2.7.1 Az élvezet mint cél – Die Lust als Ziel

1. Mi teszi az életet jónak és sikeresnek?

2. Erre a régi kérdésre Epikuros egyértelmű és elsőre meglepő választ adott.

3. Az ember legfőbb célja – mondta – az öröm.

4. Ez az egyetlen mondat határozza meg egész filozófiáját.

5. Számára az öröm az, ami után minden élőlény természeténél fogva törekszik.

6. Már egy újszülött is keresi a kellemeset, és kerüli a fájdalmasat.

7. Ezt senkinek sem kell nekünk megtanítania, mert a természetünkben rejlik.

8. Ezért tette Epikuros az örömöt a sikeres élet mércéjévé.

9. Az a tanítás, amely az örömöt helyezi az első helyre, hedonizmusnak nevezhető.

10. A szó a görög „hedoné” szóból származik, ami egyszerűen örömöt vagy gyönyört jelent.

11. De azonnal fel kell tennünk a kérdést, hogy Epikuros valójában mit értett öröm alatt.

12. Ebben különbözik tanítása a durva, felszínes élvezettől.

13. Sokan egy bőséges étkezést vagy mámort képzelnek el az öröm alatt.

14. Pontosan ezt a képet azonban Epikuros határozottan elutasította.

15. Számára a legfőbb öröm nem a zajos szórakozás volt, hanem a csendes nyugalom.

16. Az igazi öröm abban áll, hogy sem fájdalom, sem nyugtalanság nem gyötör minket.

17. Így tehát a gyönyört a szenvedés hiányaként is le lehet írni.

18. Képzeljünk el egy éhes és szomjas embert.

19. Amint evett és ivott, a gyötrő hiány eltűnik.

20. Ez a jóllakottság és nyugalom állapota jelent Epikuros számára a valódi gyönyört.

21. Neki tehát nem a folyamatos fokozás a lényeg, hanem a szükség kielégítése.

22. Ha egyszer megszüntettük a fájdalmat, az öröm már nem növelhető tovább.

23. Ekkor már csak váltogathatjuk, de nem fokozhatjuk.

24. Ebből egy fontos gondolat következik az élvezet mértékéről.

25. Aki már jóllakott, az további étellel nem nyer nagyobb örömöt.

26. Csak túltelítettséget és végül új fájdalmat okoz magának.

27. Ezért Epikuros szerint az örömhöz mindig hozzátartozik a bölcsesség és a mértékletesség.

28. Fontos továbbá a kétféle öröm megkülönböztetése is.

29. Van a testi öröm és a szellemi öröm.

30. A testi élvezet az evéshez, az iváshoz és a test jólétéhez kapcsolódik.

31. Legtöbbször rövid ideig tart, és a pillanathoz kötődik.

32. A szellemi élvezet viszont túlmutat a pillanaton.

33. Magában foglalja a szép dolgokra való emlékezést és a jövőre való várakozást is.

34. Egy vidám gondolat megvigasztalhat minket, még akkor is, ha a testünk szenved.

35. Ezért tartotta Epikuros a szellemi örömöt magasabb rendűnek, mint a pusztán testi örömöt.

36. Aki gondolkodni és emlékezni tud, az még a fájdalomban is meg tudja őrizni boldogságát.

37. Epikurosról azt mesélik, hogy ezt utolsó óráiban is bebizonyította.

38. Súlyos betegsége és fájdalmai ellenére barátaival folytatott beszélgetéseire gondolt.

39. Ez az örömteli emlék még a halálos ágyán is derűt ajándékozott neki.

40. Így látszik, hogy számára a lélek képes túllépni a testen.

41. Epikuros számára a barátság volt az öröm egyik különleges forrása.

42. A barátok között az ember biztonságban érzi magát, megértettnek és védettnek.

43. Epikuros a barátságot a boldog élet egyik legnagyobb kincsének nevezte.

44. Kertjében ezért tanítványai és barátai szoros közösségben éltek.

45. Megosztották egymással az egyszerű ételeket, a beszélgetéseket és a közös gondolkodás örömét.

46. Ez a kert a csendes, elégedett boldogság szimbólumává vált.

47. Itt senkinek sem kellett hatalom, gazdagság vagy dicsőség után hajszolnia.

48. Epikuros szerint az ilyen célok több nyugtalanságot okoznak, mint valódi örömöt.

49. Aki egyre többre törekszik, soha nem találja meg a teljesség pontját.

50. Aki viszont ismeri a megfelelő mértéket, már kevéssel is megelégszik.

51. A mértékletes élvezet ezért nem a szigorúságból fakadó lemondást jelenti, hanem bölcsességet.

52. Tudatosan élvezzük az egyszerű dolgokat, és tartózkodunk a túlzástól.

53. Így egy darab kenyér és egy kis víz is igazi örömmé válhat.

54. Éppen ezért élt Epikuros maga is ilyen egyszerűen és szerényen.

55. Nem a bőség volt az öröme, hanem a meglévő iránti hála.

56. Így érthetővé válik, miért nem a kényeztetésre való felhívás az ő hedonizmusa.

