4.4.1 Törvény, hit és értelem – Gesetz, Glaube und Vernunft

1. Számos évszázadon át a zsidó nép szétszórtan élt számos országban, saját birodalom és saját hatalom nélkül.

2. De egy kincs mindenhová elkísérte a zsidó közösségeket: egy szent könyv, a Tóra.

3. A Tóra Mózes öt könyvét foglalja magában, és a judaizmusban Isten szavának, valamint az egész élet alapjának számít.

4. A Tórában nemcsak a világ teremtésének története szerepel, hanem egy átfogó törvény is.

5. Ez a törvény szabályozza az ember és Isten közötti kapcsolatot, valamint az emberek közötti viszonyokat.

6. A „törvény” szó hallatán azonban nem szabad csak a tilalmakra és a büntetésekre gondolni.

7. A zsidó törvény, héberül halacha, elsősorban azt az utat írja le, amelyet az embernek be kell járnia.

8. A zsidó hagyomány szerint a Tórában 613 egyedi parancsolat található, amelyek közül egyesek cselekvést írnak elő, mások pedig cselekvést tiltanak.

9. Az ilyen parancsolatok az imádkozásra, az étkezésre, a pihenőnapra, a szegényekkel való bánásmódra és még sok más területre vonatkoznak.

10. Hosszú ideig e parancsolatok betartása jelentette a vallási élet valódi középpontját.

11. De előbb-utóbb minden gondolkodó ember előtt felmerül egy nehéz kérdés.

12. Ez a kérdés a következő: Egyszerűen be kell tartani a parancsolatokat, vagy megkérdezhetjük a parancsolatok értelmét is?

13. Pontosan ezen a ponton kezdődik a zsidó filozófia.

14. A zsidó filozófia az ész eszközeivel igyekszik megérteni a Tóra iránti hitet.

15. A zsidó filozófia azt akarja megmutatni, hogy a hit és a gondolkodás nem feltétlenül ellenségek, hanem összeillhetnek.

16. E törekvés legnagyobb alakja egy Maimonides nevű tudós volt.

17. Maimonides 1138-ban született a spanyol Córdoba városában, amely akkoriban iszlám uralom alatt állt.

18. Teljes neve Mose ben Maimon volt, de Európában a görög hangzású Maimonides név terjedt el.

19. Vallási üldözés miatt Maimonides családjának el kellett menekülnie Spanyolországból, és végül Egyiptomban telepedtek le.

20. Egyiptomban Maimonides az uralkodó udvarában orvosként dolgozott, és egyben a zsidó közösség elismert tanítója is volt.

21. Maimonides nemcsak a zsidó hagyományt ismerte, hanem a görög filozófusok írásait is, elsősorban Arisztotelész műveit.

22. A vallási és filozófiai tudás ezen ritka ötvözete Maimonides-t két világ közötti hídépítővé tette.

23. Egyrészt ott állt a hit világa a Tórával és a parancsolatokkal.

24. Másrészt ott állt az ész világa a logikával és a görögök természetmagyarázatával.

25. Maimonides meg volt győződve arról, hogy mindkét világ végső soron ugyanazt az igazságot célozza meg.

26. Maimonides számára a Tóra törvénye soha nem állhatott valódi ellentétben az ésszel.

27. Ha a Tóra valamely mondata ellentmondónak tűnt az észnek, akkor Maimonides szerint a probléma az olvasó megértésében rejlett.

28. Ilyen esetekben a kérdéses részt nem szó szerint, hanem képletesen kell értelmezni.

29. Ezt a módszert, amellyel egy szent írást mélyebben értelmeznek, a Szentírás értelmezésének nevezik.

30. Híres példa erre a Tórában szereplő Isten kezéről vagy Isten szeméről szóló beszéd.

31. Maimonides kifejtette, hogy Istennek természetesen nincs teste és nincs keze.

32. Az ilyen képek csupán egyszerű nyelvi eszközök, hogy a műveletlen emberek is megérthessenek valamit Istenről.

33. Aki azonban mélyebben gondolkodik, annak a kép mögött fel kell ismernie a szellemi jelentést.

34. Maimonides így mentette meg a Tóra iránti hitet anélkül, hogy elárulta volna az ésszerűséget.

35. Maimonides számára a hit és az ésszerűség két útnak tűnt, amelyek ugyanahhoz a csúcshoz vezetnek.

36. Maimonides a parancsolatokat sem tekintette értelmetlen utasításoknak.

37. Minden parancsolatnak inkább van ésszerű célja, még ha ez a cél nem is mindig azonnal látható.

38. Sok parancsolat a test egészségét szolgálta, mások a társadalmi rendet, megint mások pedig a lélek formálását.

39. Például bizonyos ételek tilalmát Maimonides a káros táplálék elleni védelemnek tekintette.

40. A szegények megsegítésére vonatkozó parancsolatok a közösség békéjét és igazságosságát szolgálták.

41. Így a törvény Maimonides számára az ésszerűség és az erkölcs nagy iskolájává vált.

