vesznek.
26. Előrehajláskor megfeszülnek, majd rugalmasságuk révén segítik a gerinc visszatérését az alaphelyzetbe.
27. A tövisnyúlványok között helyezkednek el a tövisnyúlványok közötti szalagok.
28. Ezek a szalagok főként a gerinc előrehajlását korlátozzák.
29. A tövisnyúlványok csúcsait a tarkótól a keresztcsont felé húzódó tövisnyúlványok feletti szalag kapcsolja össze.
30. A nyaki szakaszon ennek kiszélesedett folytatása a tarkószalag.
31. A tarkószalag segít megtartani a fejet, és számos nyakizom számára biztosít tapadási felszínt.
32. A harántnyúlványok közötti szalagok a szomszédos csigolyák harántnyúlványait kötik össze.
33. Ezek a szalagok elsősorban az ellenkező oldal felé történő oldalra hajlást korlátozzák.
34. Előrehajláskor főként a hátulsó szalagok és az ízületi tokok feszülnek meg, hátrafeszítéskor pedig az elülső hosszanti szalag és a kisízületek viselik a nagyobb terhelést.
35. A porckorongokkal, az izmokkal és a kisízületekkel együtt a szalagrendszer stabilizálja a gerincet, miközben védi a gerincvelőt és az ideggyököket.
(aufklappen)német
1. Die Wirbelgelenke entstehen zwischen den oberen und unteren Gelenkfortsätzen benachbarter Wirbel.
2. Sie sind paarige echte Gelenke, die auch als Zygapophysialgelenke bezeichnet werden.
3. Ihre Gelenkflächen sind mit hyalinem Knorpel bedeckt, und jedes Wirbelgelenk besitzt eine eigene Gelenkkapsel und Gelenkhöhle.
4. Die Wirbelgelenke sind grundsätzlich plane Gelenke, in denen die Gelenkflächen aufeinander gleiten.
5. Ihre Hauptaufgabe besteht darin, die Bewegungen der Wirbelsäule zu führen und übermäßige Verschiebungen zu begrenzen.
6. Lage und Ausrichtung der Gelenkflächen unterscheiden sich in den einzelnen Wirbelsäulenabschnitten.
7. Im Halsabschnitt stehen die Gelenkflächen schräg und ermöglichen deshalb Bewegungen in mehreren Richtungen.
8. Die Halswirbelgelenke sind an Beugung, Streckung, Seitneigung und Rotation beteiligt.
9. Im Brustabschnitt liegen die Gelenkflächen annähernd in der Frontalebene.
10. Diese Anordnung ermöglicht die Rotation verhältnismäßig gut, begrenzt jedoch eine starke Beugung und Streckung.
11. Im Lendenabschnitt stehen die Gelenkflächen überwiegend in der Sagittalebene.
12. Dies begünstigt Beugung und Streckung, begrenzt jedoch die Rotation stark.
13. Bei der Streckung nähern sich die Gelenkflächen einander an, und der Druck auf die Wirbelgelenke nimmt zu.
14. Zwei benachbarte Wirbel, die dazwischenliegende Bandscheibe und die beiden Wirbelgelenke bilden zusammen ein Bewegungssegment.
15. Die Bestandteile des Bewegungssegments beeinflussen gegenseitig ihre Belastung und Bewegung.
16. Die Bänder der Wirbelsäule stabilisieren die Wirbel passiv und bestimmen die Endgrenzen der Bewegungen.
17. Das vordere Längsband verläuft auf der Vorderfläche der Wirbelkörper und Bandscheiben.
18. Dieses breite und kräftige Band begleitet die Wirbelsäule vom oberen Halsabschnitt bis zum Kreuzbein.
19. Das vordere Längsband verhindert vor allem eine übermäßige Überstreckung der Wirbelsäule.
20. Das hintere Längsband verläuft im Wirbelkanal auf der Rückfläche der Wirbelkörper.
21. Dieses Band begrenzt eine übermäßige Vorbeugung und stützt den hinteren Teil der Bandscheiben.
22. Das hintere Längsband ist im Lendenabschnitt schmaler und bedeckt daher die hinteren seitlichen Bereiche der Bandscheiben weniger vollständig.
