4.5.1 Az isteni közvetlen megtapasztalása – Die unmittelbare Erfahrung des Göttlichen

1. Minden misztika középpontjában egyetlen nagy remény áll: az isteni közvetlen megtapasztalása.

2. A „közvetlen” szó azt jelenti, hogy az ember mindenféle közvetítő nélkül találkozik az isteni valósággal.

3. A hagyományos hit tanításokra, szent könyvekre és a papok szavaira támaszkodik.

4. A misztika ezzel szemben nem csupán igaznak akarja tekinteni Istent, hanem közvetlenül érezni is akarja Őt.

5. Ezt a közvetlen találkozást sok misztikus „látásnak” nevezte, vagyis Isten belső meglátásának.

6. A látás nem a test szemével való látás, hanem a lélek szemével való látás.

7. A misztikusok arról számolnak be, hogy ilyen pillanatokban minden kétség eltűnik, és csak a bizonyosság marad.

8. E tapasztalat legfőbb célja az Istennel való egyesülés.

9. Ebben az egyesülésben az ember egy pillanatra eggyé válik Istennel.

10. Úgy tűnik, hogy ekkor eltűnik a határ a saját én és az Istenség között.

11. Sok misztikus ezt az egységet ahhoz a csepphez hasonlítja, amely feloldódik a hatalmas tengerben.

12. Más misztikusok a nagy tűzbe visszahulló szikráról beszélnek.

13. Az ilyen képek arra hivatottak utalni, amit józan fogalmakkal alig lehet kifejezni.

14. A misztikus élmény egyik híres példája Hildegard von Bingen apátnő.

15. Hildegard von Bingen a 12. században élt egy kolostorban a mai Németország területén.

16. Saját beszámolója szerint Hildegard már gyermekkorában is látott egy titokzatos belső fényt.

17. Ezt a fényt Hildegard „élő ragyogásnak” vagy „az élő fény árnyékának” nevezte.

18. Látomásaiban Hildegard csodálatos képeket látott Istenről, a teremtésről és az emberről.

19. Hildegard sokáig hallgatott ezekről az élményekről, attól tartva, hogy zavartnak tartanák.

20. Csak hosszú habozás után kezdte el Hildegard leírni látomásait, és értelmeztetni azokat.

21. Hildegard írásai még a pápát is lenyűgözték, aki hitelesnek ismerte el beszámolóit.

22. Hildegard egyszerre volt gyógyító, zeneszerző és kora hatalmasságainak tanácsadója.

23. Hildegard példája azt mutatja, hogy a misztikus élmény és a cselekvésorientált élet nem zárják ki egymást.

24. A belső élményt sok misztikus „megvilágosodásnak” is nevezte.

25. A megvilágosodás egy hirtelen pillanatot jelent, amikor a lelket áthatja egy szellemi fény.

26. Ebben a pillanatban az ember úgy tűnik, hogy megérti egy olyan igazságot, amely korábban rejtve volt előle.

27. A megvilágosodást nem lehet kikényszeríteni, hanem meg nem érdemelt ajándékként éljük meg.

28. A misztikusok véleménye szerint az ilyen élményekhez vezető út befelé vezet.

29. Ezt a befelé fordulást belsősségnek nevezik.

30. Nem a világ külső zajaiban, hanem a saját szív csendjében találjuk meg Istent.

31. Augustinus, az egyházatya már korán röviden megfogalmazta ezt a gondolatot: Isten mélyebben lakozik az emberben, mint az ember önmaga.