42. Itt nyilvánul meg a zsidó etika lényege.

43. Az etika az ember jó és helyes cselekedeteiről szóló tan.

44. A judaizmusban a jó cselekedet szorosan összefügg a törvény iránti engedelmességgel.

45. Az igazi engedelmesség azonban nem vak alávetést jelent, hanem megértő közreműködést.

46. Az embernek nem csupán azért kell jót cselekednie, mert azt parancsolják neki, hanem azért, mert azt jónak ismeri fel.

47. Ezzel a zsidó filozófia összekapcsolja az Istenbe vetett hitet a gondolkodó ember felelősségével.

48. Ez a kapcsolat meghatározza a vallás és a gondolkodás egész viszonyát a judaizmusban.

49. A judaizmusban a szent szövegek tanulmányozása és az azokról való elmélkedés önmagában is az istentisztelet egyik formájának számít.

50. Aki tanulmányoz és elmélkedik, nem kevésbé tiszteli Istent, mint aki imádkozik.

51. Ezért alakult ki a zsidó közösségekben a tanulás és a helyes értelmezésről való vitatkozás erős kultúrája.

52. A tanházakban a hagyomány minden mondatát megfordították, megkérdőjelezték és ellenérvekkel vizsgálták.

53. Ez az szellemi élénkség sok évszázadon át ébren tartotta a gondolkodást.

54. Így a zsidóságban nem alakult ki ellentét a jámbor hit és az éles elme között.

55. Sőt, az éles elmét Isten ajándékának tekintették, amelyet éppen a hitben kell felhasználni.

56. Maimonides ezt a hozzáállást egy világos meggyőződésben foglalta össze.

57. Ez a meggyőződés szerint az igazságnak csak egy van, függetlenül attól, hogy a Tórából vagy az ésszerűségből származik-e.

58. Az a személy, aki a Tórát tanulmányozza és egyúttal a világot is kutatja, ennek megfelelően mindig ugyanazt az igazságot keresi.

59. Ezzel az elképzeléssel Maimonides lefektette leghíresebb művének alapjait, amely a hit és az értelem összeegyeztethetőségéről szól.

60. Ez a mű és hatása az egész nyugati világra a következő fejezet témáját képezi.

1. Über viele Jahrhunderte lebte das jüdische Volk verstreut in vielen Ländern, ohne ein eigenes Reich und ohne eigene Macht.

2. Doch ein Besitz begleitete die jüdischen Gemeinden überallhin: ein heiliges Buch, die Tora.

3. Die Tora umfasst die fünf Bücher Mose und gilt im Judentum als Wort Gottes und als Grundlage des ganzen Lebens.

4. In der Tora steht nicht nur eine Erzählung von der Erschaffung der Welt, sondern auch ein umfangreiches Gesetz.

5. Dieses Gesetz regelt das Verhältnis des Menschen zu Gott und das Verhältnis der Menschen untereinander.

6. Aus dem Wort Gesetz darf man aber nicht nur an Verbote und Strafen denken.

7. Das jüdische Gesetz, auf Hebräisch Halacha genannt, beschreibt vor allem einen Weg, den ein Mensch gehen soll.

8. Die jüdische Überlieferung zählt in der Tora 613 einzelne Gebote, von denen einige Handlungen fordern und andere Handlungen verbieten.

9. Solche Gebote betreffen das Beten, das Essen, den Ruhetag, den Umgang mit den Armen und viele weitere Bereiche.

10. Lange Zeit galt die Befolgung dieser Gebote als das eigentliche Zentrum des religiösen Lebens.

11. Doch früher oder später stellt sich jedem nachdenklichen Menschen eine schwierige Frage.

12. Diese Frage lautet: Soll man die Gebote einfach befolgen, oder darf man auch nach dem Sinn der Gebote fragen?

13. Genau an dieser Stelle beginnt die jüdische Philosophie.

14. Die jüdische Philosophie versucht, den Glauben an die Tora mit den Mitteln der Vernunft zu verstehen.

15. Die jüdische Philosophie will zeigen, dass Glaube und Denken keine Feinde sein müssen, sondern zusammengehören können.

16. Die größte Gestalt dieser Bemühung war ein Gelehrter namens Maimonides.

17. Maimonides wurde im Jahr 1138 in der spanischen Stadt Córdoba geboren, die damals unter islamischer Herrschaft stand.

18. Der vollständige Name lautete Mose ben Maimon, doch in Europa setzte sich der griechisch klingende Name Maimonides durch.

19. Wegen religiöser Verfolgung musste die Familie des Maimonides aus Spanien fliehen und ließ sich schließlich in Ägypten nieder.