23. Die gelben Bänder spannen sich zwischen den Wirbelbögen benachbarter Wirbel aus.
24. Ihren Namen erhielten sie wegen der großen Menge gelblicher elastischer Fasern.
25. Die gelben Bänder sind auch an der Bildung der hinteren Wand des Wirbelkanals beteiligt.
26. Bei der Vorbeugung werden sie gespannt und unterstützen anschließend durch ihre Elastizität die Rückkehr der Wirbelsäule in die Ausgangsstellung.
27. Zwischen den Dornfortsätzen liegen die Zwischendornfortsatzbänder.
28. Diese Bänder begrenzen hauptsächlich die Vorbeugung der Wirbelsäule.
29. Die Spitzen der Dornfortsätze werden durch das vom Nacken zum Kreuzbein verlaufende Überdornfortsatzband miteinander verbunden.
30. Im Halsabschnitt bildet das Nackenband seine verbreiterte Fortsetzung.
31. Das Nackenband hilft, den Kopf zu halten, und bietet zahlreichen Halsmuskeln eine Ansatzfläche.
32. Die Zwischenquerfortsatzbänder verbinden die Querfortsätze benachbarter Wirbel.
33. Diese Bänder begrenzen vor allem die Seitneigung zur gegenüberliegenden Seite.
34. Bei der Vorbeugung werden vor allem die hinteren Bänder und Gelenkkapseln gespannt, während bei der Rückwärtsstreckung das vordere Längsband und die Wirbelgelenke stärker belastet werden.
35. Gemeinsam mit den Bandscheiben, Muskeln und Wirbelgelenken stabilisiert der Bandapparat die Wirbelsäule und schützt dabei das Rückenmark und die Nervenwurzeln.
Version 2
1. A szomszédos csigolyák ízületi nyúlványai páros kisízületeket alkotnak. – Die Gelenkfortsätze benachbarter Wirbel bilden paarige Wirbelgelenke.
2. Ezeket az ízületeket csigolyaív-ízületeknek vagy kisízületeknek is nevezzük. – Diese Gelenke werden auch Wirbelbogengelenke oder Facettengelenke genannt.
3. Latin nevük articulationes zygapophysiales. – Ihre lateinische Bezeichnung lautet Articulationes zygapophysiales.
4. Minden mozgékony csigolyapár között jobb és bal oldalon egy-egy kisízület található. – Zwischen jedem beweglichen Wirbelpaar befindet sich rechts und links jeweils ein Wirbelgelenk.
5. A felső csigolya alsó ízületi nyúlványa az alatta lévő csigolya felső ízületi nyúlványával kapcsolódik. – Der untere Gelenkfortsatz des oberen Wirbels verbindet sich mit dem oberen Gelenkfortsatz des darunterliegenden Wirbels.
6. A kisízületek valódi, porccal borított és ízületi tokkal körülvett ízületek. – Die Wirbelgelenke sind echte Gelenke, die mit Knorpel bedeckt und von einer Gelenkkapsel umgeben sind.
7. Ízületi üregükben kis mennyiségű ízületi folyadék található. – In ihrer Gelenkhöhle befindet sich eine geringe Menge Gelenkflüssigkeit.
8. Az ízületi felszínek többnyire laposak, ezért elsősorban csúszó mozgásokat tesznek lehetővé. – Die Gelenkflächen sind überwiegend flach und ermöglichen daher vor allem Gleitbewegungen.
9. A kisízületek vezetik a csigolyák egymáshoz viszonyított mozgását. – Die Wirbelgelenke führen die Bewegung der Wirbel gegeneinander.
10. Egyúttal megakadályozzák, hogy a csigolyák ellenőrizetlenül elcsússzanak egymáson. – Gleichzeitig verhindern sie, dass die Wirbel unkontrolliert gegeneinander gleiten.
11. Az ízületi felszínek térbeli helyzete a gerinc különböző szakaszain eltérő. – Die räumliche Stellung der Gelenkflächen unterscheidet sich in den verschiedenen Abschnitten der Wirbelsäule.