32. Hogy eljussanak ehhez a belső mélységhez, a misztikusok imádkozásban, csendben és összpontosításban gyakorlakoztak.

33. A misztikusok megpróbálták megnyugtatni a folyamatos gondolatokat és vágyakat.

34. A misztikusok úgy hitték, hogy csak ebben a nyugalomban nyílhat meg a lélek az isteni felé.

35. Ennek fontos előfeltétele az odaadás volt.

36. Az odaadás azt jelenti, hogy elengedjük saját akaratunkat, és teljes mértékben Istenre bízzuk magunkat.

37. Az ember abbahagyja, hogy saját magát helyezze a középpontba, és teljes mértékben megnyílik a Magasabbnak.

38. Ebben a hozzáállásban a mély alázat és a nagy bizalom ötvöződik.

39. A misztikában azonban mindenek felett egy szó áll: az Isten iránti szeretet.

40. A legtöbb misztikus számára nem a tudás, hanem a szeretet az út az egyesüléshez.

41. A misztikusok számára a szeretet az az erő, amely az embert és Istent a legszorosabban összeköti.

42. Sok misztikus a szerelmesek nyelvén írja le kapcsolatát Istennel.

43. A misztikusok vágyakozásról, eljegyzésről és a szívek mély egyesüléséről beszélnek.

44. Ezek a merész képek gyakran idegennek tűntek az iskolák józan tudósai számára.

45. A misztikusok számára azonban éppen ezek a képek fejezték ki legjobban tapasztalataik melegségét.

46. A misztikus szeretet nem vár viszonzást, és nem reméli a jutalmat.

47. Ez a szeretet Istent önmagáért szereti, nem a büntetéstől való félelemből.

48. Legmagasabb pillanatában ez a szeretet az egész embert átalakítja.

49. Aki így tapasztalta meg Istent, megváltozva tér vissza a mindennapokba.

50. Az ilyen élmények után a világ a misztikus számára gyakran fényesebbnek és értelmesebbnek tűnik, mint korábban.

51. Ugyanakkor mély fájdalom marad, mert az egyesülés csak rövid pillanatokig tart.

52. A misztikusok ezeket a pillanatokat ritkának és értékesnek nevezik, akárcsak egy villanást az égen.

53. Életük legnagyobb részét a misztikusok is türelmes várakozással és kereséssel töltik.

54. Éppen ez a keresés ad azonban irányt és támaszt létüknek.

