2.4.2 Az ideák világa és a dolgok világa – Die Welt der Ideen und die Welt der Dinge

1. A barlang-példabeszédben Platón képekkel beszélt, most viszont pontosabban fogalmaz.

2. Legfontosabb gondolatának van egy neve: az ideák tan.

3. Az „idea” szó nála nem azt jelenti, amit ma mi alatt értünk.

4. Platónnál az idea egy tökéletes archetípus, egy dolog örök mintája.

5. Egy egyszerű példa segít megérteni ezt a gondolatot.

6. Képzelj el egy kört, amelyet valaki körzővel rajzol papírra.

7. Bármennyire is pontosan dolgozik, a rajzolt kör soha nem lesz teljesen tökéletes.

8. Mikroszkóp alatt horpadások, kiugrások és apró pontatlanságok láthatók.

9. Ennek ellenére mindannyian tudjuk, mi lenne a tökéletes kör.

10. Ezt a tökéletes kört még soha senki sem látta, és mégis ismerjük.

11. Platón szerint ez azt bizonyítja: létezik a tökéletes kör, de nem a mi világunkban.

12. Egy magasabb, szellemi világban létezik, az eszmék világában.

13. Minden megrajzolt kör csupán ennek az egyetlen tökéletes archetípusnak a halvány mása.

14. Platón szerint így van ez minden dologgal.

15. Számtalan egyedi ló létezik, de a ló eszméje csak egy.

16. Sok gyönyörű virág, sok gyönyörű arc és sok gyönyörű dal létezik.

17. De mindez csak azért gyönyörű, mert részesül egy eszmében, a szépségben önmagában.

18. A szépség önmagában nem egyedi dolog, hanem minden szépség tökéletes archetípusa.

19. Platón ezt a részesedést egy görög szóval nevezi: methexis.

20. A dolgok tehát maguk nem az ideák, de részesednek bennük.

21. Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy egyetlen pecsét számos lenyomatát.

22. A pecsét mindig ugyanaz marad, a lenyomatok viszont sokfélék és különbözőek.

23. A pecsét az idea, a sok lenyomat pedig az egyes dolgok.

24. Ezzel Platón a valóságot két alapvetően különböző világra osztja.

25. Az egyik oldalon áll a dolgok világa, amelyet látunk és megérintünk.

26. A másik oldalon áll az ideák világa, amelyet csak az értelem foghat fel.

27. A két világ közötti legfontosabb különbség az időt érinti.

28. A mi világunk tárgyai keletkeznek, változnak és ismét elmúlnak.

29. Egy virág kinyílik, elhervad, és néhány nap múlva eltűnik.

30. Egy ember megszületik, megöregszik, és végül meghal.

31. Minden látható dolog tehát mulandó és állandó változásban van.

32. Az eszmék ezzel szemben örökkévalók, változatlanok és tökéletesek.

33. A kör eszméje mindig is létezett, és mindig is létezni fog.

34. Nem öregszik, nem halványul el, és nem lehet megsemmisíteni.

35. Ezért Platón számára az eszmék jelentik a valódi valóságot.

36. A dolgokat csupán a létezés és a nemlét közötti ingadozó köztérnek nevezi.

37. Itt Platón szinte teljesen felforgatja a megszokott nézőpontunkat.

38. Mi a tapinthatót tartjuk valóságosnak, a gondolatra pedig csupán képzeletnek.

39. Platón az ellenkezőjét állítja: a gondolat a valóságos, a tapintható pedig csupán árnyék.

40. Ezt a fordulatot nehéz elfogadni, de erős logikája van.

41. Hiszen az igazi tudás, Platón szerint, csak az állandóból származhat.

42. Valami olyanról, ami folyamatosan változik, nem lehet semmi biztosat mondani.

43. Amint kimondtam, máris más lett belőle.

44. Ezért csak az örök eszmék teszik lehetővé az igaz, szilárd tudást.

45. A változó dolgokról csupán véleményeink vannak, amelyek ma így, holnap pedig másképp alakulnak.

46. Így magyarázza az eszmék tanítása a tudás és a puszta vélemény közötti különbséget.

47. Az ideák azonban nem egyszerűen szétszórva helyezkednek el egymás mellett.

48. Rendszert alkotnak, szinte mint egy különböző rangú osztályokból álló birodalom.

49. E rendszer csúcsán egy legfőbb idea áll, a Jó ideája.

50. Ez mintegy a szellemi világ napja, amelytől minden más megkapja a fényét.

51. Aki felismeri a Jót, az érti meg először, hogy miért van a világnak egyáltalán értelmes rendje.

52. Így a Jó eszméje koronázza meg az eszmetanítás egész építményét.

