2.7.3 A haláltól és az istenektől való félelem legyőzése - Die Furcht vor Tod und Göttern überwinden
1. Epikuros úgy vélte, hogy két nagy félelem fosztja meg az embert a nyugalmától. - Zwei große Ängste rauben den Menschen ihre Ruhe, glaubte Epikur.
2. Az egyik a haláltól való félelem, a másik az istenektől való félelem. - Die eine ist die Furcht vor dem Tod, die andere die Furcht vor den Göttern.
3. Amíg ezek a félelmek fennállnak, nem alakulhat ki lelki nyugalom. - Solange diese Ängste bleiben, kann keine Seelenruhe entstehen.
4. Ezért Epikuros ezek leküzdését tette tanításának középpontjába. - Deshalb machte Epikur ihre Überwindung zum Herzstück seiner Lehre.
5. Meg akarta mutatni, hogy mindkét félelem tévedésen alapul. - Er wollte zeigen, dass beide Ängste auf einem Irrtum beruhen.
6. Kezdjük a halállal, a legfélelmetesebb borzalommal. - Beginnen wir mit dem Tod, dem dunkelsten aller Schrecken.
7. A legtöbb ember azért fél a haláltól, mert azt rossznak tartja. - Die meisten Menschen fürchten den Tod, weil sie ihn für ein Übel halten.
8. Epikuros ezt a félelmet egy meglepően józan gondolattal ellensúlyozta. - Epikur stellte dieser Furcht einen überraschend nüchternen Gedanken entgegen.
9. Híres mondása így hangzik: „A halál nem a mi dolgunk.” - Sein berühmter Satz lautet: Der Tod geht uns nichts an.
10. Első pillantásra ez szinte pimasznak tűnik. - Auf den ersten Blick klingt das fast frech.
11. De a mögötte rejlő gondolat világos és következetes. - Doch der Gedanke dahinter ist klar und folgerichtig.
12. Minden jó és rossz – Epikuros szerint – az érzésen alapul. - Alles Gute und Schlechte, so Epikur, beruht auf Empfindung.
13. Amit érzünk, az lehet jó vagy rossz számunkra. - Was wir spüren, kann gut oder schlecht für uns sein.
14. A halál viszont éppen az összes érzés vége. - Der Tod aber ist gerade das Ende aller Empfindung.
15. Ahol már nincs érzés, ott nincs sem fájdalom, sem szenvedés. - Wo keine Empfindung mehr ist, gibt es weder Schmerz noch Leid.
16. Amíg élünk, a halál nincs jelen. - Solange wir leben, ist der Tod nicht da.
17. És amikor a halál jelen van, mi már nem vagyunk ott. - Und wenn der Tod da ist, sind wir nicht mehr da.
18. Tehát soha nem találkozunk vele, mert folyamatosan elkerüljük egymást. - Wir begegnen ihm also niemals, denn wir verfehlen uns ständig.
19. Miért – kérdezte Epikuros – kellene félni valamitől, amit soha nem fogunk megtapasztalni? - Warum, fragte Epikur, sollte man etwas fürchten, das man nie erleben wird?
20. A haláltól való félelem tehát a semmitől való félelem. - Die Furcht vor dem Tod ist demnach die Furcht vor einem Nichts.
21. E gondolat alátámasztására Epikuros a természettudományhoz fordult. - Um diesen Gedanken zu stützen, griff Epikur zur Naturlehre.
22. Átvette az atomizmust, a legkisebb részecskékről szóló tanítást. - Er übernahm den Atomismus, die Lehre von den kleinsten Teilchen.
23. Eszerint minden apró, oszthatatlan építőelemekből, az atomokból áll. - Nach ihr besteht alles aus winzigen, unteilbaren Bausteinen, den Atomen.
24. A lélek sem isteni szikra, hanem finom atomokból épül fel. - Auch die Seele ist kein göttlicher Funke, sondern aus feinen Atomen gebaut.
25. Amikor a test meghal, ezek az atomok felbomlanak és szétszóródnak. - Wenn der Körper stirbt, lösen sich diese Atome auf und zerstreuen sich.
