4.4.2 A filozófia és a vallás összeegyeztethetősége – Die Vereinbarkeit von Philosophie und Religion

1. Vannak, akik nehéz lelki helyzetbe kerülnek, amikor a hit és a tudás látszólag ellentmondásba kerül egymással.

2. Egyrészt ezek az emberek ragaszkodnak őseik vallásához.

3. Másrészt megismerkedtek a filozófiával és a tudományokkal, és meggyőzőnek tartják őket.

4. A két oldal között tépelődnek, és már nem tudják, melyikhez ragaszkodjanak.

5. Pontosan ilyen emberek számára írta Maimonides legfontosabb filozófiai művét.

6. Ez a mű a „A határozatlanok útmutatója” címet viseli.

7. A „határozatlan” szó itt annyit jelent, mint bizonytalan, ingadozó és szilárd támasz nélküli.

8. Maimonides azoknak akart segíteni, akik a Tóra iránti hit és a filozófusok gondolatai között ingadoztak.

9. A könyvnek olyan útmutatónak kellett lennie, amely ezeket a bizonytalan embereket átvezeti zavarukon.

10. A könyv célja a két nagy igazságforrás összeegyeztetése volt.

11. Az első forrás a kinyilatkoztatás, vagyis az Isten által adott szentírás.

12. A második forrás az értelem, vagyis az ember saját gondolkodása és kutatása.

13. Sok hívő attól tartott, hogy az értelem tönkretenné a hitet.

14. Sok filozófus viszont a hitet puszta babonának tartotta.

15. Maimonides azonban meg volt győződve arról, hogy a kinyilatkoztatás és az értelem összeegyeztethetők.

16. Maimonides szerint mindkét forrás ugyanattól az Istentől származik, aki egyszerre adta a Tórát és teremtette az értelmet.

17. A kettő közötti ellentmondás ezért csak látszólagos lehet.

18. A gondolkodó feladata éppen abban áll, hogy ezt a látszatot feloldja.

19. Maimonides különös nehézséget látott abban a kérdésben, hogy az ember hogyan beszélhet Istenről.

20. Az emberek hajlamosak Istenre úgy gondolni, mint egy nagyon nagy és hatalmas lényre.

21. Akaratot, tudást, sőt érzéseket is tulajdonítanak Istennek, hasonlóan az emberhez.

22. Maimonides ezt a felfogást veszélyesnek, sőt tévesnek tartotta.

23. Hiszen Maimonides tanítása szerint Isten teljesen más, mint bármi, amit az ember ismer.

24. Isten nem hasonlítható össze a világ egyetlen dolgával sem, és nem mérhető egyetlen emberi mércével sem.

25. Ezért valójában egyáltalán nem lehet megmondani, mi is Isten.

26. Csak azt lehet mondani, mi nem Isten.

27. Ezt a sajátos módot, ahogyan Istenről beszélünk, negatív teológiának nevezik.

28. A „negatív” szó itt tagadást jelent, vagyis a „nem” szóval jellemezhető.

29. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy Isten jó, a negatív teológia azt mondja, hogy Isten nem gonosz és nem tökéletlen.

30. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy Isten él, a negatív teológia azt mondja, hogy Isten nem halott és nem erőtlen.

31. Így közelíthetünk Istenhez anélkül, hogy túl szűk képbe szorítanánk őt.

32. Hiszen minden kép és minden hasonlat kisebbé tenné Istent, mint amilyen valójában.

33. Ebből a gondolatból következik egy kép nélküli Istenkép.

34. Istent nem szabad szakállas öregemberként vagy trónon ülő kirácként ábrázolni.

35. A judaizmusban egyébként is szigorúan tilos képet alkotni Istenről.

36. Maimonides mély filozófiai indoklást adott ennek az ősi tilalomnak.

37. Aki Istent egy képre szorítja, összetéveszti a teremtményt a Teremtővel.

38. Az igazi jámborság ezért azt jelenti, hogy elismerjük Isten titkát, és nem próbáljuk feloldani.

39. Itt Maimonides szigorú gondolkodása találkozik a misztika csendes tapasztalatával.

40. Mindkettő érzékeli, hogy a Legfőbb meghaladja a nyelv határait.

41. Maimonides azonban mindig is világos és józan gondolkodó maradt.

42. Maimonides nem akarta az érzelemmel felváltani a hitet, hanem a megértéssel megerősíteni azt.

43. A „A bizonytalanok útmutatója” a középkor egyik leghíresebb könyvévé vált.

44. Eleinte ez a mű elsősorban a zsidó közösségeken belül fejtett ki hatást.

45. Hamarosan azonban a „A bizonytalanok útmutatója” című művet latinra fordították, így az egész tudós világ számára hozzáférhetővé vált.