53. Természetesen ez a tan nem maradt ellentmondás nélkül.

54. Saját tanítványa, Arisztotelész gúnyosan megkérdezte, hol is található ez az eszmék világa.

55. Miért – akarta tudni –, kellene a világot megkettőzni, ahelyett, hogy megmagyaráznánk?

56. Ez a vita a tanár és a tanítvány között végigkíséri az egész filozófiatörténetet.

57. De akár egyetértünk Platónnal, akár nem, kérdése továbbra is hatalmas erejű.

58. Vannak-e örök igazságok a mulandó dolgokon túl?

59. Vagy minden csupán anyag, változás és mulandóság, és semmi más?

60. Az ideák tanával Platón örökre felvetette ezt a kérdést a világ számára.

1. Im Höhlengleichnis sprach Platon in Bildern, jetzt wird er genauer.

2. Sein wichtigster Gedanke trägt einen Namen: die Ideenlehre.

3. Das Wort Idee bedeutet bei ihm nicht Einfall, wie wir es heute meinen.

4. Eine Idee ist bei Platon ein vollkommenes Urbild, ein ewiges Muster eines Dinges.

5. Um diesen Gedanken zu verstehen, hilft ein einfaches Beispiel.

6. Denk an einen Kreis, den ein Mensch mit einem Zirkel auf Papier zeichnet.

7. Wie genau er auch arbeitet, der gezeichnete Kreis ist nie ganz vollkommen.

8. Unter dem Mikroskop zeigen sich Dellen, Zacken und winzige Unsauberkeiten.

9. Trotzdem wissen wir alle, was ein vollkommener Kreis wäre.

10. Diesen vollkommenen Kreis hat noch nie jemand gesehen, und doch kennen wir ihn.

11. Für Platon beweist das: Es gibt den vollkommenen Kreis, aber nicht in unserer Welt.

12. Er existiert in einer höheren, geistigen Welt, der Welt der Ideen.

13. Jeder gezeichnete Kreis ist nur ein blasses Abbild dieses einen vollkommenen Urbildes.

14. So verhält es sich nach Platon mit allen Dingen.

15. Es gibt unzählige einzelne Pferde, aber nur eine einzige Idee des Pferdes.

16. Es gibt viele schöne Blumen, viele schöne Gesichter und viele schöne Lieder.

17. Doch all dies ist nur schön, weil es an einer Idee teilhat, am Schönen an sich.

18. Das Schöne selbst ist kein einzelnes Ding, sondern das vollkommene Urbild aller Schönheit.

19. Platon nennt dieses Teilhaben mit einem griechischen Wort: methexis.

20. Die Dinge sind also nicht selbst die Ideen, aber sie haben Anteil an ihnen.

21. Man kann sich das vorstellen wie viele Abdrücke eines einzigen Stempels.

22. Der Stempel bleibt immer derselbe, die Abdrücke aber sind viele und verschieden.

23. Der Stempel ist die Idee, die vielen Abdrücke sind die einzelnen Dinge.

24. Damit teilt Platon die Wirklichkeit in zwei grundverschiedene Welten.

25. Auf der einen Seite steht die Welt der Dinge, die wir sehen und anfassen.

26. Auf der anderen Seite steht die Welt der Ideen, die nur der Verstand erfasst.

27. Der wichtigste Unterschied zwischen beiden Welten betrifft die Zeit.

28. Die Dinge unserer Welt entstehen, verändern sich und vergehen wieder.

29. Eine Blume blüht, welkt und ist nach wenigen Tagen verschwunden.

30. Ein Mensch wird geboren, wird alt und stirbt am Ende.

31. Alles Sichtbare ist also vergänglich und im ständigen Wandel begriffen.

32. Die Ideen dagegen sind ewig, unveränderlich und vollkommen.

33. Die Idee des Kreises war immer da und wird immer da sein.

34. Sie altert nicht, sie verblasst nicht und sie kann nicht zerstört werden.

35. Deshalb sind für Platon die Ideen das eigentlich Wirkliche.

36. Die Dinge nennt er nur ein schwankendes Dazwischen zwischen Sein und Nichtsein.

37. Hier kehrt Platon unsere gewohnte Sicht geradezu um.

38. Wir halten das Greifbare für wirklich und das Gedachte für bloße Einbildung.

39. Platon behauptet das Gegenteil: das Gedachte ist wirklich, das Greifbare nur ein Schatten.

40. Diese Umkehrung ist schwer zu schlucken, aber sie hat eine starke Logik.

41. Denn echtes Wissen, so Platon, kann es nur vom Beständigen geben.

42. Über etwas, das sich ständig ändert, lässt sich nichts Sicheres sagen.

43. Sobald ich es ausgesprochen habe, ist es schon wieder ein anderes geworden.

44. Nur die ewigen Ideen erlauben deshalb wahres, festes Wissen.

45. Über die wechselnden Dinge haben wir bloß Meinungen, die heute so und morgen anders sind.

46. So erklärt die Ideenlehre den Unterschied von Wissen und bloßer Meinung.

47. Die Ideen sind aber nicht einfach lose nebeneinander gestreut.

48. Sie bilden eine Ordnung, fast wie ein Reich mit verschiedenen Rängen.

49. An der Spitze dieser Ordnung steht eine höchste Idee, die Idee des Guten.

50. Sie ist gleichsam die Sonne der geistigen Welt, von der alles andere sein Licht empfängt.

51. Wer das Gute erkennt, versteht erst, warum die Welt überhaupt sinnvoll geordnet ist.

52. So krönt die Idee des Guten das ganze Gebäude der Ideenlehre.

53. Natürlich blieb diese Lehre nicht ohne Widerspruch.

54. Sein eigener Schüler Aristoteles fragte spöttisch, wo diese Ideenwelt denn liege.

55. Warum, so wollte er wissen, soll man die Welt verdoppeln, statt sie zu erklären?

56. Dieser Streit zwischen Lehrer und Schüler durchzieht die ganze Philosophiegeschichte.

57. Doch ob man Platon zustimmt oder nicht, seine Frage bleibt mächtig.

58. Gibt es ewige Wahrheiten jenseits der vergänglichen Dinge?

59. Oder ist alles nur Stoff, Wandel und Vergänglichkeit, und sonst nichts?

60. Mit der Ideenlehre hat Platon diese Frage für immer in die Welt gesetzt.