26. Ezzel véget ér a lélek is, és vele együtt minden érzés. - Damit endet auch die Seele und mit ihr jedes Empfinden.
27. Nincs tehát olyan túlvilág, ahol szenvedni lehetne. - Es gibt also kein Weiterleben, in dem man leiden könnte.
28. Nincs alvilág, nincsenek büntetések, nincsenek örök gyötrelmek. - Es gibt keine Unterwelt, keine Strafen, keine ewigen Qualen.
29. Ez a gondolat nagy vigaszt jelentett az ókori emberek számára. - Diese Vorstellung war für die Menschen der Antike ein großer Trost.
30. Hiszen sokan kevésbé féltek a haláltól, mint a halál utáni borzalmaktól. - Denn viele fürchteten weniger das Sterben als die Schrecken nach dem Tod.
31. Epikuros elvette tőlük ezeket a borzalmakat azzal, hogy egyszerűen eltörölte a túlvilágot. - Epikur nahm ihnen diese Schrecken, indem er das Jenseits einfach strich.
32. A római költő, Lukrécius később híressé tette ezeket a gondolatokat. - Der römische Dichter Lukrez machte diese Gedanken später berühmt.
33. A dolgok természetéről szóló nagy tanítóversében versekben magyarázta el Epikuros tanítását. - In seinem großen Lehrgedicht über die Natur der Dinge erklärte er Epikurs Lehre in Versen.
34. Lukrécius meg akarta szabadítani az embereket a félelemtől, mintha az egy betegség lenne. - Lukrez wollte die Menschen von der Angst befreien wie von einer Krankheit.
35. A félelmet a sötétséghez hasonlította, amely a gyermekeket a sötétben megrémíti. - Er verglich die Furcht mit der Dunkelheit, die Kinder im Finstern schreckt.
36. Ahogy a nappali fény elűzi ezt a félelmet, úgy űzi el az értelem a haláltól való félelmet. - So wie das Licht des Tages diese Angst vertreibt, so vertreibt die Vernunft die Furcht vor dem Tod.
37. A második nagy félelem az istenekkel kapcsolatos volt. - Die zweite große Angst betraf die Götter.
38. Az emberek azt hitték, hogy az istenek mindenbe beleavatkoznak. - Die Menschen glaubten, die Götter mischten sich überall ein.
39. Betegségeket, viharokat és szerencsétlenségeket küldtek büntetésül. - Sie schickten Krankheit, Unwetter und Unglück als Strafe.
40. Ilyen istenektől állandóan félni kellett, és aggodalommal kellett élni. - Vor solchen Göttern musste man sich ständig fürchten und in Sorge leben.
41. Epikuros nem tagadta az istenek létezését, de más helyet szánt nekik. - Epikur leugnete die Götter nicht, aber er gab ihnen einen anderen Platz.
42. Számára az istenek teljesen boldogok voltak és minden gondtól mentesek. - Für ihn waren die Götter vollkommen glücklich und ganz ohne Sorgen.
43. Éppen ezért nem törődtek a világ apró dolgával. - Gerade deshalb kümmerten sie sich nicht um die kleinen Dinge der Welt.
44. Aki tökéletesen boldog, annak nincs oka mások ügyeibe beavatkozni. - Wer vollkommen selig ist, hat keinen Grund, sich in fremde Angelegenheiten zu mischen.
45. Az istenek – így a kép – a világok nyugodt köztérében lakoznak. - Die Götter wohnen, so das Bild, in den ruhigen Zwischenräumen der Welten.
46. Nem avatkoznak be, nem büntetnek és nem jutalmaznak. - Sie greifen nicht ein, sie strafen nicht und sie belohnen nicht.
47. Ezzel elvész az ok, hogy féljünk tőlük. - Damit fällt der Grund weg, sich vor ihnen zu fürchten.
48. A betegség és a vihar nem isteni büntetés, hanem természetes folyamat. - Krankheit und Unwetter sind keine göttlichen Strafen, sondern natürliche Vorgänge.
49. A villám nem az ég haragja, hanem a természet egyik jelensége. - Ein Blitz ist kein Zorn vom Himmel, sondern ein Ereignis in der Natur.