12. A nyaki szakaszon a felszínek ferdén, a vízszintes és a homloksík között helyezkednek el. – Im Halsabschnitt liegen die Gelenkflächen schräg zwischen der Horizontal- und der Frontalebene.
13. Ez az elrendeződés viszonylag nagy hajlítást, feszítést, oldalra hajlást és forgást tesz lehetővé. – Diese Anordnung ermöglicht eine vergleichsweise große Beugung, Streckung, Seitneigung und Drehung.
14. A háti szakaszon az ízületi felszínek inkább a homloksíkhoz közelítenek. – Im Brustabschnitt nähern sich die Gelenkflächen eher der Frontalebene an.
15. Ez a helyzet kedvez a forgásnak, de a bordák miatt a mozgásterjedelem összességében korlátozott. – Diese Stellung begünstigt die Rotation, der gesamte Bewegungsumfang ist jedoch durch die Rippen eingeschränkt.
16. Az ágyéki szakaszon a felszínek nagyobbrészt nyílirányú helyzetűek. – Im Lendenabschnitt sind die Gelenkflächen überwiegend sagittal ausgerichtet.
17. Emiatt az ágyéki gerinc jól hajlítható és feszíthető, de csak korlátozottan forgatható. – Deshalb lässt sich die Lendenwirbelsäule gut beugen und strecken, aber nur eingeschränkt drehen.
18. A gerinc szalagjai hosszú és rövid szalagokra oszthatók. – Die Bänder der Wirbelsäule lassen sich in lange und kurze Bänder einteilen.
19. A hosszú szalagok a gerinc több csigolyáján keresztül folyamatosan haladnak. – Die langen Bänder verlaufen fortlaufend über mehrere Wirbel hinweg.
20. Az elülső hosszanti szalag a csigolyatestek elülső felszínén húzódik. – Das vordere Längsband verläuft auf der Vorderfläche der Wirbelkörper.
21. Latin neve ligamentum longitudinale anterius. – Seine lateinische Bezeichnung lautet Ligamentum longitudinale anterius.
22. Ez a széles és erős szalag főként a gerinc túlzott hátrahajlását korlátozza. – Dieses breite und kräftige Band begrenzt vor allem die übermäßige Rückwärtsbeugung der Wirbelsäule.
23. A hátulsó hosszanti szalag a gerinccsatornában, a csigolyatestek hátulsó felszínén fut. – Das hintere Längsband verläuft im Wirbelkanal auf der Rückfläche der Wirbelkörper.
24. Latin neve ligamentum longitudinale posterius. – Seine lateinische Bezeichnung lautet Ligamentum longitudinale posterius.
25. Ez a szalag a túlzott előrehajlást korlátozza, és a porckorongok hátulsó felszínét is erősíti. – Dieses Band begrenzt die übermäßige Vorwärtsbeugung und verstärkt außerdem die Rückfläche der Bandscheiben.
26. A hátulsó hosszanti szalag keskenyebb, mint az elülső, különösen az ágyéki szakaszon. – Das hintere Längsband ist schmaler als das vordere, besonders im Lendenabschnitt.
27. A sárga szalagok a szomszédos csigolyaívek lemezei között feszülnek. – Die gelben Bänder sind zwischen den Wirbelbogenplatten benachbarter Wirbel ausgespannt.
28. Latin nevük ligamenta flava, és sok rugalmas rostot tartalmaznak. – Ihre lateinische Bezeichnung lautet Ligamenta flava, und sie enthalten viele elastische Fasern.
29. Rugalmasságuk segíti a gerinc kiegyenesedését az előrehajlás után. – Ihre Elastizität unterstützt die Aufrichtung der Wirbelsäule nach einer Vorwärtsbeugung.
30. A tövisnyúlványok között tövisnyúlványok közötti szalagok helyezkednek el. – Zwischen den Dornfortsätzen liegen die Zwischendornfortsatzbänder.
31. A tövisnyúlványok csúcsait a tövisnyúlványok feletti szalag kapcsolja össze. – Die Spitzen der Dornfortsätze werden durch das Überdornfortsatzband miteinander verbunden.
32. A nyaki szakaszon ez a szalag széles tarkószalaggá alakul. – Im Halsabschnitt geht dieses Band in das breite Nackenband über.