57. Inkább a mértékletes, nyugodt és barátságos életről szóló tanítás.

58. A cél továbbra is az öröm, de a lélek mély békéjeként értelmezve.

59. Epikuros szerint boldog az, aki fájdalom, félelem és sietség nélkül él.

60. Számára ebben a csendes boldogságban rejlik az öröm mint cél valódi értelme.

1. Was macht ein Leben gut und gelungen?

2. Auf diese alte Frage gab Epikur eine klare und zunächst überraschende Antwort.

3. Das höchste Ziel des Menschen, so sagte er, sei die Lust.

4. Mit diesem einen Satz steht und fällt seine ganze Philosophie.

5. Die Lust ist für ihn das, wonach jedes Lebewesen von Natur aus strebt.

6. Schon ein neugeborenes Kind sucht das Angenehme und meidet das Schmerzhafte.

7. Niemand muss uns das erst beibringen, denn es liegt in unserer Natur.

8. Darum machte Epikur die Lust zum Maßstab für ein gelingendes Leben.

9. Eine Lehre, die die Lust an die erste Stelle setzt, nennt man Hedonismus.

10. Das Wort stammt vom griechischen "hedoné", was schlicht Lust oder Freude bedeutet.

11. Doch sofort muss man fragen, was Epikur unter Lust eigentlich verstand.

12. Hier trennt sich seine Lehre von einem groben, oberflächlichen Genießen.

13. Viele stellen sich unter Lust ein üppiges Mahl oder einen Rausch vor.

14. Genau dieses Bild aber lehnte Epikur entschieden ab.

15. Für ihn war die höchste Lust nicht das laute Vergnügen, sondern die stille Ruhe.

16. Die wahre Lust besteht darin, dass kein Schmerz und keine Unruhe uns plagen.

17. Man kann sie also auch als Abwesenheit von Leid beschreiben.

18. Stelle man sich einen Menschen vor, der hungrig und durstig ist.

19. Sobald er gegessen und getrunken hat, verschwindet der quälende Mangel.

20. Dieser Zustand der Sattheit und Ruhe ist für Epikur die eigentliche Lust.

21. Es geht ihm also nicht um das ständige Steigern, sondern um das Stillen der Not.

22. Hat man den Schmerz einmal beseitigt, lässt sich die Lust nicht mehr vergrößern.

23. Man kann sie dann nur noch abwechseln, nicht aber höher schrauben.

24. Daraus folgt ein wichtiger Gedanke über das Maß des Genießens.

25. Wer schon satt ist, gewinnt durch noch mehr Speise keine größere Lust.

26. Er handelt sich nur Übersättigung und am Ende neuen Schmerz ein.

27. Darum gehört zur Lust nach Epikur immer die Klugheit und das Maßhalten.

28. Wichtig ist auch die Unterscheidung von zwei Arten der Lust.

29. Es gibt die körperliche Lust und die geistige Lust.

30. Die körperliche Lust bindet sich an Essen, Trinken und das Wohl des Leibes.

31. Sie ist meist kurz und an den Augenblick gebunden.

32. Die geistige Lust dagegen reicht über den Moment hinaus.

33. Sie umfasst auch die Erinnerung an Schönes und die Vorfreude auf Kommendes.

34. Ein froher Gedanke kann uns trösten, selbst wenn der Körper leidet.

35. Darum hielt Epikur die geistige Lust für höher als die rein körperliche.

36. Wer denken und sich erinnern kann, vermag sein Glück selbst in Schmerz zu bewahren.

37. Von Epikur wird erzählt, dass er dies in seinen letzten Stunden bewies.

38. Schwer krank und unter Schmerzen dachte er an die Gespräche mit seinen Freunden.

39. Diese frohe Erinnerung schenkte ihm Heiterkeit selbst im Sterben.

40. So zeigt sich, dass für ihn die Seele über den Körper hinauswachsen kann.

41. Eine besondere Quelle der Lust war für Epikur die Freundschaft.

42. Unter Freunden fühlt sich der Mensch sicher, verstanden und geborgen.

43. Epikur nannte die Freundschaft eines der größten Güter für ein glückliches Leben.

44. In seinem Garten lebten Schüler und Freunde darum eng zusammen.

45. Sie teilten einfache Mahlzeiten, Gespräche und die Freude am gemeinsamen Denken.

46. Dieser Garten wurde zum Sinnbild eines stillen, zufriedenen Glücks.

47. Hier brauchte niemand nach Macht, Reichtum oder Ruhm zu jagen.

48. Solche Ziele bringen nach Epikur mehr Unruhe als wirkliche Freude.

49. Wer nach immer mehr strebt, findet nie einen Punkt der Sattheit.

50. Wer dagegen das rechte Maß kennt, ist schon mit Wenigem zufrieden.

51. Genuss in Maßen heißt darum nicht Verzicht aus Strenge, sondern Klugheit.

52. Man genießt das Einfache bewusst und hält sich vor dem Zuviel zurück.

53. Ein Stück Brot und etwas Wasser können so zu einer echten Freude werden.

54. Aus diesem Grund lebte Epikur selbst so schlicht und bescheiden.

55. Seine Lust war nicht der Überfluss, sondern die Dankbarkeit für das Vorhandene.

56. So wird verständlich, warum sein Hedonismus kein Aufruf zum Schwelgen ist.

57. Er ist vielmehr eine Lehre vom maßvollen, ruhigen und freundschaftlichen Leben.

58. Das Ziel bleibt die Lust, doch verstanden als tiefer Frieden der Seele.

59. Glücklich ist nach Epikur, wer ohne Schmerz, ohne Furcht und ohne Hast lebt.

60. In diesem stillen Glück liegt für ihn der eigentliche Sinn der Lust als Ziel.