2.7.2 A megfelelő mérték – Das rechte Maß

1. Epikurost gyakran félreértik, mintha a gátlástalan élvezetre buzdított volna.

2. Valójában szinte éppen az ellenkezőjét hirdette: a mértékletességet.

3. Az élvezet számára cél volt, de nem szabadjegy a mértéktelenségre.

4. Hiszen aki mértéktelenül élvezi az életet, végül fájdalommal fizet érte.

5. Aki minden este túl sokat iszik, reggel a másnaposságot aratja.

6. A rövid élvezet ekkor hosszú gyötrelemmé válik.

7. Epikuros ebben a tekintetben úgy gondolkodott, mint egy okos kereskedő, aki összehasonlítja a nyereséget és a veszteséget.

8. Minden élvezetnek megvan az ára, és néha ez az ár túl magas.

9. Ezért minden élvezetnél azt kérdezte: Mi lesz ennek a következménye később?

10. Ezt a mérlegelést bölcsességnek nevezte, és számára ez fontosabb volt, mint bármely egyes öröm.

11. Hogy megtalálja a mértéket, Epikuros rangsorolta az emberi szükségleteket.

12. Három csoportba sorolta őket, szinte úgy, mint egy vágyak rendszerezési rendszerét.

13. Az első csoportot a természetes és szükséges szükségletek alkotják.

14. Ide tartozik az evés, az ivás, az alvás és a hideg elleni védelem.

15. Ezeket a vágyakat ki kell elégíteni, különben a test szenved.

16. De könnyű őket kielégíteni, hiszen egy egyszerű kenyér éppúgy csillapítja az éhséget, mint egy ünnepi lakoma.

17. A második csoportba a természetes, de nem szükséges szükségletek tartoznak.

18. Az ember nem csak kenyeret kíván, hanem finom kenyeret, nem csak vizet, hanem drága bort.

19. Az ilyen vágyak megengedettek, de nem szabad tőlük függővé válni.

20. A harmadik csoportot Epikür sem természetesnek, sem szükségszerűnek nem nevezte.

21. Ide sorolta a dicsőséget, a gazdagságot és a hatalmat.

22. Ezeknek a vágyaknak nincs vége, mert aki sokat birtokol, az mindig még többet akar.

23. Olyanok, mint egy feneketlen hordó, amelyet soha nem lehet megtölteni.

24. Pontosan itt kezdődik sok ember szerencsétlensége.

25. Olyan célt üldöznek, amely minél közelebb kerülnek hozzá, annál távolabb kerül tőlük.

26. Epikuros ezért azt tanácsolta, hogy vizsgáljuk meg vágyainkat, és szabaduljunk meg a végtelenektől.

27. Akinek kevésre van szüksége, azt nehezebb megsérteni.

28. Hiszen amit nem kívánunk, azt nem is vehetik el tőlünk.

29. Így a lemondás nem teherré, hanem felszabadulássá válik.

30. Epikuros számára a szerénység nem a szenvedés erénye volt, hanem a nyugalom forrása.

31. Ő maga is egyszerű ételekből élt híres kertjében.

32. Kenyér és víz elég volt neki, és egy darab sajt már ünnepnapot jelentett.

33. De ez az egyszerűség nem tette szegénnyé, hanem a nyugalom gazdagságával ajándékozta meg.

34. Hiszen aki a keveset is élvezni tudja, nem függ a soktól.

35. Epikuros kétféle élvezetet különböztetett meg.

36. Az egyik a mozgékony élvezet, amely az élvezés pillanatában keletkezik.

37. Heves, de rövid, mint egy szikra, amely azonnal kialszik.

38. A másik a nyugodt élvezet, a megelégedettség állapota.

39. Ez az élvezet nem hangos, hanem csendes, és tartós.

40. Egyszerűen abból áll, hogy nincs fájdalom és nincs nyugtalanság.

41. Pontosan ez a tartós élvezet volt Epikuros számára a valódi cél.

42. Saját nevet adott neki: ataraxia.

43. A szó jelentése nagyjából megingathatatlanság vagy lelki nyugalom.

44. Az ataraxia az az állapot, amelyben a lélek már nem sodródik ide-oda vágyak és félelmek között.

45. A lelket úgy lehet elképzelni, mint egy tó felszínét.

46. A vágyak és a gondok azok a viharok, amelyek felkavarják a tavat.

47. Aki rendet teremt vágyai között, az lecsendesíti a szelet.

48. Ekkor a tó nyugodt és tiszta, és ez a lelki nyugalom.

49. Ez a nyugalom nem tompa semmivé válás, hanem éber, elégedett létezés.

50. Epikurosz úgy vélte, hogy minden ember elérheti ezt az állapotot.

51. Ehhez nincs szükség sem gazdagságra, sem hatalomra, sem a véletlen szerencséjére.

52. Csak arra van szükség, hogy bölcsességgel megkülönböztessük az igazi szükségleteket a hamisaktól.

53. Így Epikurosnál a filozófia a lélek egyfajta gyógyító művészetévé válik.