46. Így Maimonides gondolatai eljutottak az európai keresztény tudósokhoz is.

47. Ezek a keresztény tudósok akkoriban az első egyetemeken az úgynevezett skolasztikával foglalkoztak.

48. A skolasztika egy nagy kísérlet volt arra, hogy a keresztény hitet az ésszerűséggel összhangba hozzák.

49. A skolasztikus gondolkodók ugyanazzal a problémával szembesültek, mint Maimonides.

50. Ők is azt a kérdést tették fel, hogyan lehet összeegyeztetni a kinyilatkoztatást Arisztotelész filozófiájával.

51. Ezért a skolasztikus tudósok nagy figyelemmel olvasták Maimonides írásait.

52. A jelentős keresztény gondolkodó, Aquinói Szent Tamás tisztelettel emlegette Maimonidest, és átvette néhány gondolatát.

53. Így egy zsidó tudós a keresztény tudomány számára is tanítóvá vált.

54. Ezzel megmutatkozik a nagy vallások közötti meglepő kapcsolat.

55. A középkori zsidó, iszlám és keresztény gondolkodók ugyanazon a kérdésen dolgoztak, és tanultak egymástól.

56. A közös kérdés mindig az volt, hogy a hit és az értelem hogyan tudnak egyesülni az emberben.

57. Maimonides olyan választ adott erre a kérdésre, amelynek hatása a mai napig érezhető.

58. Maimonides válasza szerint a tiszta értelem nem a hit ellensége, hanem annak hű szolgája.

59. Aki bátran gondolkodik és egyúttal alázatosan hisz, Maimonides szerint egyik oldalt sem árulja el.

60. Az értelem és a kinyilatkoztatás ezen összeegyeztetése révén a zsidó filozófia a középkor egyik legfényesebb csillaga.

1. Manche Menschen geraten in eine schwierige innere Lage, wenn Glaube und Wissen scheinbar in Streit geraten.

2. Auf der einen Seite halten diese Menschen an der Religion ihrer Vorfahren fest.

3. Auf der anderen Seite haben sie die Philosophie und die Wissenschaft kennengelernt und finden diese überzeugend.

4. Zwischen beiden Seiten fühlen sie sich hin- und hergerissen und wissen nicht mehr, woran sie sich halten sollen.

5. Genau für solche Menschen schrieb Maimonides sein wichtigstes philosophisches Werk.

6. Dieses Werk trägt den Titel "Führer der Unschlüssigen".

7. Das Wort unschlüssig bedeutet hier so viel wie unsicher, schwankend und ohne festen Halt.

8. Maimonides wollte denen helfen, die zwischen dem Glauben an die Tora und den Gedanken der Philosophen schwankten.

9. Das Buch sollte ein Führer sein, der diese unsicheren Menschen durch ihre Verwirrung hindurchführt.

10. Das Ziel des Buches war die Versöhnung von zwei großen Quellen der Wahrheit.

11. Die erste Quelle ist die Offenbarung, also das von Gott gegebene Wort der heiligen Schrift.

12. Die zweite Quelle ist die Vernunft, also das eigene Denken und Forschen des Menschen.

13. Viele Gläubige fürchteten, dass die Vernunft den Glauben zerstören würde.

14. Viele Philosophen wiederum hielten den Glauben für reinen Aberglauben.

15. Maimonides aber war überzeugt, dass Offenbarung und Vernunft zusammenpassen.

16. Beide Quellen stammten für Maimonides von demselben Gott, der zugleich die Tora gegeben und den Verstand geschaffen hat.