20. In Ägypten arbeitete Maimonides als Arzt am Hof des Herrschers und war zugleich ein angesehener Lehrer der jüdischen Gemeinde.

21. Maimonides beherrschte nicht nur die jüdische Überlieferung, sondern kannte auch die Schriften der griechischen Philosophen, vor allem die des Aristoteles.

22. Diese seltene Verbindung von religiösem und philosophischem Wissen machte Maimonides zu einem Brückenbauer zwischen zwei Welten.

23. Auf der einen Seite stand die Welt des Glaubens mit der Tora und den Geboten.

24. Auf der anderen Seite stand die Welt der Vernunft mit der Logik und der Naturerklärung der Griechen.

25. Maimonides war überzeugt, dass beide Welten letztlich auf dieselbe Wahrheit zielen.

26. Für Maimonides konnte das Gesetz der Tora der Vernunft niemals wirklich widersprechen.

27. Wenn ein Satz der Tora der Vernunft zu widersprechen schien, dann lag das Problem aus Sicht des Maimonides beim Verständnis des Lesers.

28. In solchen Fällen müsse man die fragliche Stelle nicht wörtlich, sondern bildlich auslegen.

29. Diese Art, eine heilige Schrift tiefer zu deuten, nennt man Auslegung der Schrift.

30. Ein berühmtes Beispiel ist die Rede von der Hand Gottes oder vom Auge Gottes in der Tora.

31. Maimonides erklärte, dass Gott natürlich keinen Körper und keine Hand habe.

32. Solche Bilder seien nur eine einfache Sprache, damit auch ungebildete Menschen etwas über Gott verstehen könnten.

33. Wer jedoch tiefer denke, müsse hinter dem Bild den geistigen Sinn erkennen.

34. Auf diese Weise rettete Maimonides den Glauben an die Tora, ohne die Vernunft zu verraten.

35. Glaube und Vernunft erschienen Maimonides wie zwei Wege, die zum selben Gipfel führen.

36. Auch die Gebote selbst betrachtete Maimonides nicht als sinnlose Befehle.

37. Jedes Gebot habe vielmehr einen vernünftigen Zweck, auch wenn dieser Zweck nicht immer sofort sichtbar sei.

38. Viele Gebote dienten der Gesundheit des Körpers, andere der Ordnung der Gesellschaft und wieder andere der Bildung der Seele.

39. Das Verbot bestimmter Speisen zum Beispiel sah Maimonides als Schutz vor schädlicher Nahrung.

40. Die Gebote zur Hilfe für die Armen dienten dem Frieden und der Gerechtigkeit in der Gemeinschaft.

41. So wurde das Gesetz für Maimonides zu einer großen Schule der Vernunft und der Sittlichkeit.

42. Hier zeigt sich das Herzstück der jüdischen Ethik.

43. Ethik ist die Lehre vom guten und richtigen Handeln des Menschen.

44. Im Judentum ist das gute Handeln eng mit dem Gehorsam gegenüber dem Gesetz verbunden.

45. Doch echter Gehorsam bedeutet nicht blinde Unterwerfung, sondern ein verstehendes Mittun.

46. Der Mensch soll das Gute nicht nur tun, weil es befohlen ist, sondern weil er es als gut erkennt.

47. Damit verbindet die jüdische Philosophie den Glauben an Gott mit der Verantwortung des denkenden Menschen.

48. Diese Verbindung prägt das ganze Verhältnis von Religion und Denken im Judentum.

49. Im Judentum gilt das Lernen und Nachdenken über die heiligen Texte selbst als eine Form des Gottesdienstes.

50. Wer studiert und nachdenkt, ehrt Gott nicht weniger als jemand, der betet.

51. Daher entstand in den jüdischen Gemeinden eine starke Kultur des Lernens und des Streitens über die richtige Auslegung.

52. In den Lehrhäusern wurde jeder Satz der Überlieferung gewendet, befragt und mit Gegengründen geprüft.

53. Diese geistige Lebendigkeit hielt das Denken über viele Jahrhunderte wach.

54. So entstand im Judentum kein Gegensatz zwischen frommem Glauben und scharfem Verstand.

55. Vielmehr galt der scharfe Verstand als ein Geschenk Gottes, das man gerade im Glauben gebrauchen soll.

56. Maimonides fasste diese Haltung in einer klaren Überzeugung zusammen.

57. Diese Überzeugung lautet, dass die Wahrheit nur eine ist, ob sie nun aus der Tora oder aus der Vernunft kommt.

58. Ein Mensch, der die Tora studiert und zugleich die Welt erforscht, sucht demnach immer dieselbe Wahrheit.

59. Mit dieser Idee legte Maimonides den Grund für sein bekanntestes Werk über die Vereinbarkeit von Glaube und Vernunft.

60. Dieses Werk und seine Wirkung auf das gesamte Abendland bilden das Thema des folgenden Kapitels.