50. Így küzdött Epikuros a babona ellen a természeti magyarázattal. - Auf diese Weise bekämpfte Epikur den Aberglauben mit der Naturerklärung.
51. Aki ismeri a dolgok okait, annak már nem kell félnie a démonoktól. - Wer die Ursachen der Dinge kennt, muss keine Dämonen mehr fürchten.
52. Így vált a filozófia a félelemtől való megszabadulássá. - So wurde die Philosophie zu einer Befreiung von der Angst.
53. Epikuros gyógymódját négy rövid mondatban foglalta össze, amelyeket tanítványai kívülről megtanultak. - Epikur fasste sein Heilmittel in vier kurze Sätze, die seine Schüler auswendig lernten.
54. „Az istenektől nem kell félni” – így szólt az első mondat. - Die Götter sind nicht zu fürchten, hieß der erste Satz.
55. „A halál nem érezhető” – így szólt a második. - Der Tod ist nicht zu spüren, hieß der zweite.
56. „A jót könnyű elérni” – így szólt a harmadik. - Das Gute ist leicht zu erreichen, hieß der dritte.
57. A rosszat könnyű elviselni – így szólt a negyedik. - Das Schlimme ist leicht zu ertragen, hieß der vierte.
58. Aki magáévá teszi ezt a négy felismerést, annak a filozófia leveszi a legnagyobb terheket. - Wer diese vier Einsichten verinnerlicht, dem nimmt die Philosophie die größten Lasten.
59. Ami marad, az a lelki béke, a felszabadult ember belső nyugalma. - Was bleibt, ist der Seelenfrieden, die innere Ruhe des Befreiten.
60. Epikuros tehát nem az élvezetet tanította minden áron, hanem a félelemtől való gyógyulást. - Epikur lehrte also nicht den Genuss um jeden Preis, sondern die Heilung von der Furcht.
(aufklappen)magyar
1. Epikuros úgy vélte, hogy két nagy félelem fosztja meg az embert a nyugalmától.
2. Az egyik a haláltól való félelem, a másik az istenektől való félelem.
3. Amíg ezek a félelmek fennállnak, nem alakulhat ki lelki nyugalom.
4. Ezért Epikuros ezek leküzdését tette tanításának középpontjába.
5. Meg akarta mutatni, hogy mindkét félelem tévedésen alapul.
6. Kezdjük a halállal, a legfélelmetesebb borzalommal.
7. A legtöbb ember azért fél a haláltól, mert azt rossznak tartja.
8. Epikuros ezt a félelmet egy meglepően józan gondolattal ellensúlyozta.
9. Híres mondása így hangzik: „A halál nem a mi dolgunk.”
10. Első pillantásra ez szinte pimasznak tűnik.
11. De a mögötte rejlő gondolat világos és következetes.
12. Minden jó és rossz – Epikuros szerint – az érzésen alapul.
13. Amit érzünk, az lehet jó vagy rossz számunkra.
14. A halál viszont éppen az összes érzés vége.
15. Ahol már nincs érzés, ott nincs sem fájdalom, sem szenvedés.
16. Amíg élünk, a halál nincs jelen.
17. És amikor a halál jelen van, mi már nem vagyunk ott.
18. Tehát soha nem találkozunk vele, mert folyamatosan elkerüljük egymást.
19. Miért – kérdezte Epikuros – kellene félni valamitől, amit soha nem fogunk megtapasztalni?
20. A haláltól való félelem tehát a semmitől való félelem.
21. E gondolat alátámasztására Epikuros a természettudományhoz fordult.
22. Átvette az atomizmust, a legkisebb részecskékről szóló tanítást.