33. A harántnyúlványok közötti szalagok az oldalra hajlást korlátozzák. – Die Zwischenquerfortsatzbänder begrenzen die Seitneigung.
34. A kisízületek tokjai és a gerinc szalagjai együtt vezetik és fékezik a mozgásokat. – Die Kapseln der Wirbelgelenke und die Bänder der Wirbelsäule führen und bremsen gemeinsam die Bewegungen.
35. A porckorongokkal és az izmokkal együtt olyan rendszert alkotnak, amely mozgékonyságot biztosít anélkül, hogy a stabilitás megszűnne. – Gemeinsam mit den Bandscheiben und der Muskulatur bilden sie ein System, das Beweglichkeit ermöglicht, ohne die Stabilität aufzuheben.
(aufklappen)magyar
1. A szomszédos csigolyák ízületi nyúlványai páros kisízületeket alkotnak.
2. Ezeket az ízületeket csigolyaív-ízületeknek vagy kisízületeknek is nevezzük.
3. Latin nevük articulationes zygapophysiales.
4. Minden mozgékony csigolyapár között jobb és bal oldalon egy-egy kisízület található.
5. A felső csigolya alsó ízületi nyúlványa az alatta lévő csigolya felső ízületi nyúlványával kapcsolódik.
6. A kisízületek valódi, porccal borított és ízületi tokkal körülvett ízületek.
7. Ízületi üregükben kis mennyiségű ízületi folyadék található.
8. Az ízületi felszínek többnyire laposak, ezért elsősorban csúszó mozgásokat tesznek lehetővé.
9. A kisízületek vezetik a csigolyák egymáshoz viszonyított mozgását.
10. Egyúttal megakadályozzák, hogy a csigolyák ellenőrizetlenül elcsússzanak egymáson.
11. Az ízületi felszínek térbeli helyzete a gerinc különböző szakaszain eltérő.
12. A nyaki szakaszon a felszínek ferdén, a vízszintes és a homloksík között helyezkednek el.
13. Ez az elrendeződés viszonylag nagy hajlítást, feszítést, oldalra hajlást és forgást tesz lehetővé.
14. A háti szakaszon az ízületi felszínek inkább a homloksíkhoz közelítenek.
15. Ez a helyzet kedvez a forgásnak, de a bordák miatt a mozgásterjedelem összességében korlátozott.
16. Az ágyéki szakaszon a felszínek nagyobbrészt nyílirányú helyzetűek.
17. Emiatt az ágyéki gerinc jól hajlítható és feszíthető, de csak korlátozottan forgatható.
18. A gerinc szalagjai hosszú és rövid szalagokra oszthatók.
19. A hosszú szalagok a gerinc több csigolyáján keresztül folyamatosan haladnak.
20. Az elülső hosszanti szalag a csigolyatestek elülső felszínén húzódik.
21. Latin neve ligamentum longitudinale anterius.
22. Ez a széles és erős szalag főként a gerinc túlzott hátrahajlását korlátozza.
23. A hátulsó hosszanti szalag a gerinccsatornában, a csigolyatestek hátulsó felszínén fut.
24. Latin neve ligamentum longitudinale posterius.
25. Ez a szalag a túlzott előrehajlást korlátozza, és a porckorongok hátulsó felszínét is erősíti.
26. A hátulsó hosszanti szalag keskenyebb, mint az elülső, különösen az ágyéki szakaszon.
27. A sárga szalagok a szomszédos csigolyaívek lemezei között feszülnek.
28. Latin nevük ligamenta flava, és sok rugalmas rostot tartalmaznak.
29. Rugalmasságuk segíti a gerinc kiegyenesedését az előrehajlás után.
30. A tövisnyúlványok között tövisnyúlványok közötti szalagok helyezkednek el.
31. A tövisnyúlványok csúcsait a tövisnyúlványok feletti szalag kapcsolja össze.
32. A nyaki szakaszon ez a szalag széles tarkószalaggá alakul.
33. A harántnyúlványok közötti szalagok az oldalra hajlást korlátozzák.
34. A kisízületek tokjai és a gerinc szalagjai együtt vezetik és fékezik a mozgásokat.
35. A porckorongokkal és az izmokkal együtt olyan rendszert alkotnak, amely mozgékonyságot biztosít anélkül, hogy a stabilitás megszűnne.