54. A mérték gyógyszerével kezeli a határtalan vágyak betegségét.

55. Ma ez a gondolat meglepően modernnek hangzik.

56. A reklámokkal teli világban nap mint nap azt tanuljuk, hogy egyre többet akarjunk.

57. Epikuros megkérdezné, vajon ez a „több” valóban boldogabbá tesz-e minket.

58. Válasza egyértelmű lenne: nem a birtoklás hoz elégedettséget, hanem a „elég”

59. A helyes mérték tehát nem szomorú takarékosság, hanem a szabadság művészete.

60. Aki ezt elsajátítja, nem a ládájában hordozza a boldogságát, hanem önmagában.

1. Epikur wird oft falsch verstanden, als hätte er zum hemmungslosen Genuss aufgerufen.

2. In Wahrheit predigte er fast das Gegenteil: das rechte Maß.

3. Lust war für ihn ein Ziel, aber kein Freibrief für Maßlosigkeit.

4. Denn wer maßlos genießt, zahlt am Ende mit Schmerz dafür.

5. Ein Mensch, der jede Nacht zu viel trinkt, erntet am Morgen den Kater.

6. Die kurze Lust schlägt dann in lange Qual um.

7. Epikur dachte hier wie ein kluger Kaufmann, der Gewinn und Verlust gegeneinander aufrechnet.

8. Jeder Genuss hat einen Preis, und manchmal ist der Preis zu hoch.

9. Deshalb fragte er bei jeder Lust: Was folgt daraus später?

10. Diese Abwägung nannte er die Klugheit, und sie war ihm wichtiger als jede einzelne Freude.

11. Um das Maß zu finden, ordnete Epikur die menschlichen Bedürfnisse.

12. Er teilte sie in drei Gruppen ein, fast wie ein Ordnungssystem für Wünsche.

13. Die erste Gruppe sind die natürlichen und notwendigen Bedürfnisse.

14. Dazu gehören Essen, Trinken, Schlaf und Schutz vor Kälte.

15. Diese Wünsche müssen erfüllt werden, sonst leidet der Körper.

16. Doch sie sind leicht zu stillen, denn ein einfaches Brot stillt den Hunger so gut wie ein Festmahl.

17. Die zweite Gruppe sind die natürlichen, aber nicht notwendigen Bedürfnisse.

18. Man wünscht sich nicht nur Brot, sondern feines Brot, nicht nur Wasser, sondern teuren Wein.

19. Solche Wünsche sind erlaubt, aber man darf nicht von ihnen abhängig werden.

20. Die dritte Gruppe nannte Epikur weder natürlich noch notwendig.

21. Dazu zählte er Ruhm, Reichtum und Macht.

22. Diese Wünsche kennen kein Ende, denn wer viel hat, will immer noch mehr.

23. Sie sind wie ein Fass ohne Boden, das man nie füllen kann.

24. Genau hier beginnt das Unglück vieler Menschen.

25. Sie jagen einem Ziel nach, das immer weiter wegrückt, je näher sie kommen.

26. Epikur riet deshalb, die Wünsche zu prüfen und die endlosen abzulegen.

27. Wer wenig braucht, ist schwerer zu verletzen.

28. Denn was man nicht begehrt, kann einem auch nicht genommen werden.

29. So wird der Verzicht nicht zur Last, sondern zur Befreiung.

30. Bescheidenheit war für Epikur keine Tugend des Leidens, sondern eine Quelle der Ruhe.

31. Er lebte selbst in seinem berühmten Garten von einfachen Speisen.

32. Brot und Wasser genügten ihm, und ein Stück Käse war schon ein Festtag.

33. Doch diese Einfachheit machte ihn nicht arm, sondern reich an Gelassenheit.

34. Denn wer das Wenige genießen kann, ist auf das Viele nicht angewiesen.

35. Epikur unterschied zwischen zwei Arten von Lust.

36. Die eine ist die bewegte Lust, die im Augenblick des Genießens entsteht.

37. Sie ist heftig, aber kurz, wie ein Funke, der gleich wieder erlischt.

38. Die andere ist die ruhende Lust, der Zustand des Zufriedenseins.

39. Diese Lust ist nicht laut, sondern still, und sie hält an.

40. Sie besteht einfach darin, dass kein Schmerz und keine Unruhe da sind.

41. Genau diese dauerhafte Lust war für Epikur das eigentliche Ziel.

42. Er gab ihr einen eigenen Namen: Ataraxie.

43. Das Wort bedeutet so viel wie Unerschütterlichkeit oder Seelenruhe.

44. Ataraxie ist der Zustand, in dem die Seele nicht mehr von Wünschen und Ängsten umhergeworfen wird.

45. Man kann sich das Gemüt wie die Oberfläche eines Sees vorstellen.

46. Begierden und Sorgen sind die Stürme, die den See aufwühlen.

47. Wer seine Wünsche ordnet, lässt den Wind sich legen.

48. Dann liegt der See still und klar, und das ist die Seelenruhe.

49. Diese Ruhe ist kein dumpfes Nichts, sondern ein waches, zufriedenes Dasein.

50. Epikur glaubte, dass jeder Mensch diesen Zustand erreichen kann.

51. Man braucht dazu keinen Reichtum, keine Macht und kein Glück des Zufalls.

52. Man braucht nur die Klugheit, die wahren Bedürfnisse von den falschen zu trennen.

53. So wird die Philosophie bei Epikur zu einer Art Heilkunst der Seele.

54. Sie behandelt die Krankheit der grenzenlosen Wünsche mit der Medizin des Maßes.

55. Heute klingt dieser Gedanke erstaunlich modern.

56. In einer Welt voller Werbung lernen wir täglich, immer mehr zu wollen.

57. Epikur würde fragen, ob dieses Mehr uns wirklich glücklicher macht.

58. Seine Antwort wäre klar: Nicht der Besitz macht zufrieden, sondern das Genug.

59. Das rechte Maß ist also keine traurige Sparsamkeit, sondern eine Kunst der Freiheit.

60. Wer es beherrscht, trägt sein Glück nicht in der Truhe, sondern in sich selbst.