23. Eszerint minden apró, oszthatatlan építőelemekből, az atomokból áll.
24. A lélek sem isteni szikra, hanem finom atomokból épül fel.
25. Amikor a test meghal, ezek az atomok felbomlanak és szétszóródnak.
26. Ezzel véget ér a lélek is, és vele együtt minden érzés.
27. Nincs tehát olyan túlvilág, ahol szenvedni lehetne.
28. Nincs alvilág, nincsenek büntetések, nincsenek örök gyötrelmek.
29. Ez a gondolat nagy vigaszt jelentett az ókori emberek számára.
30. Hiszen sokan kevésbé féltek a haláltól, mint a halál utáni borzalmaktól.
31. Epikuros elvette tőlük ezeket a borzalmakat azzal, hogy egyszerűen eltörölte a túlvilágot.
32. A római költő, Lukrécius később híressé tette ezeket a gondolatokat.
33. A dolgok természetéről szóló nagy tanítóversében versekben magyarázta el Epikuros tanítását.
34. Lukrécius meg akarta szabadítani az embereket a félelemtől, mintha az egy betegség lenne.
35. A félelmet a sötétséghez hasonlította, amely a gyermekeket a sötétben megrémíti.
36. Ahogy a nappali fény elűzi ezt a félelmet, úgy űzi el az értelem a haláltól való félelmet.
37. A második nagy félelem az istenekkel kapcsolatos volt.
38. Az emberek azt hitték, hogy az istenek mindenbe beleavatkoznak.
39. Betegségeket, viharokat és szerencsétlenségeket küldtek büntetésül.
40. Ilyen istenektől állandóan félni kellett, és aggodalommal kellett élni.
41. Epikuros nem tagadta az istenek létezését, de más helyet szánt nekik.
42. Számára az istenek teljesen boldogok voltak és minden gondtól mentesek.
43. Éppen ezért nem törődtek a világ apró dolgával.
44. Aki tökéletesen boldog, annak nincs oka mások ügyeibe beavatkozni.
45. Az istenek – így a kép – a világok nyugodt köztérében lakoznak.
46. Nem avatkoznak be, nem büntetnek és nem jutalmaznak.
47. Ezzel elvész az ok, hogy féljünk tőlük.
48. A betegség és a vihar nem isteni büntetés, hanem természetes folyamat.
49. A villám nem az ég haragja, hanem a természet egyik jelensége.
50. Így küzdött Epikuros a babona ellen a természeti magyarázattal.
51. Aki ismeri a dolgok okait, annak már nem kell félnie a démonoktól.
52. Így vált a filozófia a félelemtől való megszabadulássá.
53. Epikuros gyógymódját négy rövid mondatban foglalta össze, amelyeket tanítványai kívülről megtanultak.
54. „Az istenektől nem kell félni” – így szólt az első mondat.
55. „A halál nem érezhető” – így szólt a második.
56. „A jót könnyű elérni” – így szólt a harmadik.