(aufklappen)német
1. Die Gelenkfortsätze benachbarter Wirbel bilden paarige Wirbelgelenke.
2. Diese Gelenke werden auch Wirbelbogengelenke oder Facettengelenke genannt.
3. Ihre lateinische Bezeichnung lautet Articulationes zygapophysiales.
4. Zwischen jedem beweglichen Wirbelpaar befindet sich rechts und links jeweils ein Wirbelgelenk.
5. Der untere Gelenkfortsatz des oberen Wirbels verbindet sich mit dem oberen Gelenkfortsatz des darunterliegenden Wirbels.
6. Die Wirbelgelenke sind echte Gelenke, die mit Knorpel bedeckt und von einer Gelenkkapsel umgeben sind.
7. In ihrer Gelenkhöhle befindet sich eine geringe Menge Gelenkflüssigkeit.
8. Die Gelenkflächen sind überwiegend flach und ermöglichen daher vor allem Gleitbewegungen.
9. Die Wirbelgelenke führen die Bewegung der Wirbel gegeneinander.
10. Gleichzeitig verhindern sie, dass die Wirbel unkontrolliert gegeneinander gleiten.
11. Die räumliche Stellung der Gelenkflächen unterscheidet sich in den verschiedenen Abschnitten der Wirbelsäule.
12. Im Halsabschnitt liegen die Gelenkflächen schräg zwischen der Horizontal- und der Frontalebene.
13. Diese Anordnung ermöglicht eine vergleichsweise große Beugung, Streckung, Seitneigung und Drehung.
14. Im Brustabschnitt nähern sich die Gelenkflächen eher der Frontalebene an.
15. Diese Stellung begünstigt die Rotation, der gesamte Bewegungsumfang ist jedoch durch die Rippen eingeschränkt.
16. Im Lendenabschnitt sind die Gelenkflächen überwiegend sagittal ausgerichtet.
17. Deshalb lässt sich die Lendenwirbelsäule gut beugen und strecken, aber nur eingeschränkt drehen.
18. Die Bänder der Wirbelsäule lassen sich in lange und kurze Bänder einteilen.
19. Die langen Bänder verlaufen fortlaufend über mehrere Wirbel hinweg.
20. Das vordere Längsband verläuft auf der Vorderfläche der Wirbelkörper.
21. Seine lateinische Bezeichnung lautet Ligamentum longitudinale anterius.
22. Dieses breite und kräftige Band begrenzt vor allem die übermäßige Rückwärtsbeugung der Wirbelsäule.
23. Das hintere Längsband verläuft im Wirbelkanal auf der Rückfläche der Wirbelkörper.
24. Seine lateinische Bezeichnung lautet Ligamentum longitudinale posterius.
25. Dieses Band begrenzt die übermäßige Vorwärtsbeugung und verstärkt außerdem die Rückfläche der Bandscheiben.
26. Das hintere Längsband ist schmaler als das vordere, besonders im Lendenabschnitt.
27. Die gelben Bänder sind zwischen den Wirbelbogenplatten benachbarter Wirbel ausgespannt.
28. Ihre lateinische Bezeichnung lautet Ligamenta flava, und sie enthalten viele elastische Fasern.
29. Ihre Elastizität unterstützt die Aufrichtung der Wirbelsäule nach einer Vorwärtsbeugung.
30. Zwischen den Dornfortsätzen liegen die Zwischendornfortsatzbänder.
31. Die Spitzen der Dornfortsätze werden durch das Überdornfortsatzband miteinander verbunden.
32. Im Halsabschnitt geht dieses Band in das breite Nackenband über.
33. Die Zwischenquerfortsatzbänder begrenzen die Seitneigung.
34. Die Kapseln der Wirbelgelenke und die Bänder der Wirbelsäule führen und bremsen gemeinsam die Bewegungen.
35. Gemeinsam mit den Bandscheiben und der Muskulatur bilden sie ein System, das Beweglichkeit ermöglicht, ohne die Stabilität aufzuheben.