55. A közvetlen istenélmény nem bizonyítható, és kívülről sem ellenőrizhető.

56. Maguknak a misztikusoknak azonban ez az élmény biztosabb, mint bármi más az életben.

57. Ebből a bizonyosságból sok misztikus figyelemre méltó belső szabadságot merített.

58. Sem a gúny, sem az üldöztetés nem tudta eltéríteni a misztikusokat tapasztalatuktól.

59. Az isteni közvetlen megtapasztalása így marad minden misztika magja és szíve.

60. Ez a tapasztalat az a titokzatos pont, ahol az ember úgy érzi, hogy egészen közel kerül a Legfőbbhez.

1. Im Mittelpunkt aller Mystik steht eine einzige große Hoffnung: die unmittelbare Erfahrung des Göttlichen.

2. Das Wort „unmittelbar" bedeutet, dass der Mensch dem Göttlichen ohne jeden Umweg begegnet.

3. Der gewöhnliche Glaube stützt sich auf Lehren, heilige Bücher und die Worte der Priester.

4. Die Mystik dagegen möchte Gott nicht nur für wahr halten, sondern Gott unmittelbar spüren.

5. Diese unmittelbare Begegnung nannten viele Mystiker die „Schau", also das innere Sehen Gottes.

6. Die Schau ist kein Sehen mit den Augen des Körpers, sondern ein Sehen mit den Augen der Seele.

7. Mystiker berichten, dass in solchen Augenblicken alle Zweifel verschwinden und nur noch Gewissheit bleibt.

8. Das höchste Ziel dieser Erfahrung ist die Vereinigung mit dem Göttlichen.

9. In dieser Vereinigung erlebt der Mensch sich für einen Augenblick als eins mit Gott.

10. Die Grenze zwischen dem eigenen Selbst und dem Göttlichen scheint dabei zu verschwinden.

11. Viele Mystiker vergleichen diese Einheit mit dem Tropfen, der im weiten Meer aufgeht.

12. Andere Mystiker sprechen vom Funken, der zurück in das große Feuer fällt.

13. Solche Bilder sollen andeuten, was sich mit nüchternen Begriffen kaum sagen lässt.

14. Ein berühmtes Beispiel für die mystische Erfahrung ist die Äbtissin Hildegard von Bingen.

15. Hildegard von Bingen lebte im zwölften Jahrhundert in einem Kloster im heutigen Deutschland.

16. Schon als Kind sah Hildegard nach eigenem Bericht ein geheimnisvolles inneres Licht.

17. Dieses Licht nannte Hildegard den „lebendigen Glanz" oder den „Schatten des lebendigen Lichtes".

18. In ihren Visionen erblickte Hildegard großartige Bilder von Gott, von der Schöpfung und vom Menschen.

19. Lange schwieg Hildegard über diese Erlebnisse, aus Furcht, man könne sie für verwirrt halten.

20. Erst nach langem Zögern begann Hildegard, ihre Visionen aufzuschreiben und deuten zu lassen.

21. Die Schriften Hildegards beeindruckten sogar den Papst, der ihre Berichte als echt anerkannte.

22. Hildegard war zugleich Heilkundige, Komponistin und Beraterin mächtiger Menschen ihrer Zeit.

23. Das Beispiel Hildegards zeigt, dass mystische Erfahrung und tatkräftiges Leben sich nicht ausschließen.

24. Das innere Erlebnis nannten viele Mystiker auch „Erleuchtung".

25. Erleuchtung meint einen plötzlichen Augenblick, in dem die Seele von einem geistigen Licht durchdrungen wird.

26. In diesem Augenblick scheint der Mensch eine Wahrheit zu erfassen, die ihm vorher verborgen war.

27. Die Erleuchtung lässt sich nicht erzwingen, sondern wird als unverdientes Geschenk erfahren.

28. Der Weg zu solchen Erfahrungen führt nach Ansicht der Mystiker nach innen.

29. Diese Hinwendung nach innen bezeichnet man als Innerlichkeit.

30. Nicht im äußeren Lärm der Welt, sondern in der Stille des eigenen Herzens wird Gott gefunden.

31. Der Kirchenvater Augustinus brachte diesen Gedanken früh auf den Punkt: Gott wohne tiefer im Menschen als der Mensch sich selbst.

32. Um diese innere Tiefe zu erreichen, übten Mystiker sich in Gebet, Stille und Sammlung.

33. Die Mystiker versuchten, die ständigen Gedanken und Wünsche zur Ruhe zu bringen.

34. Erst in dieser Ruhe, so glaubten die Mystiker, könne die Seele für das Göttliche offen werden.

35. Eine wichtige Voraussetzung dafür war die Hingabe.

36. Hingabe bedeutet, den eigenen Willen loszulassen und sich Gott vollständig zu überlassen.

37. Der Mensch hört auf, sich selbst in den Mittelpunkt zu stellen, und öffnet sich ganz dem Höheren.

38. In dieser Haltung verbindet sich tiefe Demut mit großem Vertrauen.

39. Über allem aber steht in der Mystik ein Wort: die Liebe zu Gott.

40. Für die meisten Mystiker ist nicht das Wissen, sondern die Liebe der Weg zur Vereinigung.

41. Die Liebe gilt den Mystikern als die Kraft, die Mensch und Gott am engsten verbindet.

42. Viele Mystiker beschreiben ihr Verhältnis zu Gott in der Sprache der Liebenden.

43. Die Mystiker sprechen von Sehnsucht, von Verlobung und von einer innigen Vereinigung der Herzen.

44. Diese kühnen Bilder wirkten oft fremd auf die nüchternen Gelehrten der Schulen.

45. Doch für die Mystiker drückten gerade diese Bilder die Wärme ihrer Erfahrung am besten aus.

46. Die mystische Liebe verlangt keine Gegenleistung und hofft nicht auf Belohnung.

47. Diese Liebe liebt Gott um Gottes selbst willen, nicht aus Furcht vor Strafe.

48. In ihrem höchsten Augenblick verwandelt diese Liebe den ganzen Menschen.

49. Wer Gott so erfahren hat, kehrt verändert in den Alltag zurück.

50. Die Welt erscheint dem Mystiker nach solchen Erfahrungen oft heller und sinnvoller als zuvor.

51. Zugleich bleibt ein tiefer Schmerz, weil die Vereinigung nur für kurze Augenblicke dauert.

52. Die Mystiker nennen diese Augenblicke selten und kostbar, wie ein Aufblitzen am Himmel.

53. Den größten Teil ihres Lebens verbringen auch die Mystiker im geduldigen Warten und Suchen.

54. Gerade dieses Suchen aber gibt ihrem Dasein Richtung und Halt.

55. Die unmittelbare Gotteserfahrung lässt sich nicht beweisen und nicht von außen überprüfen.

56. Für die Mystiker selbst aber ist diese Erfahrung gewisser als alles andere im Leben.

57. Aus dieser Gewissheit schöpften viele Mystiker eine bemerkenswerte innere Freiheit.

58. Weder Spott noch Verfolgung konnten die Mystiker von ihrer Erfahrung abbringen.

59. Die unmittelbare Erfahrung des Göttlichen bleibt damit der Kern und das Herz aller Mystik.

60. Diese Erfahrung ist der geheimnisvolle Punkt, an dem der Mensch dem Höchsten ganz nahe zu kommen glaubt.