57. A rosszat könnyű elviselni – így szólt a negyedik.
58. Aki magáévá teszi ezt a négy felismerést, annak a filozófia leveszi a legnagyobb terheket.
59. Ami marad, az a lelki béke, a felszabadult ember belső nyugalma.
60. Epikuros tehát nem az élvezetet tanította minden áron, hanem a félelemtől való gyógyulást.
(aufklappen)német
1. Zwei große Ängste rauben den Menschen ihre Ruhe, glaubte Epikur.
2. Die eine ist die Furcht vor dem Tod, die andere die Furcht vor den Göttern.
3. Solange diese Ängste bleiben, kann keine Seelenruhe entstehen.
4. Deshalb machte Epikur ihre Überwindung zum Herzstück seiner Lehre.
5. Er wollte zeigen, dass beide Ängste auf einem Irrtum beruhen.
6. Beginnen wir mit dem Tod, dem dunkelsten aller Schrecken.
7. Die meisten Menschen fürchten den Tod, weil sie ihn für ein Übel halten.
8. Epikur stellte dieser Furcht einen überraschend nüchternen Gedanken entgegen.
9. Sein berühmter Satz lautet: Der Tod geht uns nichts an.
10. Auf den ersten Blick klingt das fast frech.
11. Doch der Gedanke dahinter ist klar und folgerichtig.
12. Alles Gute und Schlechte, so Epikur, beruht auf Empfindung.
13. Was wir spüren, kann gut oder schlecht für uns sein.
14. Der Tod aber ist gerade das Ende aller Empfindung.
15. Wo keine Empfindung mehr ist, gibt es weder Schmerz noch Leid.
16. Solange wir leben, ist der Tod nicht da.
17. Und wenn der Tod da ist, sind wir nicht mehr da.
18. Wir begegnen ihm also niemals, denn wir verfehlen uns ständig.
19. Warum, fragte Epikur, sollte man etwas fürchten, das man nie erleben wird?
20. Die Furcht vor dem Tod ist demnach die Furcht vor einem Nichts.
21. Um diesen Gedanken zu stützen, griff Epikur zur Naturlehre.
22. Er übernahm den Atomismus, die Lehre von den kleinsten Teilchen.
23. Nach ihr besteht alles aus winzigen, unteilbaren Bausteinen, den Atomen.
24. Auch die Seele ist kein göttlicher Funke, sondern aus feinen Atomen gebaut.
25. Wenn der Körper stirbt, lösen sich diese Atome auf und zerstreuen sich.
26. Damit endet auch die Seele und mit ihr jedes Empfinden.
27. Es gibt also kein Weiterleben, in dem man leiden könnte.
28. Es gibt keine Unterwelt, keine Strafen, keine ewigen Qualen.
29. Diese Vorstellung war für die Menschen der Antike ein großer Trost.
30. Denn viele fürchteten weniger das Sterben als die Schrecken nach dem Tod.
31. Epikur nahm ihnen diese Schrecken, indem er das Jenseits einfach strich.
32. Der römische Dichter Lukrez machte diese Gedanken später berühmt.
33. In seinem großen Lehrgedicht über die Natur der Dinge erklärte er Epikurs Lehre in Versen.
34. Lukrez wollte die Menschen von der Angst befreien wie von einer Krankheit.
35. Er verglich die Furcht mit der Dunkelheit, die Kinder im Finstern schreckt.
36. So wie das Licht des Tages diese Angst vertreibt, so vertreibt die Vernunft die Furcht vor dem Tod.
37. Die zweite große Angst betraf die Götter.
38. Die Menschen glaubten, die Götter mischten sich überall ein.
39. Sie schickten Krankheit, Unwetter und Unglück als Strafe.
40. Vor solchen Göttern musste man sich ständig fürchten und in Sorge leben.
41. Epikur leugnete die Götter nicht, aber er gab ihnen einen anderen Platz.
42. Für ihn waren die Götter vollkommen glücklich und ganz ohne Sorgen.
43. Gerade deshalb kümmerten sie sich nicht um die kleinen Dinge der Welt.
44. Wer vollkommen selig ist, hat keinen Grund, sich in fremde Angelegenheiten zu mischen.
45. Die Götter wohnen, so das Bild, in den ruhigen Zwischenräumen der Welten.
46. Sie greifen nicht ein, sie strafen nicht und sie belohnen nicht.
47. Damit fällt der Grund weg, sich vor ihnen zu fürchten.
48. Krankheit und Unwetter sind keine göttlichen Strafen, sondern natürliche Vorgänge.
49. Ein Blitz ist kein Zorn vom Himmel, sondern ein Ereignis in der Natur.
50. Auf diese Weise bekämpfte Epikur den Aberglauben mit der Naturerklärung.
51. Wer die Ursachen der Dinge kennt, muss keine Dämonen mehr fürchten.
52. So wurde die Philosophie zu einer Befreiung von der Angst.
53. Epikur fasste sein Heilmittel in vier kurze Sätze, die seine Schüler auswendig lernten.
54. Die Götter sind nicht zu fürchten, hieß der erste Satz.
55. Der Tod ist nicht zu spüren, hieß der zweite.
56. Das Gute ist leicht zu erreichen, hieß der dritte.
57. Das Schlimme ist leicht zu ertragen, hieß der vierte.
58. Wer diese vier Einsichten verinnerlicht, dem nimmt die Philosophie die größten Lasten.
59. Was bleibt, ist der Seelenfrieden, die innere Ruhe des Befreiten.
60. Epikur lehrte also nicht den Genuss um jeden Preis, sondern die Heilung von der Furcht.
Szójegyzék – Vokabelliste
halálfélelem - Todesangst
babona - Aberglaube
vigasz - Trost
lelki béke - Seelenfrieden
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.