17. Ein Widerspruch zwischen beiden könne darum nur ein scheinbarer Widerspruch sein.

18. Die Aufgabe des Denkers bestehe gerade darin, diesen Schein aufzulösen.

19. Eine besondere Schwierigkeit sah Maimonides in der Frage, wie der Mensch über Gott sprechen kann.

20. Die Menschen neigen dazu, sich Gott wie ein sehr großes und mächtiges Wesen vorzustellen.

21. Sie schreiben Gott einen Willen, ein Wissen und sogar Gefühle zu, ähnlich wie bei einem Menschen.

22. Maimonides hielt diese Vorstellung für gefährlich und sogar für falsch.

23. Denn Gott ist nach der Lehre des Maimonides vollkommen anders als alles, was der Mensch kennt.

24. Gott lässt sich mit keinem Ding der Welt vergleichen und mit keinem menschlichen Maßstab messen.

25. Deshalb könne man eigentlich gar nicht sagen, was Gott ist.

26. Man könne nur sagen, was Gott nicht ist.

27. Diese besondere Art, über Gott zu reden, nennt man negative Theologie.

28. Das Wort negativ bedeutet hier verneinend, also durch das Wörtchen nicht gekennzeichnet.

29. Statt zu sagen, dass Gott gut ist, sagt die negative Theologie, dass Gott nicht böse und nicht unvollkommen ist.

30. Statt zu sagen, dass Gott lebt, sagt die negative Theologie, dass Gott nicht tot und nicht ohne Kraft ist.

31. Auf diese Weise nähert man sich Gott, ohne ihn in ein zu enges Bild zu pressen.

32. Denn jedes Bild und jeder Vergleich würde Gott kleiner machen, als er in Wahrheit ist.

33. Aus diesem Gedanken folgt ein Gottesbild ohne Bild.

34. Gott darf nicht als alter Mann mit Bart oder als König auf einem Thron vorgestellt werden.

35. Im Judentum ist es ohnehin streng verboten, sich ein Bild von Gott zu machen.

36. Maimonides gab diesem alten Verbot eine tiefe philosophische Begründung.

37. Wer Gott in ein Bild fasst, verwechselt das Geschöpf mit dem Schöpfer.

38. Wahre Frömmigkeit bedeutet darum, das Geheimnis Gottes anzuerkennen und nicht aufzulösen.

39. Hier berührt sich das strenge Denken des Maimonides mit der stillen Erfahrung der Mystik.

40. Beide spüren, dass das Höchste sich der Sprache entzieht.

41. Doch Maimonides blieb dabei stets ein klarer und nüchterner Denker.

42. Maimonides wollte den Glauben nicht durch Gefühl ersetzen, sondern durch Einsicht stärken.

43. Der "Führer der Unschlüssigen" wurde zu einem der berühmtesten Bücher des Mittelalters.

44. Zunächst wirkte dieses Werk vor allem innerhalb der jüdischen Gemeinden.

45. Bald aber wurde der "Führer der Unschlüssigen" ins Lateinische übersetzt und so der ganzen gelehrten Welt zugänglich.

46. Auf diesem Weg erreichten die Gedanken des Maimonides auch die christlichen Gelehrten Europas.

47. Diese christlichen Gelehrten arbeiteten damals an den ersten Universitäten in der sogenannten Scholastik.

48. Die Scholastik war der große Versuch, den christlichen Glauben mit der Vernunft zu ordnen.

49. Die scholastischen Denker standen vor demselben Problem wie Maimonides.

50. Auch die scholastischen Denker fragten, wie man die Offenbarung mit der Philosophie des Aristoteles verbinden kann.

51. Darum lasen die scholastischen Gelehrten die Schriften des Maimonides mit großer Aufmerksamkeit.

52. Der bedeutende christliche Denker Thomas von Aquin nannte Maimonides achtungsvoll und übernahm manche seiner Überlegungen.

53. So wurde ein jüdischer Gelehrter zu einem Lehrer auch für die christliche Wissenschaft.

54. Damit zeigt sich eine erstaunliche Verbindung zwischen den großen Religionen.

55. Jüdische, islamische und christliche Denker des Mittelalters arbeiteten an derselben Frage und lernten voneinander.

56. Die gemeinsame Frage lautete immer wieder, wie Glaube und Vernunft im Menschen zusammenfinden können.

57. Maimonides gab auf diese Frage eine Antwort, die bis heute nachwirkt.

58. Die Antwort des Maimonides lautet, dass ein klarer Verstand kein Feind des Glaubens ist, sondern dessen treuer Diener.

59. Wer mutig denkt und zugleich demütig glaubt, verrät nach Maimonides keine der beiden Seiten.

60. Mit dieser Versöhnung von Vernunft und Offenbarung gehört die jüdische Philosophie zu den hellsten Lichtern des Mittelalters.